adozona.hu
BH 2025.2.47
BH 2025.2.47
Az elévülést nem szakítja meg az, hogy a végrehajtási eljárást a bírósági végrehajtót követően - jogszabályváltozás folytán - az adóhatóság végzi [Az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 7. § (1) bek. 22. pont, 19. § (1) bek., 125/A. § (7) bek.; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:22. §; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Járásbíróság a felperessel szemben - a Törvényszék 4.Bf.177/2015/8. számú ítéletével helybenhagyott - B.633/2014/13. számú, 2016. június 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével 26 518 922 Ft összegű vagyonelkobzást rendelt el (a továbbiakban: a vagyonelkobzást elrendelő ítélet).
[2] A jogerő napján kiállított egységes értesítővel végrehajtási eljárás indult. A bírósági végrehajtó 2016. július 19-én fizetési felszólítást, 2016. augusztus 31-én munkáltatói letiltást bocsátott ki, majd ...
BH 2025.2.47 Az elévülést nem szakítja meg az, hogy a végrehajtási eljárást a bírósági végrehajtót követően - jogszabályváltozás folytán - az adóhatóság végzi [Az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 7. § (1) bek. 22. pont, 19. § (1) bek., 125/A. § (7) bek.; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:22. §; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Járásbíróság a felperessel szemben - a Törvényszék 4.Bf.177/2015/8. számú ítéletével helybenhagyott - B.633/2014/13. számú, 2016. június 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével 26 518 922 Ft összegű vagyonelkobzást rendelt el (a továbbiakban: a vagyonelkobzást elrendelő ítélet).[2] A jogerő napján kiállított egységes értesítővel végrehajtási eljárás indult. A bírósági végrehajtó 2016. július 19-én fizetési felszólítást, 2016. augusztus 31-én munkáltatói letiltást bocsátott ki, majd 2016. szeptember 13-án a felperes vagyonára foglalást kísérelt meg, ami nem járt eredménnyel.
[3] Az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) hatályba lépésével a 2018. január 1-jén folyamatban lévő végrehajtási eljárást az adóhatóság folytatta, az ügy iratait az illetékes elsőfokú adóhatóságnak 2020. december 14-én kézbesítették, ahol a végrehajtás folytatódott.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2020. december 17-én kiadott fizetési felszólítását a felperes házastársa 2021. január 27. napján átvette. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság 2021. június 10-én gépjármű-lekérdezést, pénzintézeti megkeresést, 2021. október 13-án ismét gépjármű-lekérdezést foganatosított, majd 2021. november 8-án helyszíni szemlét tartott a felperes ingatlanán, a megkísérelt foglalás nem járt eredménnyel.
[5] A felperes 2022. március 23. napján előterjesztett kérelmében a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte elévülésre, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 819. § (3) bekezdés d) pontjára, az Avt. 4. § (3) bekezdésére, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényre (a továbbiakban: Vht.) hivatkozással. Álláspontja szerint a vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályainak megfelelően kell végrehajtani, az nem tulajdonjogi természetű, így elévülése a törvényben meghatározott idő elteltével bekövetkezhet. A vagyonelkobzást elrendelő ítélet szerint a követelés 2016. évben vált esedékessé, az elévülés 2016. december 31-én kezdődött és 2020. december 31-én érdemi végrehajtási cselekmény hiányában bekövetkezett.
[6] Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet elutasította.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 6434924669 számú végzésével az elsőfokú végzést helyben hagyta a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 75. § (3) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:35. §-ára hivatkozással megállapítva, hogy az állam tulajdoni igénye nem évül el.
[8] A felperes keresete alapján eljárt elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes végzését - az elsőfokú végzésre is kiterjedően - megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Döntését a Kúria Kfv.35.174/2022/7. számú ítéletére alapította, melyben a legfőbb bírói fórum - utalva a Kfv.35.595/2021/6. és Kfv.35.083/2022/9. számú kúriai határozatokra - kimondta, hogy a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, így elévülése bekövetkezhet.
