adozona.hu
BH 2025.12.271
BH 2025.12.271 I. A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának a 2006. július 1-jei bevezetésétől érvényesülő szabályozási elve, hogy a kielégítési sorrend utolsó helyére tartozzanak azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn. A jogalkotót a kielégítési sorrendnek ezzel a kiegészítésével az a megfontolás vezette, hogy a nev
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós 2015. március 5-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll.
[2] A kifogást tevő az adós igazgatóságának tagja volt a felszámolás elrendelését megelőzően.
[3] A felszámoló az adós nevében peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel szemben vezető tisztségviselői kárfelelősségére alapítottan. Keresetét a Törvényszék a 2022. szeptember 1-jén hozott 21. számú ítéletével elutasította, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kifogást tevőnek 1 905 000 forint elsőfokú per...
BH 2025.12.271 I. A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának a 2006. július 1-jei bevezetésétől érvényesülő szabályozási elve, hogy a kielégítési sorrend utolsó helyére tartozzanak azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn. A jogalkotót a kielégítési sorrendnek ezzel a kiegészítésével az a megfontolás vezette, hogy a nevesített esetekben az adós és a követelés jogosultja között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező azonos típusú követelésének sorsát.
II. Nem esik a Cstv. általános kielégítési szabályait kizáró fenti rendelkezés hatálya alá az adós felszámolást megelőző vezető tisztségviselője javára, az ellene a felszámolási eljárás alatt megalapozatlanul kezdeményezett peres eljárásban megítélt perköltség-követelés [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bek. h) pont hb) alpont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós 2015. március 5-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll.[2] A kifogást tevő az adós igazgatóságának tagja volt a felszámolás elrendelését megelőzően.
[3] A felszámoló az adós nevében peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel szemben vezető tisztségviselői kárfelelősségére alapítottan. Keresetét a Törvényszék a 2022. szeptember 1-jén hozott 21. számú ítéletével elutasította, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kifogást tevőnek 1 905 000 forint elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.20.711/2022/7/II. számon 2023. január 17-én hozott ítéletével helybenhagyta, egyben további, 500 000 forint + áfa másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az adóst a kifogást tevő részére.
[4] A kifogást tevő 2023. október 11. napján felhívta a felszámolót, hogy a részére jogerősen megítélt 2 540 000 forint perköltség-követelést vegye nyilvántartásba felszámolási költségként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (2) bekezdés e) pontja szerint.
[5] A felszámoló a 2023. december 11. napi válaszlevelében a kérést megtagadta, mivel álláspontja szerint a követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint minősül.
A kifogás és a felszámoló védekezése
[6] A kifogást tevő kérte a felszámoló kötelezését 2 540 000 forint perköltségnek a Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pontja szerinti nyilvántartásba vételére és a felszámolási vagyonból történő soron kívüli kiegyenlítésére.[7] A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.[9] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztő javára haladéktalanul vegyen nyilvántartásba felszámolási költség címén 2 540 000 forintot, és ezt az összeget az adós vagyonából, fedezet esetén egyenlítse ki.
[10] A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a kifogást tevőnek az adósnál betöltött vezető tisztségviselői jogviszonya 2015. február 23-i hatállyal törlésre került a cégnyilvántartásból. A Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.711/2022/11. számú ítéletében megállapítottak szerint is a kifogást tevő 2015. február 23. napjáig volt az adós vezető tisztségviselője.
[11] A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjának értelmezésével rögzítette, ide azok a követelések tartoznak (az eljárásbelitől eltérő jogcímű követelések kivételével), amelyek jogosultja az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. E törvényi tényállás tehát - tartalmi és nyelvtani értelmezéssel - azt az esetet szabályozza, amikor az adós vezető tisztségviselője az adóssal szembeni követelés jogosultja, azaz a vezető tisztségviselői és a követelés jogosulti minősége egyidejűleg összekapcsolódik. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontját nem lehet kiterjesztően úgy értelmezni, hogy azt alkalmazni kell a vezető tisztségviselő tisztségének megszűnése után keletkezett követelésekre is.
