adozona.hu
ÍH 2024.148
ÍH 2024.148
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - MARASZTALÁSI PER I. Ha a bíróság a perindítás hatályának beálltát követően észleli a jogi képviselő részére adott meghatalmazás szabályszerűtlenségét, - hasonlóan a perindítási szakhoz - hiánypótlást kell elrendelnie, amely elmulasztásának jogkövetkezménye a jogi képviselet mellőzése. A meghatalmazás valamely hiányossága a keresetlevél közlését követően is pótolható. II. A külföldön nyilvántartásba vett jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany perképességét - ell
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Z-P Kft.-nek (továbbiakban: adós) az I. rendű alperes 2009. július 30. napjától 2017. augusztus 2. napjáig, a II. rendű alperes 2015. július 1. napjától 2017. január 30. napjáig önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője volt.
A K.-i Törvényszék a 2017. június 29. napján jogerőre emelkedett 9.Fpk…/2017/3. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2017. augusztus 2. napja, míg a felszámolási eljárás joge...
ÍH 2024.148 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - MARASZTALÁSI PER
I. Ha a bíróság a perindítás hatályának beálltát követően észleli a jogi képviselő részére adott meghatalmazás szabályszerűtlenségét, - hasonlóan a perindítási szakhoz - hiánypótlást kell elrendelnie, amely elmulasztásának jogkövetkezménye a jogi képviselet mellőzése. A meghatalmazás valamely hiányossága a keresetlevél közlését követően is pótolható.
II. A külföldön nyilvántartásba vett jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany perképességét - ellenkező bizonyításig - vélelmezni kell. [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (11) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. §, 240. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:118. §, 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 68. § (1) bekezdés]
A Z-P Kft.-nek (továbbiakban: adós) az I. rendű alperes 2009. július 30. napjától 2017. augusztus 2. napjáig, a II. rendű alperes 2015. július 1. napjától 2017. január 30. napjáig önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője volt.A K.-i Törvényszék a 2017. június 29. napján jogerőre emelkedett 9.Fpk…/2017/3. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2017. augusztus 2. napja, míg a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételének időpontja 2020. június 10. napja.
A felszámolási eljárás során a Németországban korlátolt felelősségű társaságként nyilvántartásba vett felperes 11 906 948 forint összegben jelentett be követelést, amelyet a felszámoló 120 000 forint összegű regisztrációs díjjal együtt hitelezői igényként nyilvántartásba vett, amelyből 82 533 forint térült meg.
A felszámolási eljárás során a felperes által előterjesztett kereset alapján a K.-i Törvényszék 7.G…/2020/107. számú ítéletével megállapította, hogy az I. rendű és II. rendű alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekében látták el, és ezért a hitelezők követelésének kielégítése legalább 38 909,05 euró összeg erejéig meghiúsult. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Sz.-i Ítélőtábla a 2022. október 13. napján tárgyaláson kívül meghozott Gf.III…./2022/9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta akként, hogy az az összeg, amelyben a hitelezői követelés teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat 12 026 948 forint, míg egyebekben helybenhagyta. A másodfokú ítéletnek a felperes részére történő kézbesítésének időpontja 2022. november 3. napja.
A felperes vagyonára a németországi Amtsgericht Magdeburg 2023. január 31. napján kelt határozatával fizetésképtelenségi eljárás indult.
A felperes 2023. február 1. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 11 944 415 forint és annak 2019. április 5. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Érvényesíteni kívánt jogként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (11) és (12) bekezdését, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:118. §-át jelölte meg.
Előadta, az adós felszámolási eljárása során bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett 12 026 948 forint összegű hitelezői igényéből 82 533 forint térült meg. A K.-i Törvényszék 7.G…./2020/107. számú és Sz.-i Ítélőtábla Gf.III…./2022/9. számú jogerős határozatai megállapította az alperesek mint az adós vezetőinek a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősségét 12 026 948 forint összegű hitelezői igény kielégítésének meghiúsulásában: Ennek következtében az alperesek kötelesek megfizetni felszámolásban meg nem térült követelését. Az alperesek egyetemleges felelősségét arra alapította, hogy a kárt közösen okozták. Az alperesek ellenkérelme kapcsán kitért arra, a felperes csupán felszámolás alatt áll, de ezzel jogképessége a német jog szerint nem szűnt meg, a cégkivonat által igazoltan korlátolt felelősségű társaságként bejegyzett jogi személy.
