adozona.hu
ÍH 2025.28
ÍH 2025.28
NYILVÁNTARTÁSBA-VÉTELI DÍJ BEFIZETÉSÉNEK TELJESÍTÉSE A nyilvántartásba-vételi díj befizetése során történt adminisztrációs hiba, a bírósági ügyszám elírása önmagában nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a nyilvántartásba-vételi díj befizetése nem történt meg, és így a befizető az igény határidőn belül történő bejelentése és a díj befizetése ellenére hitelezőként nem vehető figyelembe. Kétség esetén e körülmények ellenőrzése és igazolása a felszámolási eljárás folyamán nem kizárt. [1991. évi XLIX. t
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a végelszámoló 2012. november 22-én előterjesztett kérelme alapján rendelte el, a felszámolás közzétételére 2013. április 16-án került sor. A bíróság felszámolóként a T. Kft.-t jelölte ki, majd a 2018. május 8-án történt felmentését követően új felszámolóként a C. Kft.-t.
Az A. Zrt. érintett hitelező jogelődje, az L. Zrt. érintett hitelező hitelezői igényt terjesztett elő a korábbi felszámolónál, aki 2013. június 19-én a hitelezői igényt határidőben ...
ÍH 2025.28 NYILVÁNTARTÁSBA-VÉTELI DÍJ BEFIZETÉSÉNEK TELJESÍTÉSE
A nyilvántartásba-vételi díj befizetése során történt adminisztrációs hiba, a bírósági ügyszám elírása önmagában nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a nyilvántartásba-vételi díj befizetése nem történt meg, és így a befizető az igény határidőn belül történő bejelentése és a díj befizetése ellenére hitelezőként nem vehető figyelembe. Kétség esetén e körülmények ellenőrzése és igazolása a felszámolási eljárás folyamán nem kizárt. [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 46. § (7) bekezdés, 56. § (1) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a végelszámoló 2012. november 22-én előterjesztett kérelme alapján rendelte el, a felszámolás közzétételére 2013. április 16-án került sor. A bíróság felszámolóként a T. Kft.-t jelölte ki, majd a 2018. május 8-án történt felmentését követően új felszámolóként a C. Kft.-t.Az A. Zrt. érintett hitelező jogelődje, az L. Zrt. érintett hitelező hitelezői igényt terjesztett elő a korábbi felszámolónál, aki 2013. június 19-én a hitelezői igényt határidőben érkezettként visszaigazolta: 87.218.505 forintot a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 49/D. §-a szerint, 200.000 forint regisztrációs díjat f), míg 4.743.385 forintot g) kategóriában, az összes igényt 93.161.890 forint összegben igazolta vissza. Az L. Zrt. érintett hitelező az igénye után a regisztrációs díjat 2014. június 18-án megfizette. Ezt megelőzően az L. Zrt. érintett hitelező 2013. május 15-én és 2013. január 29-én megfizetett 200.000-200.000 forint regisztrációs díjat a T. É. Zrt. "f.a." adós felszámolási eljárásában.
A korábbi felszámoló 2015. július 22-én a bíróság elé terjesztette a felszámolási eljárás általános szabályok szerinti befejezésére vonatkozó módosított zárójelentését, zárómérlegét és vagyonfelosztási javaslatát, amellyel szemben az O. Zrt. hitelező (kifogásoló hitelező) kifogást terjesztett elő. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a zárómérleg, a zárójelentés és a vagyonfelosztási javaslat átdolgozására és arra, hogy a hitelezők jogszerű besorolását követően a jogszerű jogosultak - így az O. Zrt. kifogásoló hitelező - javára fizesse ki a felszámoló az ingatlan értékesítésének bevételét. Kifogása indokaként előadta, hogy az L. Zrt. a jogvesztő határidőt követően jelentette be az igényét és fizette meg a hitelezői igénye után a regisztrációs díjat, így a felszámoló jogszabályellenesen tüntette fel határidőben nyilvántartásba vett hitelezőként. Előadta azt is, hogy a záróanyag csak utólag került a részére megküldésre.
A felmentett felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint az érintett hitelező határidőn belül bejelentette az igényét, csak a regisztrációs díj befizetése történt később. Úgy vélte, hogy az igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése időben elválhat egymástól.
A kijelölt új felszámoló a kifogásban foglaltakkal egyetértett. Álláspontja szerint az érintett hitelező a nyilvántartásba-vételi díjat a jogvesztő határidőn túl fizette meg, így nem lehetett volna hitelezőként nyilvántartásba venni.