[12] Jelen ügyben a kifogást előterjesztő az adós tisztségviselőjeként nem volt - és a másodfokú döntés meghozatalakor sem volt - jogosultja az eljárásbeli követelésnek: vezető tisztségviselői jogviszonya alatt a követelés nem létezett, a keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig már nem volt az adós vezető tisztségviselője. A vizsgált követelés ezért nem tartozhat a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja által szabályozott esetkörbe. Ennek hiányában a Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pontja, 57. § (1) bekezdés a) pontja, a Cstv. 58. § (1) bekezdése vonatkozott a vizsgált követelésre, ami egyúttal azt is jelentette, hogy nem irányadó a követelésre a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség sem.
[13] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy a kifogást előterjesztő már az ellene kezdeményezett per megindításakor sem volt vezető tisztségviselője az adósnak, abból következően, hogy a perköltség-követelés a bíróság marasztaló döntésének jogerőre emelkedésével keletkezik, és megfizetése akkor válik esedékessé, amikor a bíróság jogerős határozatában megállapított teljesítési idő eltelt, az ügyben nincs jelentősége a kifogást előterjesztő elleni per megindítása idejének.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[14] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.[15] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 163. § (2) bekezdésébe, egyben a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 169. § (4) és (6) bekezdésébe, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába, 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjába ütközően jogszabálysértő, valamint ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével.
[16] Előadta, hogy sem a felügyeleti biztos kirendelésével, sem a felszámolás elrendelésével nem szűnt meg a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogviszonya. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja és a tényállás kiegészítése a kifogást tevő vezető tisztségviselői megbízatásának 2015. február 23-i megszűnésével téves, sérti a régi Pp. 163. § (2) bekezdését, egyben a Bszt. 169. § (4) és (6) bekezdéseit. A felügyeleti biztos kirendelésével - aminek megítélésében a felek között nem is volt vita - és a felszámolás elrendelésével is megmaradtak a kifogást tevő egyes részjogosítványai az igazgatósági tagságából fakadóan, a felszámolás alatt a társaság belső jogviszonyaiban. A felügyeleti biztos bejegyzésével egyidejűleg ugyan törlésre került a megszűnt cégjegyzési joga a kifogást tevőnek, de e jog törlése sem szüntette meg az igazgatósági tagságot.
[17] Állította, hogy a kifogást tevő igazgatósági tagsága egészen 2019. április 24-ig fennállt.
[18] Hangsúlyozta, hogy a perköltség-követelés a vezető tisztségviselői jogviszony fennállása alatt, a 2017. december 29-én benyújtott kereset alapján indult perben keletkezett, illetve, hogy a per tárgya is a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogállásából eredő kártérítési kötelezettség érvényesítése volt.
[19] Álláspontja szerint a jogerős végzés tévesen, a normaszövegen túlterjeszkedve értelmezte a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontját. A törvényhelyből nem következik a jogerős végzésben értékelt elhatároló körülmény: annak a személynek a nevesítése, aki a felszámolás elrendelésekor, illetve a követelés esedékességekor még a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője volt. A jogalkotó célja ezzel szemben a Cstv. vizsgált szabályával azt volt, hogy a felszámolás alá került adós volt vezető tisztségviselői hátrányosabb hitelezői besorolást kell kapjanak, ha az általuk vezetett társaság fizetésképtelenné válik, és ne fordulhasson elő az, hogy a felszámolás alá került adós irányításában részt vállalt vezető tisztségviselői - mint ugyanezen társaság hitelezői - előnyösebb kielégítést kapjanak a többi olyan hitelezőhöz képest, akik az adós vezetésében nem vettek részt, és akiket a fizetésképtelenség miatt semmilyen felelősség nem terhelhet. Utalt ezzel kapcsolatban az Alaptörvény 28. cikkére, a Cstv. 33/A. §-ára, 36. § (1) bekezdésére és a 49/D. § (1)-(2) bekezdésére. E szabályok közös célja szerint kizárólag az a jelentősége, hogy a hitelező az adós vezetésében részt vett-e vagy sem. Nincs jelentősége viszont annak, hogy maga a hitelezői igény mikor vált esedékessé, így annak a bizonytalan körülménynek sem, hogy egy peres eljárás mikor fejeződik be.
[20] A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjának - csakúgy, mint a Cstv. 36. § (1) bekezdésnek és Cstv. 49/D. § (4) bekezdésének - az Alaptörvény 28. cikkével összhangban álló helyes értelmezése az, hogy rendelkezései nem csupán a vezető tisztségviselőknek a vezető tisztségviselői jogviszonyuk alatt esedékessé vált követeléseire vonatkoznak, hanem azokra a követelésekre is, amelyek már ezt követően lettek esedékesek.
