adozona.hu
BH 2025.11.257
BH 2025.11.257
A közérthetőség az adóhatóság ügyfelekkel való kapcsolattartására vonatkozó követelmény, önmagában erre az alapelvre hivatkozva a határozat érdemi vizsgálatát mellőzve nem lehet megállapítani azt, hogy az adóhatóság nem megfelelően tett eleget indokolási kötelezettségének [2017. évi CLI. törvény (Air.) 2. §, 73. §, 99. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesnél az adóhatóság 2016-2017. évekre vonatkozóan (kivéve általános forgalmi adó adónemben 2017. január-május időszak) valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően adóellenőrzést folytatott le.
[2] A felperes a 2016-2017. években franchise partnerekkel kötött franchise és bizományosi szerződéseket, amelyben rögzítettek szerint a franchise partnerek vállalták, hogy felperesi termékeket forgalmaznak és azok ellenértékét csak az eladást követően kell megfizetniük. A fel...
BH 2025.11.257 A közérthetőség az adóhatóság ügyfelekkel való kapcsolattartására vonatkozó követelmény, önmagában erre az alapelvre hivatkozva a határozat érdemi vizsgálatát mellőzve nem lehet megállapítani azt, hogy az adóhatóság nem megfelelően tett eleget indokolási kötelezettségének [2017. évi CLI. törvény (Air.) 2. §, 73. §, 99. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnél az adóhatóság 2016-2017. évekre vonatkozóan (kivéve általános forgalmi adó adónemben 2017. január-május időszak) valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően adóellenőrzést folytatott le.[2] A felperes a 2016-2017. években franchise partnerekkel kötött franchise és bizományosi szerződéseket, amelyben rögzítettek szerint a franchise partnerek vállalták, hogy felperesi termékeket forgalmaznak és azok ellenértékét csak az eladást követően kell megfizetniük. A felperes és franchise partnerei által végzett értékesítések adatait a Kft. által működtetett SMS rendszer tárolta. A franchise partnerek az SMS rendszerben adták le megrendeléseiket, rögzítették termékeladásaikat. A felperes a boltok eladott készleteiből állapította meg a saját termék eladásait és ezt számlázta ki partnerei felé.
[3] Az adóhatóság a Kft.-nél a felperes által alkalmazott SMS rendszerből adatmentéseket végzett, melyek elemzését a NAV Információs Technológiai Osztálya (továbbiakban: NAV ITO2) végezte el. Az ellenőrzési eljárás során az adóhatóság informatikai igazságügyi szakértőt rendelt ki, erre vonatkozóan a felperes magánszakértői véleményt csatolt.
[5] A második új eljárás során az elsőfokú adóhatóság a határozatával a felperes terhére társasági adónemben 28 049 000, Ft, általános forgalmi adónemben 97 618 000 Ft, összesen 125 667 000 Ft adókülönbözetet tárt fel, melyből 91 944 000 Ft-ot adóhiánynak minősített.
[6] Rögzítette, hogy az adóhatóság teljes körű adatmentést végzett a felperes által használt rendszerekben és az így beszerzett adatok elemzésével megállapította, hogy a felperes iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, mivel a felperes kizárólag a boltokban található bizományosi raktári helyekről történt fogyásokat számlázta ki a franchise partnerei részére. A készletek felügyeletét és nyilvántartását a felperes által használatba adott SMS bolti program végezte, az ebben nyilvántartott egyéb raktári helyekről "bizonylathoz nem köthető" értékesítések történtek. A felperes és a partnerek által használt informatikai rendszerek a szakértői jelentések szerint lehetővé tették a bizonylathoz nem köthető értékesítések elkülöníthető kezelését. A felperesi adatbázis elemzése során az adóhatóság megállapította, hogy a bizonylat nélkül értékesített készleteket a felperes a vizsgált időszakban jelentős mértékben közösségi értékesítésként számolta el, amelyek azonban a valóságban nem történtek meg.
