adozona.hu
BH 2025.12.274
BH 2025.12.274 Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált uniós jogi norma értelmét a megkereső bíróság által elé tárt tényállásra vonatkoztatva adja meg, így az ott szereplő értelmezést nem lehet minden vizsgálat és összehasonlítás nélkül a perbeli tényállásra alkalmazni [2017. évi CL. törvény (Art.) 196.§ (1) bek.; 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa.tv.) 11. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 58. §, 73. § (1) bek. c) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 85. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2019. és 2020. év folyamán gazdasági tevékenysége keretében több közcélú, infrastrukturális beruházást valósított meg. A beruházásokkal létrejött vagyonelemeket a felperes a korábban létrejött megállapodások alapján az Önkormányzatra, valamint az Önkormányzat 2-re ellenérték nélkül átruházta. A felperes ezen ügyletek kapcsán áfafizetési kötelezettséget teljesített. Ezek között szerepelt játszótér és óvoda kialakítására szolgáló építési telek Önkormányzat részére történő térítés...
BH 2025.12.274 Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált uniós jogi norma értelmét a megkereső bíróság által elé tárt tényállásra vonatkoztatva adja meg, így az ott szereplő értelmezést nem lehet minden vizsgálat és összehasonlítás nélkül a perbeli tényállásra alkalmazni [2017. évi CL. törvény (Art.) 196.§ (1) bek.; 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa.tv.) 11. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 58. §, 73. § (1) bek. c) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 85. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2019. és 2020. év folyamán gazdasági tevékenysége keretében több közcélú, infrastrukturális beruházást valósított meg. A beruházásokkal létrejött vagyonelemeket a felperes a korábban létrejött megállapodások alapján az Önkormányzatra, valamint az Önkormányzat 2-re ellenérték nélkül átruházta. A felperes ezen ügyletek kapcsán áfafizetési kötelezettséget teljesített. Ezek között szerepelt játszótér és óvoda kialakítására szolgáló építési telek Önkormányzat részére történő térítés nélküli átadása.[3] Az adóvizsgálatot megelőzően a felperes 2021. április 13-án az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 196. § (1) bekezdése alapján a C-528/19. EUB ítéletben foglalt jogértelmezésre hivatkozással adóvisszatérítési kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz. Kérelmében előadta, hogy kizárólagos tulajdonosa volt több olyan ingatlannak az Önkormányzat területén, ahol azok telekalakítási eljárással újra elosztásra kerülhetnek, s amelyeken lakóépületek kivitelezése válik lehetővé. A tervezett gazdasági cél megvalósítása érdekében felperes megállapodást írt alá az Önkormányzattal, ezt módosítottak, melynek értelmében a felperes egy további 2696 m2 alapterületű ingatlant ad át térítésmentesen az Önkormányzat tulajdonába azzal a kötelezettséggel, hogy azon az átadást megelőzően saját költségén maximum 20 000 000 Ft összeghatárig játszóteret épít ki. Az adóhatóság a felperes adóvisszatérítési kérelmét elutasította. A felperes keresettel élt a határozat ellen, melyet a Törvényszék 107.K.705.607/2021/12. számú ítéletével elutasított, felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria Kfv.I.35.130/2023/8. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A perbeli adóellenőrzés során a vizsgálat tárgyát képezte a játszótér és óvoda kialakítására szolgáló építési telek Önkormányzat részére történő térítés nélküli átadásának adóztatása, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 11. § (1) bekezdése keretében. Az adóhatóság megállapította, hogy a játszótér és az óvoda kialakítására szolgáló építési telkek térítésmentes átadására az Önkormányzattal kötött megállapodás alapján a felperes köteles volt, ugyanakkor ezek nem szükségszerűek az adóalany gazdasági tevékenységének folytatásához. A létesítésüket és átadásukat követően azokat alapvetően, elsődlegesen a nyilvánosság használja. Az ingatlanok kivonásra kerültek a felperes vállalkozási köréből, nem csak jogilag, de gyakorlatban sem maradtak a felperesnél, erre tekintettel az áfa fel nem számítása adózatlan végső felhasználáshoz vezetne. A felperes arra hivatkozott, hogy a felperes gazdasági célja az építési telek kialakítása nem valósulhatott volna meg az átadás nélkül, az Önkormányzat képviselőtestülete ugyanis a helyi építési szabályzat módosítását nem támogatta volna a felperes által a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése nélkül. Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-528/19. számú ítéletében foglalt jogértelmezésre. Szerinte az EUB ítélet alapján esetében az átadás nem von maga után áfafizetési kötelezettséget, mert valójában a beruházás végső felhasználója az építtető adóalany, vagyis nem került sor a vállalkozási tevékenységi körből történő kivonásra. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Rögzítette, hogy a játszótér és az óvoda kialakítására szolgáló építési telek térítésmentes átadására az Önkormányzattal kötött megállapodás alapján szükség volt, ugyanakkor azok nem szükségszerűek a felperes gazdasági tevékenységének folytatásához, tényleges végső felhasználója nem a felperes, mivel létesítésüket és átadásukat követően azokat alapvetően és elsődlegesen a nyilvánosság használja. Utalt az EUB C-48/97. számú ítéletére (továbbiakban EUB ítélet), amelyből szintén az következik, hogy az adólevonási jog olyan beszerzés esetében áll fenn, amely az adóalany adóköteles tevékenységével összefüggésbe hozható. Nem tartotta alkalmazhatónak a felperes által hivatkozott döntést, mivel álláspontja szerint a két ügy tényállási elemeiben lényeges különbség áll fenn. Ez a lényeges különbség pedig abban mutatható ki, hogy az ingyenes átadást követően a terméket továbbra is az átadó használta, tehát nem történt meg a végleges kivonás a gazdasági tevékenységi körből. Gazdasági tevékenységi körből való kivonásként értékelendő ugyanis a felperes által megépített játszótér és építési telek Önkormányzat részére történő átadása, tekintve, hogy az építési telek és a játszótér célja elsődlegesen nem az adóalany gazdasági tevékenységének szolgálata, hanem alapvetően és elsődlegesen azt a nyilvánosság, vagy más személy használja.A kereset és a védirat
[9] A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság állapítsa meg a felperes javára adókülönbözetként 22 275 000 Ft áfatartalmat, míg másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra történő kötelezését kérte.
[10] Változatlanul állította, hogy az EUB ítélet 66-67. pontjában foglaltak alapján a felperes számára hasznosak a perbeli ügylettel érintett munkák, valamint közvetlen és azonnali kapcsolatot hoztak létre a gazdasági tevékenységének összességével, továbbá a beruházáshoz igénybe vett szolgáltatások költsége az általa utólag teljesített ügyletek költségelemének a részét alkotta. Az ingyenes átadásra azért került sor, mert ezek nélkül a gazdasági célját nem tudta volna elérni, ahhoz azok feltétlenül és közvetlenül szükségesek voltak. Közvetett módon is hasznosultak gazdasági tevékenysége körében, figyelemmel arra, hogy mind a játszótér, mind az óvoda céljára átadott telek jelentősen növelte a beruházási területen elérhető közszolgáltatások színvonalát, és javította az infrastrukturális ellátottságát.
[11] Azt nem vitatta, hogy gazdasági tevékenységének köréből kikerültek a perbeli telkek, de vizsgálni kellett volna, hogy hasznos volt-e a felperesi tevékenység szempontjából az átadás, gazdasági érdek tetten érhető-e.
[12] Az alperes védiratában kérte a felperes keresetének elutasítását, teljeskörűen fenntartva a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság az óvoda és játszótér számlájával kapcsolatos megállapítást érintő részében az alperesi határozatot felülbírálatra alkalmatlannak találta.[15] A felperes egyrészről a határozat indokolási hiányosságaira utalt, másrészt érdemben is vitatta a határozati megállapításokat. Ezért elsőként azt vizsgálta a bíróság, hogy az adóhatóság eleget tett-e tényállástisztázási, indokolási kötelezettségének. Rögzítette, hogy az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésében írt együttes feltételek és a Héa irányelv 16. cikkében, illetőleg az azzal egyező szövegezésű Hatodik irányelv 5. cikk (6) bekezdésében írtak nem ellentétesek egymással, ezért az adóhatóság helytállóan vette figyelembe és elemezte azokat. A felek abban is egyetértettek, hogy az EUB ítélet változtatott az addigi joggyakorlaton, az alperes tehát helytállóan döntött, amikor az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésében a Héa irányelv 16. cikkében írt feltételek vizsgálatánál figyelembe vette az EUB ítéletben foglaltakat. Ugyanakkor álláspontja az volt, hogy az alperes nem teljeskörűen elemezte az EUB ítéletben írt értelmezést. Az alperes azokat nem az EUB ítélet 66-67. pontjának megfelelően vizsgálta, mert annak értelmében szükséges lett volna feltárni, hogy a felperes számára a munkák hasznosak voltak-e, valamint közvetlen és azonnali kapcsolatot hoztak-e létre a gazdasági tevékenységének összességével, továbbá a kapcsolódó költségek a felperes által utólag teljesített ügyletek költségelemének részét alkották-e.
