adozona.hu
BH 2024.12.306
BH 2024.12.306
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai kedvezményesen számított szolgálati idejére vonatkozó szabályokat (a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseit) csak a szolgálati viszonyukról szóló törvényben szabályozott nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából irányadó szolgálati idő megállapításánál, a Tny. hatályos rendelkezéseinek alkalmazása során az előbbi speciális szabályok
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes adategyeztetési eljárás eredményeképpen hozott 2020. szeptember 7-én kelt BP/L102/38-2/2020. számú határozatával az 1974. június 24. és 2017. november 2. közötti időszakra megállapította, hogy a felperes összesen 26 év 191 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, továbbá 17 év 4 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett; a megszerzett korkedvezményre jogosító időre tekintettel nem jogosult korhatár előtti ellátás igénybevételére.
[...
BH 2024.12.306 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai kedvezményesen számított szolgálati idejére vonatkozó szabályokat (a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseit) csak a szolgálati viszonyukról szóló törvényben szabályozott nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából irányadó szolgálati idő megállapításánál, a Tny. hatályos rendelkezéseinek alkalmazása során az előbbi speciális szabályok szerint számított szolgálati idő nem vehető figyelembe [1996. évi XLIII. törvény (régi Hszt.) 326. § (1) bek.; 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8/A. §; 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 3. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes adategyeztetési eljárás eredményeképpen hozott 2020. szeptember 7-én kelt BP/L102/38-2/2020. számú határozatával az 1974. június 24. és 2017. november 2. közötti időszakra megállapította, hogy a felperes összesen 26 év 191 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, továbbá 17 év 4 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett; a megszerzett korkedvezményre jogosító időre tekintettel nem jogosult korhatár előtti ellátás igénybevételére.[2] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében kérte az 1976. január 1-jétől 2001. augusztus 31-ig terjedő időszakra 25 év hivatásos szolgálati viszony fennállásának az elismerését. Előadta, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat "Szolgálati idő igazolás" elnevezésű iratában ezt az időszakot a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 326. § (3) bekezdése és 327. §-a alapján beszámítandó szolgálati időként elismerte.
[3] Az alperes 2023. január 10. napján kelt BP/L102/38-3/2020. számú határozatával határozatát saját hatáskörben felülvizsgálta és módosította. Az 1973. június 24-től 1973. július 30-ig, valamint az 1976. június 20-tól 1976. július 20. napjáig terjedő időket szolgálati időként elismerte, megállapítva, hogy a felperes 26 év 259 nap figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. A korkedvezményre jogosító időkre vonatkozó rendelkezéseket nem érintette.
[4] A felperes keresetét a módosító határozatra is kiterjesztette, kérte a határozatok megsemmisítését.
A bíróság jogerős ítélete
[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította a régi Hszt. 326. § (1) és (3) bekezdései, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Khtv.) 1. § c) pont cj) alpontja, 2. § (2) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 17. § (3) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján.[6] A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint a felperes megalapozatlanul kifogásolta azt, hogy az alperes a régi Hszt. alapján szolgálati viszonyban eltöltött időként elismert időt teljes egészében nem vette figyelembe a korkedvezmény számításánál, csupán a tényleges szolgálati jogviszonyban töltött időt ismerte el. A hatályos szabályozás alapján 2012. január 1-jétől ugyanis a korkedvezményes idő megállapítására az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat (a Tny. rendelkezéseit) kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a korkedvezményes idő megállapításánál a régi Hszt. szerinti kedvezmények nem vehetőek figyelembe, a tényleges szolgálati időt kell elismerni. Ebben a körben az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a régi Hszt. szolgálati nyugdíjra vonatkozó szabályait hatályon kívül helyezték, a hivatásos állomány tagjai öregségi nyugdíjra a Tny. rendelkezései alapján jogosultak, szolgálati időként csak a társadalombiztosítási szempontból szolgálati időnek számító jogviszonyok időtartamai ismerhetőek el. Erre figyelemmel a perbeli ügy elbírálása szempontjából nincs annak relevanciája, hogy a régi Hszt. és a még korábbi hivatásos szolgálati viszonyt rendező a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú tvr. (a továbbiakban: Tvr.) nyugdíjmegállapításra vonatkozó szabályai szerint korábban milyen időket kellett elismerni szolgálati időként.
