adozona.hu
BH 2026.1.12
BH 2026.1.12 A Ptk. a biztosító megtérítési igényét a régi Ptk.-tól eltérő dogmatikai alapra helyezte, az nem törvényi engedménynek, hanem harmadik személy részéről történt teljesítésnek minősül. A biztosító e jogcímen előterjesztett követelését ennek alapulvételével kell elbírálni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:57. § (1) bek., 6:468. § (1) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 558. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Város Önkormányzata 2010. február 1-jén vállalkozási szerződést kötött az alperessel az önkormányzat tulajdonában álló szakközépiskola épületrekonstrukciójának és komplex akadálymentesítési munkálatainak elvégzésére a megrendelő által rendelkezésre bocsátott kiviteli tervdokumentáció alapján. Az alperes a kivitelezés során - gyártói javaslatra - a tervezővel való egyeztetés nélkül részben eltért a tervdokumentációban foglaltaktól. A műszaki átadás-átvétel 2011-ben történt meg.
[2] 2020...
BH 2026.1.12 A Ptk. a biztosító megtérítési igényét a régi Ptk.-tól eltérő dogmatikai alapra helyezte, az nem törvényi engedménynek, hanem harmadik személy részéről történt teljesítésnek minősül. A biztosító e jogcímen előterjesztett követelését ennek alapulvételével kell elbírálni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:57. § (1) bek., 6:468. § (1) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 558. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Város Önkormányzata 2010. február 1-jén vállalkozási szerződést kötött az alperessel az önkormányzat tulajdonában álló szakközépiskola épületrekonstrukciójának és komplex akadálymentesítési munkálatainak elvégzésére a megrendelő által rendelkezésre bocsátott kiviteli tervdokumentáció alapján. Az alperes a kivitelezés során - gyártói javaslatra - a tervezővel való egyeztetés nélkül részben eltért a tervdokumentációban foglaltaktól. A műszaki átadás-átvétel 2011-ben történt meg.[2] 2020. február 5-én a szél a tornacsarnok tetőszerkezetét megbontotta. A lerepülő elemek a tornacsarnok és egyéb szomszédos épületek homlokzatában is kárt okoztak. A káresemény az alperes hibás teljesítésével okozati összefüggésben következett be.
[3] A szakközépiskola mint az épület vagyonkezelője vagyonbiztosítási szerződést kötött a felperessel az épületre, ami a káresemény idejében is hatályban volt. A szakközépiskola a tetőjavítási munkák elvégzésére 2020-ban vállalkozási szerződést kötött az alperessel, amely alapján az alperes a munkák elvégzése után 14 486 617 forintot számlázott ki.
[4] Bár a vagyonbiztosítási szerződés alapján a szakközépiskola kárigénye - kizárt kockázatviselés miatt - elutasítható lett volna, a felperes a jó üzleti-partneri viszonyra tekintettel a kárt 12 700 000 forint összegben megtérítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes kármegosztásra hivatkozva 6 350 000 forint és kamata megtérítése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:486. § (1) bekezdése alapján.[6] A felperes kereseti tényállítása szerint az alperest - hibás teljesítése miatt - a kár bekövetkezésében 50% mértékű közrehatás terheli, ezért a teljesített biztosítási szolgáltatás fele összege megtérítésére köteles. A közrehatás mértékét arra alapította, hogy amennyiben a tető kivitelezése megfelelően történt volna meg, a szél miatt akkor is keletkezett volna károsodás, azonban nem olyan mértékű, mint amilyen bekövetkezett. Egyebekben hivatkozott arra, hogy amennyiben az alperes a kivitelezést az annak időpontjában érvényben és hatályban lévő jogszabályok, illetve szabványok alapján és a megfelelő gondos körültekintést tanúsítva végezte volna el, akkor a káresemény nem következett volna be. A felperes álláspontja szerint a károsult közvetlen igényérvényesítése esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 310. §-a alapján az alperes a kijavítási költségben megnyilvánuló teljes kár megtérítésére köteles lett volna arra figyelemmel, hogy a tetőszerkezet az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet szerinti kötelező alkalmassági időn belül károsodott.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Többirányú védekezése egyebek mellett kiterjedt arra, hogy a felperes a biztosítási szerződés alapján - saját döntése eredményeként - kizárt kockázat ellenére térített, ezért arra az összegre az alperessel szemben fennálló megtérítési igénye nem terjed ki.
