adozona.hu
BH 2025.11.262
BH 2025.11.262
Amennyiben a jogerős ítélet indokolása a felperes előkészítő iratában foglalt, illetve a tárgyaláson előadott, az ügy érdemi elbírálásával kapcsolatos, a keresetben foglaltak alátámasztására vonatkozó észrevételeit, jogi érvelését nem tartalmazza, a bíróság az észrevételekkel érintett körben a tényállást nem tisztázza, tényállást nem állapít meg, az ítélet erre vonatkozóan jogi indokolást nem tartalmaz, az ítélet indokolása nem felel meg a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdés
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes német állampolgár, 2000 óta Magyarországon él, magyarországi lakóhellyel rendelkezik, 2000. december 1-jétől Németországban részesül nyugellátásban; Németországban 2000. május 1. óta nem rendelkezik egészségbiztosítással, mert onnan önként kijelentkezett. Az alperes a felperes részére 2013. november 27-én TAJ számot tartalmazó hatósági igazolványt állított ki, melynek érvényessége 2023. május 22-én lejárt. A felperes 2024. március 27-én TAJ számának újra érvényesítése, valamint...
BH 2025.11.262 Amennyiben a jogerős ítélet indokolása a felperes előkészítő iratában foglalt, illetve a tárgyaláson előadott, az ügy érdemi elbírálásával kapcsolatos, a keresetben foglaltak alátámasztására vonatkozó észrevételeit, jogi érvelését nem tartalmazza, a bíróság az észrevételekkel érintett körben a tényállást nem tisztázza, tényállást nem állapít meg, az ítélet erre vonatkozóan jogi indokolást nem tartalmaz, az ítélet indokolása nem felel meg a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdése szerinti, az ítélet indokolásával szemben támasztott követelményeknek és az ítélet hatályon kívül helyezésének az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasításának van helye [2017. évi I. törvény (Kp.) 84. § (2) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás
[1] A felperes német állampolgár, 2000 óta Magyarországon él, magyarországi lakóhellyel rendelkezik, 2000. december 1-jétől Németországban részesül nyugellátásban; Németországban 2000. május 1. óta nem rendelkezik egészségbiztosítással, mert onnan önként kijelentkezett. Az alperes a felperes részére 2013. november 27-én TAJ számot tartalmazó hatósági igazolványt állított ki, melynek érvényessége 2023. május 22-én lejárt. A felperes 2024. március 27-én TAJ számának újra érvényesítése, valamint TAJ számot tartalmazó hatósági igazolvány kiállítására irányuló kérelmet nyújtott be az alperesnél.[2] Az alperes 2024. április 3-án kelt határozatával elutasította a felperes kérelmét. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes 2020. december 1-jétől nyugellátásban részesül Németországban, az Európai Parlament és Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (a továbbiakban: Koordinációs rendelet) 24. cikk (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 3. §-a, a 22. § (2)-(4) bekezdései alapján Magyarországon egészségügyi szolgáltatást csak a külföldi biztosítás terhére, a külföldi biztosító hozzájárulásával vehet igénybe, egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére nincs lehetőség.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[3] A felperes módosított keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a Magyarországon az egészségbiztosítási jogviszonya 2024. március 27. napjára visszamenőleg létrejött, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte a Koordinációs rendelet 8. cikke, 24. cikk (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, a Tbj. 3. §-a, 22. § (2) és (4) bekezdése, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 6. § (1) és (3) bekezdése, a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között létrejött a szociális biztonságról szóló, 1998. május 2-án, Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 5. cikkelye, 14. cikkely (1) bekezdése és 18. cikkely (3) bekezdése, valamint az 1/2019. KMJE határozat megsértésére hivatkozva. Előadta, hogy 2000 óta él Magyarországon, azóta kisebb megszakítással, de 2004-től folyamatosan rendelkezik Magyarországon egészségbiztosítással, amelyet részére először az Egyezmény alapján biztosított az alperes. A német egészségbiztosítása 2000. május 1-től megszűnt, Németországban egészségbiztosítási jogviszonyt 80 év feletti nyugdíjas rákbetegként nem tud létesíteni, mert a feltételeknek nem tud megfelelni. Az elmúlt húsz évben a magyar egészségbiztosítási jogviszonya, a