adozona.hu
ÍH 2025.26
ÍH 2025.26
A FELADÓ OKMÁNYOK ÁTADÁSÁRA IRÁNYULÓ KÖTELEZETTSÉGE NEMZETKÖZI ÁRUFUVAROZÁSI SZERZŐDÉS ESETÉN Fuvarjogviszony keretében a fuvarozó olyan okmányok, iratok beszerzését nem vállalhatja, amelynek fuvarozó részére való átadása a feladó kötelezettsége, az ezzel ellentétes megállapodás semmis, az a feleket nem köti, arra jogot nem lehet alapítani. [1971. évi 3. törvényerejű rendelet (CMR Egyezmény) 11. cikk, 41. cikk 1. pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:108. §, 6:
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.175 euró összegű és 188.597 forint összegű kártérítést, ezen összegek 2021. április 21-től a kifizetésig járó évi 5% mértékű késedelmi kamatát és perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a követelés I. rendű alperestől való behajthatatlansága esetén a II. rendű alperes köteles megfizetni a felperesnek a fenti marasztalási összeget.
A határozat indokolásában tényként állapította meg, ...
ÍH 2025.26 A FELADÓ OKMÁNYOK ÁTADÁSÁRA IRÁNYULÓ KÖTELEZETTSÉGE NEMZETKÖZI ÁRUFUVAROZÁSI SZERZŐDÉS ESETÉN
Fuvarjogviszony keretében a fuvarozó olyan okmányok, iratok beszerzését nem vállalhatja, amelynek fuvarozó részére való átadása a feladó kötelezettsége, az ezzel ellentétes megállapodás semmis, az a feleket nem köti, arra jogot nem lehet alapítani. [1971. évi 3. törvényerejű rendelet (CMR Egyezmény) 11. cikk, 41. cikk 1. pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:108. §, 6:114. § (1) bekezdés, 6:142. §, 6:304. §; 54/2004. (IV. 24.) FVM rendelet 1. § (6) bekezdés c) pont]
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.175 euró összegű és 188.597 forint összegű kártérítést, ezen összegek 2021. április 21-től a kifizetésig járó évi 5% mértékű késedelmi kamatát és perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a követelés I. rendű alperestől való behajthatatlansága esetén a II. rendű alperes köteles megfizetni a felperesnek a fenti marasztalási összeget.A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2021. február 14-én létrejött szerződés szerint az I. rendű alperes vállalta, hogy a felperes 2 francia bulldog fajtájú kutyáját Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba szállíttatja. Az állatok Vecsésről Hollandiába (Amszterdamba) történő közúti fuvarozását az I. rendű alperes maga látta el, majd megszervezte az állatok légi úton történő szállítását. Az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt továbbá a kutyák TRACES alapú tanúsítványainak beszerzésére - amelyet a II. rendű alperes az I. rendű alperes nevében eljárva 2021. február 21-én kezdeményezett és az okmányokat a szállítás napján vette át -, továbbá a szárazföldi fuvarozás során az állatok megfelelő ellátására.
Az I. rendű alperes a kutyákat 2021. február 23-án Vecsésen vette át a felperestől. A közúti fuvarozás során 2021. február 24-én Németországban (Düsseldorf) a szállítmányt hatósági ellenőrzés alá vonták, a Düsseldorf Tartományi Főváros Főpolgármesteri Környezetvédelmi és Fogyasztóvédelmi Hivatal Fogyasztóvédelmi és Állategészségügyi Intézete (a továbbiakban: düsseldorfi állategészségügyi hatóság) pedig elrendelte a G. és F. nevű bulldogok, valamint kísérő dokumentumaik lefoglalását és a felperes költségén hatósági felügyelet alá (karanténba) helyezését mindaddig, amíg az Európai Unión belüli szállításra vonatkozó behozatali feltételeket utólag teljesítik, illetve igazolják. A düsseldorfi állategészségügyi hatóság 2021. március 23-i határozata szerint a fenti intézkedésre azért került sor, mert a hatóság - az illetékes magyar hatósággal egyeztetve - arra a következtetésre jutott, hogy mivel a perbeli kutyáknak nem volt TRACES-alapú hivatalos egészségügyi tanúsítványa, a szállítmány a 92/65/EGK Irányelv 10. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében nem dokumentált. A felperesnek a kutyák menhelyi elhelyezésével 2.175 euró, a Magyarországra szállíttatással és az állatorvosi ellátással összefüggésben pedig 188.597 forint kiadása merült fel.
