adozona.hu
BH 2025.3.71
BH 2025.3.71
A bennfentes információ felhasználása mellett vélelem áll fenn, amelynek megdöntése a felperes feladata [596/2014. EU rendelet 8., 9. cikk; Preambulum (23), (24), (2), (7), (16)].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A cég1 (továbbiakban: Kibocsátó) 2019. május 22. napján 20 óra 8 perckor tette közzé alaptőke emeléséről szóló tájékoztatását, mely szerint folyamatos külső finanszírozásra szorul, több potenciális stratégiai befektetővel is tárgyal és ezek egyikével pedig igen előrehaladottak a tárgyalásai.
[2] Az ügylet specifikus bennfentes jegyzék II.-ben a felperest bennfentes személyként tartották nyilván, a bennfentesség okaként "tudomásszerzés a társaság és a név csoport közötti megegyezésről" ke...
BH 2025.3.71 A bennfentes információ felhasználása mellett vélelem áll fenn, amelynek megdöntése a felperes feladata [596/2014. EU rendelet 8., 9. cikk; Preambulum (23), (24), (2), (7), (16)].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A cég1 (továbbiakban: Kibocsátó) 2019. május 22. napján 20 óra 8 perckor tette közzé alaptőke emeléséről szóló tájékoztatását, mely szerint folyamatos külső finanszírozásra szorul, több potenciális stratégiai befektetővel is tárgyal és ezek egyikével pedig igen előrehaladottak a tárgyalásai.[2] Az ügylet specifikus bennfentes jegyzék II.-ben a felperest bennfentes személyként tartották nyilván, a bennfentesség okaként "tudomásszerzés a társaság és a név csoport közötti megegyezésről" került megjelölésre. A bennfentes információhoz történő hozzáférés időpontja 2019. május 10. nap 18 óra, a bennfentes információ azonosításának dátuma 2019. április 10. napja 16 óra 38 perc volt. A felperes saját nyilatkozata szerint a 3 tranzakció előkészítéséről 2019. júliusában szerzett tudomást, a tranzakció konkrét tartalmáról pedig 2019. július 26. napján.
[3] A cég2 (új elnevezése: cég3) 2019. július 28. napján indított, majd 2019. július 29. napján teljesült tőzsdén kívüli (OTC) ügyletben 10 000 000 darab név 2/I részvényt adott el a cég4-nek, 0,78 Ft/db áron. A kibocsátó 2019. június 30. napján az információtárolási rendszerben tette közzé rendkívüli tájékoztatását a cég5 megvásárlásáról (név3 tranzakció). A tranzakció eredményeként a cég5 100 %-ban az cég8 tulajdonába került, a név3 csoport holding cége a cég7 pedig az cég8 főrészvényesévé vált, a cég5 28,6 milliárd forintos vételárából 2,35 milliárdot a cég4 által nyújtott kölcsönből kívántak teljesíteni, és ehhez a cég4-nek rendelkeznie kellett 10 000 000 db forgalomképes név2 részvénnyel. A fennmaradó 26,25 milliárd forint vételárat az cég8 akként vállalta teljesíteni, hogy követelését a cég7 nem pénzbeli hozzájárulásaként (apport) az cég8 rendelkezésére bocsátja. Az apport ellenértékeként alaptőke-emelést hajtott végre 125 000 000 db 210 Ft kibocsátási értékű "A" sorozatszámú törzs-részvényt bocsátott ki a cég7 részére.
[4] Az alperes hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított annak megállapítására, hogy a felperes által végrehajtott tőkepiaci tranzakció kapcsán sérültek-e a piaci visszaélésekről, valamint a 2003/6 EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv és a 2003/124 EK, a 2003/125 EK és a 2004/72 EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. április 16-i 596/2014. EU Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet (a továbbiakban: MAR) 8. cikkében leírt és a 14. cikkében tiltott bennfentes kereskedelemről szóló rendelkezések.
[5] Az alperes határozatával a felperest a bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése miatt 58 000 000 Ft piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte és megtiltotta számára, hogy a bennfentes kereskedelemre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket ismételten megsértse. Megállapítása szerint a felpereshez kapcsolódó társaság a cég8 részvény vásárlását megelőzően konkrét információkkal rendelkezett a név3tranzakcióról, mely információt a kibocsátó 2019. július 30. napján hozta csak nyilvánosságra. Ezen információ a nyilvánosságra kerülését megelőzően árfolyam befolyásolására alkalmas, lényeges információnak minősült, és a pénzügyi eszköznek minősülő részvényre, illetőleg közvetett módon annak kibocsátójára vonatkozott. A felperes tudomást szerzett a bennfentes információról, illetve a vizsgált ügyletet a bennfentes információ birtokában és felhasználásával kötötte. Mindezek olyan információt hordoztak magukban, ami még a tőkepiaci ismeretekkel nem rendelkező befektetők számára is egyértelműen pozitív konnotációjú üzenetet hordozott a részvények árfolyamára gyakorolt potenciális hatásukról.
