adozona.hu
BH 2025.1.18
BH 2025.1.18
I. Az adóssal szemben eredménytelen csődeljárás után elrendelt felszámolási eljárásban az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtását követően engedményezéssel megszerzett követeléseket a felszámolás során nem illetik meg azok a kedvezmények, mint az eredeti hitelező követeléseit. II. A hitelező olyan követelés beszámításával, amelyet az adós elleni csődeljárás kezdeményezését követően szerzett meg engedményezéssel, a csődeljárást követő felszámolási eljárás alatt nem szüntetheti meg az adóssal szem
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az alperes között 2018. augusztus 17-én határozott időre szóló bérleti szerződés jött létre a felperesnek az ingatlan1 alatti területen létesített pernyetároló siló és a hozzátartozó szállító, szellőztető, adagoló, silóürítő berendezések használatára. A felek egyúttal vételi jogot is kikötöttek az alperes javára a bérlet tárgyaira.
[2] A felperes 2020. június 30-ával csődeljárás, majd 2021. július 1-jével felszámolás hatálya alá került.
[3] A felek a csődeljárás alatt, 202...
BH 2025.1.18 I. Az adóssal szemben eredménytelen csődeljárás után elrendelt felszámolási eljárásban az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtását követően engedményezéssel megszerzett követeléseket a felszámolás során nem illetik meg azok a kedvezmények, mint az eredeti hitelező követeléseit.
II. A hitelező olyan követelés beszámításával, amelyet az adós elleni csődeljárás kezdeményezését követően szerzett meg engedményezéssel, a csődeljárást követő felszámolási eljárás alatt nem szüntetheti meg az adóssal szemben fennálló fizetési kötelezettségét [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 36. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes között 2018. augusztus 17-én határozott időre szóló bérleti szerződés jött létre a felperesnek az ingatlan1 alatti területen létesített pernyetároló siló és a hozzátartozó szállító, szellőztető, adagoló, silóürítő berendezések használatára. A felek egyúttal vételi jogot is kikötöttek az alperes javára a bérlet tárgyaira.[2] A felperes 2020. június 30-ával csődeljárás, majd 2021. július 1-jével felszámolás hatálya alá került.
[3] A felek a csődeljárás alatt, 2021. június 9-én - a vagyonfelügyelő jóváhagyásával - adásvételi szerződést kötöttek a bérleti szerződéssel érintett berendezésekre. Az alperes a 14 300 000 forint + áfa, összesen 18 161 000 forint vételárfizetési kötelezettségének a felperes számlájában megjelölt 2021. július 9-i határidőre nem tett eleget.
[4] Az alperes a felperes hitelezőivel 2020. július 1. és 2021. január 25. között kötött engedményezési szerződések eredményeként összesen 133 408 381 forint összegben jelentett be hitelezői igényt a felperes elleni felszámolási eljárásban.
[5] A felperes felszámolója 2021. december 2-án 8 napos póthatáridővel, majd eredménytelensége után 2022. február 10-én 3 napos póthatáridővel hívta fel az alperest a felperes számlája szerinti vételár megfizetésére. Az alperes a 2022. január 5-i válaszlevele szerint arról nyilatkozott, hogy fenntartja a jogát a vételár beszámítással történő teljesítésére.
[6] A felszámoló 2022. március 8-án az alperessel kötött adásvételi szerződéstől a felperes nevében elállt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:154. § (1) és (2) bekezdés b) pontja alapján. Másodsorban felmondási jogát gyakorolta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 47. § (1) bekezdése szerint. Felhívta egyúttal az alperest a berendezések felperes részére történő birtokba bocsátásra.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében a megszűnt adásvételi szerződés alapján elsődlegesen a Ptk. 6:154. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja, 6:213. § (1) bekezdése, 6:212. § (3) bekezdése és a 6:112. § (1) bekezdése alapján, másodlagosan a Cstv. 47. § (1) bekezdésére figyelemmel kérte az alperes kötelezését a szerződés tárgyát képező berendezések felperes részére történő birtokba bocsátására.[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ingatlan1 területén létesített 250 m3 területű pernyetároló siló, valamint a hozzá tartozó szállító, szellőztető, adagoló és silóürítő berendezéseket 15 napon belül adja a tulajdonos (felperes) birtokába.[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az alperes a felek közti adásvételi szerződésből őt terhelő vételárat nem fizette meg; azt beszámítással kívánta rendezni. Utóbbira tartozóan a 2022. január 5-i nyilatkozatát jelölte meg, amelyben fenntartotta a jogát a vételár beszámítással való rendezésére.
