adozona.hu
BH 2025.1.16
BH 2025.1.16
A végrehajtási eljárásnak az adós ellen indult felszámolási eljárás miatt történt megszüntetése esetén a bírósági végrehajtó által kiállított díjjegyzékbe foglalt és ki nem elégített végrehajtói munkadíj és költség felszámolási költségnek minősül, az a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó be a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja alapján [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását 2022. szeptember 29-i kezdő időponttal rendelte el és kijelölte a felszámolót.
[2] A felszámolási eljárást közvetlenül megelőzően az adós ellen adóvégrehajtás volt folyamatban, amelynek során a 2021. szeptember 22-én lefolytatott helyszíni eljárásban felvett foglalási jegyzőkönyvben lefoglalták az adós ingóvagyonát. A zálogjogosult a Bank Zrt. (a továbbiakban: Bank) 94 197 680 forint és késedelmi kamatai követelés tekintetében kérte a végrehajtás...
BH 2025.1.16 A végrehajtási eljárásnak az adós ellen indult felszámolási eljárás miatt történt megszüntetése esetén a bírósági végrehajtó által kiállított díjjegyzékbe foglalt és ki nem elégített végrehajtói munkadíj és költség felszámolási költségnek minősül, az a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó be a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja alapján [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását 2022. szeptember 29-i kezdő időponttal rendelte el és kijelölte a felszámolót.[2] A felszámolási eljárást közvetlenül megelőzően az adós ellen adóvégrehajtás volt folyamatban, amelynek során a 2021. szeptember 22-én lefolytatott helyszíni eljárásban felvett foglalási jegyzőkönyvben lefoglalták az adós ingóvagyonát. A zálogjogosult a Bank Zrt. (a továbbiakban: Bank) 94 197 680 forint és késedelmi kamatai követelés tekintetében kérte a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezését arra hivatkozással, hogy az adóvégrehajtás során lefoglalt vagyontárgyakra zálogjog illeti meg. A Szikszói Járásbíróság a bekapcsolódást engedélyezte és határozatában rögzítette a megjelölt követelés biztosítékául szolgáló, az adóvégrehajtás során lefoglalt ingóságokat.
[3] Ezt követően a végrehajtó előtt végrehajtási eljárás volt folyamatban, amelyben 2022. március 1-jén jegyzőkönyv készült az eljárás kezdetén megfizetendő költségekről. Ebben a végrehajtó tájékoztatta a zálogjogosultat, hogy az ügyérték 94 579 132 forint, a végrehajtás során felmerülő költségeket a végrehajtást kérő előlegezi, de az adós viseli. Rögzítette a munkadíjat 294 455 forint, a költségátalányt 147 228 forint összegben, továbbá tájékoztatta a zálogjogosultat, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát megillető általános költségátalány (a továbbiakban: általános költségátalány) 945 971 forint. A végrehajtó felhívta a Bankot, hogy fizessen meg 85 000 forintot, aki azt teljesítette is 2022. március 10-én.
[4] Az adós elleni felszámolás elrendelését követően a végrehajtó beterjesztette az iratokat a Szikszói Járásbírósághoz, amely a 2022. november 13-án jogerőre emelkedett végzésével a végrehajtást megszüntette és kötelezte a végrehajtót, hogy a lefoglalt vagyontárgyakat, a befolyt és még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak adja át. 2022. november 18-án a végrehajtó díjjegyzéket készített, amelyben a munkadíjat 237 788 forintban, a költségátalányt 118 892 forintban tüntette fel, illetve rögzítette, hogy a végrehajtási eljárás során előlegezett költség a Bank részéről 85 000 forint volt. Ezt kézbesítette a végrehajtást kérőnek és az adósnak, akik nem terjesztettek elő végrehajtási kifogást.
[5] A végrehajtó 2022. december 15-én bejelentette a hitelezői igényét az adós felszámolási eljárása során a felszámolónak és meg nem térült végrehajtási költsége jogcímén összesen 1 302 654 forint összegben (237 788 forint munkadíj, 118 895 forint költségátalány és 945 971 forint általános költségátalány) kérte annak nyilvántartásba vételét.
[6] Az adós képviseletében eljáró felszámoló vitatta a hitelezői igényt, ezért azt elbírálásra beterjesztette a törvényszékre.