Az elsőfokú bíróság a határozat jogi indokolásában megállapította, hogy a peres felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:302. §-ában szabályozott nemzetközi szállítmányozási szerződés jött létre, mert az I. rendű alperes nem kizárólag közúti fuvarozás ellátását, hanem egyéb tevékenységeket - a légi fuvarozás megszervezése, a kutyák TRACES tanúsítványainak beszerzése, valamint a szárazföldi fuvarozás során az állatok megfelelő ellátása - is vállalta azzal, hogy a Ptk. 6:304. §-a szerint a Hollandiába történő közúti fuvarozást maga látta el. A peres felek jogviszonyában a küldemény károsodásából fakadó felelősség a jogvita tárgya, ezért a Ptk. 6:309. §-a szerint a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló Genfben az 1956. évi május hó 19. napján kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (CMR Egyezmény) szabályait kellett alkalmazni.
A düsseldorfi állategészségügyi hatóság határozata alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az állatok karanténba helyezésére a belső piac járványos állatbetegségekkel szembeni védelméről szóló rendelet szerint került sor, mert a szállítmányt egyetlen TRACES tanúsítványt kísérte, amely a 14 különböző származási cím földrajzi elhelyezkedését tekintve nem volt elfogadható, a tanúsítványt nem minden esetben adhatta volna ki a szekszárdi kiállító hatóság, amely miatt további vizsgálatok elvégzése és a szállítási előírások betartásának ellenőrzése vált szükségessé. A kutyák karanténba helyezésére nem a szállítási körülmények, hanem a nem megfelelően kiállított TRACES tanúsítvány miatt került sor, amelynek folytán a hatóság lényegében úgy tekintette, hogy a kutyákhoz nem áll rendelkezésre a TRACES által támogatott hatósági egészségügyi bizonyítvány. Emiatt a veszettség elleni oltás esetében a származási országban a hiteles regisztráció nem történt meg, továbbá a más állatokra, vagy az emberekre átvihető egyéb betegségek kapcsán az irányadó állategészségügyi garanciákat a hatóság nem találta igazoltnak.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az I. rendű alperes szerződésszegő magatartását a CMR Egyezmény 3. cikke alapján látta megállapíthatónak, mert a TRACES tanúsítványok kiállíttatását az I. rendű alperes vállalta és végeztette el, amely tanúsítványok kiállítására - a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) nyilatkozata szerint is - nem a jogszabályoknak megfelelően került sor. A hatósági állatorvos feladatkörén belül járt el a TRACES tanúsítványok kiállítása során, akinek szolgálatát az I. rendű alperes a fuvarozás teljesítése céljából vette igénybe, hiszen ahhoz a tanúsítvány kiállítása szükséges volt. Ebből következően az I. rendű alperes az általa igénybe vett személy cselekményéért vagy mulasztásáért a CMR Egyezmény 3. cikke szerint a saját cselekményeként, illetve mulasztásaként felel. Miután a CMR Egyezmény 17. cikk 1. pontja nem szabályozza a perbeli károkozó magatartást, ezért az elsőfokú bíróság az CMR Egyezmény által nem szabályozott kérdésekben a Ptk. 6:519. §-át alkalmazta és megállapította, hogy az I. rendű alperes magatartása következtében a felperest kár érte, a szerződésszegés és a kár bekövetkezte között az ok-okozati összefüggés is fennáll, mert a nem megfelelő TRACES tanúsítványok vezettek a kutyák karanténba helyezésére és az I. rendű alperes magatartása a közreműködőért való felelősség szabályai szerint felróható.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes magatartásával összefüggésben a felperes vagyonában a keresettel érvényesített összegű értékcsökkenés következett be, amelyet az I. rendű alperes a Ptk. 6:522. § (1) és (2) bekezdései szerint köteles megtéríteni. Ebben a körben bizonyítottnak találta, hogy a felperes által megjelölt kiadások - a menhelyi elhelyezés költségeként 2.172,52 euró és az átutalás 2,5 euró összegű költsége, a kutyák Magyarországra való hazaszállításáért kifizetett 144.000 forint fuvardíj és 21.097 forint üzemanyagköltség, valamint az állategészségügyi ellátás 23.500 forint összegű díja - a felperesnél ténylegesen felmerült, ezért a fenti összeg és annak a CMR Egyezmény 27. cikk (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest.
A per elbírálása szempontjából nem tartotta jelentősnek, hogy az I. rendű alperessel szemben bármely hatóság alkalmazott-e szankciót, mert az engedélyek megléte, a gépjármű jogszabályi előírásoknak való megfelelősége annak feltétele, hogy az I. rendű alperes vállalkozói tevékenységet tudjon folytatni, ugyanakkor az I. rendű alperes szerződésszegő magatartása szempontjából közömbös. Szintén nem tartotta releváns kérdésnek, ezért nem vizsgálta a kutyák szállítási körülményeit, valamint az alperesi együttműködési kötelezettség elmulasztására való hivatkozást, ezért a fentiek körében előterjesztett bizonyítási indítványokat mellőzte.
