adozona.hu
BH 2025.3.67
BH 2025.3.67
I. A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában nevesített fizetésképtelenségi feltételek körében az adós a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően a követelés beszámítással történő kiegyenlítésére csak a Cstv. 27. § (5) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott - vagylagos - feltételek fennállása esetén hivatkozhat. II. A Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja alapján az adós akkor hivatkozhat a beszámításra, ha a beszámítani kívánt ellenkövetelés a hitelezői fizetési felszólítást megelőzően kel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós és a cég mint beszállító között 2013. december 5-én szállítási szerződés jött létre, mely alapján a beszállító az adós által üzemeltetett erőmű működéséhez szükséges biomassza tüzelőanyagnak az adós székhelyén történő átadására és a tulajdonjog átruházására, míg adós a termékek átvételére és vételár megfizetésére kötelezte magát.
[2] A cég a szerződésnek eleget tett, az átvett tüzelőanyagról kiállította a7461 sorszámú, 2013. december 20-án esedékes 11 780 055 forint, a 462 sorszá...
BH 2025.3.67 I. A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában nevesített fizetésképtelenségi feltételek körében az adós a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően a követelés beszámítással történő kiegyenlítésére csak a Cstv. 27. § (5) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott - vagylagos - feltételek fennállása esetén hivatkozhat.
II. A Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja alapján az adós akkor hivatkozhat a beszámításra, ha a beszámítani kívánt ellenkövetelés a hitelezői fizetési felszólítást megelőzően keletkezett, de az ellenkövetelés fennállása vagy esedékessé válása csupán utóbb vált ismertté, ezért a beszámítás lehetősége csak utóbb nyílt meg [1991. évi XLIX. törvény 27. § (5) bek. a)-c) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós és a cég mint beszállító között 2013. december 5-én szállítási szerződés jött létre, mely alapján a beszállító az adós által üzemeltetett erőmű működéséhez szükséges biomassza tüzelőanyagnak az adós székhelyén történő átadására és a tulajdonjog átruházására, míg adós a termékek átvételére és vételár megfizetésére kötelezte magát.[2] A cég a szerződésnek eleget tett, az átvett tüzelőanyagról kiállította a7461 sorszámú, 2013. december 20-án esedékes 11 780 055 forint, a 462 sorszámú, 2013. december 22-én esedékes 11 878 579 forint, a 463 sorszámú, 2013. december 23-án esedékes 12 037 653 forint, a 466 sorszámú, 2013. december 27-én esedékes 11 918 244 forint, a 467 sorszámú, 2013. december 28-án esedékes 11 959 346 forint, az 578 sorszámú, 2014. március 20-án esedékes 252 690 085 forint, az 585 sorszámú, 2014. május 20-án esedékes 20 946 572 forint, az 588 sorszámú, 2014. június 20-án esedékes 896 101 forint összegű számláit.
[3] A cég a 2015. február 17-én kelt és az adós részére 2015. február 19-én kézbesített levelében felszólította az adóst e követelései kiegyenlítésére.
[4] Ezt követően, 2015. szeptember 14-én a hitelezőre engedményezett a fenti számlákban foglalt, az adóssal szemben fennálló követeléséből 293 410 481 forintot és járulékait. Az engedményezésről a hitelező az adóst a 2016. május 26-án kelt, az adós részére 2016. május 31-én kézbesített levelével értesítette. Az adós 2016. június 8-án kelt válaszlevelében érdemben vitatta a követelést, egyebek mellett arra hivatkozással, hogy a cég felé nem áll fenn tartozása, mert "minden számláját kiegyenlítette".
