adozona.hu
ÍH 2025.137
ÍH 2025.137 FELSZÁMOLÁS ELRENDELÉSE HITELEZŐ KÉRELME ALAPJÁN 1. A felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye, ha a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kérelem bíróságra érkezésének napjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy az nem tartalmazza a Csődtv. 27. § (3) bekezdés szerinti tartami elemeket. 2. Ha a bíróság ezt nem észleli és áttér az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálatára, annak kérdésében, hogy az adós fizetési felszólítása az ügyben megá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2024. évben több alkalommal vásárolt a hitelező által forgalmazott árukból, amely áruk ellenértéke megfizetésének módját a felek a 2024. február 29. napján létrejött "Fizetési Megállapodás 2024-2025. évre" elnevezésű szerződésben (a továbbiakban: Fizetési Megállapodás) szabályozták.
A hitelező az adós kérésére a Fizetési Megállapodás 2. pontjában meghatározott, a teljesítéstől számított 30 nap helyett hosszabb, 60-90 napos határidőt biztosított az adós számlákban foglalt fizetési köt...
ÍH 2025.137 FELSZÁMOLÁS ELRENDELÉSE HITELEZŐ KÉRELME ALAPJÁN
1. A felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye, ha a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kérelem bíróságra érkezésének napjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy az nem tartalmazza a Csődtv. 27. § (3) bekezdés szerinti tartami elemeket.
2. Ha a bíróság ezt nem észleli és áttér az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálatára, annak kérdésében, hogy az adós fizetési felszólítása az ügyben megállapíthatóan nem történt meg kellő időben vagy tartalommal, csak a fizetésképtelenség együttes feltételeinek vizsgálata, a kérelem érdemi elbírálása körében lehet állást foglalni.
3. A felszámolási eljárásban a bizonyítás kizárólag a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek megvalósulására folyhat. A hitelezőnek a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem alaposságához azt kell bizonyítania, hogy az adóssal szemben a szerződésből eredő követelésre vonatkozóan a számlát kibocsátotta, hogy - amennyiben az adós e tényt vitatja - a számlát az adósnak megküldte, és hogy az adóst a Csődtv. 27. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felszólította. [1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 27. § (1), (2), (3), (6) bekezdés, 2012. évi CLIX. tv. (Posta tv.) 2. §, 335/2012. (XII.4.) Korm. r. 25. §, 16. §]
Az adós 2024. évben több alkalommal vásárolt a hitelező által forgalmazott árukból, amely áruk ellenértéke megfizetésének módját a felek a 2024. február 29. napján létrejött "Fizetési Megállapodás 2024-2025. évre" elnevezésű szerződésben (a továbbiakban: Fizetési Megállapodás) szabályozták.A hitelező az adós kérésére a Fizetési Megállapodás 2. pontjában meghatározott, a teljesítéstől számított 30 nap helyett hosszabb, 60-90 napos határidőt biztosított az adós számlákban foglalt fizetési kötelezettségeinek teljesítésére, engedélyezte továbbá a Fizetési Megállapodás 7. pontjában foglalt 40 000 000 forintos maximális limitösszeg átlépését.
A hitelező az adós részére történt értékesítései alapján összesen 68 817 237 forint vételárról állított ki számlát, az utolsó számla fizetési határideje 2024. augusztus 15. napja volt.
Az adós 2024. november 18. napján kelt levelében likviditási problémákra hivatkozva a fenti tartozására részletfizetést kért, azonban írásbeli részletfizetési megállapodás nem jött létre a felek között. Az adós a 3L/L47UA sorszámú számla alapján fennálló fizetési kötelezettségéből 2024. december 4. napján 1 000 000 forintot megfizetett.
A hitelező 2024. december 19. napján kelt levelében felszámolási eljárás kilátásba helyezésével felszólította az adóst, hogy a levél kézbesítésétől számított 8 napon belül fizesse meg a még fennálló 67 817 237 forint vételár tartozását és annak késedelmi kamatát. A fizetési felszólítás az adós székhelyéről egyszeri sikertelen kézbesítési kísérletet követően "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza.