[7] Az adóhatóság becsléssel állapította meg a felperes valós adóalapját, az igazságügyi szakértő által kidolgozott módszerre figyelemmel, amely a raktári helyről történt fogyási adatok alapján készített kimutatást. Ezen túlmenően az adóhatóság felhasználta a büntető eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő véleményeiben foglaltakat is. A felperes megbízásából készült magánszakértői véleményt összevetette a közigazgatási eljárásban beszerzett szakértői véleményben foglaltakkal. Következtetései szerint az igazságügyi szakértői vélemény egyértelműen cáfolta a magánszakértői véleményben foglaltakat.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú adóhatóság által feltárt tények alapján valószínűsíthető volt, hogy a felperes dokumentumai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, fennálltak a becslés alkalmazásának az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 109. § (1) bekezdésében, valamint az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017 (XII. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Adóig.vhr.) 86. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételei. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a korábbi másodfokú határozat utasításainak eleget téve a törvényes ellenőrzési határidőn belül elrendelte a megállapítások alapjául szolgáló igazságügyi szakértői vélemény kiegészítését, amelynek alapján egyértelműen alátámasztást nyert az eltitkolt bevétel összege.
A kereset és a védirat
[10] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását kérte, másodlagosan az alperes határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését indítványozta.[11] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes eljárása nem felelt meg a közérthetőség és a szakszerűség követelményének, ezáltal a felperes jogorvoslati joga is sérült, sérült az Air. 2. és 7. §-a. Az ellenőrzés iratanyaga már önmagában is olyan volumenű, amely alapjaiban teszi rendkívül idő és erőforrás igényessé az ügy valamennyi részletének átlátását, megismerését és megértését. Ilyen körülmények között fokozott elvárás a közigazgatási szervtől, hogy a határozatát közérthetően fogalmazza meg, valamint a szakszerű és hatékony eljárás alapelvének megfelelően az eljárás menetét, annak megállapításait, a megállapítások alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat strukturáltan és közérthetően ismertesse meg az adózóval.
[12] Előadta, hogy nem derül ki az alperes határozatából, hogy a büntető eljárásban eljárt igazságügyi könyvszakértő szakvéleményeit milyen mértékben vette figyelembe, milyen következtetéseket vont le ezekből az iratokból. Kérdéses, hogy a NAV ITO2 jelentései közül melyek azok, amelyet az adóhatóság valóban felhasznált az eljárás során, továbbá a 2015. évre vonatkozó megállapításoknak milyen jelentőséget tulajdonított. Az sem derül ki az alperes határozatából, hogy a NAV Bűnügyi Igazgatósága által az adóhatóság rendelkezésre bocsátott büntető eljárási dokumentumokat az adóhatóság mely megállapításai alátámasztására használta fel.
[13] Az adóhatóság különböző számszaki levezetéseihez nagy mennyiségű .xlsx táblázatot küldött, a táblázatok külön nem voltak elnevezve, ahogy a bennük található munkafüzetek címei sem nyújtottak semmilyen iránymutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen adatsorokról van szó. Az adóhatóság határozatának nyelvezete nehezen érthető, a különböző informatikai szakértelemmel rendelkező személyek által készített dokumentumok, kimutatások, kalkulációk, levezetések gyakorlatilag magyarázat, egyszerűsítés nélkül kerültek beemelésre a határozatba. Mindez azt eredményezi, hogy az adóhatóság megállapításai nem ellenőrizhetők, az adóhatóság következtetéseinek eredője, megállapításainak alapja nem követhető vissza az egyes dokumentumok szintjén. Ezzel az adóhatóság ellehetetlenítette, hogy megállapításai alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat a felperes hatékonyan megismerje és ellenőrizze.
[18] Az alperes védiratában határozatában foglaltak maradéktalan fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság döntése és annak jogi indokai
[19] Az elsőfokú bíróság az alperes közigazgatási cselekményét érdemi felülbírálatra alkalmatlannak találta, erre figyelemmel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[20] Az elsőfokú bíróság elsőként a felperes eljárási jogszabálysértésre vonatkozó kereseti előadását vizsgálta, így azt, hogy az alperes határozata megfelelt-e a közérthetőség és szakszerűség elvének. Kifejtette, hogy a törvényi alapelvek megsértése is jogszabálysértés, és ezzel összefüggésben hivatkozott az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatában foglaltakra. Ekként rögzítette, hogy önmagában alapelvek alapján is lehet megalapozott döntést hozni, az Air. 2. és 7. §-aiban meghatározott alapelvnek normatív ereje van.