A hitelező kérelme és az adós ellenkérelme
[7] A végrehajtó a fentiek szerint bejelentett 1 302 654 forint összegű hitelezői igénye felszámolási költségként történő nyilvántartásba vételét kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja és 57. § (2) bekezdés c) pontja alapján.[8] Az adós képviseletében eljáró felszámoló a hitelezői igény jogalapját és összegét is vitatta.
Az első- és a másodfokú határozat
[9] Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 1 387 474 forint összegű igényét, mint határidőben bejelentett igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolja be. Határozatának indokolásában idézte - egyebek mellett - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 34. § (1) bekezdését, 34/A. § (1) bekezdését, 254. § (1)-(2) és (5) bekezdéseit, valamint a Cstv. 46. § (6) bekezdését. E jogszabályi rendelkezések alapján, figyelembe véve az irányadó bírósági gyakorlatot is (BDT 2003.859.), arra a következtetésre jutott, hogy a végrehajtó munkadíja a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába, a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a "vagyon értékesítésével kapcsolatos igazolt költségek közé" sorolandó be.[10] Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést részben megváltoztatta és a besorolandó hitelezői igény összegét 1 302 654 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint a hitelezői igény jogalapja körében az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott, a besorolást illetően pedig helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy - figyelemmel a bírói gyakorlatra is - a végrehajtó a tevékenységére tekintettel a felszámolási eljárásban a felszámolóhoz hasonlóan privilegizált módon érvényesítheti a követelését.
[11] A másodfokú bíróság nem látta irányadónak a fellebbezésben megjelölt, a BH 2007.13. szám alatt közzétett eseti döntést, ugyanis az egyrészt nem felszámolási eljárásban, hanem a végrehajtó által egy adós ellen indított perben született, másrészt egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a végrehajtási költségek privilegizált követelésként történő besorolása nem függhet attól, hogy a végrehajtó az adós vagyonának értékesítése során milyen intézkedéseket tett. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen sorolta be a végrehajtó követelését, mivel az a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja alapján felszámolási költségnek minősül, és mint ilyet a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó követelésként kell nyilvántartani.
[12] Az adós az összegszerűség vonatkozásában a fellebbezésében azt kifogásolta, hogy a 85 000 forint előleg elszámolása nem megfelelő. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy ez a költség befolyt a végrehajtóhoz, illetve a végrehajtó a 2022. december 15-én keltezett hitelezői igénybejelentésében is csak 1 302 654 forintban jelölte meg a hitelezői igényét, meg nem térült végrehajtási költség jogcímen. Ez pedig az eredetileg általa előzetesen közölt végrehajtói díjjegyzéknek a 85 000 forinttal csökkentett összege. Erre tekintettel a 85 000 forinttal csökkentett összegben kötelezte a felszámolót a végrehajtó Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kategóriába sorolandó igényének a nyilvántartásba vételére.
[13] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése szerint a hitelezői igény összege tekintetében részben megváltoztatta, és azt a végrehajtó által megjelölt összegre leszállította.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[14] Az adós felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzésnek az elsőfokú bíróság végzését a hitelezői igény nyilvántartásba vételére és besorolására vonatkozó részében helybenhagyó rendelkezése hatályon kívül helyezését, és e vonatkozásban az elsőfokú végzés megváltoztatásával elsődlegesen a teljes hitelezői igény elutasítását, másodlagosan annak "egyéb - nem felszámolási költségként - való besorolását" kérte, a hitelezőnek a regisztrációs díj befizetésére történő egyidejű kötelezése mellett. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 37. § (1) bekezdését, 38. § (1) bekezdését, 46. § (7) és (7a) bekezdését, 57. § (1) bekezdés a) pontját és 57. § (2) bekezdés c) pontját, továbbá jogkérdésben eltér a "Kúria által közzétett BH 2007.13. számú határozatban foglaltaktól".[15] Megismételte azt a fellebbezésében már kifejtett hivatkozását, hogy a Cstv. 38. § (1) bekezdése egyértelműen elkülönít két eltérő szabályrendszerű eljárást és azok költségelszámolását, valamint rendezi a végrehajtó által lefoglalt vagyonelemek sorsát is. Az a rendelkezés, amely szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a végrehajtási eljárások, azt eredményezi, hogy a végrehajtó eljárási cselekményeinek rendezetlen költségei - a meghatározott egyetlen kivétellel (a végrehajtónál lévő készpénz elszámolása) - a felszámolási eljárás bonyolításának pénzügyeire nincsenek kihatással. A Cstv. 57. § (2) bekezdése szerint a felszámolási költség kizárólag a vagyon értékesítésével és a követelés érvényesítésével kapcsolatos költség lehet, mely megfogalmazás a bírói gyakorlatból következően a felszámolási eljárás alatt felmerült költséget jelenti. A végrehajtási eljárás azonban a felszámolási eljárást megelőzően zajlott, az a Cstv. 38. §-a alapján a felszámolási eljárással megszűnt. A végrehajtási eljárás alapján keletkezett végrehajtói díj pedig nem válhatott esedékessé a felszámolási eljárás alatt, nem annak lefolytatásával, nem a felszámolási vagyonnal, hanem attól függetlenül keletkezett, így az nem minősülhet felszámolási költségnek.
