adozona.hu
BH 2025.1.22
BH 2025.1.22
A vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség alapja a vagyonmozgás. A napelemes kiserőmű tulajdonjogát az építési tevékenységgel (beépítéssel) az építő szerezte meg, az ingatlan-adásvételnek nem tárgya a kiserőmű tulajdonjogának átruházása, ezért a vagyonszerző illetékfizetési kötelezettségét kizárólag az ügylet tárgyát képező földterület forgalmi értéke alapján kell meghatározni [2017. évi CL. törvény (Art.) 2. §; 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1. § (1) bek., 18. § (1) bek., 26. § (1a) bek. d) pont; 201
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 29 hrsz-ú ingatlan 3,4501 hektár nagyságú, általa bérelt részén, 2015 évben saját költségén, pályázati támogatás igénybevétele mellett napelemes kiserőművet létesített. A földrészletre a felperes használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték a bérleti szerződés alapján, majd földhasználati jog a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló az 2013. évi CCXII. Törvény (a ...
BH 2025.1.22 A vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség alapja a vagyonmozgás. A napelemes kiserőmű tulajdonjogát az építési tevékenységgel (beépítéssel) az építő szerezte meg, az ingatlan-adásvételnek nem tárgya a kiserőmű tulajdonjogának átruházása, ezért a vagyonszerző illetékfizetési kötelezettségét kizárólag az ügylet tárgyát képező földterület forgalmi értéke alapján kell meghatározni [2017. évi CL. törvény (Art.) 2. §; 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1. § (1) bek., 18. § (1) bek., 26. § (1a) bek. d) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:18. § (1) bek., 5:39. § (1) bek., 5:69. § (1)-(2) bek., 5:70. §, 8:1. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 29 hrsz-ú ingatlan 3,4501 hektár nagyságú, általa bérelt részén, 2015 évben saját költségén, pályázati támogatás igénybevétele mellett napelemes kiserőművet létesített. A földrészletre a felperes használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték a bérleti szerződés alapján, majd földhasználati jog a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló az 2013. évi CCXII. Törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. § (1) bekezdése alapján 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnt, így azt az ingatlan-nyilvántartásból törölték.[2] A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (Energetikai Hivatal) a 2015. november 16. napján kelt határozatával 12,5 évben határozta meg az itt megtermelt villamosenergia kötelező átvételének időtartamát, majd a 2015. december 10. napján kelt határozatával a kiserőművet megújuló energiaforrásból származó villamosenergia termelésre 5 évre minősítette alkalmasnak. Ezt követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal a 2016. január 12. napján meghozott BOS/01/239-2/2016. számú határozatával a kiserőmű, valamint a hozzá kapcsolódó termelői vezetékek és külső kezelőterű kompakt állomás ÉM-30/2014 számú építési engedélynek megfelelő megvalósítása folytán a felperes kérelme alapján a kiserőmű használatbavételét engedélyezte.
[3] A Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatala mint ingatlanügyi hatóság a 2017. évben meghozott határozatával a tárgyi ingatlan felperes használatában álló "c" alrészletének művelési ágát - természetbeni állapotnak megfelelően - "kivett, egyéb napelemes kiserőmű"-re módosította, majd a tulajdonos kérelmére az ingatlant megosztotta, mely eredményeként létrejött a 43 hrsz-ú 1,9449 m2 területű, "kivett, napelemes kiserőmű" megjelölésű ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan). A perbeli ingatlant a felperes az ingatlantulajdonossal 2018. április 5. napján kötött szerződéssel 50 éves határozott időtartamra bérbe vette. A szerződés rögzítette, hogy a felperes a földrészleten napelemes kiserőművet létesített, melyet a bérbeadó hozzájárulásával üzemeltet. A bérbeadó hozzájárulását adta a felperes használati joga bejegyzéséhez.