Az első- és a másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően 6 350 000 forint tőke és kamata megfizetésére kötelezte az alperest.[9] Az elsőfokú ítélet indokolása a Ptk. 6:468. § (1) bekezdése alapján kiemelte, hogy a biztosítónak az ügyfél részére történő teljesítéssel megtérítési (regressz) igénye keletkezik a károkozóval szemben. E jogokkal a biztosító olyan mértékben és arányban élhet, amilyen mértékben ő a biztosítási szerződés alapján teljesített. A felperes és az alperes közötti jogviszonyban az elsőfokú bíróság kizárólag annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperest a biztosítottal szemben terheli-e kártérítési felelősség vagy sem, szemben az alperesnek a védekezésével, hogy a károsult nem volt jogosult a perben érvényesíteni kívánt összegre a biztosítási szerződés alapján. Kifejtette, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, a károkozó a biztosító és a biztosított közötti szerződés feltételeire nem hivatkozhat, így az alperes eredménnyel nem hivatkozhatott arra, hogy a perbeli kárra a biztosító felperes kockázatviselési kötelezettsége nem terjedt ki. A felperes a fennálló vagyonbiztosítási szerződéses jogviszonyból eredően teljesített, még ha az - a kizárt kockázatra tekintettel - szerződéses kötelezettség nélkül is történt. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a kártérítési felelősség megállapítása esetén a károkozó köteles a helyette kifizetett kártérítést a biztosítónak megtéríteni, mert a teljesítés nem azért történt, hogy a biztosító a károkozót a kártérítési kötelezettség alól mentesítse (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.237/2006/9.).
[10] Az elsőfokú bíróság az alperesnek az ellenkérelmében foglalt egyéb védekezését is alaptalannak találta.
[11] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - a kamatfizetés kezdő napját érintő pontosítással - helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság a fellebbezés alapján először arról foglalt állást, hogy a felperes regressz igénye alapján az alperessel szemben jogosult-e az általa a károsultnak megfizetett biztosítási összeg (jelen esetben egy részének) érvényesítésére, abban az esetben, ha a biztosítási szerződés alapján a kárigény megtérítésére nem lett volna köteles. A másodfokú bíróság álláspontja a Ptk. 6:468. § (1) bekezdését érintően az elsőfokú bíróságéval megegyezett. Indokolása szerint az igényérvényesítés független attól, hogy a biztosítási szerződés a káreseményre kiterjedt-e vagy sem. A fellebbezésre figyelemmel hangsúlyozta, hogy az alperes nem került kedvezőtlenebb helyzetbe a biztosítási szerződés miatt, hiszen a felperes a károsultnak a károkozóval szembeni igényét érvényesítette a perben. Utalt a másodfokú bíróság e körben a BH 1990.268. számú eseti döntésben foglaltakra is. Nem osztotta az alperes álláspontját abban a körben sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.237/2006/9. számú döntése a Ptk. alapján érvényesített megtérítési igényre nem alkalmazható. A jogerős ítélet értelmében a Ptk. 6:468. § (1) bekezdése szerinti regressz igény a Ptk. dogmatikai változtatása folytán már nem minősül törvényi engedménynek, hanem a biztosítónak az ügyfél részére történő teljesítéssel keletkező megtérítési igénye a károkozóval szemben. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a biztosító és a biztosított szerződésének feltételei - az érvényes biztosítási szerződés meglétén kívül - továbbra sem vizsgálhatók, hiszen a perben a felperes (biztosító) a károsult részére a káresemény folytán - nem vitatottan - kifizetett összeg egy részét követelte az alperestől a Ptk. 6:468. § (1) bekezdése szerinti jogcím alapján.
[14] A másodfokú bíróság az egyéb vitás kérdésekben is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyúttal - több jogkérdést érintően - felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, amelyet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapított. A felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:439. §-át, a 6:468. §-át, a 6:521. §-át, a régi Ptk. 305. §-át, a 308. §-át, a 308/A. §-át, a 310. §-át, a 326. § (1) és (2) bekezdését, a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendeletet, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 11. § (8) bekezdését.[16] Előadta, hogy a Ptk. 6:468. §-a - a régi Ptk. 558. §-ához - képest új dogmatikai megoldást alkalmaz. A Ptk. alapján az eredeti követelés megszűnése miatt nem lehet szó a követelés átszállásáról (törvényi engedményről). A biztosítónak a károsulttal (helyesen: károkozóval) szemben érvényesíthető igénye (regressz igény) sem minősül törvényi engedménynek, a biztosítónak az ügyfél részére történő teljesítéssel keletkezik megtérítési igénye a károkozóval szemben. A biztosító nem kártérítést fizet a károkozó helyett, hanem a biztosítási szerződésből fakadó kötelezettségét teljesíti az ügyfél részére.
