adozona.hu
BH 2025.11.253
BH 2025.11.253
I. A felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat döntést nem tartalmaz. II. Ha a tag az ülés tartása nélküli határozathozatal kezdeményezése esetén az írásbeli szavazásra nyitva álló határidőn belül kinyilvánítja, hogy a kezdeményezés szerinti tárgykörben a döntéshozó szerv összehívását kéri, a legfőbb szerv ülésének összehívása nem mellőzhető. III. Ha a társaság létesítő okirata lehetővé teszi az
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes tagjai a felperes, egy gazdasági társaság és egy további magánszemély, utóbbi 2022. július 12-től az alperes vezető tisztségviselője is egyben.
[2] Az alperes társasági szerződésének 11.2. pontja szerint a társaság a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekben írásbeli döntéshozatallal is határozhat. Az ülés tartása nélküli határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok részére történő megküldésével kezdeményezi. A tagok számára a tervezet kézhezvételé...
BH 2025.11.253 I. A felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat döntést nem tartalmaz.
II. Ha a tag az ülés tartása nélküli határozathozatal kezdeményezése esetén az írásbeli szavazásra nyitva álló határidőn belül kinyilvánítja, hogy a kezdeményezés szerinti tárgykörben a döntéshozó szerv összehívását kéri, a legfőbb szerv ülésének összehívása nem mellőzhető.
III. Ha a társaság létesítő okirata lehetővé teszi az ülés tartása nélküli döntéshozatalt, de az ügyvezetés a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésében szabályozott garanciális jellegű, eltérést nem engedő szabály ellenére nem hívja össze az ülést, hanem megállapítja a leadott szavazatok alapján meghozott döntést, az erről szóló társasági határozat jogsértő [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:20. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 406. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes tagjai a felperes, egy gazdasági társaság és egy további magánszemély, utóbbi 2022. július 12-től az alperes vezető tisztségviselője is egyben.[2] Az alperes társasági szerződésének 11.2. pontja szerint a társaság a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekben írásbeli döntéshozatallal is határozhat. Az ülés tartása nélküli határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok részére történő megküldésével kezdeményezi. A tagok számára a tervezet kézhezvételétől számított legalább nyolc napos határidőt kell biztosítani arra, hogy szavazatukat megküldjék az ügyvezetés részére. Az ülés tartása nélküli döntéshozatal során a Ptk.-nak a határozatképességre és szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén. Ha bármely tag az ülés megtartását kívánja, a legfőbb szerv ülését az ügyvezetésnek össze kell hívnia. A szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül, ha valamennyi tag szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napjától számított három napon belül az ügyvezetés megállapítja a szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli tagokkal. A határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja; ha valamennyi szavazat korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.
[3] Az alperes 2022. július 12-én meghozott 16/2022. (VII. 12.) számú határozata szerint a taggyűlés a társasági szerződés 7. pontját módosította, lehetővé téve, hogy a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára pótbefizetést írjon elő. A 17/2022. (VII. 12.) számú határozattal a taggyűlés a társasági szerződést a meghozott taggyűlési határozatokra tekintettel módosított tartalommal egységes szerkezetbe foglaltan elfogadta. A módosított társasági szerződés 7.4. pontja szerint: "A pótbefizetés legfeljebb a) üzleti évenként egy alkalommal a számviteli törvény szerinti éves beszámolót jóváhagyó taggyűlésen, b) üzleti évenként 12 (tizenkettő) alkalommal írható elő (pótbefizetés gyakorisága)".
[4] A felperes 2022. augusztus 9-én a Törvényszéken pert indított - többek között - a 16/2022. (VII. 12.) és 17/2022. (VII. 12.) számú taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránt. A Törvényszék a 2022. szeptember 2-án kelt végzésével e határozatok végrehajtását felfüggesztette, majd a 2023. szeptember 22-én meghozott - e tekintetben a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.077/2024/22. számú ítéletével 2024. június 18-án jogerőre emelkedett - ítéletével a 16/2022. (VII. 12.) számú taggyűlési határozatot hatályon kívül helyezte.
[5] Az alperes ügyvezetője 2022. augusztus 2-án taggyűlésen kívüli határozathozatalt kezdeményezett a társaság tagjai részére pótbefizetés előírása tárgyában. Tájékoztatta a tagokat, hogy az írásbeli szavazáshoz (döntéshozatalhoz) szükséges szavazólapot, valamint a társaság határozatának kivonat tervezetét megküldi a részükre. A kézhezvételtől számított nyolc napon belül kérte a tagok nyilatkozatának a visszaküldését. A 1/2022. számú határozattervezet szerint: "A Társaság tagjai úgy döntenek, hogy a Társaság veszteségeinek fedezésére 10 000 000 Ft, azaz tízmillió forint összegben pótbefizetést írnak elő a Társaság tagjai számára, amelyet a tagok a kézhezvételtől számított 10 napon belül, pénzbeli teljesítéssel kötelesek teljesíteni, törzsbetéteik arányában."
