adozona.hu
BH 2024.11.279
BH 2024.11.279
Ha az autókereskedésben lévő autó nem az adott értékesítés vevőit szolgálja, hanem tesztautóként vagy bemutatóautóként az egész vállalkozás érdekében hasznosítják, akkor a közvetlen továbbértékesítési cél nem állapítható meg és az áfa nem vonható le [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 124. § (1) bek. d) pont, 125. § (1) bek. a) pont, 259. § 22. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A fő tevékenységi köre szerint személygépjármű kereskedelemmel foglalkozó felperes a vizsgált időszakban - 2021. I. negyedévben - forgalomba helyezett és tesztautóként használt 3 darab autót, melyeket 2020-ban, illetve 2021-ben szerzett be, és a beszerzésük során felszámított általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) a 2021. I. negyedéves bevallásában levonásba helyezte. A tesztautókat 2021. II. és III. negyedévében értékesítette, az értékesítések kapcsán a fizetendő áfát bevallotta. ...
BH 2024.11.279 Ha az autókereskedésben lévő autó nem az adott értékesítés vevőit szolgálja, hanem tesztautóként vagy bemutatóautóként az egész vállalkozás érdekében hasznosítják, akkor a közvetlen továbbértékesítési cél nem állapítható meg és az áfa nem vonható le [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 124. § (1) bek. d) pont, 125. § (1) bek. a) pont, 259. § 22. pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A fő tevékenységi köre szerint személygépjármű kereskedelemmel foglalkozó felperes a vizsgált időszakban - 2021. I. negyedévben - forgalomba helyezett és tesztautóként használt 3 darab autót, melyeket 2020-ban, illetve 2021-ben szerzett be, és a beszerzésük során felszámított általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) a 2021. I. negyedéves bevallásában levonásba helyezte. A tesztautókat 2021. II. és III. negyedévében értékesítette, az értékesítések kapcsán a fizetendő áfát bevallotta.[2] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél adóellenőrzést végzett áfa adónemben, 2021. január 1.és 2021. március 31. közti időszakra (2021. I. negyedév) vonatkozóan, melynek eredményeként a határozatával a felperes terhére 11 493 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 2 320 000 forint adóbírságot szabott ki.
[3] A tesztautókkal kapcsolatos megállapítása szerint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 124. § (1) bekezdés d) pontja kizárja a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó levonását, amely alól kivételt képez az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt előírás, vagyis, ha a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgált. A jelen esetben azonban nem teljesült - az Áfa tv. 259. § 22. pontja szerinti értelmező rendelkezések körében definiált - továbbértékesítési cél. A felperes ezért az autók beszerzési árának áfa tartalmát a beszerzésük során nem vonhatta volna le. Rámutatott, hogy a továbbértékesítési cél kizárja a saját célú használatot vagy az egyéb módon történő hasznosítást, és a tesztautókat a felperes - ha ideiglenesen is - de egyéb módon hasznosította: azok rendeltetésüknél fogva kifejezetten kipróbálási, demonstrációs célt szolgáltak és ez értékesítés-támogatási és marketing célú használatot jelent. Az elsőfokú adóhatóság ezért az autók beszerzése során levont 3 690 000 forint áfát a tesztautóként történő forgalomba helyezés időpontjára (2021. I. negyedév) fizetendő áfaként állapította meg a felperes terhére az Áfa tv. 2. § a) pontja, 55. § (1) bekezdése, 56. §-a, 84. § (1) bekezdése, 138. §-a és 153. § (1) bekezdése alapján.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 6427505930 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú adóhatósággal a tesztautókkal kapcsolatos megállapítás tekintetében, így abban, hogy a tesztautóként való használat értékesítést támogató és marketing célú használatot jelent, így nem teljesül a közvetlen továbbértékesítési cél. Ezt támasztja alá, hogy az autók forgalomba helyezése a felperes nevére történt a vizsgált időszakban, és az értékesítésre csak a tesztautókénti használatot követően került sor. Megjegyezte (alperesi határozat 21-22. oldal), hogy a felperes az érintett autók értékesítése során az áfát felszámította és megfizette, ezért a megállapításra figyelemmel az értékesítésről kiállított számlákat - stornó számlék kiállításával - helyesbítenie kell, az értékesítésről új számlákat kell áfa felszámítása nélkül (adómentesen) kibocsátania és - a stornó számlák, illetve az új adómentes számlák rendelkezésre állása szerinti bevallási időszakban - jogosult a fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe venni a stornó számlákon szereplő áfa összeget.
