adozona.hu
ÍH 2025.130
ÍH 2025.130 A VÉGREHAJTÁSI LAP KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGTAGADÁSA A végrehajtást elrendelő bíróság az adóstársak kötelezettségének az egyetemlegességéről nem jogosult érdemben dönteni, az egyetemlegesség kérdését ugyanis az igényérvényesítés érdemi részeként a végrehajtandó határozatot meghozó bíróság bírálhatja el [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A végrehajtást kérő 2025. február 14-én végrehajtás elrendelése iránti kérelmet terjesztett elő az adóssal, X.Y. házastársával szemben; a végrehajtási lap kiállítását az elsőfokú bíróság 37.P.21.547/2021/89. és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.288/2024/5. számú ítéletére (végrehajtandó határozatok) alapította.
Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a végrehajtási lap kiállítását megtagadta, és felhívta a végrehajtást kérőt, hogy az állam javára fizessen meg 177.500 forint le nem rótt eljár...
ÍH 2025.130 A VÉGREHAJTÁSI LAP KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGTAGADÁSA
A végrehajtást elrendelő bíróság az adóstársak kötelezettségének az egyetemlegességéről nem jogosult érdemben dönteni, az egyetemlegesség kérdését ugyanis az igényérvényesítés érdemi részeként a végrehajtandó határozatot meghozó bíróság bírálhatja el [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdés].
A végrehajtást kérő 2025. február 14-én végrehajtás elrendelése iránti kérelmet terjesztett elő az adóssal, X.Y. házastársával szemben; a végrehajtási lap kiállítását az elsőfokú bíróság 37.P.21.547/2021/89. és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.288/2024/5. számú ítéletére (végrehajtandó határozatok) alapította.Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a végrehajtási lap kiállítását megtagadta, és felhívta a végrehajtást kérőt, hogy az állam javára fizessen meg 177.500 forint le nem rótt eljárási illetéket.
Döntésének indokolása szerint a végrehajtási kérelem alapjaként megjelölt végrehajtandó határozatok nem tartalmaznak az adóst terhelő marasztalást a végrehajtást kérő javára, az adós nem volt fél a peres eljárásokban. Kifejtette: mivel nem áll fenn a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdésében meghatározott azon feltétel, miszerint az adóssal szembeni marasztalást tartalmazó határozat végrehajtásának van helye, a végrehajtás elrendelésére nem kerülhet sor, ezért a végrehajtási lap kiállítását a Vht. 19. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
Az adóst illeték megfizetésére kötelező rendelkezését azzal indokolta, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (3) bekezdése szerint a végrehajtás elrendelése iránti kérelem végrehajtási eljárás megindítása iránti beadvány. A végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmét az adóssal mint egyetemleges kötelezettel szemben nyújtotta be, ezért az illeték összegét az Itv. 42. § (1) bekezdés d) pontja és (5) bekezdése alapján 177.500 forintban állapította meg, és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. § (1) bekezdése és 95. § (6) bekezdése alapján rendelkezett a megfizetéséről.
A végrehajtást kérő az elsőfokú bíróság végzése ellen előterjesztett fellebbezésében - tartalmilag - elsődlegesen a megváltoztatását, kérelmének helyt adó határozat meghozatalát, a végrehajtási lap kiállítását vagy arra az elsőfokú bíróság utasítását; másodlagosan az illetékfizetési kötelezettsége 5.000 forintra leszállítását kérte.
Előadta, hogy kérelmére az elsőfokú bíróság X.Y. adóssal szemben 0100-32.Vh.400.643/2024/7-I. számú végzésével végrehajtási lapot állított ki, és azt megküldte a Hivatalnak. A kérelmében jelen ügy adósaként X.Y. adós házastársát egyetemleges adóstársként tüntette fel, mert a házastársat terhelő tartozásért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:37. § (2) bekezdése szerint vele egyetemlegesen felel; a végrehajtandó határozatok szerinti kötelezettségekért attól függetlenül helyt kell állnia, hogy az eljárásokban nem volt peres fél. Álláspontját az elsőfokú bíróság is osztotta a kérelmének megfelelő végrehajtási lap kiállításával.
Hangsúlyozta: végrehajtási kérelmeit a Vht. 18. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően terjesztette elő, ugyanis egyetemleges kötelezettség végrehajtása esetén valamennyi adóstárs vonatkozásában végrehajtási lapot kell kiállítani.
