adozona.hu
ÍH 2025.24
ÍH 2025.24
TÁRSASÁGI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATA I. A szabályszerűtlenül lefolytatott fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személy által tanúsított, egyébként hasonlóan szankcionálandó fegyelmi vétséget megvalósító magatartás nem teszi az ebben az eljárásban meghozott határozatot jogszerűvé. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §, 3:37. § (1) bekezdés] II. A társasági határozat felülvizsgálata iránti perben nem a pert megelőző, hanem a keresetlevélben előadott jogsértéseknek van relevanciája; a bíróság vizsgálhatja azo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesi vadásztársaság tagja.
Az alperes Alapszabályának 16. pontja szerint a fegyelmi vétségeket, a fegyelmi büntetéseket, valamint általában a fegyelmi eljárás részletes szabályait a vadásztársaság Fegyelmi Szabályzata állapítja meg. A 12. a) pontja kimondja, hogy a tagsági viszony megszűnhet kizárással. A 13. pontja szerint kizárás csak fegyelmi határozattal, a Fegyelmi Szabályzatban meghatározott eljárás lefolytatását követően rendelhető el. A 17. i) pontja pedig kimondja,...
ÍH 2025.24 TÁRSASÁGI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATA
I. A szabályszerűtlenül lefolytatott fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személy által tanúsított, egyébként hasonlóan szankcionálandó fegyelmi vétséget megvalósító magatartás nem teszi az ebben az eljárásban meghozott határozatot jogszerűvé. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §, 3:37. § (1) bekezdés]
II. A társasági határozat felülvizsgálata iránti perben nem a pert megelőző, hanem a keresetlevélben előadott jogsértéseknek van relevanciája; a bíróság vizsgálhatja azokat a jogsértéseket, amelyeket a fél ugyan a támadott határozatot megelőző eljárásban nem, de a keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában sérelmezett. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §, 3:36. § (1) bekezdés]
A felperes az alperesi vadásztársaság tagja.Az alperes Alapszabályának 16. pontja szerint a fegyelmi vétségeket, a fegyelmi büntetéseket, valamint általában a fegyelmi eljárás részletes szabályait a vadásztársaság Fegyelmi Szabályzata állapítja meg. A 12. a) pontja kimondja, hogy a tagsági viszony megszűnhet kizárással. A 13. pontja szerint kizárás csak fegyelmi határozattal, a Fegyelmi Szabályzatban meghatározott eljárás lefolytatását követően rendelhető el. A 17. i) pontja pedig kimondja, hogy a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a tag kizárás elleni fellebbezés esetén döntés a tag kizárásáról.
A Fegyelmi Szabályzat 7. § 1. pontja szerint a vadásztársaság az Ellenőrző és Fegyelmi Bizottságának (továbbiakban: Fegyelmi Bizottság) hatáskörébe tartozik a vadásztársasági tagok és tisztségviselők elleni fegyelmi eljárás lefolytatása, míg a 2. pont értelmében a kivizsgálás eredményétől függően a vadásztársaság Fegyelmi Bizottsága első fokon saját hatáskörben hoz fegyelmi határozatot és szabja ki a meghatározott fegyelmi büntetéseket.
A Fegyelmi Szabályzat 11. § 1. pontja szerint a fegyelmi eljárás megindítását megelőzően vizsgálni kell, hogy az adott cselekmény nem évült-e el. Elévült a cselekmény, ha a) a fegyelmi vétség elkövetése óta 1 év már eltelt, vagy b) a fegyelmi vétség elkövetéséről a fegyelmi jogkör gyakorlójának több, mint 3 hónapja tudomása van.
Bejelentés alapján indult eljárásban a Kormányhivatal 2022. március 31. napján határozatával a felperest a vadászat rendjének megsértése miatt 150 000 forint összegű vadvédelmi bírsággal sújtotta és vadászjegyét a határozat véglegessé válásától, illetve annak végrehajthatóságától számított 10 hónap időtartamra visszavonta.
