adozona.hu
BH 2025.1.17
BH 2025.1.17
I. A szerződésszegés miatti kártérítési felelősséget a Ptk.-nak a kontraktuális felelősség megállapításának feltételeire, illetve a kontraktuális kártérítés mértékére vonatkozó szabályaitól lényegesen eltérően szabályozó felelősségkorlátozó - vagy kizáró általános szerződési feltétel - kivéve, ha megfelel a felek között kialakult korábbi gyakorlatnak, vagy nem tér el lényegesen a szokásos szerződési gyakorlattól - csak külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás esetén válik a szerződés részévé. II. A szokás
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az építési betontermékek gyártásával foglalkozó felperes 2016. január 28-án betonelemgyártó berendezés szállítását rendelte meg a Kft1.-től 2016. december 31-i szállítási határidővel. A Kft1. a berendezés gyártását a felperes kérésére a Kft2.-től rendelte meg szintén 2016. december 31-i határidővel. A Kft2. a térkőgyártó gép működtetéséhez szükséges 2 darab hidraulikai tápegységet 2016. év első felében az alperestől rendelte meg, ezek 2016. októberére elkészültek és a felperes veszprémi t...
BH 2025.1.17 I. A szerződésszegés miatti kártérítési felelősséget a Ptk.-nak a kontraktuális felelősség megállapításának feltételeire, illetve a kontraktuális kártérítés mértékére vonatkozó szabályaitól lényegesen eltérően szabályozó felelősségkorlátozó - vagy kizáró általános szerződési feltétel - kivéve, ha megfelel a felek között kialakult korábbi gyakorlatnak, vagy nem tér el lényegesen a szokásos szerződési gyakorlattól - csak külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás esetén válik a szerződés részévé.
II. A szokásos szerződési gyakorlatnak megfelelő feltételnek az adott üzletágban hasonló szerződések alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szerződéses feltétel minősül. Az ilyen feltételtől lényegesen eltérő általános szerződési feltétel külön figyelemfelhívás és kifejezett elfogadás után válhat a szerződés részévé.
III. A felek között valamely általános szerződési feltétellel összefüggésben kialakult korábbi szerződéses gyakorlat kimutatható rendszeres és ismétlődő forgalmi kapcsolatot jelent. Ennek megállapításához az szükséges, hogy a szerződő felek kapcsolatában a feltételt már több alkalommal alkalmazták és szükséges az is, hogy ne legyen kétség abban a tekintetben, hogy a tartalmát a másik szerződő fél ismerte [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (3) bek., 6:78. § (2)-(3) bek., 6:142. §, 6:143. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az építési betontermékek gyártásával foglalkozó felperes 2016. január 28-án betonelemgyártó berendezés szállítását rendelte meg a Kft1.-től 2016. december 31-i szállítási határidővel. A Kft1. a berendezés gyártását a felperes kérésére a Kft2.-től rendelte meg szintén 2016. december 31-i határidővel. A Kft2. a térkőgyártó gép működtetéséhez szükséges 2 darab hidraulikai tápegységet 2016. év első felében az alperestől rendelte meg, ezek 2016. októberére elkészültek és a felperes veszprémi telepén a helyükre kerültek.[2] Az alperes a számára adott megrendelés előtt az árajánlatában utalt az Általános Szerződési Feltételeire (a továbbiakban: ÁSZF), melyek a honlapon megtalálhatók, vagy kérésre elektronikus formában megküldhetőek.
[3] Az ÁSZF VII. pontja a jótállási és szavatossági feltételek között rögzítette, hogy a megrendelő az előző pontokban szabályozott szavatossági igényeken túlmenően egyéb igényt nem támaszthat, különösen nem a következményi károk (pl.: termeléskiesés, gépkárosodás) megtérítéseben. Az ÁSZF IX/1. pontja kimondta továbbá, hogy az alperes nem vállal felelősséget a közvetett vagy közvetlen, anyagi vagy nem anyagi természetű kárért, amíg kétséget kizáróan be nem bizonyosodik, hogy a kárt ő okozta és a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye, a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Az alperes felelőssége bármely megrendelői igény érvényesítése esetén csak az általa elvégzett nettó vállalási díj 15%-ának erejéig áll fenn.
[4] Az ÁSZF V/5. pontja a szállítási határidő kapcsán azt tartalmazta, hogy az alperes ajánlatában szereplő határidők tájékoztató jellegűek. Az alperes a végleges teljesítési határidőt a megrendelés visszaigazolásában adja meg a műszaki és szállítási kérdések tisztázása és szükség esetén előleg megfizetése után.
[5] 2016. november 11-én a Kft2. szintén az alperestől rendelte meg a térkőgyártó gép működéséhez szükséges hidraulikus folyadék áramlását biztosító csövezés elkészítését, 12 192 000 forint (nettó 9 600 000 forint) vállalkozói díj ellenében. Az alperes ajánlata a korábbihoz hasonlóan utalt a honlapon megtalálható - vagy kérésre megküldhető - ÁSZF-re. A felek szállítási határidőként 2016. év 48. (november 28-ával kezdődő) hetében állapodtak meg.
[6] A Kft2. 2016. november 18-án e-mailben árajánlatot kért az alperestől a leszállított hidraulika tápegységek közül a rakatoló tápegységének beüzemelésére, melynek hidraulikus és villamos bekötése már korábban megtörtént.
[7] Az alperes a rakatoló hidraulikus tápegység beüzemelésére vonatkozó megrendelést 2017. január 5-én igazolta vissza azzal, hogy a teljesítés 2017. év 14. hetén történik, a díja 968 200 forint + áfa. A térkőgyártó beüzemelésére vonatkozó 2016. december 6-án elküldött megrendelést pedig 2017. január 17-én azzal, hogy a teljesítés ideje 2017. év 14. hete, a vállalkozói díj 1 184 000 forint + áfa.