[6] A cég8 részvény záró ára a bejelentés napján az előző napi záró árhoz képest 150 Ft-ról 156,2 Ft-ra emelkedett. Hangsúlyozta, hogy a felperes az általa kötött tranzakció időpontjában konkrét információkkal rendelkezett a cég5 kibocsátó általi megvásárlásáról, a felperes 2019. július 29. napján teljesült tőzsdén kívüli ügyletét bennfentes információ birtokában hajtotta végre, a tőzsdén kívüli ügylete megfelel a MAR 8. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak.
[7] Rámutatott az alperes arra is, hogy a felperes már ezt megelőzően is folytatott kereskedést, több évre visszamenően egy gazdasági társaság vezető tisztségviselője volt, illetve maga is úgy nyilatkozott, hogy korábban befektetésekkel foglalkozott, így alappal vonható le az a következtetés, hogy tudomással kellett, hogy bírjon arról, hogy a fentiekben ismertetett tranzakció befolyásolhatja a társaság megítélését, a részvényei értékét, aminek eredményeként fel kellett ismernie, hogy ezen információ bennfentes információnak minősül. A felperes a MAR 8. cikk (4) bekezdése alapján bennfentes személynek minősült. Kiemelte, hogy a törvényi vélelem szerint, aki bennfentes információ birtokában bennfentes ügyletet hajt végre, az egyúttal a bennfentes információ felhasználását is jelenti.
A felperes keresete és a védirat
[10] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozva kérte a határozat felülvizsgálatát. Hangsúlyozta, hogy a vitatott ügylet egy tranzakció sorozat köztes lépése, melyben a résztvevő felek nem közvetlen nyereség elérésére, hanem reverse IPO megvalósítására törekedtek. Szerinte az alperes tévesen értelmezte a MAR 7. cikk (1) bekezdés a) pontjának és a 8. cikk (1) bekezdését, mert kizárólag a cég4-et érintő kölcsönről volt ismerete, nem rendelkezett bennfentes információval, de ha rendelkezett is volna azzal, azt nem használta fel.[11] Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-391/04. (Georgakis ügy) számú ügyben hozott döntésére, mert a vitatott ügylet résztvevői viszonylatában nem volt bennfentes információ. Irreleváns volt számára az ügyletnek a részvény árfolyamára gyakorolt hatása, továbbá a részvények megszerzése feltétele volt a tranzakciónak, ami a MAR (31) preambulumbekezdésére figyelemmel mentességet élvez, mert a bennfentes információval rendelkező személy a vitatott ügylet megkötésével maga hozta létre a bennfentes információt, annak esetleges felhasználása tiltott cél hiányában nem áll szemben a MAR céljaként nevesített piaci integritás biztosításával, hiszen a tranzakció célja a gazdasági növekedés volt. Hivatkozott a C-45/08. számú Spector ügyben kifejtett EUB álláspontra.
[12] Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva, a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[13] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[14] Nem fogadta el a felperes eljárásjogi kifogásait. Az ügy érdemét tekintve pedig a MAR 8. cikk (1) bekezdése szerinti definíció, a MAR (23) és (24) preambulumbekezdései és az EUB gyakorlatában kialakult értelmezés, valamint a bennfentes kereskedelem MAR 14. cikk a) pontja szerinti tilalom alapján megállapította, hogy a határozat számos, a felperes által tételesen nem cáfolt bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a bennfentes információval már a közzétételt megelőzően rendelkezett. Kiemelte, hogy azt, hogy egy személy megsértette-e a bennfentes kereskedelem tilalmát, a MAR azon céljára tekintettel kell elemezni, amely a pénzügyi piac integritásának védelmére és a befektetői bizalom növelésére irányul.
[15] Rögzítette, hogy a bennfentes információ a Tranzakció volt, mint a Kibocsátó részvényei árfolyamának befolyásolására alkalmas, lényeges és kellően pontos információ, melyet egy ésszerűen eljáró befektető felhasználna az ügyletkötése során. Álláspontja szerint a Tranzakció minden részletét nem kellett a felperesnek ismernie. Részletesen bemutatta és elemezte a Tranzakciót megelőző eseményeket és ezek alapján elvetette azt a felperesi érvelést, hogy kizárólag a saját kölcsönügyletéről rendelkezett csak információval.
