adozona.hu
BH 2024.11.273
BH 2024.11.273
Az Art. XXV. fejezetében szabályozott fizetési kedvezményekhez kapcsolódó fellebbezés esetén az adóhatóság nem fizetési kötelezettséget állapít meg, hanem az egyébként előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezéséről határoz, ezért a fellebbezési illetéket az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulata alapján kell megállapítani [1990. évi XCIII. törvény (Itv.); 2017. évi CL. törvény (Art.) 198. §, 201.§].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 19 598 446 Ft illetékfizetési kötelezettség, és az ahhoz kapcsolódó 2 087 290 Ft késedelmi pótlék megfizetéséhez kapcsolódóan 2021. november 20-án fizetési kedvezmény iránti kérelmet nyújtott be. Ebben elsődlegesen a fizetési kötelezettségének 50%-ára, azaz 10 842 868 Ft-ra történő mérséklését kérte azzal, hogy a fennmaradó részt 30 napon belül fizethesse meg egy összegben, másodlagosan a 2 087 290 Ft késedelmi pótlék elengedését kérte, a fennmaradó 19 598 446 Ft illetékfizetés...
BH 2024.11.273 Az Art. XXV. fejezetében szabályozott fizetési kedvezményekhez kapcsolódó fellebbezés esetén az adóhatóság nem fizetési kötelezettséget állapít meg, hanem az egyébként előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezéséről határoz, ezért a fellebbezési illetéket az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulata alapján kell megállapítani [1990. évi XCIII. törvény (Itv.); 2017. évi CL. törvény (Art.) 198. §, 201.§].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 19 598 446 Ft illetékfizetési kötelezettség, és az ahhoz kapcsolódó 2 087 290 Ft késedelmi pótlék megfizetéséhez kapcsolódóan 2021. november 20-án fizetési kedvezmény iránti kérelmet nyújtott be. Ebben elsődlegesen a fizetési kötelezettségének 50%-ára, azaz 10 842 868 Ft-ra történő mérséklését kérte azzal, hogy a fennmaradó részt 30 napon belül fizethesse meg egy összegben, másodlagosan a 2 087 290 Ft késedelmi pótlék elengedését kérte, a fennmaradó 19 598 446 Ft illetékfizetési kötelezettsége pótlékmentes részletfizetése engedélyezése mellett. A fizetési kedvezmény iránti kérelmet az elsőfokú adóhatóság határozatával elutasította.[2] A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben a fizetési kedvezmény iránti kérelmének megfelelő összegű fizetési kedvezmény engedélyezésével kérte az elutasító határozat megváltoztatását. Fellebbezésével egyidejűleg 5000 Ft, majd később 10 000 Ft összegű fellebbezési illetéket rótt le.
[3] Az elsőfokú adóhatóság határozatával megállapította, hogy a felperest, fellebbezésére tekintettel 495 000 Ft eljárási illetékfizetési kötelezettség terheli.
A felperes fellebbezésére eljárt alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a fellebbezési illetékfizetési kötelezettség összegét 429 000 Ft-ra módosította, figyelembe véve azt, hogy a felperes az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésére tekintettel 15 000 Ft illetéket már megfizetett. Az alperes határozata indokolása szerint a felperes fellebbezési illetékfizetési kötelezettségét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (2) bekezdés első mondata alapján kell megállapítani, azaz a fellebbezésben vitatott összeg minden megkezdett 10 000 Ft -ja után 400 Ft, azaz 435 000 Ft a fellebbezési illeték összege, melyből levonásra kerül a felperes részéről már teljesített 15 000 Ft illeték összeg.
A kereseti kérelem és védirat
[4] Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet, amelyben az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Az alperes határozatát azért állította jogsértőnek, mert álláspontja szerint az az Itv. 29. § (2) bekezdését tévesen értelmezte, és tévesen állapította meg, hogy a fellebbezési illeték összegét az Itv. 29. § (2) bekezdés első fordulata alapján kellett megállapítani, ugyanis már az egyébként jogerős ítélettel jóváhagyott illetékkötelezettség mérséklését kérte méltányossági alapon, tehát az illetékfizetési kötelezettsége összegét semmilyen módon nem vitatta.[5] A felperes szerint esetében az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulata alkalmazandó, mert az összeg vitatásának hiányában a fellebbezés tárgyának összege nem állapítható meg.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a keresettel érintett határozatában foglalt jogi érvelést.
A jogerős ítélet
[8] A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét alaposnak találta, és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával az alperes határozatát megsemmisítette, az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal, új eljárásra kötelezése nélkül.[9] Az ítélet indokolása szerint a felperes esetében a fizetési kedvezmény iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni fellebbezési illeték összegének meghatározása során az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulatát kellett alkalmazni, mert a perbeli esetben a 21 685 736 Ft összegű tartozását a felperes nem vitatta, azaz annak megfizetéséhez kapcsolódó fizetési kedvezmény megadása érdekében indított méltányossági eljárásban az eljárás tárgyának értéke pénzben nem volt meghatározható.