A II. rendű alperes mint az I. rendű alperesi betéti társaság beltagjának helytállási kötelezettségéről a Ptk. 3:154. §-a szerinti mögöttes felelőssége alapján az 1/2007. Polgári jogegységi határozat szerint rendelkezett.
Az I. és II. rendű alperesek fellebbezésükben kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, valamint a felperes marasztalását az első- és a másodfokú perköltségben.
A fellebbezésüket arra alapították, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű alperes és TRACES tanúsítványt kiállító hatósági állatorvos között a CMR Egyezmény 3. cikke szerinti kapcsolat van, mert az állatorvos szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe vette. A TRACES alapú tanúsítvány illetékes hatóságtól történő beszerzése az I. rendű alperes kötelezettsége volt, amelynek eleget is tett, de nem merült fel olyan körülmény, amelyből arra lehetne következtetni, hogy nem megfelelő adatokat szolgáltatott a tanúsítványt kiállító hatóság részére. A TRACES tanúsítvány kiállítása kifejezetten a jogszabály által hatósági hatáskör gyakorlására feljogosított hatósági állatorvos feladata, amelyből következően a tanúsítvány megfelelő módon történő kiállítása is a hatósági állatorvos felelősségi körébe tartozik. Ehhez a fuvarozó csak adatokat szolgáltat és amennyiben azok kapcsán bármiféle kétség merül fel, a hatósági állatorvos nem állítja ki a tanúsítványt, a perbeli esetben azonban ez nem vitásan megtörtént.
Kiemelték, hogy a tanúsítvány beszerzése a fuvarozás teljesítésének előfeltétele volt, ennek hiányában az I. rendű alperes meg sem tudta volna kezdeni a teljesítést, ezért nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az az értelmezése, hogy a hatósági állatorvos szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából vette igénybe. A CMR Egyezmény 3. cikke által szabályozott körben a fuvarfeladat teljesítéséhez jellemzően az alfuvarozók, az irányítók és egyéb személyek szolgálata vehető igénybe, továbbá fogalmilag is kizárt és értelmezhetetlen, hogy a fuvarozó a fuvarfeladat teljesítéséhez hatóság szolgálatát vegye igénybe. Sérelmezték, hogy az elsőfokú döntés kizárólag azon alapul, hogy a TRACES tanúsítványokat nem a vonatkozó állategészségügyi előírások szerint állították ki, de az indokolás nem tartalmazza, hogy a tanúsítvány kiállítása mely jogszabályi feltételeknek nem felelt meg, amelyet az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint is a hibás teljesítés kapcsán a felperesnek kellett volna bizonyítani. Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bekezdését megsértve azt sem indokolta meg, hogy az I. rendű alperesnek mely körülményből kellett volna felismernie, hogy a hatósági állatorvos nem megfelelően állította ki a tanúsítványt, valamint elmulasztotta annak jogi és ténybeli indokát adni, hogy az I. rendű alperest mint fuvarozót milyen felróható magatartás terheli az állatorvos által nem megfelelően kiállított tanúsítványok miatt, amelyek tartalmát, megfelelőségét nem tudta kontrollálni vagy felülbírálni és ez nem is lehetett a feladata.
Kiemelték, hogy az elsőfokú eljárásban részletesen megjelölték azokat a jogszabályokat, amelyek azt támasztják alá, hogy a TRACES tanúsítványok tartalma nem az I. rendű alperes felelősségi körébe tartozik, mert a fenti közösségi jogi normák világosan elhatárolják a hatóság és a vállalkozó feladatait és felelősségét, amely jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság indokolás nélkül figyelmen kívül hagyott. Hivatkoztak továbbá az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 2. § (1) és (2) bekezdéseire, 4. §-ára, 25. § (1) bekezdésére, 26. § (1) bekezdésére, 27. § (1)-(3) bekezdéseire, valamint a 34. § (2) és (4) bekezdéseire. A fentiekből következően a hatósági állatorvos által kiállított nem megfelelő tanúsítványok miatt az I. és a II. rendű alpereseket nem terheli felelősség, felróható magatartás hiányában e tekintetben fel sem merülhet a kárfelelősségük, az elsőfokú bíróság pedig egyéb ezt megalapozó magatartást nem állapított meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényekből a jogszabályok helytálló értelmezésével megalapozott jogi következtetésre jutott. Kiemelte, hogy amennyiben a CMR Egyezmény elsőfokú bíróság által alkalmazott rendelkezése nem lenne figyelembe vehető, az I. rendű alperes kártérítési felelőssége a Ptk. szabályaiból is levezethető, mert az I. rendű alperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem megfelelő kísérő iratokat szerzett be a fuvarozáshoz, melyből következően megszegte a szerződésből eredő kötelezettségét, így felelőssége a Ptk. 6:146. §-ának alkalmazásával a Ptk. 6:142. §-a alapján is megállapítható.