Az eljárásba vont L. Zrt. érintett hitelező, illetve jogutódja, az A. Zrt. érintett hitelező a kifogás elutasítását kérte. Előadta, hogy a hitelezői igénybejelentést követően, 2013. május 15-én a regisztrációs díjat megfizette. Az utalás során a felszámolási ügyszám elírásra került, de "a befizetés nem észlelése nem azonos a befizetés nem teljesítésével". Úgy vélte, hogy a felmentett felszámoló nem sértett jogszabályt a nyilvántartásba vételével.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott, fellebbezett végzésével a kifogásnak helyt adott és felhívta a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül terjessze elő a módosított zárómérleget, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot.
Határozatának indokolása szerint mindenekelőtt vizsgálta, hogy az L. Zrt. érintett hitelező a Csődtv. 46. § (7) bekezdése szerint a hitelezői igénye után a 200.000 forint regisztrációs díjat a felszámolás közzétételét követő 40 napon belül, de legkésőbb 180 napon belül megfizette-e a Gazdasági Hivatalnak. A rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy sem 40 napon belül, sem 180 napon belül nem történt meg a regisztrációs díj megfizetése, az a jogvesztő határidőn túl, 2014. június 18-án került megfizetésre a jelen ügyszámra hivatkozással.
Nem fogadta el az érintett hitelező, illetőleg a felmentett felszámoló azon álláspontját, miszerint az L. Zrt. érintett hitelező által 2013. május 15-én és 2013. január 29-én megfizetett 200.000 forint regisztrációs díj a T. É. Zrt. "f.a." adóssal szembeni felszámolási eljárásban a jelen eljárásra vonatkozó regisztrációs díj befizetés lenne. A Gazdasági Hivatal kimutatása szerint az L. Zrt. érintett hitelező részéről a jelen ügyszám alatt az adós felszámolási eljárásában a díj befizetése csak 2014. június 18-án történt, így a befizetés elkésett.
Rögzítette, hogy a bírói gyakorlat a nyilvántartásba-vételi díj határidőn túli befizetésével kapcsolatos, a Csődtv. 46. §-a miatt kialakult joghézagot akként alakította, hogy a hitelezőnek - amennyiben a hitelezői igényét bejelenti a felszámoló felé - egyidejűleg a nyilvántartásba-vételi díjat is be kell fizetnie. Amennyiben a befizetést csak az igénybejelentési határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül teljesíti, úgy a követelését határidőn túli hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Amennyiben a hitelezői igény bejelentésére a 180 napos jogvesztő határidőn belül került sor, de ezen határidő alatt nem kerül sor a nyilvántartásba-vételi díj befizetésére, úgy a hitelező nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé [BH 2006. (helyesen: 2016.) 311., BH 2015.15.].
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Csődtv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba-vételi díj befizetésére, de a Csődtv. 46. § (7) bekezdése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hitelezővé váláshoz két feltétel szükséges. Egyrészt be kell jelenteni a követelést a felszámolónak a jogszabályban megjelölt határidőn belül, másrészt a bejelentésen felül a követelés tőke összegének 1%-át, de legalább 5.000 forintot, legfeljebb 200.000 forintot meg kell fizetni a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt számlára a bírósági ügyszámra hivatkozással, és ezt a felszámolónak igazolni kell. A felszámoló a regisztrációs díj befizetése igazolásának hiányában nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, azt megvizsgálni és besorolni.
Az igénybejelentés és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése időben elválhat egymástól. A nyilvántartásba-vételi díj befizetésére megállapított határidőre vonatkozó szabályozás hiányában a felszámoló akkor jár el helyesen, ha felhívja a hitelezőt, hogy az általa megjelölt határidőn belül igazolja a díj befizetését azzal a figyelmeztetéssel, hogy ellenkező esetben az igény nyilvántartásba vételét megtagadja (BDT 2011.2437.).
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az L. Zrt. érintett hitelező a felszámolás közzétételétől számítottan sem 40 napon belül, sem 180 napon belül nem fizette meg a regisztrációs díjat, így a felszámoló nem vehette volna hitelezőként nyilvántartásba. Kötelezte a felszámolót a benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat módosítására.
A végzéssel szemben az A. Zrt. érintett hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatását és a kifogást tevő hitelező kifogásának az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kifogás elkésett, továbbá az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, amelyből az elsőfokú bíróság helytelen és megalapozatlan jogi következtetést vont le. Emellett a jogértelmezése is hibás, nem a 2013. évi gyakorlatot tükrözi.
