adozona.hu
BH 2025.10.240
BH 2025.10.240
A közvetett vámjogi képviselő törvényben szabályozott felelőssége alóli mentesülés a meghatalmazás korlátozásával nem érhető el [952/2013. EU Parlament és Tanács (Vámkódex) 5. Cikk 15. pont, 15. Cikk (2) bek., 79. Cikk (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont, 84. Cikk, 85. Cikk (1) bek.; 2017. évi CLII. törvény (Vámtörvény) 144. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az Importőr közvetett vámjogi képviselőjeként 2024. április 8-án vám-árunyilatkozatot nyújtott be nem uniós áruk szabad forgalomba bocsátása érdekében. A felperes Importőrtől származó meghatalmazása a kereskedelmi számlában szereplő áruk szabad forgalomba bocsátására terjedt ki, a meghatalmazás kizárta felperes eljárási jogosultságát azon áruk vonatkozásában, amelyek a kereskedelmi számlában nem kerültek feltüntetésre.
[2] Az elsőfokú vámhatóság a vámárunyilatkozatot elfogadta...
BH 2025.10.240 A közvetett vámjogi képviselő törvényben szabályozott felelőssége alóli mentesülés a meghatalmazás korlátozásával nem érhető el [952/2013. EU Parlament és Tanács (Vámkódex) 5. Cikk 15. pont, 15. Cikk (2) bek., 79. Cikk (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont, 84. Cikk, 85. Cikk (1) bek.; 2017. évi CLII. törvény (Vámtörvény) 144. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az Importőr közvetett vámjogi képviselőjeként 2024. április 8-án vám-árunyilatkozatot nyújtott be nem uniós áruk szabad forgalomba bocsátása érdekében. A felperes Importőrtől származó meghatalmazása a kereskedelmi számlában szereplő áruk szabad forgalomba bocsátására terjedt ki, a meghatalmazás kizárta felperes eljárási jogosultságát azon áruk vonatkozásában, amelyek a kereskedelmi számlában nem kerültek feltüntetésre.[2] Az elsőfokú vámhatóság a vámárunyilatkozatot elfogadta és nyilvántartásba vette, majd okmány és fizikai vizsgálat megtartását rendelte el. Ennek során megállapította, hogy a 110 colli (csomag) esetében 54 colli nem a vám-árunyilatkozaton bejelentett acélfogantyút tartalmazott, hanem azokban egyéb áru: "műanyagkerék bőröndhöz" volt található.
[3] Az elsőfokú vámhatóság ezt követően a felperest adatszolgáltatásra szólította fel a be nem jelentett nem uniós árukra vonatkozóan, aki 1 db számlát csatolt, melyen az elsőfokú vámhatóság által fellelt áruk szerepelnek és előadta, hogy eljárása kizárólag a korábbi csatolt kereskedelmi számlán szereplő áruk szabad forgalomba való bocsátására terjed ki, a meghatalmazásokon foglaltakon nem terjeszkedhet túl, a vám-árunyilatkozatban nem jelenthetett be a felperes olyan árukat, amelyek vámeljárás alá vonására az áruk importőrétől meghatalmazást nem kapott.
[4] Az elsőfokú vámhatóság határozatában felperest 20 300 forint vám és 94 691 forint áfa megfizetésére kötelezte. Döntését többek között az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 5. cikk 15. pontjára és a 15. cikk (2) bekezdésére, 79. cikk (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés a) pontjára, 84. cikkre, 85. cikk (1) bekezdésére, az Uniós Vámjog Végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 144. §-ára alapította.
[5] Határozati indokolásában leszögezte, hogy a felperes a vám-árunyilatkozat szabályoknak megfelelő kitöltését és benyújtását, illetve a szóban forgó áruknak az érintett vámeljárás alá vonásával kapcsolatos kötelezettségét elmulasztotta a vám-árunyilatkozaton be nem jelentett nem uniós áruk vonatkozásában, mely objektív jellegű felelősségnek tekintendő. A felelősség alóli mentesülés a meghatalmazás korlátozásával nem érhető el, mivel a nyilatkozattevő a vámeljárás adósa, így jogszerűen kötelezhető a szabályok be nem tartása miatt a vámtartozás megfizetésére a be nem jelentett áruk tekintetében.
[6] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. Mivel az elsőfokú vámhatóság az ügyfél adósi minőségének megállapításakor nem hivatkozott kifejezetten a Vámkódex 79. cikk (3) bekezdés a) pontjára, az elsőfokú határozat indokolási részének e jogszabályhellyel való kiegészítése vált szükségessé. Fenntartotta azt az elsőfokú hatósági álláspontot, hogy az ügyfél objektív jellegű felelősség körébe tartozik a vámeljárás lefolytatásához szükséges helyes és teljes körű adatszolgáltatás és a felelősség alóli mentesülés a meghatalmazás korlátozásával nem érhető el, mivel felperes a vámeljárás adósa.