[8] 2017. március 8-án megtörtént a térkőgyártó tápegység és a rakatoló tápegység beüzemelése. A Kft2. az alperes részére a vállalkozói díjat 2017. novemberében megfizette.
[9] A felperes 2017. december 21-én keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszéken a Kft1.-vel szemben a szállítási határidő elmulasztásával okozott elmaradt haszonból álló kára megtérítésére. A Fővárosi Törvényszék az 56. számú jogerős ítéletével 291 012 289 forint és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a Kft1.-t késedelemmel okozott kár címén.
[10] 2020. október 15-én a felperes, a Kft1. és a Kft2. között engedményezési szerződés jött létre a felperesnek a Kft1.-vel szemben fennálló és részére megítélt 291 012 289 forint és járulékai összegű követelés rendezésére. Rögzítették, hogy a teljesítés késedelmét ténylegesen az okozta, hogy az alperes késedelmesen szállította a Kft2. részére a hidraulikai egységet és késedelmesen teljesítette az annak üzembehelyezéséhez szükséges becsövezési munkálatokat is. A felperes szerződéses célja és a szerződési láncolat ismerete mellett megállapították, hogy a Kft1.-nek is követelése áll fenn a Kft2.-vel szemben a Fővárosi Törvényszék által meghozott ítélet alapján a vele megkötött vállalkozási szerződésből eredően az ítéletben részletezett mértékben és jogcímen, és az előbbiek folyományaként a Kft2.-nek is ugyanilyen mértékű és jogcímű jövőbeli követelése áll fenn az alperessel szemben. Minderre figyelemmel a Kft1. a Kft2.-vel szembeni követelését, a Kft2. pedig az alperessel szembeni követelését a felperesre engedményezte annak érdekében, hogy kártérítési igényét közvetlenül a késedelemért felelős alperessel szemben érvényesítse. Megállapodtak, hogy az engedményezési megállapodásból következően a Fővárosi Törvényszék ítéletéből eredően egymással szemben a továbbiakban nincs követelésük.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében 291 012 289 forint és ennek 2017. január 1-jétől számított késedelmi kamata megfizetésében kérte marasztalni az alperest a Kft2.-től engedményezéssel megszerzett kártérítési követelés címen, valamint további 2 057 300 forint, ugyancsak engedményezéssel megszerzett - tartalmilag - pervesztességből eredő perköltségviselési kötelezettség miatti kártérítés megfizetését kérte.[12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése alapjául hivatkozott többek között az ÁSZF VII/10. és IX/1. pontjaiban írt felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötésekre. Vitatta a teljesítési késedelmét is.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 440 000 forintot és ezen összeg után 2017. január 1-jétől esedékes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a teljesítési határidő vizsgálatával kifejtette, önmagában sem a felperes és a Kft1., sem a Kft1. és a Kft2. közötti szerződések tartalmából nem következik az alperes és a Kft2. közötti szerződés 2016. december 31-jei teljesítési határideje. A Kft2. és az alperes közti megállapodás tartalmát - a szerződésüket rögzítő külön irat hiányában - a közöttük folyt e-mail levélváltás dokumentálta: ebből kitűnően az alperes a hidraulikus folyadék áramlását biztosító csövezés elkészítését 2016. év 48., tehát november 28-ával kezdődő hetére vállalta, amelyet a megrendelő elfogadott. A hidraulikus rendszer beüzemelését illetően a bíróság azt állapította meg, hogy arra külön állapodtak meg a felek a Kft2. 2016. december 6-i ajánlatkérése után; az alperes 2016. december 7-i válasza dátum szerinti határidőt nem tartalmazott (a beüzemelés 3-4 napos időtartamát jelezte, illetve azt, hogy a csövezés után azonnal igekszik elvégezni). A megrendelés 2017. január 17-i visszaigazolása szerint az alperes a teljesítést 2017. év 14. hetére vállalta. Mindebből az elsőfokú bíróság kizártnak tekintette a felek megállapodását a beüzemelés 2016. december 31-i teljesítési határidejében. Nem fogadta el a felperes arra való hivatkozását, hogy a csövezés elkészítésére és a rendszer beüzemelésére vonatkozó, különböző időpontokban tett nyilatkozatok egyetlen szerződést hoztak létre. Abból, hogy a szerződő felek között esetleg már 2016. év elején, illetve év közben is folyt egyeztetés a térkőgyártógép hidraulikus rendszerének kiépítése és beüzemelése tárgyában, az nem következik, hogy köztük már ekkor létrejött erre vonatkozóan a szerződés. Abból a körülményből, hogy a Kft2. külön árajánlatokat kért az egyes munkafázisok vonatkozásában az alperestől, éppen az ellenkezőjére lehetett következtetni.
[15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződő felek három külön szerződéses konstrukciónak tekintették a tápegységek leszállítását és beszerelését, a csövezés elkészítését és a beüzemelést. Ezek közül a beüzemelésre vonatkozó szerződési határidőt az alperesi visszaigazolás szerint 2017. év 14. hetében jelölték meg, melyhez képest a beüzemelés 2017. március 8-i időpontja az alperes szerződésszegését nem alapozta meg. A beüzemelésre vonatkozó teljesítési határidő betartásából nem következett egyben a csövezés elkészítésére vonatkozó határidő betartottsága is. Azon túl, hogy a szerződés szerinti 2016. év 48. hétre az alperes sem állította a szerelés befejezését, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokból arra következtetett, hogy az alperes a csövezéssel 2017. március első napjaiban végezhetett, ami a 2016. év 48. heteként megjelölt teljesítési határidőhöz képest objektív késedelmet jelent.