[17] A MAR (31) preambulumbekezdése szerinti mentesség nem vonatkozik a vitatott ügyletre, mert a felperes egy másik várható ügyletkötésre tekintettel kötötte meg azt. Nem találta alkalmazhatónak a MAR 9. cikk (3) és (4) bekezdését sem, mert a felperes nem egy vállalat nyilvános felvásárlása vagy egy társasággal való összefonódás során szerzett tudomást a tranzakcióról. Elvetette a MAR 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazását is, mert az eszközcselekményre való hivatkozás nem tette jogszerűvé az információ felhasználásával kötött ügyletet. Elemezte a Georgakis ügyben hozott döntést és állapította meg, hogy az a tényállás és a jogszabályi környezet eltérése okán a perbeli esetre nem alkalmazható. Utalt a Spector ügyben hozott EUB döntésre, amelyben, kifejtésre került, hogy a közösségi jogalkotó a bennfentes kereskedelem megelőzésére és közigazgatási szankcionálására szolgáló mechanizmus mellett döntött, melynek csökkentené a hatékonyságát, ha az rendszerint valamely szubjektív elem keresésétől függene.
[18] A bírság összegének jogszerűségét vizsgálva megállapította, hogy az alperes mérlegelési jogkörben döntött, határozatának jogszerűsége a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglalt keretek között megítélhető volt.
A felperes fellebbezése és a fellebbezési ellenkérelem
[19] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[20] Jogszabálysértésként az Alaptörvény 28. cikkét, a Kp. 85. § (3) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését jelölte meg. Fenntartotta az ügyintézési határidő jelentős túllépésére vonatkozó álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget megsértve nem adott arra választ, hogy az EUB Spector ügyben hozott döntését miért nem tekinti relevánsnak, nem definiálta a piaci integritást, nem tért ki arra, hogy a vitatott ügylet azt és a befektetői bizalmat hogyan sérthette. Hangsúlyozta, hogy az OTC ügyletben egyenlő felek vettek részt, a tranzakciónak nem volt a szabályozott piacra hatása, másnak nem okozott hátrányt, a célja nem tőkepiaci eszköz adásvétele volt, hanem a tranzakciós vételár fedezetéhez szükséges kölcsön rendelkezésre állítása.
[23] A bírság összegének megállapítására vonatkozó mérlegelést is vitatta.
A másodfokú bíróság döntése
[24] A másodfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak.[27] Megítélése szerint az elsőfokú ítélet jogi indokolása a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdésének megfelelt, mivel abból megismerhető az alapjául szolgáló jogszabályok köre, azok értelmezése, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékok azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. Cáfolta, hogy az elsőfokú ítélet ne adott volna magyarázatot a felperes kereseti támadásaira. Az elsőfokú ítélet világosan és egyértelműen további értelmezést nem igénylően rögzíti a befektetői bizalomnak a MAR célja szerint védett jogszabályi definícióját, a Spector ügyben hozott döntést értelmezi és elemzi, rámutatva a szubjektív védekezési jogalapok korlátozottságára, és e körben kifejti mi az a befektetői bizalom, mit jelent annak sérelme, mi a célja a bennfentes kereskedelem tilalmának, abból miként származik hátránya harmadik személyeknek, miben nyilvánul meg a piacok integritásának sérelme.
[28] A másodfokú bíróság ítéletében részletesen rámutatott pontról pontra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének mely bekezdései térnek ki a bennfentes információra, a felperes magatartásának elemzésére és mennyiben tér el a Georgakis ügyben hozott ítélet jelen ügytől. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság bemutatta, hogy mit jelent a pénzügyi piac, a befektetők köre, és a tisztességtelen előny, azt mihez viszonyítva kell értelmezni és a [89] bekezdésében kitért arra, hogy a felperes a többi piaci szereplőhöz képest információs előnyben volt azzal, hogy a bennfentes információval rendelkezett, és ezzel kapcsolatban miként sérült a védett jogi tárgy. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság választ adott arra, hogy a MAR 9. cikk (3), (4) bekezdései szerinti mentességek miért nem voltak alkalmazhatók, és részletesen kitért a MAR (31) preambulumbekezdése szerinti esetkör jelentésére.
[30] Megerősítette az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes állításával szemben nem jelenik meg az információs aszimmetria, azt nem az ügyletben résztvevő felek egymás közötti relációjában kell vizsgálni, hanem ahogy erre az EUB rámutatott, a harmadik személyek viszonylatában értelmezendő az előny, idézte ezzel kapcsolatban az EUB döntésben megjelenő alapvetéseket.