A kereset és a védirat
[7] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését és új eljárásra kötelezését kérte.[8] Hivatkozott elsőként a Kúria hasonló tényállású ügyben hozott Kfv.I.35.120/2024/7. és Kfv.I.35.121/2024/6. számon hozott döntéseire, és kérte az azokban kifejtettek alkalmazását jelen ügyben. Előadta, hogy közvetett vámjogi képviselőként járt el, a meghatalmazásából egyértelműen kitűnt, hogy mely áruk szabad forgalomba bocsátásának ügyében járhat el. Képviseleti eljárása nem terjedt ki a meghatalmazásban nem azonosított, nem uniós áruk vámjogi sorsának rendezésére. Kifejtette, hogy a Vámkódex 19. cikkének (1) bekezdése sérülne, ha eljárási képességgel rendelkező vámjogi képviselőként kellene elfogadni azt a személyt is, aki anélkül állítja, hogy vámjogi képviselőként jár el, hogy arra meghatalmazással rendelkezne.
[9] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[10] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette.[11] Leszögezte, hogy a felperes a megelőző eljárás során és a perben is következetesen hivatkozott arra, hogy a kereskedelmi számlában nem szereplő áruk vonatkozásában a vám elé állítási kötelezettség őt nem terhelte, ezért jelentősége van annak, hogy a felperes milyen eljárási jogosultsággal rendelkezett az Importőrtől kapott eseti meghatalmazás szerint, a vám-árunyilatkozat benyújtása és a vámkezelés körében a közvetett vámjogi képviselete meddig terjedt.
[12] Idézte a Vámkódex 19. cikk (1) és (2) bekezdését, a Vámtörvény 35. § (1) és (2) bekezdését. Leszögezte, hogy a Vámtörvény 35. § (2) bekezdéséből a contrario az következik, hogy amennyiben a meghatalmazásból más tűnik ki, az esetben lehetséges, hogy az nem terjed ki az eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre, azaz a meghatalmazás az alperesi érveléssel szemben korlátozható. A perbeli esetben a felperes közvetett vámjogi képviselőként került meghatalmazásra az Importőr részéről, az eljárási jogosultsága kizárólag az eseti meghatalmazásban foglalt kereskedelmi számlán feltüntetett árukra terjedt ki. Az eseti meghatalmazásból kitűnik az eljárási jogosultságok korlátozása, amennyiben az kifejezett rendelkezést tartalmazott arra, hogy a kereskedelmi számlában fel nem tüntetett áruk tekintetében felperes, mint közvetett vámjogi képviselő vámjogi cselekmények végrehajtására nem jogosult. Ebből arra lehet következtetni, hogy a konténerben fellelt, de a kereskedelmi számlában fel nem tüntetett, ekként a vám-árunyilatkozattal le nem fedett áruk vonatkozásában a felperes eljárási jogosultsággal nem rendelkezett, így felperesnek ezen áruk vám elé állítása, azok tekintetében a vám-árunyilatkozat benyújtása nem volt kötelezettsége.
[14] Alappal hivatkozott arra is felperes, hogy MRN számmal az áruk az Unió területére belépéstől kezdődően rendelkeznek, ezért tudta azt az eseti meghatalmazáson feltüntetni, márpedig az eseti meghatalmazáson megjelölt vámhatósági nyilvántartási szám alatt azon áruk szerepeltek, amelyek a kereskedelmi számlában is megtalálhatók. A törvényszék szerint a felperes a vám elé állítási kötelezettséggel érintett személyi körbe a kérdéses áruk vonatkozásában a jogszerűen korlátozott meghatalmazás okán nem tartozott bele. Ebből adódóan felperesnek a feltalált áruk vonatkozásában a Vámkódex 15. cikk (2) bekezdése szerinti felelőssége sem állt fenn, a terhére a Vámkódex 79. cikk (1) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés a) pontja, valamint a 170. cikk megsértését sem lehetett volna megállapítani. Ezért a jogszabálysértő határozatot megsemmisítette a közlésre visszamenőleges hatállyal.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[16] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia - az ítéletben foglaltakkal szemben -, hogy szabályszerű-e az az eseti meghatalmazás, melyben a meghatalmazó az adott szabadforgalomba bocsátás vámeljárásra vonatkozóan a meghatalmazott közvetett vámjogi képviselő jogosultságát úgy kívánta korlátozni, mely szerint a meghatalmazott közreműködési jogosultsága nem terjed ki a kereskedelmi számlán, csomaglistán fel nem tüntetett nem uniós áruk vámjogi helyzetének rendezésére.
