adozona.hu
BH 2026.1.11
BH 2026.1.11 Nem vezet a régi Pp. 252. § (4) bekezdésének megsértéséhez, ha az eljárt bíróságok - a hatályon kívül helyező végzésben előírt eljárási cselekmények hiánytalan foganatosítását követően - érdemi döntésüket a megismételt eljárás eredményeként olyan, a korábbi elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséhez vezető okoktól különböző, de az ügyben releváns kérdés vizsgálatával alakítják ki, amelynek jelentősége és vizsgálata nem merült fel a hatályon kívül helyezést megelőző eljárási szakaszokban [1952. évi III.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós a 2017. szeptember 21-én előterjesztett kérelem alapján 2018. július 23-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.
[2] A kifogást tevő hitelező 2020. december 11-én hitelezői igénybejelentést nyújtott be a felszámolóhoz, amelyben a korábban a Cég követeléseként nyilvántartásba vett, 236 715 958 forint tőke, 3 115 688 forint ügyleti kamat és 3 742 307 forint késedelmi kamat tekintetében kérte hitelezőként a nyilvántartásba vételét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi ...
BH 2026.1.11 Nem vezet a régi Pp. 252. § (4) bekezdésének megsértéséhez, ha az eljárt bíróságok - a hatályon kívül helyező végzésben előírt eljárási cselekmények hiánytalan foganatosítását követően - érdemi döntésüket a megismételt eljárás eredményeként olyan, a korábbi elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséhez vezető okoktól különböző, de az ügyben releváns kérdés vizsgálatával alakítják ki, amelynek jelentősége és vizsgálata nem merült fel a hatályon kívül helyezést megelőző eljárási szakaszokban [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 252. § (2), (4) bek., 3. § (2) bek., 213. § (2) bek., 221. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós a 2017. szeptember 21-én előterjesztett kérelem alapján 2018. július 23-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.[2] A kifogást tevő hitelező 2020. december 11-én hitelezői igénybejelentést nyújtott be a felszámolóhoz, amelyben a korábban a Cég követeléseként nyilvántartásba vett, 236 715 958 forint tőke, 3 115 688 forint ügyleti kamat és 3 742 307 forint késedelmi kamat tekintetében kérte hitelezőként a nyilvántartásba vételét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 276. § (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (6) bekezdése alapján kezdeményezett eljárásban a 4. számú végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a Cég nyilvántartott hitelezői igényéből a kifogást tevő hitelezői igényeként vegyen nyilvántartásba "f" (tőke) kategóriában 236 715 956 forintot, "f" (ügyleti kamat) kategóriában 3 155 688 forintot, "g" (késedelmi kamat) kategóriában pedig 3 747 307 forintot. Az elsőfokú végzést a Debreceni Ítélőtábla a 2023. március 30-án meghozott Fpkhf.IV.30.006/2023/2. számú végzésével helybenhagyta.
A kifogás és a felszámoló ellenkérelme
[3] A kifogást tevő 2023. április 21-én kifogást nyújtott be a Cstv. 51. §-a alapján, amelyben egyrészt a 9.Fpkh.48/2022/4. számú jogerős végzésben megállapított követelései nyilvántartásba vételére, másrészt a II. számú közbenső mérleg szerint esedékessé vált 2 282 064 forint, a II. számú közbenső mérleg alapján elkülönítetten kezelt 107 021 910 forint, a III. számú közbenső mérleg szerint esedékessé vált 1 478 888 forint, valamint a III. számú közbenső mérleg alapján tartalékba helyezett 69 355 372 forint, összesen: 180 138 234 forint kifizetésére kérte kötelezni a felszámolót. 2023. július 19-én a felszámoló a kifogásban megjelölt összeget a kifogást tevőnek átutalta, és igazolta azt is, hogy a kifogást tevőt a jogerős végzésben foglaltak szerint nyilvántartásba vette. A kifogást tevő ezért 2023. augusztus 2-án a kifogását módosította: elsődlegesen arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. §-a alapján fizessen meg a részére 2 282 064 forint tőkeösszeg után 2020. november 5-től 2023. július 19-ig számított 298 684 forint, 107 021 910 forint tőkeösszeg után 2020. november 5-től 2023. július 19-ig számított 14 007 359 forint, 1 478 888 forint tőkeösszeg után 2021. november 18-tól 2023. július 19-ig számított 182 329 forint, 69 355 372 forint tőkeösszeg után 2021. november 18-tól 2023. július 19-ig számított 8 550 662 forint késedelmi kamatot. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság 2 282 064 forint tőkeösszeg után 2023. február 27-től 2023. július 19-ig számított 116 229 forint, 107 021 910 forint tőkeösszeg után 2023. április 4-től 2023. július 19-ig számított 4 078 561 forint, 1 478 888 forint tőkeösszeg után 2023. február 25-től 2023. július 19-ig számított 75 322 forint, 69 355 372 forint tőkeösszeg után 2023. április 4-től 2023. július 19-ig számított 2 643 105 forint késedelmi kamat megfizetésére kötelezze a felszámolót.[4] A felszámoló védekezése a módosított kifogás elutasítására irányult.