A hitelező 2025. január 31. napján kérelmet terjesztett elő az adóssal szemben, amelyben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte a fizetésképtelenségének a megállapítását és felszámolás főeljárásként történő lefolytatását. Előadta, az adósnak 67 817 237 forint összegű vételár tartozása áll fenn, amelyet a teljesítési határidő lejártát követő 20 nap elteltével megküldött fizetési felszólításra sem teljesített. Kérelméhez csatolta a Fizetési Megállapodást, az adós 2023. évre vonatkozó éves beszámolóját, a számlákat, az adós 2024. november 19. napján kelt részletfizetési kérelmét, a hitelező 2024. december 19. napján kelt fizetési felszólítását és annak tértivevényét.
A jogi képviselővel eljáró adós a hitelező kérelmére 7. sorszám alatt azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés (a továbbiakban: AVDH) szolgáltatás hitelesítéssel ellátott formanyomtatvánnyal nyilatkozott, részletes nyilatkozatát a formanyomtatványhoz mellékelten csatolva, de azt külön hitelesített elektronikus aláírással nem látta el, meghatalmazását nem csatolta. Nyilatkozatában a tartozást vitatta és a kérelem elutasítását kérte.
Hivatkozott arra, a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti felszólítás nem történt meg. Ennek körében előadta, 2024. december 20. és 2025. január 6. között zárva tartott, postaládájában a hitelező fizetési felszólításáról postai értesítő nem került elhelyezésre, így annak a kézbesítése nem volt szabályszerű. A fizetési felszólításról csupán a felszámolási kérelem kézbesítésekor értesült. A hitelező részére 2025. február 10. napján tértivevényes levélként kézbesítési kifogást küldött a hivatkozott fizetési felszólítással kapcsolatban, majd 2025. február 11. napján vitató nyilatkozatot küldött, és 2025. február 12. napján a Magyar Posta Zrt.-nél panaszt tett a fizetési felszólítást tartalmazó kézbesítésével kapcsolatban. Nem tartotta jogszabályszerűnek a felszólító levelet, mivel a hitelező nem számolta el benne a részteljesítését.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolás főeljárásként történő lefolytatását. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 143 100 forint eljárási költséget.
Határozatának indokolása szerint a hitelező által csatolt fizetési felszólítás pontosan megjelöli a hitelező követelését megalapozó szerződést, a kiállított számlák számát, az azok alapján még fennálló tartozások bruttó tőkeösszegét és esedékességét, továbbá azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező felszámolási eljárást kezdeményez. Ezért úgy ítélte, a felszólítás a Csődtv. 27. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelel.
A fizetési felszólítás kézbesítése megtörténtének vizsgálata kapcsán rámutatott, a Csődtv. a postai úton megküldött fizetési felszólításokra a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény formát írja elő. A hitelező pedig a fizetési felszólítást ilyen módon küldte meg az adós cégjegyzékben bejegyzett székhelyére. Utalt arra, hogy a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Posta tv.) 2. § 18. pontja értelmében a fizetési felszólítás nem minősül hivatalos iratnak, így annak kézbesíthetetlenségére a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 25. § (1) bekezdés c) pontja vonatkozik. A postai szolgáltató tájékoztatását figyelembevéve a küldemény feladó részére történt visszaküldésének szabálytalanságát nem találta bizonyítottnak. Megjegyezte, maga az adós nyilatkozott akként, hogy a kézbesítés időpontjában zárva tartott, így a küldemény személyes átadására nem volt lehetőség, míg a levelező ládája jól látható helyen volt kihelyezve. A postai szolgáltató munkatársa által nyomtatott értesítő elhelyezésének így nem volt akadálya, a küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, nem a "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", vagy "kézbesítés akadályozott jelzésekkel".