[4] A napelemes kiserőmű 3480 db napelem táblából, 40 db inverterből, a hozzájuk kapcsolódó elektromos-hálózati csatlakozási energiaellátási rendszerekből, berendezésekből és építményekből áll. A kiserőmű tervezett időtartama 25 év, teljesítménye 480 kWh. A rendszer moduláris elemekből áll, az egyes paneleket fix tartószerkezetek tartják. A napelemek a földterülettől fizikailag elválaszthatóak anélkül, hogy az elválasztott elemek elpusztulnának vagy számottevő értékcsökkenést szenvednének.
[5] Az ingatlan tulajdonosa mint eladó és a felperes mint vevő között 2022. június 20. napján létrejött adásvételi szerződés alapján a felperes megvásárolta a perbeli ingatlant 3 000 000 forint vételár ellenében. A szerződésben rögzítésre került, hogy a felek a vételár megállapításánál figyelembe vették, hogy az ingatlanon lévő felépítményt az eladó hozzájárulásával a vevő saját költségén létesítette.
[6] Az elsőfokú adóhatóság a fizetési meghagyásával a felperest 6 520 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Az ingatlan forgalmi értékét 163 000 000 forintban határozta meg (elfogadta a földterület forgalmi értékét a szerződéses vételár összegében, 3 000 000 forintban, míg a felépítmény forgalmi értékét 160 000 000 forintban állapította meg).
[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a fizetési meghagyást - eltérő indokolással - helybenhagyta.
[8] Határozatát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3. § (3) bekezdésére, 26. § (1a) bekezdés d) pontjára, 68. § (1) bekezdésére, 69. § (1) bekezdésére, 102. § (1) bekezdés b) és e) pontjára, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:15. és 5:16. §-aira, 5:38. § (2) bekezdésére, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 10. és 18. pontjaira alapította. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.623/2019/8., Kfv.I.35.465/2012/5., Kfv.I.35.601/2011/3., Kfv.I.35.654/2015/5. (KGD 2016.161.) és Kfv.I.35.076/2016/4. (EBH 2016.K.22.) számú eseti döntéseire.
[9] A határozat indokolása szerint az alperes nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a napelemes kiserőmű nem a földterület alkotórésze, az tartozékként kapcsolódik a földhöz, és ezért ingóságnak minősül. Kifejtette, hogy a dologkapcsolat megítélésénél nem csupán azt kell vizsgálni, hogy a műszaki leválaszthatóság lehetséges-e, hanem az ingatlant funkcionális egységként kell kezelni, komplex, összetett vizsgálat szükséges annak megállapítására, hogy a szétválasztás funkcionálisan milyen hatást gyakorol az ingatlanra. A szerződés tárgyát képező vagyonelemek az ingatlanhoz kötődnek, hiszen azok az ingatlan-nyilvántartás szerinti "napelemes kiserőmű" funkciójához, annak működtetéséhez szükségesek. A kiserőmű eltávolításával, szétszerelésével az adott funkciójú műszaki létesítmény alkalmatlanná válik eredeti rendeltetésére, így a naperőmű a földterülettel alkotórészi kapcsolatban áll.
