adozona.hu
BH 2026.1.10
BH 2026.1.10 I. A felszámoló által elkészített közbenső mérlegben foglaltakkal szemben kétféle jogvédelmi eszköz nem vehető igénybe: a közbenső mérleggel kapcsolatban a hitelezőket az észrevételezés joga illeti meg, azzal szemben kifogás előterjesztésének nincs helye. A hitelezőnek a közbenső mérlegre tett, észrevételnek minősülő beadványát a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyása során kell elbírálnia, külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye; a közbenső mérleg benyújtásától és jóváhagyásától elkülöníthe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós a 2017. szeptember 21-én előterjesztett kérelem alapján 2018. július 23-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.
[2] A felszámoló az eljárás során több közbenső mérleget is készített, ezeket az elsőfokú bíróság jogerősen jóváhagyta.
[3] A 2020. június 15-i fordulónappal elkészített II. számú közbenső mérleg és jelentés az adósnak a mérleg fordulónapján meglévő vagyonát 914 600 000 forintban tüntette fel, amelyből 56 075 000 forint tárgyi eszköz volt. A II. számú közben...
BH 2026.1.10 I. A felszámoló által elkészített közbenső mérlegben foglaltakkal szemben kétféle jogvédelmi eszköz nem vehető igénybe: a közbenső mérleggel kapcsolatban a hitelezőket az észrevételezés joga illeti meg, azzal szemben kifogás előterjesztésének nincs helye. A hitelezőnek a közbenső mérlegre tett, észrevételnek minősülő beadványát a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyása során kell elbírálnia, külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye; a közbenső mérleg benyújtásától és jóváhagyásától elkülöníthető, a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen benyújtott kifogást pedig a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni.
II. Ha a hitelezők a közbenső mérlegből szereznek tudomást a felszámolónak a Cstv. 51. §-a értelmében kifogással támadható jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, a felszámoló jogszabálysértő eljárásával szemben az így megnyílt törvényes határidőn belül van helye kifogásnak [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (5)-(6) bek., 51. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós a 2017. szeptember 21-én előterjesztett kérelem alapján 2018. július 23-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.[2] A felszámoló az eljárás során több közbenső mérleget is készített, ezeket az elsőfokú bíróság jogerősen jóváhagyta.
[3] A 2020. június 15-i fordulónappal elkészített II. számú közbenső mérleg és jelentés az adósnak a mérleg fordulónapján meglévő vagyonát 914 600 000 forintban tüntette fel, amelyből 56 075 000 forint tárgyi eszköz volt. A II. számú közbenső mérlegre - mások mellett - a hitelező (a továbbiakban: kifogást tevő) is észrevételt tett, amelyben állította, hogy a mérlegből és jelentésből számos, 100 000 forintot meghaladó forgalmi értékű vagyonelem hiányzik, értékesítésükre viszont még nem került sor. Az elsőfokú bíróság a kifogást tevő hitelező észrevételét alaptalannak találta és a 94. számú végzésével a módosított II. számú közbenső mérleget és jelentést jóváhagyta. Az elsőfokú bíróság végzése fellebbezés hiányában 2021. november 10-én jogerőre emelkedett.
[4] A felszámoló 2021. november 18-i fordulónappal készítette el a III. számú közbenső mérleget és jelentést, amelyek értelmében a mérleg fordulónapján az adós vagyona 15 400 000 forint tárgyi eszközt is tartalmazó 259 514 000 forintot tett ki. A felszámoló nyilatkozata szerint tárgyi eszközként egyedül a cím3 hrsz.-ú ingatlant jelölte meg, azon kívül az adósnak vagyontárgya nincs. A kifogást tevő hitelező a III. számú közbenső mérlegre tett észrevételében arra hivatkozott, hogy valótlan a felszámolónak a tájékoztatása, hogy az adósnak a mérlegben megjelölt ingatlanon kívül további vagyontárgya nincs. Ezzel összefüggésben egyrészt hivatkozott az adós tevékenységet záró mérlegében feltüntetett adatokra, másrészt további okiratok bemutatására kérte a felszámolót kötelezni annak érdekében, hogy konkrétan meg tudja jelölni azokat a vagyonelemeket, amelyek még nem kerültek értékesítésre. Az elsőfokú bíróság a hitelező észrevételét alaptalannak találta és a 209. számú végzésével a III. számú közbenső mérleget és jelentést jóváhagyta. Végzése fellebbezés hiányában 2022. szeptember 28-án jogerőre emelkedett.