[31] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet egyértelműen és világosan tartalmazza: a bennfentes kereskedelem megvalósulását a tilalom céljával, a Spector ügyben hozott döntéssel összhangban értékelte, megállapítva a védett jogtárgy sérelmét. Alaptalanul állította a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a Spector ügyben hozott döntést, mert az elsőfokú bíróság álláspontja egyező azzal. A preambulum jogi természetét tekintve kifejtette, hogy a MAR (23) és (24) preambulumbekezdései a bennfentes kereskedés szabályozási elveit mutatják be, a jogalkotó célját és a szabályozás szempontjait kifejezve a jogszabály értelmezését elősegítik, de nem szakad el a tételes jogi szabályozástól. Utalt a C-344/04. számú ügyben hozott döntés [76] pontjában írtakra, amely kimondta, hogy annak ellenére, hogy egy közösségi jogi aktus preambuluma pontosíthatja annak tartalmát, arra nem lehet hivatkozni az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés céljából. A preambulum a szabályozás során követett elvi elgondolásokat rögzíti, melyek a tételes jogi szabályokban öltenek testet.
[32] Alaptalanul állította a felperes a MAR (23) és (24) preambulumbekezdéseiben foglalt tisztességtelen előny és a MAR célja szerint védett jogtárgy sérelme vizsgálatának mellőzését és azt is, hogy az OTC ügylet esetén információs aszimmetria hiánya miatt a bennfentes kereskedelem nem valósulhat meg.
[33] Tévesnek tartotta azt a felperesi álláspont, miszerint a vitatott ügyletnek nem volt a szabályozott piacra hatása, és hogy jelentősége annak van, hogy az OTC ügyletben résztvevő egyik fél sem került kedvezőbb helyzetbe, mint a másik, egymás rovására nem húztak hasznot. A tőkepiac integritását és a befektetői bizalmat a felperesi állásponttal ellentétben, a vitatott ügylet esetében is az érintett tőkepiac, vagyis nem csupán az ügyletben részes felek, hanem valamennyi befektető vonatkozásában kell vizsgálni.
[34] Alaposnak találta az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelését és hangsúlyozta, hogy a felperes tudta, milyen hatása lehet a Tranzakciónak a Kibocsátó részvényeinek árfolyamára, hiszen ez motiválta a kölcsön nyújtásában. A Tranzakcióra vonatkozó tudattartalmat igazolja annak állítása, hogy a vitatott ügylet a tranzakció eszköz cselekménye volt: a felperes a tranzakció finanszírozása érdekében kötötte az ügyletet, arról tudott. Nem volt relevanciája a zárolási megállapodásnak, a felperes ugyanis a vitatott ügylettel teremtette meg az általa nyújtott kölcsön forrását, mely kölcsön nyújtása esetén 2.35 milliárd Ft értékű követelése keletkezik, ami jelentős többletet jelent a részvények beszerzési értékéhez képest.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[36] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő kötelezését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az alperes határozatát a Kúria semmisítse meg, és az alperest kötelezze új eljárás lefolytatására.[37] Elsődlegesen az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését indítványozta, mert a vizsgálat tárgyának anyagi joga a közvetlenül alkalmazandó MAR rendelet. Szerinte a másodfokú bíróság tévesen vezeti le a bennfentes kereskedelem megvalósulását, annak tényállási elemeinek fennállását, mivel azt nem önmagában bennfentesnek minősülő személy végzi, hanem olyan bennfentes személy, aki a tranzakcióban résztvevő más személyhez képest információs előnnyel rendelkezik. A másodfokú bíróság a MAR 7., 8., 9. és 14. cikkeinek rendelkezéseit e körben egymással és a MAR preambulumával, az abban megfogalmazott meghatározásokkal, a MAR céljával, összefüggéseivel, és a józan ésszel ellentétesen értelmezi, ami az ügy érdemére kiható súlyos jogsértés.
[39] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a [70], a [71] és a [72] bekezdéseiben sok helyes megállapítást tesz, mégis a [89], a [90], a [91] és a [95] bekezdésekben téves végkövetkeztetésre jut. A másodfokú bíróság a fentiekkel kapcsolatos álláspontját ítélete [43] bekezdésében ugyan érintette, de nem adott érdemi választ a felperes fellebbezésében felhozott érvekre, amelyek az elsőfokú ítélet indokolásának hiányosságaira mutattak rá. Szerinte az ítéletekből egyértelműen látszik a MAR rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása, illetve téves értelmezése, amelyet a másodfokú bíróságnak anyagi jogi jogsértésként kellett volna vizsgálnia.
[40] Érvelése szerint az Ítélőtábla által levont következtetések és az annak alapján meghozott döntés teljes mértékben ellentétben áll a MAR rendelet preambulum (2), (7), (14), (15), (16), (17), (23), (24), (26), (31) és (54) bekezdéseiben foglalt célokkal. Előadta, hogy az ítéletek az előny fogalmát helytelenül értelmezték, és az a MAR rendelet preambulumával is ellentétes, ugyanis hiányzik annak több fogalmi eleme, úgy, mint az előny tisztességtelen volta, mit sem sejtő harmadik személyek kára, a saját vagy harmadik személy haszna, illetve annak célzata.
