adozona.hu
ÍH 2024.156
ÍH 2024.156
KÖLTSÉGVISELÉS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN I. Az eljárás megszüntetése esetén a perköltségviselés a Pp.-ben meghatározott szabályai - a Csődtv. eltérő rendelkezése hiányában - a felszámolási nemperes eljárásban is alkalmazandók. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 85. §; 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (3) bekezdés] II. A bíróság nem tesz eleget az indokolási kötelezettségének, ha csak a kifejtett ügyvédi tevékenység mértékére és jellegére történő általános utalással határozza meg az ügyvédi munkadíjat a jo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező a 2022. november 15-én benyújtott kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozva kérte az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését, hogy az, az adásvétel jogcímén fennálló 24 583 579 Ft, annak kamata és a 715 994 Ft eljárási költség követelését nem fizette meg. A kérelméhez csatolt megbízási szerződés és költségjegyzék alapján 610 994 Ft (4...
ÍH 2024.156 KÖLTSÉGVISELÉS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN
I. Az eljárás megszüntetése esetén a perköltségviselés a Pp.-ben meghatározott szabályai - a Csődtv. eltérő rendelkezése hiányában - a felszámolási nemperes eljárásban is alkalmazandók. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 85. §; 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (3) bekezdés]
II. A bíróság nem tesz eleget az indokolási kötelezettségének, ha csak a kifejtett ügyvédi tevékenység mértékére és jellegére történő általános utalással határozza meg az ügyvédi munkadíjat a jogszabályi mértéknél alacsonyabb összegben. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bekezdés; 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) és (2) bekezdés]
A hitelező a 2022. november 15-én benyújtott kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozva kérte az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését, hogy az, az adásvétel jogcímén fennálló 24 583 579 Ft, annak kamata és a 715 994 Ft eljárási költség követelését nem fizette meg. A kérelméhez csatolt megbízási szerződés és költségjegyzék alapján 610 994 Ft (481 098 Ft + 129 896 Ft áfa) ügyvédi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni az adóst a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet (IM rendelet) 2. §-a alapján.Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével az eljárást megszüntette, kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 304 800 Ft eljárási költséget, ezt meghaladóan a hitelezői eljárási költség iránti kérelmét elutasította.
A végzése indokolása szerint az adós a hitelező felé fennálló 24 583 579 Ft tartozását elismerte, a teljesítésére (a bíróság által engedélyezett) 45 nap fizetési haladék biztosítását kérte, majd a hitelezővel előterjesztett közös kérelmükre az eljárás 2023. január 30-ától szünetelt. Az adós a 2023. március 13-án bejelentette, hogy a teljes tőketartozást, annak szerződés szerinti kamatát és a mérsékelt eljárási illeték összegét átutalással megfizette a hitelezőnek, erre figyelemmel kérte az eljárás soron kívüli megszüntetését.
A hitelező a teljesítésre figyelemmel a kérelmétől elállt és kérte az eljárás megszüntetését és az adósnak ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezését, azzal, hogy az ügyvédi díj összegének a felszámítása a korábban csatolt megbízási szerződésen alapul. Az előfokú bíróság mindezekre tekintettel szüntette meg az eljárást a Csődtv. 26. § (3a) bekezdése, valamint a 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 241. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Megállapította, hogy az adós az eljárásra okot adott, ezért a Pp. 82. § (1) és 86. § (2) bekezdése alapján kötelezte a hitelező részére a jogi képviselet igénybevétele miatt ügyvédi munkadíjként felmerült eljárási költsége megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján - az eljárás meg nem határozható perértéke folytán a 3. § (3) és (4) bekezdése alapján a jogi képviselőnek az eljárás során végzett tevékenységére, annak időszükségletére, az eljárás időtartamára figyelemmel 240 000 Ft + 64 800 Ft áfa összegre mérsékelte, és az adóst 304 800 Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte, egyebekben a hitelező költségigényét elutasította.
Az adós a fellebbezésében az elsőfokú végzés részbeni megváltoztatását, az eljárási költség bruttó 76 200 (60 000 Ft + 16 200 Ft áfa) Ft-ra történő mérséklését kérte, az IM rendelet 3. § (3), (4) és (6) bekezdései alapján.
Kérte, hogy az ítélőtábla a Pp. 369. § (1), (2) és (3) bekezdés c), d) pontja szerinti felülbírálati jogkörében bírálja felül az elsőfokú végzést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül, érdemi mérlegelés nélkül, eltúlzott összegben állapította meg az ügyvédi munkadíjat, és azt meg sem indokolta. Hivatkozása szerint a végzésből az következik, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező oldalán felmerült, az eljárást megelőző és a tárgyaláson kívül végzett igazolt ügyvédi tevékenység időigényét 40 órában jelölte meg. Szerinte ez - az ügy egyszerű jogi megítélésére is figyelemmel - eltúlzott. Hivatkozott az ÍH2006. 130., ÍH 2014. 116. számú eseti döntésekre.