[21] Ezen jogszabályhelyek alapján áttekintette az alperes határozatának nyelvezetét és arra az álláspontra jutott, hogy annak nyelvezete bonyolult, nehezen érthető és értelmezhető. Álláspontja szerint az alperes határozatának megfogalmazása speciális szakértelmet megkívánó informatikai "terminus technicusok" informatikai alapon álló és annak speciális nyelvezetét használó érvelés rögzítésével és a felhasznált igazságügyi szakértői véleményben rögzítettek ismertetésével, az azokban foglalt informatikai, szakmai megállapítások jogi,- adójogi magyarázat nélküli átemelésével nem felel meg a közérthetőség garanciális alapelvi követelményének. Megítélése szerint igazságügyi szakértő bevonása esetén nem elégséges a szakértői megállapítások megismétlése és az elkészült és felhasznált igazságügyi szakértői vélemények informatikai nyelvezetének változtatás nélküli átvétele. Arra is rámutatott, hogy az alperesi határozat tartalmi szerkesztése következtében az alperesi határozatból nem állapítható meg, hogy melyik hivatkozott bizonyítékot, mely adóellenőrzésből veszi figyelembe, azokból jogilag milyen érdemi konklúzió vonható le, és konkrétan milyen és konkrétan melyik megállapítást megalapozó konklúzió levonására került sor.
[22] Kifogásolta, hogy a határozatból az sem derül ki egyértelműen, hogy mely bizonyítékot, mely adóellenőrzés során tárt fel az adóhatóság, illetve az egyes megismételt adóellenőrzések milyen módon viszonyulnak egymáshoz.
[23] Szerinte különösen nagy jelentősége van a közérthetőség elvének történő megfelelésnek, akkor, amikor az ellenőrzés dokumentumai számottevő mennyiségben állnak rendelkezésre, illetve a felettes adóhatóság megsemmisítő és új eljárást elrendelő döntései következtében már harmadik eljárást folytatja az adóhatóság. Így kifogásolta az Excel táblázatok beazonosíthatatlanságát, és azt az elvárást fogalmazta meg, hogy a felperes részére áttekintésre átadott dokumentumoknak beazonosíthatóknak kell lenniük, speciális informatikai szakmai ismeret nélkül is érthetőnek kell lenniük.
[24] Ezt követően azt vizsgálta, hogy sérült-e a felperes jogorvoslathoz való joga. Áttekintette a jogorvoslati jog érvényesülésének követelményével kapcsolatban kialakult kúriai és alkotmánybírósági gyakorlatot. Végkövetkeztetése az volt, hogy azáltal, hogy az alperes határozata nem közérthető a felperes nem került olyan helyzetbe, hogy jogorvoslati jogát megfelelően gyakorolni tudja, tekintettel arra, hogy nem állapítható meg pontosan, hogy az adóhatóság bizonyos tényeket, körülményeket, feltárt bizonyítékokat előzményként, azaz mintegy kiegészítő információként vagy megállapításként rögzít és mely megállapítás konkrétan milyen és melyik közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyítékokkal támasztja alá, ennél fogva a felperes nem tudta maradéktalanul a jogorvoslathoz fűződő jogát gyakorolni. Mindezeket olyan súlyos eljárási jogszabálysértésként értékelte, amelyek a közigazgatási perben nem voltak orvosolhatók.
[26] A megismételt eljárásra előírta, hogy a közérthetőség elvének megfelelően, érthető nyelvezeten kell megfogalmazni a határozatban foglalt megállapításokat, amelyek során egyértelműen be kell mutatni, hogy mely körülményekre hivatkozik az adóhatóság előzményként, és melyekre, melyekre a megállapítás alapjaiként, a megállapításai alátámasztásául milyen bizonyítékok szolgálnak, azok mely eljárásban kerültek beszerzésre, ezen belül az általa figyelembevételre került igazságügyi szakértői véleményeket egyértelműen beazonosítható módon kell megjelölni. Rögzítette, hogy a határozat indokolásából egyértelműen megállapíthatónak kell lennie annak, hogy az adóhatóság által lefolytatott adóellenőrzések milyen módon viszonyulnak egymáshoz.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.[29] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Air. 2. §, 7. §, 118. §-ait, a 129. § (2)-(3) bekezdését, mert azok téves értelmezésével és a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével kirívóan okszerűtlen mérlegeléssel a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség megsértése miatt az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő az ítélet.