A keresetlevél és a védirat
[9] A felperes keresetlevelet terjesztett elő az alperesi határozattal szemben, amelyben kérte annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A tesztautók kapcsán idézte az Áfa tv. 259. § 25. pont a) alpontját, kiemelve, hogy megilleti a levonási jog, mert saját használatot önmagában a forgalomba helyezés nem valósít meg, és a más célú hasznosítás sem merült fel, különösen, hogy ezen autók után senki sem fizetett sem használati, sem bérleti díjat, továbbá a jogszabályhely szerinti második fordulat is teljesült: a beszerzési árakhoz képest az értékesítési árak magasabbak voltak. A tesztautók - melyeket pontosabb lenne bemutatóautóknak nevezni - tartását az importőr előírja és azok továbbértékesítés céljából kerültek beszerzésre; nem lehet(ett) előre tudni, hogy a vevő végül a tesztautót veszi-e meg, vagy rendelésre vesz gépkocsit. A tesztautó nem marketingfogás, hanem az értékesítés része.A jogerős ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a tesztautókkal kapcsolatban az eldöntendő kérdés az volt, hogy a tesztautóként történő használat - ami kétségtelenül megvalósult - saját használatnak, egyéb módon történő hasznosításnak minősült-e. Az Áfa tv. 259. § 22. pontjában foglalt konjunktív feltételek közül ezért nem volt jelentősége - a felek által nem vitatott - értékesítéskori magasabb értéknek, ahogy annak sem, hogy a gépkocsik új autónak minősültek. Az tekinthető saját használatnak, hogy a felperes - bár ideiglenesen, de - más célra (tesztvezetésre) használta az autókat. E körben felhívta a Kúria Kfv.I.35.249/2021/6. számú és Kfv.V:35.785/2014/5. számú eseti döntéseit, megállapítva, hogy az adóhatóság jogszerű döntést hozott az előzetesen felszámított adó levonásának elutasításával és így a felperes a forgalomba helyezés időpontjában köteles ezt az összeget fizetendő adóként figyelembe venni.A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[15] A felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, amelyben kérte elsődlegesen annak megváltoztatását, és az alperes határozatának - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedő - megsemmisítését, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a jogerős ítélet és a megelőző eljárás sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésének, 79. § (1) bekezdésének, 85. § (1)-(3) bekezdésének, az Art. 97. § (3)-(6) bekezdésének a rendelkezéseit és nem felel meg a KMK véleménynek sem.[16] A tesztautók vonatkozásában kiemelte: elsődleges volt a továbbértékesítési cél. A pontosabb kifejezés a bemutatóautó lenne, amely nem marketing fogás, hanem az értékesítés része (azt a vevő kipróbálhatja), a kereskedő nem tudhatja előre, hogy a vevő végül a bemutatott gépjárművet viszi-e el, vagy gépkocsit rendel-e; a marketing eszközök - amelyek hatására felkeresik az autószalont - ettől különbözőek (márkakereskedő neve, social média, szórólap, print média, direkt marketing, e-mailek stb.). A konjunktív feltételek mindegyike megvalósult, mert értékcsökkenés nélkül értékesítette a vizsgált járműveket, ami kizárt lenne (ténylegesen) használt autók esetében. Ez leginkább a polgári jogban ismert próbára vételhez hasonlít. Megjegyezte, hogy a jogerős ítéletben felhívott kúriai eseti döntés tényállása nem azonos, csak nagyban hasonlít a jelen ügyre. Mindezek alapján álláspontja szerint helyes volt részéről az áfa levonása.