Az alperesek elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérték arra hivatkozva, hogy a felperesnek nincs perbeli jogképessége és perindítási jogosultsága, mivel kereset benyújtásához az időközben megindult felszámolási eljárására tekintettel a cégkivonatban foglaltak szerint az ideiglenes felszámolóbiztosának a hozzájárulása szükséges. Ez azonban a keresetlevél benyújtásakor nem állt rendelkezésre, így a felperes jogi képviselőjének a meghatalmazása sem volt hatályos. Álláspontjuk szerint ezért a keresetindításra a Cstv. 33/A. § (11) bekezdésében meghatározott 90 napos jogvesztő határidőt felperes elmulasztotta. Állították továbbá, a felperes a cégkivonatából megállapíthatóan 2023. február 7. napján megszűnt, és a követelés jogosultja feltehetőleg nem a felperes, mivel ezt felhívásukra a felperes felszámolója nem igazolta.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Szükségesnek tartották a felperes közrehatásának, a károkozó és a károsult felróhatóságának, valamint a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének vizsgálatát. A Ptk. 6:522. § (4) bekezdésére figyelemmel kérték a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben való meghatározását kedvezőtlen anyagi körülményeik miatt. A II. rendű alperes ennek körében figyelembe vehetőnek tartotta azt is, hogy érdemben nem vett részt az adós tevékenységében a felperes hitelezői igények alapját képező jogügylet idején, és a felperes akkori ügyvezetője megtévesztő magatartást tanúsított. Véleményük szerint a késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő időpontja a vezetői felelősséget megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napja.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 11 944 415 forintot és ennek 2019. április 5. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.
Határozatának indokolása szerint a perben az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvénnyel hatályon kívül helyezett Cstv. 33/A. § (12) bekezdését kell alkalmazni, mivel az adós felszámolásának a jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételére 2020. augusztus 1. napját megelőzően történt, míg a megállapítási perben hozott ítélet ezt követően emelkedett jogerőre. Ezért a marasztalási keresetet a megállapítási perben hozott bírósági határozat jogerőre emelkedésének napját követő naptól számított 90 napos jogvesztő határidőn belül kellett előterjeszteni. A Pp. 358. § (2) bekezdésében értelmében e határidő kezdetét 2022. november 4. napjától számította, amelyhez képest a keresetet határidőben érkezettnek tekintette.
Megállapította a rendelkezésre álló iratok alapján, a felperes ideiglenes felszámolási gondnoksága alatti és az ezt követő felszámolási időszakban a felperes jogi képviselője rendelkezett mind a törvényes képviselőtől, mind a felszámolótól származó meghatalmazással.
Rámutatott, a marasztalási perben kizárólag az vizsgálható, hogy az adós vagyonából ki nem elégített követelés a megállapítási perben meghatározott mértékhez képest milyen okból és mértékben tér el. A felperes pedig a megállapítási perben megjelölt összeghez képest a megtérült rész figyelembevételével jelölte meg követelését.
Nem találta indokoltnak a kártérítés méltányosságból történő csökkentését. A vezetői felelősség megállapítása iránti perben ugyanis jogerős döntés született a hitelezői igény meg nem térülésének mértékéről is, és a kártérítés mértékének csökkentésére csupán a felek peren kívüli megállapodása vezethet. Utalt arra, az alperesek nem bizonyították, hogy a követelésnek nem a felperes a jogosultja. Megalapozottnak ítélte a felperes kamatigényét, mivel a kár a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.
Az ítélettel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést.