[42] Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a MAR rendelet 7. cikkét tévesen értékelték az eljáró bíróságok, és rámutatott arra, hogy a kellően pontos információ a felperes esetében az volt, hogy ha végrehajtja az eszközcselekményt, akkor nagy valószínűséggel létrejön a tranzakció, azonban a bennfentes információ maga nem az eszközcselekmény. Márpedig a köztes lépést, cselekményt az annak végrehajtásakor már rendelkezésre álló információkat csak akkor lehet bennfentes információnak tekinteni, ha kielégíti a 7. cikkben foglalt kritériumokat.
[43] Nem tekinthető bennfentes kereskedelemnek pusztán a bennfentes információ felhasználása, természetesen a felhasználás mellett vélelem szól, azonban a vélelem fogalmából eredően ez egy megdönthető vélelem, amit meg is döntött egyrészről az eszközcselekmény jelleg. A vélelem megdöntésének másik feltétele a bennfentes információ felhasználása mögött húzódó jogellenes indok. A jogellenes indok hiánya önmagában alkalmas a bennfentes információ felhasználásának és a bennfentes kereskedelem tényállásának megállapítására vonatkozó vélelem megdöntésére.
[45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[55] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[57] A Kúria mindenben egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, azokat megismételni nem kívánja, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján az alábbiakat kívánja kiemelni:
[58] Elsőként a Kúria az előzetes döntéshozatalra irányuló indítványt és az ezzel kapcsolatos alperesi ellenkérelmet bírálta el.
[59] Nem osztotta a Kúria az alperesnek azon álláspontját, hogy az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége ne terhelné a Kúriát. Az EUB a C-99/00 Lyckeskog ügyben kifejtett álláspontja szerint a közösségi jog egysége csak úgy tartható fenn, ha a tagállami legfelsőbb bíróságok, illetve valamennyi olyan bíróság, amelynek a határozata ellen nincs bírósági jogorvoslat, előzetes döntéshozatal kezdeményezésére kötelezettek. Ezt a nézőpontját erősítette meg a C-495/03. számú ügyben mikor kimondta: "E tekintetben emlékeztetni kell különösen arra: annak, hogy az EK 234. cikk harmadik bekezdése azon bíróságok tekintetében, amelyek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, előírja, hogy előzetes döntéshozatalt kell kérniük a Bíróságtól, többek között az a célja, hogy megakadályozza olyan ítélkezési gyakorlat kialakulását valamely tagállamban, amely nem áll összhangban a közösségi jog szabályaival (lásd többek között a C-393/98.sz. Gomes Valente-ügyben 2001. február 22-én hozott ítélet 17. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot)" Az EUB a Cartesio-ügyben ezt az álláspontját konkretizálta és megerősítette. E szerint a Lyckeskog határozatban megfogalmazott következtetés akkor is érvényesül, ha (1) a legfelsőbb bírói fórum előtt nincs megengedhetőségi döntés; (2) ha a jogalapok köre, amin a jogorvoslati kérelem alapulhat korlátozott; (3) ha az eljárásnak nincs is felfüggesztő hatálya. Mindebből azt következik, hogy a Kúria mint végső ítélkezési fórum az EUB megkeresését - főszabály szerint - nem mulaszthatja el.
[61] Az Európai Bíróság a 33/76. számú ügyben hozott döntésében az eljárás tárgyát az uniós jogból eredő jogok bírósági érvényesítése, a nemzeti jog által szabott határidők uniós joggal való összeegyeztethetősége képezte. A tagállamok eljárási autonómiájának fogalmát az Unió és a tagállamok közötti lojális együttműködésnek az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésében szabályozott elvével kötötte össze. Ezen elvből különösen azt a következtetést vonta le, hogy a nemzeti bíróságok feladata a polgárokat az uniós jog közvetlen hatályából eredően megillető bírói védelem biztosítása. E döntés ugyanakkor rámutatott arra, hogy a vonatkozó jogharmonizáció hiányában a közösségi jog által garantált jogokat a tagállami bíróságok előtt a nemzeti jog eljárási szabályai alapján kell figyelembe venni. Ez csak abban az esetben történhetne másként, ha ezek az eljárási szabályok és határidők ezen jogok figyelembevételét - amelyek védelme a tagállamok kötelessége - gyakorlatilag lehetetlenné tenné. Ezzel összefüggésben hivatkozik a Kúria a C-536/11. számú ítélethez kapcsolódó főtanácsnoki indítványban kifejtettekre is: a bíróság állandó ítélkezési gyakorlata korlátozza a tagállamok nemzeti eljárási autonómiáját az uniós jog alkalmazása során függetlenül attól, hogy a jogvita a versenyjogot vagy más területet érinti-e. Az egyenértékűség elve megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló igények esetén ugyanazok a jogorvoslatok és eljárási szabályok érvényesüljenek, mint amelyek a hasonló, tisztán belső jogi jellegű igényekre vonatkoznak. A tényleges érvényesülés, illetve a hatékony bírói jogvédelem elve arra kötelezi a tagállami bíróságokat, hogy biztosítsák azt, hogy a nemzeti jogorvoslatok és az eljárási szabályok a gyakorlatban nem teszik lehetetlenné, illetve nem nehezítik meg túlzottan az uniós jogon alapuló igények érvényesítését.