[5] A cég időközben, 2015. november 20-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A felszámolási eljárás során a jelen eljárás adósa hitelezői igényt jelentett be, amelyből a felszámoló 678 482 337 forintot határidőn belül, 414 554 410 forintot pedig határidőn túl bejelentett követelésként igazolt vissza. A felszámoló és az adós 2016. március 16-án megállapították, hogy az adós a céggel szemben fennálló tartozását beszámítás útján kiegyenlítette azzal, hogy a felek a kölcsönösen fennálló követeléseiket összevezették; a beszámítást követően a jelen eljárás adósának 42 927 710 Ft forint követelése maradt fenn. A felszámoló a 2016. július 5-én kelt levelében megerősítette, hogy a jelen eljárás adósának a céggel szemben fennállt 891 123 158 forint tartozása az adós által bejelentett "hitelezői igény vonatkozásában beszámításra került".
A hitelező kérelme és az adós ellenkérelme
[6] A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2017. január 12-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának elrendelését kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Módosított kérelmében arra hivatkozott, hogy az adós a céggel szembeni szerződésen alapuló, nem vitatott, és a jogosult által 2015. szeptember 14-én a hitelezőre engedményezett 293 410 481 forint és járulékai tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki, és a hitelező jogelődjének az ezt követő, 2017. február 17-én kelt, az adós által 2017. február 19-én átvett írásbeli fizetési felszólítása ellenére sem fizette meg.[7] Az adós ellenkérelmében az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte, mivel álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a hitelező a követelés jogosultja, másrészt nem is fizetésképtelen, mivel a törvényi határidőn belül vitatta a követelést, és azt egyébként is (részben fizetéssel, részben beszámítással) már teljesítette is.
[8] Ez utóbbi körben azt állította, hogy a hitelezői kérelem alapjául megjelölt nyolc számlával érvényesített követelésből még a hitelezőre történt 2015. szeptember 4-i engedményezés előtt négyet (461, 462, 463, 466) a hitelező jogelődje másik engedményesének a 2013. január 10-én megkötött engedményezési keretszerződés alapján előre kiegyenlített, egy másikat (467) a cégnek közvetlenül átutalással megfizetett. A fennmaradó három számlában (578, 585, 588) szereplő követelést pedig a hitelezőre történt engedményezést követően, de még az arról való értesítése előtt beszámítással teljesítette. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a céggel szemben más jogosultaknak ki nem egyenlített követelései álltak fenn, amelyeket engedményezéssel megszerzett, és ezekbe számította be 2016. március 16-án a cég "f. a." a három számla alapján fennálló követelését, ezáltal megszüntetve ezt a követelést is. Érvelése szerint a beszámítása a Cstv. 27. § (5) bekezdése szerinti két feltételnek is megfelelt, mivel egyrészt a hitelezővel szembeni, beszámított követelésének a fennállásáról csak a fizetési felszólítást követően szerzett tudomást [Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja], másrészt a hitelező jogelődje, az engedményező a beszámítani kért követelést el is ismerte [Cstv. 27. § (5) bekezdés c) pontja].
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság végzésével a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását.[10] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a hitelező jogelődjének fizetési felszólítása a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében írtaknak megfelelt, és a hitelező igazolta a fizetési felszólításnak az adós részére 2015. február 19-én történt kézbesítését is. Az adós a hitelezői kérelemben megjelölt 293 410 481 forint engedményezett követelésből a beszámítással történt teljesítésre csak a fizetési felszólítás kézhezvételét követően hivatkozott, a vitatása ezért e körben nem volt megállapítható. A felszólítást követő beszámításnak pedig nem állnak fenn a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) és c) pontjában írt törvényi feltételei.
[11] Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette.
[12] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, amely szerint a hitelező jogelődjének 2015. február 17-én kelt fizetési felszólítását a rendelkezésre álló okiratok szerint az adós 2015. február 19-én átvette. Annak tisztázása ugyanakkor, hogy a fizetési felszólítás, illetve az azon lévő névaláírás - amint azt az adós állította - az okiraton lévő időpontnál később keletkezett-e, a másodfokú bíróság megítélése szerint szükségtelen volt, mivel az ügy érdemében enélkül is dönteni lehetett.