Magyarországon teljesített járulékfizetése alapján vette igénybe az egészségbiztosítási szolgáltatásokat, körülményeiben ezen időszak alatt semmilyen változás nem következett be. Az alperes a határozatával a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette; az a körülmény, hogy Németországból nyugellátásban részesül, nem azonos azzal, hogy Németországban egészségbiztosítással is rendelkezik és ott természetbeni ellátásra jogosult lenne. Az alperes 2005. január 5. napján kelt, vagyis a Koordinációs rendelet hatályba lépése után küldött levelében arról tájékoztatta, hogy a hatósági igazolvány érvényességi ideje addig tart, amíg az EGT-s tartózkodási engedélye érvényes, illetve addig, amíg a jogviszonya fennáll. Mivel a Koordinációs rendelet 2004. május 20-i hatályba lépése előtt rendelkezett Magyarországon járulékfizetés ellenében társadalombiztosítási jogviszonnyal, a Koordinációs rendelet 8. cikke által alkalmazni rendelt Egyezmény rá nézve kedvezőbb rendelkezése alapján is jogosult egészségbiztosítási jogviszony létrehozására, illetve fenntartására.[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a TAJ igénylésének időpontjában az ügyfél már öregségi nyugdíjban részesült Németországban, nem jelentkezhetett volna be egyéni járulékfizetésre Magyarországon. A megszerzett jogát visszamenőlegesen nem vonta el, azonban a TAJ kártyájának a lejártával és hosszabbítási igényével a helyzetet felülvizsgálta és megállapította, hogy az ügyfél nem jogosult Magyarországon természetbeni ellátás biztosítására magyar költségen, kizárólag a német állam költségére vehet igénybe természetbeni ellátásokat. A felperes jogosultsága határozott ideig állt fenn, ezért a szerzett jog elvesztése fel sem merülhet annak lejártával. Az a körülmény, hogy Németország nem tud az ügyfél számára S1 nyomtatványt kiállítani, mert a német egészségbiztosítóból kilépett, nem az alperes döntési kompetenciájába tartozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Tbj. 3. §-a, a 22. § (2) bekezdése, a Koordinációs rendelet 22. cikk (1)-(2) bekezdései és 91. cikke alapján elutasította. Megállapította, hogy a felperes német állampolgár, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkezik. Németországban részesül nyugdíjban, azonban Németországban egészségbiztosítással nem rendelkezik. Az Európai Unióban a nyugdíjasok abban az államban jogosultak teljes körű egészségügyi ellátásra, ahol életvitelszerűen tartózkodnak (lakóhelyük van). Ennek megfelelően a külföldi állampolgárságú, Magyarországon letelepedett, az országban állandó lakcímmel rendelkező és valamely EU-tagállam társadalombiztosítási rendszerének terhére nyugellátásban részesülő nyugdíjasok számára Magyarországon a magyar állampolgárságú nyugdíjasokkal megegyező módon biztosított az állami egészségügyi ellátás, amennyiben a nyugellátást folyósító külföldi szerv a nyugdíjas számára igazolást állít ki az ellátásra való jogosultságról. A felperes Németországban egészségbiztosítással önkéntes döntése alapján nem rendelkezik, ezért Magyarországon természetbeni ellátásra sem jogosult.[6] A felperes jóhiszeműen szerzett jogai nem sérültek azzal, hogy a TAJ számának újra érvényesítése iránti kérelmének az elbírálása során az alperes a TAJ számot tartalmazó hatósági igazolvány kiadása tekintetében felülvizsgálta a jogosultsági feltételeket és a természetbeni ellátásra jogosultság jogszabályi feltételei hiányát állapította meg, illetve kérelmét elutasította. A korábbi adminisztrációs vagy egyéb okokból bekövetkezett hiba alapján az ellátásra jogosultság, illetve a határozott időtartamra megállapított jogosultság lejárta esetén a szerzett jogok elvesztése nem állapítható meg. Az alperes tájékoztató leveléből megállapítható, hogy a hatósági igazolvány érvényességi ideje addig tart, amíg az EGT-s tartózkodási engedély érvényes, illetve amíg a jogviszony fennáll, illetve abban rögzítették, hogy a felperesnek az orvosi ellátás igénybevétele során a nyugdíjas igazolványt is be kell mutatnia, amely azt igazolja, hogy magyar nyugdíjat kap, ezzel az igazolvánnyal azonban nem rendelkezett, és nem rendelkezik.