adozona.hu
ÍH 2024.147
ÍH 2024.147
ELLENTMONDÁS ELŐTERJESZTÉSÉNEK MÓDJA I. A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyással szemben az egyéni vállalkozó elektronikus úton terjesztheti elő ellentmondását. II. A fél személyében az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása nem eredményez elkülönülést, ezért a polgári peres és nemperes eljárásban a fél abban az esetben minősül egyéni vállalkozónak, amennyiben az ilyen jogviszonya fennáll és e minőségével van összefüggésben az eljárásban érvényesített igény. III. Az nem értékelhető a jogi képv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben SZA/101 ügyfélkódú kötelezetti adatok között feltüntette az alperes adószámát és a személy típusaként az "1 - természetes személy (ember)" megjelölést. Nyilatkozott arról, a kérelem indoka a T. Büfé üzletben zene felhasználás, és az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján vállalkozásnak minősül, ezért a Ptk. 6:155. § (1) beke...
ÍH 2024.147 ELLENTMONDÁS ELŐTERJESZTÉSÉNEK MÓDJA
I. A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyással szemben az egyéni vállalkozó elektronikus úton terjesztheti elő ellentmondását.
II. A fél személyében az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása nem eredményez elkülönülést, ezért a polgári peres és nemperes eljárásban a fél abban az esetben minősül egyéni vállalkozónak, amennyiben az ilyen jogviszonya fennáll és e minőségével van összefüggésben az eljárásban érvényesített igény.
III. Az nem értékelhető a jogi képviselő nélkül eljáró - határidőben papíralapon ellentmondással élő - kötelezett hátrányára, ha a fizetési meghagyás iránti kérelmet a jogosult tévesen tölti ki, nem nyilatkozik arról, hogy a természetes személy kötelezett egyéni vállalkozó, ezért a kötelezett nem kap megfelelő tájékoztatást az ellentmondás előterjesztésének módjáról. [2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési tv.) 9. § (1) bekezdés; 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 11. § (3) bekezdés, 36. § (5), 27. § (1) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 258. § (5) bekezdés, 7. § (1) bekezdés 6. pont; 2009. évi CXV. törvény (Evectv.) 2. §, 3. § (3) bekezdés]
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben SZA/101 ügyfélkódú kötelezetti adatok között feltüntette az alperes adószámát és a személy típusaként az "1 - természetes személy (ember)" megjelölést. Nyilatkozott arról, a kérelem indoka a T. Büfé üzletben zene felhasználás, és az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján vállalkozásnak minősül, ezért a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti kamat fizetésére kötelezett.A közjegyző a fizetési meghagyást 2024. május 22. napján kibocsátotta, és az alperes részére postai szolgáltató útján kézbesítette. A fizetési meghagyásban az ellentmondás lehetősége kapcsán adott tájékoztatás szerint, ha a kötelezett természetes személy (ember), akkor a papíralapú ellentmondást vagy saját kezűleg írja le és írja alá, vagy a más által vagy géppel írt ellentmondását írja alá és két tanú az ellentmondáson aláírásával igazolja, hogy a kötelezett azt előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el. Amennyiben a kötelezett jogi személy, vagy az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: E-ügyintézési tv.) alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett személy, az ellentmondását a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 11. § (3) bekezdése alapján kizárólag elektronikusan terjesztheti elő. A tájékoztatás tartalmazza az E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdésének az elektronikus ügyintézésre köteles személyekre vonatkozó felsorolását.
Az alperes a fizetési meghagyást 2024. május 29. napján vette át, majd 2024. június 7. napján tértivevényes postai küldeményként benyújtott papíralapú beadványában ellentmondást terjesztett elő.
Ezt követően a közjegyző az ellentmondásról értesítette a felperest, és felhívta a keresetet tartalmazó irat bírósághoz való benyújtására, valamint a fizetési meghagyásos eljárás iratait megküldte az elsőfokú bíróságnak.
A felperes keresetet tartalmazó iratában elsődlegesen az ellentmondás visszautasítását és az eljárás megszüntetését kérte, mivel az alperes az ellentmondást nem elektronikus úton, hanem papíralapon nyújtotta be. Hivatkozott arra, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében feltüntette az alperes adószámát, így egyértelműen megállapítható az egyéni vállalkozói minősége. Az egyéni vállalkozó pedig gazdálkodó szervezetnek minősül, és így elektronikus ügyintézésre kötelezett. Ezért a közjegyzőnek az alperes papíralapon előterjesztett ellentmondását az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja alapján vissza kellett volna utasítania.