[21] A kifogást tevő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.[23] Előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat - a törvényben tételesen megnevezett egyéb végzéseken felül - a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a régi Pp.-ben meghatározott tartalmi követelményeknek [régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdés, 275. § (1) bekezdés].
[24] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben - érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai az elvárt tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy kérelme az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a régi Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[25] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő felszámoló több körülhatárolható okból támadta a jogerős határozatot: állította egyfelől a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogviszonyának megszűnése időpontjához kapcsolódóan a régi Pp. 163. § (2) bekezdésének és a Bszt. 169. § (4) és (6) bekezdésének megsértését, és támadta a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjának álláspontja szerint jogszabálysértő értelmezése miatt is.
[26] A Kúria leszögezi, hogy a másodfokú bíróság a végzéséből kitűnően - a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjának értelmezése mellett - arra alapítottan tekintette megalapozottnak a kifogást, hogy az adósnak a felszámolás alatt keletkezett, a Fővárosi Ítélőtábla 2023. január 17-én jogerős 9.Pf.20.711/2022/7/II. számú ítéletével létrejött perköltségfizetési kötelezettségét megelőzte a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogviszonyának megszűnése.
[27] A felülvizsgálati kérelem a jogerős végzés előzőek szerint összefüggő, komplex jogi indokaival szemben egyedül a vezető tisztségviselői jogviszonynak a jogerős végzésben írttól eltérő, 2019. április 24-i megszűnését állította. A felszámoló sem arra nem hivatkozott a jogszabálysértés régi Pp.-nek megfelelő, kellő tartalmú kifejtésével, hogy a vizsgált perköltségfizetési kötelezettség korábban jött létre, mint azt a másodfokú bíróság értékelte, sem pedig arra, hogy a kifogást tevő igazgatósági tagsága később szűnt volna meg, mint a perköltségfizetési kötelezettség létrejötte.
[28] Nem érintette a felülvizsgálati kérelem, ezért nem vizsgálhatta felül a Kúria a jogerős végzés - egyébként helyes [régi Pp. 77. §, 217. § (1) bekezdés, 228. § (1) bekezdés] - jogi indokait abban a körben, hogy a bíróság jogerős határozatából következő perköltségfizetési kötelezettség a jogerős marasztaló döntés eredményeként a határozat jogerőre emelkedésével jön létre, esedékessé pedig a határozatban írt teljesítési határidő leteltével válik. A felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai szerint irányadónak kellett tekinteni a felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság jogi álláspontját a nem támadott részében.
[29] A Kúria hangsúlyozza, hogy a másodfokú bíróság nem csupán a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogviszonya 2015. február 23-i törlésének és megszűnésének tulajdonított jelentőséget (bár ezeket az adatokat a végzésében valóban rögzítette), hanem az általa jelentősnek ítélt két körülmény - a vezető tisztségviselői jogállás megszűnése és a vizsgált követelés keletkezése - egymáshoz való viszonyát tekintette ügydöntő jelentőségűnek.
[30] A másodfokú bíróság a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnését csupán a vizsgált perköltségfizetési kötelezettség keletkezésének idejéhez mérten vette figyelembe, vagyis annyiban, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése megállapíthatóan megelőzte az adós perköltségfizetési kötelezettségének a létrejöttét.
[31] Mindebből következően a felülvizsgálati kérelem tartalmi hiányossága ([27]-[28] bekezdés) szükségtelenné tette a felülvizsgálati eljárásban annak további vizsgálatát, hogy a kifogást tevő igazgatósági tagsága a jogerős végzésben írt 2015. február 23-i időpontban szűnt-e meg vagy a felülvizsgálati kérelemben állítottak szerint 2019. év folyamán; illetve, hogy ide tartozó megállapítását a másodfokú bíróság a régi Pp. 163. § (2) bekezdését, esetleg a Bszt. 169. § (4) és (6) bekezdését sértve tette-e meg.
[32] A jogerős végzés lényegi jogi indokát, miszerint a kifogást tevő vezető tisztségviselői jogviszonyának megszűnését követően jött létre az adós perköltségfizetési kötelezettsége a jogerős ítélet eredményeként, a felszámoló nem támadta és nem is cáfolta a felülvizsgálati kérelemmel.