[5] A felszámoló 2022. október 31-i fordulónappal készítette el az adós IV. számú közbenső mérlegét és jelentését, amelyek szerint az adósnak a megjelölt összegű követelésen és pénzeszközön túlmenően vagyontárgya a fordulónapra nem volt, az értékesítés befejeződött. A kifogást tevő a IV. számú közbenső mérlegre és jelentésre tett észrevételében sérelmezte a felszámoló nyilatkozatából többek között, hogy az adósnak nincs további értékesíthető vagyontárgya. Ez utóbbival összefüggésben az adós tevékenységet záró mérlegében szereplő adatokra hivatkozással állította, hogy az adósnál még számtalan olyan gép és berendezés található, amelyek értékesítése nem történt meg. Jelezte, hogy önmagában egy adott tárgyi eszköz nulla könyv szerinti értéke az amortizáció okán nem jelenti azt, hogy az adott ingóság nem létezik és hogy nincs piaci értéke.
[6] Az elsőfokú bíróság a IV. számú közbenső mérleget a 227. számú végzésével jóváhagyta. Végzésének indokolása szerint amiatt tekintette megalapozatlannak a kifogást tevő észrevételét, mert a IV. számú közbenső mérleg kiindulási alapja nem a tevékenységet záró mérleg, hanem a jogerősen jóváhagyott III. számú közbenső mérleg, amelyben az adós vagyonaként a tárgyi eszköz soron már csak az ingatlan szerepelt. Az ingatlant a felszámoló értékesítette, az adósnak további értékesíthető vagyontárgya tehát nincs. Figyelemmel volt arra is, hogy a mérleg vizsgálatánál a bíróságnak nem lehet feladata szakértőt kirendelni annak érdekében, hogy az esetleg megvolt ingóságokat a szakértő tárja fel és értéküket állapítsa meg. A hitelező fellebbezése alapján eljárt Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az 5. számú végzésével helybenhagyta. A végzés indokolásában az ítélőtábla arra is rámutatott, hogy a kifogást tevő hitelező már a II. és III. számú közbenső mérlegekre tett észrevételeiben is sérelmezte, hogy a mérlegekben feltüntetett és a tevékenységet záró mérlegben kimutatott vagyon között eltérés tapasztalható, tehát erről a kifogást tevő nyilvánvalóan nem az ebben az eljárásban a fellebbezéséhez mellékelt - állítása szerint 2023. december 18-án megismert - leltárból szerzett tudomást. Az Ítélőtábla jogerős végzését a Kúria a Gfv.III.30.287/2024/11. számú végzésével hatályában fenntartotta.
A kifogás és a felszámoló ellenkérelme
[7] A kifogást tevő 2024. április 25-én nyújtott be a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 51. §-ára alapított kifogást, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót 1. az adós vagyontárgyainak értékesítésére vonatkozó összes adásvételi szerződés vagy árverési jegyzőkönyv részére történő átadására, illetve az azokba történő iratbetekintés biztosítására; 2. az adós "2018.08" számú felszámolási eszközleltárában rögzített eszközök jogi státuszával történő egyenkénti elszámolásra akként, hogy a felszámoló tájékoztassa a kifogást tevőt az értékesítésről, a leselejtezésről, valamint a Kft. részére birtokba adott eszközökről; 3. a. Kft.-vel a cím4 szám alatti ingatlan tárgyában 2019. január 21-én megkötött adásvételi szerződés vonatkozásában olyan tartalmú átadás-átvételi jegyzőkönyv részére történő átadására, amely alapján megállapítható, hogy az adós "2018.08" számú felszámolási eszközleltárjában rögzített eszközök közül melyek kerültek átadásra a Kft. részére.[8] A felszámoló ellenkérelme elsődlegesen - elkésettsége miatt - a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítására irányult. Érdemben is vitatta a kifogást.