Az elsőfokú bíróság végzésével az ellentmondást visszautasította és az eljárást megszüntette. Rendelkezett a végzés közjegyző részére történő megküldéséről, és felhívta a közjegyzőt a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésével kapcsolatos intézkedések megtételére. Határozatának indokolása szerint mind a fizetési meghagyásban megjelölt adószám, mind az érvényesített követelés, a késedelemi kamat tárgyában tett nyilatkozat tartalma arra utal, hogy az alperes egyéni vállalkozói minőségben áll helyt a felperes által érvényesített szerzői jogdíjért. Erre tekintettel gazdálkodó szervezetnek minősül az E-ügyintézési tv. alkalmazásában, amely következtében az ellentmondását csak elektronikus úton terjeszthette volna elő. Ezért az alperes ellentmondását a közjegyzőnek vissza kellett volna utasítania, amely hiányában a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 258. § (5) bekezdését alkalmazta.
A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte, annak érdekében, hogy az elsőfokú bíróság megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek a perré alakult eljárásban lehetővé teszik a keresetet tartalmazó irattal szembeni ellenkérelem előterjesztését. Előadta, olyan tartalmú fizetési meghagyást vett kézhez, amelyben természetes személy (ember) személytípust jelölt meg a kötelezett személyénél a felperes. Az ellentmondását emiatt a fizetési meghagyásban olvasható tájékoztatásnak megfelelően természetes személy (ember) kötelezettként papíralapon terjesztette elő. Az ellentmondást elektronikus úton olyan fizetési meghagyás kibocsátása esetén kellett volna előterjeszteni elektronikus úton, amelyben a felperes a kötelezett személytípusát 99-es kóddal és SZKA/102 ügyfélazonosítóval jelölte volna. Kiemelte, nem érheti hátrány amiatt, hogy a felperes az ellentmondást követően megváltoztatta az alperes mint kötelezett személytípusát. Ez a fegyveregyenlőség elvét is sérti, mivel a megváltoztatott személytípusú kötelezettnek már nincs módja újabb ellentmondás benyújtására.
Álláspontja szerint a fizetési meghagyás esetleges elírásai miatti következményekért a felperesnek kell viselni a felelősséget, figyelemmel a fizetési meghagyásban foglalt azon nyilatkozatára is, miszerint tudomásul veszi, hogy a kérelemben feltüntetett adatok helyességéért a kérelmező felel. Állította továbbá, 2024. március 10. napjától nyugdíjas, és az egyéni vállalkozása 2024. április 1. napjától szünetelt, amely időtartam alatt egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet. Az egyéni vállalkozása pedig 2024. július 3. napjától meg is szűnt.
A felperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte, ugyanakkor kifejtette, hogy az ellentmondását papíralapon benyújthatta, és a fellebbezése az eljárás annak érdekében való folytatására irányult, hogy a perré alakult eljárásban érdemi ellenkérelmét elő tudja terjeszteni. Ezért a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő "tartalom szerinti elbírálás elve" alapján és a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően az ítélőtáblának arról kellett döntenie, hogy az elsőfokú végzés megváltoztatásával az ellentmondás visszautasítása és az eljárás megszüntetése mellőzésének van-e helye.
A Pp. 258. § (5) bekezdése - a közjegyzőre is kiterjedő kötőerővel - akként rendelkezik, hogy a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság visszautasítja az ellemondást és az eljárást megszünteti, ha a közjegyző az Fmhtv. 36. § (5) bekezdésében foglalt intézkedést elmulasztotta, azaz amennyiben az ellentmondást nem utasította vissza az ott megjelölt valamely ok fennállta esetén. Az ellenmondás benyújtásakor hatályos Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja értelmében a közjegyzőnek - az Fmhtv. 36. § (6) bekezdésére figyelemmel hiánypótlási felhívás nélkül - az ellentmondást vissza kell utasítania, ha a jogi személy és az E-ügyintézési tv. alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személy azt nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn. Mindezek alapján a bíróságnak - az eljárás megszüntetése mellett - vissza kell utasítania az ellentmondást, ha azt az elektronikus ügyintézésre kötelezett személy nem elektronikus úton terjesztette elő.
Az ellentmondás benyújtásának időpontjában elektronikus ügyintézésre köteles személyek körét az akkor hatályos E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdése határozza meg, amelyek közé tartoznak a gazdálkodó szervezetek [E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja]. Az ellentmondás benyújtásakor hatályos E-ügyintézési tv. 1. § 23. pontja és az ott hivatkozott Pp. 7. § (1) bekezdés 6. pontja alapján pedig gazdálkodó szervezetnek minősül - egyebek mellett - az egyéni vállalkozó. Az ellentmondás benyújtásakor hatályos - tartalmukban a 2024. szeptember 1. napjától hatályos szabályozással [a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény 8. § 42. pont és 19. § (1) bekezdés] megegyező - jogszabályi rendelkezések értelmében az egyéni vállalkozó tehát elektronikus ügyintézésre köteles. Ezért a közjegyző előtti fizetési meghagyásos eljárásban az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése értelmében beadványát - így az ellentmondást - kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, kivéve, ha a 10. § (3) bekezdése alapján beadványához papír alapú mellékletet csatolt.