A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy az I. és a II. rendű alperesek megalapozatlanul hivatkoznak az I. rendű alperes felróhatóságának hiányára, mert a jogszabályi előírások egyértelműen meghatározzák, hogy a szállítás megkezdése előtt állatonként külön TRACES tanúsítvány kiállítása szükséges, az egyes élőállatok és termékek Európai Unión belüli kereskedelmével kapcsolatos állategészségügyi és állattenyésztési ellenőrzésekről szóló 54/2004. (IV. 24.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 1. § (6) bekezdés b) és c) pontjai szerint az állatoknak az elszállításukat megelőző 48 órán belül hatósági állatorvosi vizsgálaton kell átesniük és azokat állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie. Ehhez képest az I. és a II. rendű alperesek sem vitatták, hogy az I. rendű alperes a kutyákat különböző helyekről szállította, volt olyan, amely más tagállamból származott, így nyilvánvaló, hogy a magyar hatósági állatorvos a szállítás előtt 48 órán belül nem tudott egy más tagállamból érkező állat esetén vizsgálatot végezni. Erre tekintettel megalapozatlanul hivatkoznak arra a fellebbezésükben, amely szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy mely körülményekből kellett volna az I. rendű alperesnek felismernie, hogy a hatósági állatorvos nem megfelelően állította ki a TRACES tanúsítványt. A felperes álláspontja szerint az I. rendű alperesnek kellett volna a jogszabályok szerint szükséges okmányok kiállítását intéznie még a szállítás megkezdése előtt, így utólag a jogellenes magatartását nem teszi jogszerűvé és a felelősség alól sem mentesíti a hatósági állatorvos szintén jogellenes magatartása.
Az I. és a II. rendű alperesek a Fővárosi Ítélőtábla anyagi pervezetését követően a Pp. 373. § (5) bekezdésében és 375. § (2) bekezdésében foglalt lehetőséggel élve az ellenkérelmüket és a fellebbezésüket megváltoztatták és arra hivatkoztak, hogy a CMR Egyezmény 11. cikk (1) bekezdése szerint az irat- és adatszolgáltatási kötelezettség a feladó felperest terhelte, a (2) bekezdés szerint a felperes által rendelkezésre bocsátott adatok, iratok és felvilágosítások helyességét az I. rendű alperes nem volt köteles vizsgálni, ezek hiányából, nem kielégítő voltából vagy szabálytalanságából származó felelősség nem terhelte. A TRACES tanúsítvány beszerzésére vonatkozóan a szerződő felek fentiektől esetlegesen eltérő megállapodása a CMR Egyezmény 41. cikk (1) bekezdése alapján minősül, amely az I. és a II. rendű alperesek kártérítési felelősségét nem alapozhatja meg.
A felperes a fentiekkel kapcsolatosan a Gf/8. sorszámú beadványában kiegészített fellebbezési ellenkérelmében kiemelte, hogy közte és az I. rendű alperes között nem fuvarozási szerződés jött létre, hanem nemzetközi szállítmányozási szerződés. Az I. rendű alperes valóban maga végezte a fuvarozást, de a szerződésnek nem ez volt az egyetlen eleme, az I. rendű alperes feladata lett volna az is, hogy más fuvarozó igénybevételével a kutyákat eljuttassa az Amerikai Egyesült Államokba. A felek jogviszonyára a szállítmányozási szerződés szabályait kell alkalmazni, amelyek - ellentétben kizárólag a nemzetközi árufuvarozásra vonatkozó szabályokat tartalmazó CMR Egyezménytől - nem zárják ki, hogy a szállító vállalja a fuvarozáshoz kapcsolódó okiratok beszerzését. A szállítmányozási szerződés fogalmából is következik, hogy a szerződés tárgya kifejezetten kiterjed a fuvarozással kapcsolatos ügyviteli tevékenységek végzésére, amely tevékenység körébe tartozik az I. rendű alperes által nem vitásan vállalt TRACES tanúsítvány beszerzése. Hangsúlyozta, hogy ez kifejezetten az I. rendű alperes érdeke volt, mert egyszerre több tulajdonos kutyáit kívánta szállítani. Hivatkozott továbbá arra, hogy a hatósági határozat elsősorban más megbízó kutyái kapcsán állapította meg a TRACES tanúsítvány szabálytalanságát, mert a szállítmányban olyan kutya volt, amely Csehországból származott, mindez nem értékelhető a felperes terhére, mert a felperesnek csak a saját kutyái vonatkozásában lett volna lehetősége a kísérő okmányok beszerzésére.
