adozona.hu
ÍH 2025.140
ÍH 2025.140 A FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ GAZDÁLKODÓ SZERVEZETTEL SZEMBEN FENNÁLLÓ TARTOZÁSOK KIELÉGÍTÉSI SORRENDJE Nem minősül az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője követelésének az, amely a vezető tisztségviselői jogviszony alatt még nem létezett, a keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig a jogosultja már nem volt az adós vezető tisztségviselője [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2015. március 5. napi kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll. A kifogást tevő az adós igazgatóságának tagja volt a felszámolás elrendelését megelőzően, vezető tisztségviselői jogviszonyát 2015. február 23-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.
A felszámoló az adós nevében peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel szemben a kifogást tevő vezető tisztségviselői kárfelelősségére alapítottan. Keresetét a Fővárosi Törvényszék a 2022. szeptember 1-jén hozott P/21. számú...
ÍH 2025.140 A FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ GAZDÁLKODÓ SZERVEZETTEL SZEMBEN FENNÁLLÓ TARTOZÁSOK KIELÉGÍTÉSI SORRENDJE
Nem minősül az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője követelésének az, amely a vezető tisztségviselői jogviszony alatt még nem létezett, a keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig a jogosultja már nem volt az adós vezető tisztségviselője [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpont].
Az adós 2015. március 5. napi kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll. A kifogást tevő az adós igazgatóságának tagja volt a felszámolás elrendelését megelőzően, vezető tisztségviselői jogviszonyát 2015. február 23-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.A felszámoló az adós nevében peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel szemben a kifogást tevő vezető tisztségviselői kárfelelősségére alapítottan. Keresetét a Fővárosi Törvényszék a 2022. szeptember 1-jén hozott P/21. számú ítéletével elutasította, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kifogást tevőnek 1.905.000 forint elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a Pf/7/II. számon 2023. január 17-én hozott ítéletével helybenhagyta, egyben további, 500.000 forint + áfa másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az adóst a kifogást tevő részére.
A kifogást tevő 2023. október 11. napján felhívta a felszámolót, hogy a részére jogerősen megítélt 2.540.000 forint perköltség-követelést vegye nyilvántartásba felszámolási költségként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (2) bekezdés e) pontja szerint. A felszámoló a 2023. december 11. napi válaszlevelében a kérést megtagadta, mivel álláspontja szerint a követelés a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint minősül.
A kifogást tevő az elsőfokú bíróságnál kifogást terjesztett elő, amelyben kérte a felszámoló kötelezését 2.540.000 forint perköltségnek a Csődtv. 57. § (2) bekezdés e) pontja szerinti nyilvántartásba vételére és a felszámolási vagyonból történő soron kívüli kiegyenlítésére.
Álláspontja szerint a felszámoló az állandó bírói gyakorlattól eltérően, tévesen értelmezi a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének e) pontját, mivel a felszámolási eljárás alatt indított peres eljárásban az adós társaság terhére megállapított perköltség - ideértve az ügyvédi munkadíjat is - felszámolási költségnek minősül. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.250/2009/3. számú határozatára azzal, hogy a felszámoló által felhívott ÍH2015. 170. számú eseti döntés az ügyben nem irányadó, mert a kifogást előterjesztő soha nem volt az adós többségi befolyással rendelkező tagja. Hangsúlyozta, hogy már nem volt az adós vezető tisztségviselője, amikor a felszámoló vele szemben a kártérítési pert megindította, illetve a keresetet elutasító ítélet jogerőre emelkedett, továbbá a per tárgya nem a Csődtv. szerinti vezető tisztségviselői felelősség, hanem a Ptk. szerinti kártérítés volt.
A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.
Kifejtette, hogy az adott perköltségfizetési kötelezettség az adós vezető tisztségviselője felé áll fenn, ezért a kifogást előterjesztő alaptalanul kéri őt kötelezni arra, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelésként vegye nyilvántartásba, az a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja alá tartozik. Hivatkozott az ÍH2015. 170. számú eseti döntésre, valamint az adós felszámolási eljárásában jogerősen befejeződött ügyben hozott határozatban kifejtettekre. Hangsúlyozta, hogy a kifogást előterjesztőnek a követelését a Csődtv. 37. § (3) bekezdése alapján legkésőbb a 180 napos jogvesztő határidőn belül be kellett volna jelentenie az adós felszámolási eljárásában, ez azonban nem történt meg, így a kifogást tevő nem rendelkezik hitelezői igénnyel.