Az első- és a másodfokú határozat
[9] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást - elkésettsége miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság végzése indokolásában megállapította, hogy a felszámoló már a III. számú közbenső mérlegben beszámolt az ingóságok értékesítésének befejezéséről, és hogy az adósnak további értékesíthető vagyona - egy ingatlanon kívül - nincs. A közbenső mérlegek ezt követő egyértelmű tartalma szerint az adósnak semmilyen vagyontárgya nincs, a vagyonértékesítés befejeződött. A kifogást tevő ezeknek az adatoknak a birtokában nem lehetett abban a hiszemben, hogy az adósnak vannak még értékesíthető és értékkel bíró vagyontárgyai. A kifogást tevő a vagyontárgyak teljes körű értékesítéséről már a III. számú és az ezt követő közbenső mérlegből tudomást szerzett, melyhez képest a kifogását a tudomásszerzéstől számított 15 napon túl, elkésetten terjesztette elő. Rámutatott, hogy a kifogást tevő által a tudomásszerzése időpontjaként és okaként megjelölt 2024. április 10-i helyszíni szemle az adós tulajdonából és birtokából négy éve kikerült ingatlanban zajlott, így az ott tapasztaltakból az adós vagyoni helyzetére vonatkozóan nem volt következtetés levonható.
[11] Kitért arra is, hogy a kifogást tevő anélkül utalt iratbetekintési jogára, hogy a felszámoló jogszabálysértését állította volna ebben a körben. A kifogást tevő iratbetekintési joga biztosítására kérelmet a felszámoló felé nem nyújtott be és azt a felszámoló nem is utasította el.
[12] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság határozata indokolásában a tényállást kiegészítette az előtte a IV. számú közbenső mérleg jóváhagyásáról hozott elsőfokú végzés felülbírálatára folyamatban volt eljárásban hivatalból megismert adatokkal, és az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy a kifogást tevő legkésőbb a IV. számú közbenső mérleg és jelentés átvételekor tudomást szerzett arról, hogy a felszámoló az adós minden, általa fellelt vagyontárgyát értékesítette, az adósnak további értékesíthető vagyontárgya nincs, amelyre tekintettel a felszámoló az értékesítést befejezettnek nyilvánította. A kifogást tevő a felszámolónak a közbenső mérlegből így megismert közlésével (intézkedésével) nem értett egyet - mivel álláspontja szerint az adósnál még számtalan olyan gép és berendezés található, amelynek értékesítése nem történt meg -, de azt kifogással a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint nem támadta, csak a Cstv. 50. § (5) bekezdése szerinti észrevételeit tette meg. A kifogást tevő az általa sérelmesnek tartott felszámolói nyilatkozatot (mulasztást) - bár az észrevételei szerint korábban is tudta - legkésőbb a IV. számú közbenső mérleg és jelentés kézhezvételekor megismerte, ezért azt a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján az ettől számított 15 napon belül támadhatta volna.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a 2024. április 10-i szemle megítélésében. A kifogást tevő nem a szemlén, hanem saját nyilatkozata (a IV. számú közbenső mérlegre tett észrevétele) szerint is a szemle megtartása előtt már tudomást szerzett az általa sérelmezett helyzetről: arról, hogy a tevékenységet záró mérlegben feltüntetett, valamint a közbenső mérlegekben kimutatott - a felszámoló nyilatkozata szerint értékesítésre került - vagyon között eltérés mutatkozik, és hogy állítása szerint a felszámoló az adós teljes vagyonának értékesítéséről nem adott számot. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy mivel a 2024. április 10-i helyszíni szemle egy olyan ingatlanon zajlott, amely már több mint négy éve kikerült az adós tulajdonából, önmagában a szemlén tapasztaltakból megalapozottan nem lehetett következtetni az ott fellelt ingóságok kapcsán az adós fennálló tulajdonjogára és a felszámoló elszámolási kötelezettségére.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[15] A kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a kifogásának helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős végzésnek az elsőfokú végzésre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.[16] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 221. § (1) bekezdésébe és a Cstv. 50. § (5) bekezdésébe, illetve 51. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[17] Előadta, hogy a másodfokú bíróság álláspontjával szemben egyik közbenső mérleg sem adott tételes tájékoztatást a K/l. alatt csatolt leltár vagyonelemeinek értékesítéséről. A kifogása olyan vagyonelemekre is kiterjedt, amelyek nincsenek feltüntetve a közbenső mérlegekben, azonban a 2024. április 10-i helyszíni szemlén fellelhetők voltak az ingatlanban. A kifogást tevő a közbenső mérlegekben nem szereplő vagyonelemek sorsát nem tudta ellenőrizni korábban.