[17] Álláspontja szerint a jogszabály által létrehozott felelősség alóli mentesülés a meghatalmazás korlátozásával nem érhető el, a felperes a vámeljárás adósa. A közvetett vámjogi képviselet tartalmát jogszabály határozza meg, mely abszolút jellegű mind a jogok, mind a kötelezettségek tekintetében. Annak korlátozása a Vámkódex 15. cikk (2) bekezdése, 18. cikk (1) bekezdése, 5. cikk 15. és 19. pontja alapján jogszabályba ütközik.
[18] A felperes, mint nyilatkozattevő a Vámkódex 15. cikk (2) bekezdésében, 84. cikkében, 170. cikkében foglaltak értelmében az Importőrrel egyetemleges felelősséggel tartozik a vám-árunyilatkozaton megadott információ pontosságára és teljességére vonatkozóan. E tekintetben közömbös az arra történő hivatkozás, hogy a megbízása nem terjedt ki a számlán kívüli tételekre. Hivatkozott e körben a Vámkódex 19. cikk (1) bekezdésére, mely szerint amennyiben a képviselőről kiderül, hogy nem rendelkezik meghatalmazással, úgy kell tekinteni, hogy saját nevében és saját érdekében jár el, így ő válik adóssá.
[19] Alperes szerint az elsőfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül és tévesen értelmezte a Vámtörvény 35. § (2) bekezdését, mert a meghatalmazás korlátozása kizárólag az eljárással kapcsolatos nyilatkozatokra és cselekményekre vonatkozhat, nem pedig a vámeljárás alá vonandó áruk körére.
[20] A közvetett vámjogi képviselő felperes felelősségi köre a kereskedelmi számlán fel nem tüntetett nem uniós áruk tekintetében - szem előtt tartva a jogszabályi rendelkezéseket - nem zárható ki. A nyilatkozattevő felperes a teljes szállítmány tekintetében nyújtotta be a vám-árunyilatkozatot, azaz felperes nem kérte a szállítmány megosztását, következésképp az elsőfokú vámhatóság nem értékelhette a vám-árunyilatkozatot úgy, mint a szállítmányban foglalt áruknak csak egy részét célzó rendelkezés. Az elsőfokú bíróságnak az ezzel ellentétes álláspontja (jogerős ítélet [42] és [43] pont) a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes.
[21] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által az ügyhöz nem kapcsolódó jogszabályi hivatkozások alkalmazása az elsőfokú ítéletet ellentmondásossá tették. Tévesen idézte (jogerős ítélet [47] pont) a törvényszék a Vámkódex 139. cikk (1) bekezdését, mert az a felülvizsgálat tárgyát képező vámeljárásban nem releváns, mert nem e jogszabályhelyben foglalt vám elé állítási kötelezettségre alapította az alperes a határozatát.
[22] Tévesen hivatkozta a jogerős ítélet ([33] pont) a Vámkódex 77. cikk (1) bekezdés a) pontját is, mivel alperes határozatában a behozatali vámtartozás keletkezésének jogalapjaként a Vámkódex 79. cikk (1) bekezdés a) pontját (szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás) jelölte meg határozatában. Tévesen idézte továbbá az elsőfokú ítélet a Vámkódex 77. cikk (3) bekezdését is, mivel a szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás esetére az adós személyét a Vámkódex 79. cikk (3) bekezdése alapján kell meghatározni.
[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[28] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelen ügy eldöntése szempontjából a jogvita érdemét érintő kérdésben a Kúria a Kfv.I.35.063/2025/8. számú végzésében és a Kfv.I.35.071/2025/7. számú ítéletében már állást foglalt, mely döntésekben foglaltakat a felülvizsgálati bíróság jelen ügyben is fenntartja, azoktól eltérni nem kíván.
[30] A jelen jogvita tárgyát - figyelemmel a jogerős ítélet érdemi állásfoglalására és a felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elvére - kizárólag a felperesi meghatalmazás korlátozásával kapcsolatos jogkérdés képezte. A felülvizsgálati bíróság az alperesi határozat Vámkódex 79. cikk (1) bekezdés a) pontjának helytelen értelmezését állító felperesi álláspontját érdemben - a felülvizsgálati kérelem, illetve az elsőfokú bíróság érdemi vizsgálata hiányában - nem vizsgálhatta.