[12] A másodfokú bíróság a Cstv. 36. § (1) bekezdésének a beszámítást korlátozó szabályára tekintettel értékelte, hogy az alperes által beszámítani kívánt követelések alperesre engedményezésére a csődeljárás kezdetét, azaz 2020. június 30-át követően került sor. Hangsúlyozta a Kúria Gfv.VII.30.161/2017/13. számú határozatában foglalt jogértelmezés alapján, hogy a csődeljárás a felszámolás elkerülését célzó eljárás, sikertelensége esetén automatikusan, a felek akaratától függetlenül indul a felszámolási eljárás. Mindebből következően ebben az esetben nincs a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerinti felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem, egyebekben pedig - ahogy azt a Kúria irányadónak tartott végzése tartalmazza - a csődeljárásban a hitelezők ugyanúgy többletinformációhoz juthatnak az adóssal szembeni követelésekre és az adós vagyonára vonatkozóan, mint a felszámolási eljárás során. Ezért a csődeljárás és a felszámolási eljárás e vonatkozásában azonos feltételeket teremt a hitelezők tekintetében. Ugyan a csődeljárás és a felszámolási eljárás tartama alatt sem kizárt az adóssal szembeni követelés engedményezése, azonban az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjától, illetve ennek hiányában a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően engedményezéssel megszerzett követelések a felszámolás során nem élveznek olyan kedvező helyzetet, mint az engedményező hitelezőt megillető követelések. Az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel a csődeljárás időtartamát a felszámolási eljárás részeként kell ilyen esetben, a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerinti határidő számításánál figyelembe venni. Ezt támasztja alá a Cstv. 28. § (1) bekezdés f) pontjának arra vonatkozó rendelkezése is, hogy a csődeljárásban már nyilvántartásba vett követeléseket nem kell újra bejelenteni.
[13] Az alperesnek a 2015/848. EU rendeletére (a továbbiakban: Fizetésképtelenségi rendelet) már a viszontválaszában is előadott hivatkozása kapcsán a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a Fizetésképtelenségi rendelet 9. cikk (1) bekezdését. A Fizetésképtelenségi rendelet A melléklete alapján ugyanis Magyarország vonatkozásában fizetésképtelenségi eljárás a csődeljárás és a felszámolási eljárás is. A beszámítási jog gyakorlását a hazai jog a Cstv. 36. § (1) bekezdésében korlátozza. Ebben a kérdésben tehát nem az EU rendelet, hanem a hazai jog rendelkezése az irányadó. Az alperes által beszámítani kívánt követelések alperesre engedményezésére a felperessel szemben elrendelt csődeljárás kezdetét, 2020. június 30-át követően került sor, a vételár beszámítás útján való teljesítésének már nem volt helye a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerint.
[14] A másodfokú bíróság az adásvételi szerződés alanyait a Ptk. 6:215. § (1) bekezdése szerint terhelő szolgáltatás, ellenszolgáltatás szabályára is tekintettel megállapította, hogy az alperes a vételárfizetési kötelezettségének nem tett eleget, annak ellenére, hogy annak teljesítésére az eredeti határidő után hónapokkal később - az elsőfokú ítélet helytálló álláspontjának megfelelően - a felperes több ízben megfelelő póthatáridőt adott. A felperes a Ptk. 6:154. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja alapján elállhatott az adásvételi szerződéstől, az alperes pedig a Ptk. 6:213. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 6:212. § (1) és (3) bekezdése szerint köteles a birtokában lévő ingóságok kiadására.