[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta együttesen a Cstv. 51. § (1) bekezdését és az 50. § (5) bekezdését. Az elkészített közbenső mérlegek és jelentések tekintetében jogorvoslatnak nem minősülő észrevételezési joga volt, kifogással a közbenső mérleget nem támadhatta, azt a felszámoló sérelmezett tevékenységével szemben vehette igénybe. Utalt a BH 2005.153., a BH 2001.490. számú és a BH 2011.140. számon megjelent Gfv.30.099/2010/5. számú döntésekre. Érvelése szerint tévedett a másodfokú bíróság, mivel a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidőt a IV. számú közbenső mérleggel és jelentéssel kapcsolatban alkalmazta, ami sérti a régi Pp. 221. § (1) bekezdését.
[19] Állította, hogy a korábbi közbenső mérlegek után jutott olyan információk birtokába, amelyek azok elfogadása ellenére bizonyítják a felszámoló mulasztását. A K/l. számú leltár igazolja, hogy a felszámolás elrendelésekor az adós székhelyén a közbenső mérlegekben feltüntetett vagyonelemeket meghaladóan voltak elhelyezve ipari gyártáshoz szükséges eszközök, a helyszíni szemle pedig azt igazolta, hogy ezek az ingók már nincsenek ott, de az értékesítésük nem jelenik meg a közbenső mérlegekben. A III. számú közbenső mérleg alapján az adós teljes ingó vagyona öt ipari gép és 100 000 forint alatti ingóságok voltak, de utóbbi vagyonelemek köre nem vált ismertté. Hangsúlyozta, hogy kifogásában kifejezetten azt sérelmezte, hogy a K/l. számú leltárban tételesen felsorolt ingóvagyon sorsa nem derül ki a közbenső mérlegekből.
[20] Hangsúlyozta, hogy a közbenső mérlegek a felszámolási kifogással és a közbenső mérleggel kapcsolatos elkülönülő eljárások miatt egyáltalán nem vehetők figyelembe a tudomásszerzés idejeként az ügyben. Kitért arra is, hogy mivel a közbenső mérlegekből nem volt megállapítható az adós felszámolási vagyona, illetve mert nem tudott betekinteni az iratokba, a közbenső mérlegekre tett észrevételeiben számviteli oldalról - a teljesen amortizált vagyonelemek értékesíthetőségén keresztül - érvelt. A hitelező az ügyvezetője és az adós közti perben 2023. december 18-án ismerte meg a K/l. szám alatt csatolt felszámolási leltárt, ami megállapíthatóvá tette, hogy az értékesítettként megjelölt öt gép az adós gyártósorainak egyes elemeit jelenti, a termelés további műszaki berendezéseinek értékesítésével a felszámoló nem számolt el. Az adós teljes gépparkjának eltűnéséről a hitelező a helyszíni szemlén szerzett tudomást, amikor megbizonyosodott arról, hogy a leltárban rögzített vagyontárgyak nem találhatók meg. A 2024. április 10. napi helyszíni szemle alkalmával jutott egyértelműen a tudomására, hogy a K/l. számú leltár tételeinek értékesítése nem téves számviteli értelmezés miatt maradt el, hanem ismeretlen módon és körülmények között kikerültek a felszámoló birtokából, ezért a kifogása határidőn belül érkezettnek minősül.
[21] Hivatkozott arra is, hogy a kifogása nem csupán a felszámoló elszámolási kötelezettségének elmulasztásán alapult, hanem azon is, hogy a jelzett helyszíni szemlén még nem értékesített adósi ingók (víztisztító és göngyöleg) voltak megtalálhatók az ingatlanban. Az ingatlanban található víztisztító berendezés és göngyölegek értékesítésének elmaradásáról a hitelező a helyszíni szemlén kívül más forrásból nem szerezhetett tudomást, erre figyelemmel is iratellenes és egyben ellentmondásos a jogerős végzés álláspontja a közbenső mérlegekkel megvalósult tudomásszerzés körében. A felülvizsgálni kért határozat a régi Pp. 221. § (1) bekezdését sérti, mivel nem vette figyelembe a kifogást ebben a részében, és mert nem adta indokát, hogy miként kellett volna hitelezőként tudomást szereznie a közbenső mérlegekből olyan vagyonelemek értékesítésének elmaradásáról, amelyek nem jelennek meg a közbenső mérlegekben.