[16] A végrehajtó a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységet nem is végzett, költsége ettől teljesen független, kizárólag a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódóan külön jogszabály szerint megállapított díj, és általánosságban sem rögzíthető, hogy a végrehajtó előkészíti a felszámoló tevékenységét. Emiatt a követelése sem minősülhet felszámolási költségnek.
[17] Álláspontja szerint mivel a végrehajtó vitatott követelése nem sorolható a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjához, így meg kellett volna fizetnie a regisztrációs díjat és csak ebben az esetben lehetett volna mód az igénynek a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelésként történő nyilvántartásba-vételére. A 180 napos jogvesztő határidő azonban már eltelt, így e díj teljesítésére már nincs lehetőség, ezért a végrehajtó hitelezői igénye egyáltalán nem vehető nyilvántartásba.
[18] Amennyiben a hitelezői igény nyilvántartásba vételének mégis helye van, az akkor sem minősül felszámolási költségnek, míg minden más esetben a hitelező regisztrációs díj és költségátalány megfizetésére köteles.
[19] A hitelező nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a hivatkozott indokok miatt nem találta jogszabálysértőnek.[21] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a végrehajtási eljárásnak az adós ellen indult felszámolási eljárás miatt történt megszüntetése esetén a bírósági végrehajtó által kiállított díjjegyzékbe foglalt végrehajtói munkadíj és költség felszámolási költségnek minősül-e.
[22] A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok a Vht. és Cstv. releváns rendelkezéseit helytállóan értelmezték és ezekből helytálló jogkövetkeztetésre jutottak a végrehajtó bejelentett hitelezői igényének a besorolását és a nyilvántartásba vételét illetően.
[23] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságoknak azzal az egyező álláspontjával, hogy a felülvizsgálati eljárásban is vitás jogkérdés eldöntését illetően abból az alapvetésből kell kiindulni, hogy a végrehajtás általános fogalma szerint az az önálló - törvényileg szabályozott - nemperes eljárás, amelynek során az állami szerv (bíróság vagy végrehajtásra felhatalmazott szerv) általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére irányuló szankciót. A vagyoni végrehajtás elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozza, és annak - terjedelme szerint - két alapvető fajtája létezik. Egyrészt az egyedi (szinguláris) vagyoni végrehajtás, amely csak az adós egyes vagyontárgyait, vagyoni jogait külön vonja végrehajtás alá, ennek pedig a bírósági végrehajtás az egyik legfőbb útja (alapesete). Másrészt az egyetemes (univerzális vagy totális) végrehajtás, amely az adós vagyonát a maga egészében (azaz a teljes vagyonát) ragadja meg, és fordítja az adós tartozásainak a kielégítésére, amely tipikusan a felszámolási eljárásban érvényesülő elv.
[24] A fenti szabályozás jellegéből következik, hogy az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárás, mint totális végrehajtás szükségszerűen magába olvasztja az egyedi végrehajtási eljárásokat, hiszen az előbbivel - a fogalmi mibenlétéből (természetéből) következően - az egyedi végrehajtás nem folyhat párhuzamosan. Ezért mondja ki a Cstv. 38. § (1) bekezdése, hogy a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat haladéktalanul meg kell szüntetni.