[10] A felépítmény utáni illetékmentesség alkalmazására nem látott lehetőséget. Érvelése szerint az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja értelmében a felépítménynek épületnek kell minősülnie. Mivel a kiserőmű az Étv. értelmében nem épület, hanem sajátos építmény, az illetékmentesség a felperes vagyonszerzésére nem alkalmazható.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetlevelében az alperes határozatának a fizetési meghagyásra kiterjedő megváltoztatását, a vagyonszerzési illeték 120 000 forintban történő megállapítását, másodlagosan az első- és a másodfokú határozatok megsemmisítését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.[12] Előadta, hogy a kiserőmű nem alkotórésze a földterületnek, az ingóságnak minősül, azt visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség nem terheli. E körben - a föld és a felépítmény szétválaszthatósága tekintetében - hivatkozott a Kúria Kfv.37.266/2012/9. számú eseti döntésére. Álláspontja szerint a földterület és a kiserőmű között nem áll fenn szoros funkcionális kapcsolat, az alperes által e körében hivatkozott Kúriai döntések (Kfv.I.35.623/2019/8., Kfv.I.35.465/2012/5., Kfv.I.35.601/2011/3.) alapjául szolgáló ügyek tényállása jelentősen eltért a perbeli esettől. A kiserőmű használhatósága, rendeltetése nem szűnik meg a leszereléssel, hiszen az állagsérelem, értékvesztés nélkül bármikor újra felépíthető, és a földterület sem válik használhatatlanná, értéke vagy használhatósága nem csökken számottevően. A földterület művelési ág szerinti besorolása - az alperes értelmezésével szemben - nem a rendeltetését jelenti. Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanok "kivett" jellegeként történt feltüntetésére kizárólag jogszabályi előírásoknak, különösen az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 11. § (4) bekezdése, 14. §-a és 23. § (3) bekezdése rendelkezéseinek való megfelelés céljából kerül sor, mely előírja ezen állapot feltüntetését. Egy földterület művelési ág szerinti besorolása a földminősítés részletes szabályairól szóló 47/2017. (IX. 29.) FM rendelet 2. § (3) bekezdése értelmében a földterület aktuális "természetbeni" állapotát hivatott jelölni, nem pedig állandó rendeltetését.
[13] A kiserőmű tulajdonjogát nem átruházással és nem az eladótól szerezte meg, hanem azt maga létesítette a saját vagyonából, ezért a vagyonmozgás hiánya fogalmilag kizárja a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség keletkezését [Kfv.I.35.654/2015/5., Kfv.I.35.020/2016/6., Kfv.I.35.048/2016/5.].
[14] Emellett hivatkozott arra is, hogy ha a bíróság megítélése szerint történt volna vagyonmozgás, a telek és a kiserőmű együttesen minősül ingatlannak, illetékfizetési kötelezettsége azért sem áll fenn, mert az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja a kiserőműre is alkalmazandó, mert azt saját maga létesítette. A mentességi szabályt nemcsak épületre, de más építményre is alkalmazni kell (Itv. 18. § (1) bekezdés, Étv., Ptk. 8:1. § (6) bekezdése, EBH 2016.K.22.).
[15] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján.
A jogerős ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a fizetési meghagyásra kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[17] A perbeli földterület és a felépítmény viszonyát vizsgálva irányadónak tekintette a Kúria Kfv.I.35.623/2019/8., Kfv.I.35.465/2012/5. és Kfv.I.35.601/2011/3. számon meghozott döntéseiben foglaltakat, függetlenül attól, hogy a döntések egyike sem napelemes kiserőmű vonatkozásában megállapított visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséggel érintett ügyben született. Megállapította, hogy a kiserőmű az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz kötődik, tekintve, hogy ezen műszaki létesítmény az ingatlan ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett napelemes kiserőmű funkciójának ellátásához szükséges és egyben elengedhetetlen is. A perbeli "kivett, egyéb napelemes kiserőmű" megnevezésű ingatlan olyan funkcionális egységet képez, amelynek esetleges szétválasztása esetén az ingatlan ingatlan-nyilvántartásban is feltüntetett funkciója megszűnne. Ezáltal tehát a földterület és a felépítmény működése egymásra utalt, következésképpen a napelempark a felperes által megvásárolt ingatlan alkotórészének minősül.