[22] Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját abban is, hogy önmagában a szemlén tapasztaltakból ne lehetett volna megállapítani az ott talált ingók tulajdonát. A csatolt felszámolási leltár tartalmával összevetve következtetni lehet az adós vagyonára és a vagyonértékesítési eljárásra. Utalt a Cstv.-nek az adósi vagyont definiáló szabályára és a felszámoló feladatára a 46. § (1) bekezdése és a 48. § (1) bekezdése szerint. Feladatát a felszámoló kizárólag abban az esetben tudja teljesíteni, amennyiben az adós vagyonát tételesen felméri és egyértelműen beazonosítja a vagyontárgyak körét. Kifogásának az volt a tárgya, hogy semmilyen információ nem állapítható meg a felszámoló eljárásából arra, hogy a leltár szerint az adós birtokában 2018 augusztusában még megtalálható és a felszámoló által átvett vagyonelemeknek mi lett a sorsa.
[23] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult. Egyetértett annak indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.[25] Előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint a 275. § (1) és (2) bekezdéséből kitűnően a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett eljárásnak.
[26] A jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie.
[27] A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy kérelme az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a régi Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[28] A felülvizsgálatot kérő kifogást tevő több, egymással részben átfedésben és összefüggésben álló okból támadta a jogerős végzést. A felülvizsgálati kérelem azonban - a következőkben részletezettek szerint - nem valamennyi hivatkozás tekintetében tartalmazott a korábban kifejtetteknek megfelelő tartalmú hivatkozást a jogerős végzés cáfolatára.
[29] A jogerős végzés indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság - helyes módszerrel - az egyes felszámolási iratok tartalmának, valamint a kifogás tárgyának külön-külön elvégzett, majd egymásnak megfeleltetett értékelésével foglalt állást arról, hogy a kifogást tevő a felszámoló ügyben sérelmezett eljárásáról mikor - a jogerős végzés szerint legkésőbb a IV. számú közbenső mérleg és a hozzá tartozó szöveges jelentés megismerésével - tudomást kellett szerezzen. A másodfokú bíróság jogi álláspontját ebben a körben, sem a bizonyítékértékelő munka mikénti elvégzését és eredményét, sem pedig a kifogás tartalmának helyes meghatározását nem támadta a kifogást tevő a jogszabálysértés megfelelő szöveges előadásával és a régi Pp. adekvát rendelkezésének megjelölésével a felülvizsgálati eljárásban. Utalt ugyan a felülvizsgálati kérelem a 2024. április 10-i szemlén tapasztalt, a tudomásszerzés későbbi idejét alátámasztó többletkörülményekre és a kifogás tartalmának hiányos meghatározására is, de anélkül, hogy a szövegesen így előadott jogszabálysértésekkel összhangban megjelölte volna a régi Pp. álláspontja szerint sérült konkrét rendelkezését. A felülvizsgálati kérelem tartalmi hiányossága kizárta az érdemi vizsgálatát a vonatkozó részében.
[30] Az előzőekből következően irányadónak kellett tekinteni a felülvizsgálati eljárásban a jogerős végzést abban a körben, hogy a kifogást tevő legkésőbb a IV. számú közbenső mérleg és jelentés átvételekor tudomást szerzett arról, hogy a felszámoló az adós minden, általa fellelt vagyontárgyát értékesítettnek tekinti, az adósnak további értékesíthető vagyontárgya hiányában a felszámolási értékesítést befejezettként kezeli, és abban a tekintetben is, hogy a kifogás a felszámolónak a közbenső mérlegből így megismert eljárását tekintette jogszabálysértőnek, az adós további, értékesítetlenül maradt ingóvagyona miatt, amellyel a felszámoló nem számolt el. A Kúria kiemeli, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontjával mindenben egyetért: a felszámolónak a felszámolási értékesítés befejezésével kapcsolatos, a IV. számú közbenső mérlegből megismert eljárásán túl a kifogást tevő előtt saját nyilatkozata szerint is 2023. december 18-án ismertté vált az adós tételes eszközleltára, amelyre alapítottan - a közbenső mérlegek értékesítésre vonatkozó és a leltár összevetett tartalma miatt - állította a kifogás a felszámoló jogszabálysértő eljárását, az értékesítés és a vagyonnal való elszámolás hiányosságát. Az adós évekkel korábban értékesített ingatlanán 2024. április 10-én tartott szemle a kifogás tárgyához - a felszámoló sérelmes eljárásához - képest nem szolgáltatott értékelhető többletinformációt. A kifogást tevő érvelésével szemben abból, hogy az adósnak a felszámolási eljárásban évekkel korábban már értékesített ingatlanán megtalálhatók voltak esetleg olyan, korábban az adós tulajdonaként kimutatott ingó vagyonelemek is, amelyeket már maga az eszközleltár ilyenként igazolt, nem következett a kifogást tevőnek a szemle idején megvalósult tudomásszerzése a felszámoló kifogásolt eljárásáról. A felszámolónak azt a kifogással támadott és orvosolni kért eljárását, hogy a 2023. december 18-án megismert eszközleltárban szereplő, minden egyes vagyonelemre kiterjedő értékesítés nem történt meg a felszámolás kereteit között, az eszközleltárban megjelölt, de nem értékesített vagyonról a felszámoló nem adott számot, a kifogást tevő nem a későbbi helyszíni szemlén ismerte meg.