[9] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Kfv.35.454/2022/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részeit hatályon kívül helyezte. A Kúria megállapította, hogy alperes a keresettel támadott határozatában eltérő jogi álláspontja okán, a vagyonelkobzás dologi jogi természetéből kiindulva nem vizsgálta a követelés elévülésének lehetőségét, az elévülés kezdő és záró időpontjait, illetőleg megszakítását, nyugvását, amely kérdésekről az elsőfokú bíróság elsőként nem dönthetett, azok tisztázása, elbírálása az adóhatóság feladata.
Az adóhatóság első- és másodfokú határozata
[10] A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság végzésével a felperes végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmét ismételten elutasította.[11] Indokolása szerint a vagyonelkobzást elrendelő ítélet jogerőre emelkedésekor (2016. június 21.) hatályos Vht. 57. §-a, 210/D. § (1) bekezdése, a Ptk. 6:22 §-a, a továbbá a törvényszéki végrehajtó által foganatosított eljárási cselekmények (2016. július 6. Törvényszék megkeresése; 2016. július 18. nyilvántartási adatok lekérése; 2016. július 19. a felperes részére fizetési felszólítás kiadása; 2016. augusztus 31. jövedelemletiltás felperes munkabéréből; 2016. szeptember 13. foglalás a felperes lakóhelyén; 2020. március 26. végrehajtó értesítése a fennálló követelésről) alapján az elévülés megszakadt, az egyes cselekmények foganatosítása között 5 év nem telt el, így a törvényszéki végrehajtó által átadott követelés végrehajtásához való jog az átadás napjáig (2020. december 14.) nem évült el.
Az átadást követően az Avt. 29. § (1) bekezdése, 125/A. § (7) bekezdése, valamint az elévülést megszakító cselekmények (2020. december 17. fizetési felszólítás; 2021. június 10. gépjármű adatbázisból adatlekérés; 2021. június 10. ingatlan tulajdon lekérdezése; 2021. június 15. pénzintézeti megkeresés; 2021. október 13. gépjármű adatbázisból lekérdezés; 2021. november 9. jegyzőkönyv kiállítása) alapján sem állapítható meg a végrehajtáshoz való jog elévülése az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 202. § (1) bekezdése szerinti feltételek hiányában.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes végzésével az elsőfokú végzést helyben hagyta. Indokolása szerint a végrehajtási eljárás megszűnésének az Avt. 18. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott esetei nem állnak fenn, az elsőfokú adóhatóság határozatának indokaival egyetértett. Az elévülést a Törvényszék Bevételi Csoportjának a fennálló követelés nyilvántartásáról, nagyságáról a Törvényszéki Végrehajtóknak címzett, 2020. március 26-án kelt értesítése, a végrehajtási ügy 2020. december 14-i átadása megszakították. A felperes fellebbezésében előadottakkal szemben az utolsó joghatás kiváltására alkalmas végrehajtási cselekmény nem a 2016. szeptember 13-án foganatosított helyszíni eljárás volt, így az elévülés sem következhetett be 2021. szeptember 13-án. Téves az Avt. 19. § (1) bekezdésére hivatkozása is.
A kereseti kérelem
[13] A felperes keresetében az alperes határozatának elsődlegesen a megváltoztatását, a végrehajtási eljárás megszüntetését; másodlagosan - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára kötelezését kérte.[14] Álláspontja szerint az első- és másodfokú hatóság jogi álláspontja téves, a végrehajtási jog az Avt. 19. § (1) bekezdése és a Vht. 57. § (1) bekezdése alapján is elévült. A követelés 2016. évben vált esedékessé, így az elévülés az Avt. 19. § (1) bekezdése szerint 2016. december 31. napján kezdődött és az adóhatóság érdemi végrehajtási cselekménye hiányában 2020. december 31. napján bekövetkezett. Amennyiben lett volna végrehajtási cselekmény, akkor az elévülés időpontja 6 hónappal későbbi: 2021. június 30. napja.