[13] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a fizetési felszólítás átvételét követően az adós a beszámításra a felszámolása elrendelésének elkerülése érdekében a Cstv. 27. § (5) bekezdés a), b) vagy c) pontjaiban foglaltak bizonyítása esetén hivatkozhat eredményesen. Az adós a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjában írt feltétel teljesülését arra alapította, hogy a hitelező felszámolási kérelmének alapjául megjelölt követelésbe, amelyet a hitelező a cégtől szerzett meg engedményezéssel, még az engedményezésről történő értesítését megelőzően beszámította a céggel szemben fennálló, általa harmadik személyektől ugyancsak engedményezés útján megszerzett ellenköveteléseit, illetve valójában a cég számította be a követelését az ő szemben álló követeléseibe. Állította, hogy az ellenkövetelésekről csak a fizetési felszólítás átvételének a bíróság által megállapított időpontja, azaz 2015. február 19. után szerzett tudomást.
[14] Az adós e körben bizonyítékként egyrészt a cég "f. a." felszámolójának a 2016. március 16-án és a 2018. július 5-én kelt levelét csatolta. Ezek a felszámolóbiztos által cégszerűen aláírt okiratok teljes bizonyító erejű magánokiratként a jelen nemperes eljárásban az ellenkező bizonyításáig bizonyítják azt, hogy a hitelezői kérelem alapjaként megjelölt számlák közül az 578, 585 és 588 számlákkal érvényesített követelések 2016. március 16-án beszámítással történt kiegyenlítés folytán megszűntek. A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította azt is, hogy az adós a cég "f. a." felszámolási eljárásában nyilvántartásba venni kért, általa korábban engedményezéssel megszerzett követeléseire vonatkozóan az elsőfokú eljárás során becsatolta az engedményezési szerződések közjegyző által hitelesített másolatát. Ezek a szerződő felek által cégszerűen aláírt okiratok szintén teljes bizonyító erejű magánokiratok, ezért a cég "f. a."-val szembeni hitelezői igénybejelentéseit tartalmazó iratokkal együtt alkalmasak annak az igazolására, hogy az adós a bejelentett követelései fennállásáról vagy lejártáról legkorábban ezen okiratok keltezésének az időpontjában, vagyis a cég fizetési felszólításának az átvételét, 2015. február 19-ét követően szerzett tudomást.
[15] A másodfokú bíróság nem értett egyet a hitelezőnek azzal az érvelésével, hogy az adós által csatolt engedményezési szerződések nem alkalmasak a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja szerinti feltétel bizonyítására. Az ugyanis a kizárólag minősített okirattal teljesíthető bizonyítási kötelezettség a követelés fennállásáról vagy a lejártáról való tudomásszerzésre vonatkozik. Az engedményezési szerződések azért nem alkalmasak a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjában írt feltétel bizonyítására, mert nem igazolják az adósi követelés fennállását. A hitelezőnek a tudomásszerzésre tett állítása pedig nem köztudomású tény, önmagában nem alkalmas annak a cáfolatára, hogy az adós legkorábban az engedményezési szerződések megkötésekor szerzett tudomást a követelésről. Nem kizárt ugyanis, hogy az adós az engedményezéskor szerezzen tudomást a hitelezőjével szembeni, engedményezéssel szerzett követelésről vagy a lejáratáról, így az sem, hogy ezt engedményezési okirattal bizonyítsa, ha az megfelel a közokirat vagy a teljes bizonyító erejű magánokirat törvényi követelményeinek.
[16] Ezért a másodfokú bíróság megítélése szerint az adós a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjában előírtakat megfelelően bizonyította. A hitelezőnek a beszámítás jogszerűségére - ezen belül a kétszeres beszámításra - és az egészbeni vagy részbeni eredményességére, az adóssal szembeni követelése megszüntetésére vonatkozó hivatkozásai pedig a beszámítási kifogás érdemi elbírálására tartozó kérdésként a jelen felszámolási eljárásban nem vizsgálhatók.