[17] Az adóhatóság e hiányosságokat a perben kívánta valamelyest orvosolni, azonban azokat jogszerűen nem tehette meg, hiszen a bírói gyakorlat egyértelmű a tekintetben, hogy az alperes sem védiratával, sem további írásbeli nyilatkozatával nem pótolhatja határozata hiányosságait, azt nem egészítheti ki, a perben erre már nincs jogi lehetősége.
[18] Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú adóhatóság tényállás tisztázási, indokolási kötelezettsége keretében, az EUB ítélet 67. pontja alapján vizsgálja, hogy a felperes számára az elvégezett munkák hasznosak voltak-e, gazdasági tevékenységének az összességével közvetlen és azonnali kapcsolatban álltak, továbbá a beruházáshoz igénybe vett szolgáltatások költsége a felperes által utólag teljesített ügyletek költségelemeinek részét alkotta-e. Döntésére figyelemmel elutasította a felperes előzetes döntéshozatali indítványát és nem vizsgálta a felperes anyagi jogi jogszabálysértésre történő hivatkozásait.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg a Kp. 78. § (2) bekezdésében és a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek, ezért a döntés jogszabálysértő. Előadta, hogy az alperesi határozat az elsőfokú határozatra kiterjedően megalapozatlanul és a Kp. 2. § (4) bekezdésébe, 85. § (1) bekezdésébe, 89. § (1) bekezdés a) pontjába, valamint a 92. § (1) bekezdés b) pontjába és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 58. §-ába és a 73. § (1) bekezdés c) pontjába ütközően került megsemmisítésre.[20] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és az ítéletében valótlanul, iratellenesen állítja, hogy a felperes a keresetében a tényállás tisztázatlanságára és az indokolási kötelezettség elmulasztására, illetve eljárási jogszabálysértésre hivatkozott volna. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a felperes kereseti érvelése kétirányú lett volna, mint ahogy arra az ítélet [22] pontjának első mondata utal. A felperes keresetében végig az ingyenes átadás adómentessége körében fejtette ki érveit, és kifogásolta, hogy azt az adóhatóság nem fogadta el. Iratellenes az ítélet [22] pontjának második mondata is, hiszen a felperes keresetében nem állította, hogy az EUB ítélet három vizsgálandó körülményt határozott volna meg a jogkérdés megítélése kapcsán. Olyan állítás sem található a keresetben, hogy az elsőfokú adóhatóság és az alperes ezeket a körülményeket nem vizsgálta. Mindezek okán az ítélet sérti a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést is.
[23] Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a tényállást alátámasztó és a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. Figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesi határozat részletesen kifejtette, hogy az EUB ítélet 67-68. pontjai csak az EUB ítéletnek a korábbi 64-65. pontjaiban rögzített tényállási elemek figyelembevételével alkalmazhatók. Ezekre pedig az alperes határozatának 16. oldalának első bekezdésében egyértelműen kitért.
[24] Az EUB ítélet 65. pont utolsó mondatából egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által párhuzamba állított EUB ítéletben foglalt esetben az átadást követően az önkormányzati utat elsősorban az ügy felperese használja. Jelen felülvizsgálattal érintett ügyben azonban az átadást követően az építési telket és a játszóteret elsősorban a nyilvánosság használja, és nem a felperes.
[25] A leírtakból az is következik, hogy a 6. irányelv 5. cikk (6) bekezdését, illetve az Áfa tv. 11. § (1) bekezdését alkalmazni szükséges olyan ingyenes termékátadás vonatkozásában is, amikor az ingyenes termékátadásra nem vállalkozás idegen célból kerül sor, feltéve, hogy a levonási jogra és a végleges jellegű kivonásra vonatkozó törvényi előírás teljesül. Másként megfogalmazva nem döntő jelentőségű önmagában, hogy az ingyenes átadás vállalkozás idegen céllal történt-e vagy sem. A gazdasági érdek ugyanis fennáll, hiszen enélkül nem lenne levonható az általános forgalmi adó, a levonhatóság pedig az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének a feltétele. Az EUB ítélet szerinti alapvető elhatárolási szempont ugyanis az, hogy az átadásra kerülő terméket, az átadás tárgyát az átadást követően ki használja elsősorban.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[31] A felek rendelkezési joga érvényesül a közigazgatási perben is. A Kp. 2. § (4) bekezdésében foglalt alapvető rendelkezés értelmében - főszabály szerint - a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. Ez azért is lényeges előírás, mert a közigazgatási perben a közigazgatási tevékenység jogszerűsége az eljárás tárgya, amelynek vizsgálatát a kereseti kérelem határolja be.
[32] Ugyanezt fogalmazta meg a Kúria a 2/2011. (V. 9.) KK véleményében is, mely bár a közigazgatási perrendtartás hatálybalépését megelőzően hatályos jogszabályi környezet szerint értelmezte a kereseti kérelemhez kötöttség kérdését a közigazgatási perben, de változatlanul hivatkozható többek között az a megállapítása, hogy a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási határozat felülvizsgálatára, hanem a felperes egy meghatározott irányú felülvizsgálatot kér.