Az alperes Intézőbizottsága fegyelmi eljárás előzetes lefolytatása nélkül 2022. május 9. napján kelt határozatával a felperes vadászati jogosultságát és tagságát megszüntette. Az Intézőbizottság üléséről jegyzőkönyv nem készült, az említett határozatnak nincs különálló rendelkező része és indokolása, fegyelmi eljárásra való utalás abban nem található. Az intézőbizottsági határozatban annyit rögzítettek, hogy az eljárás alapjául a Kormányhivatal határozata szolgál.
Az Intézőbizottság e határozatáról való tudomásszerzését (2022. május 13.) követően - noha az jogorvoslati tájékoztatást nem tartalmazott - a felperes törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő a törvényszéken. Ebben a perben előadott védekezésében állította az alperes először, hogy az Intézőbizottság fentebbi döntésének előzménye volt, hogy a Fegyelmi Bizottság eljárt a felperessel szemben a vadászat rendjének megsértése, valamint a hivatásos vadásszal szemben tett etikátlan nyilatkozata miatt. Állította, hogy a Fegyelmi Bizottság hozott döntést a felperes ügyében, erről tájékoztatta az Intézőbizottságot, amely ezért szüntette meg a felperes tagsági jogviszonyát és törölte őt a nyilvántartásból. Ennek igazolására csatolta a Fegyelmi Bizottság 2022. május 7. napi keltezéssel ellátott 1/2022. (V. 7.) számú határozatát. Az alperes állította ebben a perben, hogy a fegyelmi eljárást a vadásztársaság elnöke rendelte el és azt a Fegyelmi Bizottság folytatta le. A törvényszék 2022. november 30. napján kelt és 2023. január 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével az alperes Intézőbizottsága által a felperes vadászati jogosultsága és tagsága megszüntetése tárgyában 2022. május 9. napján meghozott határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az Intézőbizottság nem fegyelmi szerv, annak feladata csupán a jogszerűen meghozott fegyelmi határozatban foglaltak végrehajtása, adminisztrálása. Az Intézőbizottság a Fegyelmi Bizottság hatáskörébe tartozó kizárást és annak adminisztrálására vonatkozó két hatáskört a hozott határozatával összemosta, mely körben a Törvényszék rámutatott még, hogy a keresettel támadott határozat megszövegezése is arra utal, mintha a fegyelmi eljárást maga az Intézőbizottság folytatta volna le.
A törvényszék előző ítéletének kihirdetését követő napon, 2022. december 1-jén a felperes fellebbezést nyújtott be a Fegyelmi Bizottság által hozott és korábban a felperes által nem ismert, csak az előzményi perben az alperes által csatolt 2022. május 7. napján kelt 1/2022. (V.7.) számú határozatával szemben.
Az alperes közgyűlése 2022. december 30. napján meghozta a 3/2022. (XII.30.) számú határozatát, amellyel a Fegyelmi Bizottság 1/2022. (V.7.) számú határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú fegyelmi szervet új eljárásra utasította. Előírta az elsőfokú szervnek a háromtagú bizottságban való eljárást, a határozat felperes és jogi képviselője részére történő kézbesítését és a tárgyalás tartásának kötelezettségét.
A vadásztársaság elnöke még ugyanezen a napon, 2022. december 30-án alakszerű határozatot hozott FEGY 1/2022/1. szám alatt, amellyel "elrendelte a megismételt fegyelmi eljárást a felperessel szemben", egyúttal a Fegyelmi Bizottság ülését 2023. január 30. napjára összehívta. Tájékoztatta a felperest az eljárási jogairól és utalt az előzményi eljárásban történtekre és a Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseire, valamint megjelölte a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúját is.