[62] A fentiek alapján a Kúria álláspontja az, hogy a felperes az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével nem lépte túl a Kp. 117. § (3) bekezdésében megfogalmazott, új jogszabálysértés megjelölésének tilalmát annál is inkább, mert az EUMSZ 267. cikkéből fakadóan az utolsó fokon eljáró bíróság kötelessége és feladata az uniós jog értelmezése kapcsán felmerülő előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
[63] Mindez azonban nem jelenti azt, hogy jelen ügyben biztosított lenne az automatikus EUB-hez fordulás, miután a Kúriának vizsgálnia kell, hogy uniós jog értelmezése szükséges-e az ügy eldöntéséhez. Az EUB CILFIT ügyben (C-238/81. számú ítélet, ECLI:EU:C:1982:335) kifejtett joggyakorlata szerint a bíróság mellőzi az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az alábbi három esetkörben: a) ha a kérdés nem releváns, vagyis abban az esetben, ha a kérdésre adott válasz - bármi legyen is az - nem befolyásolhatná érdemben a jogvita megoldását (relevencia hiánya); b) ha a felmerült kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel, az EUB-nak a szóban forgó jogkérdést megoldó kialakult ítélkezési gyakorlata van, még akkor is, ha a vitás kérdések szigorúan véve nem azonosak (acte éclairé); c) az uniós jog helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés megoldásának módját illetően minden észszerű kétséget kizár (acte clair).
[64] A jelen esetben azonban a Kúria előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére okot adó körülményt nem tárt fel. Önmagában az a tény, hogy az EUB még nem foglalkozott a MAR vitatott rendelkezéseinek értelmezésével nem jelenti azt, hogy ennek szükségessége fenn is áll. A felperes által is hivatkozott EUB döntések ugyan más szabályozási környezetben születettek, de a MAD és a MAR szabályozás azonossága egyértelműen kimutatható, ekként alkalmazhatók ezekben a döntésekben kifejtett elvi tételek. Egyetért a Kúria azzal az alperesi állásponttal, hogy annak értékelése, hogy a feltárt magatartás a bennfentes kereskedelem tilalma alá esik-e, minősítési és jogalkalmazói kérdés nem pedig az EUB-ra tartozó jogértelmezési probléma.
[65] Helytálló az alperesnek a Kp. 117. § (3) bekezdésére történő hivatkozása a felperesi felülvizsgálati kérelemben először felbukkanó, a MAR preambulumának (14, 15, 16, 17, 26 és 54) bekezdéseire történő hivatkozásai tekintetében, miután ezek korábban jogszabálysértésként, értelmezési problémaként nem kerültek felvetésre. Hasonlóképpen az eljárás korábbi szakaszaiban nem vetett fel értelmezési problémát a felperes a tisztességtelen előny fogalmának értelmezése kapcsán, csupán az előny hiányát állította keresetében (90-93 bekezdések) és fellebbezésében (30-33 bekezdések). Emiatt a Kúria ezeket érdemben nem vizsgálta. A BaFin ajánlásra a felperes a felülvizsgálati kérelem befogadhatósága kapcsán azzal összefüggésben hivatkozott, hogy alátámassza az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, a felülvizsgálati kérelem érdemi részében erre történő utalás nincs, így a Kúria érdemben, az erre vonatkozó érveket nem bírálhatta el.
[66] Nem osztja a Kúria a felperesnek az anyagi jogsértés elbírálását hiányoló állításait. Helytállóan határolta be a másodfokú bíróság ítéletének [39]-[40] bekezdéseiben azt a vizsgálódási keretet, amely kapcsán döntést kellett hoznia és helyesen ismerte fel, hogy a felperes a fellebbezésének II.2.2. pontjaiban lényegében az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának hiányosságait sérelmezte, a fellebbezésében kizárólag az Alaptörvény 28. cikkébe ütköző értelmezést vitatta és a Pp. 346. § (5) bekezdést ki nem elégítő indokolást hangoztatta.