Megállapította a Magyar Posta Zrt. online nyomkövető szolgáltatásába való betekintés alapján, hogy a küldemény feladása 2025. december 20. napján történt, ezért a fizetési felszólítás a Csődtv. 27. § (3) bekezdés c) pontja értelmében 2025. január 17. napján kézbesítettnek tekintendő. Az adósnak az ezt megelőző napig lett volna lehetősége vitatni a tartozást. Kitért arra, az adós által hivatkozott EBH2016.G.2. számú eseti döntésben a fizetési felszólítás kézbesítésével kapcsolatban kifejtettek a jogszabályi változásokra tekintettel nem irányadók.
Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az adós által 2025. február 11. napján megküldött tartozást vitató nyilatkozat elkésett, és így az adós fizetésképtelen.
A végzéssel szemben az adós terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontja, másodlagosan a Pp. 369. § (3) bekezdés b) pontja, harmadlagosan a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja, negyedlegesen a Pp. 369. § (3) bekezdés d) pontja szerinti felülbírálat alapján történő megváltoztatását és a felszámolás iránti kérelem elutasítását kérte. Arra az esetre, amennyiben a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése olyan lényeges anyagi vagy eljárásjogi hibában szenved, melyek a másodfokú eljárásban nem orvosolhatók, a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében rögzített felülbírálat eredményeként az elsőfokú végzésnek a Pp. 381. § alapján történő hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
Hangsúlyozta, 2025. február 4. napján, a felszámolási eljárás során kézbesített iratanyagból szerzett tudomást a hitelező fizetési felszólításáról is. Ezt követően a hitelező felé kézbesítési kifogással élt, és a követelést az időközbeni összesen 4 000 000 forint összegű részteljesítésre tekintettel vitatta, amelyekre a hitelező nem válaszolt.
Előadta, panasszal élt a Magyar Posta Zrt. felé a fizetési felszólítás kézbesítése miatt, és a Magyar Posta Zrt. válaszlevelében az okozott kellemetlenségekért elnézést kért, valamint az alábbiakról tájékoztatta: "A jelzett adatok egybehangzóan azt támasztják alá, hogy kollégánk a küldeményt 2024. december 23-án kézbesítésre átvette és az Állomás tér 15. címtől távol rögzítette a sikertelen kézbesítési kísérletet, majd ezt követően értesítőt nyomtatott". Álláspontja szerint ez alapján egyértelmű, hogy a postai kézbesítő nem intézkedett az adós székhelyén, így kézbesítés szabálytalanság, amely magyarázatul szolgál arra, hogy miért nem talált a postaládájában értesítőt. Ezért a felszámolási eljárás egy kézbesítetlen postai küldeményen és az összegszerűségében pontatlan, tartalmilag helytelen felszólításon alapul.
A hitelező a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés nem alapos.
A Csődtv. 6. § (3) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja.
Ennek megfelelően a felülbírálat keretében - a fellebbezés indokaira figyelemmel - az ítélőtábla azt vizsgálta a Pp. 369. § (3) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította-e meg az adós fizetésképtelenségét. A Pp. 369. § (3) bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorolhatósága ugyanakkor nem merült fel, mivel az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben nem hozott döntést.
A hitelező az adóssal szemben előterjesztett felszámolási kérelmét a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapította, amely szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. E jogszabályi rendelkezésből következően a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően a hitelezőnek fel kell hívnia az adóst, jelen esetben számlával, majd a felszámolási eljárás kezdeményezéséhez a fizetési határidő lejártát követően ki kell adni egy felszámolást megelőző - a Csődtv. 27. § (3) bekezdés szerinti tartalmú - fizetési felszólítást.