A hitelező az észrevételében az elsőfokú végzés fellebbezett rendelkezése helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította és indokolta meg az ügyvédi munkadíj összegét. Az adós által hivatkozott bírósági döntésekből nem derül ki, hogy azokban megbízási szerződés alapján, vagy jogszabály szerint történt az ügyvédi munkadíj meghatározása. Alaptalannak tartotta azt az adósi hivatkozást, hogy az elsőfokú bíróság érdemi mérlegelés nélkül, túlzott mértékben állapította meg az ügyvédi munkadíjat. A végzés ugyanis tartalmazza az eljárási cselekményeket és az elvégzett tevékenységek időszükségletét, mint mérlegelési szempontokat.
A fellebbezést az ítélőtábla részben alaposnak találta.
Az ítélőtábla az elsőfokú végzést - a hitelezői kérelem benyújtásának az időpontjában, 2022. november 15-én hatályos Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 389. §-a és 370. § (1) bekezdése szerint - a (2) és (3) bekezdésében írtak hiányában - a fellebbezés és az észrevétel korlátai között bírálta felül. A fellebbezés nem támadta az eljárást megszüntető, az eljárási költséget 76 200 Ft-ban megállapító és a költségigényt részben elutasító rendelkezést, a hitelező pedig nem fellebbezett, ezért az elsőfokú végzésnek ezek a rendelkezései a Pp. 389. §-a és 370. § (1) bekezdése szerint nem képezték a másodfokú eljárás tárgyát. Az ítélőtábla kizárólag abban döntött, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj mértéke a fellebbezésben hivatkozott okból jogszabálysértő-e.
Az elsőfokú bíróság a perköltségrendelkezése jogszabályi alapjaként a Pp. 86. § (2) bekezdését jelölte meg. A Pp. azonban az eljárás megszüntetése esetén a perköltségviselést - a Csődtv. eltérő rendelkezése hiányában a felszámolási nemperes eljárásban is megfelelően alkalmazandó - a 85. §-ában szabályozza. E speciális perköltségviselési szabály (2) bekezdése szerint az eljárás elállás miatti megszűnése esetén - ha az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést az eljárás megindítását követően teljesítette - a felperes költségét az alperes téríti meg. Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú végzés fellebbezett rendelkezésének a jogszerűségét is ez alapján a jogszabály alapján és nem az elsőfokú bíróság által megjelölt Pp. 86. § (2) bekezdése szerint bírálta el.
Alaptalanul támadta a fellebbezés az elsőfokú végzést arra hivatkozva, hogy az az ügyvédi munkadíj összege tekintetében sérti az IM rendelet 3. § (3) és (4) bekezdését.
A hitelező képviselője a 2022. november 25-én benyújtott hitelezői kérelemben az IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján a H/9. számon mellékelt ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj áfával növelt összegében felszámított ügyvédi munkadíjnak a megfizetését igényelte eljárási költségként. A hivatkozott, 2022. szeptember 19-én kelt megbízási szerződés 3.) pontja szerint az ügyvéd a jogi képviseleti feladatkörébe tartozó, a 2.) pontban részletesen felsorolt tevékenység ellátásáért bruttó 610 994 Ft (441 098 + 129 896 Ft áfa) ügyvédi díjra jogosult, amelyet az ügyfél számla benyújtását követő 8 napon belül köteles megfizetni.
A perköltség megállapítására vonatkozó (és az eljárási költség viselésénél a felszámolási nemperes eljárásban is megfelelően alkalmazandó) IM rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében az így felszámított ügyvédi munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, azzal, hogy a döntését indokolni köteles.
Az elsőfokú bíróság is az ügyvédi munkadíj összegét az IM rendelet 2. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján, de a (2) bekezdést alkalmazva "a kifejtett ügyvédi tevékenység mértékére és jellegére figyelemmel", attól alacsonyabb összegben - állapította meg.
A fellebbezés helytálló hivatkozásának megfelelően azonban részletesen nem indokolta, hogy a hitelezői jogi képviselő "eljárás során végzett" ügyvédi tevékenységéből mit vett figyelembe, mit értékelt, amiből "az időszükséglete" alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a hitelező és az ügyvéd megállapodása szerinti ügyvédi munkadíj eltúlzott. Ezzel nem tett eleget megfelelően az IM rendelet 2. § (2) bekezdésében is kifejezetten előírt, a Pp. 389. §-ának az utaló szabálya alapján irányadó Pp. 346. § (5) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének.
Az ítélőtábla azonban ezt nem tartotta lényeges eljárási szabálysértésnek, amely miatt az elsőfokú végzést ebben a részében hatályon kívül kellett volna helyezni, mert az iratok alapján a hitelező jogi képviselőjének az elsőfokú eljárás során kifejtett tevékenysége megállapítható, így az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett rendelkezése érdemben felülvizsgálható volt.