[6] A felperes 2022. augusztus 8-án a szavazólapot aláírta, a "nem" szavazatot jelölte, egyidejűleg azonban az alperes ügyvezetője részére az alábbi indítványt tette: "Tisztelt Ügyvezető Asszony! Hivatkozással a 2022. augusztus 2. napján kelt levelére mellékelten küldöm az aláírt szavazólapot. Egyidejűleg kérem a T. Ügyvezető Asszonyt, hogy a cég taggyűlését a Társaság társasági szerződésének 11.2. pontja alapján, valamint a Ptk. 3:20. § (3) bekezdése alapján összehívni szíveskedjen és annak helyéről és idejéről engem tájékoztatni szíveskedjen."
[7] A felperes név2-vel borítékolta be a szavazólapot és a taggyűlés megtartására vonatkozó kérelmét, majd azokat az alperes ügyvezetőjének gibraltári címére és az alperes címére is megküldte. A küldemény a gibraltári címről "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, az alperes címén azt 2022. augusztus 10-én egy másik - az alperes székhelyével azonos székhelyű - cég alkalmazottja átvette, majd e-mailben, szkennelve továbbította az alperes törvényes képviselője részére.
[8] Az alperes ügyvezetője nem hívta össze a taggyűlést; 2022. augusztus 15-én megállapította, hogy a társaság a "pótbefizetés előírása a társaság tagjai részére" napirend kapcsán, taggyűlés összehívása nélkül, írásos szavazással 90 "igen" és 30 "nem" szavazattal, tartózkodás nélkül a megküldött határozattervezettel azonos tartalommal meghozta az 1/2022/08.11. számú határozatot. Megállapította, hogy a határozati javaslat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:20. § (2) bekezdése alapján elfogadottnak minősül.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes keresetében az alperes 1/2022/08.11. számú határozatának a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését kérte. Többek között arra hivatkozott, kifejezetten kérte az alperes ügyvezetését, hogy hívja össze a taggyűlést, erre azonban nem került sor. A taggyűlés összehívásának a kezdeményezésére vonatkozó tagi jog garanciális jellegű jogintézmény. A Ptk. 3:110. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság tagjának alanyi joga van arra, hogy a legfőbb szerv tevékenységében részt vegyen. A Ptk. 3:20. § (4) bekezdésére utalással kifejtette, az általa feladott küldemény 2022. augusztus 10-én érkezett meg az alpereshez, a határozat azonban 2022. augusztus 11-én került meghozatalra, így nem a felperes volt az, aki utolsóként adta le szavazatát. Emiatt különösen jogszabálysértő a taggyűlés összehívásának az elmulasztása.[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett előadta, hogy a felperes csak az általa aláírt, keltezéssel ellátott, "nem" szavazatot tartalmazó szavazólapot küldte meg a részére, más iratot nem küldött, de ha küldött volna, az sem tette volna meg nem történtté a felperes szavazatát. A szavazólap visszaküldése és a leadott szavazat miatt fel sem merülhetett, hogy a felperes taggyűlésen szeretné kinyilvánítani a szavazatát. Ha az ügyvezető figyelmen kívül hagyta volna a felperes "nem" szavazatát, úgy a Ptk. 3:20. § (4) bekezdését és a létesítő okirat 11.2. pontjának 7. és 8. mondatát sértette volna meg.
Az első- és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1 009 650 forint perköltséget.[12] Határozata indokolásának felülvizsgálati kérelemmel érintett részében megállapította, hogy a perben a felperes bizonyította, hogy a szavazólapot és az ülés tartására irányuló kérelmet is megküldte az alperesnek. Megállapította azt is, hogy a felperes a válasziratában a Ptk. 3:20. § (4) bekezdésére és a 6:5. § (2) bekezdésére, a Ctv. 24. § (1) bekezdésére és a 24. § (8) bekezdésére nem mint új, a határozat hatályon kívül helyezését megalapozó jogszabályhelyekre hivatkozott, hanem a már korábban kifejtettek kapcsán jogi érvelésként hívta fel azokat, ezért alaptalanul állította az alperes ezen felperesi előadás elkésettségére. A felperes által állított, a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésébe, a 3:110. § (1) bekezdésébe és az alperes társasági szerződésének 11.2. pontjába ütközés kapcsán azonban kifejtette, hogy a tagok az alperesi határozatokat a döntéshozó szerv ülésén vagy ülés tartása nélkül hozzák meg. Abban az esetben, ha a tag a szavazatát a Ptk. 3:20. § (1) bekezdésének megfelelően leadja, ülés megtartásának nincs helye, a szavazat ülés tartása nélküli leadása ugyanis fogalmilag kizárja, hogy ugyanabban a napirendi pontban a legfőbb szerv ülést tartson és határozatot hozzon. A felperes leadta a szavazatát, az aláírt szavazólapot megküldte az alperes törvényes képviselőjének, így a taggyűlés összehívása iránti kérelme okafogyott.
[13] Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján határozott.
[14] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1/2022/08.11. számú határozatát hatályon kívül helyezte.
[15] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes fellebbezése alapos, ezért az alperes elsőfokú perköltség felemelésére irányuló csatlakozó fellebbezése érdemben nem bírálható el.
[16] A másodfokú bíróság rögzítette, bár az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a felperes kereseti kérelmét megalapozó azon jogi érvelését, amely szerint azért is jogszabálysértő a támadott határozat, mert az alperes veszteséges működésének hiányában nem volt helye pótbefizetés elrendelésének, téves álláspontja folytán figyelmen kívül hagyta és nem bírálta el, mivel azonban rendelkezésre álltak az elsőfokú ítélet más okból történő megváltoztatásához szükséges adatok, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére a másodfokú bíróság nem látott alapot.