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretén belül üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. Ebből a definícióból és a jogi személyek nyilvántartásáról szóló 2021. évi XCII. törvény rendelkezéseiből is megállapíthatóan az egyéni vállalkozó nem jogi személy, hanem természetes személy, aki üzletszerű gazdasági tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével önálló, elkülönült jogalany nem jön létre, a vállalkozási tevékenység során keletkezett jogok és kötelezettségek a természetes személyt illetik és terhelik (BH2023. 142.). Következésképpen polgári peres és nemperes eljárásban a fél személyében elkülönülést az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása nem eredményez. Ilyen esetben a fél az eljárásban az a természetes személy, aki az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatja. Ezért nem a fél személyének van jelentősége annak megítélése szempontjából, hogy a polgári peres vagy nem peres eljárásban a fél egyéni vállalkozó.
Az Evectv. 3. § (3) bekezdése szerint egy természetes személynek egyidejűleg egy egyéni vállalkozói jogviszonya állhat fenn. E jogszabályi rendelkezés alapján az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása jogviszonynak tekinthető, amely a nyilvántartásba vételtől [Evectv. 7. § (3) és (6) bekezdés] a jogosultság megszűnéséig tart [Evectv. 19. § (1) és (4) bekezdés]. Az egyéni vállalkozói jogviszony keretében a természetes személy üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat, amely tevékenységeket be kell jelentenie [Evectv. 6. § (1) bekezdés c) pont] és azt tartalmazza az egyéni vállalkozókról vezetett nyilvántartás [Evectv. 11. § (1) bekezdés c) pont]. Ezáltal a polgári peres és nemperes eljárásban a fél abban az esetben minősül egyéni vállalkozónak, amennyiben az ilyen jogviszonya fennáll és e minőségével van összefüggésben az eljárásban érvényesített igény.
Jelen esetben az alperes a fellebbezésében előadottak alapján a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtásakor - a tevékenysége szünetelése ellenére, a nyilvántartásból való törlése hiányában - egyéni vállalkozó volt, és nem vitatta, hogy a felperes igénye ezzel a jogviszonyával áll összefüggésben. Emiatt a fentiekben kifejtettek szerint az eljárásban elektronikus ügyintézésre volt köteles. Erről azonban az akkor jogi képviselő nélkül eljáró alperes megfelelő, egyértelmű tájékoztatást nem kapott.
Az Fmhtv. 27. § (1) bekezdés f) pontja előírja, hogy a fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell - egyebek mellett - azt a tájékoztatást, hogy az ellentmondást elektronikus úton kell benyújtani, ha a kötelezett e törvény alapján elektronikus kapcsolattartásra köteles és azt a figyelmeztetést, hogy - a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset kivételével - az ennek megsértésével benyújtott ellentmondást a közjegyző hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzésével visszautasítja. Jelen esetben a fizetési meghagyás az azzal szembeni ellentmondás kapcsán mind a papíralapú, mind az elektronikus úton való előterjesztésre tartalmazott tájékoztatást, amelyből az tűnik ki, hogy a természetes személynek papíralapon, míg a gazdálkodó szervezeteknek, ideértve az egyéni vállalkozót is elektronikus úton kell azt benyújtani. Az ilyen tartalmú tájékoztatás esetén csak a fizetési meghagyás további adatainak figyelembevételével állapítható meg az ellentmondás előterjesztésének módja.