[7] A perbeli esetben a fegyveres szervnél hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt kell korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amely a peradatok alapján a felperes esetében az 1984. szeptember 1-jétől 2001. augusztus 31-ig hivatásos szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását kérte a Khtv. 3. § (1) bekezdésének, a régi Hszt. 326. § (1) bekezdésének, a Tny. 8/A. §-a megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a Khtv. 3. § (1) bekezdése alapján nem a régi Hszt. 326. § (1) bekezdése és a Tny. 8/A. §-a 2011. december 31. napján hatályos rendelkezései alapján határozta meg a nyugdíjjogosultság elbírálásakor figyelembe vehető szolgálati időt.[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, perköltséget nem kért.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az - az alábbiak szerint - alaptalan.[11] A felperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítéletnek a szolgálati idővel kapcsolatos rendelkezéseit sérelmezte, ezért a Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdésének és a Kp. 108. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között eljárva kizárólag ebben a körben vizsgálhatta felül a bíróság döntését.
[12] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a közzétett, ebben a perben is követendő határozataiban (Mfv.III.10.346/2014/7., Mfv.III.10.128/2016/5., stb.) foglaltak szerint a hivatásos állományúak szolgálati viszonyára vonatkozó szabályoknak (a régi Hszt.-nek) a szolgálati idő számításáról szóló rendelkezéseit ezeknek a jogszabályoknak a hatálya alá tartozó szolgálati nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, míg a Tny.-ben szabályozott öregségi nyugdíj esetén a szolgálati időt a Tny. hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
[13] Az alperes keresettel támadott határozata, illetve az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a követendő kúriai gyakorlatnak megfelelően tartalmazza, hogy a felperes által a perben becsatolt igazolás figyelembe vételének milyen okok miatt nem volt helye a Tny. szerinti korkedvezményes idő megállapításánál, illetve, hogy a felperes részére kiállított szolgálati idő igazolás a régi Hszt. 326. § (1) bekezdés és a Tny. 8/A. § korábban hatályos rendelkezései alapján számított szolgálati idejét tartalmazza, azonban a Tny. hatályos rendelkezései szerinti korkedvezményes idő megállapításánál a régi Hszt. szerinti kedvezmények nem vehetőek figyelembe, vagyis nem a szolgálatban eltöltött időként elismert időt, hanem a tényleges szolgálati időt kell elismerni.
[14] A felperes a perben igazolta, hogy a Tvr. és a régi Hszt. rendelkezései szerinti kedvezményes szolgálati idők alapján szolgálati nyugdíjra (majd szolgálati járandóságra) válhatott volna jogosulttá. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak járó szolgálati nyugdíj szabályozása - ahogy azt az elsőfokú bíróság ítélete [19] bekezdésében kifejtette - lényegesen különbözött az öregségi nyugdíj szabályaitól, azonban a régi Hszt. szolgálati időre vonatkozó, 1997. december 31-én hatályos rendelkezései - amikor még a szolgálati nyugdíj jogintézménye is létezett - nem irányadóak az öregségi nyugdíj, a korkedvezményre jogosultság hatályos rendelkezések szerinti megállapítása során.
[15] A részben megváltozott jogszabályi rendelkezések alkalmazása során is irányadó a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata (Mfv.III.11.172/2010., EBH 2011.2429.), amely szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai kedvezményesen számított szolgálati idejére vonatkozó szabályokat (a régi Hszt. rendelkezéseit) csak a szolgálati viszonyukról szóló törvényben szabályozott nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából irányadó szolgálati idő megállapításánál (a Tny. rendelkezéseinek alkalmazása során) az előbbi speciális szabályok szerint számított szolgálati idő nem vehető figyelembe.
[16] A felperes részére kiállított okirat nem az öregségi nyugdíj, hanem a szolgálati nyugdíj szabályai szerint igazolt szolgálati időket tartalmazza, ami a Tny. szerinti nyugdíjjogosultság elbírálásánál nem vehető figyelembe, ezért a felperes tévesen következtetett arra, hogy az öregségi nyugdíjnál a szolgálati idő számításakor a hivatásos állomány tagjaként ténylegesen eltöltött idején túl jelentősége van a szolgálatban eltöltött időként elismert időnek is. Az elsőfokú bíróság jogi érvelése helytálló, a Khtv. 3. § (1) bekezdésének helyes értelmezése alapján a Tny. hatályos rendelkezései, nem pedig a régi Hszt. 326. § (1) bekezdése és a Tny. 8/A. § 2011. december 31. napján hatályos rendelkezései alapján kell meghatározni a nyugdíjjogosultság elbírálásakor figyelembe vehető korkedvezményre jogosító szolgálati időt.
[17] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.45.006/2024/5.)