[17] A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi következtetésre jutott. Jogi álláspontja szerint az alperesi határozat sérti a Ptk. 3:20. § (3) bekezdését és az alperes társasági szerződésének 11.2. pontját. Kifejtette, bár a felperes eljárása az írásbeli döntéshozatali eljárás során valóban ellentmondásos volt azáltal, hogy szavazati jogának gyakorlása mellett ülés megtartását is kérte. Ez az ellentmondás azonban nem értelmezhető akként, hogy a szavazat leadásával a tag az ülés megtartásának kezdeményezésére vonatkozó jogát elveszítené. Nem vitás, hogy a két nyilatkozat - a szavazat és az ülés összehívásának kérése - egymást kizárja. A két nyilatkozat együttes értékelése kapcsán azonban egyrészt abból kell kiindulni, hogy az ülés tartása nélküli határozathozatal kivételes lehetőség ahhoz képest, hogy a Ptk. 3:19. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint a jogi személy tagjai a döntéshozó szerv ülésén hozzák meg határozataikat, másrészt az ülés tartásának kezdeményezését biztosító jogosultság annak biztosítására szolgál, hogy a tag a társasági jogait nyílt és transzparens döntéshozatali eljárásban gyakorolhassa. A Ptk. ülés tartása nélküli határozathozatalra vonatkozó szabályainak helyes értelmezése alapján az ülés tartása iránti kérelem közlésével akkor is megszűnt az ülés tartása nélküli szavazás lehetősége, ha a felperes a napirendi pont tárgyában a szavazatát megelőlegezte. Az alperesi ügyvezető tehát akkor járt volna el helyesen, ha a felperes szavazatát figyelmen kívül hagyva intézkedik az alperes taggyűlésének összehívásáról. A felperes alappal hivatkozott a bírósági joggyakorlat mentén arra, hogy a döntéshozatal rendjét szabályozó előírások a társasági szerződésben, illetve a Ptk.-ban olyan lényeges garanciális szabályoknak minősülnek, amelyek megsértése a Ptk. 3:37. § (3) bekezdésének kontextusában súlyos jogsértésnek minősül, így az ilyen okból jogsértő határozat hatályon kívül helyezése nem mellőzhető.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a jogsértés tényének megállapítását, harmadlagosan az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezésének részítélettel történő helybenhagyását és a csatlakozó fellebbezés elbírálása érdekében a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, negyedlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a jogsértés tényének részítélettel történő megállapítását és a csatlakozó fellebbezés elbírálása érdekében a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, ötödlegesen a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[19] Állította, hogy a jogerős ítélet az alábbi jogszabályokat sérti: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 364. §-a alapján alkalmazandó 279. § (1) bekezdése, a 269. § (1) bekezdés b) pontja, (2) és (6) bekezdése, a 294. § (4) bekezdése, a 346. § (5) bekezdése, a 383. § (2) bekezdése, a Ptk. 1:2. § (1) bekezdése; a 1:4. § (1)-(2) bekezdése; a 3:16. § (1)-(2) bekezdése; a 3:18. § (2) bekezdése; a 3:19. § (1)-(2) bekezdése, a 3:20. § (1)-(4) bekezdése, a 3:35. §, a 3:36. § (1) bekezdése, a 3:37. § (1) bekezdése, a 3:111. § (1) bekezdése, Magyarország Alaptörvénye 28. cikke; a csatlakozó fellebbezés el nem bírálása kapcsán: a Pp. 83. § (1) bekezdése, a 341. § (1) bekezdése, a 372. § (3) bekezdése, a 383. § (1)-(2) bekezdése, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1)-(2) bekezdése. Arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.V.20.585/2023/5. és Pfv.I.21.693/2019/6. számú határozataitól.
[20] Az alperes előadta, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek fogadta el. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállást név2 tanúvallomását elfogadva állapította meg. A másodfokú eljárásra is vonatkozik a Pp. 279. § (1) bekezdése, amelyet álláspontja szerint a másodfokú bíróság azáltal sértett meg, hogy az így általa elfogadott tényállás jogsértő bizonyítási eszközön alapult, amelyet a másodfokú bíróságnak figyelmen kívül kellett volna hagynia. E körben előadta, hogy a nevezett tanú kihallgatására irányuló bizonyítási indítványt a felperes a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl terjesztette elő, így arra alapítottan a bíróság nem állapíthatta volna meg azt az alperes által vitatott tényt, hogy a felperes a taggyűlés összehívására irányuló kérését is megküldte az alperes ügyvezetőjének. Jogszerűen tehát a felperes ezt nem bizonyította, ezért az alperes nem sérthette meg a jogerős ítéletben felhívott anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseket.
[21] Az alperes szerint a tanúvallomás figyelembevétele amiatt is jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a tanú a felekkel milyen viszonyban van, ennek folytán nem elfogult-e.
[22] A jogerős ítélet azonban akkor is sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, ha a tanúvallomás bizonyítékként mégis figyelembe vehető lenne, mert a bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelte, hanem abból csak a felperesi állítást alátámasztó részt emelte ki, figyelmen kívül hagyva, hogy mind a tanú, mind a felperes e körben ellentmondásos nyilatkozatokat tett.