[15] A Vht. 57. § (1) és (4) bekezdései alapján a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Utalt a Ptk. 6:22. §-ára, a 6:25 § (3) bekezdésére, a Kúria BH 2009.113. számú eseti döntésére. Rögzítette, hogy az utolsó joghatás kiváltására alkalmas végrehajtási cselekmény a 2016. szeptember 13-án foganatosított helyszíni eljárás volt, így ehhez az időponthoz képest 2021. szeptember 13-án a Vht. 57. § (1) bekezdése szerint az elévülés bekövetkezett. A 2021. november 8-án tartott helyszíni szemle pedig már a végrehajtási jog elévülését követően történt.
[16] Előadta, hogy 2022. január 7-én előterjesztett kérelmére a végrehajtási eljárás teljes iratanyagát megkapta, azonban abban az elsőfokú hatóság által hivatkozott (2021.06.10. 6928084464 számú KEKKH online gépjármű adatbázisból lekérdezés, 2021.06.10. 6968221058 számú pénzintézeti megkeresés, a 2021.10.13. 7459227706 számú KEKKH online gépjármű adatbázisból lekérdezés) iratok nem szerepelnek, így azokat eljárás megszakító cselekményként értékelni sem lehet, továbbá nem igazolt, hogy ezek a megkeresések ténylegesen megtörténtek.
[17] Az alperes védiratában - a végzésében foglalt indokok fenntartása mellett - a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[20] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[21] Indokolása szerint a másodfokú hatóság döntése jogszerű, a végrehajtási eljárás megszüntetésének elévülés jogcímén nem volt helye. A felperesnek az Avt. 19. § (1) bekezdésére hivatkozása nem alapos, az alperes megfelelő jogszabályok alkalmazásával, helyes értelmezésével megalapozott döntést hozott.
[22] Az alperessel egyezően állapította meg, hogy a követelés átadásának napjáig (2020. december 14.) a követelés nem évült el. Az átadást követően az Avt. 1. § (4) bekezdése, 29. § (1) bekezdése, 125/A. § (7) bekezdése volt alkalmazandó. A felperes részére 2020. december 17. napján küldött fizetési felszólítás, illetőleg az ezt követően rögzített végrehajtási cselekmények pedig megszakították az elévülést.
[23] Hivatkozott a Vht. 210/D. § (1) bekezdésére, a Ptk. 6:22. §-ára, az EBH 2004.1037. számú eseti döntésre, továbbá arra, hogy az elsőfokú határozat 6 olyan cselekményt is rögzített, melyek mindegyike alkalmas volt az elévülés megszakítására, mivel a követelés behajtását szolgálták.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen - az alperes végzésére is kiterjedően - a megváltoztatását, a végrehajtási eljárás megszűntetését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását; harmadlagosan a megváltoztatását, az alperes végzésének - az elsőfokú végzésre is kiterjedő - megsemmisítését, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte, előadva változatlan tartalommal a kérelmében, keresetlevelében részletesen kifejtett jogi érveit.[25] Vitatta az elsőfokú adóhatóság által 2020. december 17-én kibocsátott fizetési felszólítás szabályszerű kézbesítését, mivel nem bizonyított, hogy a házastársa azt átvette volna.
[26] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (2)-(3) bekezdéseit, 78. § (1)-(2) bekezdéseit, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdéseit, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 58. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt tényállástisztázási kötelezettséget.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[31] Az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg a perben elbírálandó jogkérdést, ítélete jogszerű,
[32] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal összefüggésben kiemeli, hogy nem volt vitatott a perben a vagyonelkobzást elrendelő bírósági ítélet jogerőre emelkedésének, a felperessel szemben a követelés esedékessé válásának időpontja (2016. június 21.), mely egyben a végrehajtási eljárás megindításának időpontja is. Az ekkor hatályos Vht. 210/D. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a vagyonelkobzást pénzösszegben rendelte el, annak végrehajtását - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - a pénzkövetelés behajtásának szabályai szerint kell foganatosítani.
[33] A Ptk. 6:23. § (1) bekezdése kimondja, hogy az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. A Ptk. 6:22. §-a értelmében e törvény eltérő rendelkezésének hiányában a követelés 5 év alatt évül el.