Álláspontja szerint az illeték megfizetésére kötelezése nem áll összhangban az Itv. 42. § (1) bekezdés d) pontjában és (5) bekezdésében foglaltakkal, ugyanis X.Y. adós elleni végrehajtási kérelmére 350.000 forint illetéket megfizetett, ezért a jelen, az adóstársával szembeni eljárásban 5.000 forint illeték megfizetése terhelheti.
A végrehajtást kérő fellebbezése részben megalapozott.
A bírósági végrehajtás a Vht. 1. §-a értelmében a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozataiban foglaltak teljesítésének közhatalmi eszközökkel való kikényszerítése; annak keretében az arra felhatalmazott szerv elsősorban vagyoni kényszer alkalmazásával szerez érvényt a végrehajtandó határozattal védelemben részesített alanyi jognak.
Az adott esetben kérelmezett kielégítési végrehajtás kizárólag az adóst pénzfizetésre kötelező végrehajtandó határozatban foglaltak kikényszerítésére irányulhat, ennek megfelelő határozat hiánya szükségképpen a vele szembeni végrehajtási kérelem alaptalanságára, a Vht. 19. § (1) bekezdése alkalmazásával a végrehajtási lap kiállításának a megtagadására vezet.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra, hogy a végrehajtandó okiratok nem tartalmaznak az adós személyét kötelező rendelkezést a végrehajtást kérő javára, az adós végrehajtani kívánt pénzkövetelésben való marasztalása hiányában nem áll fenn a végrehajtás elrendelésének a Vht. 13. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott általános feltétele, amely szerint végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmaz.
A végrehajtást kérő által a fellebbezésben hivatkozott, az adós és X.Y. közötti házastársi vagyonközösség az adóssal szembeni igényérvényesítés körében juthat jelentőséghez; a házastársakat terhelő tartozások közös viselésének a Ptk. 4:37. § (2) bekezdésében rögzített szabálya ezen igényérvényesítés, a végrehajtandó határozat meghozatala során lehet irányadó.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli: a végrehajtást elrendelő bíróság az adóstársak kötelezettségének az egyetemlegességéről nem jogosult érdemben dönteni, az egyetemlegesség kérdését ugyanis az igényérvényesítés érdemi részeként a végrehajtandó határozatot meghozó bíróság bírálhatja el. A végrehajtást elrendelő bíróság a kötelezettség egyetemlegességének a fennállását kizárólag az előterjesztett végrehajtási kérelem és az annak alapjául megjelölt végrehajtandó határozat egymásnak megfelelése szempontjából vizsgálhatja. Ebből következően súlytalan az a fellebbezési érvelés, miszerint az adóssal szembeni végrehajtási kérelmet megalapozza, hogy X.Y.-nal szemben elrendelt végrehajtási eljárásban kiállított végrehajtási lapon jelen ügy adósa egyetemleges adóstársként szerepel.
A Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyetértett az elsőfokú bíróság illetékfizetésre kötelező rendelkezésével, a végrehajtást kérő másodlagos fellebbezési kérelmét a következők szerint osztotta.
Az Itv. 42. § (5) bekezdése szerint, ha ugyanazon határozat alapján, ugyanannak a követelésnek a végrehajtását több, egyetemlegesen kötelezett adóssal szemben egyidejűleg kérik, az (1) bekezdés d) pontja szerinti illetéket csak az egyik adós vonatkozásában előterjesztett végrehajtási kérelem után kell megfizetni, a további, egyetemlegesen kötelezett adós, adósok vonatkozásában előterjesztett végrehajtási kérelem után adósonként 5.000 forint illetéket kell megfizetni. Az így megfizetett összes illetéket az egyetemlegesen kötelezett adósokon egyenlő arányban kell behajtani.
A végrehajtást kérő a végrehajtási lap 5. pontjában az adós adóstársaként X.Y.-t tüntette fel, és a fellebbezésében előadottak szerint a vele szemben indított végrehajtási eljárásban az Itv. 42. § (1) bekezdés d) pontjában előírt 350.000 forint (maximális) illetéket megfizette. Ebből következően, az Itv. 42. § (5) bekezdésével összhangban, az adóssal szembeni végrehajtási eljárás megindításakor fizetendő illeték összege 5.000 forint. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a végrehajtási lap vele szembeni kiállításának megtagadása folytán értelemszerűen nem alkalmazható az adósokat terhelő illeték együttes összegének egyenlő arányú behajtására vonatkozó rendelkezés.
Mindezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a végrehajtást kérőt terhelő illeték összegét leszállította, míg egyebekben helybenhagyta azt.
(Fővárosi Ítélőtábla 7.Pkf.25.243/2025/3.)