Az I. rendű alperes jogorvoslati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a felperes a keresetlevélhez nem csatolta a felszámolója hozzájárulását, és így nem igazolta perindítási jogosultságát. Ezért a jogi képviselő sem rendelkezett érvényes és hatályos meghatalmazással a keresetlevél benyújtásakor, amely miatt a felperes perbeli jogképességgel sem rendelkezett a keresetlevél benyújtásakor. A per megindításra pedig a jogszabály jogvesztő határidőt állapít meg, így nincs lehetőség a perindítási jogosultság utólagos pótlására Az elsőfokú bíróságnak tehát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés e) pontja a keresetlevelet vissza kellett volna utasítania, illetve ennek hiányában a későbbeikben a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást meg kellett volna szüntetnie.
Véleménye szerint tisztázni kellett volna az eljárásban, hogy a felperes jogutódlással vagy jogutód nélkül szűnt meg, mivel a cégkivonata szerint 2023. február 7. napján megszűnt. A jogutód nélküli megszűnés esetében ugyanis a Pp. 240. § (1) bekezdés f) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye.
A II. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az eljárás megszüntetését kérte, míg harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Érvelése szerint a felperes nem a perindításra nyitvaálló jogvesztő határidő alatt terjesztette elő keresetét, mivel a perindítási jogosultságát nem igazolta. A felperes felszámolóbiztosának a hozzájárulását ugyanis nem csatolta a perindításra nyitvaálló jogvesztő határidőn belül, és azt később a határidő jogvesztő természetéből adódóan nem pótolhatja. Kiemelte, a felperes nem igazolta a perbeli jogképességét, a törvényes képviseletét és a megszűnésével kapcsolatos körülményeket sem, így a keresetlevél visszautasításának lett volna helye annak alapvető hiányosságai miatt. Hivatkozott arra, az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt a tényt, hogy a felperes felszámolása miatt ki tekinthető a követelés jogosultjának. Előadta, a felperes felszámolása során a munkavállalói és eszközei a német jog alapján "asset deal" keretében a S. M. GmbH tulajdonába kerültek.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, a felperes jogképessége a német cégnyilvántartás adatai alapján megállapítható, mivel korlátolt felelősségű társaság formában bejegyzett, a kereskedelmi jegyzékben nyilvántartott, abból nem törölt cég. A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjt.) 68. § (4) bekezdése értelmében pedig a külföldön nyilvántartásba vett jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany jogképességét ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, amely vélelmet az alperesek nem döntötték meg. Kitért arra, a német jog szerint a felszámolási eljárás megindítása nem eredményezte a megszűnését, ez az eljárás a vagyon felosztását, a hitelezők abból történő kielégítését, majd a cég továbbműködését célozza. Állította, a jogi képviselőjének képviseleti jogát a becsatolt okiratokkal alátámasztotta.
A fellebbezések alaptalanok.
A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) és (2) bekezdéseiben megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik.
A marasztalási per megindításának 90 napos jogvesztő határideje a felperes keresetlevélének az elsőfokú bírósághoz való érkezése napjáig, azaz 2023. február 1. napjáig tartott, amelyet az alperesek sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésükben nem vitattak. Az alperesek a fellebbezésükben ugyanakkor hivatkoztak arra, hogy a keresetlevél benyújtásakor a felperes jogi képviselője szabályszerű meghatalmazással nem rendelkezett, amely - általuk utólag nem pótolhatónak tekintett - hiány miatt nem tekinthető a jogvesztő perindítási határidő megtartottnak.
A Pp. 180. § (1) bekezdésében meghatározott perindítás joghatásai beállásának egyik következménye, hogy ezt követően a keresetlevél visszautasításának nincs helye, csak az eljárás megszüntetésének lehet helye a Pp. 240. § rendelkezéseinek megfelelően.