[31] A Kúria kiemeli, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedésével vagy mulasztásával szemben biztosított kifogás időbeliségéről több határozatában állást foglalt már. Kimondta, hogy a kifogás elkésettsége pergátló körülmény: kizárja a kifogás érdemi vizsgálatát és a felszámoló jogszabálysértőnek állított mulasztása, avagy intézkedése felülbírálatát a bíróság részéről (Kúria Gfv.30.239/2024.). A Kúria korábban többször értelmezte már a kifogás előterjesztésének határidejét a felszámoló mulasztása esetén és a közbenső mérleg intézményével összefüggésben is. A kifogás előterjesztésének törvényi határidejét a felszámoló mulasztása esetén is a mulasztásról való tudomásszerzéstől kell számítani, vagyis a kifogás nem a mulasztás teljes időtartama alatt terjeszthető elő. Az a körülmény, hogy a mulasztás esetlegesen e határidő elteltét követően is folyamatosan fennáll, a kifogás előterjesztésének határidejét (lehetőségét) ismételten nem nyitja meg (Kúria Gfv.30.068/2024/9.).
[32] Ahogy a kifogást tevő előtt ismertté vált mulasztás esetén nincs jelentősége a kifogás határidejének számítása szempontjából a kifogást tevő részéről a felszámolóhoz ezt követően intézett, a mulasztás orvoslására irányuló kérelemnek és a felszámoló arra adott válaszának sem (Kúria Gfv.30.191/2024/4.), nincs annak sem jelentősége, ha a kifogást tevő a már megismert felszámolói mulasztás mibenlétére tartozóan később további adatok birtokába jut.
[33] A kifogást tevő téves értelmezéssel hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozataira és gyakorlatára. Abból, hogy a felszámoló által elkészített közbenső mérlegben foglaltakkal szemben kétféle jogvédelmi eszköz nem vehető igénybe - a közbenső mérleggel kapcsolatban a hitelezőket az észrevételezés joga illeti meg [Cstv. 50. § (5) bekezdés], a közbenső mérleggel szemben kifogás előterjesztésének nincs helye -, az következik, hogy az alakiságán túl a tartalma szerint a közbenső mérlegre tett észrevételnek minősülő beadványt a közbenső mérleg jóváhagyása során kell elbírálni, külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye; míg a közbenső mérleg benyújtásától és jóváhagyásától elkülöníthető, a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen benyújtott kifogást a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Mindez azt is jelenti, hogy abban az esetben, ha a közbenső mérlegből válik ismertté a hitelező előtt a felszámolónak a Cstv. 51. §-a szerint kifogással támadható jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása, a felszámoló jogszabálysértő eljárásával szemben az így megnyílt törvényes határidőn belül van helye kifogásnak. Nem foglalt állást másként a Gfv.X.30.099/2010. számú határozat sem: amennyiben a közbenső mérleg jóváhagyását követően, de a már vizsgált mérlegidőszakra tartozóan a hitelezők bármelyikének tudomására jut a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása, az ellen a tudomásszerzéstől számítottan kifogással élhet a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint.
[34] Megalapozatlanul, a régi Pp. 221. §-ának meg nem felelő tartalommal állította a felülvizsgálati kérelem az indokolási kötelezettség sérelmét. A felülvizsgált határozat indokolásából kitűnik a másodfokú bíróság egyértelmű jogi álláspontja, az, hogy mely relevánsnak tartott körülmények figyelembevételével foglalt állást a kifogás időbeliségéről, és döntött emiatt az elkésettnek minősülő kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról. A bíróság indokolási kötelezettségével szemben magasabb elvárás az Alkotmánybíróság gyakorlatából sem következik: az indokolt hatósági döntéshez való jog nem jelenti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[35] A kifejtettek értelmében nem állapítható meg a jogerős végzés jogszabálysértő jellege a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések miatt, ezért a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.055/2025/4.)