[16] Az ÁSZF felelősségkorlátozó, illetve -kizáró szabályainak értékelésével az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy az ÁSZF VII/10. pontja az ügyben nem irányadó: e kikötés a jótállási és szavatossági feltételek szabályai közé tartozik, az alperes ügyben vizsgált felelősségét nem zárta ki. Helytállónak találta viszont az alperes hivatkozását az ÁSZF IX/1. pontja szerint a felelőssége korlátozására. Megállapította, hogy az ÁSZF, illetve annak a IX/1. pontja részévé vált a felek szerződésének az alperes árajánlatában közöltek és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:78. § (1) bekezdése szerint. Megállapította, hogy az ÁSZF vizsgált kikötése, amely szerint az alperes felelőssége bármilyen megrendelői igény érvényesítése esetén csak az általa elvégzett nettó vállalási díj 15%-ának erejéig áll fenn, eltér a Ptk. diszpozitív szabályától, azonban az ilyen jellegű korlátozás nem tekinthető szokatlan szerződési gyakorlatnak az alperes által csatolt, más vállalkozások hasonló kikötést tartalmazó általános szerződési feltételei miatt. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el, hogy e kikötés nem felelt meg a felek között kialakult gyakorlatnak, vagy eltért volna a felek között korábban alkalmazott feltételtől, figyelemmel arra, hogy az alperes és a Kft2. között már 2016 januárjában folytak üzleti tárgyalások a térkőgyártógép tápegységére. Mindebből arra következtetett, hogy az alperest a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése szerint nem terhelte külön tájékoztatási kötelezettség. A hidraulikai csövezés elkészítésére vonatkozó szerződés késedelmes teljesítése folytán az alperes által fizetendő kártérítés nem haladhatta ezért meg az e szerződéshez kapcsolódó nettó vállalkozói díj 15%-át, azaz 1 440 000 forintot. Mivel a felperes bizonyította a Kft2. kárigényét és annak engedményezéssel a megszerzését, keresete a megállapított összegben megalapozott.
[17] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] A jogerős ítélet indokolása a felperes kereshetőségi joga fennállásának megállapítását követően rögzíti, hogy az ÁSZF és az abban írt felelősségkorlátozó rendelkezés részévé vált a Kft2. és az alperes közötti vállalkozási szerződésnek, ezért irányadó a felperesre is a Ptk. 6:193. § (2) bekezdése alapján. Az alperesnek a vállalkozási szerződés megkötését megelőző ajánlatai, visszaigazolásai tartalmazták, hogy az ÁSZF a szerződés részét képezi, egyben felhívták a figyelmet arra is, hogy az ÁSZF a honlapon megtekinthető, miáltal a Ptk. 6:78. § (1) bekezdése teljesült: az alperes lehetővé tette, hogy a megrendelő a szerződéskötést megelőzően az ÁSZF tartalmát megismerje.
[19] A Ptk. 6:78. § (2) bekezdésére tartozóan a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált felelősségkorlátozó kikötés (IX/1.) jogszabálytól való eltérése nem állapítható meg, mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 314. § (2) bekezdésével szemben, amely még - feltételesen - tiltotta a szerződésszegésért való felelősséget kizáró, korlátozó szerződési rendelkezést, a Ptk. 6:152. §-a mindezt nem zárja ki (egyedül a szándékosan okozott és az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötésre mondja ki a semmisséget). Az ÁSZF IX/1. pontja így nem esett tiltó rendelkezés hatálya alá, ami egyben azt is jelentette, hogy külön figyelemfelhívó tájékoztatást sem igényelt. A másodfokú bíróság utalt a szerződésszerkesztési gyakorlatban ismert felelősségkorlátozó módok közül az összegszerűségi korlátokra: a kártérítés mértékének maximálására, a kártérítésnek az ellenszolgáltatás mértékéhez arányosítására vagy egyes kártípusok (következménykárok, elmaradt haszon stb.) kizárására a kártérítési felelősség köréből.
[20] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a vitás kikötést tartalmazta már az alperes és megrendelője között a térkőgyártógép tápegysége leszállítására kötött vállalkozási szerződés is, miáltal a kikötés megfelelt a felek között korábban kialakult gyakorlatnak. Értékelte azt is, hogy az alperes több cég általános szerződési feltételeit is csatolta, ezáltal igazolta, hogy az általa alkalmazott felelősséget korlátozó kikötés megfelel a szokásos szerződési gyakorlatnak.
[21] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a felperes fellebbezésében foglaltakkal szemben a sérelmezett felelősségkorlátozó rendelkezés nem minősült joglemondásnak a Kft2. részéről. A kikötés a tényleges tartalma szerint a szerződésszegés jogkövetkezményeinek jogszabály által lehetővé tett diszpozitív korlátozása volt.