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésével a kifogást elutasította.
Határozatának jogi indokolásában a Csődtv. 51. § (1) és (3) bekezdésére, 3. § (1) bekezdésének c) pontjára, 37. § (1)-(3) bekezdésére és 57. § (1) bekezdésére utalva leszögezte: abban a kérdésben kellett állást foglalnia - a sérelmezett intézkedésről való 2023. december 14-i tudomásszerzéshez képest határidőben előterjesztett - kifogás elbírálásához, hogy az adós vezető tisztségviselője felszámolási költségnek minősülő követelése a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének a) vagy h) pontja szerinti hitelezői kategóriába sorolandó.
A cégnyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy a kifogást előterjesztő 2012. április 27. - 2014. április 27. és 2014. április 25. - 2019. április 25. között, azaz a felszámolás kezdő időpontjáig az adós vezető tisztségviselője volt.
Kiemelte, hogy a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében és a következetes bírói gyakorlat szerint a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett perekben a pernyertes hitelezőnek megítélt költségeket felszámolási költségként kell nyilvántartásba venni. Ugyanakkor a Csődtv. 57. § (1) bekezdése h) pontjának hb) alpontja szerinti hitelezői osztályba sorolandók azok a követelések - a törvényben konkrétan nevesített, taxatíve felsorolt, kiterjesztően nem értelmezhető szűk kivétellel (kizárólag munkabér- és bérjellegű követelések) - amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. E besorolást - melynek indoka az adós és a követelés jogosultja közötti szoros kapcsolat - kizárólag a jogosult személye határozza meg, függetlenül a követelése jogcímétől.
Alaptalannak tartotta a kifogást előterjesztő azon hivatkozását, hogy a követelése azért minősül a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandónak, mert az adott peres eljárás jogerős befejezésekor nem volt, illetve jelenleg már nem az adós vezető tisztségviselője, mert a kivételekre vonatkozó taxatív felsorolást nem lehet kiterjesztően értelmezni, a vezető tisztségviselő felszámolási költségnek minősülő követelése - a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott, jelen esetre nem irányadó törvényi kivételtől eltekintve - a jogosult személye alapján minden esetben elveszíti privilegizált helyzetét. Annak pedig, hogy a kérdéses perköltség a Csődtv. 33/A. §-a szerinti, vagy - mint a jelen esetben - a volt vezető tisztségviselőkkel szemben folyamatban volt büntetőeljárás alapján érvényesített polgári jogi igényen alapuló kártérítési perben keletkezett, nincs jelentősége, kizárólag annak van relevanciája, hogy a kifogást előterjesztő a felszámolás kezdő időpontjáig az adós vezető tisztségviselője volt.
Mindezek alapján megállapította, hogy a felszámoló eljárása nem jogszabálysértő amiatt, hogy a kifogást előterjesztő összesen 2.540.000 forint összegű, a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelő hitelezői osztályba sorolandó perköltségkövetelését, a Csődtv. 37. § (1)-(3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség és a jogvesztő határidő elmulasztása miatt nem tartja nyilván hitelezői igényként.
Az elsőfokú bíróság végzését a kifogást előterjesztő fellebbezéssel támadta, annak megváltoztatását, a felszámoló kifogásolt intézkedésének megsemmisítését és a felszámoló részére annak előírását kérve, hogy 2.540.000 forint, perköltségből eredő igényét felszámolási költségként vegye nyilvántartásba és a felszámolási vagyonból soron kívül elégítse ki.
Fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróságnak nem abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adós vezető tisztségviselője felszámolási költségnek minősülő követelése a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének a) vagy h) pontja szerinti kategóriába sorolandó, hanem abban, hogy az adós korábbi vezető tisztségviselőjének, e jogviszonya megszűnését évekkel követően keletkezett perköltségigénye ezek közül mely kategóriába tartozik. Álláspontja szerint a törvényszék teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy a követelése nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt és nem is abból eredően keletkezett. A törvényszék által tekintetbe vett ÍH2015. 170. számú eseti döntés nem precedensképes határozat, de más követelés tárgyában is született, ott a követelés jogosultja a felszámolás alatt álló a gazdálkodó szervezetben a részvények 98 %-ával rendelkezett. A törvényszék ugyanakkor semmilyen jogi érvet nem fejtett ki annak alátámasztására, hogy milyen indokok mentén tekinti őt vezető tisztségviselőnek, és tartja rá nézve alkalmazhatónak a Csődtv. 57. § (1) bekezdése h) pontjának hb) alpontját.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, ennek hiányában azt kérte, hogy a másodfokú bíróság engedélyezze az eljárási költség adós vagyonából való felvételét és felszámolási költségként történő elszámolását.