2023. január 30. napján a fegyelmi tárgyalást a kitűzött helyen és időpontban a Fegyelmi Bizottság megtartotta. A fegyelmi tárgyalás helyszíneként szolgáló vadászházban éppen felújítás történt, ott a felperes jogi képviselője a Fegyelmi Bizottság tárgyalásán kérte az eljárást elrendelő határozat felmutatását, amelyre azonban neki csupán a 2022. december 30-án kelt, a megismételt eljárást elrendelő határozatot (FEGY 1/2022/1.) mutatták meg a Fegyelmi Bizottság tagjai. A jogi képviselő azonban kérte az eredeti fegyelmi eljárást elrendelő határozat felmutatását, azaz azét, ami a törvényszék előtti perben az alperes szerint az Intézőbizottság per eldöntéséhez vezető fegyelmi eljárás elrendeléséről szólt. Erre a kérésére azt a választ kapta a Fegyelmi Bizottság tagjaitól, hogy a vadászház felújítása miatt az iratok el vannak pakolva, így a fegyelmi eljárást elrendelő határozatot a fegyelmi tárgyaláson a felperesnek és jogi képviselőjének nem mutatták be.
Ezt követően a Fegyelmi Bizottság meghozta a FEGY 1/2022/2-I. számú határozatát, amellyel a felperest a Fegyelmi Szabályzat 3. § a), b) és c) pontjaira való hivatkozással tagkizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása kitért arra, hogy a fegyelmi eljárás 2022. áprilisa óta folyamatban van és a megismételt eljárásban is irányadók a vadászati hatóság által tényként megállapítottak.
A felperes e határozattal szemben 2023. február 9-én fellebbezett, a fellebbezés alapján eljárt alperesi közgyűlés a 2023. március 17. napján kelt 4/2023. (III. 17.) számú határozatával a Fegyelmi Bizottság elsőfokú határozatát "hatályában tartotta és a fellebbezést elutasította". A közgyűlési határozat indokolása szerint a megismételt eljárásban orvoslásra került az a jogsértés, hogy az eljárás alá vont felperes részére nem kézbesítették az alapeljárásban meghozott elrendelő határozatot.
A felperes a keresetében kérte az alperes közgyűlése 2023. március 17. napján meghozott határozatának a Fegyelmi Bizottság határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a fegyelmi eljárás megszüntetését. Előadta, hogy ténylegesen nem került sor fegyelmi eljárás elrendelésére, amelyet igazol az a tény, hogy az elrendelő határozatot a részére nem kézbesítették, magáról a fegyelmi határozatról sem volt tudomása, egészen a tag kizárása tárgyában hozott intézőbizottsági határozat bíróság általi felülvizsgálata keretében megtartott tárgyalásig. Abból kiindulva, hogy nem volt eredetileg elrendelő határozat, azt később kreálták, a fegyelmi vétség elkövetésétől számítva több, mint 3 hónap telt el a fegyelmi eljárás valós elrendeléséig, ezért a cselekmény elévült.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Fegyelmi Bizottság eljárását az alperes elnöke 2022. április 24-én kezdeményezte, a Fegyelmi Bizottság 2022. május 7. napján meghozta a felperest kizáró fegyelmi határozatát, így a fegyelmi vétség nem évült el.
Az elsőfokú bíróság az alperes közgyűlése által a felperes kizárása tárgyában 2023. március 17. napján meghozott 4/2023. (03.17.) számú határozatát az alperes Fegyelmi és Ellenőrző Bizottsága 2023. január 30. napján kelt határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte
Az ítélet indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy 2022. tavaszán az alperes elnöke a Fegyelmi Bizottságnál fegyelmi eljárás lefolytatását nem kezdeményezte a felperessel szemben, hanem a Fegyelmi Bizottságot kihagyva, egyből az Intézőbizottságot kereste meg. Az elnök első intézkedése a felperessel szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésére a megismételt, valójában első fegyelmi eljárás elrendeléséről szóló 2022. december 30. napján kelt határozata. Az alperesnek legkedvezőbb lehetőséget figyelembe véve azt lehetett megállapítani, hogy 2022. május 7. napján, amikor az Intézőbizottság határozatot hozott, az alperes részéről már bizonyosan értesültek a fegyelmi vétségről, ennél fogva legkésőbb 2022. augusztus 7. napján lehetett volna a fegyelmi eljárást jogszerűen megindítani, így a fegyelmi eljárás kezdeményezésére elévülés folytán a Fegyelmi Szabályzattal ellentétesen került sor.