[17] A másodfokú bíróság megalapozottnak találta az adósnak azt a hivatkozását is, hogy a hitelezői kérelemben megjelölt további tartozása teljesítését is bizonyította a hitelezői kérelem alapjául megjelölt számlák közül a 461, 462, 463, 466 és a 467 számú számla összege tekintetében. A hitelező is azt nyilatkozta, hogy "az értesítéséig adós a hitelezőnek köteles teljesíteni, ezért az engedményezési értesítő kiküldéséig a követelés behajtása érdekében a jogelőd járt el (ún. csendes engedményezés)". E nyilatkozat alapján értékelte a fizetését igazoló fenti okiratokat akként, hogy az adós azokkal - az elsőfokú eljárás során bemutatott további okirati bizonyítékokkal egybevetve és együtt értékelve - megfelelően bizonyította: a hitelezői kérelem alapjául megjelöltek közül a 461-467 számú számlákkal érvényesített követelések tekintetében a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontban írt egyik feltétele (az adós a tartozását "nem egyenlítette ki") nem áll fenn. A rendelkezésre álló okiratokat egybevetve, a cég "f. a." felszámolójának az adóshoz intézett 2016. július 5-én kelt levelében tett nyilatkozata az adósnak a hitelezői kérelem alapjaként megjelölt 461-467 számú számláknak is a cég "f. a." részére megtörtént teljesítését igazoló, teljes bizonyító erejű magánokiratként értékelhető. Az adós ezen okiratokkal a jelen eljárásban az ítéleti bizonyosság szükséges mértékében bizonyította a fizetésképtelensége hiányát.
A hitelező és az adós felülvizsgálati kérelme, az adós ellenkérelme
[18] A hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú végzés helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját, 27. § (5) bekezdésének a)-c) pontjait, 36. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését.[19] Arra hivatkozott, hogy az adós az első- és másodfokú eljárás során nem jelölte meg konkrétan, hogy a céggel szembeni felszámolási eljárásban az általa megjelölt állítólagos ellenkövetelésekből melyeket számított be. Ez azonban azért is szükséges lett volna, mert az állítólagos ellenkövetelések mind jogalapjukban, mind összegszerűségükben, mind a megszerzésük időpontjában különböznek, és ennek megfelelően az állítólagos ellenkövetelésekről történő tudomásszerzés időpontja is eltérő lehet. Másrészt a másodfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy az adós ugyanezeknek az ellenköveteléseknek a beszámítására már két másik eljárásban, más követelésekkel szemben is hivatkozott. Emiatt nem lehet az adós ellenköveteléseit a jelen eljárásban, a hitelező által megjelölt követelésbe is beszámítani.
[20] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a hivatkozását is, hogy az állítólagos beszámítás jogszabályba, a Cstv 36. § (1) bekezdésébe ütközik, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:95. §-a szerint semmisnek tekintendő.
[21] Előadta továbbá, hogy a cég felszámolója a 2016. március 16-án és 2016. július 5-én kelt, a beszámítással kapcsolatos nyilatkozatát utóbb módosította, és a jelen eljárás adósának ott bejelentett követeléseit vitatott hitelezői igénynek minősítette. Ennek megfelelően az eredeti felszámolói nyilatkozatok a beszámítás körében nem vehetők bizonyítékként figyelembe. Megjegyezte, hogy azok egyébként is valótlan tartalmúak voltak.
[22] Érvelése szerint az engedményezési szerződések egyébként sem igazolják azt, hogy az adós engedményesként a fizetési felszólítást megelőzően létező követelések fennállásáról vagy esedékességéről mikor szerzett tudomást, csak azt, hogy az adós mikor szerezte meg a követeléseket. Ezzel összefüggésben a BDT 2016. 3434. számon közzétett eseti döntésre is hivatkozott, kiemelve, hogy a fizetési felszólítást követően kötött engedményezési szerződés nem adhat alapot a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjának alkalmazására.
