adozona.hu
BH 2025.9.216
BH 2025.9.216
Az ingatlan adómentessége nem jelenti egyben azt, hogy az adózó mentesül adatbejelentési kötelezettsége alól, az csupán az adófizetési kötelezettség megállapítása tekintetében bír jelentőséggel [2017. évi CL. törvény (Art.) 9. §, 18. §, 141. § (2) bek., 48. §, 141. § (5) bek.; 1990. évi C. törvény (Itv.) 43. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az ingatlan tulajdonosa egy magánszemély, az ingatlanon a felperes holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkezik. A felperest először 2023. május 16-án hívták fel az ingatlanra vonatkozó építményadó kötelezettség keletkezéséről adatbejelentés benyújtására, mulasztási bírság kiszabására való figyelmeztetés mellett. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért vele szemben először 50 000 Ft mulasztási bírságot, majd második határozatával az elsőfokú adóhatóság 200 000 Ft-os mulasztási b...
BH 2025.9.216 Az ingatlan adómentessége nem jelenti egyben azt, hogy az adózó mentesül adatbejelentési kötelezettsége alól, az csupán az adófizetési kötelezettség megállapítása tekintetében bír jelentőséggel [2017. évi CL. törvény (Art.) 9. §, 18. §, 141. § (2) bek., 48. §, 141. § (5) bek.; 1990. évi C. törvény (Itv.) 43. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az ingatlan tulajdonosa egy magánszemély, az ingatlanon a felperes holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkezik. A felperest először 2023. május 16-án hívták fel az ingatlanra vonatkozó építményadó kötelezettség keletkezéséről adatbejelentés benyújtására, mulasztási bírság kiszabására való figyelmeztetés mellett. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért vele szemben először 50 000 Ft mulasztási bírságot, majd második határozatával az elsőfokú adóhatóság 200 000 Ft-os mulasztási bírságot szabott ki, mely döntést az alperes a határozatával helyben hagyta.[2] Kifejtette, hogy az elsőfokú adóhatóság jogszerűen hívta fel a felperest az adatbejelentési kötelezettség teljesítésére, miután az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogra tekintettel a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 12. § (1) bekezdése alapján a felperes az építményadó alanya. A felperes felhívás és bírságolás ellenére sem tett eleget kötelezettségének, ezért az ismételt mulasztási bírság kiszabása jogszerű. A mulasztási bírság összegét illetően hangsúlyozta, hogy az Art. 221. § (3) bekezdésének kógens. A döntését a Htv. 11. § (1) bekezdésére, a 12. § (1) bekezdésére, az 52. § 3. pontjára, az adózás rendjéről szóló 2017. CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 9. § a), c), d) pontjaira, a 18. §-ra, a 46. § (1) bekezdés d) pontjára, a 48. § (1) bekezdésére, a 141. § (2), (4)-(5) bekezdéseire, a 2. számú melléklet II/A/4 pontjára, valamint Képviselőtestületének a helyi adóról szóló 28/2017. (XII. 1.) számú rendelet 4. § a) pontjára alapította.
A kereseti kérelem és a védirat
[3] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérte. Keresetében a kiszabott mulasztási bírság jogalapját vitatta, összegszerűségét nem. Hangsúlyozta, hogy az ingatlan kapcsán bejelentés nélkül is adómentesség illeti meg, ebből következően adatbejelentési kötelezettség valójában az adófizetésre kötelezettet terheli, adómentességi ok hiányában. Az adatbejelentésre felhívást egy ellenőrzési eljárásnak kellett volna megelőznie, amelynek során tisztázni kellett volna, hogy adókötelezettsége fennáll-e, vagy sem.Az elsőfokú bíróság döntése
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[6] Rögzítette, hogy amennyiben egy adózó egy meghatározott adónemnél annak alanyi és tárgyi hatálya alá tartozik, akkor ezen adónem tekintetében absztrakt adófizetési kötelezettség címzettjévé válik, tehát fő szabály szerint adófizetési kötelezettség fogja terhelni. Az absztrakt kötelezettség csak bizonyos körülmények esetén nem válik konkréttá, azaz az adózót tényleges adófizetési kötelezettség nem fogja terhelni. E körbe tartozik a tárgyi adómentesség esete is, amely az adóigazgatás rendszerében bejelentés alapján lehetséges.