Álláspontja szerint a kifogást előterjesztő tévesen állítja, hogy az eredetileg 2019. április 25. napjáig tartó vezető tisztségviselői megbízatása a felszámolás elrendelésével, idő előtt megszűnt. A felszámolás elrendelése ugyanis önmagában nem szünteti meg a vezető tisztségviselői megbízatást, a kifogást tevő tehát 2019. április 25. napjáig az adós vezető tisztégviselője maradt. A kereset benyújtása ehhez képest 2017. december 29. napján történt, tehát a per részben akkor folyt, amikor a kifogást előterjesztő még vezető tisztségviselő volt. Kifejtette: a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának hb) alpontja beiktatásával nyilvánvalóan az volt a jogalkotó célja, hogy a felszámolás alatt álló adós irányításában részt vett vezető tisztségviselők ne kaphassanak előnyösebb kielégítést a többi hitelezőnél. Így nincs jelentősége annak, hogy a követelés keletkezésekor a jogosult még vezető tisztségviselője volt-e az adósnak, ahogyan annak sincs jelentősége, hogy a követelés milyen jogviszonyból ered, ide nem értve meghatározott bér-és járulékjellegű juttatásokat.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztő javára haladéktalanul vegyen nyilvántartásba felszámolási költség címén 2.540.000 forintot, és ezen összeget az adós vagyonából fedezet esetén egyenlítse ki.
Végzésével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban helyesbítette, hogy a kifogást tevőnek az adósnál betöltött vezető tisztségviselői jogviszonyát 2015. február 23-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.
Kifejtette, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdése h) pontjának hb) alpontjába azok a követelések tartoznak (meghatározott, az adott ügy tárgyát képező követeléstől eltérő jogcímű követelések kivételével), amelyek jogosultja az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. E törvényi tényállás - tartalmi és nyelvtani szempontból történő értelmezése szerint - azt az esetet szabályozza, amikor az adós vezető tisztségviselője egyszersmind az adóssal szembeni követelés jogosultja, azaz a vezető tisztségviselői és a követeléshez fűződő jogosulti minőség egyidejűleg összekapcsolódik egymással. Jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdése h) pontjának hb) alpontját a vezető tisztségviselő tisztségének megszűnése után keletkezett követelésekre is alkalmazni kell, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Az adott esetben a kifogást előterjesztő az adós tisztségviselőjeként nem volt és ilyen minőségben jelenleg sem jogosultja az eljárásbeli követelésnek. A vezető tisztségviselői jogviszonya alatt ugyanis a követelés még nem létezett, annak keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig már nem volt az adós vezető tisztségviselője. A követelés így nem tartozhat a Csődtv. 57. § (1) bekezdése h) pontjának hb) alpontja által szabályozott esetkörbe, ennek hiányában pedig a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének e) pontjára figyelemmel, a Csődtv. 57. § (1) bekezdésnek a) pontjába sorolandó és a Csődtv. 58. § (1) bekezdése értelmében, esedékességkor elégítendő ki. Ezáltal nem vonatkozik rá a Csődtv. 37. § (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség sem, azt a felszámoló enélkül köteles nyilvántartani és az adós vagyona által nyújtott fedezet függvényében, az esedékességének megfelelő sorrend figyelembevételével kiegyenlíteni.
A felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételével összefüggésben rámutatott, hogy a perköltségkövetelés akkor keletkezik, amikor a bíróság abban történő marasztalása jogerőre emelkedik, és a megfizetése akkor válik esedékessé, amikor a bíróság jogerős határozatában megállapított teljesítési idő eltelt. Nincs jelentősége tehát, hogy a per, amelyben a kifogást előterjesztő javára az eljárásbeli perköltséget megítélték, mikor indult. Ugyanakkor a kifogást előterjesztő már a per megindításakor sem volt az adós vezető tisztségviselője.
A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel a felszámolási eljárásban a Csődtv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően irányadó, a jelen eljárásra hatályos, a polgári perrendtartásól szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 259. §-a folytán alkalmazott régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogásnak a Csődtv. 51. § (3) bekezdése szerint helyt adott.
Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.43.692/2024/2.