[18] Kifejtette, hogy a Kúria felperes által megjelölt Kfv.I.35.654/2015/5., Kfv.I.35.020/2016/6. és Kfv.I.35.048/2016/5. számú döntései és az Alkotmánybíróság 112/B/2001. és 207/B/2001. számú határozatai vezettek el az Itv. 2016. január 1. napjával történt módosításához, melynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXXVII. törvény 44. §-a beiktatta az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontjában foglalt illetékmentességi szabályt. A módosító jogszabályi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás nem hagy kétséget afelől, hogy a szóban forgó illetékmentességi szabály egyértelmű jogalkotói célja, hogy az azonos illetékjogi megítélést biztosítson a saját telkükre, illetve az idegen telekre építkezők számára az ingatlan megszerzésével kapcsolatos adásvételi szerződésekkel összefüggő visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség megállapítása során. Kizárólag abban az esetben foghatna helyt a felperes keresetlevelében hivatkozott kúriai döntésekre alapított jogi álláspontja a vagyonszerzés hiányát illetően, amennyiben az általa létesített felépítmény önálló ingatlanként bejegyzésre került volna az ingatlan-nyilvántartásba. Amennyiben a más személy tulajdonában álló telken történő ráépítés automatikusan azzal a következménnyel járna, hogy az ingatlannak az építő általi megszerzésekor a felépítmény után nem keletkezne illetékkötelezettség, kiüresítené az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja szerinti illetékmentességi szabályt. A kiserőmű az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetésére nincs jogszabályi lehetőség, így a 2022. június 20. napján megkötött adásvételi szerződés nemcsak a földterület, hanem az azon korábban létesített napelempark vonatkozásában is vagyonszerzést eredményezett felperes esetében. Ebből következően tehát a felperes által megvásárolt ingatlan alkotórészének minősülő napelemparkot alperes jogszerűen minősítette a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjának.
[19] Ugyanakkor az alperes jogszabálysértően mellőzte az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazását a Ptk. 8:1. § (6) bekezdésében foglaltakat tekintettel. Utalt a Kúria Kfv.I.35.654/2015/5. (KGD 2016.161.) számon közzétett döntésére. Úgy ítélte meg, hogy az illetékmentességi szabály megalkotása kapcsán a jogalkotó feltehető akarata nem irányulhatott arra, hogy kifejezetten csak az Étv. 2. § 10. pontja szerinti épület fogalmi körébe tartozó felépítmények létrehozói mentesüljenek az illetékfizetési kötelezettség alól. Az illetékmentességi szabály az idegen telken, saját vagyonból megvalósított ráépítés illetékjogi következményeit vonja le.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását kérte.[22] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. 5:15-5:16. §-ainak megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a kiserőmű a földterület alkotórészének, és nem ingóságnak minősül. Az alkotórészi minőséget a funkcionális kapcsolat önmagában nem alapozza meg, az elsőfokú bíróság által felhívott kúriai döntések [Kfv.I.35.601/2011/3., Kfv.I.35.465/2012/5., Kfv.I.35.623/2019/8.] - ügyazonosság hiányában - nem irányadóak. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a funkcionális egységet a földterület és a kiserőmű között az ingatlan művelés alól kivett megnevezésének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére utalással. Előadta, hogy a jogerős ítélet indokolása a kiserőmű ideiglenes, illetve végleges jellege kapcsán sem helytálló. Az elsőfokú bíróság - habár nem mondta ki, hogy tartós jellegű kapcsolat áll fenn a kiserőmű és a földterület között -, azonban arra hivatkozott, hogy a kapcsolat nem tekinthető ideiglenesnek. A megállapítás alapjaként azonban kizárólag a bérleti szerződés 50 éves időtartamát említette. A bérleti idő azonban nem ad információt a kiserőmű élettartamára, ideiglenes vagy tartós jellegére.
[23] Másrészt arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az Itv. 1. §-ába, 18. § (1) bekezdésébe és a Ptk. 5:18. § (1) bekezdésébe, 5:39. § (1) bekezdésébe és 5:70. §-ába ütköző módon, a Kúria közzétett határozataitól [Kfv.I.35.654/2015/5., Kfv.I.35.020/2016/6., Kfv.I.35.048/2016/5., EBH2016. K.22.] jogkérdésben alaptalanul eltérve jutott arra a következtetésre, hogy a saját költségen létesített kiserőművet a földterület tulajdonosától, átruházással szerezte meg. Vagyonmozgás hiányában vagyonátruházási illeték fizetésére nem lehet köteles.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítéletet - az alkotórészi kapcsolat megállapítása körében - hatályban tartani kérte azzal, hogy elismerte, a felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem alapos.[27] A Kúria előrebocsátja, hogy idegen telken a vagyonszerző saját költségére megvalósított, majd az ingatlan-nyilvántartásba "kivett, napelemes kiserőmű"-ként bejegyzett ingatlan adásvétele kapcsán a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség tárgyában érdemben még nem döntött, a felek és az elsőfokú bíróság által értékelt kúriai gyakorlat ezért csak részkérdésekben lehet a jelen ügyben irányadó.