A hitelező tehát csak akkor küldheti el az adós számára a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást, ha az adóssal megfelelő tartalmú számlát, vagy legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást (ún. első felszólítás) bizonyíthatóan közölte, és eltelt a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott határidő. A Csődtv. 27. § (2c) bekezdése értelmében az adós pedig legkésőbb a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti felszólítás kézhezvételét megelőző napig vitathatja a tartozást, a fizetésképtelenség alól utóbb már csak a fizetéssel szabadulhat.
A Csődtv. 25. § (1) bekezdés f) pontja értelmében amennyiben a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy az nem tartalmazza a 27. § (3) bekezdés szerinti tartalmi elemeket, a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. Abban az esetben, ha ezt a bíróság nem észleli, és áttér az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálatára, annak kérdésében, hogy az adós fizetési felszólítása az ügyben megállapíthatóan nem valósult meg kellő időben vagy tartalommal, csak a fizetésképtelenség együttes feltételeinek vizsgálata, a kérelem érdemi elbírálása körében lehet állást foglalni. Ebben az esetben pedig a bíróságnak - az adós fizetésképtelensége hiányában - a Csődtv. 27. § (6) bekezdése értelmében az eljárás soron kívüli megszüntetéséről kell rendelkeznie (BH2025. 143.)
Jelen eljárásban a hitelező a számla kibocsátására és megküldésére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének eleget tett, az adós sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem vitatta a számlák átvételét. A hitelező így megküldhette a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti felszólítást, amely kapcsán ugyanakkor az adós arra hivatkozott, hogy a annak kézbesítése nem történt meg.
A Csődtv. 27. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben a fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését. Ha a fizetési felszólítást a hitelező postán kívánja eljuttatni az adósnak, azt tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként kell elküldenie. A küldeményt a feladástól számított tizenötödik munkanapon akkor is a címzett által kézhezvettnek kell tekinteni, ha
a) a postai kézbesítési szabályok szerint a kézbesítés akadályozott,
b) a küldemény átvételét a címzett megtagadta, vagy
c) a postai szolgáltató által rendelkezésére tartott küldeményért a címzett nem jelentkezett.
A Csődtv. 27. § (3) bekezdése egyrészt meghatározza a felszólítás tartalmi elemeit, amelyeknek célja a követelés beazonosíthatósága, azaz, hogy a kötelezett számára minden más követeléstől megkülönböztethető legyen. Jelen esetben a fizetési felszólítást tartalmazó 2024. december 19. napján kelt levelében a hitelező pontosan, beazonosítható módon feltüntette a számlákat, azok összegét és esedékességét, majd utalt a felek közötti jogviszonyra, és kitért arra, az adós az átvett anyagok ellenértékét nem fizette meg. A felszólítás így alkalmas volt arra, hogy az adós a követelést beazonosítsa, arra az adós a későbbiekben érdemben is nyilatkozott. A fizetési felszólításban megjelölt összegnek pedig annyiban van jelentősége, hogy annak erejéig fennálló tartozásra tekintettel van helye a fizetésképtelenség megállapításának. A követelés összege ekként megjelöltnek minősül, így a fizetési felszólítás megfelel a Csődtv. 27. § (3) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek.
A Csődtv. 27. § (3) bekezdése szabályozza azt is, hogy a hitelezőnek a felszólítást postai úton milyen módon kell megküldenie, és azt is, hogy egyes kézbesítést akadályozó körülmények esetében is kézhezvettnek kell tekinteni a felszólítást. A hitelező a felszólítását e jogszabályi rendelkezésnek megfelelően 2024. december 20. napján tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként küldte meg az adós részére, ez megállapítható a hitelezőhöz visszaérkezett tértivevény és a visszaérkezett küldemény eljárás során csatolt másolata alapján, amelynek tényét az adós sem vitatta. A tértivevény tartalmazza, hogy a postai szolgáltató 2024. december 23. napján értesítést helyezett el, és az azon feltüntetett "nem kereste" jelzésből az is kitűnik, hogy az adós a küldeményért nem jelentkezett.