[23] A jogerős végzés ellen az adós is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mivel álláspontja szerint az eljárás soron kívüli megszüntetésének egyéb indokai is fennállnak, illetve feltárhatók, amelyeket a másodfokú bíróság tévesen nem vizsgált vagy nem vett figyelembe.
[24] A hitelező felülvizsgálati kérelmével szembeni ellenkérelmében az adós a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] Az adós felülvizsgálati kérelme az eljárás soron kívüli megszüntetéséről rendelkező másodfokú végzéssel szemben tartalma alapján nem más érdemi döntés meghozatalára irányult (ami az adott eljárásban csak a fizetésképtelensége megállapítása és felszámolása elrendelése lehetett volna), hanem arra, hogy más okból kerüljön sor az eljárás során kívüli megszüntetésére, közvetetten, végső soron még a negyedleges kérelme is ezt célozta. Ezt azt jelenti, hogy a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés indokolását támadta. Ilyen irányú felülvizsgálati kérelemnek azonban a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel nincs helye. A Kúria ezért az adós felülvizsgálati kérelmét a régi Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján hivatalból elutasította.[26] Erre figyelemmel a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a hitelező felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül, és az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.
[27] A Kúria előre bocsátja, hogy a másodfokú bíróság a fizetésképtelenség alapjaként megjelölt tartozást magában foglaló összesen nyolc számla közül az első öt tekintetében azt állapította meg, hogy azokat az adós a hivatkozásának megfelelően pénzfizetéssel (átutalással) teljesítette, míg az utóbbi három tekintetében arra jutott, hogy azokkal szemben az adós alappal hivatkozott a beszámítással történő teljesítésre. A hitelező az első öt számla teljesítését illetően a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés megállapításait nem támadta, ebben a körben jogszabálysértést nem állított. E részében ezért a jogerős végzés érdemi felülvizsgálatára nem kerülhetett sor.
[28] A felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmében megjelölt utolsó három számla szerinti hitelezői követelés beszámítással történő teljesítésére a fizetésképtelenség megállapításának elkerülése érdekében az adós megalapozottan hivatkozhatott-e.
[29] A beszámítás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályozási rendszerében - a jogfejlődést a régi Ptk. hatálybalépéséig meghatározó 1928. évi magánjogi törvényjavaslat (Mtj.) szabályozási megoldásával egyezően - a teljesítés joghatásával elismert, de a teljesítéstől megkülönböztetett, külön kötelemmegszüntető tény, a Ptk. hatálya alatt pedig a teljesítés egyik nevesített módja. Gyakorlásának módját és joghatását tekintve a beszámítást a korábbi és a hatályos Ptk. azonosan fogja fel. Eszerint a beszámítás címzett, a jogosulthoz intézett egyoldalú nyilatkozattal gyakorolható [régi Ptk. 296. § (1) bekezdés; Ptk. 6:49. § (1) bekezdés], a joghatása pedig az, hogy a teljesítés hatályával megszünteti a kötelezettel szemben fennálló követelést, amelynek eredményeként megszűnik egyben a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló, beszámított követelése is [régi Ptk. 296. § (2) bekezdés; Ptk. 6:49. § (2) bekezdés].
[30] A kötelezett részéről közölt beszámítás magától értetődő, szükségszerű tartalmi eleme - a beszámítás polgári jogi természete szerint - az érintett felek, vagyis nemcsak a kötelezett, hanem a jogosult hitelező követelésének megjelölése és a követelések szembeállítása. A beszámítás immanens sajátja még az is, hogy a nyilatkozó fél kifejezi, a saját követelése beszámításával megszünteti (kioltja) a vele szemben támasztott követelést, miáltal azzal a jövőben nem tartozik.