[28] A Kúria Kfv.I.35.623/2019/8. számú ítéletével elbírált ügyben nem a földrészlet és a felépítmény (fűtőmű), hanem a felépítmény egyes elemeinek (kazánok) alkotórészi minőségét vizsgálta. A Kfv.I.35.465/2012. számú ügyben az illetékköteles ügylet a kivett üzem egészéről köttetett, az építtető és a földtulajdonos személye nem vált el.
[29] A Kfv.I.35.654/2015/5. (KGD 2016.161) számú ítélettel zárult ügyekben a Kúria már állást foglalt, hogy ha a földterület tulajdonosa és a föld alkotórészének minősülő felépítmény (kút) építtetője eltérő személy, ilyen tartalmú megállapodásuk esetén az adásvétel, így a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség tárgya kizárólag a földterület. A Kfv.I.35.020/2016/6., Kfv.I.35.076/2016/4. (EBH 2016.K.22.) és Kfv.I.35.048/2016/5. számú döntések elvi tartalma szerint az idegen földterületre saját anyagból való önálló ingatlan (gazdasági épület, üzemcsarnok és üvegház) ráépítése, megállapodás alapján, a visszterhes vagyonátruházási illeték szempontjából nem minősül más módon történő vagyonszerzésnek, így nem esnek illetékkötelezettség alá. Az ügyek az épületek ingatlan-nyilvántartásban történő feltüntetése kapcsán keletkeztek.
[30] A Kfv.I.35.601/2011/3. számú, alperes által hivatkozott döntést a Legfelsőbb Bíróság hozta, így nem minősül a Kúria közzétett határozatának [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pont, 197/C. § (2) bekezdés], precedensként nem hivatkozható.
[31] A Kúria korábbi döntéseit ügyazonosság hiányában irányadónak mindezért csak egyes elemeiben tekinthette, azonban a megjelölt határozatok érvelését osztva, azokhoz illeszkedve jelen ügyben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részben téves jogi érveléssel, de helytállóan semmisítette meg a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásáról szóló, jogszabálysértő fizetési meghagyást és az azt helybenhagyó másodfokú határozatot, ezért a jogerős ítélet indokokolása megváltoztatásának volt helye.
[32] Az illetékkiszabás alapjául jelen ügyben kivett, napelemes kiserőmű művelési ágú ingatlan adásvétele szolgált. A felek a szerződésben egyrészt azt rögzítették, hogy az ingatlan az eladó kizárólagos tulajdonában áll, másrészt azonban azt is, hogy a vételár megállapításánál a felek figyelembe vették, hogy az ingatlanon található felépítményt a vevő (felperes) az eladó hozzájárulásával saját költségén létesítette.
[33] Az elsőfokú bíróság rögzítette a felperes saját költségén, a földrészlet tulajdonosának hozzájárulása alapján létesített kiserőmű felperes által beszerzett hatósági engedélyeit, köztük az építési engedély alapján kibocsátott használatbavételi engedélyt, amely alapja volt az eredeti, nagyobb területű és mezőgazdasági hasznosítású ingatlan megosztásának, és a kivett, napelemes kiserőmű művelési ágú, önálló ingatlan létrejöttének.
[34] A Kúria rögzíti, hogy az ingatlanon létrehozott felépítmény önálló ingatlanként nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, annak ellenére, hogy építési engedély alapján, építési munka eredményeként jött létre és használatbavételi engedéllyel is rendelkezik. Az eladó és a felperes között a szerződéskötéskor nem volt azonban vitatott, hogy az nem képezte az eladó tulajdonát. Az alperes is elismerte ezt a tényt a felülvizsgálati ellenkérelmében.