A fizetési meghagyás a kötelezett adatait SZA/101 kód alatt tartalmazza, amely kód csupán a fizetési meghagyáson szereplő személyek (felek, képviselők) eljárásbeli azonosítására szolgál. Ezért abból - az alperes fellebbezési érvelésével ellentétben - a kötelezett személyének minősége nem következik. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben ugyanakkor a kötelezett adatainál személytípus mezőt kell kitölteni, amelyben - a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján található kitöltési útmutató 2. ás 4. pontja szerint (https://mokk.hu/wp-content/uploads/2024/01/FMH_kitoltesi_kodtar_20240104_merged-1.pdf) - a fizetési meghagyásos eljárás, valamint a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése iránti eljárás során, a papír alapú és az elektronikus űrlapok kitöltéséhez szükséges kódok listájában (a továbbiakban: Kódtárban) felsorolt személytípusok valamelyikét fel kell tüntetni. A felperes a kötelezett esetében az "1 - természetes személy (ember)" megjelölést tüntette fel. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján közzétett Kódtárban (https://mokk.hu/wp-content/uploads/2024/01/KODTAR-20240103-1.pdf) foglaltak alapján azonban 2-es jelű kóddal egyéni vállalkozó személytípus is feltüntethető. A fizetési meghagyásos eljárásban tehát már a kérelemben külön nyilatkoznia lehet és kell a jogosultnak (a későbbi per felperesének) arról, amennyiben az egyébként természetes személy kötelezett egyéni vállalkozó. Ennek ellenére a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmén nem ezt a kódot tüntette fel, így nem állította, hogy a kötelezett, azaz az alperes egyéni vállalkozó lenne.
Az adószám feltüntetése sem értékelhető az egyéni vállalkozói minőségre vonatkozó egyértelmű állításnak, adatnak, mivel adószámmal a nem egyéni vállalkozó, de gazdasági tevékenységet folytató természetes személy is rendelkezhet [az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 16. § (2) bekezdés, az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 36/2011. (XII. 23.) KIM rendelet 1. § (2) bekezdés c) pontja]. Az ellentmondással kapcsolatos tájékoztatás sem az adószám létéhez kötötte a benyújtás valamely módját. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében más nyilatkozatot pedig nem tett az alperes egyéni vállalkozói minőségére vonatkozóan, ennek ellenkezőjét a keresetet tartalmazó iratában sem állította. Ezért a fizetési meghagyás kötelezettre vonatkozó - a felperes által feltüntetett - adatából az akkor jogi képviselő nélkül eljáró alperes számára az volt megállapítható, hogy az ellentmondás előterjesztését érintő tájékoztatásból a természetes személyek esetére írtak az irányadók, azaz az ellentmondást papíralapon kell előterjesztenie, amelynek megfelelően járt el. Az pedig nem értékelhető az eljárásbeli cselekményt a tájékoztatás szerint teljesítő, jogi képviselő nélkül eljáró alperes hátrányára, hogy a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet tévesen töltötte ki, és így a fizetési meghagyásnak az azzal szembeni jogorvoslatra vonatkozó a tájékoztatása nem volt megfelelő (hasonlóan: BH2007. 51., BH2012. 96.).
Mindezek alapján - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - a közjegyzőnek az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja alapján a papírlapon előterjesztett ellentmondást nem kellett visszautasítania. Ezt kizárta az is, hogy fizetési meghagyás adatai nem utaltak arra, hogy az alperes egyéni vállalkozó lenne, és így a közjegyző fel sem ismerhette az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja alkalmazásának szükségességét.
Az elsőfokú bíróság előtti eljárás során utóbb, a felperes keresetet tartalmazó iratából és az alperes fellebbezésében foglaltakból volt csupán felismerhető, hogy az alperes az ellentmondás előterjesztésekor egyéni vállalkozó volt. A fizetési meghagyásnak a felperes által feltüntetett adatokból következő nem megfelelő tájékoztatása azonban utóbb már nem küszöbölhető ki, erre lehetőséget biztosító rendelkezést a Pp. nem tartalmaz. A fizetési meghagyásos eljárás ugyanis a bíróság előtt folyó peres eljárástól független, önálló eljárás, így ezt érintően a perré alakulást követő eljárási szakaszban a bíróság kizárólag a Pp. 258. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakat teheti meg. A bíróság a közjegyzőt tehát nem hívhatja fel a fizetési meghagyás nem megfelelő tájékoztatásának kijavítására, és a fizetési meghagyásos eljárásra kiterjedően nem adhat helyes tájékoztatást, nem rendelhet el hiánypótlást. Az utólag orvosolhatatlan, téves, pontatlan jogorvoslati tájékoztatás nem zárhatja el a felet a tényleges és hatékony jogorvoslat lehetőségétől, az ezzel ellentétes értelmezés az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét eredményezné (hasonlóan: 9/2017. (IV. 18.) AB határozat indokolásának [38] bekezdése). Ezért sem alkalmazható már az Fmhtv. 36. § (5) bekezdés c) pontja. Emiatt nem állt fenn a Pp. 258. § (5) bekezdésében meghatározott, az ellentmondás visszautasítására és az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, és mellőzte az ellentmondás visszautasítását, az eljárás megszüntetését, valamint a végzés megküldésére és a közjegyző felhívására vonatkozó rendelkezését.
(Szegedi Ítélőtábla Pkf.III.20.269/2024/2.)