A Pp. a perakadályok között megkülönböztet az eljárás teljes idő tartalma alatt figyelembe veendő és az eljárás egy szakaszáig hatályosuló perakadályokat: bizonyos akadályok az anyagi igényről való döntés akadálya is, amelyek a teljes eljárás során hivatalból figyelembe veendők, ezeket a Pp. 240. § (1) bekezdése tartalmazza. Amennyiben ilyen akadály már a keresetlevél benyújtása során is fennállt, azonban a bíróság azt valamely okból nem észlelte, az eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha a bíróság a kereset érdemi tárgyalásába bocsátkozott. A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen abszolút perakadálynak minősül, ha a keresetlevelet már a Pp. 176. § (1) bekezdés a)-i) pontja, vagy 176. § (2) bekezdés a)-c) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. Ha a keresetlevelet azért kellett volna visszautasítani, mert nem tartalmazza a 170. §-ban, illetve törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, alaki kellékeket, vagy a felperes nem csatolta a 171. §-ban, illetve a törvényben előírt kötelező mellékleteket [Pp. 176. § (2) bekezdés e) pont], a perindítás joghatásának beálltát követően az eljárás megszüntetésére sem kerülhet sor. Amennyiben tehát a bíróság a hiányos, kellően nem felszerelt keresetlevelet közli az alperessel, egyben ellenkérelem előterjesztésére hívja fel, a hiányosságra alapítottan sem a keresetlevél visszautasítására, sem az eljárás megszüntetésére már nem kerülhet sor (BDT 2019.4110).
A keresetlevelet benyújtó jogi képviselőnek a Pp. 171. § (1) bekezdés a) pontja szerint a keresetlevélhez csatolnia kell a meghatalmazását, míg az azon alapuló képviseleti jogosultságot a bíróságnak a Pp. 70. §-a értelmében hivatalból vizsgálnia kell. Amennyiben a meghatalmazás nem szabályszerű, a keresetlevél hiánypótlási felhívás kiadása nélkül nem utasítható vissza az I. rendű alperes fellebbezésében megjelölt Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontja alapján, mivel e jogszabályi rendelkezés a keresetlevél visszautasítását a fél perbeli jogképessége hiányában teszi lehetővé, amely körébe azonban nem tartozik a képviseleti jogosultság. Emellett a Pp. 176. § (1) bekezdésének sincs olyan szabálya, amely a meghatalmazás szabályszerűtlensége esetén hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzésével lehetővé tenné a keresetlevél visszautasítását. Ilyennek nem tekinthető a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja, amely szerint a bíróság hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve visszautasítja a keresetlevelet, ha a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja. E jogszabályi rendelkezés ugyanis nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a szabályos, hiánytalan keresetlevélnek a jogvesztő határidőn belüli benyújtásának elmulasztása vonná maga után a visszautasítás jogkövetkezményét. A Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alkalmazásának szempontjából tehát kizárólag annak van jelentősége, hogy a keresetlevél a határidő utolsó napján beérkezik-e a bírósághoz vagy sem. Következésképpen a perindítási határidőn belül benyújtott keresetlevél valamely hiányossága - így a meghatalmazás esetleges szabályszerűtlensége - esetében nem kizárt a hiányok pótlásának lehetősége.
A meghatalmazás szabályszerűtlensége esetén a Pp. 176. § (2) bekezdés g) pontja szerint a bíróságnak hiánypótlást kell elrendelnie, amelynek eredménytelensége esetén van lehetőség a keresetlevél visszautasítására. A kereset közlését követően ugyanakkor a meghatalmazás szabályszerűtlensége miatt a keresetlevél visszautasításának nincs helye, valamint - erre utaló rendelkezés hiányában - a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárás megszüntetésének sem. Abban az esetben, ha a bíróság a perindítás hatályának beálltát követően észleli a jogi képviselő részére adott meghatalmazás szabályszerűtlenségét, - hasonlóan a perindítási szakhoz - hiánypótlást kell elrendelnie, amely elmulasztásának jogkövetkezménye a jogi képviselet mellőzése. A meghatalmazás valamely hiányossága tehát a keresetlevél közlését követően is pótolható, és korábban képviseleti jogosultság nélkül eljáró személy eljárási cselekményei - figyelemmel a Ptk. 6:14. §-ára - a képviselt fél által utólag jóváhagyhatók (hasonlóan BDT2012. 2830, BH2023. 249.).