[15] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy az eredeti állapot helyreállítása és a jogalap nélküli birtoklás vizsgálata körében, megfelelő alperesi hivatkozás hiányában - a rendelkezési elv és az érdemi döntés korlátja miatt [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (2) bekezdés, 342. § (3) bekezdés] - nem vehető figyelembe sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban az az egyébként ismertté vált körülmény, hogy az alperest a felek közötti bérleti szerződés határozott ideje alatt (2028. augusztus 21-ig) használati jog illette meg. A kereset alapján az eredeti állapot helyreállítására nem a bérleti, hanem az adásvételi jogviszony vonatkozásában került sor, ezért az eredeti állapot bérleti szerződéssel kapcsolatos figyelembevételére hivatalból nem kerülhet sor. A Ptk. 6:108. § (3) bekezdésében írtak alkalmazása nem merült fel: az ott írt kérelemtől eltérő rendelkezés nem írja felül az ellenkérelmen való túlterjeszkedés Pp. 342. § (3) bekezdésében foglalt tilalmát. Az ellenkérelem megváltoztatása a korábbiaktól eltérő, további anyagi jogi kifogás [Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pont a) alpont] előadásával a Pp. 373. §-ába ütközött volna.
[16] Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tulajdonosként megalapozottan követelte a jogalap nélküli birtokos alperestől a perbeli ingóságok kiadását [Ptk. 5:36. § (1) bekezdés, Ptk. 5:9. § (1) bekezdés].
[17] Rögzítette a jogerős ítélet, hogy az alperes fellebbezésében foglaltakkal szemben a felperes tulajdonjoga fennállásának megállapítása iránt nem volt önálló kereseti kérelem, ez csupán a perbeli ingóságok kiadásának indoka, ezért az elsőfokú bíróságnak arról nem kellett az ítélete rendelkező részében külön rendelkeznie.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a beszámítási kifogásnak helyt adó döntéssel kérte a kereset elutasítását, másodlagosan amiatt, mert a felek közti bérleti szerződés alapján az alperes jogosult a kiadni kért eszközök birtoklására. Harmadlagosan kérte az eredeti állapot helyreállítására és a tulajdonjog megállapítására irányuló kereset elutasítását, negyedlegesen pedig az első- vagy a másodfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.[19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Cstv. 36. § (1) bekezdésébe, a Fizetésképtelenségi rendelet 9. cikk (1) bekezdésébe, a Ptk. 5:9. §-ába, 6:213. § (1) bekezdésébe, 6:212. § (3) bekezdésébe, a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. és 11. pontjaiba, 170. § (4) bekezdésébe, 237. § (3) bekezdésébe, 341. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő és ellentétes a Kúria 2010. évi PK véleményével, valamint a Pfv.20.744/2021/6., Pfv.21.080/2022/5., Pfv.20.092/2022/3., Gfv.30.166/2022/7., Pfv.21.080/2022/5. számú döntéseivel.
[20] Előadta, hogy a vizsgált engedményezés időpontjában a felszámolási kérelem nem volt benyújtva. Specializálta az ügyet, hogy a csődeljárás első hónapjában került sor az engedményezések túlnyomó részére. Ebben az időpontban a hitelezők az adós vagyonáról nem kaphattak teljes képet. Az adós csődeljárást záró mérlege szerint vagyona meghaladta a hitelezői követeléseket.
[21] Álláspontja szerint az egységes fizetésképtelenségi eljárás elvének általános jellegű átültetése sem a törvényi, sem a bírói gyakorlatnak nem felel meg és ellentétes a Fizetésképtelenségi rendelet szabályával is. A Fizetésképtelenségi rendeletből következően egyedül a jogalkotó számára biztosított annak lehetősége, hogy korlátozza a hitelezők adóssal szembeni követelései beszámítását a fizetésképtelenségi eljárásban. A bírói gyakorlatnak erre nincs jogosultsága.
[22] Állította, a jogszerűen közölt és hatályosult beszámítási nyilatkozata miatt tévedtek az eljárt bíróságok, hogy azt beszámításra alkalmatlannak minősítették.
[23] Hivatkozott arra is, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében a bíróság által hivatalból vizsgálandó körülmények közé tartozott a felek közti bérleti szerződés és az alperes abból következő joga a birtoklásra. Az eljárt bíróságoknak - végső soron az anyagi pervezetés szabályainak alkalmazásával - a bérleti szerződés rendelkezését figyelembe kellett volna venniük.