[22] A másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján alaptalannak találta a felperesnek az elsőfokú perköltség leszállítása iránti fellebbezését is.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[23] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetnek teljes egészében helyt adó ítélettel az alperes marasztalását kérte az engedményezéssel megszerzett kártérítési követelés alapján 291 012 289 forint és annak 201. január 1-jétől számított késedelmi kamata, valamint az engedményezéssel megszerzett 2 057 300 forint perköltség megfizetésében. Másodlagosan az alperes javára megítélt perköltség leszállítását kérte.[24] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 6:8. §-ába, 6:63. §-ába, 6:78. § (2) és (3) bekezdésébe, 6:142. §-ába, 6:143. § (2) bekezdésébe, 6:144. §-ába, 6:153. §-ába, 6:154. § (3) bekezdésébe, 6:193. §-ába, 6:194. §-ába, 6:196. §-ába, 6:197. §-ába, 6:198. §-ába, 6:199. § (2) bekezdésébe, 6:522. §-ába és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 268. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[25] Előadta, hogy az ÁSZF felelősségkorlátozó kikötése a Ptk. 6:78. §-a értelmében nem vált a Kft2.-vel kötött szerződés részévé, mert az a teljes kártérítés elvével szemben lényegesen eltérő kikötést tartalmaz, amelyről azonban az alperes külön nem adott tájékoztatást. Utóbbira nem volt alkalmas, hogy az alperes az ajánlata és visszaigazolása mögé odafűzte az ÁSZF alkalmazására utaló oldalt. Rámutatott, hogy a felelősségkorlátozó rendelkezés az ÁSZF-en belül sem volt kiemelve, ami szintén kizárja az alkalmazhatóságát.
[26] Vitatta a másodfokú bíróság jogi álláspontját a Ptk. 6:8. § (3) bekezdésében rögzített joglemondás értelmezésével kapcsolatban. Érvelése szerint a felelősségkorlátozó rendelkezés látszólag a szerződésszegés jogkövetkezményeinek jogszabály által lehetővé tett diszpozitív korlátozása, ténylegesen azonban a Kft2. részéről egy nem kifejezett joglemondást eredményező rendelkezés, amellyel lemondott az alperes szerződésszegő magatartása miatt őt ért teljes kár megtérítéséről. A Ptk. 6:8. § (3) bekezdése szerint viszont erre csak kifejezett nyilatkozattal kerülhetett volna sor.
[27] Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróság megállapítása az alperes által alkalmazott felelősséget korlátozó rendelkezés kapcsán abban is, hogy az megfelelt a szokásos szerződési gyakorlatnak és a felek között kialakult gyakorlatnak. Abból a tényből, hogy sok vállalkozó megpróbálja kizárni a szerződésszegésért való felelősségét az ÁSZF-ben, nem következik azok érvényessége és ügybeli alkalmazhatósága. Nem alapozta meg a felek közti gyakorlatot a közöttük létrejött egyetlen korábbi szerződés, különösen úgy, hogy ez a szerződés is csak árajánlat-megrendelés formájában jött létre, és ez esetben is csak utalás történt az ÁSZF alkalmazására, a szükséges külön tájékoztatás nélkül. Kiemelte, hogy e szerződés is a térkőgyártó gép gyártásával és beüzemelésével kapcsolatos projekt keretében jött létre.
[28] Állította, hogy az alperes nem bizonyított korábbi szerződéses gyakorlatot. Erre a Kft2. részére 2016. január 14-én és 2016. május 19-én adott ajánlat - amit nem követett megrendelés, így szerződés nem jött létre - nem alkalmas. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 268. § (1) bekezdését is megsértette, amikor a felek között 2016 januárjában folyt üzleti tárgyalásokból a felek közötti szerződéses gyakorlatra következtetett.
[29] Hivatkozott arra is, hogy a teljesítési határidő a szerződés lényeges eleme volt, amelyben a felek külön megállapodtak. Az ÁSZF azon rendelkezése, amely szerint a szállítási határidők tájékoztató jellegűek, nem volt érvényes a felek jogviszonyában csak azért, mert azokat az alperes az árajánlatra ráírta. Vitatta, hogy az alperes nem esett késedelembe a gép beüzemelésével, mert annak határideje 2017. év 14. hete lett volna, ugyanis az alperes 2017. január 17-i visszaigazolása eleve kizárja a 2016. december 31-i teljesítési határidőt. A már késedelemben lévő alperes önkényesen jelölt meg egy teljesítési határidőt, melynek elfogadása ellentétes a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezéssel.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálatot az általános szerződési feltételekben szabályozott szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség kizárásához vagy korlátozásához kapcsolódó jogkérdések különleges súlyában, illetve társadalmi jelentőségében megjelölt engedélyezési okok tekintetében a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján engedélyezte.[32] A felülvizsgálati eljárásban felmerült jogértelmezési kérdésben - a szerződésszegésért való felelősségét általános szerződési feltételek között kizáró, korlátozó kikötés szerződéses tartalommá válásáról - a Kúria a Ptk. megváltozott szabályozási rendszerében, a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség (6:142. §, 6:143.§) és a szerződésszegés jogkövetkezményei korlátozásának, kizárásának (5:152. §) új szabályai értelmezésével még nem foglalt állást. Abból a további körülményből, hogy az üzleti életben használt általános szerződési feltételek egyre gyakoribb kikötése az általános szerződési feltételt alkalmazó fél szerződésszegésért való felelősségét kizáró vagy korlátozó szabály, megállapította egyben azt is, hogy az előzőek szerint felmerült jogkérdés nem csak újszerű, de jelentősége számottevő, a jogegységre, jogbiztonságra kiható és társadalmi jellegű is.
[33] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértőnek találta.
[34] A Kúria előrebocsátja, a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős ítélettel befejezett peres eljárásnak. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés és egyes további végzések ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a Pp. alábbiakban ismertetett követelményeinek.
[35] A Pp. 413. § (1) bekezdéséből következően a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó félnek a határidő elteltét követően tett kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatároznia, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[36] A fentiekből következő elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben - érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős ítéletnek: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy a kérelem az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[37] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő felperes több körülhatárolható okból támadta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem azonban - a későbbiekben részletezettek szerint - nem valamennyi ott megjelölt ok tekintetében tartalmazott a korábban kifejtetteknek megfelelő tartalommal, a jogerős ítélet indokainak megfeleltethetően előadott hivatkozást a másodfokú bíróság álláspontjának cáfolatára.