[23] Mindezzel álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogkérdésben eltért a Kúria hivatkozott, közzétett határozataitól, mert a bizonyítékok egybevetése során egyes elemeket kiragadott és nem megfelelően vetette össze a per egyéb adataival. Mindez pedig lehetőséget ad a Kúriának a bizonyítékok felülmérlegelésére. Ennek eredményeként az alperes kérte annak megállapítását, hogy a felperes nem küldött taggyűlés összehívása iránti kérelmet az alperesnek.
[24] Amennyiben a Kúria az alperes fenti álláspontját mégsem osztaná, és azt állapítaná meg, hogy a felperes megküldte a taggyűlés összehívása iránti kérelmét is az alperes ügyvezetőjének, a jogerős ítélet ebben az esetben is jogszabálysértő. Az alperes e körben arra hivatkozott, hogy a Ptk. 3:16. § (2) bekezdése értelmében a taggyűlés a döntéseit vagy ülés tartásával vagy ülés tartása nélkül hozza meg. A tagnak ezért vagylagos lehetősége van, vagy megküldi a szavazatát az ügyvezetés részére, vagy kéri az ülés megtartását annak érdekében, hogy a szavazati jogát az összehívandó ülésen gyakorolja. Azzal, hogy a felperes az írásbeli szavazatát megküldte, részt vett a legfőbb szerv döntéshozatalában, ráutaló magatartásával ezt a választását kétségmentesen kifejezésre juttatta. A felperes hangsúlyozta, hogy az F/11. szám alatt csatolt, a taggyűlés összehívására irányuló kérésében semmilyen formában nem jelezte, hogy a legfőbb szerv ülésén szavazni is kívánna.
[25] A másodfokú bíróság elmulasztotta a szavazati jog gyakorlásához hozzárendelni annak joghatását, azt, hogy ezzel a felperes kimerítette a szavazati jogát. A már egyszer gyakorolt szavazati jog ismételt gyakorlásának az ülésen már semmiképpen sem lett volna helye.
[26] Az alperes előadta, amennyiben a létesítő okirat lehetővé teszi az ülés tartása nélküli határozathozatalt, úgy ennek módja egyenrangú a legfőbb szerv ülésének megtartásával. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a taggyűlésen hozott határozat kapcsán főszabályról beszélt. Abban is téves álláspontot foglalt el, hogy a taggyűlésen a tag a társasági jogait nyílt döntéshozatali eljárásban gyakorolhatja, ugyanis a legfőbb szerv ülése a Ptk. 3:111. § (1) bekezdése értelmében nem nyilvános. Indokolás nélkül maradt továbbá, hogy miért tekintette a másodfokú bíróság a taggyűlésen hozott határozatot transzparensek, szemben az ülés tartása nélkül hozott határozattal. Jogi indokolás hiányában ez a megállapítás megalapozatlan. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ülés tartása nélküli határozathozatal éppúgy transzparens, mint az ülés tartásával meghozott, ha a határozathozatal folyamatát megfelelően dokumentálják.
[27] Minden alapot nélkülöz a jogerős ítéletben tett azon megállapítás, hogy a felperes a szavazólap aláírásával a szavazatát pusztán "megelőlegezte". Az ülés tartása nélküli határozathozatal során az írásbeli szavazat ügyvezetőnek történő megküldése a szavazati jog gyakorlásának minősül. A jogszabály nem ismeri a szavazati jog "megelőlegezését". A másodfokú bíróság álláspontjának az elfogadása visszaélésszerű joggyakorlásnak adna teret, mert ha az ülés tartása iránti kérelem közlésével megszűnik az ülés tartása nélküli szavazás lehetősége, úgy a tag akár a szavazás lezárultát követően is követelhetnék a legfőbb szerv ülésének összehívását.
[28] jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint az alperesi ügyvezető tehát akkor járt volna el helyesen, ha a felperes szavazatát figyelmen kívül hagyva intézkedik az alperes taggyűlésének összehívásáról, sérti a Ptk. 3:20. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a Ptk. 3:18. § (2) bekezdését és a 3:19. § (2) bekezdését, továbbá a 3:20. § (1)-(4) bekezdéseit, amelyek alapján az ügyvezetőnek nem volt jogszabályi lehetősége a leadott szavazat figyelmen kívül hagyására. Tekintettel arra, hogy valamennyi tag leadta a szavazatát, így a határozathozatali eljárás eredményes volt, az ügyvezető köteles volt a szavazás eredményét megállapítani és a tagokkal közölni.
[29] A felperes az általa teremtett ellentmondásos helyzetből adódó felróhatóságára alapítottan nem hivatkozhat az alperessel szemben arra, hogy az ellentmondó nyilatkozatai közül nem azt választotta, hogy összehívja a társaság taggyűlését.