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős határozat megváltoztatását, a támadott közigazgatási cselekmény megsemmisítését, az alperes új eljárás lefolytatására utasítását, továbbá perköltségben marasztalását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdése, a Koordinációs rendelet 8. cikk (1) bekezdése, az Egyezmény 5. cikkelye, 14. cikkely (1) bekezdése, 18. cikkely (3) bekezdése, a Tbj. 3. §-a és az Ákr. 6. §-a rendelkezéseinek megsértésére, valamint arra hivatkozva, hogy az ítélet ellentétes a Kúria Pfv.21.347/2011/11., Kfv.V.35.239/2017. számú és a Fejér Megyei Bíróság Gf.40.042/2004/7. számú határozatával.[8] A felperes előadta, hogy a jogerős ítélet indokolása hiányos, az elsőfokú bíróság döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta a keresetlevelében, a 2024. augusztusi beadványában foglalt, valamint a tárgyaláson előadott, a Koordinációs rendelet 8. cikk (1) bekezdésével és az Egyezmény rendelkezéseivel kapcsolatos érveit és tényállításait. A Kúria határozata szerint az ítéletnek a kereset minden egyes részére kell tartalmaznia rendelkezést és indokolást, a bíróság azonban nem foglalkozott azzal a hivatkozásával, hogy a Koordinációs rendelet hatálybalépése (2004. május 20.) előtt rendelkezett Magyarországon társadalombiztosítási jogviszonnyal járulékfizetés ellenében a 2001. január 1-től 2001. december 31-ig, a 2002. január 10-től 2002. december 31-ig terjedő időszakra, valamint 2004. május 14-től, ezért a rendelet hatályba lépése előtt hatályban lévő jogszabályok alapján jogosult volt járulékfizetés ellenében jogviszony létesítésére; a biztosítotti státuszról szóló igazolásokat (F7-F9) is csatolta. Erre figyelemmel a rá, mint kedvezményezettre kedvezőbb jogi hatást kiváltó, a Koordinációs rendelet alkalmazását megelőzően megkötött Egyezmény 14. cikkelyének rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, lehetővé kell tenni részére a társadalombiztosítási jogviszony létrehozását járulékfizetés ellenében.
[9] Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értelmezte, illetve határozta meg. A Koordinációs rendelet 91. cikke, amely azt a végrehajtási rendelete hatályba lépése napjától rendeli alkalmazni, általános rendelkezés, míg a 8. cikk "különleges", a személyek egy meghatározott csoportjára érvényes; a Koordinációs rendelet 8. cikk alkalmazását a lex specialis derogat legi generali jogelv is alátámasztja. A Tbj. 3. § alapján az uniós rendelet alkalmazását jelenti az is, ha a Koordinációs rendelet saját továbbutaló szabálya alapján alkalmazzuk a kétoldalú egyezményt; az az érvelés, hogy az Egyezmény hatálya korlátozott, értelmetlen, hiszen maga a Koordinációs rendelet teszi kötelezővé annak alkalmazását. Helyes értelmezés szerint az Egyezmény felperesre kedvezőbb rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.
[10] A felperes kifogásolta azon érvelése figyelmen kívül hagyását is, hogy a német biztosítóval a biztosítási jogviszony újbóli létrehozása lehetetlen, a perben is csatolt megkereséseire a német hatóság arról tájékoztatta, hogy a hatályos német szabályozás szerint 55 éves kortól csak abban az esetben létesíthető egészségbiztosítási jogviszony, amennyiben az elmúlt öt évben legalább egy napig fennállt egészségbiztosítási jogviszony (pl. munkaviszony létesítése folytán). A felperes szerint az a körülmény, hogy az alperes több mint húsz éven át változatlan feltételekkel, azonos jogi helyzetben, annak tudatában, hogy Németországból kap nyugdíjat, megkötötte vele a biztosítást, vezetett oda, hogy számára a biztosítási jogviszony létrehozása később, igénye elutasításakor már lehetetlenné vált; az alperes azon érvelése, hogy egymás után rossz határozatokat hozott, nem foghat helyt. A felperes azonos tényállás mellett igénye azonos elbírálására jogosult, amelynek során jelentősége van annak, hogy a társadalombiztosítási jogosultságát - jóhiszemű eljárás mellett - még a Koordinációs rendelet hatályba lépése előtt megszerezte. Az alperes a jóhiszeműen megszerzett és gyakorolt jogát sértette azzal, hogy a korábbi döntéseivel ellentétesen TAJ kártyát nem állította ki részére, illetve a társadalombiztosítási jogviszony újbóli létrehozását megtagadta.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és a döntés jogi indokai
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az - az alábbiak szerint - alapos.[13] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[14] A Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás során elsősorban joggyakorlat-egységesítő és -fejlesztő tevékenységet folytat, ezért a felülvizsgálati kérelem csak jogkérdésre irányulhat, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 115. § (1) bekezdés, 120. § (5) bekezdés].