[38] Tartalmi hiányossága zárta ki a felülvizsgálati kérelem vizsgálatát abban a részében, amely a 6:153. §-ára, 6:154. § (3) bekezdésére utalt, illetve a Ptk. 6:63. §-ának és az 1:4. § (2) bekezdésének megjelölésével az alperes teljesítési késedelmére vonatkozott. Ebben a körben az ügyben eljárt bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményének értékelésével következtetettek az alperes részben megállapítható, részben kizártnak tekintett teljesítési késedelmére, és ennek megfelelően (megfeleltethetően) a felperes is a jogerős ítélet alapjául vett tényállás megalapozatlanságát állította. A felülvizsgálati kérelem mindezzel az ügyben eljárt bíróságok bizonyítékértékelő munkáját támadta, azonban anélkül, hogy az így szövegesen előadott jogszabálysértéssel összhangban eljárási szabály megsértésére hivatkozott volna, vagyis megjelölte volna a Pp. adekvát rendelkezését a 279. § (1) bekezdése szerint. Ezért a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont az alperes teljesítési késedelmét illetően nem volt felülvizsgálható, irányadónak kellett tekinteni a felülvizsgálati eljárásban.
[39] Nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati kérelem - a jogszabálysértés szöveges előadása és a felülvizsgálati kérelem indokainak ismertetése hiányában - a Ptk. 6:193. §-ának, 6:194. §-ának, 6:196. §-ának, 6:197. §-ának, 6:198. §-ának, 6:199. § (2) bekezdésének megsértését állító részében, továbbá a másodlagos felülvizsgálati kérelem körében, valamint az engedményezéssel megszerzett 2 057 300 forint perköltség iránti keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadó részében sem. Utóbbit illetően további tartalmi hibája volt még a perorvoslati kérelemnek a sérült - és a jogerős ítélet indokainak megfeleltethető - jogszabályhely megjelölésének elmaradása is.
[40] A felperes megalapozottan hivatkozott a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegére a Ptk. 6:78. § (2), (3) bekezdésének és a 6:143. § (2) bekezdésének megsértésére.
[41] Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válásához a Ptk. 6:78. § (2) bekezdése speciális szabályozási struktúrában külön figyelemfelhívó tájékoztatást vár el abban az esetben, ha valamely általános szerződési feltétel úgy tér el, mégpedig lényegesen a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, hogy nem felel meg a felek között korábban kialakult gyakorlatnak.
[42] A másodfokú bíróság több szempontból is tévesen határozta meg a Ptk. 6:78. § (2) bekezdéséből következő vizsgálat szempontrendszerét. Tévedett egyfelől a perbeli ÁSZF és a vonatkozó jogi szabályozás szükséges összevetése során az adott ügyben releváns mércét illetően, amikor egyedül amiatt tekintette a Ptk. szabályaitól el nem térőnek a perbeli ÁSZF felelősségkorlátozó szabályát, mert a szerződésszegésért való felelősség korlátozásában a felek megállapodása a Ptk. hatálya alatt megengedett (6:152. §). Nem helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének további elemei közül a szokásos szerződési gyakorlat és a felek között már kialakult gyakorlat fogalmi jegyeit tekintve is.
[43] A Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének szabályozási struktúráját - az ott írt feltételrendszer helyes meghatározását, az egyes szabályozási elemek tartalmát és egymáshoz való viszonyát - illetően rögzíti a Kúria, hogy a vizsgált szabályban a bírói gyakorlat által régóta kimunkált elvek és szempontrendszer jelenik meg, amelyeket átfogó jelleggel a GK 37. számú állásfoglalás adott meg.
[44] A jogalkotó már a régi Ptk. hatálya alatt, a régi Ptk.-nak az 1997. évi CXLIX. törvény szerinti módosítása eredményeként törvényi szintre emelte a GK 37. számú állásfoglalásnak az általános szerződési feltétel szerződéstartalommá válására vonatkozó részét [régi Ptk. 1998. március 1-jétől hatályos 205. § (3), (5) bekezdés; 2006. március 1-jétől 205/B. §]. A régi Ptk. szabályát a Ptk. a 6:78. §-ban csupán egyértelműsítette. A Ptk. e rendelkezésébe tehát a GK 37. számú állásfoglalás beépült, ahogy azt a Kúria az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. PJE határozatának indokolása tartalmazza az V.1. pontban.
[45] A Kúria jogértelmezése szerint a GK 37. számú állásfoglalásnak a Ptk. 6:78. §-ának értelmezése során továbbra is figyelembevehető és ebben az ügyben releváns elvi megállapításai a következők.
[46] Ahhoz, hogy az általános szerződési feltételek a szerződés részévé váljanak, arra van szükség, hogy az azokat kibocsátó gazdálkodó szervezettel forgalmi kapcsolatban levő felek megfelelően megismerhessék. A szerződéskötési gyakorlat tapasztalatai alapján számolni kell azonban azzal is, hogy a hosszabb szövegű általános feltételek, blanketták esetében - különösen tömegszerű szerződéskötésnél - a gazdálkodó szervezetek vezetői, de még ügyintézői sem figyelnek fel esetleg egyes feltételek kihatására vagy újszerűségére. A felek együttműködési kötelezettsége alapján ezért külön figyelemfelhívási (tájékoztatási) kötelezettség terheli a gazdálkodó szervezeteket az általános szerződési feltételek minden olyan tartalmi eleme tekintetében, amely az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól, az élettapasztalattól, a szerződésre vonatkozó diszpozitív szabályoktól lényegesen vagy valamely a felek között korábban alkalmazott kikötéstől eltér. Az általános feltételeknek ilyen rendelkezései csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a figyelemfelhívás megfelelő módon (pl. aláhúzással, eltérő nyomtatással, külön kifejezett közléssel) megtörtént. Ezek a feltételek külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül és a másik fél kifejezett elfogadásának hiányában nem válnak a szerződés tartalmává.