[35] Az Itv. 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, […] kell fizetni." Az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint "Ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik."
[36] A vagyonszerzési illetékfizetés alapja tehát az illetékköteles ügylettel megvalósult vagyonmozgás.
[37] Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) hatálya a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerint kiterjed az adóval, a járulékkal, az illetékkel, a hozzájárulással, a díjjal összefüggő, a központi költségvetés, az Alapok vagy az önkormányzati költségvetés javára teljesítendő, törvényen, önkormányzati rendeleten alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó). Az Art. 2. §-a szerint az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti [A szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye (valódisági klauzula)].
[38] Az illetékköteles ügylet az eladó és a felperes mint vevő között létrejött tulajdonátruházási szerződés volt. Az ügylet valós tartalmát a magánjogi rendelkezések alapján kell megállapítani, és azokat az adójogi (illetékjogi) rendelkezések szerint kell minősíteni.
[39] A magánjogi szabályokat a Ptk. tartalmazza. A Ptk. Ötödik könyv "A tulajdonjog megszerzése" V. cím IX. fejezetében szabályozza a tulajdonjog átruházással történő megszerzésének szabályait. A Ptk. 5:39. § (1) bekezdése általános jelleggel rögzíti, hogy "Átruházással a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni." Ezen rendelkezés alóli kivételek jelen üggyel nem hozhatók összefüggésbe. Figyelemmel arra, hogy az eladó az illetékköteles ügylet megkötésekor nem volt a felépítmény tulajdonosa, annak tulajdonjogát nem is ruházhatta át.
[40] A szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye folytán, a kiserőmű tekintetében a vagyonmozgás mint a vagyonátruházási illetékfizetés feltételének hiányában a perbeli ingatlanon lévő felépítmény nem képezheti a felperes illetékfizetési kötelezettségének tárgyát. Ennek következtében a perben nem releváns az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja szerinti illetékmentességet biztosító rendelkezés, ugyanis illetékmentességet előíró kivételszabály alkalmazásának előfeltétele, hogy az ügylet egyébként illetékköteles legyen.
[41] Az elsőfokú bíróság mindennek következtében tévesen állapította meg, hogy az illetékköteles ügylettel az eladó a felépítmény tulajdonjogát is átruházta, így az a vagyonszerzési illeték tárgya, és az ügyletre az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontjában foglalt illetékmentesség alkalmazandó.
[42] Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben az illetékköteles ügylet nem terjedt ki az ingatlanon lévő felépítményre, az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tévesen vizsgálta a földterület és a felépítmény, mint dologösszesség egyes elemeinek tulajdonjogát, egymáshoz való viszonyát, funkcionális kapcsolódását, valamint megjegyzi a Kúria, hogy a felperes és az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a ráépítés tényére, mert annak törvényi definíciója [Ptk. 5:70. §] azt feltételezi, hogy a ráépítő jogcím, azaz építési jogosultság nélkül hozza létre az építményt. Jelen perbeli esetben a földtulajdonos és a felperes közti megállapodások, illetve az építési és használatbavételi engedély ténye kizárja a ráépítési szabályok alkalmazhatóságát. Az e két körben kifejtett ítéleti érveket ([61]-[68] és [73] és [75] bekezdés), ezért a Kúria a jogerős ítéletből mellőzi.
[43] Mindezen indokok alapján a Kúria megállapította, hogy az adóhatóság határozata az illetékfizetési kötelezettséget a földterület forgalmi értékét meghaladó részében jogszabálysértő, a jogerős ítélet közigazgatási határozatot megsemmisítő rendelkezése helytálló, azonban indokolása téves, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával az indokolás megváltoztatásával tartotta fenn hatályában.
(Kúria Kfv.V.35.147/2024/7.)