[5] Az elsőfokú bíróság 20. számú végzését, mellyel a módosított kifogást elkésettsége miatt elutasította, a Debreceni Ítélőtábla az Fpkhf.IV.30.004/2024/2. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kifogást tevő módosított kifogását tévesen utasította el annak elkésettségére hivatkozással, ezért azt a megismételt eljárásban érdemben kell elbírálnia. Ennek során pedig mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a kifogást tevő a késedelmi kamat iránti követelését határidőn belül bejelentette-e a felszámolónak. Amennyiben igen, úgy az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kifogást tevő eredeti kifogásában megjelölt összegek késedelmes kifizetésére a felszámolónak felróható okból került-e sor.
Az első- és a másodfokú határozat
[6] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott végzésével a kifogást elutasította. Döntését elsődlegesen azzal indokolta, hogy a kifogást tevő a módosított kifogásában olyan intézkedés megtételére kérte kötelezni a felszámolót az adós vagyona terhére történő kifizetéssel, amit a felszámoló jogszerűen csak a közbenső mérleg vagy zárómérleg jóváhagyása, illetőleg a Cstv. 49/D. §-a alapján a zálogtárgy értékesítése esetén tehet meg, a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján erre a felszámoló nem kötelezhető. Megállapította továbbá azt is, hogy a kifogást tevő a késedelmi kamat iránti követelését külön nem jelentette be a felszámolónak, illetve hogy a felszámoló a kifizetéssel nem is esett késedelembe, mivel a kifogást tevő ellen indult végrehajtási eljárásban a végrehajtó csak 2023. július 14-én határozott az általa korábban lefoglalt vagyontárgyak, köztük a kifogást tevő követeléseinek feloldásáról.[7] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] A másodfokú bíróság jogerős végzése indokolásában rögzítette, hogy a kifogást tevő a módosított kifogásában nem a jogelődje és az adós között létrejött jogviszonyból (kölcsönszerződés) származó és a jogelődje által már bejelentett késedelmi kamat követelést, hanem a II. és III. számú közbenső mérlegek alapján őt megillető összegeknek a felszámoló által késedelmesen tett kifizetése miatt érvényesített késedelmi kamat iránti igényt. A követelés a felszámolás alatt keletkezett önálló követelés volt, ezért azt a kifogást tevőnek a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján be kellett jelentenie.
[9] Leszögezte egyúttal azt is, hogy a II. és III. számú közbenső mérlegeket jóváhagyó jogerős végzések nem tartalmaztak rendelkezést a módosított kifogásban megjelölt késedelmi kamat kifizetésére, illetve, hogy önmagában a hitelezői igénybejelentéssel a felszámolónak csak az igény elbírálása vált volna kötelezettségévé, a kifizetés teljesítése - arra kötelező bírósági határozat hiányában - nem. Mindebből következően a kifogást tevő kérelme, melyben a módosított kifogásában megjelöltek szerint további késedelmi kamat kifizetését kérte, abban az esetben is alaptalan lett volna, ha a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerint a hitelezői igényt bejelenti. A módosított kifogás elbírálása szempontjából ezért nem volt jelentősége annak sem, hogy a kifogást tevő a késedelmi kamat iránti igényét bejelentette-e, illetve, hogy a felszámoló a II. és III. számú közbenső mérlegekben megállapított összegek kifizetésével késedelembe esett-e. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a kifogást tevő a módosított kifogásában olyan intézkedés megtételére kérte a felszámolót kötelezni, amelyre a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján jogszerűen nem kerülhetett sor, mindez pedig önmagában megalapozatlanná tette a módosított kifogást. Rögzítette, hogy az előzőekre tekintettel nem foglalt állást az elsőfokú bíróságnak a hitelezői igény bejelentésével és a felszámoló késedelmével kapcsolatos megállapításai helyességéről.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[10] A kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés megváltoztatásával a kifogásnak helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős végzésnek az elsőfokú végzésre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[11] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 252. § (2) és (4) bekezdésébe, a 3. § (2) bekezdésébe, a 213. § (2) bekezdésébe, a 221. § (1) bekezdésébe, valamint a Cstv. 37. § (2) bekezdésébe és Ptk. 6:48. §-ába ütközően jogszabálysértő.