[67] A másodfokú bíróság döntésében választ adott az Alaptörvény 28. cikke követelményei érvényesülésének hiányára a rendelet értelmezése körében. Ezzel összefüggésben utal a Kúria a 2/2019. (III. 5.) AB határozatban kifejtettekre: "Mindazonáltal az uniós jog, mint belső jog nem illeszkedik bele a hazai jogforrási hierarchiába, hanem az Alaptörvényben foglalt alkotmányos parancs alapján kötelezően alkalmazandó jogszabályösszesség. Ezt támasztja alá az is, hogy uniós jog megsemmisítésére az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, mivel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikke alapján az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdésében felsorolt jogszabályokhoz fűzhet ilyen jogkövetkezményt, az uniós belső jog pedig az E) cikk (3) bekezdése alapján állapít meg kötelező magatartási szabályokat. Az tehát, hogy az uniós jog megsemmisítésére az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, abból fakad, hogy az uniós jog rendszertani értelemben nem része az Alaptörvény T) cikke szerinti jogforrási rendszernek, hanem egy külön alkotmányos parancs teszi az uniós jogot, mint kötelezően alkalmazandó jogot a jogrendszer részévé."
[68] Nem alapos az a felperesi állítás sem, hogy az ítélet indokolása nem foglalkozott érdemben a bennfentes kereskedelem fogalmi meghatározásával, annak perbeli tényállásra való alkalmazásával, az információ mibenlétével, annak felhasználásával, és mi volt az az előny, amely felperes esetében fennállt. A másodfokú ítélet [42]-[56] bekezdései kimerítően tartalmazzák a felperesi fellebbezésben felhozott indokokra adott választ. Az ítélet a preambulum jelentősége kapcsán is állást foglalt és helytállóan idézte az EUB ezzel kapcsolatos álláspontját is. A Kúria megítélése szerint is a preambulumban szereplő előírások jogi kötő erővel nem bíró megállapítások, azoknak szerepe a jogértelmezés szempontjából van.
[69] Helytállóan azonosította a bennfentes információt a másodfokú bíróság, a bennfentes információ a Kibocsátó 2019. július 30-i Tranzakcióról közzétett tájékoztatása volt. Téves a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben ezzel kapcsolatban tett megállapítása és az az okfejtése, hogy ő keletkeztette a bennfentes információt az eszközcselekménynek minősülő ügyletével. Ez az információ - a perben nem vitatottan - csak 2019. július 30-án került nyilvánosságra, a felperesi tőzsdén kívüli ügylet lebonyolítása előtt arról csupán a bennfentes személyek tudtak, melybe a felperes is beletartozott. Erre vonatkozó álláspontját a másodfokú bíróság döntésének [54] bekezdésében behatóan, részletekbe menően ismertette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat, tanúvallomásokat ő maga is ismételten értékelte. Azt is helyesen ismerte fel, hogy mi a MAR célja és erre figyelemmel vizsgálta a tőzsdén kívüli ügylet megvalósítása esetén annak alkalmazhatóságát és utasította el a felperes ezzel kapcsolatos indokolását. Egyetért a Kúria azzal is, hogy a felperes által hivatkozott Georgakis ügy jelen ügyben az eltérő tényállás okán nem alkalmazható. A bennfentes információ felhasználása a tőzsdén kívüli ügyletben, a részvények megvásárlása kapcsán megvalósult, így a bennfentes kereskedelem fogalmi elemei teljessé váltak. Az értékesítés formájának (nem tőzsdei aukció) nincs perdöntő jelentősége, az információ felhasználását a bennfentes információ birtokában bejelentett ügylet objektíve megvalósította.
[70] A Spector-ügyben hozott ítéletben az Európai Bíróság megállapította, hogy ha egy befektető kereskedés közben bennfentes információ birtokában van, akkor vélelmezhető, hogy "felhasználta" azt az információt a befektetési döntése meghozatalakor. Ezt a szakirodalom "Spector-vélelemként" emlegeti. A feltételezést ésszerűnek kell tekinteni, mert a piaci visszaélésre vonatkozó szabályok nehezen lehetnek hatékonyak, ha a befektető egyszerűen azt állíthatja, hogy bár rendelkezett az információval, az nem befolyásolta döntését. Ellenkező értelmezés esetén lehetetlen lenne szankciót alkalmazni, ha a hatóságoknak a befektető ügyleti szándékát is bizonyítania kéne. Ez a döntés a bizonyítás terhét a hatóságtól a befektetőre telepíti át, tehát helytálló az a másodfokú bírósági megállapítás, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a bennfentes információt nem használta fel. Jogszerűen vizsgálta, hogy a felperes által lebonyolított cselekmény, annak "eszközcselekmény" jellege felmentést ad-e a MAR 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól, és helytálló következtetésre jutott e tekintetben is. A felperes az EUB által kialakított joggyakorlat ellenére a bennfentes információ felhasználásának vélelmét a perben nem döntötte meg, és a feltárt bizonyítékokkal alátámasztott tények meg is erősítették, hogy az OTC ügylet lebonyolítására bennfentes információk felhasználásával került sor.