[30] Álláspontja szerint az Air. 7. §-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint a közérthetőség követelménye egyrészt a hatóság által az adózó részére megfogalmazott iratok, így határozatok nyelvezetére vonatkozik, másrészt a közérthetőség az adóhatóság számára olyan célként került meghatározásra, melynek elérésére az adóhatóságnak törekednie kell. Az elsőfokú bíróság a közérthetőség kapcsán az ítélet [64]-[66] pontjában jelentős részben olyan megállapításokat tett, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a kérdéses határozatok nyelvezetével, így a rendelkezésre álló tényeket, körülményeket helytelenül, súlyosan okszerűtlen módon mérlegelte. Nincs kapcsolat a büntető eljárásból származó iratoknak, szakvéleménynek felhasználása, értékelése és a nyelvezet kérdése között sem. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg ezek kapcsán, hogy mely határozati szövegrészek értelmezése okozott problémát számára. A büntető ügyből származó adatok kapcsán a határozatból egyértelműen kitűnik, hogy azok alkalmazott számítástechnikai rendszer vizsgálata körében kerültek felhasználásra.
[31] Az elsőfokú bíróság nem fejtette ki a becslés jogalapja tekintetében feltárt hiányosságokat, annál is inkább, mert ítéletében azt rögzítette, hogy az ügy érdemére tett felperesi előadásokat nem is vizsgálta. Előadta, hogy az elsőfokú határozat 2.26 pontja rövid, tömör, egyszerű nyelvezettel rögzíti a megállapítások összefoglalását, a becslés jogalapja a 2.18 pontban és a 2.27 pontban került bárki számára érthetően összefoglalásra. Az alperesi határozat az informatikai vizsgálatok ismertetését követően a 7. oldalon rögzíti egyszerű formában a becslés jogalapjaként feltártakat.
[32] Vitatta a bíróságnak azt az Excel táblák kapcsán tett megállapításait is, és rámutatott arra, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékleteit az ellenőrzési jegyzőkönyv felsorolta, ugyanakkor egy számítógépi adatállomány fájlelnevezésének lehetősége technikailag is korlátozott, az jellemzően rövidítés, amelyet a felperes által az eljárás során csatolt Excel fájlok elnevezései is alátámasztanak.
[33] Az informatikai szakkifejezések használatával összefüggésben azt fejtette ki, hogy bár az adóhatóságnak törekednie kell a közérthető nyelvezetre, ez a követelmény nem abszolutizálható, azt ugyanis korlátozzák az ügy technikai részletei, annak bonyolultsága. A szakértő tényt állapít meg, így értelmetlen az elsőfokú bíróságnak az az elvárása, hogy a jogi magyarázat tegye érthetővé a szakértő által megállapított tényeket. Nem reális követelmény a szakvélemény olyan mértékű egyszerűsítése, amely abszolút közérthetőséget eredményezne, tekintettel arra, hogy akkor éppen a releváns ténybeli tartalom hiányozna. A terminus technikusra tett megjegyzéssel összefüggésben előadta, hogy nem derül ki az ítéletből, hogy pontosan milyen adójogi magyarázatot hiányolt az elsőfokú bíróság.
[36] Az elsőfokú bíróság a közérthetőséggel egyező alapra helyezi és a közérthetőség hiányából vezeti le a hatékony eljárás elvének sérelmét, a két elvet gyakorlatilag azonosítja. Ugyanakkor az Air. 2. §-hoz fűzött jogalkotói indokolás alapján megállapítható, hogy a szóban forgó ítéleti érveléssel szemben nincs közvetlen kapcsolat a közérthetőség és a hatékonyság elvei között, az előbbi az adóhatóság által készített iratok nyelvezetére, míg az utóbbi az adóhatóság munkafolyamatára vonatkozik. Az ítéletből nem állapítható meg, hogy a szakszerű és hatékony eljárás elvének sérelme a közérthetőség sérelméből milyen módon következik. A közérthetőség, szakszerűség és hatékony eljárás nem szinonim fogalmak, egymással pedig nincsenek ok-okozati összefüggésben.
[37] Vitatta azt az ítéleti állítást is, miszerint a felperes csak formális tudta gyakorolni jogorvoslathoz való jogát. Ezzel szemben rámutatott arra, hogy a felperes az elsőfokú határozattal szemben 125 oldal terjedelemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be, melyhez 12 mellékletet csatolt. Felperes nem csak elvi szinten, hanem az ügyben feltárt tények, szakkérdések szintjén is kifejtette álláspontját. Ez már önmagában cáfolja a sommás ítéleti megállapítást, hogy a felperes jogorvoslati joga azért sérült, mert az adóhatóság döntése számára nem volt közérthető.