[7] Utalt az Art. 141. § (2) bekezdésében foglaltakra és ezzel összefüggésben megállapította, hogy a hazai adórendszerben az adóhatóság az építményadót kivetés útján állapítja meg. Az adómegállapítás viszont - az Art. 48. § (1) bekezdése alapján - alapvetően az adózó adatbejelentésén alapul. Az adózó bejelentési kötelezettsége az Art. 18. §-n nyugszik. Ennek értelmében az absztrakt adófizetési kötelezettség keletkezéséről, bekövetkeztéről, építményadó esetén az adóalannyá válásról az adózó önmagától köteles tájékoztatást adni az adóhatóság számára. Az adóhatóság tehát az adózó önkéntes teljesítése útján jut a kivetéses adómegállapításnál a számára elengedhetetlen információhoz. Hangsúlyozta, hogy az adózó adómentességet - az Art. 141. § (5) bekezdése okán - az adatbejelentésének elégtételével tud érvényesíteni. Így tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a mulasztási bírságot kiszabó döntést ellenőrzési eljárásnak kellett volna megelőznie.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperesi határozatnak elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárásra történő utasítását kérte.[9] Hangsúlyozta, hogy az Art. IV. fejezete részletezi az adókötelezettségeket. Lényegi kérdés álláspontja szerint az, hogy adómentes ingatlan esetében a bevallási, adatbejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségtől mentesül az, aki az adófizetésére nem köteles, avagy "általában" és pontosan ki nem fejtett módon jogosult "adómentességre".
[10] A Htv. erről nem rendelkezik, így csak az Art. rendelkezéseire lehet hagyatkozni. Kiindulási pont az Art. 18. §-a, és e törvényhely nyelvtani értelmezése szerint létezik adókötelezettség és bejelentési kötelezettség. Értelmezése szerint az Art. a helyi adók vonatkozásában egyértelműen elkülöníti mondattani értelmezés alapján adókötelezettségek közül az adómegfizetésére vonatkozó kötelezettséget és az adó kivetésének alapjául szolgáló adatbejelentési kötelezettséget. A két kötelezettség közül az egyik feltételezi a másikat, mégpedig oly módon, hogy ha az anyagi jog szerint adófizetési kötelezettséget megalapozó körülmény áll be, fizetési kötelezettség keletkezik és ekkor kell adatot szolgáltatni. Egyéb esetben álláspontja szerint nincs adatszolgáltatási kötelezettség.
[11] Szerinte csak az a jogértelmezés lehet helyes, hogy annak kell adatbejelentést teljesítenie, akinek adófizetési kötelezettsége fennáll. Ellenkező esetben a kerületben legalább 33.000, országosan pedig több millió adatbejelentési kötelezettséget kellene teljesíteni minden olyan ingatlan után, amelyek olyan önkormányzat területi illetékességén vannak, amelyek építményadót vetnek ki.
[12] Hangsúlyozta, hogy az Art. 141. § (7) bekezdése alapján az adóhatóságnak fennáll a lehetősége adatbejelentési kötelezettség nélkül is kivetni a helyi adót, ha a tényállás tisztázott.
[13] Azzal is érvelt, hogy az önkormányzati adóhatóság a közhiteles nyilvántartás alapján az építményadóra vonatkozó kivetés alapjául szolgáló adatokkal rendelkezik. Ezek felhasználásával a helyi adót ki tudná vetni, erre az Art. 141. § (7) bekezdése szerint joga volna.
[15] Összegző értékelése az volt, hogy az adatbejelentési kötelezettség azt a személyt terheli, aki adófizetésre is kötelezett. Ha pedig ez a következtetés helyes, akkor annak megállapítása, hogy valamely adózót terhel-e építményadó kötelezettség, ezzel együtt pedig adatbejelentési kötelezettség, csak annak érdemi vizsgálatát követően lehet eldönteni, hogy a hatóság tisztázta azt a lényeges tényállási elemet, hogy bármely mentesség oka az adózó tekintetében fennáll-e.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[19] A perben a felperes adatbejelentési kötelezettsége elmulasztása után alkalmazható szankció jogszerűségét kellett megítélni. Nem arról kellett dönteni, hogy fennáll-e a felperesi ingatlan vonatkozásában adómentesség, illetve, hogy a helyi adóhatóság miért csak a felperessel szemben folytatott eljárást és a többi azonos helyzetben lévő adóalanyok tekintetében miért nem járt el. A Kúria erre figyelemmel az ezzel összefüggésben előterjesztett felperesi érvelést nem vizsgálta.