[30] Az alperes előadta, a Ptk. 3:37. § (3) bekezdésén alapuló, értékelés szerinti döntési lehetősége miatt a bíróságnak a hatályon kívül helyezés és a jogsértés (hatályon kívül helyezés nélküli) megállapítása közötti mérlegelést az adott ügyre konkretizálva kell elvégeznie, és a hatályon kívül helyezés szükségességét, indokoltságát minden esetben egyedileg kell értékelnie. Tévesen helyezkedett ezért a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a döntéshozatal rendjét szabályozó előírások olyan lényeges garanciális jogszabálynak minősülnek, amelyek megsértése esetén a határozat hatályon kívül helyezése nem mellőzhető. Az alperes álláspontja szerint, jelen esetben, ha meg is valósult a jogerős ítéletben megállapított jogszabályba, illetve társasági szerződésbe ütközés, az semmiképpen sem jelentős, és nem veszélyezteti az alperes jogszerű működését, ezért nem lett volna helye a taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésének, legfeljebb a jogsértés megállapításának.
[31] Az alperes kifejtette továbbá, hogy a bírósági felülvizsgálat tárgya csak a jogi személy határozata lehet, az ügyvezető technikai jellegű intézkedése, azaz a taggyűlés összehívása, illetve annak elmulasztása nem. A másodfokú bíróság nem a határozatot, hanem a perben nem vizsgálható technikai jellegű intézkedés elmaradását vizsgálta. Tévesen és megalapozatlanul hivatkozott e körben a másodfokú bíróság a teljesen eltérő tényállású BH 2022.212. számon közzétett határozatra.
[32] Az alperes megítélése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon mellőzte a csatlakozó fellebbezése elbírálását, amivel többek között megsértette az ítélet teljességének követelményét. Abban az esetben is köteles lett volna elbírálni az alperesi csatlakozó fellebbezést, ha a felperes fellebbezését megalapozottnak találta. A csatlakozó fellebbezés ugyanis nem vált hatálytalanná, így az nem minősülhetett okafogyottnak. Miután a másodfokú bíróság jogszabályba ütköző módon adott helyt a per főtárgya vonatkozásában a felperes keresetének, ez a jogszabálysértés kihatott a perköltségről való rendelkezésre is. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében részletezte az általa az elsőfokú eljárásra felszámított ügyvédi munkadíj indokoltságát. Rámutatott, hogy jogszerűen, a Kúria gyakorlatát is figyelembe véve, nem lett volna helye az ügyvédi munkadíj elsőfokú bíróság általi mérséklésének.
[33] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, és azt az alperes által megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[35] A felülvizsgálat kereteit illetően a Kúria rögzíti, a Pp. 406. § (1) bekezdéséből fakadóan a felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat döntést nem tartalmaz (Kúria Pfv.V.20.474/2021/8.). A jogerős ítélet ugyanis nem valósíthat meg az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, illetve nem térhet el a Kúria közzétett határozatától olyan jogkérdésben, amelyek nem képezték a tárgyát az első- és a másodfokú eljárásnak.
[36] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban a per érdemében elkövetett eljárási szabálysértésként alapvetően arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az általa megjelölt Pp. rendelkezések megsértésével fogadta el helyesnek az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának azt a megállapítását, miszerint az alperes ügyvezetője megkapta a felperes által aláírt szavazólappal egyidejűleg a felperes taggyűlés összehívására irányuló kérelmét. Álláspontja szerint a Pp. 364. §-ának azon előírásából, hogy eltérő rendelkezés hiányában a másodfokú eljárásban az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a rendelkezésre álló peradatok alapján a másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az elsőfokú eljárás felülvizsgálati kérelemben részletesen kifejtett hibáit (jogsértő bizonyítási eszköz felhasználása, ellentmondásos nyilatkozatok figyelmen kívül hagyása, okszerűtlen, egyoldalú mérlegelés). Mindezek alapján - bizonyítottság hiányában - azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes nem kapott a felperestől taggyűlés összehívására irányuló kérelmet a szavazólappal egyidejűleg.
[37] Az alperes azonban figyelmen kívül hagyta a Pp. 370. § (1) bekezdését, amelynek értelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - az erre irányuló fellebbezési kérelem, csatlakozó fellebbezés, ellenkérelem határozza meg, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében kifejezetten nyilatkozott arról, hogy nem támadja az elsőfokú ítéletének - többek között - a [66]-[67] pontjait (fellebbezés 2.1.3. pont), amelyben az elsőfokú bíróság név2 tanúvallomására alapítottan megállapította, hogy a felperes a szavazólapot és az ülés tartására irányuló kérelmet is megküldte az alperesnek. Az alperes csatlakozó fellebbezése pedig nem irányult az elsőfokú ítélet indokolásának a megváltoztatására, és a fellebbezési ellenkérelmében sem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. A felülvizsgálati kérelmében továbbá nem hivatkozott a Pp. 370. § (2)-(4) bekezdéseinek a megsértésére.
[38] A fentiekből következik, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörének korlátaira tekintettel jogszerűen nem vizsgálta az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást és az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelési tevékenységét. A fellebbezési kérelem alapján pedig az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségének vizsgálata során a jogerős ítélet elsőfokú tényállás helytállóságára vonatkozó megállapításából következően a másodfokú bíróság nem látott alapot a Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazására sem. Azaz nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát a bizonyítékok mérlegelésén alapuló tényállás megállapítása, és azzal kapcsolatban a felülvizsgálati kérelemben e körben felhívott jogszabálysértések vizsgálata. A másodfokú bíróság bizonyíték mérlegelési tevékenységének hiányában ezért fel sem merülhet, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltérhetne a Kúria Pfv.20.585/2023/5. és Pfv.21.693/2019/6. számú közzétett határozataitól.