Mindezt alátámasztja az Intézőbizottság 2022. május 9. napján kelt határozata, amely megfogalmazásából az a következtetés vonható le, mintha a fegyelmi eljárást magát is az Intézőbizottság folytatta volna le. A határozat semmilyen megelőző fegyelmi eljárásra nem utal, sőt indokolásában kifejti, hogy annak alapjául a Kormányhivatal határozatát tekintette. Igazolja ezt, hogy a felperest a Fegyelmi Szabályzatban foglaltakkal ellentétben sem a fegyelmi eljárás megindításáról, sem a fegyelmi tárgyalásról nem értesítették, fegyelmi határozatot részére nem kézbesítettek, holott más fegyelmi eljárásokban ezt az alperes megtette. Az állítólagos fegyelmi eljárásban készült, a Fegyelmi Bizottság által meghozott határozat először az előzményi perben bukkant fel a 2022. november 8-i alperesi beadvány mellékleteként. Ugyanakkor az előzményi perben sem nyújtották be az elnök hivatkozott, 2022. április 24-i keltezésű fegyelmi eljárást kezdeményező levelét, de erre nem került sor a felperes határozott kérésére a megismételt elsőfokú fegyelmi eljárásban tartott tárgyaláson sem. Életszerűtlennek találta az elsőfokú bíróság, hogy az ítéleti rendelkezés hatására megismételt eljárásban, ahol kifejezetten ügyeltek az eljárási szabályok megtartására, ne álljon rendelkezésre az eljárásban keletkezett valamennyi irat a fegyelmi tárgyaláson. Az elnök fegyelmi eljárást elrendelő levele csak akkor került elő, amikor a felperes szubjektív elévülésre történő hivatkozásának következtében annak jelentőségét az alperes felismerte. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy kialakított álláspontját támasztja alá RJ tanúvallomása, aki 2022. április 24-én és 2022. május 7-én még tagja volt az alperesi társaságnak és a Fegyelmi Bizottságnak, ennek ellenére senki nem értesítette arról, hogy a felperessel szemben fegyelmi eljárás van folyamatban. Alátámasztja ezt a következtetést IJ tanúvallomása, aki több közgyűlésen is felszólalt a fegyelmi eljárással kapcsolatban. A 2022. december 30-i közgyűlésen elmondta, hogy fegyelmi eljárásra a tag kizárásakor nem került sor, értesíteni kellett volna az eljárás alá vont személyt és válaszképpen senki nem tiltakozott az elmondottak ellen, nem szólalt fel azt állítva, hogy volt fegyelmi eljárás a felperessel szemben.
Összességében az alperes keresettel támadott határozata a Fegyelmi Szabályzatba ütközik, mert annak elrendelésére a fegyelmi vétség elkövetéséről történt tudomásszerzést követő 3 hónapon belül nem került sor, ezért a határozat hatályon kívül helyezéséről döntött azzal, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetése ezzel egyidejűleg nem kérhető, de nem is szükséges, mivel a szubjektív elévülés bekövetkezése folytán a határozatban megállapított jogsértések alapján a felperessel szemben többé nem kezdeményezhető fegyelmi eljárás.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását az elsőfokú bíróval szemben ezen feltétellel előterjesztett elfogultsági kifogással együtt.
Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, ezzel szemben helyesen a tényállás, miszerint 2022. április 24. napján a fegyelmi eljárás elrendelésére jogosult elnök a fegyelmi eljárás lefolytatása érdekében megkereste az alperes fegyelmi szervét, amely 2022. május 7. napján akkor két taggal működve - figyelemmel arra, hogy a harmadik tagot 2022. április 20-ával tagdíj nem fizetése miatt a nyilvántartásból törölték - meghozta a fegyelmi határozatát, amely a felperest kizárta. Az előzményi perben a fegyelmi határozatot rögzítő fegyelmi jegyzőkönyvet csatolták, a jogerős ítélet alapján a fegyelmi eljárás újbóli elrendelésére került sor, így a fegyelmi vétség nem évült el. A megismételt fegyelmi eljárásban a fegyelmi szerv több fegyelmi vétséget vizsgált, így a Kormányhivatal határozatában megjelölt szabálysértésen túl a megismételt eljárás tárgyává tette a felperesnek azt a megismételt eljárásban jogait visszaélésszerűen gyakorló magatartását, hogy úgy kívánt mentesülni a felelősség alól, miszerint az eljárt vadőrrel szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezést használt.