A Fővárosi Ítélőtábla az I. és a II. rendű alperesek fellebbezését a Pp. 376. § (1) bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson bírálta el, melynek körében teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, mert annak nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése [Pp. 358. § (5) bekezdés].
Az I. és a II. rendű alperesek anyagi pervezetést követően megváltoztatott fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a peres felek közötti szerződés tartalma alapján nemzetközi szállítmányozási szerződésnek minősül [Ptk. 6:302. §], amelynek alapján az I. rendű alperes köteles volt a felperes kutyáinak Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba történő szállításának megszervezésére és ebben a körben a saját nevében, de az I. rendű alperes javára a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, továbbá, hogy e jogviszony keretében a kutyák Hollandiába történő közúti fuvarozását az I. rendű alperes maga látta el [Ptk. 6:304. §].
Az okiratok, különösen a düsseldorfi állategészségügyi hatóság határozatának helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre is, hogy e szerződés nem ment teljesedésbe, továbbá, hogy a felperes kutyáinak lefoglalására kizárólag abból az okból került sor, hogy az Európai Unióba való behozatal követelményei nem teljesültek, mert az állategészségügyi követelmények teljesülését - különösen a veszettség elleni védelem meglétét és az emberre, valamint más állatokra átvihető fertőző betegségek kizárását - nem igazolta a hatályos állategészségügyi előírásoknak megfelelően készült, a 92/65/EGK irányelv E. melléklete szerinti minta-nyomtatványnak megfelelően kiállított TRACES tanúsítvány, a bemutatott tanúsítvány érvénytelen, ezért a szállítmány a 92/65/EGK irányelv 10. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében nem volt dokumentált.
A felperes alaptalanul érvelt azzal a fellebbezési ellenkérelmében, hogy a TRACES alapú állategészségügyi bizonyítvány más megbízók - elsősorban a Csehországból származó kutyák - miatt minősült szabálytalannak, a hatósági határozat ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy egyik kutya, így a felperesé sem volt megfelelően dokumentált. A TRACES tanúsítványt származási helyenként kellett volna kiállítani és a hatóság a Csehországból származó kutyákat csak példaként hozta fel arra, hogy a szállítmányban lévő állatok bizonyosan nem származhattak ugyanarról a helyről. A felperesnek valóban csak a saját kutyáira vonatkozó egészségügyi bizonyítvány beszerzésére lett volna lehetősége, ilyen kísérőokmánnyal azonban a saját kutyái sem rendelkeztek.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a perbeli jogviszonyban az elsőfokú bíróság értelmezésétől eltérően az I. rendű alperes nem a Ptk. 6:309. §-a alapján felel fuvarozóként. A fuvarjogviszony és benne a felelősségi szabályok alkalmazását a Ptk. 6:304. §-ában szabályozott önszerződés, vagyis az alapítja meg, hogy a szállítmányozó I. rendű alperes közúton maga fuvarozta a felperes kutyáit, ezért erre a jogviszonyra a fuvarozási szerződés szabályait, a fuvarozóként eljáró szállítmányozó felelősségére pedig a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni.
A Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogszabályok helytelen értelmezésén és alkalmazásán alapuló következtetésével, hogy az I. rendű alperes a fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett hatósági állatorvos TRACES tanúsítvány nem megfelelő kiállításában álló mulasztásáért a saját mulasztásaként felel a CMR Egyezmény 3. cikke alapján. Az I. rendű alperes kárfelelősségét illetően mind a felperes, mind pedig az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy e tanúsítvány beszerzése a fuvarjogviszony keretében az I. rendű alperes kötelezettsége volt, mert azt ő vállalta.
Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a CMR Egyezmény 3. cikke már önmagában azért sem alkalmazható, mert az állategészségügyi bizonyítvány a fuvarozást megelőzően beszerzendő okmány, vagyis a szerződés teljesítését megelőző szakaszához kapcsolódik, amelyet egyértelműen alátámaszt az is, hogy a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratok átadásának hiányában a fuvarozó a küldemény átvételét, vagyis a teljesítés megkezdését megtagadhatja. Ehhez képest a CMR Egyezmény 3. cikke kifejezetten a fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett személyekért való felelősség szabályait fogalmazza meg.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint azonban a perbeli jogvita elbírálása során annak volt jelentősége, hogy a fenti bizonyítvány beszerzésére a peres felek közötti fuvarjogviszony keretében az I. rendű alperes érvényesen nem vállalhatott kötelezettséget a következők miatt.