[71] A nyilvános információ az cég8-val kapcsolatban a 2019. május 22. 20.08 perckor közzétett információ volt. A felperest az Est Media külön jegyzéken jelöli olyan személyként, mint aki a 2019. július 30-i szerződéssel kapcsolatosan bennfentes információval rendelkezik. Ez a 2019. július 30-i szerződéskötés a MAR 7. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti bennfentes információ. A MAR (14) preambulumbekezdése vélelmet állít fel a bennfentes információ felhasználása kapcsán, s épp úgy, ahogy a Spector-ügyben hozott döntés a bennfentes információval rendelkező személyre telepíti annak igazolását, hogy nem használta fel azt az ügyletkötése során. A 2019. július 29-i és július 30-i részvényvásárlás összefüggése egyértelmű, a korábbi, felperes által kötött ügylet során megszerzett részvénycsomag volt a fedezete a 2019. július 30-i részvényvásárlásnak. A bennfentes információ felhasználását kellett volna ilyen körülmények között cáfolni. E körben a másodfokú bíróság helyesen vetette el a felperes érveit, az ésszerű feltételezés fennáll a bennfentes információ felhasználására. A MAR 8.cikk (1) bekezdése szerint e rendelet alkalmazásában bennfentes kereskedelem az, amikor a bennfentes információkkal rendelkező személy ezeket az információkat felhasználja oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve, saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el. A felperes az cég8 részvényeit vásárolta fel az cég8 és a cég7 egyik cége közötti részvényeladás fedezetének (részvényátadás révén való) biztosítása érdekében. A felperes e körben két kimentési okot említett: Állította, hogy cselekménye eszközcselekmény, így bennfentes kereskedelemnek nem minősülhet. Ez ellentmond a MAR 8. cikk (3) bekezdésében foglaltaknak, amely szerint egy folyamat részcselekménye is lehet bennfentes kereskedelem, ha az ismérveket kielégíti. Másrészt felperes állította, hogy a bennfentes információt a másik fél is ismerte. Ezzel kapcsolatban a MAR (24) preambulumbekezdésére kell utalni.
[72] Rámutat a Kúria arra, hogy maga a Kibocsátó határozta meg a 2019. július 30-i tranzakció bennfentes információ minőségét és szerepeltette a felperest bennfentes személyként. A felperes eszközcselekményre hivatkozása csak akkor foghatott volna helyt, ha azt nem felelt volna meg a MAR 8. cikk szerinti bennfentes kereskedelemnek, vagyis nem rendelkezett volna azokkal a jellemzőkkel, amiket rendelet meghatároz. Ezzel összhangban utal a MAR (16) preambulumbekezdése arra, hogy egy köztes lépést bennfentes információnak kell tekinteni, ha önmagában megfelel a jelen rendeletben a bennfentes információt illetően megállapított feltételeknek. Kétségkívül a felperes Est Media részvényekre adott vételi megbízása megfelelt a MAR 8. cikkében írt - 14. cikke szerint tiltott - bennfentes kereskedelemnek.
[73] Helyesen ismerte fel a másodfokú bíróság, hogy a tőkepiac integritását nem csupán az ügyletben részes felek, hanem valamennyi befektető vonatkozásában kell vizsgálni. Azt a kérdést, hogy az említett személy megsértette-e a bennfentes kereskedelem tilalmát, az MAR rendelet céljára tekintettel kell vizsgálni, amely arra irányul, hogy biztosítsa a pénzügyi piacok integritásának védelmét, és erősítse a befektetők bizalmát, amely bizalom különösen azon a tényen nyugszik, hogy a befektetők egyenlő bánásmódban részesülnek, és megvédik őket a bennfentes információkkal való visszaéléssel szemben. Rámutat a Kúria arra is, hogy a MAR rendelet hivatkozott preambulumbekezdései csak a MAR rendeletnek a bennfentes kereskedelemre vonatkozó tételes jogi rendelkezéseivel összhangban értelmezhetők, attól elszakítva nem, így nem lehet csupán a preambulumbekezdéseinek megfogalmazásából kiindulva minősíteni a felperesi magatartást. Az eljáró bíróságok éppen ennek a feladatuknak tettek eleget, mikor a MAR 7., 8., 9. cikkeit a preambulumbekezdések együttes értelmezésével, a preambulumban kinyilvánított célkitűzések figyelembevételével bírálták el a felperesi magatartást.
[74] A Kúria összegző értékelése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a bennfentes információ, kereskedelem, tisztességtelen előny fogalmi elemeinek téves értékelésére, értelmezésére és ezzel összefüggésben az első-, másodfokú ítéletek jogszabálysértő jellegére, felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság e kérdésekben kifejtett indokolásának nyilvánvalóan ésszerűtlen voltát, logikai hibáját, okszerűtlenségét bemutatni nem tudta.
[75] Mindezek okán a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.220/2024/8.)