[31] A felülvizsgálati kérelmében az alperes helytállóan hivatkozott a Vámkódex 5. cikk 15., 19. pontjaira, a Vámkódex 15. cikk (2) bekezdésére és 18. cikkére, mivel ezen jogi előírások értelmezése alapján lehet megállapítani, hogy a végrehajtásban helye van-e és ha igen, milyen módon a vámjogi képviselő meghatalmazása korlátozásának.
[32] Vámjogi képviselő az a személy, akit egy másik személy kijelöl a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megkövetelt cselekmények és alakiságok elvégzésére. Az ilyen képviselet lehet közvetlen, amely esetben a vámjogi képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy közvetett, amely esetben a vámjogi képviselő saját nevében, de egy másik személyi érdekében jár el (Vámkódex 18. cikk). A vámhatóság előtti képviseletet megfelelő módon meghatalmazással szükséges igazolni. A meghatalmazáson fel kell tüntetni, hogy az állandó vagy eseti, a meghatalmazó képviseletének ellátására határozatlan ideig, visszavonásig, vagy a meghatalmazáson feltüntetett időpontig, illetőleg időtartamon belül az ügyek, kötelezettségek, jogosultságok meghatározott csoportjára vonatkozóan, illetőleg teljes körű eljárási jogosultsággal hatalmazzák fel a meghatalmazottat. A Vámtörvény 35. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre. Ebből a jogi szabályozásból az a következtetés vonható le, hogy a meghatalmazást csak az előzőekben felsoroltak szerint lehet korlátozni, tehát hogy mennyi időre adják, milyen cselekmények megtételére jogosít fel, illetőleg korlátoz, vagy teljes körű eljárási jogosultság származik belőle.
[33] A meghatalmazás nem a vám-árunyilatkozat tartalmára vonatkozóan ad iránymutatást, vagy tartalmaz bármilyen erre vonatkozó megszorítást, hanem a vámeljárás lebonyolítására ad a felperesnek felhatalmazást. A meghatalmazás alapján a felperes nyilatkozatot tehetett, az árukat vám elé állíthatta, a vám-árunyilatkozatot kitölthette és benyújthatta a vámhatóságnak. Megalapozottan hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül és tévesen értelmezte a Vámtörvény 35. § (2) bekezdését, ugyanis a meghatalmazás esetleges korlátozása kizárólag az eljárással kapcsolatos nyilatkozatokra és cselekményekre vonatkozhat, nem pedig a vámeljárás alá vonandó áruk körére. Ebből következően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a meghatalmazásban szereplő árumennyiségnek, kereskedelmi számla megjelölésnek jelentőséget tulajdonított, mert a meghatalmazás meghatározott eljárási cselekmény elvégzésére jogosította a felperest, az azon szereplő áru megnevezés, számlatartalom nem bírt jelentőséggel. Jogszerűen állapította meg az alperes, hogy a jogszabály által létrehozott felelősség alóli mentesülésre a meghatalmazás ilyen tartalmú korlátozása nem ad lehetőséget.
[34] Amikor a közvetett vámjogi képviselő benyújtja a Vámkódex 5. cikkének 12. pontjában meghatározott "vám-árunyilatkozatot", azt saját nevében, de a képviseleti meghatalmazást adó személy érdekében teszi és így a Vámkódex 5. cikkének 15. pontja értelmében vett "nyilatkozattevőként" jár el. A Vámkódexnek "A vámhatóságok tájékoztatása" című 15. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül résztvevő személyek kötelesek a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani a szükséges okmányokat és információkat. E 15. cikk (2) bekezdésének megfelelően a vám-árunyilatkozat benyújtásával az érintett személy felelősséggel tartozik többek között a nyilatkozatban megadott információk pontosságáért és teljességéért. A felperes, mint nyilatkozattevő a teljes szállítmány tekintetében nyújtotta be a vám-árunyilatkozatot, melyen megjelölt áru megnevezésű árukra kérte a szabad forgalomba bocsátást, az eljárásra pedig a megbízótól kapott meghatalmazás jogosította fel. Felperes nem kérte a szállítmány megosztását sem, ekként nyilatkozatát nem lehetett úgy értékelni, hogy csak a szállítmány egy részét kívánta vámeljárás alá vonni. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja ítélete [42] és [43] pontjában felhívott jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes.
[35] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban egyrészt a meghatalmazás korlátozása kapcsán az elsőfokú bíróságnak állást kell foglalnia a Kúria ezen döntésében foglaltaknak megfelelően, másrészt az elsőfokú bíróság köteles a Vámkódex 79. cikk (1) bekezdés a) pontjához tartozó felperesi kereseti érvelés érdemi vizsgálatára is, amelynek során a Kúria Kfv.I.35.071/2025/7. számú ítélete megállapításai irányadóak.
(Kúria Kfv.V.35.075/2025/5.)