[18] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, annak jogszerűségére tekintettel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme - az alábbiakra figyelemmel - nem alapos.[21] A perbeli esetben a felperes a Kp. 115. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítéletet a tesztautók kapcsán tett megállapítás anyagi jogi megfelelősége okán támadta.
[22] Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem vonható le a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó.
[23] Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál.
[24] Az Áfa tv. 259. § 22. pontja szerint az Áfa tv. alkalmazásában továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.
[25] A tesztautókkal - vagy a felperes által használt kifejezés szerint a bemutatóautókkal - kapcsolatos megállapítás tekintetében a továbbértékesítési cél köznapi értelemben vett fogalmát alapul véve első olvasatra a felperes álláspontját látszik alátámasztani az, hogy az általa az importőr előírása alapján tartott bemutatóautók igénybevétele az értékesítést támogatja. Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt továbbértékesítési célt azonban a jogalkotó az adójogi minősítés érdekében definiálta az értelmező rendelkezések körében. Két elhatárolást tett, az egyik feltétel a termék értékesítéskori és szerzéskori értékének összevetésén alapul, a másik feltétel szerint pedig akkor merül fel az Áfa tv. alkalmazásában továbbértékesítési cél, ha nem történik meg a termék saját használata vagy egyéb módon történő hasznosítása. A logikai értelmezés arra enged következtetni, hogy az elhatárolást az adja, hogy az autó használata vagy közvetlenül az adott vagyontárgy értékesítéséhez kapcsolódik, vagy az autót, bemutatóautót az egész vállalkozás érdekében működtetik, tehát nemcsak a konkrét vevők próbálják ki, hanem általánosan hasznosítják, használják az egész vállalkozást szolgálva, az értékesítési tevékenység elősegítése érdekében. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy egyrészt arról kellett dönteni, hogy a perbeli esetben a tesztautóként történő használat megfeleltethető-e a saját használatnak vagy az egyéb módon történő használatnak. A Kúria hozzáteszi, hogy a saját használat, egyéb módon történő hasznosítás nem állapítható meg, ha az autó közvetlenül továbbértékesítésre szolgál. Amennyiben nem közvetlenül szolgálja a továbbértékesítést a bemutatóautó, akkor a gépkocsi vállalkozás érdekében való működtetése az egyéb módon történő hasznosításnak felel meg, és a felperes nem jogosult az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint az előzetesen felszámított adó levonására. A felperes által hivatkozott körülményeknek, így annak, hogy az importőr előírása alapján kötelező bemutatóautókat tartania, azok az értékesítés részét képezik, új közlekedési eszközök, nem volt jelentőségük, mert az adójogi minősítés során a törvényi kritériumoknak, a - közvetlen - továbbértékesítésnek van szerepe, amely a jelen esetben nem valósult meg. A Kúria Kfv.I.35.249/2010/6. számú döntése ugyan nem azonos, hanem hasonló tényálláson alapult, különbség, hogy abban az ügyben a tesztautók mindaddig kizárólag tesztvezetésre voltak használhatók, amíg azok értékesítéséről az ügyvezetők nem döntöttek. Ezen eseti döntés elvi alapját a Kúria jelen tanácsa irányadónak tekintette a perbeli esetben is. E döntésben a Kúria kimondta, hogy a szabályozás "kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg (…), abban az esetben sem engedi megállapítani a továbbértékesítési célt, ha az elsődleges továbbértékesítési cél mellett másodlagosan vagy mellékesen valósul meg saját célú használat vagy hasznosítás". Mindebből következően a felperes felülvizsgálati kérelmének a tesztautókkal (bemutatóautókkal) kapcsolatos ítéleti megállapítást támadó része alaptalan volt.
[37] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság érdemben jogszerű ítéletét hatályában fenntartotta a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján.
(Kúria Kfv.V.35.217/2023/6.)