[47] Kivételt jelent az előzőekben részletezett külön figyelemfelhívás alól a felek között kimutatható rendszeres és ismétlődő forgalmi kapcsolat. Ez utóbbi esetben nincs szükség arra, hogy az általános szerződési feltételeket kibocsátó gazdálkodó szervezet minden egyes alkalommal megküldje az ilyen feltételeit a vele szerződő félnek, később már elég csak utalnia azokra. Ahhoz azonban, hogy ez alkalmazható legyen, az kell, hogy a szerződő felek kapcsolatában e feltételek több alkalommal már alkalmazásra kerültek, és ne legyen kétség abban a tekintetben, hogy azok tartalmát a másik szerződő fél ismerte.
[48] Jelen ügyben a másodfokú bíróság álláspontjával szemben abból, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF IX/1. pontja szerinti felelősségkorlátozó rendelkezés nem ütközött a Ptk. 6:152. §-ába - mivel nem zárta ki és nem is korlátozta az alperes felelősségét a Ptk. hatálya alatt tiltott körben, a szándékosan okozott, illetve az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért -, pusztán az következik, hogy a kikötés nem minősül semmisnek a Ptk. 6:152. §-a szerint. Amennyiben az ÁSZF adott feltétele a Ptk. e szabályától eltért volna, és a jogszabályban írt kivételes esetek bármelyikére kizárta vagy korlátozta volna az alperes felelősségét, ahhoz a semmisség jogkövetkezménye fűződne, vagyis az ilyen kikötés még külön figyelemfelhívó tájékoztatás ellenére sem válhat érvényesen a szerződés részévé.
[49] A Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének keretei között elsőként felmerülő szükséges összemérés - hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF-nek az alperes szerződésszegésért való felelősségét korlátozó kikötése (IX/1.) eltér-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől, és ha igen, az eltérés lényegesnek minősül-e - az ÁSZF és a szerződésszegésért való felelősségre, a kontraktuális kártérítés mértékére a felek megállapodása hiányában irányadó jogszabályi rendelkezés összevetését igényelte.
[50] A perbeli ÁSZF IX/1. pontjának megítéléséhez - a kikötés tárgya szerint - a Ptk. 6:143. §-a bírt jelentőséggel: a vizsgált szerződési feltételt a kontraktuális kártérítés törvényes mértékéhez kellett viszonyítani.
[51] A Ptk. megváltozott szabályozási rendszerében szerződésszegéssel okozott kár esetén a kártérítés mértéke a kártérítés reparáló funkcióján és a teljes kártérítés ebből következő elvén alapul, bár nem érvényesül maradéktalanul és kivétel nélkül. A szerződésszegés következményeként a kárt, ha szándékos szerződésszegéssel okozták, a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése szerint teljes mértékben meg kell téríteni. A nem szándékos szerződésszegéssel okozott károk közül a magában a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár (tapadókár) esetében a Ptk. 6:143. § (1) bekezdésében írtak szerint ugyancsak a teljes kártérítés érvényesül, a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt (következménykár) azonban a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése alapján csak az ott írt előreláthatóság függvényében, vagyis olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
[52] A perbeli felelősségkorlátozó klauzula, amely egységesen, mind a tapadókárra, mind a következménykárra, de még a szándékos szerződésszegéssel okozott károk esetére is egyformán, a nettó vállalkozási díj 15%-ában maximálja a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének mértékét, a Ptk. ismertetett 6:143. §-ában foglalt diszpozitív rendelkezésektől megállapíthatóan lényegesen eltér. Mindez a kikötés szerződéses tartalommá válására vetítve azt jelenti, hogy a Ptk. 6:78. § (2) és (3) bekezdése szerint az ÁSZF IX/1. pontja - hacsak nem felelt meg a felek között kialakult korábbi gyakorlatnak, vagy nem tért el lényegesen a szokásos szerződési gyakorlattól - csak külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás esetén válhatott a szerződés részévé.
[53] A jelen felülvizsgálati eljárásban érdemben és végleges, lezáró jelleggel vizsgálható kérdések rendjében itt rögzíti a Kúria, hogy a Ptk. 6:78. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott külön figyelemfelhívás és a szerződési feltétel kifejezett elfogadása nem történt meg az ügyben: az alperes az ÁSZF vizsgált IX/1. pontjával kapcsolatban megfelelő módon, sem aláhúzással, sem nyomtatással, sem kifejezett közléssel nem hívta fel külön a vele szerződő fél figyelmét. A felperes jogelődjének kifejezett elfogadó nyilatkozatára pedig adat egyáltalán nem merült fel, megtételére az alperesnek tény- és jogállítása sem volt. A Kúria utal a Pfv.III.21.182/2022/4. számú határozatára, amelyben úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 6:78. § (1)-(3) bekezdéseiben írt törvényi követelmények teljesülnek, ha a jogszabálytól lényegesen eltérő általános szerződési feltételek ezen elnevezéssel az általános szerződési feltételek között külön fejezetben részletezve jelennek meg, erre a fél figyelmét írásban a szerződési feltételek alkalmazója felhívja, az általános szerződési feltételeket igazoltan a fél rendelkezésére bocsátja és a fél ezeket a feltételeket kifejezetten elfogadja.