[24] Fenntartotta azt az érvelését, hogy a felperes valódi tárgyi keresethalmazatban terjesztette elő azt a további kereseti kérelmét, amely a tulajdonjogának megállapítására irányult. Keresetét a bíróságok ebben a körben elmulasztották külön rendelkezéssel elutasítani és hibás a perköltségről való döntésük is.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A Kúria rögzíti, hogy a Gfv.III.30.008/2024/2. számú végzésével engedélyezte a felülvizsgálatot a beszámítás Cstv.-beli korlátozását, a fizetésképtelenségi eljárások egységességét érintő felülvizsgálati támadás körében [Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont]. A Kúria ebben a jogértelmezési kérdésben a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatában még nem foglalt állást és megállapítható az is, hogy a jelzett jogkérdés nem csak újszerű, de jelentősége számottevő, kihat a jogegységre, jogbiztonságra is.[27] A Kúria az engedélyezési kérelemben megjelölt további két jogkérdésben - sem az eredeti állapot helyreállítása körében hivatalból vizsgálandó kérdéseket, sem a tárgyi keresethalmazat esetén a kereseti kérelmek kimerítését illetően - nem engedélyezte a felülvizsgálatot, azt ebben a körben a Gfv.III.30.008/2024/2. számú végzésében megtagadta.
[28] A felülvizsgálati eljárás kereteit tekintve mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálati kérelem kizárólag az engedélyezett részében volt érdemben vizsgálható: vagyis a Cstv. 36. § (1) bekezdésére és a Fizetésképtelenségi rendelet 9. cikk (1) bekezdésére alapított körben. A felülvizsgálati kérelemben ezen felül előadott jogszabálysértések, így az eredeti állapot helyreállítása során a bérleti szerződés hivatalból figyelembe veendő tartalma, az anyagi pervezetés ezzel összefüggésben állított hibája és a felülvizsgálati kérelem szerint önállónak minősülő kereseti kérelem mikénti elbírálása és az ezekkel kapcsolatban állított eltérés a közzétett kúriai határozatoktól, a vizsgálatukhoz szükséges engedélyezés hiányában érdemben nem vizsgálhatók a felülvizsgálati eljárásban.
[29] A Kúria a jogerős ítéletet az engedélyezett körben a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátain belül vizsgálta felül, és az alperes által megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
[30] A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értelmezte a Cstv. beszámítást korlátozó szabályát, amellyel a Kúria maradéktalanul egyetértett. A jogerős ítélet helytálló indokainak megismétlése nélkül a felülvizsgálati kérelem hivatkozásaira tekintettel a következőket emeli ki.
[31] A Kúria már több határozatában értelmezte a csődeljárás mint a felszámolást közvetlenül megelőző fizetésképtelenségi eljárás és eredménytelensége miatt a csődeljárást nyomban követő felszámolási eljárás viszonyát, ezzel összefüggésben egyben a Cstv. határidőkre vonatkozó szabályait, melyet jelen ügyben is irányadónak tart (Gfv.VII.30.161/2017/13., Gfv.VII.30.321/2013/8.). Nemcsak a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott tényállásokra nézve, de a hitelezők felszámolás során történő joggyakorlására, igénybejelentésére és az engedményezések időbeli alakulására kiterjedően mondta ki a Kúria, hogy egységesnek kell tekinteni a csődeljárást a felszámolási eljárással, és a felszámolási kérelem benyújtásától számítani rendelt egyes határidők kapcsán jelentősége a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának van.
[32] A csődeljárás ugyanis a felszámolás elkerülését célzó eljárás; sikertelensége esetén automatikusan, a felek akaratától függetlenül indul a felszámolás. A csődeljárásban a hitelezők ugyanúgy többletinformációhoz juthatnak az adóssal szembeni követelésekre és az adós vagyonára vonatkozóan, mint a felszámolás során, ezért megállapítható, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás e vonatkozásban azonos feltételeket teremt a hitelezők tekintetében. A hitelezők a sikertelen csődeljárás esetén fel tudják mérni, hogy a felszámolás megindulása következtében milyen kielégítésre számíthatnak és ettől függően dönthetnek követelések engedményezéséről.