A CMR Egyezmény - amely az 1. cikk 1. pontja szerint a perbeli fuvarozási jogviszonyra alkalmazandó - egyértelműen, eltérést nem engedő módon határozza meg a fuvarjogviszonyban a felek jogait és kötelezettségeit és ehhez kapcsolódnak logikailag zárt egységet alkotva a felelősségi szabályok, azok alanya, tárgya, terjedelme, a felelősség alóli kimentésre vonatkozó rendelkezések.
A CMR Egyezmény 11. cikk 1. pontja szerint a feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása előtt végrehajtandó vám- vagy más hatósági kezeléshez szükségesek, illetve köteles ezeket az iratokat a fuvarozó rendelkezésére bocsátani és részére minden szükséges felvilágosítást megadni. Az ehhez kapcsolódó felelősségi szabályt a 11. cikk 2. pontja határozza meg, amely szerint a feladó felelős a fuvarozóval szemben minden kárért, amely az iratok és felvilágosítások hiányából, nem kielégítő voltából vagy szabálytalanságából származik, kivéve, ha a fuvarozót vétkesség terheli. A fuvarozó nem köteles vizsgálni, hogy a fenti iratok és felvilágosítások helyesek vagy kielégítőek-e, a 11. cikk 3. pontja szerint bizományosként kizárólag azokért a következményekért felelős, amelyek a fuvarlevélbe bejegyzett és ahhoz csatolt vagy a fuvarozónak átadott iratok elvesztéséből, helytelen használatából származnak.
A fenti jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az állategészségügyi ellenőrzésekhez szükséges okmányokat a feladónak kell a fuvarozó rendelkezésére bocsátani, amelyeket a fuvarozó nem köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy a kapott okmány a hatályos állategészségügyi előírásoknak megfelel-e és csupán az okmányok neki felróható elvesztéséért, helytelen kezeléséért, használatáért felel a feladóval szemben.
E jogszabályi rendelkezések indoka, hogy a fuvarozó és az áru között nincs jogi kapcsolat, az adott áru továbbításához szükséges engedélyek beszerzése nyilvánvalóan nem lehet a kötelezettsége, amely egyébként nem a fuvarozás teljesítéséhez kapcsolódó, hanem azt megelőző feladói kötelezettség. Másrészt a fuvarozó nem rendelkezik és nem is kell hogy rendelkezzen olyan szakértelemmel, amely szükséges az adott okmány, a perbeli esetben az állategészségügyi bizonyítvány helyességének megállapításához.
A CMR Egyezmény főszabály szerint kógens jogszabályi rendelkezéseket tartalmaz, a perbeli esetre nem irányadó kivételként a CMR Egyezmény 40. cikke a 37. és 38. cikkek rendelkezéseitől való eltérést lehetővé teszi, azonban a 41. cikk 1. pontja szerint ettől eltekintve semmis és hatálytalan minden olyan kikötés, amely az egyezmény rendelkezéseitől közvetve vagy közvetlenül eltér, de az ilyen kikötések semmissége nem vonja maga után a szerződés egyéb rendelkezéseinek a semmisségét. A 41. cikk 2. pontja példálózó felsorolást tartalmaz a CMR Egyezménnyel ellentétes kikötések semmisségére, ez azonban nem változtat azon, hogy a CMR Egyezmény alapvetően kógens és a fuvarjogviszonyban részes felek jogait és kötelezettségeit meghatározó rendelkezésektől, valamint az erre épülő felelősségi szabályoktól, mint a CMR Egyezmény megalkotásának a CMR Egyezmény preambulumában kifejezésre juttatott céljától - amely éppen a fuvarozáshoz használt okmányok és a fuvarozó felelőssége tekintetében az egységes szabályozás megalkotása volt - érvényesen nem lehet eltérni.
A másodfokú eljárásban abban a kérdésben is állást kellett foglalni, hogy az ún. TRACES alapú tanúsítvány - vagyis a 2016/429/EU rendelet 4. cikk 51. pontja értelmében az egységes architektúrájú integrált számítógépes állategészségügyi rendszerbe felvitt állategészségügyi bizonyítvány - a CMR Egyezmény 11. cikk 1. pontja szerint az áru hatósági kezeléséhez szükséges okmánynak, avagy egyéb olyan okiratnak minősül, amelyet a feladó által szolgáltatott adatok alapján mint a fuvarozás teljesítéséhez szükséges, ahhoz kapcsolódó okiratot a fuvarozónak kell kiállíttatnia.