[39] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a tényállás helytelen megállapítása, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése és az ezekkel összefüggésben előadott további eljárási szabálysértések érdemi vizsgálatát mellőzte. Erre tekintettel a jogerős ítélet megsértettként állított anyagi jogi rendelkezések szempontjából történő felülbírálatát a másodfokú bíróság által elfogadott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján végezte el.
[40] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések és az alperes ezekkel kapcsolatos érvei alapján a Kúriának alapvetően abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli tényállás mellett helytállóan állapította-e meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes ülés tartás nélkül hozott 1/2022/08.11. számú határozata a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésébe és az alperes társasági szerződésének 11.2. pontjába ütközött, mert azt az alperes a felperes taggyűlés összehívására irányuló kérelme ellenére nem taggyűlésen, hanem ülés tartása nélkül hozta meg.
[41] A Kúria mindenekelőtt rámutat, a másodfokú bíróság az ítéletében a fenti taggyűlési határozat jogszerűsége tárgyában döntött. Iratellenes és minden alapot nélkülöz a felülvizsgálati kérelem arra vonatkozó érvelése, hogy a másodfokú bíróság "egy technikai jellegű ügyvezetői intézkedésnek a határozat meghozatalát követő elmulasztását" vizsgálta a Ptk. 3:35. §-ának a megsértésével. Ezzel szemben az eljárt bíróságok a felperes kereseti kérelmének megfelelően a támadott határozat jogszerűségét vizsgálták abból a szempontból, hogy annak meghozatala során az alperes betartotta-e a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésében és az azzal azonos előírást tartalmazó társasági szerződésében előírt eljárásrendet.
[42] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokait is túlnyomórészt osztotta az alábbiak szerint.
[43] A másodfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint az ülés tartása nélküli határozathozatal kivételes lehetőség ahhoz képest, hogy a Ptk. 3:19. § (1) bekezdése alapján főszabály szerint a jogi személy tagjai a döntéshozó szerv ülésén hozzák meg határozataikat, annyiban helytálló, hogy korlátolt felelősségű társaság esetén - szemben például a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokkal -a Ptk. nem teremti meg az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetőségét. Amennyiben a társaság tagjai élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, úgy arról a társasági szerződésben kell rendelkezniük [Ptk. 3:20. § (1) bekezdés]. Ilyen rendelkezés esetén azonban - az alperes érvelésének megfelelően - nem tekinthető az ülés tartása nélküli határozathozatal kivételesnek [Ptk. 3:16. § (1)-(2) bekezdés].
[44] A Ptk. 3:20. §-a általános szabályként vezette be a társasági határozathozatal ülés tartása nélküli lehetőségét. Ezzel a Ptk. szakított a testületi akaratképzés korábbi klasszikus szemléletével (régi Gt.), amely alapvetően a testületi ülést tekintette a társasági akaratképzés egyedüli legitim formájának. A testületi döntéshozatal funkciója általában kettős: az akaratok egyeztetése és a vitafórum biztosítása. A Ptk. azzal, hogy általános szabállyá tette az ülés nélküli döntéshozatalt, elismerte, hogy a társaság tagjainak akaratnyilvánítása nem csak fizikailag, jelenléttel, hanem írásban, is összegezhető. A szabályozás a kollektív akaratképzés újragondolásával a társasági akaratképzés "formai" oldalát relativizálta, és a tartalmi oldalra (a szavazatok arányára, számosságára) helyezte a hangsúlyt. A Ptk. 3:20. § (1)-(2) bekezdése a rugalmasságot szolgálja azzal, hogy diszpozitív szabályával lehetővé teszi az ülés tartása nélküli döntéshozatal lehetőségét.
[45] A Ptk. társasági jogi részében (Harmadik könyv) a diszpozitivitás az alapelv (3:4. §), ugyanakkor a törvény több helyen tartalmaz kisebbségvédelmi jellegű rendelkezéseket (pl. a Ptk. 3:105. § (1) bekezdése, 3:111. §-a), amelyek célja, hogy a többség ne élhessen vissza a helyzetével. A törvényhozó a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésében is garanciát épített be, amelynek értelmében bármely tag jogosult kérni a döntéshozó szerv ülésének megtartását. Másként megfogalmazva, ez azt jelenti, hogy bármely tag - akár kisebbségben is - kikényszerítheti a döntéshozó szerv formális ülésének megtartását. A Ptk. 3:20. § (3) bekezdésének funkciója a tagok részvételi jogának védelme, a testületi ülés, a vita fórumának biztosítása, így kikényszeríthetősége a tagi jogok alapvető garanciája.