[20] Helytálló az a felperesi megállapítás, hogy a Htv. nem rendelkezik a helyi adók tekintetében azok bevallására, bejelentésére vonatkozó szabályokról, mögöttes szabályként az Art. előírásai az irányadók. Az Art. 9. §-a határozza meg az adózó adókötelezettségeit, melynek c) pontja értelmében az adózó adatbejelentésre, bevallásra kötelezett. Az Art. 10. §-a az adókötelezettsége alóli mentesülés eseteit rögzíti, mikor kimondja, hogy az adatszolgáltatási, adólevonási és adóbeszedési kötelezettség nem terjed ki a természetes személy adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. Hozzáteszi, hogy törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti. Nem lehet azonban ilyen következtetésre jutni az Art. 9- 10. §-nak rendelkezéseiből, és a felperes által hivatkozott Art. 18. §-a sem értelmezhető mentesülési szabálynak, ugyanis az az adatbejelentés időpontjára vonatkozóan tartalmaz előírást.
[21] A Kúria már több döntésében foglalkozott azzal, hogy az építményadó megállapítása milyen eljárás keretén belül történik. Ennek kapcsán rámutatott arra, hogy az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében (Art. 46. §). Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). Az építményadót tehát az adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette. (Kfv.I.35.394/2019/10., Kfv.I.35.578/2019/8., Kfv.I.35.647/2019/6.) Az Art. 48. §-a részletezi a kivetés, kiszabás, adóbeszedés eseteit, az Art. 141. §-a pedig az adókivetés részletes szabályait tartalmazza. Az elsőfokú bíróság az előbb említett jogi előírások alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperest adatbejelentési kötelezettség terhelte. Az adókivetést ugyanis az adóhatóság csak akkor tudja elvégezni, ha az adózó bejelentési kötelezettségét teljesíti, hiszen ekkor állnak rendelkezésére azok az adatok melyből pontosan meg tudja állapítani, hogy az adott ingatlan után fennáll-e tényleges adófizetési kötelezettséget, vagy törvény és önkormányzati rendelet alapján biztosított adómentesség esete áll fenn. Az adómentesség nem jelenti egyben azt, hogy az adózó mentesül adatbejelentési kötelezettsége alól, az csupán az adófizetési kötelezettség megállapítása tekintetében bír jelentőséggel.
[22] A Htv. 43. § (3) bekezdése alapján az önkormányzat az adóval kapcsolatban rendeletet alkothat az adózás rendjéről szóló törvényben nem szabályozott eljárási kérdésben, így mentesíthetné az adózókat adómentesség esetére az adatbejelentés benyújtása alól, de ilyen előírásra a felperes a kerület tekintetében nem hivatkozott, ennek hiányában az Art. általános szabályai az irányadók. Tényként rögzíthető, hogy az adóhatóság többszöri felhívása és tájékoztatása ellenére a felperes adatbejelentési kötelezettségét nem teljesítette, így a mulasztási bírság kiszabására jogszerűen került sor.
[23] A kivetési eljárás során az adó megállapítása az adózó által adott információk alapján történik, amelynek adatait az adóhatóság jogosult ellenőrizni. Elsődleges lépés tehát az adatbejelentés teljesítése, melynek hiánya kizárttá teszi az Art. 141. § (7) bekezdésének alkalmazását. E jogszabályhely visszautal a (6) bekezdésre mely a hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmazó bevallás esetén követendő eljárást szabályozza. Így téves az a felperesi álláspont is, hogy adóhatósági ellenőrzés keretében kellett volna tisztázni a felperes fennálló adófizetési kötelezettségét, mert nem ennek megítélésről volt szó, hanem arról, hogy a felperes mulasztott-e amikor az adóhatóság többszöri felhívása ellenére adatbejelentési kötelezettségét nem teljesítette. Erre pedig helyes választ adott az elsőfokú bíróság, a felperes által felhívott jogszabályhelyek nem mentesítik a felperes adatbejelentési kötelezettsége teljesítése alól.
[24] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.273/2024/6.)