[54] Az iratokból kitűnően az ÁSZF IX/1. pontja az ÁSZF egyéb rendelkezései között, azonos szerkesztésben, külön figyelemfelhívás, megjelölés nélkül került elhelyezésre. Ezt meghaladóan az alperes semmilyen formában nem hívta fel a felperesi jogelőd figyelmét e kikötés alkalmazására, az részére megküldésre sem került, és a felperes jogelődje kifejezetten nem fogadta el.
[55] A Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének további két vizsgálandó eleme - a szokásos szerződési gyakorlatot és az érintett felek már kialakult szerződéses gyakorlatát - tárgyában leszögezi a Kúria, hogy a korábban kifejtettek mellett, vagyis annak ellenére, hogy az ÁSZF IX/1. pontja megállapíthatóan lényegesen eltér a Ptk. vonatkozó szabályaitól, megvalósulhatna mégis a szerződéses tartalommá válása külön figyelemfelhívás nélkül, ha 1. van a vizsgált kikötés tárgyának megfeleltethető szokásos szerződési gyakorlat és attól a perbeli szerződési feltétel lényegesen nem tér el, illetve ha 2. a perbeli kikötés megfelel a felek korábbi szerződéses gyakorlatának. A szokásos szerződési gyakorlat és a felek között kialakult szerződéses gyakorlat jelentősége és viszonya ebben a vizsgálati helyzetben vagylagos: bármelyikkel kapcsolatban teljesül a Ptk. 6:78. § (2) bekezdéséből kitűnő közvetett elvárás - akár abban az esetben, ha a kikötés és az irányadó szokásos szerződési gyakorlat között nincs kimutatható lényeges eltérés, akár abban az esetben, ha a vizsgált feltétel megfelel a felek korábbi gyakorlatának - az adott szerződéses feltétel kikerül a kötelező külön tájékoztatási kötelezettség alól, vagyis csupán a Ptk. 6:78. § (1) bekezdésének betartásával részévé válik a felek megállapodásának.
[56] A felülvizsgálati eljárásban végleges jelleggel vizsgálható, ezért a Kúria az előző vagylagos feltételek közül elsőként rögzíti: nem ért egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy a vizsgált felelősségkorlátozó klauzula megfelelt a felek között kialakult gyakorlatnak.
[57] A Kúria jogértelmezése szerint a felek között kimutatható rendszeres és ismétlődő forgalmi kapcsolat az, ami kivételként értékelhető a külön tájékoztatási kötelezettséget felvető esetkörök alól. Szükséges ehhez, hogy a szerződő felek kapcsolatában a kérdéses feltételek több alkalommal már alkalmazásra kerültek, és szükséges az is, hogy ne legyen kétség abban a tekintetben, hogy tartalmukat a másik szerződő fél ismerte.
[58] A gyakorlat tehát szükségszerűen már fennálló tartós üzleti kapcsolatot és szerződéses jogviszonyt, illetve bizonyos mértékű gyakoriságot, rendszerességet feltételez. A gyakorlat feltételezi egyben, hogy a releváns kérdésben a felek között konszenzus, megállapodás van, valamennyi érintett fél tudata átfogja, hogy a rendelkezés része a szerződésüknek, az köti a feleket.
[59] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje és az alperes között a késedelmesen teljesített, a térkőgyártó gép működéséhez szükséges hidraulikus folyadék áramlását biztosító csövezés elkészítésére kötött vállalkozási szerződés előtt csupán egy szerződés jött létre 2016 első felében. Ennek a szerződésnek a tárgya két darab hidraulikai egység beszerzése volt, amelyet az alperes 2016 októberében teljesített. Ezen túlmenően adat merült fel arra, hogy a felperesi jogelőd kérésére az alperes még 2016 januárjában adott egy árajánlatot, amely a többivel azonos módon utalt az alperes által alkalmazott ÁSZF-re, de ezt az ajánlatot nem követte szerződéskötés.
[60] A perbeli szerződést megelőzően azonos projekt keretében megkötött egyetlen korábbi szerződésből és egyetlen árajánlatból semmiképpen nem következett a felek között kialakult szerződéses gyakorlat az ÁSZF IX/1. pontjának alkalmazására. Különös tekintettel úgy, hogy nem volt igazolt a korábbi szerződéssel összefüggésben az ÁSZF vitás pontjának szerződési tartalommá válása, kifejezett elfogadása, illetve a tényleges alkalmazása sem.
[61] Ezért nem állapítható meg az ÁSZF ügyben vitás IX/1. pontjának szerződéses tartalommá válására kiterjedően a felek között kialakult korábbi szerződéses gyakorlat, amely kivételt adott volna a jogszabálytól lényegesen eltérő általános szerződési feltétellel összefüggésben az alperest terhelő külön tájékoztatási kötelezettség alól. A másodfokú bíróság a Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF IX/1. pontja megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak.
[62] A Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének szabályozási keretei között valamely általános szerződési feltétel esetében a szokásos szerződési gyakorlatnak való megfelelősége vagy eltérése és utóbbi mélysége feltárásához az adott szerződési feltételt és magát a szerződést is minősíteni kell, lényegében aszerint, hogy a vitás szerződéses kikötés tárgyának és irányának megfeleltethetően van-e az adott üzletágban hasonló szerződések alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szerződéses feltétel. Amennyiben igen, az általános szerződési feltételt alkalmazó fél köteles külön tájékoztatást adni az előzőek szerint szokásos szerződési gyakorlatnak minősülő szerződési feltételtől lényegesen eltérő általános szerződési feltételéről.