[46] A fentiek alapján megállapítható, hogy a Ptk. 3:20. § (3) bekezdése eltérést nem engedő szabály. Erre utal a szabály nyelvtani szerkezete, a "kell" fordulat a kötelező szabályozás tipikus nyelvi jele. Ugyancsak erre lehet következtetni az Alaptörvény értelmezési segédszabályának (28. cikk) alkalmazásából is: a norma célja az, hogy bármely tag a vita fórumát kikényszeríthesse, ezzel a többség dominanciáját korlátozza. Azt az értelmezést támasztják alá mérvadó szakirodalmi álláspontok is, hogy a Ptk. 3:20. § (3) bekezdése garanciális, kisebbségvédelmi jellegű szabály, és a Ptk. általános diszpozitivitási elvéből nem következik, hogy ettől el lehetne térni [lásd Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Ptk.-hoz, 2014]. Más megfogalmazás szerint a vita lehetősége alapjog, ezért miután ez a rendelkezés biztosítja a tagok számára az ülésen való vita lehetőségét, ezért a rendelkezés eltérést nem engedő, kógens szabály (Gárdos-Török-Vékás: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, 2013). Ugyanez következik abból is, hogy a kisebbségvédelmi szabályokat általánosságban jellemző módon kógensnek kell tekinti, mert ezek a tagi jogok garanciális magját védik, azaz a jogpolitikai indokuk éppen a kisebbség garanciális védelme (Lábady Tamás: A magyar magánjog, 2015).
[47] Bár a Ptk. 3:19. § (1) bekezdése alapján a másodfokú ítéletben írt módon nem különböztethető meg az ülés tartásával vagy ülés tartása nélküli döntéshozatal, azonban - a fentiek alapján és ezen indokokkal is megerősítetten - helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy mind a Ptk.-ban, mind a társasági szerződésben rögzített, a döntéshozatal rendjét szabályozó előírások lényeges garanciális szabálynak minősülnek. Ez következik a Ptk.-beli szabályozás szerkezetéből is. A Ptk. hatályos rendelkezése szerint: ha a létesítő okirat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, az ilyen határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok vagy alapítók részére történő megküldésével kezdeményezi [Ptk. 3:20. § (1) bekezdés]. A Ptk. 3:20. § (3) bekezdése szerint azonban: ha bármely tag az ülés megtartását kívánja, a döntéshozó szerv ülését az ügyvezetésnek össze kell hívnia. A szabályozás jogtechnika szempontból a főszabály - kivételi szabály elvét követi, amely szerint: ha van a létesítő okiratnak a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé tevő szabálya, és ez alapján az ügyvezetés kezdeményezi az ülés tartása nélküli határozathozatalt, arra csak akkor kerülhet sor, ha a döntéshozó szerv ülésének összehívását egyik tag sem kéri. Ha ugyanis bármely tag az ülés megtartását kívánja, amelyet egyértelműen kifejez az erre irányuló írásbeli kérelme, a Ptk. 3:20. § (3) bekezdése szerint az ügyvezetésnek a döntéshozó szerv összehívásáról kell intézkednie. Ha a kivételi szabály feltétele (az ülés megtartására vonatkozó tagi akarat kifejezése és annak ügyvezető tudomására hozása) bekövetkezik, az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetősége kizárt, a határozat csak a döntéshozó szerv ülésén hozható meg. Ezek a szabályok a tagot illető, az ügyvezetés által nem elvonható garanciális szabályok.
[48] A fentiekből következően nincs választási helyzetben az ügyvezetés, ha a tag az őt megillető legfőbb döntéshozó szerv összehívását kéri - még abban az esetben sem, ha e jognyilatkozatával egyidejűleg a szavazólapon is tesz nyilatkozatot. A Ptk. és adott esetben a társasági szerződés 11.2 pontja ugyanis az ügyvezetés számára csak az ülés tartása nélküli kezdeményezés jogát biztosítja. Ez a kezdeményezés azonban sikertelen, ha bármelyik fél az ülés megtartását kéri, azaz ebben a helyzetben egyetlen leadott szavazathoz sem fűződhet jogi hatály, a tagokat védő garanciális jellegű szabály alapján az eredményes határozathozatal jogszabályi feltételei már nem állnak fenn, így a leadott szavazatok alapján nincs helye a szavazás eredménye jogszerű megállapításának.
[49] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen értelmezte a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a taggyűlés tartásának kezdeményezésére vonatkozó jog azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a tag társasági jogainak nyílt és transzparens döntéshozatali eljárásban történő gyakorlását. A nyílt eljárás - szemben az alperes álláspontjával - nem a taggyűlés nyilvánosságával azonos, valamint a transzparenciára sem abban az értelemben utalt a másodfokú bíróság, hogy azt az ülésen kívüli határozathozatal eleve kizárná. Nyilvánvaló, hogy a másodfokú bíróság e körben arra kívánt utalni, hogy a közvetlenség, a döntés érdemére is kihatással bíró megvitatás, az érvek kifejtésének a lehetősége az, amelyek biztosítása érdekében a jogalkotó is szükségesnek ítélte e jog biztosítását a korlátolt felelősségű társaság valamennyi tagja részére. Mindezekre az ülésen kívül hozott határozathozatal esetén értelemszerűen nincs mód.
[50] Éppen ezért, az adott ügyben alkalmazandó jogszabály, a Ptk. 3:20. §-ának az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő - annak céljával és az Alaptörvénnyel összhangban történő - értelmezésével jutott arra a helytálló jogi következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a felperes ellentmondásos írásban tett nyilatkozata (a szavazólap kitöltése mellett egyidejűleg a taggyűlés összehívására irányuló indítvány tétele) esetén az ügyvezető jogszerű eljárása az lett volna, ha a tagok tagsági jogait szélesebb körben biztosító, az alperesre irányadó garanciális jellegű szabály betartásával, a taggyűlés összehívásáról rendelkezik.