[15] A következetes bírói gyakorlat szerint a kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján a közigazgatási jogvitát a bíróságnak a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között kell elbírálnia [Kp. 2. § (4) bekezdés]; a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [Kp. 85. § (1) bekezdés]. A közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amelynek tartalmaznia kell az alaki követelmények mellett, az ügy érdemi elbírálását megalapozó követelményeket is (a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával), valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet [Kp. 37. § (1) bekezdés f) és g) pont]. A bíróság döntésére irányuló határozott kérelem nem általában vonatkozik valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek keresetében pontosan meghatározott irányú felülvizsgálatot kell kérnie, amely meghatározza a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja, illetve a kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége miatt vizsgálni köteles [Kp. 86. § (1) bekezdés]. A fenti követelményekhez szorosan kapcsolódik a Pp. 346. § (5) bekezdése, amely szerint az ítélet jogi indokolásának tartalmaznia kell az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogi indokolásnak tartalmaznia kell azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozatától, vagy az arra irányuló indítványt elutasította.
[16] Az indokolt bírói döntéshez való jog - az Alkotmánybíróság gyakorlatában - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményének garanciális jelentőségű részjogosítványát képezi, amely a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy a bíróság a döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően számot kell adnia. A bírósági eljárás tisztességessége (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kereseti kérelem kimerítésének követelménye, a bíróság indokolási kötelezettsége nem jelenti a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettségét, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatását (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 3169/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [32]). A tisztességes eljárásból fakadó elvárás az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]; 3357/2017. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [47]; 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]).
[17] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak, a kérelem tartalom szerinti elbírálásának követelménye [Kp. 2. § (4) bekezdés] alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett-e, a Kp. 2. § (4) bekezdésében, a Kp. 86. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt szabályokat megtartotta-e, a jogerős ítélet indokolása megfelel-e a fentiekben ismertetett követelményeknek.
[18] A felperes a keresetében foglaltak alátámasztására 2024. augusztus 21-én kelt beadványában, valamint a 2024. november 7-i tárgyaláson részletesen megjelölte azokat a tényeket és az álláspontja szerint alkalmazandó jogszabályi rendelkezések [Koordinációs rendelet 8. cikk (1) bekezdés, Tbj. 3. §, Egyezmény 14. cikkely, stb.] felhívásával és értelmezésével kifejtette érveit arra vonatkozóan, hogy az igényelt jogosultság megilleti. A Kúria erre figyelemmel megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében alappal kifogásolta, hogy a jogerős ítélet indokolása az ügy érdemére vonatkozó lényeges nyilatkozatok, érvelések tekintetében hiányos, nem tartalmaz indokolást, az elsőfokú bíróság a felperes által a jogosultsága alátámasztására előadottakra nem ad érdemi választ; az ítélet az ügy érdemi elbírálásával kapcsolatos, az Egyezmény alkalmazhatóságára vonatkozó tényállításait, nyilatkozatait, jogi érvelését nem tartalmazza; ebben a körben a bíróság a tényállást nem tisztázta, tényállást nem állapított meg, az ítéletben ezzel kapcsolatos jogi indokolás nem szerepel.