[12] Álláspontja szerint a jogerős végzés meg nem engedetten tért el az ügyben korábban hozott hatályon kívül helyező végzésben foglalt utasítástól. A megismételt eljárásban a módosított kifogás kizárólag két szempontból volt vizsgálható: elbírálandó kérdés volt egyfelől a hitelezői igény határidőn belüli bejelentése; vizsgálni kellett továbbá a felszámoló késedelmét. A másodfokú végzés egyik kérdésben sem foglalt állást, annak ellenére, hogy a felek a szükséges körben a nyilatkozataikat megtették a megismételt elsőfokú eljárásban. A másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felek kérelmén, amikor a felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételeiben tett előadását vizsgálta és elfogadta.
[13] Fenntartotta, hogy az ügyben vizsgált késedelmi kamat iránti követelése nem volt önálló, csupán a jogelődje már bejelentett követeléséhez kapcsolódó járulékos jellegű követelés, ezért nem kellett új hitelezői igényként bejelentenie. Állította, hogy a kifogás 2023. augusztus 2-i módosítása hitelezői igénybejelentésnek is minősült, mellyel kapcsolatban utalt a Kúria Gfv.30.354/2021/5. számú határozatára, valamint a BH 2014.11.341. számú eseti döntésre.
[14] A felszámoló késedelmével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével (régi Pp. 206. §) alakította ki álláspontját. amikor a végrehajtó 2023. július 14-i tájékoztatásához kapcsolta a felszámoló tudomásszerzését. Érvelése szerint a felülvizsgálati kérelemben részletezett bizonyítékokból az állapítható meg, hogy az eljárt végrehajtó 2023. július 14-i jegyzőkönyvével azonos tartalmú jegyzőkönyvet a hitelező már 2023. február 27-én eljuttatott a felszámolónak, miáltal a felszámoló megismerte azt a körülményt, hogy a hitelező vagyona a követelésekre kiterjedően feloldásra került a végrehajtási foglalás alól. Állította, hogy a II. és III. számú közbenső mérlegekben részére kiutalni rendelt összegek tekintetében a felszámoló 2023. február 27-től, az elkülönített összegek tekintetében pedig 2023. április 4-től késedelemben volt. A megjelölt időpontoktól a tényleges kifizetés időpontjáig terjedő időre késedelmi kamat fizetésére vált kötelessé.
[15] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult, egyetértett annak indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[16] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.[17] Előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint a 275. § (1) és (2) bekezdéséből kitűnően a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből következik egyrészt, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel; következik továbbá az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a régi Pp.-ben meghatározott tartalmi követelményeknek.
[18] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben - érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. Amennyiben a jogerős határozat több, az adott érdemi döntést egymagában is megalapozó jogi indokon alapul, a felülvizsgálatot kérő félnek valamennyi indokot cáfolnia kell a felülvizsgálati kérelem sikerességéhez.
