adozona.hu
ÍH 2025.139
ÍH 2025.139 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA, ENGEDMÉNYEZETT KÖVETELÉS TELJESÍTÉSE Az engedményezett követelés teljesítésével a követelés - és ezzel az adós tartozása is - megszűnik, az engedményezési szerződés teljesítést követő érvénytelensége megállapításának a korábban történt adósi teljesítésre kihatása nincs, a teljesítő adós fizetésképtelensége a követelés megfizetésének elmulasztására hivatkozással nem állapítható meg. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:3. § a) pont, Ptk. 6:198. § (1) bekezdés. 1991. évi XLIX. tv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a hitelező az adós felé az alábbi számlákat bocsátotta ki:
BLNR-2021-124 sorszámú, 2021. szeptember 17. napján esedékes 34.290.000 forint összegű,
BLNR-2021-139 sorszámú, 2021. október 10. napján esedékes 29.337.000 forint összegű,
BLNR-2021-168 sorszámú, 2021. november 18. napján esedékes 27.799.792 forint összegű,
BLNR-2021-173 sorszámú, 2021. november 21. napján esedékes 5.568.696 forint összegű számlát, mindösszesen 96.995.488 ...
ÍH 2025.139 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA, ENGEDMÉNYEZETT KÖVETELÉS TELJESÍTÉSE
Az engedményezett követelés teljesítésével a követelés - és ezzel az adós tartozása is - megszűnik, az engedményezési szerződés teljesítést követő érvénytelensége megállapításának a korábban történt adósi teljesítésre kihatása nincs, a teljesítő adós fizetésképtelensége a követelés megfizetésének elmulasztására hivatkozással nem állapítható meg. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:3. § a) pont, Ptk. 6:198. § (1) bekezdés. 1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pont]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a hitelező az adós felé az alábbi számlákat bocsátotta ki:BLNR-2021-124 sorszámú, 2021. szeptember 17. napján esedékes 34.290.000 forint összegű,
BLNR-2021-139 sorszámú, 2021. október 10. napján esedékes 29.337.000 forint összegű,
BLNR-2021-168 sorszámú, 2021. november 18. napján esedékes 27.799.792 forint összegű,
BLNR-2021-173 sorszámú, 2021. november 21. napján esedékes 5.568.696 forint összegű számlát, mindösszesen 96.995.488 forint összegben.
A hitelező a számlaköveteléseket 2021. október 15. napján a G. s.r.o. társaságra (a továbbiakban engedményes) engedményezte. A törvényszék a 2023. május 24. napján kelt, 11. számú bírósági meghagyásban megállapította, hogy a felek között 2021. október 15. napján létrejött engedményezési szerződés érvénytelen, és kötelezte a G. s.r.o. alperest, hogy fizessen meg a hitelezőnek 96.995.488 forintot.
A hitelező 2024. június 13. napján tájékoztatta az adóst a kibocsátott bírósági meghagyásról, és felhívta arra, igazolja, hogy a számlák pénzügyi teljesítésének az engedményes felé eleget tett. Az adós a felhívásra nem nyilatkozott. A hitelező 2024. augusztus 13. napján közölte az adóssal, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségére tekintettel a számlatartozása felé áll fenn. Elismerte, hogy az adós az engedményezett számlakövetelésből 55.000 eurót - amely 21.230.550 forintnak felelt meg - részére fizetett meg, ezért 75.764.938 forint és kamatai megfizetésére szólította fel.
Hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27.§ (2) bekezdés a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését kérte hivatkozással arra, hogy az adós 75.764.938 forint és járulékai nem vitatott tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki, nem vitatta és az ezt követő hitelezői felszólításra sem teljesítette. Utalt arra, hogy az engedményezési szerződés érvénytelensége folytán a követelés érvényesítésére maga jogosult.
Az adós a Csődtv. 27.§ (6) bekezdése alapján az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte hivatkozással arra, hogy az engedményezett követelésből a hitelező által is elismert, részére történt teljesítésen túl fennmaradó összegből 159.310 eurót, amely 54.384.000 forintnak felel meg (15. sorszám alatt csatolt táblázat), az engedményes részére átutalással megfizetett, 23.100.578 forint összeg teljesítésére pedig az engedményessel szemben fennálló követelése kompenzálásával került sor.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az eljárást a Csődtv. 27.§ (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelező követelése megtérült, mivel a törvényszék jogerős bírósági meghagyással kötelezte az engedményest a hitelező javára 96.995.488 forint megfizetésére, így azt az adóstól nem követelheti. Megállapította ugyanakkor azt is, hogy az adós igazolta, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt tartozást részben az engedményes, részben a hitelező részére megfizette.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését kérte a Csődtv. 27.§ (2) bekezdés a) pontja megsértését állítva, arra hivatkozva, hogy az engedményezési szerződés érvénytelensége miatt az eredeti állapot helyreállításával az engedményezett követelés rá vissza szállt, azt az adósnak felé kell teljesítenie. Ha az adós teljesített is az engedményes felé, azt tőle követelheti vissza. Hivatkozott emellett arra, hogy a követelése nem térült meg, mert a jogerős bírósági meghagyás alapján az engedményes nem teljesített, és hivatkozott arra is, hogy az adós az eljárás során nem az eljárás tárgyává tett négy számla kiegyenlítését igazolta.
Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság végzésének tényállása nem tartalmazza azokat a tényeket, amelyekből a végzés szerinti jogi következtetés levonható, és ezért a bizonyítás eredménye okszerűtlennek minősül - az elsőfokú eljárás iratai alapján, a Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel az alábbiakkal egészíti ki:
Az adós a hitelezőnek 2021. szeptember 29. napján 55.000 eurót - amely 21.230.550 forintnak felelt meg - a hitelezőnek megfizetett.
Az adós 2021. október 15. napján értesítette az engedményest, hogy a folyószámlán kompenzálást végzett, a kompenzált összeg 23.100.578 forint, amely az engedményessel szembeni követelése, rögzítette, hogy az engedményes reá engedményezett követelése 96.995.488 forint, nyilatkozott, hogy a fennmaradó 73.894.911 forintot átutalással teljesíti. Az engedményes a kompenzációt elfogadta.
Az adós az engedményezőnek - több részletben, 2021. november 2. és 2021. november 30. napja közt - 54.384.000 forintot utalt át.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes, mégpedig azzal az indokkal, hogy az adós nem fizetésképtelen, mert az eljárás alapjául szolgáló követelést kiegyenlítette, a végzés ezért nem sérti a Csődtv. 27.§ (2) bekezdés a) pontját. Mellőzi a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolásából azt a megállapítást, hogy a hitelező követelése megtérült, ennek eldöntése egyrészt nem tartozott a jelen eljárásra, másrészt a jelen ügyben a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns az a tény, hogy az adós teljesítését követően az engedményezővel szemben az engedményezett követelés összegével egyező marasztalásra került sor.
A Csődtv. 27.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A törvény szövegéből következően a tartozás kiegyenlítése a fizetésképtelenség megállapítását kizárja.
A hitelező fellebbezésében a megjelölt jogszabálysértés indokaként - amely megjelölt jogszabálysértés és az ahhoz kapcsolódó indokolás a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 370.§ (1) bekezdés értelmében kijelölte (Kúria Pkf.III.24.720/2025/3.) - egyrészt arra hivatkozott, hogy az adós nem az eljárás alapjául szolgáló számlákat egyenlítette ki, másrészt arra, hogy az engedményes felé történő teljesítés az engedményezési szerződés érvénytelenségére tekintettel nem vehető figyelembe, az adós az engedményestől követelheti vissza a megfizetett összeget. A másodfokú bíróság - az alábbi indokok miatt - mindkét hivatkozást alaptalannak találta.
A hitelező az engedményezett összeg teljesítéseként a részére átutalt 55.000 eurót - amely 21.230.550 forintnak felelt meg - elfogadta, felszámolási kérelmében a követelés összegét ezen összeggel csökkentve határozta meg, az adósnak ezért a jelen eljárásban a fennmaradó összeg megfizetését kellett bizonyítania. A hitelező az engedményes felé történt teljesítés tényét a fellebbezésben nem tette vitássá, csupán azt, hogy a teljesítések az eljárás alapjául szolgáló számlák teljesítésének tekinthetők. Az adós által bizonyítékként csatolt banki igazolások a számlaszámokat valóban nem tartalmazzák, erre azonban az adós és az engedményező viszonyában nem is volt szükség, mert az adósnak az engedményező felé az engedményezett követelést, és nem a számlatartozást kellett megfizetnie, de a számlaszámok hiánya sem teszi kétségessé, hogy az engedményezett követelés került megfizetésére. Az adós és az engedményes közti kompenzációs levél tartalma - amelyben az engedményezett követelés összege megegyezik a hitelező által is elismerten engedményezett követelés összegével - egyértelműen alátámasztja, hogy a perbeli számlakövetelések teljesítésének elszámolására került sor, mert nem volt olyan peradat, amely arra utalt volna, hogy az engedményes mástól, vagy akár a hitelezőtől ugyanilyen összegben, más követelést is megszerzett volna, vagy, hogy az engedményesnek az adóssal szemben egy másik engedményestől eredő követelése lett volna. A adós által csatolt bizonyítékok alapján tényként megállapítható volt tehát, hogy az adós a hitelező által engedményezett követelést fizette meg az engedményesnek.
Alaptalanul hivatkozott a hitelező arra is, hogy az adós teljesítése nem vehető figyelembe, és az adósnak az engedményestől kell visszakövetelnie a megfizetett összeget. Az adós a teljesítés időpontjában - a hitelező által sem vitatottan - a Ptk. 6:198. § (1) bekezdése értelmében csak az engedményes felé teljesíthetett, ellenkező esetben a kétszeri teljesítés veszélyének tette volna ki magát. A teljesítéssel a követelés a Ptk. 6:3. § a) pontja értelmében megszűnt, annak újbóli, ismételt teljesítését követelni nem lehet, az engedményezési szerződés érvénytelensége megállapításának a korábban történt adósi teljesítésre kihatása nincs (BDT2018. 3883.), a teljesítő kötelezett fizetésképtelensége a követelés megfizetésének elmulasztására hivatkozással nem állapítható meg.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével és módosításával - a Csődtv. 6. § (3) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 389. § szerint folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.083/2025/2.)