[34] A 2018. január 1. napjától hatályos Avt. 131/A. § (2) bekezdése szerint 2019. december 31-ét követően az állami adó- és vámhatóság végzi a végrehajtást a 29. § (1) bekezdés 6. pont és 9-21. pontjai szerinti, 2019. január 1-jét megelőzően kiállított azon végrehajtható okiratok tekintetében, amelyek esetében a végrehajtási eljárás érdemi befejezésére 2019. december 31-ig nem került sor. A 2019. december 31. napján folyamatban lévő ügyeket 2020. január 31-ig kellett átadni.
[35] Ahogy a Kúria a Kfv.35.595/2021/6. számú ítélete [37] bekezdésében rögzítette, a törvényszéki végrehajtói feladatok adóhatóság részére történő átadásával egyidejűleg az Avt. pontosította az e feladatok ellátásához kapcsolódó végrehajtható okiratok körét. Bevezetésre került a bűnügyi követelés fogalma, azok olyan igazságügyi követelések, amelyek a büntetőeljárásban szankcióként kerültek kiszabásra. Ide tartozik a vagyonelkobzás is.
[36] A felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy jelen eljárásban az Avt. 19. § (1) bekezdése alkalmazandó, mely szerint a tartozás és a meghatározott cselekmény végrehajtásához való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 4 év elteltével évül el. Ha az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik.
[37] A tartozás fogalmát az Avt. 7. § (1) bekezdés 22. pontja határozza meg, annak minősül az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adó, vám, az általános közigazgatási rendtartás alapján végrehajtásra átadott fizetési kötelezettség, adók módjára behajtandó köztartozás, valamint a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás.
[38] A vagyonelkobzás, mint - a [35] bekezdésben kifejtettek szerint - bűnügyi követelés nem tekinthető az Avt. 7. § (1) bekezdés 22. pontjában meghatározott tartozásnak, és meghatározott cselekmény végrehajtásának sem, így a felperesi hivatkozással ellentétben az eljárásban a 4 éves elévülési idő alkalmazására nincs lehetőség. Helytállóan állapította meg - az alperessel egyezően - az elsőfokú bíróság az Avt. 125/A. § (7) bekezdése szerinti elévülési szabály alkalmazását, mely alapján a végrehajtásához való jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, ami a Ptk. 6:22. § (1) bekezdése alapján 5 év.
[39] A vagyonelkobzást elrendelő bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor (2016. június 21.) a Vht. 210/D. § (1) bekezdése volt hatályban, ezért az adóhatóság jogszerűen vizsgálta, hogy a Vht. alapján a végrehajtási ügy átadását megelőzően a végrehajtáshoz való jog elévült-e a Vht. 57. § (1) bekezdésére és a Ptk. 6:22. § (1) bekezdésére tekintettel.
[40] A Vht. 210/D. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a vagyonelkobzást pénzösszegben rendelte el, annak végrehajtását - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - a pénzkövetelés behajtásának szabályai szerint kell foganatostani. A Vht. 57. § (1) bekezdése kimondja, a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, amit a Vht. 57. § (4) bekezdése szerint bármely végrehajtási cselekmény megszakíthat. Az elévülés időtartama a Ptk. 6:22. § (1) bekezdése szerint 5 év.
[41] Az elévülés kezdetétől (2016. június 21.) számított 5 év - végrehajtást megszakító cselekmény nélkül - 2021. június 21-én telt volna le, azonban jelen ügyben a végrehajtás átadása ezt megelőzően, már 2020. december 14. napján megtörtént, így az elévülés Vht. 57. § -a alapján nem következett be.
[42] Ezt követően a Kúria vizsgálta, hogy az ügyben alkalmazandó Avt. 125/A. § (7) bekezdésében foglaltak szerint volt-e olyan végrehajtási cselekmény, ami az elévülést megszakította.
[43] Helytállóan hivatkozott a felperes a BH 2009.113. számú eseti döntésre, melyben a Kúria a Vht. 57. § (4) bekezdésére vonatkoztatva kimondta, hogy a jogalkotó az elévülést megszakító végrehajtási cselekmények pontos körét nem határozza meg, az bármely végrehajtási cselekmény lehet. A jogalkalmazóra hárul annak vizsgálata, hogy a konkrét cselekmény alkalmas-e az eljárás előbbre vitelére, alkalmas-e joghatás kiváltására.