[33] Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes keresetében nem hivatkozott a tényállás tisztázatlanságára, az indokolási kötelezettség elmulasztására, illetve eljárási jogszabálysértésre. Keresete (3.pont) kizárólag az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése téves alperesi értelmezésének megállapítására irányult és ezzel összefüggésben állította az EUB ítélet 66-67. pontjának alkalmazhatóságát, a vállalkozásidegen cél megvalósulásának hiányát. Azzal érvelt, hogy bár az Önkormányzat már 2004-ben módosította a helyi építési szabályzatot, de ez nem jelentette azt, hogy a képviselőtestül ahhoz kötve volt, és a projektet támogatta volna, az eredeti megállapodás helyébe lépő óvoda céljára szolgáló építési telek és játszótér ingyenes átadása nélkül. Mindebből az következik, hogy a felperes gazdasági tevékenységének folytatásához az érintett átadások feltétlenük és közvetlenül szükségesek voltak, gazdasági tevékenységének egészével közvetlen és azonnali kapcsolatban álltak, a terület elérhető infrastrukturális ellátottságát növelte és ezek értéke megjelent a felperes által értékesített telkek értékében.
[34] A felperes keresete az előzetesen megfizetett adólevonási jog gyakorlása kapcsán indokolást nem tartalmazott, hiszen annak fennállását az alperes maga sem vitatta. Rámutat a Kúria arra, hogy az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alkalmazási feltétele az, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben, vagy részben adólevonási jog illeti meg. Márpedig mindaz az elemzés, amit az elsőfokú bíróság elvégez ítéletének [27-28] pontjában az az adólevonási jog gyakorlásához szükséges elemekhez kapcsolódik, nem az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alkalmazásának megítéléséhez.
[35] Az EUB ítélet első kérdésre adott válaszában fejti ki az adólevonási jog gyakorlásához szükséges feltételeket, itt tér ki a közvetlen és azonnali kapcsolat és költségek beépülésének jelentőségére. Az EUB már több döntésében foglalkozott ezzel a kérdéssel és megerősítette: ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, főszabály szerint a konkrét beszerzési ügyletnek közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel. A beszerzett termékeket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő héa levonásának joga azzal a feltétellel gyakorolható, hogy a beszerzés vagy az igénybevétel érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik (pl. C 696/22, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, C-527/23.,). Valamint az adóalany akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat az előzetes konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító utólagos értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben a szóban forgó termékek és szolgáltatások költségei ez utóbbi általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen költségek ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével (C 475/23, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[36] Tévesen és feleslegesen, továbbá a kereseten túlterjeszkedve vizsgálta a fenti elemeket és hiányolta azok vizsgálatának elmaradását az alperes határozatából az elsőfokú bíróság. Téves kiindulási pontja miatt helytelen következtetésre jutott és éppen az az elemzés hiányzik ítéletéből, amely alapján megítélhető lenne az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alperesi alkalmazása, vagyis, hogy az építési telek és játszótér ingyenes átengedésének célja a felperes gazdasági tevékenységét szolgálta-e.
[37] Egyetért a Kúria azzal az alperesi érveléssel is, hogy az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az EUB ítélet 66-68. pontjában rögzített következtetéseket az ítélet 64-65. pontjában kifejtett tényállási elemekre alapozva tette meg. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy fennáll-e az EUB ítéletben vizsgált tényállás azonossága a perbelivel, ebből következően az EUB ítélet 3. pontjában írt végkövetkeztetés a perbeli ügyletre helytálló és alkalmazható-e. Nem lehet eltekinteni attól, hogy az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált uniós jogi norma értelmét a megkereső bíróság által elé tárt tényállásra vonatkoztatva adja meg, így az ott szereplő értelmezést nem lehet minden vizsgálat és összehasonlítás nélkül a perbeli tényállásra felhasználni.
[38] Az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, egyrészről túlterjeszkedett a felperesi kereseten, ezzel megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdését, Kp. 85. § (1) bekezdését, valamint a fentebb kifejtettek alapján nem az ügy érdemét elemezve foglalt állást a jogvitában, ítélete a Kp. 78. § (2) bekezdésébe ütközik. A Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[39] A megismételt eljárásban a felperes keresete alapján, az EUB hivatkozott döntésére, az abban foglalt tényállásra figyelemmel, az arra tekintettel kifejtett elvek mentén, a perbeli tényállásra vetítve kell az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alperesi alkalmazásáról állást foglalni.
(Kúria Kfv.I.35.030/2025/6.)