[63] Ahhoz, hogy valamely feltétel szokásos szerződési gyakorlattá váljon, nyilvánvalóan feltételez a piaci szereplők között érdekeik megfogalmazásával és ütköztetésével zajló alku- és kiválasztási folyamatot, melynek eredményeként a kérdéses feltétel az egyedi megállapodás részévé, majd rendszeressé, ezután ismertté és végül széles körben alkalmazottá, elfogadottá válik. A szokásos szerződési gyakorlatnak megfelelő feltétel tehát mindig észszerű: az adott piacra, üzletágra és az ott jellemző szerződésekre vagy szereplőkre megfeleltethető, racionalizálható és magyarázható.
[64] A Kúria a gyakorlatában a szokásos szerződési gyakorlatot a konkrét szerződés típusához, főbb jegyeihez igazodóan és annak megfeleltetve értelmezte már. Eszerint tekintette a szokásos szerződési gyakorlattól jelentősen eltérő feltételnek - a bérleti szerződés jogi természete és sajátosságai értékelésével - a futamidő végi maradványérték devizakockázatának áthárítását a bérlőre (Gfv.IX.30.227/2011., megjelent: BH 2012.265.). Ugyancsak az előző szempontrendszer szerint zárta ki a külön figyelemfelhívás szükségességét a hitelező pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége kapcsán, mivel arra kölcsönszerződés esetén a hatályos jogszabályi környezet [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 210. § (3) bekezdés] a pénzintézeteknek módot adott, az egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségének kikötése a szokásos szerződési gyakorlatnak megfelelt (Gfv.IX.30.275/2011., megjelent: EBH 2012.G.4.).
[65] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásából kitűnően nem az előzőekben ismertetett módszer alkalmazásával foglalt állást az intézményesültnek tekintett felelősségkorlátozó rendelkezésekről és a perbeli ÁSZF IX/1. pontjának a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen el nem térő jellegéről.
[66] A másodfokú bíróság a következtetését az ügyben csatoltnak tekintett egyéb ÁSZF-ek alapján egyedül arra alapította, hogy vannak az alperestől különböző gazdálkodó szervezeteknél is - pontosan nem ismertetett tartalmú és nem vizsgált szerződéseknél alkalmazott - szerződésszegésért való felelősséget korlátozó feltételek. Pusztán abból azonban, hogy több gazdálkodó szervezet is felismerte annak lehetőségét - valójában a saját gazdasági érdekeiknek megfelelő voltát -, hogy a szerződésszegésért való felelősség korlátozható, nem következik az alperes által alkalmazott felelősségkorlátó kikötésnek a perbelihez hasonló szerződések alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott jellege.
[67] A Kúria rámutat, a felperes megalapozatlanul hivatkozott a joglemondás ügyben irányadó szabályára. A Ptk. 6:8. § (3) bekezdésének sérelme nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felelősségkorlátozó rendelkezés nem minősül a másik szerződő fél részéről tett joglemondásnak, mert az - a fentiek szerint - a szerződésszegés jogkövetkezményeinek jogszabály által lehetővé tett korlátozása a kötelezett részéről. A jogerős ítélet ebben a körben helytálló indokainak megismétlése nélkül a Kúria az ügyben is irányadónak tekintett gyakorlatára utal, amely a régi Ptk. azonos tartalmú rendelkezésének értelmezésével kimondta: a kártérítési igényről való lemondást tartalmazó jognyilatkozat eltérő megállapodás hiányában csak a jognyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozik (Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.036/2002/3. szám - EBH 2003.889.). A joglemondással összefüggésben ezt az értelmezést a Kúria a Ptk. hatálya alá tartozó jogviszonyokkal összefüggő jogvitákban is fenntartotta, megerősítve azt korábbi gyakorlatot, amely szerint a joglemondás csak annak időpontjában fennálló és a fél által ismert követelésekre terjedhet ki (Kúria Mfv.I.10.688/2015. szám - BH 2016.313.). Felelősségkorlátozó rendelkezéssel összefüggésben azonban fogalmilag kizárt, hogy a szerződés megkötésének létszakában már ismert legyen a kár mértéke, amelynek megtérítéséről a szerződő fél részben lemond.
[68] A Ptk. 6:152. §-ával a jogalkotó kifejezett szándéka volt a szerződésszegés jogkövetkezményeinek jogszabály által lehetővé tett és a felek megállapodására bízott korlátozása. Mindez szintén kizárja a két különböző jogintézmény - a joglemondás és a szerződésszegésért való felelősség korlátozásának - egymásnak megfeleltetett értelmezését. A felperes jogelődjének nem kellett a joglemondás szabályai szerint kifejezett elfogadó nyilatkozatot tenni az ÁSZF vizsgált feltételével kapcsolatosan.
[69] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[70] A megismételt eljárásban a bíróságnak a szokásos szerződési gyakorlattal összefüggésben az előzőekben rögzített szempontokra kiterjedően kell elbírálnia a fellebbezést. A bizonyítékok értékelésével vizsgálnia kell és állást kell foglalnia arról, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF IX/1. pontjában foglalt felelősségkorlátozó rendelkezéssel összefüggésben van-e a hasonló szerződések alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott felelősségkorlátozó klauzula, és ha van, annak az alperes hivatkozása szerint megfelel a perbeli kikötés, vagy attól eltér, ha igen, az eltérés lényeges-e. Az előzőek eredményétől függően kell állást foglalnia a fellebbezés további, a Kúria által végleges jelleggel le nem zárt hivatkozásai felől.
(Kúria Gfv.III.30.464/2023/12.)