Kérte mellőzni a tényállásból azt, hogy az alperes elnöke egyből az Intézőbizottsághoz fordult volna, továbbá azt is, hogy RJ az első fegyelmi határozat meghozatalakor a Fegyelmi Bizottság tagja lett volna. Hangsúlyozta, hogy RJ tagsági jogviszonyával kapcsolatos jogsérelmek, valamint az Intézőbizottság határozatának hiányosságai, amelyről az elsőfokú ítélet állást foglalt, nem képezik a per tárgyát. Felhívta arra a figyelmet, hogy az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett, a megismételt eljárásban az eljárt vadőrrel szemben tett kifejezés, mint fegyelmi vétség, önmagában jogszerűvé teszi a támadott fegyelmi határozatot, ebben az esetben az elévülés fel sem merülhetett. Hangsúlyozta, hogy a kizárás jogintézményének lényegét tekintve következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az egyesületek autonómiájába tartozik, hogy mely tagi magatartásokat tekintenek a szervezet szempontjából jelentősnek, az egyesület működését illetően méltó vagy méltatlan megnyilvánulásnak, ezáltal kizárásra alkalmasnak.
Mindezen felül részletezte, hogy az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelése az iratokkal ellentétes, okszerűtlen és kirívó logikai ellentmondást tartalmazó bírói mérlegelésen alapult. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét úgy folytatta le, hogy nem állt rendelkezésére az alperesi előadást alátámasztó bizonyítékokon kívül más bizonyíték, még közvetve sem. A bíróság az általa valósnak vélt feltételezéseit valós tényekként és közvetett bizonyítékokként állította be, holott azok nem bizonyítékok voltak, csupán a tanúk véleményei és a felperes feltételezései. RJ tanú vallomása nem vehető figyelembe, hiszen maga is kizárásra került a társaságból, így elfogulatlan tanú nem lehet, objektív vallomás tőle nem várható. A Fegyelmi Bizottság tagjaként 2022. áprilisában nem járhatott el, mert tagdíj nem fizetése miatt 2022. április 20-án törölték. IJ tanúvallomása szintén mellőzendő, mivel ő maga is elmondta, hogy nem tényeket tud, állításai pusztán a véleménye, következtetései, de egyébként sem lehet perdöntő, hogy a közgyűlésen tett felvetésére a társaság tagjai nem reagáltak, hiszen közgyűlési felvetésének a felperes személyéhez nem volt köze. Mindezzel szemben abból kell kiindulni, hogy a perben csatolt okiratok ott és akkor készültek, amit az azokon foglalt dátumok rögzítenek. Ezzel ellentétes okirati vagy más bizonyíték nem állt a perben rendelkezésre, így attól eltérő ténymegállapítást az elsőfokú bíróság nem tehetett volna. Az alperes pedig okiratokkal bizonyította, hogy a 3 hónapos elévülési időn belül az elnök a fegyelmi eljárást a Fegyelmi Bizottságnál kezdeményezte, a Fegyelmi Bizottság a fegyelmi eljárást lefolytatta.