[33] A fizetésképtelenségi eljárás (csődeljárás vagy felszámolás) megindulásával - az említett eljárások egyik vagy másik félre vonatkozó kényszerjellegéből fakadóan - az adós és a hitelező jogviszonyát addig meghatározó polgári jogi szabályok helyébe speciális rendelkezések léphetnek. E rendelkezések érvényesülése csak úgy biztosítható, ha alkalmazásuk során a fizetésképtelenségi eljárások egységesnek minősülnek. A csődeljárás időtartamát, a felszámolás megindulásáig tartó időszakot a felszámolási eljárás részeként kell figyelembe venni a Cstv.-ben írt egyes határidők számításánál, a jogkövetkezmények megállapításánál.
[34] A felszámolás alatt ilyen, a Cstv. 36. §-ában meghatározott korlátok között engedett polgári jogi jogintézmény a beszámítás. Szigorú csődjogi szabályozását alapvető polgári jogi tulajdonsága és annak a felszámolási eljárás sajátosságainak megfeleltetett joghatása indokolja: nevezetesen az, hogy a beszámítás eredményeként olyan hitelezői követelés nyerhet kielégítést, amely egyébként az adós vagyonából a kielégítési sorrend felszámolási eljárásban irányadó szabályai szerint nem kaphatna kifizetést. A törvény ennek felismerésével zárja ki a beszámítási jog gyakorlását olyan hitelezői követelésre, amelyet a hitelező a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezését követően (vagy ha a követelés később keletkezett, annak keletkezését követően) engedményezéssel szerzett.
[35] E szabály helyes értelme szerint az adóssal szemben a csődeljárás lefolytatására, illetve, ha csődeljárás nem előzte meg a felszámolást, a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtását követően engedményezéssel megszerzett követelések a felszámolás során nem élveznek azonosan kedvező helyzetet a hitelező beszámítási joggyakorlása során, mint az eredetileg az engedményező hitelezőt megillető követelések.
[36] Az alperes olyan hitelezői követelések beszámításával, amelyeket a felperes elleni csődeljárás kezdeményezését követően szerzett meg engedményezéssel, a csődeljárást követő felszámolási eljárás alatt nem szüntethette meg az adós felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségét.
[37] A Kúria rögzíti, hogy a Fizetésképtelenségi rendelet 7. cikk (1) bekezdéséből és a 7. cikk (2) bekezdés d) pontjából kitűnően az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogára tartozik a fizetésképtelenségi eljárás valamennyi joghatásának, valamint - többek között - azoknak a felételeknek a meghatározása is, amelyek alapján beszámítás igényelhető. A Cstv. ez utóbbira tartozó szabályozását a törvény 36. § (1) bekezdése és a 38. § (3) bekezdése tartalmazza.
[38] A Kúria a Cstv. ügyben releváns 36. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés helyes tartalmát - az ott írt határidőt és annak jogkövetkezményét meghatározó körülmény, a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására irányuló kérelem (felszámolási kérelem) benyújtásán keresztül - annak értelmezésével tárta fel, amelyhez a nyelvtani és rendszertani módszeren túl az Alaptörvény 28. cikke lehetővé tette számára a teleologikus értelmezés alkalmazását is. A vizsgált eljárásjogi helyzetet tekintve: akkor, ha eredménytelen csődeljárás a törvény erejénél fogva (tehát nem a fél ezirányú külön kérelmére) fordul át felszámolási eljárásba, az adott rendelkezés nem értelmezhető egyedül a nyelvtani módszer alkalmazásával. A Cstv. 36. § (1) bekezdésében írt, a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem és azon keresztül a teljes rendelkezés tartalma csak a jogszabály céljának megfelelő, vagyis az objektív teleologikus jogértelmezésre kiterjedő vizsgálattal tárható fel. [A Kúria hasonlóan járt el, amikor a Cstv. 36. § (1) bekezdésének további, az ügyben nem releváns tartalmát értelmezte (Gfv.VII.30.132/2018/4.).]
[39] A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet nem jogszabálysértő az alperes által megjelölt okból, ezért azt a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.008/2024/8.)