Az ítélőtábla az iratok alapján az elsőfokú végzésben megállapított tényállást az alábbiakkal kiegészíti.
A hitelező jogi képviselője az alábbi beadványokat nyújtotta be:
- öt oldal terjedelmű hitelezői kérelmet, az ügyvédi meghatalmazáson kívül 10 db okirati melléklettel,
- egy oldalas beadványában bejelentette az adós részteljesítéseit,
- beadványában két oldalon bejelentette az adós további teljesítéseit, az eljárás megszüntetése és indokolással ellátott eljárási költség megfizetése iránti kérelmet.
Az ítélőtábla az így kiegészített tényállás tekintette irányadónak, amely alapján nem értett egyet az elsőfokú bírósággal az ügyvédi díj mérséklésének a mértékét, így annak az adósra áthárítható összegét illetően.
Az IM rendelet 2. § (2) bekezdése a perköltségként figyelembe vett ügyvédi munkadíj mértékének megállapításánál mérlegelési jogkört biztosít a bíróságnak. E mérlegelés során a bíróságnak általában figyelemmel kell lennie a pertárgy értékére, a jogvita bonyolultságára, a képviseleti munka szakmai nehézségére, az előkészítő munka és beadványok, illetve tárgyalások számára, mennyiségére, terjedelmére, időigényére, az ügyvédi munkának a célszerű pervitelben az ügy lényegére törő és észszerű időn belül történő elbírálásában való közrehatására, és a hasonló ügyekben kialakult, általában elfogadott ügyvédi munkadíj mértékére.
Az a másodfokú eljárásban nem volt vitás, hogy a munkadíj összegének a mérséklése indokolt volt. Az adós ugyanis az eljárás során teljesített, nagy terjedelmű eljárásra nem volt szükség, az eljárás tartama tehát rövid volt.
Alaptalanul hivatkozott a fellebbezés arra, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése azért jogszabálysértő, mert annak során helytelenül vonta le annak a ténynek a következményét, hogy a felszámolási eljárás tárgyának az értéke nem állapítható meg, és megalapozatlanul jelölte meg megsértett jogszabályként az IM rendelet 3. § (3) és (4) bekezdését.
Az ítélőtábla kiemeli, hogy a 20/2017. (XII. 21.) IM rendelet 15. § (8) bekezdése a) pontja alapján 2018. január 1. napjától hatályát vesztette az IM rendelet 2. § (2) bekezdésében az "a pertárgy értékével vagy" szövegrész. Így a jelen ügyben az IM rendeletnek ez a korábban hatályos rendelkezése nem alkalmazható. Mivel erre tekintettel az elsőfokú bíróság mérséklési tevékenysége jogszerűségének a vizsgálatánál - mint ahogy a hitelező által megjelölt követelés összegének - úgy annak sem volt kiemelt jelentősége, hogy az eljárás értéke nem meghatározható. A jelen ügyben nem az IM rendelet 3. §-ának a szabályai az irányadók és nem alkalmazhatók a fellebbezésben hivatkozott esetjogi döntésekben az ezzel kapcsolatos, a korábbi jogi szabályozás alapján kifejtett jogértelmezések sem.
Az ítélőtábla azt vette figyelembe, hogy noha az adós a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában elismerte a tartozását, azt önként nem fizette meg, ezzel a hitelezőt az eljárás megindítására "kényszerítette". Ehhez a hitelezői kérelem benyújtásának az előkészítése, ennek során a csatolt mellékletek tanulmányozása, jogi kiértékelése a hitelező jogi képviselője részéről időigényes ténybeli és jogi felkészülést tett szükségessé. Ugyanakkor az adós elismerésére tekintettel az ügy valóban nem volt bonyolult, a hitelező jogi képviselőjének az eljárás során átlagos mennyiségű ügyvédi munkát sem kellett végezni, ennek megfelelően a hitelezői kérelmen kívül - egy, a követelés megfizetését elismerő és az elállást bejelentő nyilatkozaton túl - érdemi jogászi munkát igénylő beadványa nem volt.
Mindezeket alapján az ítélőtábla szerint az elsőfokú végzésben megállapított ügyvédi munkadíj mértéke is eltúlzott, nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Ugyanakkor az adós által megállapítani kért összeg is eltúlzottan alacsony, mert az az ügyvédi díjat olyan mértékűre csökkentené, amely a megbízási szerződésben meghatározott munkadíjra tekintettel nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi munkával. Az ítélőtábla ezeket értékelve további 50%-kal, 120 000 Ft + 27% áfa = 152 400 Ft-ra mérsékelt összegben tartotta indokoltnak a ténylegesen elvégzett ügyvédi munkával arányban álló, a hitelező részére fizetendő elsőfokú eljárási költség összege megállapítását.
Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pp. 389. §-a és 383. § (2) bekezdés III. fordulata alapján részben megváltoztatta, és az adós által fizetendő eljárási költséget 152 400 Ft-ra leszállította, egyebekben a végzés fellebbezett részét helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.111/2023/2.)