Sérelmezte, hogy az előzményi perben hozott ítélet éppen azt rögzítette, hogy volt megelőző fegyelmi eljárás, a bíróság ítéletének indokolása pedig irányadó a felekre és magára a későbbi perben eljáró bíróságra is. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a korábbi jogerős ítélettől jogszabályellenesen eltért, ellentétes tényeket állapított meg. Sérelmezte azt is a BH2018.4.121. számon közzétett döntésre hivatkozással, mely szerint a bírói gyakorlat szerint kizárólag azon tényeket és körülményeket lehet értékelni és figyelembe venni, amit a felperes nem pusztán a keresetében, hanem azt megelőzően, a fegyelmi bizottság határozata elleni fellebbezésében előadott, ezzel szemben a felperes a közgyűléshez címzett fellebbezésében nem sérelmezte azt, hogy a fegyelmi eljárás 3 hónapos szubjektív határideje eltelt volna. Kizárólag azt sérelmezte, hogy nem volt a fegyelmi eljárást elrendelő elnöki intézkedés. Sérelmezte továbbá az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének félrevezető jellegét, mivel azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes által a keresetében és a perfelvételi tárgyaláson előadottak alkalmatlanok az okiratok valóságtartalmának megdöntésére, majd az érdemi tárgyalás során új adatok előkerülése nélkül a keresettel egyezően állapította meg a tényállást úgy, hogy a korábbi pervezetéséhez képest az alperes részére bizonyítási lehetőséget nem adott, új anyagi pervezetést a korábbitól eltérően nem nyújtott. Kifogásolta, hogy elmaradt az alperes törvényes képviselőjének személyes meghallgatása.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a fellebbezés elbírálása kapcsán nincs jelentősége, hogy az alperes újabb fegyelmi vétség miatt is elmarasztalta a felperest a keresettel támadott határozatában. Az abban szereplő, a felperesnek tulajdonított kijelentés már magában a fegyelmi eljárásban történt, tehát ha és amennyiben az el is hangzott volna és az fegyelmi vétségre alapot adott volna, akkor el kellett volna rendelni egy újabb fegyelmi eljárást. Erre azonban nem vitásan nem került sor. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság részéről megfelelően történt és bár az alperes támadja a tanúk vallomásait, azok értékelése azonban az elsőfokú bíróság részéről helytállóan történt. IJ vallomása szerint egyértelműen arról volt szó április 18-án, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása nem szükséges a felperessel szemben, tehát ezt a bizonyítékot is helyesen értelmezte az elsőfokú bíróság.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak.
Az ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdése által rögzített módon a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között bírálta el, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban nem talált a Pp. 379. §, illetve 380. § szerinti kötelező hatályon kívül helyezésre vezető okot, illetve a Pp. 381. §-a szerinti mérlegelhető hatályon kívül helyezési okot képező lényeges eljárási szabálysértést sem és eltérő anyagi pervezetés sem volt álláspontja szerint indokolt.
Az elsőfokú bíróság a tényeket a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljeskörűen feltárta, a perben a releváns körülményeket vizsgálta, a felek eljárási jogait minden részében érvényesülni engedte - a fellebbezésben hivatkozottakkal szemben téves anyagi pervezetést, különösen olyat, amely megakadályozta volna a jogvita eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró tények felderíthetőségét, nem folytatott - a tényállást a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelése alapján, helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helytállóan alkalmazta, az ebből levezetett érdemi döntése is helyes, amelynek jogi érveit az ítélőtábla minden részében osztotta.
Csupán a fellebbezésben előadottakra tekintettel mutat rá az ítélőtábla az alábbiakra:
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. § értelmében a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerint a határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett vagy a határozatról tudomást szerezhetett volna. A határozat meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidő elteltével per nem indítható.
A Ptk. 3:37. § (1) bekezdése szerint, ha a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba ütközik, a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat meghozatalát rendeli el.
A fellebbezés elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes kizárásáról rendelkező keresettel támadott határozat jogszerűségének megállapításához már önmagában elegendő lett volna a fegyelmi határozatnak az a része, amelyet egyébként az elsőfokú bíróság nem is bírált el és nyilvánvalóan az elévülési időn belül történt, nevezetesen a felperes által a fegyelmi eljárásban a vadászmesterre tett becsületsértő kijelentés.
Ez az álláspont azonban nyilvánvalóan téves.
A fegyelmi büntetések kiszabására éppen a tényállásban már hivatkozott alapszabályi és fegyelmi szabályzati rendelkezések folytán és miatt jogszerűen csak akkor kerül sor, ha az ott írt szabályok betartásra kerülnek a fegyelmi eljárásban eljáró vadásztársasági szervek részéről. Ez lényegében azzal a következménnyel jár, hogy akkor jogszerű a kizárást kimondó fegyelmi határozat, ha azt az arra jogosult kezdeményezi a Fegyelmi Bizottságnál, amely aztán az arra vonatkozó szabályok betartásával lefolytatja a fegyelmi eljárást és az ugyancsak az erre vonatkozó belső szabályozók szerint meghatározott előírásoknak megfelelő határozatot hoz, amelyet az esetleges fellebbezés esetén a közgyűlés helybenhagy.