[45] A felperes szerint 2016. szeptember 13-án tartott helyszíni szemle volt az utolsó végrehajtási cselekmény, ami az elévülést megszakította. Ezzel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy elévülést megszakító cselekmény volt a Törvényszék Bevételi Csoportjának a 2020. március 26-i értesítése, 2020. december 14-én a végrehajtási iratok átadása az adóhatóságnak, továbbá a 2020. december 17-én kiadott 6720122717 számú fizetési felszólítás.
[46] A Kúria megvizsgálva az alperes által megjelölt végrehajtási cselekményeket megállapította, hogy a Törvényszék Bevételi Csoportjának értesítése a Törvényszék Végrehajtói részére arról, hogy követelést tart nyilván, nem minősül olyan intézkedésnek, amely joghatás kiváltását eredményezte volna.
[47] Az Avt. 2018. január 1-jén lépett hatályba, rendelkezése alapján a végrehajtást a bírósági végrehajtó után az adóhatóság folytatta. A végrehajtó személyének megváltozása e törvény rendelkezésén alapul, és következménye egyebek mellett a végrehajtási iratok átadása, amely független a felek akaratától.
[48] A Kúria megállapította: nyilvántartásról értesítés, illetve a végrehajtó személyében a törvény erejénél fogva történt változás következményekénti iratátadás a végrehajtás megszakítására nem alkalmas cselekmények.
[49] Az iratok ugyanakkor alátámasztják, hogy a hatóság 2020. december 17-én kiadta felperesnek a 6720122717 számú fizetési felszólítást, mely tartalmazta a vagyonelkobzás jogcímén fennálló követelés összegét, az ügyszámot, az alapul szolgáló jogszabályok felsorolását. A fellelhető kézbesítési igazolás szerint a felszólítást 2021. január 27. napján helyettes átvevőként a felperes házastársa vette át.
[50] A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII.4.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése értelmében a postai küldeményt a címzett, vagy e rendelet eltérő rendelkezésének hiányában az egyéb jogosult átvevő részére kell kézbesíteni. Egyéb jogosult átvevőnek a 15. § (4) bekezdése és a 16. § (4) bekezdése szerinti alkalmi átvevő, a 16. § (3) bekezdésében meghatározott helyettes átvevő, a 19. §-ban meghatározott meghatalmazott, valamint a 20. §-ban meghatározott közvetett kézbesítő minősül. A 16. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy helyettes átvevőnek minősül a) a címzett 14. életévét betöltött a Polgári törvénykönyv szerinti hozzátartozója. A Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja alapján közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, 2. pont szerint hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona, és testvére, és a testvér házastársa.
[51] A felperes hivatkozásával ellentétben a fizetési felszólítás szabályszerű kézbesítését az alperes igazolta, a házastársa, mint közeli hozzátartozó - helyettes átvevő részére az irat kézbesíthető volt. A fizetési felszólítás a végrehajtás érdekében tett intézkedés, mely az elévülést megszakítja, így a fizetési felszólítás átvétele időpontjában: 2021. január 27-én az elévülés megszakadt.
[52] A felperes által elismert elévülést megszakító cselekménytől (2016. szeptember 13.) az elévülés újra megkezdődött és elévülést megszakítóként hivatkozott cselekmény hiányában az elévülés 2021. szeptember 13-án következett volna be. Ezt megelőzően azonban 2021. január 27-én a fizetési felszólítás átvétele az elévülést újból megszakította, az 5 éves elévülési idő újra megkezdődött, lejárata 2026. január 27. Az elévülést megszakító intézkedés (szabályszerűen kézbesített fizetési felszólítás) okán a további, szintén az elévülést megszakítóként hivatkozott intézkedések vizsgálata okafogyottá vált.
[53] A felperes a végrehajtás megszüntetés iránti kérelmét 2022. március 23. napján terjesztette elő, mely időpontban a végrehajtási jog elévülése még nem következett be, ennek hiányában a kérelem nem volt teljesíthető, amit az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is helytállóan, jogszabálysértés nélkül állapított meg.
[54] Mindezek folytán a Kúria a jogerős elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.189/2024/8.)