A kifogás érdemével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy jogelődje az adós felszámolási eljárásába határidőben bejelentkezett és a regisztrációs díjat 2013. május 16-án átutalással megfizette a Gazdasági Hivatal elkülönített számlájára. Követelésének az adós készfizető kezese volt, az egyenes adós a T. É. Zrt., amely ellen szintén felszámolási eljárás indult. Ezen eljárásban is bejelentette a hitelezői igényét és a regisztrációs díjat 2013. január 31-én megfizette. Vagyis mind az adós, mind a kezes felszámolási eljárásába bejelentkezett, és két különböző időpontban két regisztrációs díjat fizetett meg. Iratellenes ezért az a megállapítás, mely szerint a hitelezői igénye után járó regisztrációs díjat 2014. július 18-án fizette meg. Az, hogy 2013. május 16-án a közlemény rovat téves adatokat tartalmaz, nem értelmezhető úgy, hogy a regisztrációs díjat nem fizette meg.
Nem vitatta, hogy a Gazdasági Hivatal által kiállított igazoláson csak az látszik, hogy a befizetés 2014. június 18-án történt. Ennek az a magyarázata, hogy a 2013. május 16-án teljesített utaláson a felszámolási ügyszám elírásra került, így a Gazdasági Hivatal nem észlelte a befizetést. A befizetés nem észlelése azonban nem azonos a befizetés meg nem történtével. A befizetés azonosításához szükséges adatok később is tisztázhatók. Úgy vélte, a Csődtv. nem vonja el azt a jogot az eljárás résztvevőitől, hogy a követelés besorolásához szükséges tények, körülmények megállapításra kerüljenek. A felszámoló a hiánypótlási eljárást későbbi időben is lefolytathatja. A becsatolt iratok és az ügyben tartott meghallgatás alapján a 2013. május 16-i utalásról egyértelműen megállapítható, hogy az a jelen felszámolási eljárásban, határidőben befizetett regisztrációs díj. A felszámoló nem sértett jogszabályt, amikor a hitelezői igényt nyilvántartásba vette. Hangsúlyozta azt is, hogy a felszámoló nem a Gazdasági Hivatal igazolása alapján veszi a követeléseket nyilvántartásba.
Kiemelte, hogy a Csődtv. a jogvesztést a követelés bejelentésének elmulasztásához, illetve a 180 napon túli bejelentéshez köti, míg jelen esetben mind a bejelentés, mind a regisztrációs díj megfizetése határidőben megtörtént. A Csődtv. 46. § (7) bekezdése a követelés nyilvántartásba vételéről tesz említést. A bejelentés és a nyilvántartásba vétel nem feleltethető meg egymásnak. A Csődtv. 46. § (6) bekezdése szerint a felszámoló a bejelentett követeléseket köteles megvizsgálni. Megteheti, hogy addig nem veszi nyilvántartásba a követelést, amíg a regisztrációs díj befizetése és az általa megfelelőnek ítélt igazolása nem történt meg, amelynek nem a jogvesztés a következménye.
Hangsúlyozta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezése hibás, az nem a 2013. évi gyakorlatot tükrözi. A fellebbezett végzésben megjelölt döntések a jelen eljárás szempontjából lényegi megállapítást nem tartalmazhatnak, illetőleg a 2013-as évekbeli gyakorlatot nem tükrözhetik. Álláspontja szerint a BH2015. 15. számú határozat indokolásából következően a jelen tényállás szempontjából releváns időszakban éppen a BH2001. 240. számú határozatban kifejtettek érvényesültek, azaz a hitelezői igény bejelentéséhez kapcsolódó regisztrációs díj befizetésének késedelméhez a törvény nem fűz olyan jogkövetkezményt, mely szerint az egyébként határidőben bejelentett követelést határidőn túl érkezettnek kell tekinteni. Megismételte, hogy mivel a felszámolási eljárás 2013. április 16-án indult, és a regisztrációs díj fizetési kötelezettségének 2013. május 16-án eleget tett, így az határidőn belül került megfizetésre.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében előadta, hogy a fellebbezésre nem kíván nyilatkozatot előterjeszteni, a felszámolási eljárás korábbi szakaszában az álláspontját mindenre kiterjedően kifejtette.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból téves következtetést vont le, amikor a kifogásnak helyt adott és a felszámolót a módosított záróanyag előterjesztésére utasította.
Mivel az eljárásba vont fellebbező a fellebbezésében - egyebek mellett - arra is hivatkozott, hogy a kifogásoló hitelező a kifogást határidőn túl terjesztette elő, így az ítélőtábla mindenekelőtt annak esetleges elkésettségét vizsgálta. Tévesen hivatkozott azonban a fellebbező a kifogás elkésettségére, mivel a kifogásoló a törvényszék tájékoztatásának megfelelően határidőn belül terjesztette elő kifogását. Nem tévedett az elsőfokú bírság, amikor a kifogást érdemben vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel a Kúria BH2015. 15. számú döntését, és az abban foglaltak alapján helytállóan állapította meg azt is, hogy a hitelezővé váláshoz két feltételnek kell eleget tenni: be kell jelenteni a követelést a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követően 40 napon, illetve 180 napon belül, valamint a Csődtv. 46. § (7) bekezdése szerint a követelés tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5.000 forintot és legfeljebb 200.000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - be kell fizetni és ezt a felszámolónak igazolni kell.