A fellebbezés által hivatkozott felperesi magatartás azonban éppen a fegyelmi eljárásban történt, így fogalmilag kizárt, hogy az azonos eljárásban emiatt hozott határozat jogszerű legyen. A fegyelmi eljárásban tett kijelentésre - feltéve, hogy az felveti a fegyelmi vétség elkövetését - ugyanúgy vonatkoznak az említett eljárásrendi előírások, azaz ebben az esetben is a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosultnak a tudomásszerzéstől számított határidőn belül önálló, külön fegyelmi eljárást kell kezdeményeznie és az ekként indult fegyelmi eljárásban kellett volna egy másik fegyelmi határozatot hozni ahhoz, hogy az említett magatartást jogszerű fegyelmi büntetés kövesse. Mindezek a feltételek azonban még az alperes által sem vitatottan nem történtek meg, az alperes elnöke nem kezdeményezett fegyelmi eljárást a fegyelmi eljárásban tett és az alperes által sérelmezett felperesi kijelentés miatt a felperessel szemben. Így a jelen perrel érintett fegyelmi határozat ugyan kétségtelenül tartalmazza az ahhoz vezető fegyelmi eljárásban tett felperesi kijelentést, de annak az említett indokok folytán semmiféleképpen nem lehetett volna fegyelmi büntetésben megnyilvánuló jogszerű következménye. Így a felperes e kijelentésének a fegyelmi határozatban való szerepeltetése a határozat jogszerűségét semmiben nem támasztja alá.
Az alperesi személyi autonómia egyebek mellett a társaság működésének szabályai, annak tartalmi meghatározása szabadságát jelenti, nem pedig a már megalkotott szabályoktól eltérés lehetőségét. Kétségtelen, hogy a bíróság nem vizsgálhatja felül a jogi személy döntésének célszerűségét, gazdaságosságát, nem mérlegelheti a döntéshozatalban összeütköző érdekeket; felülvizsgálati jogköre azonban kiterjed arra, hogy a támadott határozat, a döntés alapjául megjelölt felperesi magatartás fegyelmi vétségként való minősítésére a jogszabálynak, illetve az alapszabálynak megfelelően került-e sor (így BDT2019. 4044.). Kétségtelen tehát, hogy az alperes maga jogosult eldönteni, hogy milyen magatartásokat tekint fegyelmi vétségnek és hogy azokat milyen eljárásrend keretében és milyen szankciókkal kívánja sújtani, de ezeknek a szabályoknak a megalkotása után azokhoz már maga is ugyanúgy kötve van, mintha azok törvényi rendelkezések volnának. Az Alapszabály, illetve a Fegyelmi Szabályzat egyértelműen meghatározza a fegyelmi vétségek körét, a fegyelmi vétség bekövetkezése után követendő eljárásrendet. Ennek pedig a peresített fegyelmi határozatban szereplő felperesi becsületsértő kijelentés megtétele, mint fegyelmi vétség vonatkozásában maga a jelen keresettel támadott határozat egyetlen elemében sem felel meg. Az említett kijelentés megtétele miatt ugyanis nem került sor fegyelmi eljárás elrendelésére és annak lefolytatására sem, így ez okból bizonyosan törvénysértő a fegyelmi határozat.
A fellebbezés támadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást is, a bizonyítékok téves értékelésére való hivatkozással.