[31] A fizetésképtelenségi feltételekre vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy amennyiben az adós a hitelező fizetési felszólítását megelőzően él beszámítással, azzal egyúttal kifejezi, a beszámítással megszüntetett hitelezői követeléssel a továbbiakban nem tartozik, annak további fennállását vitatja. A fizetési felszólítást megelőző beszámítás tehát a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában nevesített fizetésképtelenségi feltételekkel összefüggésben az adós Cstv. 27. § (2c) bekezdése szerinti vitatásának minősül. A vitatás [Cstv. 27. § (2c) bekezdés] - így a vitatásnak minősülő beszámítás - érdemi megalapozottságának értékelése pedig meghaladja a fizetésképtelenségi feltételek vizsgálatára szorítkozó eljárás kereteit.
[32] A hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően az adós a hitelező követelésének beszámítással történő teljesítésére csak a Cstv. 27. § (5) bekezdésében meghatározott esetekben, vagyis akkor hivatkozhat, ha
a) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennáll, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett, azonban csak a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően vált esedékessé, vagy
b) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy a hitelezővel szembeni követelésének fennállásáról vagy lejáratáról a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást, vagy
c) a beszámítani kért követelést a hitelező elismeri.
[33] Ha a három feltétel valamelyikének fennállása megállapítható, az eljárást a Cstv. 27. § (5a) bekezdése alapján soron kívül meg kell szüntetni. Egyéb esetekben viszont a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidő elteltét követően a beszámítással történő teljesítésre nem lehet hivatkozni.
[34] A Kúria jogértelmezése szerint a Cstv. 27. § (5) bekezdés a) és b) pontja értelmében az e jogszabályi rendelkezésekben szabályozott két esetkör annyiban rokon egymással, hogy mindkét esetben arról van szó, hogy a beszámítani kívánt ellenkövetelés korábban keletkezett, azonban az adós csak a hitelező fizetési felszólítását követően került abba a helyzetbe, hogy a beszámítást bejelentse. Az a) pontban megjelölt esetben azért nem volt erre korábban lehetősége, mert az ellenkövetelés csupán a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően vált esedékessé, beszámítani pedig csak lejárt ellenkövetelést lehet [régi Ptk. 296. § (1) bekezdés, Ptk. 6:49. § (1) bekezdés]. A b) pontban szabályozott esetben pedig azért, mert a korábban keletkezett és esedékessé vált ellenkövetelése fennállásáról vagy lejáratáról az adós csak a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást. Ez utóbbi helyzet állhat elő például akkor, ha a hitelező az adóssal kötött szerződését hibásan teljesítette, de a rejtett hiba csak a hitelező fizetési felszólítását követően vált felismerhetővé. Ilyen esetben az adós csupán a hiba teljes körű felismerésekor szerezhet tudomást a hibás teljesítés miatt érvényesíthető, a jogintézmény lényegéből következően azonban korábban, már a teljesítés időpontjában keletkezett igényéről, így csak ezután tudja ennek az ellenkövetelésnek a hitelezői követelésbe történő beszámítását bejelenteni.
[35] A Cstv. 27. § (5) bekezdés c) pontjában szabályozott esetben mindezekhez képest nincs jelentősége annak, hogy az ellenkövetelés mikor keletkezett, az adós ugyanis a fizetési felszólítást megelőzően, illetve azt követően keletkezett ellenkövetelésre hivatkozással is elkerülheti a fizetésképtelensége megállapítását, ha a hitelező a beszámítani kívánt ellenkövetelést elismeri.