[51] A fentebb kifejtetteken kívül a jognyilatkozatok értelmezésének helyes alkalmazása alapján sem lehet arra az alperes által hivatkozott következtetésre jutni, hogy a felperes az írásbeli szavazatának megküldésével kétségmentesen azt juttatta kifejezésre: részt vesz a legfőbb szerv ülésen kívüli döntéshozatalában. Ilyen joghatás a kitöltött szavazólap visszaküldéséhez abban az esetben kapcsolódik, ha egyidejűleg nem érkezik azzal ellentétes tartalmú nyilatkozat. A Kúria rámutat, az egymást kizáró nyilatkozatok egyidejű megtétele nem tekinthető kétségmentes akaratnyilvánításnak, így joghatás kiváltására alkalmas, szabályszerűen leadott írásbeli szavazatnak. A felperes taggyűlés összehívására irányuló kérelmének a Ptk. 3:20. § (3) bekezdésére és a társasági szerződés 11.2. pontjára utalása egyértelműen jelezte, hogy a felperes nem "általánosságban" kívánta a taggyűlés összehívását, hanem a megküldött határozattervezetről a taggyűlésen hozott döntés céljából. A Ptk. 6:8. § (1) bekezdése értelmében a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Így a szavazólap visszaküldése mellett az ülés tartása iránti kérelem együttesen csak a másodfokú bíróság által interpretált módon értelmezhető.
[52] Összességében a fentiek alapján a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések nélkül helyesen állapította meg, hogy az alperes 1/2022/08.11. számú határozata jogszabályba, illetve társasági szerződésbe ütközik, és helyesen döntött a határozat hatályon kívül helyezéséről is.
[53] A Ptk. 3:37. § (1) bekezdése szerint, ha a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba ütközik, a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat meghozatalát rendeli el. A Ptk. 3:37. § (3) bekezdése - amely szerint, ha a jogszabálysértés vagy a létesítő okiratba ütközés nem jelentős és nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a bíróság (csak) a jogsértés tényét állapítja meg - a bíróság számára mérlegelési lehetőséget biztosító rendelkezés. Jelen ügyben a másodfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy miért nem látott erre alapot: a döntéshozatal rendjét szabályozó előírások a társasági szerződésben, illetve a Ptk.-ban olyan lényeges garanciális szabályoknak minősülnek, amelyek megsértése a Ptk. 3:37. § (3) bekezdésének kontextusában súlyos jogsértésnek minősül, így az ilyen okból jogsértő határozat hatályon kívül helyezése nem mellőzhető. Ezzel a megállapítással - függetlenül a jogerős ítéletben felhívott kúriai döntés (Gfv.30.211/2021/6. - BH 2022.212.) részben eltérő tényállásától - a Kúria jelen ügyben is egyetértett. Egyrészt azért, mert a felülvizsgálati ellenkérelem hivatkozásának megfelelően az adott ügyben nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy a taggyűlésen történő megvitatás esetén eltérő tartalmú határozat született volna, másrészt a támadott határozat jellegére tekintettel sem állapítható meg, hogy a szabálytalan eljárás eredményeként meghozott, a tagokat pótbefizetésre kötelező határozat hatályban maradása nem veszélyeztetné az alperes jogszerű működését, hiszen adott esetben egyes tagok tagsági jogviszonyának megszűnését is eredményezhetné a jogszabálysértő határozat.
[54] A Kúria alaptalannak találta az alperes csatlakozó fellebbezés elbírálásának hiányára alapított felülvizsgálati kérelmét. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán a kereset megalapozottsága tekintetében jogszerű döntést hozott, ennek következtében nem alapos az alperes érvelése, amely szerint a felperes fellebbezésének alaptalansága miatt szükséges a részére megítélt elsőfokú perköltség felemelésére irányuló csatlakozó fellebbezésének az elbírálása.
[55] Az alperes azonban - a felülvizsgálati kérelme tartalma szerint - abban az esetben is jogszabálysértőnek ítélte a csatlakozó fellebbezés érdemi elbírálásának mellőzését, ha a felperes fellebbezése alapos. Ezt a jogi álláspontját azonban sem az általa hivatkozott, az ítélet teljességére [Pp. 341. §], sem a csatlakozó fellebbezés hatálytalanná válására [Pp. 372. § (3) bekezdés] vonatkozó rendelkezések nem támasztják alá. A másodfokú bíróság azért minősítette "okafogyottnak" a csatlakozó fellebbezés elbírálását, és mellőzte jogszerűen annak érdemi elbírálását, mert a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott Pp. 83. § (1) bekezdése értelmében a törvény eltérő rendelkezése hiányában a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg, valamint a Pp. 82. § (1) és (2) bekezdése szerint a bíróság az eljárást befejező határozatában meghatározza a perköltség összegét és a megtérítésére köteles személyt annak megfizetésére kötelezi. Így - ahogyan azt a jogerős ítélet [64] bekezdése tartalmazza - az elsőfokú ítélet megváltoztatása kihatott az elsőfokú perköltség viselésére is, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte az első- és másodfokú perköltség viselésére. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint nem volt tehát indoka és jogszabályi alapja a pervesztes felet meg nem illető perköltség összegének megállapítására vagy arról való bármilyen rendelkezésre.
[56] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértő jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.364/2024/6.)