[19] A jogerős ítélet indokolásával szemben minimális elvárás, hogy a bíróság abban az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság ezt a kötelezettségét elmulasztotta, a döntése alapjául szolgáló indokokról ebben a körben nem adott számot, megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdésében, a 86. § (1) bekezdésében és a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltakat, a jogerős ítélet a fentiekben ismertetett, az indokolással szemben támasztott törvényi követelménynek nem felel meg. A Kúria már számos, közzétett határozatában kimondta, hogy a bíróság által megállapított tényállást, illetve az érdemi jogi érvelést nem tartalmazó ítélet érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan (pl. Kfv.I.35.165/2012/8., Kfv.VI.35.026/2013/5., Kfv.VI.35.284/2013/10., Kfv.V.35.438/2013/6., Kfv.V.35.648/2013/6., Kfv.I.35.217/2020/10., Kfv.I.35.017/2021/10., Kfv.I.35.019/2021/7., Kfv.I.35.028/2021/7., Kfv.V.35.248/2022/8., Kfv.VI.35.264/2022/5., Kfv.IV.37.204/2022/6., Kfv.V.35.119/2024/7.).
[20] A Kúria a perbeli ügy kapcsán kiemeli, hogy amennyiben a jogerős ítélet indokolása a felperes előkészítő iratában foglalt, illetve a tárgyaláson előadott, az ügy érdemi elbírálásával kapcsolatos, a keresetben foglaltak alátámasztására vonatkozó észrevételeit, jogi érvelését nem tartalmazza, a bíróság az észrevételekkel érintett körben a tényállást nem tisztázza, tényállást nem állapít meg, az ítélet erre vonatkozóan jogi indokolást nem tartalmaz, az ítélet indokolása nem felel meg a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdése szerinti, az ítélet indokolásával szemben támasztott követelményeknek és az ítélet hatályon kívül helyezésének az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasításának van helye.
[21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával, mellőzve a Koordinációs rendelet és az Egyezmény felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései megsértésének az elsőfokú bíróság által el nem végzett vizsgálatát -, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[22] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes által előadott, az Egyezmény alkalmazhatóságára vonatkozó tényállítások és érvek figyelembevételével kell a tényállást tisztáznia, az ítéletben a tényállást megállapítania, majd ezt követően döntenie az alperes határozata jogszerűségéről. Tisztázni kell, hogy a felperes a Magyarországra történő áttelepülését követően, a támadott határozat meghozataláig eltelt időszakban mikor és milyen jogszabályi rendelkezések alapján, mely jogcímeken volt jogosult a magyar társadalombiztosítás rendszerében egészségügyi szolgáltatások igénybevételére, illetve mely időszakban biztosította azt az alperes - állításának megfelelően - tévesen, jogalap nélkül a felperes számára. A bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a felek a per során a fenti tényekre vonatkozóan eltérő előadást tettek, a rendelkezésre álló okiratokból és az alperes osztályvezetőjének a tárgyaláson tett tanúvallomásából a felperes el nem bírált kereseti hivatkozása megítéléséhez szükséges tényállást megállapítani nem lehet. Ezért a fent megjelölt körben fel kell hívni a feleket a rendelkezésükre álló, eddig be nem nyújtott valamennyi okirati bizonyíték becsatolására és fel kell hívni őket nyilatkozattételre. Vizsgálni kell a felek között a Koordinációs rendelet hatályba lépése előtt létrejött egészségügyi szolgáltatásra irányuló megállapodásokra tekintettel, hogy a Koordinációs rendelet 8. cikke alapján alkalmazandó-e az Egyezmény 14. cikkelye. Állást kell foglalni az Egyezmény felperes által megjelölt rendelkezései alkalmazhatóságáról; nyilatkoztatni kell az alperest, hogy a tárgyaláson az Egyezmény átmeneti alkalmazhatósága, illetve átmeneti időszak alatt mit értett (mely időszakot, milyen jogszabályi rendelkezés alapján). Az elsőfokú bíróságnak a felek nyilatkozatai beszerzésével, a rendelkezésre álló és az új eljárásban becsatolt okirati bizonyítékok figyelembevételével és értékelésével kell vizsgálnia és állást foglalni a felperes jóhiszeműen megszerzett és gyakorolt joga megsértésére vonatkozó, a Koordinációs rendelet, a Tbj. és az Egyezmény rendelkezéseire alapított érvelése megalapozottságáról. Az elsőfokú bíróságnak döntését a határozatban megjelölt hiányosságok felszámolásával, a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének megfelelő tartalommal és részletességgel kell megindokolnia.
(Kúria Kfv.VII.45.009/2025/6.)