[25] A két eljárás közötti evidens és releváns kapcsolat tehát már önmagában az adóssal szembeni végrehajtás tényéből fakad, a kettő egymáshoz való viszonyát is rendezi a Cstv., az egyetemes végrehajtás elsőbbségének a deklarálásával. E két eljárás egymáshoz való sajátos viszonyból pedig az következik, hogy a megelőző egyedi végrehajtásban eljáró végrehajtó díja és költségei a felszámoló díjával és költségeivel kell, hogy egy megítélés alá essenek a besorolásukat, azaz a kielégítési sorrendjüket illetően is. Lényegében ezt maga a Cstv. 38. § (1) bekezdése is kimondja, amikor rögzíti, hogy a lefoglalt vagyontárgyakon túlmenően a befolyt és még ki nem fizetett pénzeszközöknek csak a végrehajtási költségekkel csökkentett összegét kell átadni a felszámolónak, azaz a végrehajtót megillető munkadíj (és költség) mint végrehajtási költség eleve kielégítési elsőbbséget élvez. Ezért biztosít a Cstv. 38. § (1) bekezdése a felszámolónak is jogorvoslati lehetőséget a végrehajtói díjjegyzékbe foglalt díjfelszámítás ellen.
[26] A Kúria jogértelmezése szerint a fenti rendelkezésekből pedig az következik, hogy a végrehajtó megfelelő jogorvoslattal meg nem támadott díjjegyzékében felszámított végrehajtási költség, amennyiben az nem kerül kiegyenlítésre (levonásra) a felszámolást közvetlenül megelőző végrehajtási eljárásban, nem veszíti el a kielégítésére biztosított privilegizált jellegét. Az a felszámoló díjához hasonlóan felszámolási költségnek és nem bármilyen egyéb követelésnek minősül. Az tehát önmagából - a fent kifejtetteknek megfelelően - a "végrehajtási költség" jellegéből, és egyúttal a Cstv. 38. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a helyes értelmezéséből is szükségszerűen következően felszámolási költségnek minősül. Ebből a szempontból pedig a felmerült költség jellegének van kizárólagos, azaz a besorolást meghatározó jelentősége és nem annak, hogy egyébként a felszámolás kezdő időpontját megelőzően a végrehajtó milyen konkrét intézkedéseket tett.
[27] Mindezek alapján helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a végrehajtási eljárásnak az adós ellen indult felszámolási eljárás miatt történt szükségszerű (kötelező) megszüntetése esetén a bírósági végrehajtó által kiállított díjjegyzékbe foglalt és ki nem elégített végrehajtói munkadíj és költség is felszámolási költségnek minősül, az a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó be a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja alapján.
[28] Tekintve pedig, hogy e követelés a rá irányadó besorolásból következően mentes a regisztrációs díj és költségátalány megfizetésével kapcsolatos kötelezettségek alól, a jogerős végzés nem sérti, nem sértheti a felülvizsgálati kérelemben ezzel kapcsolatban felhívott további jogszabályi rendelkezéseket, azaz a Cstv. 37. § (1) bekezdését, 46. § (7) és (7a) bekezdését.
[29] Alaptanul hivatkozott ezzel összefüggésben az adós arra, hogy a felülvizsgálattal támadott végzés a Kúria határozatától jogkérdésben eltérne.
[30] A Pp. 406. § (1) bekezdés második fordulatának alkalmazásában "a Kúria közzétett határozata" alatt a Pp. 346. § (5) bekezdésére, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a Kúria 2012. január 1. után meghozott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatait kell érteni. Nem alapozhatja meg a felülvizsgálatot a Pp. 406. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság határozata, az attól való eltérésre hivatkozással a jogerős ítélet felülvizsgálata nem kérhető (Kúria Pfv.VI.20.044/2021/2.). Az adós felülvizsgálati kérelmében megjelölt BH 2007.13. számú eseti döntés a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.234/2003/8. számú határozata, amely 2012. január 1-jét megelőzően született, a BHGY-ban nem szerepel, tartalma emiatt nem vonható vizsgálat alá, az attól való eltérésre tehát az adós felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott.
[31] Mindezekre tekintettel a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, és az ott hivatkozott, a Kúria közzétett határozatától való eltérés sem állapítható meg.
[32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzésnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 424. § (1)-(2) bekezdése alapján - helytálló indokaira utalással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.144/2024/4.)