[17] Az eljárt bíróságok mindegyike a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.237/2006/9. számú ítéletére hivatkozott a jogalap alátámasztásakor. A megtérítési igény már nem - de legalábbis nem kizárólag - a károsultnak a károkozóval szembeni követeléséhez, hanem a biztosító szolgáltatásához kötődik, vagyis a biztosítási szerződés kölcsönös teljesítésének fokozott vizsgálata indokolt. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott döntése a régi Ptk. 558. §-án alapul, és kifejezetten a törvényi engedményre hivatkozik, holott a Ptk. hatálya alatt kötött szerződésre a törvényi engedmény szabályai nem alkalmazhatóak többé. Ebből az is következik, hogy a biztosító a biztosítási szerződésben meghatározott kockázatra köteles fedezetet nyújtani. A biztosítási szerződésben kizárt kockázatokra nem köteles fedezetet nyújtani. A kizárt kockázatokra történő térítés a biztosítónak csupán joga, mégpedig olyan joga, amelyre nézve a megtérítési igény nem terjedhet ki.
[18] Az új normaközeg mellett fontos annak vizsgálata, hogy a biztosítónak a kizárt kockázatokra történő - tehát a biztosítási szerződés keretein túlmutató - kifizetése áthárítható-e a potenciális károkozóra. Az ilyen kifizetéseknek - a felperes által is bevallottan - szinte minden esetben üzletpolitikai okai voltak. Ha a regressz igény olyan kifizetésen alapul, amelyre a biztosító a biztosítási szerződés alapján nem lett volna köteles, akkor az ilyen igényt is meg kell térítenie a károkozónak. A Ptk. 6:468. §-án alapuló megtérítési igény tárgyi hatálya csak a biztosítási szerződés alapján kötelező szolgáltatásra terjed ki, a biztosító a kizárt kockázatra történt önkéntes kifizetése megtérítését nem igényelheti.
[19] A precedensügyben a biztosító a biztosítási szerződés alapján teljesített kifizetést, míg jelen ügyben - a felperes által is elismerten - a biztosítási szerződés alapján a kárigény nem lett volna téríthető. A biztosítási szerződés alapján egyáltalán nem lett volna lehetőség a kár összegének akár részbeni megtérítésére sem, így azt a felperes üzletpolitikai célból a saját kockázatára tette. A károkozó nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe azzal, hogy a károsult biztosítással rendelkezett. A biztosító önkéntes fizetése a keresetben megjelölt jogalapon sem biztosít megtérítési igényt a felperesnek. Az alperes nem finanszírozhatja a felperes üzletpolitikai előnye megszerzését.
[20] A Ptk. hatókörében ezért a korábbi ítélkezési gyakorlat meghaladott, a biztosítónak nincs ilyen egyoldalú alakító joga, ez sem a Ptk. tételes szabályaiból, sem az alapelveiből nem vezethető le.
[21] A felperes joghatályos felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt alapos.[23] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont].
[24] A Kúria rögzíti, hogy a Gfv.VI.30.304/2024/2. számú végzésével az 1. számú jogkérdés tekintetében a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja második fordulatára (joggyakorlat továbbfejlesztésére) alapított felülvizsgálatot engedélyezte. Ezt meghaladóan a felülvizsgálatot megtagadta, így jelen határozat csak az engedélyezett körben foglalkozhat a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal. Az engedélyezett jogkérdés pedig az volt, hogy a biztosítónak a megtérítési igénye a biztosítási szerződés alapján kötelezően teljesítendő kifizetést meghaladóan kiterjed-e azokra a biztosítottnak nyújtott teljesítésekre is, amelyekre a biztosító a biztosítási szerződés alapján nem volt köteles.
[25] A régi Ptk. 558. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve, ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A régi Ptk. ezáltal egy törvényi engedményezést szabályozott.
[26] A felek jogviszonyára azonban a Ptk. alkalmazandó.
[27] Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[28] A Ptk. Országgyűlés részére benyújtott törvényjavaslata 6:467. §-a alatt [Törvényi engedmény] megjelöléssel az (1) bekezdésében azt a szövegváltozatot tartalmazta, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve, ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A törvényjavaslat általános indokolása "A kárbiztosítási szerződések" fejezethez 1. Közös szabályok cím 3. pontja alatt azt tartalmazza, hogy "a törvényi engedmény szabályait kiegészíti a Javaslat a biztosítónak a biztosítottal szembeni visszakövetelési igényével arra az esetre, ha a nyújtott szolgáltatás és a károkozó által fizetett kártérítés együttes összege meghaladja a biztosítottat ért kár összegét. Az indokolás egyéb részei nem kapcsolhatók az eredetileg benyújtott törvényjavaslat 6:467. §-ához.
[29] A törvényalkotás folyamatában a jogszabály szövege változott.