Tény, a keresetlevél benyújtásának időpontjában a felperes felszámolás alatt állt a székhelye szerinti államban, Németországban. A német Insolvenzordnung 85. § (1) bekezdésének első mondata értelmében pedig a felszámoló jogosult dönteni a felszámolás alá került társaság vagyonát érintő jogviták folytatásáról, amelyre a felszámoló a 2023. február 24. napján kelt - a felperes által 10. sorszám alatt szintén csatolt - levél szerint megbízást adott a perben eljáró jogi képviselő részére. A megbízási szerződésnek megfelelő perbeli nyilatkozatok jogi képviselő által történő megtételéhez ugyanakkor meghatalmazás is szükséges volt, amelyet a felperes a keresetleveléhez nem csatolt, az ahhoz benyújtott meghatalmazást ugyanis a felperes korábbi ügyvezetője írta alá. Ezt az elsőfokú bíróság nem észlelte, hiánypótlást nem rendelt el, ugyanakkor a felperes 28. sorszám alatti beadványához benyújtotta a felperes felszámolója által aláírt meghatalmazást, amellyel a jogi képviselő korábbi eljárását jóvá is hagyta, azaz a korábbi meghatalmazás hiányosságait pótolta. Ennek következtében a felperes jogi képviselője részére adott meghatalmazás szabályszerű, így (egyébként sem lett volna, csak a jogi képviselő nem járhatott volna el, ahogy korában le van írva.
Alaptalanul hivatkoztak az alperesek arra is, hogy a felperessel szembeni felszámolás miatt, a felperes jogképességének hiányában az eljárás megszüntetésének van helye. A Pp. 33. §-a azt szabályozza, hogy mely személy rendelkezik perbeli jogképességgel, azaz a perben ki lehet fél. A perbeli jogképesség az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy az eljárás alanya perbeli jogok és kötelezettségek alanya legyen, azaz azt, hogy a részvételével létrejöjjenek a megfelelő eljárásjogi jogviszonyok. E jogszabályi rendelkezés értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye, ha a keresetlevelet már a Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a fél perbeli jogképességének hiányában vissza kellett volna utasítani. A Pp. 240. § (1) bekezdés f) pontja értelmében pedig a fél megszűnése esetén akkor szüntethető meg az eljárás, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. E jogszabályi rendelkezés szerint az eljárás megszüntetése akkor lehetséges, ha az eljárás tárgyát képező jogviszony zárja ki a jogutódlást. Ettől meg kell különböztetni a Pp. 241. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott esetet, amikor a jogutódlás a jogviszony természeténél fogva nem kizárt, de a jogképességét elvesztett félnek nincs jogutóda.
Az Nmjt. 68. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a fél perbeli jog- és cselekvőképességére személyes joga alkalmazandó. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint a külföldön nyilvántartásba vett jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany perképességét - ellenkező bizonyításig - vélelmezni kell. A felperes a keresetleveléhez csatolt cégkivonat alapján Németországban nyilvántartásba vett jogi személy, amelyre tekintettel a perben a jogképességét vélelmezhető volt, és ennek ellenkezőjét kellett bizonyítani.
A felperessel szemben a székhelye szerinti államban, Németországban fizetésképtelenségi eljárás indult, ennek tényét tartalmazza a felek által becsatolt cégkivonat és a felek által benyújtott határozat is. Az Nmjt. 22. § (4) bekezdése értelmében a jogi személy jogállását, ezen belül különösen jogképességét és megszűnését a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni, amely jognak ugyanezen szakasz (1) bekezdése szerint annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. A felperes előadta, hogy a nyilvántartásba vételének helyére tekintettel rá irányadó német Insolvenzordnung 1. §-a alapján a fizetésképtelenségi eljárás célja a vállalkozás fennmaradása, a 155. § (1) bekezdése szerint a az adós számviteli kötelezettségei nem változnak, míg a 259. §-a értelmében a felszámolási eljárás befejezésével a felszámolási vagyon feletti korlátlan rendelkezési jog visszaszáll az adósra. A német jog e szabályainak tartalmát az alperesek nem vitatták. A szabályokból pedig az következik, hogy a felperessel szembeni fizetésképtelenségi eljárás következtében a felperes még nem szűnt meg. Ezért az eljárás megszüntetésének - az alperesek fellebbezési érvelésével ellentétben - sem a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjában, sem a Pp. 241. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott oka nem áll fenn.