A fellebbezési érvelés kapcsán megjegyzi az ítélőtábla, mint arra a felhívott kúriai döntés is utalt, nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére. A bírói gyakorlat azonban egységes annak megítélésében, hogy ha a hitelező ilyen minőségben részt kíván venni a felszámolási eljárásban, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba-vételi díjat a 40 napos, illetve 180 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Kétségtelen, a korábbi években ezzel ellentétes gyakorlat is érvényesült (ezt tükrözi a fellebbező által hivatkozott BH2001. 240. számú eseti döntés), azonban az időközbeni jogszabályváltozás következtében a bírói gyakorlat egységesen a bejelentési határidőn belüli regisztrációs díj befizetését követeli meg a hitelezőktől, amely felhívást egyébként a Cégközlönyben megjelenő közlemény is egyértelműen tartalmazza.
Az adott ügyben az nem volt vitás a felek között, hogy az L. Zrt. a hitelezői igényét a felszámolás közzétételétől számított 40 napon belül, vagyis határidőn belül a felszámolónak bejelentette. Vita abban volt, hogy a 2013. május 16-án, téves ügyszám feltüntetése melletti befizetés az adós felszámolási eljárásában figyelembe vehető-e, vagyis az igénybejelentő eleget tett-e a vele szemben támasztott további jogszabályi követelménynek.
Az adott ügyben a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az L. Zrt. érintett hitelező 2013. évben két esetben fizetett nyilvántartásba-vételi díjat a Gazdasági Hivatal számlájára: egyszer 2013. január 31-én, majd 2013. május 16-án, és mindkét befizetés esetében a […] számú ügyre utalt, amely az adóstól különböző, a T. É. Zrt. adós felszámolásának az ügyszáma.
A hitelezővé váláshoz szükséges jogszabályi követelményeknek a hitelező akkor tesz eleget, ha a nyilvántartásba-vételi díjat határidőn belül az adós felszámolási eljárásának bírósági ügyszámára hivatkozással fizeti be, mivel csak ily módon azonosítható a befizetés megtörténte.
Az adott esetben a rendelkezésre álló adatok szerint az érintett hitelező a befizetési kötelezettségének eleget tett, 200.000 forintot 2013. május 16-án befizetett az elkülönített számlára, azonban a befizetés során a bírósági ügyszámot elírta, arra egy más adós felszámolási ügyszámát írta, mely eljárásban korábban már egyébként is eleget tett fizetési kötelezettségének.
Mivel az eset körülményeiből az állapítható meg, hogy az adós a feltüntetett ügyszámra 2013. május 16-án befizetést már nem teljesíthetett - hiszen maximális összegben már korábban eleget tett fizetési kötelezettségének -, így az ítélőtábla elfogadta az érintett hitelező, illetve a jogutódja azon hivatkozását, mely szerint a 2013. május 16-i befizetés csak az adós felszámolási eljárásához, a 2013. május 14-én megtörtént hitelezői igénybejelentéshez kapcsolódhat a bírósági ügyszám téves feltüntetése ellenére.
Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért adott esetben a csatolt bizonyítékok - a befizetés megtörténtének az igazolása, illetve a hitelezői igénybejelentés tartalma, mely tartalmazza azt is, hogy a hitelezőnek mind a T. É. Zrt.-vel, mind az adóssal szemben követelése áll fenn -, kellően alátámasztják azt, hogy a jelen eljárás adósának felszámolási eljárásában határidőben sor került a regisztrációs díj befizetése. Adott tényállás mellett önmagában a bírósági ügyszám elírása nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a nyilvántartásba-vételi díj befizetés nem is történt meg, és így a befizető az igény határidőn belül történő bejelentése és a díj befizetése ellenére hitelezőként nem vehető figyelembe. Helytállóan utalt arra is az érintett hitelező, hogy kétség esetén e körülmények ellenőrzése, igazolása az eljárás folyamán sem kizárt.
Mivel a fentiek alapján adott tényállás mellett a kifogásban foglaltak nem adnak alapot az záróanyag módosításának az előírására, ezért az ítélőtábla a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó régi Pp. 259. §-ára utalással, a régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú végzést megváltoztatta és a kifogást elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.949/2023/2.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést a Gfv.III.30.110/2024/5. számú végzésével hatályában fenntartotta.