[36] Az adós a Cstv. 27. § (5) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott - vagylagos - feltételek fennállása esetén mind az őt a saját jogán megillető, mind az engedményezéssel megszerzett ellenkövetelése beszámítására hivatkozhat. A beszámításra hivatkozás törvényi feltételeinek fennállását ugyanakkor mindenfajta ellenkövetelés esetében azonos elvek szerint kell megítélni. Az adós sem előnyösebb, sem hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet akkor, ha engedményezéssel szerzett ellenkövetelés beszámítására hivatkozik, ahhoz képest, mint amikor a saját jogán megillető ellenkövetelését kívánja a hitelező követelésébe beszámítani. Ezért a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az ellenkövetelés keletkezése időpontjának az engedményezéssel megszerzett ellenkövetelés esetén nem azt a napot kell tekinteni, amikor a követelés átszállt az adósra, hanem azt az időpontot, amikor maga az ellenkövetelés keletkezett. Az ellenkövetelés fennállásáról vagy lejáratáról való tudomásszerzés időpontjának pedig azt a napot, amikor az erre vonatkozó tényeket az ellenkövetelés aktuális jogosultjának, tehát az adósnak vagy valamely jogelődjének fel kellett ismernie, vagyis amikor az ellenkövetelés beszámítása objektíve lehetővé vált (a korábban említett példa esetében a hiba teljes körű felismerésekor, vagyis valójában a hibás teljesítés elvárható felismerésével). Az ellenkövetelés beszámítására a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja alapján csak akkor lehet megalapozottan hivatkozni, ha ez utóbbi időpont a hitelezői fizetési felszólítást követő időszakra esik. A követelés átruházása tehát nem nyitja meg e jogszabályi rendelkezés alkalmazásában a korábban már beszámíthatóvá vált követelés kapcsán a beszámításra hivatkozás lehetőségét, utólagos követelésvásárlással ezért az adós a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja alapján a fizetésképtelenség megállapítása alól csak akkor mentesülhet, ha az utóbb megszerzett követelés a hitelezői fizetési felszólítást megelőzően keletkezett, fennállása vagy esedékessé válása pedig csupán a vitatásra nyitva álló határidő elteltét követően vált felismerhetővé.
[37] A Kúria megállapítása szerint ez a jogértelmezés felel meg a Cstv. 27. § (5) bekezdése szabályozási céljának. E jogszabályi rendelkezés ugyanis a már részletezettek szerint a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően csupán kivételesen kívánja lehetővé tenni a fizetésképtelenség megállapításának beszámításra hivatkozással történő elkerülését. A Cstv. 27. § (5) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetekben valójában azzal, hogy a hitelező fizetési felszólítását követően is megengedi a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem alapjául szolgáló követelés vitatását, ha megelőzőleg az adós jogi vagy ténybeli okokból nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkövetelése beszámítására hivatkozzon, a Cstv. 27. § (5) bekezdés c) pontjában rögzített esetben pedig a hitelező elismerésére tekintettel. A Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontja alapján ezért csak akkor kerülhet sor a beszámításra hivatkozásra, ha az adott ellenkövetelés beszámításának ténybeli akadályai igazolhatóan a hitelező fizetési felszólítását követően szűntek meg. Ha tehát akkor, amikor lehetségessé vált az ellenkövetelés beszámítása, még nem az adós volt az ellenkövetelés jogosultja, az ellenkövetelés fennállásáról vagy lejáratáról való adósi tudomásszerzés időpontjának e szabály alkalmazásában a jogelődje tudomásszerzése időpontját kell tekinteni.
[38] A Kúria megállapítása szerint az adós az eljárásban csatolt okiratokkal nem bizonyította a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjában előírt módon, hogy csak a hitelező fizetési felszólítását követően vált lehetségessé az általa hivatkozott ellenkövetelések beszámítása amiatt, mert ezeknek az ellenköveteléseknek a fennállása vagy esedékessé válása csupán ekkor vált ismertté. A csatolt okiratok ugyanis csak azt igazolják, hogy mikor szerezte meg ezeket a követeléseket. A másodfokú bíróság ezért a Cstv. 27. § (5) bekezdés b) pontjára alapítottan tévesen rendelkezett az eljárás soron kívüli megszüntetéséről.
[39] A felülvizsgálati kérelem további hivatkozásainak érdemi vizsgálata mindezekre figyelemmel szükségtelen volt.
[40] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[41] A megismételt másodfokú eljárásban az előzőek figyelembevételével kell elbírálni az elsőfokú végzés ellen előterjesztett fellebbezést.
(Kúria Gfv.III.30.123/2024/7.)