adozona.hu
BH 2025.10.234
BH 2025.10.234
I. Az ideiglenes intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bek. a), c) és d) pont, 103. § (2) bek.]. II. Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárás felfüggesztésére a polgári ügyben eljáró bíróságnak nincs hatásköre, az adós az adóhatóságtól kérheti annak felfüggesztését [2017. évi CLIII. törvény 15. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes támogatói okirattól történő elállásának (helyesen: a támogatói okirat visszavonásának) jogszerűtlenségét és kötelezze 85 238 440 forint támogatás megfizetésére.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely elsődlegesen annak megváltoztatására és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalára, másodlagosan annak hatályon kívü...
BH 2025.10.234 I. Az ideiglenes intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bek. a), c) és d) pont, 103. § (2) bek.].
II. Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárás felfüggesztésére a polgári ügyben eljáró bíróságnak nincs hatásköre, az adós az adóhatóságtól kérheti annak felfüggesztését [2017. évi CLIII. törvény 15. § (3) bek.].
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem
[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes támogatói okirattól történő elállásának (helyesen: a támogatói okirat visszavonásának) jogszerűtlenségét és kötelezze 85 238 440 forint támogatás megfizetésére.[2] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely elsődlegesen annak megváltoztatására és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalára, másodlagosan annak hatályon kívül helyezésre irányult.
[3] A felperes a fellebbezéssel egyidejűleg kérte, hogy az ítélőtábla ideiglenes intézkedéssel kötelezze az alperest az általa az illetékes pénzintézethez benyújtott azonnali banki beszedési megbízás visszavonására; tiltsa el attól, hogy a kifizetett támogatási összeg behajtása érdekében további beszedési megbízást nyújtson be, továbbá attól, hogy kezdeményezze az állami adóhatóságnál a végrehajtási eljárás megindítását. Előadta, hogy az alperes a tőle kapott banki felhatalmazó levelek alapján beszedési megbízást adott a számláját vezető pénzintézet számára a már kifizetett támogatási összeg beszedése iránt. Ennek következtében 2024. október 9-i értéknappal 6 574 304 forint inkasszálása történt, ilyen módon a bankszámláján található teljes pénzösszeg az alpereshez került.
[4] A kérelmét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 103. § (1) bekezdés a), c) és d) pontjára alapította. Álláspontja szerint a Pp. 103. § (1) bekezdés a) pontja az ideiglenes intézkedés meghozatalát azért alapozza meg, mert a támogatás visszafizetése, illetve az adóvégrehajtás visszafordíthatatlan változásokat idézne elő, amely végső soron a teljes ellehetetlenülését okozná, a bekövetkező csődhelyzet visszafordíthatatlan lenne. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 103. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hátrány az adott esetben ténylegesen még nem következett be, annak közvetlenül fenyegető volta viszont tételesen, kimutatásokkal számszerűsíthető. Érvelése szerint a hátrány lehetséges bekövetkeztét és az annak alapjául szolgáló jogellenességet elég valószínűsíteni. Állította továbbá, hogy a Pp. 103. § (1) bekezdés d) pontja is megalapozza az ideiglenes intézkedés elrendelését, mert fennáll a különös méltánylást érdemlő ok a bemutatott, a visszafizetési kötelezettség teljesítése esetén megvalósuló munkavállalói veszteség és a súlyos anyagi következmények folytán.