Mindezekre tekintettel a Pp. 379. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt lehetőség.
Ezt követően az ítélőtábla a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva vizsgálta az ítélet anyagi jognak való megfelelőségét.
A marasztalási keresetet a Cstv. 33/A.§ (1) bekezdése alapján hozott vezetői felelősséget megállapító ítélet alapján, a felszámolás befejeződése után, az adós felszámolási eljárása során bejelentkezett és a felszámoló által nyilvántartásba vett bármely hitelező indíthatja, a felszámolásba meg nem térült követelése erejéig a vezető tisztségviselővel szemben kártérítés jogcímén [1/2013 (II. 28.) Polgári jogegységi határozat III/B. pont]. A marasztalási per tehát az adós felszámolási eljárásának befejezését követően kizárólag azon hitelezők, illetve - a már kifejtettekre figyelemmel - jogutóda által indítható, akiknek követelését a felszámoló nyilvántartásba vette.
Jelen esetben a megállapítási pert és jelen marasztalási pert ugyanazon hitelező indította, és a perben az alperesek nem vitatták a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői követelés jogalapját, összegszerűségét, mint ahogyan azt sem, hogy a követelés keletkezésekor a felperes vált jogosultjává. Állította ugyanakkor a II. rendű alperes az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésében is, hogy a követelésnek már nem a felperes, hanem más személy a jogosultja. Ezt az alperesi védekezést az elsőfokú bíróság elbírálta, azonban az állított tényt nem találta bizonyítottnak.
A Pp. 276. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi. Ettől eltérő szabályt a Cstv. sem tartalmaz, így a Pp. ezen rendelkezései a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése szerinti marasztalási perben is alkalmazandók. A jelen perben tehát törvény nem ad lehetőséget a bíróságnak bizonyítás hivatalbóli elrendelésére, ezért a bíróság a követelés jogosultjának személyét illetően is kizárólag akkor folytathat le bizonyítást, ha azt a felek indítványozzák.
Miután a II. rendű alperes hivatkozott a követelés jogosultjának személyében való változásra, annak tényét a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján neki kellett bizonyítania, amelyre az elsőfokú bíróság felhívta (18. sorszámú jegyzőkönyv II. szám végzése). Ezt követően a II. rendű alperes egy németországi ügyvéd nyilatkozatát csatolta, amely szerint annak az ügyvédnek nincs bizonyítéka arra, hogy a felperest illeti meg a követelés. Ez a nyilatkozat azonban nem támasztja alá, hogy a követelés jogosultjának személyében változás következett volna be. Ennek ellenkezőjét a II. rendű alperes fellebbezésében nem is állította, csupán általánosságban - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés megjelölése nélkül - utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a követelés jogosultjának személyét. Fellebbezésében a bizonyítás eredményének okszerűtlenségére sem hivatkozott, valamint további bizonyítást sem indítványozott, azaz fellebbezése nem irányult olyan felülbírálati jogkör [Pp. 369. § (3) bekezdés a) vagy b) pont] gyakorlására, amely - a fellebbezés eredményessége esetén - a tényállás módosítására vezethetett volna. Nem volt ezért megállapítható, hogy az alperesekkel szemben a perben érvényesített követelésnek már nem a felperes a jogosultja, és így a követelés összegét az alperesek a felperes javára kötelesek teljesíteni.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.185/2024/4.)