[39] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, megismételve keresetében előadottakat az alperesi határozat felépítése körében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy az alperes határozata nem felel meg az Air. 2. és 7. §-aiban előírt alapelveknek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] Az alperesi felülvizsgálati kérelem alapos.[42] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az alapelvek olyan kiemelt fontosságú rendelkezései az Air.-nak, amelyek valódi normatív tartalommal és erővel bírnak. Ennek megfelelően megsértésük a törvény bármely más rendelkezéseinek megsértéséhez hasonlóan következményekkel kell, hogy járjon. Az alapelvek megsértése önmagában is kihat a hatóság döntésének törvényességére, jogorvoslati kezdeményezés alapjául szolgálhat, és eljárási következménnyel jár. Ugyanakkor a Kúriának az alperes felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a határozat jogszerűségének megítélését mennyiben befolyásolja annak közérthetősége, egyáltalán a közérthetőség mint az Air.-ban megfogalmazott alapelv mennyiben kérhető számon a határozat bírósági felülvizsgálata során.
[43] A Kúriának nem feladata a közérthető szó jelentésének megállapítása, de azt mindenképpen leszögezi, hogy a közérthetőség olyan tulajdonság, amelynek révén egy adott információ könnyen érthető és befogadható a laikusok számára, anélkül, hogy szakmai ismeretekkel rendelkezne az illető. Az ilyen szövegek olyan nyelvezetet használnak, amelyet az átlagember is ért, és nem tartalmaznak bonyolult, nehezen értelmezhető szakkifejezéseket.
[44] Éppen ezt a kívánalmat fogalmazza meg az Air. 7. §-a, mely előírja: "Az adóigazgatási eljárásban az adózókkal való kapcsolattartás nyelvezetének egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie." A jogszabályhelyhez fűzött jogalkotói indokolás azt emeli ki, hogy az adózókkal való kapcsolattartás során kell érvényesülnie ennek az alapelvnek, ennek az elvnek a következtében nem elegendő, ha az adóhatóság a hatályos jogszabályi kötelezettségeket ismerteti az adózóval, azt közérthetően kell megtennie, vagyis a jogszabályban előírtakat kell egyszerűbb nyelvi megfogalmazásban "tolmácsolnia". Az Air. Nagykommentárja még hozzá teszi, hogy az alapelvnek kiemelt szerepe van abban, hogy az adózók olyan tájékoztatást kapjanak, amely ténylegesen elősegíti adókötelezettségeik teljesítését. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy alapvetően nem a határozatok megszövegezése vonatkozásában írja elő az Air. a közérthetőség alapelvét, hanem az adózókkal való kapcsolattartással összefüggésben, annak érdekében, hogy megkapják azt a segítséget, amely adókötelezettségeik teljesítéséhez és jogaik gyakorlásához szükséges.
[45] A közérthetőség alapelve a Kúria megítélése szerint ezért nem értelmezhető a határozat indokolásával összefüggésben olyan módon, ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletében megfogalmazta. Nem a közérthetőséggel van összefüggésben az, ha egy határozat indokolása olyan mértékben hiányos, ellentmondásos, nem követhető, logikátlan vagy netán iratellenes, ami miatt annak jogszerűsége nem igazolható. Ez az Air. 73. §-ában a határozat tartalmi megfelelőségére vonatkozó szabályozás megszegését jelentheti, vagy a tényállás feltárására és bizonyítására vonatkozó Air. 99. §-ában szabályozott kötelezettség megsértésére utalhat. Az ügy sajátosságaiból eredően szükségszerűen tartalmaznia kell a határozatnak azokat a szakkifejezéseket, terminus technikusokat, amelyek jellemzik az adózó vizsgált magatartását, vagy a vizsgálathoz a bizonyítási eljárás sajátosságai miatt szükségszerűen kapcsolódnak, így a perbeli esetben, amely adatokra a becslési eljárást alapozzák. Nem elvárható a határozat olyan mértékű leegyszerűsítése, köznapi nyelvezeten való megfogalmazása, amely annak szakszerűségét veszélyezteti, amely már értelmezésbeli hiányosságot is okoz. Alaptalanul rótta a bíróság az alperes terhére azt is, hogy a megállapítás alapját képező Excel táblákat nem azonosította elnevezéssel. Anmennyiben követhető, hogy melyik Excel táblában szereplő adatot, mely megállapításhoz használt az alperes, úgy az elnevezés hiányossága nem alapozza meg a határozat jogszerűtlenségét, nem jelenthet közérthetőségi problémát. Ha és amennyiben egy adott bizonyíték nem társítható az abból levont következtetésekkel, így a hatósági megállapítás alapja nem azonosítható, akkor az indokolásbeli hiányosság, nem közérthetőségi probléma, ezt az elsőfokú bíróság tévesen minősítette alapelvi sérelemként.