[19] A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy kérelme az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a régi Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[20] A jogerős végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság bár abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a kifogást tevő ügyben vizsgált követelése hitelezői igényként külön bejelentési kötelezettség alá esett [Cstv. 37. § (2) bekezdés], érdemi döntését arra az előzőtől különálló, önálló jogi indokra alapította, hogy a kifogás tárgyává tett jogvédelmi igény - a felszámolónak a kifogást tevő által kért kötelezése - meghaladta a Cstv. 51. § (1)-(3) bekezdéseiben szabályozott kifogás jogintézményi kereteit. A felülvizsgálati kérelem a jogerős végzést ez utóbbi részében a korábbi hatályon kívül helyező végzés iránymutatásától való eltérés miatt, valamint a felek kérelmeim való túlterjeszkedés okán támadta a régi Pp. 252. § (4) bekezdésére, a 3. § (2) bekezdésére, a 213. § (2) bekezdésére és a 221. § (1) bekezdésére hivatkozással. A felülvizsgálati kérelem a Cstv. 51. §-ának értelmezését és annak ügybeli jelentőségét nem érintette.
[21] A kifogást tevő álláspontjától eltérően azonban nem vezetett a régi Pp. 252. § (4) bekezdésének megsértéséhez, hogy az eljárt bíróságok - a hatályon kívül helyező végzésben előírt eljárási cselekmények hiánytalan foganatosítását követően - érdemi döntésüket olyan, a korábbi elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséhez vezető okoktól különböző, de az ügyben releváns kérdés vizsgálatával alakították ki, amelynek jelentősége és vizsgálata nem merült fel a hatályon kívül helyezést megelőző eljárási szakaszokban. A bizonyítékok mérlegelése, a tényállás megállapítása, valamint az abból származó jogi következtetések levonása ugyanis valamennyi bíróságnak a saját hatásköréből és az őt megillető bírói függetlenségből eredő önálló jogosultsága. Ezen felül nem értelmezhető a hatályon kívül helyező végzésnek sem a megismételt eljárásra kötelező, sem az iránymutató tartalma olyan eljárási korlátként, amely kizárná a megismételt eljárásban további, a hatályon kívül helyező végzésben az ügy akkori állása szerint megfogalmazott kérdéseken túl egyéb körülmények vizsgálatát.
[22] Nem sérült a jogerős ítélet eredményeként a régi Pp. 221. §-a szerint az indokolási kötelezettség szabálya sem. A felülvizsgált határozat indokolásából kitűnik a másodfokú bíróság egyértelmű jogi álláspontja, hogy mely relevánsnak tartott kérdés vizsgálatával, mely körülmények figyelembevételével tartotta megalapozatlannak a kifogást, ami szükségtelenné tette az ügyben egyébként feltárt további kérdésekben az érdemi álláspontjának kialakítását. A bíróság indokolási kötelezettségével szemben magasabb elvárás az Alkotmánybíróság gyakorlatából sem következik: az indokolt hatósági döntéshez való jog nem jelenti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[23] Tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a kérelemhez kötöttség szabályának sérelmére is. Azon túl, hogy a felszámoló másodfokú eljárásban tett nyilatkozatának érdemi vizsgálata a hivatkozott eljárási szabályok szabályozási tárgyára figyelemmel eleve sem a kifogást tevő által előadott eljárási szabálysértéseket vethette volna fel, az elsőfokú végzés indokolásából kitűnően a megismételt eljárás elsőfokú szakaszának is tárgya volt a felszámoló kötelezésének lehetősége a kifogást tevő által kért tartalommal. A kérdés érdemi vizsgálatával már az elsőfokú bíróság végzésében állást foglalt a kifogás meg nem engedett tartalmáról, amivel a másodfokú bíróság a közbenső mérlegek jóváhagyásáról rendelkező végzések és a kifogás tárgyának összevetésével egyetértett.
[24] Az eljárt bíróságok vonatkozó jogi álláspontját a további (egyébként helyes) részében - sem a közbenső mérlegek jóváhagyásáról rendelkező végzések tartalmi azonosítását, sem a felszámolási vagyonból való kifizetés törvényes lehetőségeinek értelmezését, sem pedig a kifogás jogintézményének kereteit tekintve - nem támadta a felülvizsgálati kérelem, ezért azt irányadónak kellett tekinteni a felülvizsgálati eljárásban. Mindez egyben azt is jelentette a felülvizsgálati eljárás már ismertetett korlátaira tekintettel, hogy a felülvizsgálati kérelem eredménytelen volt, miáltal a felülvizsgálati kérelem további - a jogerős végzés más indokára tartozó - hivatkozásainak vizsgálata szükségtelenné vált.
[25] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.069/2025/8.)