[33] Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontját érintő hivatkozása sem.
[34] A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának jelen ügyben is irányadó lényegi tartalma szerint a 2006. évi VI. törvény módosította a Cstv.-t. A Cstv. e rendelkezése ugyan több ízben módosításra került, melynek eredményeként differenciáltabb tartalommal bír az eredeti normaszöveghez képest, a bevezetésétől érvényesülő szabályozási elve azonban alapvetően változatlan: a kielégítési sorrend utolsó helyére tartoznak azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja (a hatályos szabályozás szerint többségi befolyással bíró tagja), vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn. A jogalkotót a kielégítési sorrendnek ezzel a kiegészítésével az a megfontolás vezette, hogy ezekben az esetekben az adós és a követelés jogosultja között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező azonos típusú követelésének sorsát.
[35] A felszámolás alá került adós és a követelés jogosultja között fennálló szoros szervezeti viszony, illetve az említett személyek hozzátartozóinak e minősége vagy az ügylet ingyenessége miatt azonos megítélés alá vont kapcsolat tehát az, amely meghatározza az adott követelés jogi sorsát - a kielégítési sorrendben elfoglalt, hátrasorolt helyét - a felszámolási eljárásban.
[36] Nem azonosítható a jogalkotó által szankcionálni kívánt és az előzőekben részletezett szoros kapcsolat az ügybeli esetben, amikor a felszámolás alá került adósnak a felszámolás alatt kezdeményezett, de megalapozatlan perlése vezetett a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjában egyébként megnevezett személy (az adós vezető tiszteségviselője) perköltség-követeléséhez és ezen a jogcímen az adós fizetési kötelezettségéhez.
[37] A felszámoló álláspontjától eltérően nem következik más a Cstv. felülvizsgálati kérelemben megjelölt 36. § (1) bekezdéséből sem, amellyel a jogalkotó a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt rendelkezés beszámításnak megfeleltetett szabályát kívánta megteremteni (2009. évi LI. törvény).
[38] A Kúria már értelmezte a Cstv. 49/D. § (5) bekezdését (Gfv.III.30.335/2022/5.), és a felszámoló álláspontjától eltérően kimondta, a Cstv. 49/D. § (5) bekezdésével elérni kívánt jogalkotói célnak megfelelően az adós tagja által történt közvetlen finanszírozás (tagi kölcsön) szankcionálása nem általános jelleggel és nem feltétel nélkül érvényesül. A törvény az adós tagjai által nyújtott, zálogjoggal biztosított kölcsönt egyedül abban az esetben emeli ki a Cstv. külön kielégítési szabálya alól, ha abban az időben finanszírozzák a tagok a társaság továbbműködését, amikor már a felszámolás lenne indokolt és a társaság működőképessége nem is áll helyre.
[39] A Kúria rámutat, hogy a Cstv. jelen ügyben releváns 57. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt rendelkezés értelmezéséhez a nyelvtani és rendszertani módszeren túl az Alaptörvény 28. cikke lehetővé tette számára a teleologikus értelmezés alkalmazását is. A Cstv. vizsgált rendelkezésének tartalma csak a jogszabály céljának megfelelő, vagyis a teleologikus jogértelmezésre kiterjedő vizsgálattal volt feltárható.
[40] Mindebből következően a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés nélkül, a jogalkotó céljával összhangban következtetett a másodfokú bíróság a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjának alkalmazásával a kifogás megalapozottságára.
[41] Az adós felszámolást megelőző vezető tisztségviselője javára, az ellene a felszámolási eljárás alatt megalapozatlanul kezdeményezett peres eljárásban megítélt perköltség-követelés nem esik a Cstv. általános kielégítési szabályait kizáró rendelkezés hatálya alá.
[42] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[43] A Kúria az ügy felülvizsgálati szakaszában, a felmerült jogértelmezési kérdésben helyesen állást foglaló jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban nem találta indokoltnak, ezért mellőzte a Cstv. 51. § (3a) bekezdésének alkalmazását és a felszámoló számára annak engedélyezését, hogy a kifogást tevő javára megítélt felülvizsgálati eljárási költséget az adós vagyonával szemben felszámolási költségként számolja el.
(Kúria Gfv.III.30.318/2024/5.)