Az egyes élő állatok Közösségen belüli kereskedelmét szolgáló uniós irányelvek, köztük a 92/65/EGK tanácsi irányelv és az azt módosító 2013/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv implementációja tárgyában meghozott, a felperes által is hivatkozott FVM rendelet perbeli szállítás időpontjában hatályos 1. § (6) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek a kutyák tagállamok közötti kereskedelmi célú szállítása során teljesülniük kell. Eszerint be kell tartani az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkében foglaltakat (jelölés, veszettség elleni vakcinázás, útlevél); ezenfelül az állatoknak az elszállításukat megelőző 48 órán belül hatósági állatorvosi vizsgálaton kell átesniük [1. § (6) bekezdés b) pont].
Az FVM rendelet 1. § (6) bekezdés c) pontja további feltételként határozza meg, hogy az állatot a rendeltetési helyre történő szállítás során állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie, amely megfelel a 92/65/EGK tanácsi irányelv E. melléklet 1. részében szereplő mintának és amelyet hatósági állatorvos írt alá tanúsítva, hogy az azonosító okmányban dokumentálta a b) pontnak megfelelően elvégzett klinikai vizsgálatot, amely igazolja, hogy az állatok a klinikai vizsgálat időpontjában szállításra alkalmas állapotban voltak az 1/2005/EK tanácsi rendelet szerint. Mindezeken felül szükséges annak igazolása, hogy az állat az erre feljogosított hatóság által nyilvántartásba vett és rendszeresen ellenőrzött olyan létesítményből származik, illetve létesítményben született, amely nem áll állategészségügyi korlátozó intézkedés alatt [FVM rendelet 1. § (6) bekezdés d) és f) pontjai].
Az FVM rendelet 1. § (6) bekezdés c) pontjában nevesített állategészségügyi bizonyítvány kiállítására a perbeli időszakban irányadó 92/65/EGK irányelv E. melléklet 1. részében szereplő minta adattartalmának a bizonyítványozásra és a perbeli kutyákra vonatkoztatható része szerint az állategészségügyi bizonyítványban (II.2. rovat) a hatósági állatorvosnak, vagy a származási gazdaságért felelős és az illetékes hatóság által feljogosított állatorvosnak azt kell igazolnia: az állatok szállítása előtt 48 órával az illetékes hatósági állatorvos vizsgálatot végzett, amelynek során nem talált betegségre utaló jeleket; továbbá az állatokat az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti jelöléssel látták el; valamint a veszettség elleni vakcina beadásának időpontjában legalább 12 hetesek voltak, az első vakcinázásuk óta legalább 21 nap telt el; továbbá az azt követő ismételt védőoltásokat mindig az előző vakcinázás érvényességi idején belül adták be; továbbá az állatokat megfelelően kiállított útlevél kíséri. Az egyebek között a fenti adatokat tartalmazó állategészségügyi bizonyítványt a kiállítását követően fel kell tölteni a tagállamok illetékes hatóságait összekapcsoló informatikai rendszerbe [FVM rendelet 13. § (1) bekezdés].
A fenti jogszabályi rendelkezésekből és az állategészségügyi bizonyítvány-minta adattartalmából kitűnően a TRACES alapú rendszerbe feltöltött állategészségügyi bizonyítvány az állatok kereskedelmi forgalomba kerüléséhez, az Európai Unión belüli szállításához megkívánt állategészségügyi és egyéb azonosítási követelmények teljesülését, vagyis azt igazoló okirat, hogy az állat a vonatkozó állategészségügyi előírásoknak megfelel. Ebből következően a TRACES alapú bizonyítvány a felperes kutyáinak állategészségügyi hatósági kezeléséhez szükséges olyan okirat, amelyet a CMR Egyezmény 11. cikk 1. pontja szerint a felperesnek kellett biztosítani és ezen nem változtat az a tény sem, hogy a bizonyítvány kétségkívül a fuvarozó I. rendű alperesre vonatkozó adatokat is tartalmaz.
A TRACES alapú hatósági állategészségügyi bizonyítvány beszerzését, illetve kiállíttatását az I. rendű alperes a fuvarjogviszony keretében a fentebb kifejtettek szerint érvényesen nem vállalhatta el, a hatósági bizonyítvány beszerzésére vonatkozó részében a peres felek megállapodása semmis.
A hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot [Ptk. 6:88. § (1) bekezdése] a Fővárosi Ítélőtábla a felek tudomására hozta. Ezt követően az I. és a II. rendű alperesek éltek az ellenkérelem, illetve a fellebbezés megváltoztatásának jogszabályi lehetőségével [Pp. 373. § (5) bekezdés, 375. § (2) bekezdés] és hivatkoztak a TRACES alapú állategészségügyi bizonyítvány beszerzésére vállalt kötelezettségét meghatározó szerződési feltétel semmisségére is. A felperes a keresetváltoztatás lehetőségével nem kívánt élni, azzal érvelt, hogy a felek között szállítmányozási és nem fuvarozási szerződés jött létre, amely szállítmányozási jogviszony a Ptk. 6:302. §-ában foglalt fogalom-meghatározásból is adódóan kifejezetten kiterjedt a fuvarozással kapcsolatos ügyviteli tevékenységek végzésére és miután a TRACES tanúsítvány beszerzése ebbe a körbe esett, arra az I. rendű alperes érvényesen vállalhatott szerződéses kötelezettséget.