[30] A 2012. november 19-i keltezésű T/7971/118. számú módosító javaslat érintette a 6:467. §-át azzal a szövegváltozattal, hogy "Ha a biztosító a kárt megtérítette, megtérítési igény illeti meg a károkozóval szemben, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják." A módosító javaslathoz fűzött indokolás szerint "a módosítás, a Javaslat rendelkezésének tartalmi módosítása nélkül, a rendelkezést összhangba hozza a 6:57. § (3) bekezdésével." Ebből következően a biztosító megtérítési igényét a jogalkotó a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályával kívánta összhangba hozni.
[31] A végül elfogadott törvény 6:467. §-a a [Részleges díjfizetés] szabályait tartalmazza, míg a 6:468. § szabályozza a [Megtérítési igény]-t, mégpedig az (1) bekezdésében akként, hogy a biztosítót az általa megtérített kár mértékéig megtérítési igény illeti meg a károkozóval szemben, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják.
[32] A jogalkotó tehát elvetette a [Törvényi engedmény]-t és ehelyett [Megtérítési igény]-t szabályozott, de ehhez az indokolás nem, csak a módosító javaslat indokolása nyújt támpontot az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezéshez akként, hogy a megtérítési igény szabályozását a Ptk. 6:57. §-ával kívánta összhangba hozni.
[33] A Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (szerk. Vékás Lajos-Gárdos Péter) a megtérítési igényt illetően a következőket fejti ki: "A Ptk. egységesíti a harmadik személy általi teljesítéssel kapcsolatos jogkövetkezményeket. Az eredeti követelés a teljesítéssel ebben az esetben is megszűnik, az eredeti kötelezettel szemben pedig a harmadik, teljesítő személyt megtérítési igény illeti meg. A Ptk. alapján az eredeti követelés megszűnése miatt nem lehet szó a követelés átszállásáról (törvényi engedményről …). A szabályozás szerint a biztosítónak a károsulttal szemben érvényesíthető igénye (regressz igény) sem minősül törvényi engedménynek, a biztosítónak az ügyfél részére történő teljesítéssel keletkezik megtérítési igénye a károkozóval szemben. … A biztosító … nem a kártérítést fizeti meg a károkozó helyett, hanem a biztosítási szerződésből fakadó kötelezettségét teljesíti az ügyfél felé, amely jellemzően nem egyezik meg a kár mértékével.
Éppen ezért továbbra is szükség van arra, hogy a biztosító számára külön nevesítse a megtérítési igényt a Ptk. "Annak a szemléletbeli változásnak, hogy a biztosítót a károkozóval szemben megillető regressz igény nem tekinthető törvényi engedménynek, hanem az az eredeti kötelemtől elkülönülő megtérítési igénynek minősül, gyakorlati következményei is vannak. … Eltérően alakul továbbá a regressz igény esedékessé válásának az időpontja (ezzel az elévülés kezdő időpontja) is, amely a biztosító teljesítésének az időpontja lesz."
[34] A jogalkotó, amikor az eredeti törvényjavaslat szövegéhez képest nem [Törvényi engedmény]-t, hanem [Megtérítési igény]-t szabályozott, kifejezésre juttatta, hogy el kívánt térni a korábbi szabályozási modelltől, és a biztosító megtérítési igényét nem törvényi engedményként, hanem a Ptk. 6:57. §-a szerinti [Harmadik személy részéről történő teljesítés]-ként kívánta szabályozni.
[35] A Ptk. 6:57. § (1) bekezdése értelmében a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve, és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni. A (2) bekezdés szerint, ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben.
[36] A harmadik személy részéről felajánlott teljesítés elfogadásához a kötelezett hozzájárulása szükséges, ilyen hozzájárulást azonban az alperestől nem kértek. Az adott esetben a hozzájárulás elhagyását megalapozó, a felperes oldalán fennálló lényeges jogi érdek nem állapítható meg. A felperes úgy nyújtott szolgáltatást a biztosítottnak, hogy a káresemény valójában kizárt volt a kockázati körből. Az általános biztosítói gyakorlat nem az, hogy a kizárt kockázatra teljesítenek, hanem éppen ellenkezőleg a kockázat kizárását érvényesítik. A biztosítotthoz fűződő szerződéses kapcsolat fenntartása nem tekinthető olyan lényeges jogi érdeknek, ami szerződés hiányában történő teljesítést úgy alapozna meg, hogy utóbb a biztosító ennek anyagi következményét megtérítési igényként áthárítja.
[37] A Kúria álláspontja szerint a felperest a Ptk. 6:468. §-án alapuló megtérítési igény a Ptk. 6:57. § (1) bekezdése szerinti feltétel hiányában nem illeti meg, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a keresetet elutasította.
(Kúria Gfv.VI.30.304/2024/8.)