Az ítélőtábla végzése
[5] Az ítélőtábla végzésével a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. Nem vitatott ténynek nevezte, hogy a felek között a támogatói okirat kibocsátásával támogatási jogviszony jött létre. Utalt arra, hogy a támogatás részbeni kifizetését követően az alperes "az ÁSZ által megállapított és a szabálytalansági eljárási jegyzőkönyvben elfogadott szabálytalanságok miatt" jogkövetkezményként az elállást alkalmazta, ami a támogatói okirat visszavonását jelenti. Rámutatott: a felperes kérelme a bíróság érdemi döntéséig a támogatói okirat visszavonása jogkövetkezményeinek elhárítását, ezen belül a "végrehajthatóság" felfüggesztését célozza, illetve teljesítése esetén ezt eredményezné. Hangsúlyozta, hogy a kért intézkedések - kötelezés a banki beszedési megbízás visszavonására, illetve eltiltás további beszedési megbízás benyújtásától és a végrehajtási eljárás kezdeményezésétől - tárgya azonban olyan magatartás, amely a kérelemben foglaltakkal szemben a perben érvényesített jog alapján nem követelhető, ezért a kérelem teljesítésének a Pp. 103. § (2) bekezdése alapján nincs helye. Ennek alapvető okaként azt jelölte meg, hogy a felek között létrejött, a kereset tárgyát képező támogatási jogviszony polgári jogi és közjogi elemeket is tartalmaz, az elállás esetén fennálló visszafizetés teljesítésével kapcsolatos, az alperest terhelő kötelezettségek pedig jogszabályon alapulnak, a jogviszony közjogi elemeit képezik.[6] Az ítélőtábla az Alkotmánybíróság, a Kúria és az EUB határozatai alapján kifejtette, hogy az alperes által alkalmazott pénzügyi korrekció egy közigazgatási jellegű intézkedés, annak teljesítése, végrehajtása érdekében megtett intézkedések, így például a biztosíték érvényesítése (inkasszó), a végrehajtási eljárás megindulásához szükséges megkeresés szintén a jogviszony közjogi elemei, amelyekhez még mérlegelési jogkör sem kapcsolódik. Helyesnek tartotta ezért az alperesnek azt az érvelését, hogy nem joga, hanem jogszabályon alapuló kötelezettsége, hogy mindezeket megtegye. Álláspontja szerint a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének tárgyát ezért olyan magatartások képezik, amelyek gyakorlása, vagy az azoktól való tartózkodás a támogatói okirat visszavonása jogszerűtlenségének megállapítására előterjesztett keresettel érvényesített jog alapján sem követelhetők. Kiemelte továbbá, hogy ezek átmeneti, a polgári per befejezéséig terjedő megakadályozása is csak a jogviszony közjogi szabályai, illetve a végrehajtásra vonatkozó szabályok rendelkezése alapján, az arra hatáskörrel rendelkező hatóság útján történhet.
[7] Nem értett egyet a kérelemnek azzal az indokával sem, hogy az Európai Unió brexit miatti kiigazításokra képzett Brexit Alkalmazkodási Tartalékból a magyar vállalkozások részére nyújtott támogatások igénylésének és a források felhasználásának részletes szabályairól szóló 733/2021. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) a felperes számára nem biztosít egyéb jogorvoslati lehetőséget. Ezzel kapcsolatban lényegesnek tekintette, hogy az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárás felfüggesztésére a polgári ügyben eljáró bíróság nem rendelkezik hatáskörrel, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 15. § (3) bekezdése alapján viszont az adós az adóhatóságtól kérheti a felfüggesztést; a felperes ezt a kérelmét az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében kifejtett körülményekre is alapíthatja.
[8] Az ítélőtábla jogértelmezése szerint a felperes által kért ideiglenes intézkedés elrendelésének önmagában az is akadályát képezi, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelő végzésnek végrehajthatónak kell lennie, ami következik a Pp. 103. § (2) bekezdéséből is, amelynek értelmében az ideiglenes intézkedés egy magatartásra kötelezést tartalmazhat. Ennek hiányában az intézkedés nem alkalmas a jogalkotó által elérni kívánt célra, az azonnali jogvédelmet igénylő helyzet rendezésére. Az adott esetben a felperes két magatartástól - a további beszedési megbízás benyújtásától és a végrehajtási eljárás kezdeményezésétől - kérte eltiltani az alperest, egy ilyen eltiltás kikényszerítésére azonban a Vht. alapján a bíróságnak nincs eszköze.
A fellebbezés és az arra tett észrevétel
[9] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a végzés a megállapított tényállásból logikailag ellentmondó, téves jogi következtetést tartalmaz, mindemellett iratellenes és kirívóan okszerűtlen megállapításokat rögzít; tulajdonképpen nem az érvényesített jogot, illetve körülményeit vizsgálta (kizárólag formailag), megsértve ezzel az ideiglenes intézkedésre vonatkozó eljárási szabályokat, továbbá a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelését teljesen mellőzte.[10] Kifejtette, hogy az ítélőtábla tévesen értékelte az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek. Állítása szerint a kérelem arra irányult, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a támogatási összeg visszakövetelésétől és a támogatási összeg adók módjára történő behajtásától; ez utóbbi alatt a végrehajtás kezdeményezésétől történő eltiltást kell érteni. Ebből az következik, hogy a polgári ügyben eljáró bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdés elbírálására. Hangsúlyozta, hogy a perben érvényesített joga alapján egyértelműen kérheti bármilyen intézkedés meghozatalát, ami abból a jogból egyenesen következik (a támogatói okirattal létrejött kötelmi jogviszonynak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:34. §-a szerinti kötelemszerű teljesítésének követeléséhez való jog alapján). Az pedig nyilvánvaló, hogy az elállás jogszerűtlenségének megállapítása esetén nincs helye a támogatás visszakövetelésének, ezért a támogatás visszakövetelésétől eltiltó intézkedés a perben érvényesített jogon, az elállás jogszerűtlenségének megállapításán alapul.