Az adós állította, hogy a postaládájába a tértivevényes különszolgáltatásként postára adott, a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti felszólítást tartalmazó küldeményről a postai szolgáltató nem helyezett el értesítést. Ilyen értesítő elhelyezésére a postai szolgáltató a Korm. rend. 16. § (5) bekezdése alapján köteles, így ennek elmulasztása esetén a kézbesítés nem szabályszerű, ahhoz jogkövetkezmények nem fűződhetnek. Lényege, a hitelező által feladott küldemény nem hivatalos irat, így a Korm. rendelet hivatalos iratokra vonatkozó előírásaival ellentétben [Korm. rendelet 31. §] a kézbesítést nem kell a postai szolgáltatónak kétszer megkísérelnie. A postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben pedig a bizonyítás a tény valótlanságát állító felet terheli. Az adós így a postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben bizonyíthatja, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem a jogszabályokban előírt módon történt meg (hasonlóan: ÍH2025. 98.)
Az adós a felszólítás kézbesítésének megkísérlésére vonatkozó értesítő hiányának bizonyítására fellebbezéséhez csatolt egy 2025. február 20. napján kelt - cégszerűen alá nem írt - okiratot, amely szerint a Magyar Posta Zrt. arról ad tájékoztatást, hogy 2024. december 23. napján történt meg a kézbesítés megkísérlése, és az eredménytelen volt, ezt a postai kézbesítő Állomás tér 15. számtól távol rögzítette, majd ezt követően nyomtatott értesítést. A Csődtv. 6. § (3) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 373. § (3) bekezdése értelmében azonban a fél akkor terjeszthet elő új bizonyítási indítványt, illetve bocsáthat rendelkezésre további bizonyítási eszközt, ha az a (2) bekezdés szerinti tény bizonyítására vagy a kérelme, ellenkérelme alapjául korábban hivatkozott tény bizonyítására szolgál, feltéve, hogy az önhibáján kívüli okból az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a tudomására vagy keletkezett. Az adós által rendelkezésre bocsátott okirat pedig 2025. február 20. napján kelt, tehát már az elsőfokú végzés meghozatalát megelőzően keletkezett, és fellebbezésében nem állította, hogy arról csupán ezen időpontot követően, hat hónap elteltével szerzett volna tudomást. Ezért ezt az okiratot a fellebbezés elbírálása során nem lehetett figyelembe venni, és a kézbesítés szabályosságát az elsőfokú eljárásban is rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok alapján kellett megítélni.
Az elsőfokú eljárásban a postai szolgáltató tájékoztatást adott arról, hogy az értesítő kinyomtatása megtörtént (10. sorszám), és az adós csupán postai szolgáltatóhoz megküldött, a kézbesítéssel kapcsolatos panaszlevelét csatolta. Ez a levél azonban önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a tértivevény tartalma, és a postai szolgáltató tájékoztatása ellenére az értesítés hátrahagyása a sikertelen kézbesítési kísérletkor nem történt meg. Következésképpen az adós - mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - nem bizonyította, hogy levélszekrényében a postai szolgáltató a Csődtv. 27. § (3) bekezdése szerinti felszólításról értesítőt nem helyezett el. Ezért a Csődtv. 27. § (3) bekezdés c) pontja alapján a tértivevény különszolgáltatással megküldött felszólítás kézbesítettnek minősül a küldemény feladásától számított tizenötödik munkanapon, így az adós a hitelező követelését eddig az időpontig vitathatta volna. Ezt azonban adós nem állította és nem bizonyította. A felszámolás iránti kérelmet elbíráló eljárásban pedig nem elegendő a követelést vitatni, az nem adhat alapot a felszámolás elkerülésére, ugyanis a felszámolási ügyben eljáró bíróság nem vizsgálhatja a követelés ténybeli és jogi alapját, helytállóságát, ezt a Csődtv. nem követeli meg.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 389. §-ára utalással a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Fpkf.III.30.177/2025/2.)