A Fővárosi Ítélőtábla ezzel kapcsolatosan kiemeli, hogy a fenti indokokból következően nem vitásan a TRACES alapú hatósági bizonyítvány a kutyák Európai Unión belüli szállításához megkívánt, az állategészségügyi és egyéb azonosítási körülmények teljesülését igazoló okirat. Nem volt vitás, hogy a felperes kutyáinak az Európai Unión belüli szállítását, Magyarországról Hollandiába történő közúti fuvarozását, az I. rendű alperes saját szállítóeszközzel maga végezte. Ahogy azt a Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben már kifejtette, a szállítmányozó I. rendű alperes azzal, hogy a küldeményt az unió területén maga továbbította, belépett a szerződésbe, amelyre a Ptk. 6:304. §-a kifejezett lehetőséget biztosított számára. Az Európai Unión belüli közúti árutovábbítási jogviszonyra a fentebb szintén kifejtettek szerint az önszerződés miatt a fuvarozási, nem pedig a szállítmányozási szerződés szabályait kell alkalmazni és ebből a szempontból közömbös, hogy az I. rendű alperes emellett a kutyák Amerikai Egyesült Államokba való légi szállításának megszervezését is vállalta, mert a TRACES alapú hatósági bizonyítvány nem ehhez a tevékenységéhez, hanem a fuvarjogviszonyhoz kapcsolódott.
A felperes a szerződésszegésre alapított kárfelelősség szabályai alapján érvényesített az I. és a II. rendű alperesekkel szemben kártérítés teljesítésének követelésére irányuló jogot [Ptk. 6:142. §], amelynek alapjául - az állategészségügyi hatósági bizonyítvánnyal összefüggésbe hozhatóan - azt állította, hogy az I. rendű alperes kárfelelőssége fuvarozóként és azon a ténybeli alapon áll fenn, hogy a fuvarjogviszonyban a hatósági állategészségügyi bizonyítvány beszerzésére vállalt kötelezettségét nem szerződésszerűen teljesítette.
A felperes által érvényesített joghoz a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 342. § (3) bekezdése szerint kötve volt és ugyancsak kötötték a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira is figyelemmel azok a tények, amelyekre a felperes az érvényesíteni kívánt jogát alapította, illetve amelyekből levezette. Erre tekintettel, jóllehet az nem volt vitás a perben, hogy az I. rendű alperes erre kötelezettséget vállalt, az nem volt vizsgálható, hogy a fuvarozást megelőző okmánybeszerzésre nem vitásan elvállalt kötelezettség a keresettől eltérő ténybeli, illetve jogi alapon megítélhető-e.
A fellebbezési ellenkérelemben hivatkozott Ptk. 6:146. §-a a perbeli jogviszonyra nem alkalmazható, mert az a teljesítés során okozott károkért való kárfelelősségnek azt az esetét nevesíti, amikor a jogosultnak a szolgáltatáson kívüli vagyonában keletkezik kár a kötelezett teljesítése során. A szerződésszegéssel okozott következményi károk - amelyek megtérítését a felperes követelte - nem vonható ennek fogalmi körébe.
A fentiekre figyelemmel a hatósági állategészségügyi bizonyítvány beszerzésére vonatkozó szerződéses kikötés semmissége a CMR Egyezmény 41. cikk 1. pontja szerint nem vonja maga után a szerződés egyéb rendelkezéseinek semmisségét, vagyis a Ptk. 6:114. § (1) bekezdése alapján az érvénytelenség Ptk. 6:108. §-a szerinti jogkövetkezményét a szerződésnek csak erre a részére kell alkalmazni. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az érvénytelen szerződési feltételre, vagyis az I. rendű alperes TRACES alapú állategészségügyi bizonyítvány beszerzésére, kiállíttatására vállalt kötelezettségére a felperes jogosultságot nem alapíthatott, ebben a tekintetben a szerződés teljesítését nem követelhette, következésképpen az érvénytelen kikötésben vállalt kötelezettség elmulasztására, hibás teljesítésére, vagyis az I. rendű alperes szerződésszegésére alapítottan a kárai megtérítését sem követelhette.
Mindezen indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.278/2023/9.)