[11] Vitatta az elsőfokú végzésnek azt a megállapítását, amely szerint az alperes kifejezett jogszabályi kötelessége a követelés érvényesítése. Ezzel szemben előadta, hogy az alperes kötelessége kizárólag a jogszerű követelés érvényesítése. Kiemelte: a pernek éppen az a tárgya, hogy a bíróság megállapítsa az alperes által támasztott követelés jogszerűségét; jogerős döntés hiányában nem áll fenn az alperesnek ilyen jellegű kötelezettsége, és ez alapján nem mellőzhető a kérelem érdemi elbírálása sem.
[12] A Korm. rendelet 256. § (2) bekezdésére utalással állította, hogy nincs fokozatosság a követeléskezelés esetében. Értelmezése szerint így az alperesnek lehetősége van - indokolt esetben - az illetékes állami adóhatóság megkeresésére, azaz fennáll esetében a közvetlen fenyegetettség. A Korm. rendelet alapján érvelt azzal is, hogy nincs egyéb joga, jogorvoslati lehetősége a szabálytalansági döntés jogszerűtlenségének bebizonyítására, amely mentesítené a kamatos visszafizetési kötelezettség alól.
[13] Előadta, hogy a felek támogatási jogviszonya vonatkozásában, ezen belül a jogkövetkezmények alkalmazásánál és jogszerűségének megítélésénél kizárólag a polgári jog szabályai érvényesülnek. Álláspontja szerint ezért az alperes közjogi pozíciója a felek között létrejött jogviszony relációjában nem bír semmilyen jelentőséggel, vagyis a jogkövetkezmények alkalmazásánál/vizsgálatánál a közjogi rendelkezések figyelembevétele mellőzendő. Ehhez képest állította, hogy az elsőfokú végzés összemosta a közjogi és magánjogi elemeket, amely alapján az ítélőtábla téves következtetésre jutott.
[14] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A fellebbezés nem megalapozott.[16] A Kúria a fellebbezésben írtakra figyelemmel hangsúlyozza, hogy az adott esetben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása szempontjából döntő jelentősége a Pp. 103. § (2) bekezdésében írtaknak van. Ez alapján az ítélőtábla helyesen mutatott rá arra, hogy a kért intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető. Ennek kiindulópontja pedig a felek között létrejött jogviszony, amely az ítélőtábla helyes indokolása szerint bár magánjogi és közjogi elemeket is tartalmaz, azonban az elállás esetén fennálló visszafizetés teljesítésével kapcsolatos, az alperest terhelő kötelezettségek a jogviszony közjogi elemeit képezik. Miként azt a fellebbezett végzés indokolása is tartalmazza, a Korm. rendelet 256. § (1) bekezdése adóvégrehajtást ír elő arra az esetre, ha a támogatott (felperes) a visszafizetési kötelezettségének határidőben nem, vagy csak részben tesz eleget, és a beszámítás, a kikötött biztosíték érvényesítése eredménytelen volt. Ez pedig a fellebbezésben előadottakkal szemben az alperes számára jelent kötelezettséget.
[17] Mindezek alapján helyesen jutott az ítélőtábla arra a következtetésre, hogy a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének tárgyát olyan magatartások képezik, amelyek gyakorlása, vagy az azoktól való tartózkodás a támogató okirat visszavonása jogszerűtlenségének megállapítására előterjesztett keresettel érvényesített jog alapján sem követelhetők. Ezek átmeneti, a polgári per befejezéséig terjedő megakadályozása is csak a jogviszony közjogi szabályai, illetve a végrehajtásra vonatkozó szabályok rendelkezése alapján, az arra hatáskörrel rendelkező hatóság útján történhet. Így nem foghatott helyt az a fellebbezési okfejtés sem, hogy az ítélőtábla tévesen minősítette a felperes kérelmét végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek.
[18] A fentiek tükrében a fellebbezésnek a Korm. rendelet 256. § (2) bekezdésén és az egyéb rendelkezésein alapuló érvelése, amely a fokozatosság hiányára és a felperes ebből eredő közvetlen fenyegetettségére, valamint a hatékony jogorvoslat hiányára vonatkozik, súlytalan. Ezek nem rontják le a jogviszony közjogi jellegét, és nem teremtenek a felperes számára alapot az ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez.
[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése és 386. § (4) bekezdés második mondata szerint, helyes indokai alapján hagyta helyben.
(Kúria Gf.III.30.077/2025/2.)