A polgári perrendtartás - a Pp. 263. §-a szerint kifejezett - szabad bizonyítási rendszeren alapul. Mindez a bizonyítékok megválasztásában és a bizonyítékok értékelésében is jelentkezik. A bíróságnak a Pp. 279. §-ának (1) bekezdése alapján a bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is értékelnie kell, és az így kialakult meggyőződése alapján kell megállapítania a tényállást. A szabad bizonyítás kontrollja a bíróság indokolási kötelezettsége, amelyben a Pp. 346. §-ának (5) bekezdése értelmében számot ad a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeiről, azokról az okokról, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az indokolásnak az alapvető logikai szabályokkal kell összhangban állnia, nem lehet észszerűtlen, okszerűtlen vagy iratellenes; pusztán az a körülmény, hogy egy adott bizonyítékot másként is lehet értékelni, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, nem teszi a bizonyíték értékelését okszerűtlenné (Pécsi Ítélőtábla Pf.20021/2022/4, BH1994. 622) Az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelése ezeknek a jogszabályi követelményeknek megfelelt: rendkívüli alapossággal vizsgálta meg a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, ezeket egyenként, önmagukban és a per összes adatával összefüggésben is együttesen mérlegelte. Különösen kellő súllyal vette figyelembe és részletezte a kapcsolódó alperesi határozatok szövegezését, a tanúvallomások tartalmát, a fegyelmi eljárás körülményeit, sőt még az alperes által hivatkozott fegyelmi határozatok előkerülésének időpontjait is. A bizonyítási indítványokhoz kötetlenségből következően jogszerűen mellőzte az alperesi törvényes képviselő meghallgatását, amelyet az alperes állítási és bizonyítási érdekeihez igazodóan az ítélőtábla sem talált szükségesnek. Mindezek alapján a logikai szabályoknak megfelelően, helytállóan jutott arra a következtetésre, mely szerint 2022. tavaszán az alperes elnöke a Fegyelmi Bizottságnál fegyelmi eljárás lefolytatását nem kezdeményezte a felperessel szemben, a fegyelmi eljárás elrendelése 2022. december 30. napján történt, amikor a fegyelmi vétségről bizonyos tudomásszerzéstől számított, a fegyelmi eljárás jogszerű megindítására irányadó határidő már eltelt. A bizonyítás felülmérlegelésére ekként az ítélőtábla indokot nem talált.
Az ítélőtábla nem találta alaposnak azt a fellebbezési hivatkozást sem, hogy a felperes közgyűléshez címzett fellebbezésében nem hivatkozott a cselekmény elévülésére, így azt már keresettel sem érvényesítheti. Az e tárgyban kialakult bírói gyakorlat egyértelmű abban a tekintetben, hogy nem a pert megelőző, hanem a keresetlevélben előadott jogsértéseknek van relevanciája. Mint ahogy a BH 2020.117. szám alatt közzétett döntésben a Kúria rámutatott: a társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság az adott tényállásra irányadó keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában megjelölt jogszabálysértéseken túl hivatalból nem észlelhet, nem vizsgálhat további jogszabálysértést. A jelen perbeli esetben viszont a keresetlevélben sérelmezte és hivatkozott arra a felperes, hogy a cselekmény, amely miatt a fegyelmi büntetést kiszabták, elévült. A fellebbezésben hivatkozott BH 2018.4.121. számú eseti döntés pedig nem ezzel kapcsolatos, hanem azzal, hogy a társasági határozat megtámadására nyitva álló anyagi jogi határidő kezdő időpontja a határozatról való tudomásszerzéssel esik egybe.
Nem volt helytálló a törvényszék jogerős ítéletében elfoglalt indokokhoz kötöttségre hivatkozás sem, mivel annak az ítéletnek az anyagi jogerőhatása a Pp. 360. § (1) bekezdésére figyelemmel a jelen perre nem terjedt ki, mert azt a felek nem ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt indították.
Az ítélőtábla a fellebbezés tartalmára figyelemmel felhívja, hogy a fellebbezés az elsőfokon eljárt bíróval szembeni elfogultsági bejelentést és erre való hivatkozással előterjesztett kizárási kérelmet tartalmazott, ám ezt is csak feltételesen, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére fenntartva. Az elsőfokú bíróság ítéletét azonban az ítélőtábla nem helyezte hatályon kívül, így a kizárási kérelem egyébként sem értelmezhető.
A kifejtett okok miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján, annak helyes indokainál fogva, helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.013/2024/3.)