[46] A perbeli esetben a felperes által alkalmazott SMS rendszerben, online pénztárgépben rögzített adatok helytállóságát vizsgálta az alperes és vetette össze azokat a felperes által használt IFS vállalatirányítási rendszerében szereplő adatokkal. Ha egy határozat megállapításait szakértői bizonyítás képezi, úgy elengedhetetlen az abban használt fogalmak, megállapítások szöveghű ismertetése. Nem hivatkozhat a felperes a határozat közérthetőségének hiányára és nem kifogásolhatja az alperesi határozatban szereplő terminus technikusok használatát, hiszen az alperes a felperes által üzemeltetett SMS rendszert, annak és könyvelése közötti összefüggéseket és az abból kinyerhető adatokat elemezte, mellyel a felperesnek is tisztában kell lennie.
[47] A közérthetőség elvével összefüggésben értelmezhetetlen a bizonyítékok rendszerezésének hiányára vonatkozó ítéleti megállapítás is. Nem befolyásolja a határozat közérthetőségét, hogy az elsőfokú adóhatóság milyen terjedelemben ismerteti a megelőző eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárást és a beszerzett bizonyítékokat. Miután a felperes nem hivatkozott arra, hogy jogszerűtlenül lefolytatott eljárásból beszerzett bizonyítékot használt az alperes, ezért nincs annak jelentősége, hogy melyik eljárásból származik az a bizonyíték, amit az alperes a megállapítás alapjául felhasznált.
[48] Nem alapos az elsőfokú bíróságnak a hatékony eljárás elvének sérelmére történő hivatkozása sem. A szakszerű és hatékony eljárás elve olyan célokat fogalmaz meg, amelyek az adóhatóságot bizonyos szervezési munkára kötelezik a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében. Az alapelv legfontosabb célja szerint az adóeljárást úgy szükséges lefolytatni, hogy az adóhatóságnak, illetve az adózónak a lehető legkevesebb adminisztratív terhet, költséget okozza. A hatékonyság elve alapvetően a hatósági munka megszervezésével köthető össze, de a hatékonyság és a költségtakarékosság érdekében az adóhatóság nem lépheti át a törvényesség és szakszerűség elvét. Azaz a hatóságnak úgy kell a tevékenységét megszervezni a hatékonyság mellett, hogy az az alapos döntéshozatalnak ne szabjon gátat, vagyis ez az elv nem írhatja felül az alaposság és a tényállás teljes körű tisztázásának követelményét. Ezt a kívánalmat fejtette ki a Kúria a Kfv.37.972/2015/4. számú döntésében.
[49] A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. Az Alkotmánybíróság 22/2013. (VII. 19.) AB határozatában ezzel kapcsolatban azt fejtette ki, hogy "Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége."
[50] A Kúria nem tartotta megállapíthatónak e jog sérelmét sem az Air. 2. § és 7. §-aival összefüggésben. Ahogy arra az alperes helyesen mutatott rá, a felperes jogorvoslathoz való jogát gyakorolta, hiszen fellebbezést terjesztett elő 125 oldal terjedelemben, amelyhez számos mellékletet csatolt. Nem csupán elvi szinten, hanem érdemben vitatta az elsőfokú határozat megállapításait, az kiterjedt az elsőfokú határozat ténybeli megállapításainak és a felhasznált szakvélemények kritikájára és a becslési eljárás lefolytatásának jogszerűségi vizsgálatára. Az a jogorvoslati jog gyakorolhatóságát, biztosításának követelményét nem sérti, ha egy ügy bonyolultsága miatt megnehezíti a jogi képviselet ellátását.
[51] A Kúria összegző értékelése szerint az elsőfokú bíróság az idézett alapelvekre hivatkozva tévesen foglalt állást az alperesi határozat jogsértéséről. A Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogsértő elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára utasította.
[52] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak kereset alapján érdemben kell állást foglalnia az alperesi határozat jogszerűségéről, döntése azonban nem terjedhet ki a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részekre.
(Kúria Kfv.I.35.067/2025/9.)