[10] Az elsőfokú bíróság az Itv. 29. § (2) bekezdése értelmezése és a felperes fellebbezési illetékfizetési kötelezettsége megállapítása során a Kúria gyakorlatára utalt, kiemelve, hogy a Kfv.35.461/2008/4. számú határozatával a perbeli ügyben azonos tényállással, azonos jogkérdésben döntött és elvi éllel megállapította, hogy fellebbezési eljárás tárgyának értéke fizetési könnyítési kedvezmény iránti eljárásban pénzben nem állapítható meg. Utalt az Itv. 29. §-hoz kapcsolódó törvényi indokolásra is, mely szerint a jogorvoslati eljárás illetéke a vitássá vált igény (jog) értékéhez igazodik, pénzben kifejezhető érték hiányában pedig tételes (fix) összegű. Mivel a fellebbezési eljárás tárgyának értéke a fizetési könnyítési kedvezménnyel összefüggésben indított fellebbezési eljárásban pénzben nem állapítható meg, hiszen a vitatott vagy fellebbezéssel érintett követelésről nincs szó, ezért a fellebbezési eljárási illetéke 5000 Ft.
A felülvizsgálati kérelem felülvizsgálat ellenkérelem
[12] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[13] Az ítéletet azért találta jogsértőnek, mert álláspontja szerint egyrészt tévesen értelmezte az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulatát, másrészt tévesen alapította döntését a Legfelsőbb Bíróság Kfv.35.461/2008/4. szám alatti határozatára, ugyanis az adott ügyhöz kapcsolódóan a tényállás és az alkalmazandó jog azonossága nem állapítható meg.
[14] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) a fizetési kedvezmények két nagy csoportját nevesíti, egyrészről az Art. 198. §-ban a fizetési halasztást és részletfizetés engedélyezését, melyet együttesen a jogalkotó fizetési könnyítésnek nevez, mely a kérelmező adótartozása összegének csökkentését nem eredményezi, másrészt az Art. 201. §-ban szabályozott adómérséklést, mely jogintézmény alkalmazása esetén a fizetendő összeg a tartozás részben vagy teljes elengedésére kerülhet sor.
[15] Hangsúlyozta, hogy jelen per alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes elsődlegesen az illeték és késedelmi pótlék tartozása 50%-os mérséklését, másodlagosan a késedelmi pótlék tartozása elengedését kérte, a fennmaradó tartozása pótlékmentes részletfizetés engedélyezése mellett, mely kérelem az Art. 201. § szerinti kérelemnek tekinthető, szemben a Kfv.35.461/2008/4. számú határozatához kapcsolódó tényállással, ahol fizetési halasztás engedélyezése tárgyában született döntés, azaz abban az ügyben a kérelmező által eredetileg fizetendő összeg nagysága nem csökkent.
[16] Perbeli esetben azonban adómérséklés iránti kérelmet elutasító döntés született, mellyel szembeni fellebbezés esetén megállapítható a fellebbezés tárgyának értéke. Az adómérséklési kérelem előterjesztése esetén a döntés meghatározott adótartozás összegéről szól, a kérelmet részben, vagy egészben elutasító döntés ellen előterjesztett fellebbezés esetén annak vitatására kerül sor, hogy a kérelemmel érintett adótartozás összege vonatkozásában a kérelmező jogosult az adómérséklésre. Mindez értelemszerűen érinti az adótartozás összegét is, az adómérséklés törvényi feltételei fennállásának megállapítása esetén ugyanis az adózó fizetési kötelezettsége a kérelemmel érintett adótartozás összegének erejéig megszűnik, vagy az csak a mérsékelt összegben terheli a továbbiakban, az engedélyező döntésben foglaltaknak megfelelően.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak miatt.[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között megvizsgálta, majd e vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az ítélet jogsértő, s hogy a fizetési könnyítés iránti kérelmet elsőfokon elutasító határozattal szembeni fellebbezés esetén az Itv. 29. § (2) bekezdése első fordulatát kell alkalmazni.
[20] Az Art. - hasonlóan a régi Art. -hoz - megkülönbözteti a XXV. fejezetben szabályozott fizetési kedvezmények két csoportját. Az Art. 198. §-a szabályozza az összefoglaló néven a fizetési könnyítést, azaz a fizetési halasztás és a részletfizetés engedélyezése során figyelembe vehető körülményeket, míg az Art. 201. §-a az adómérséklés engedélyezése során mérlegelendő szempontokat, mely két csoportot a jogalkotó összefoglaló néven fizetési kedvezményként nevesít.
[21] A Kúria értelmezése szerint a fizetési kedvezmények lényege, hogy az eredetileg törvényben vagy végrehajtható adóhatósági határozatban előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezhetősége a jogvita tárgya. A fizetési kedvezményekről történő döntés elszakad az eredeti kötelezéstől, az eredeti kötelezés összegétől. A fizetési kedvezmény iránti kérelemben ugyanis az adós az eredeti fizetési kötelezettségét egyik esetben sem vitatja/vitathatja, csak méltányosság gyakorlását kéri. A hangsúly tehát az összegszerűségről a méltányosság gyakorolhatóságára helyeződik át. Az adóhatóság pedig a törvényben meghatározott, adózó által igazolt körülmények mérlegelésével, a fizetési kedvezményről történő döntéshozatal során nem fizetési kötelezettséget állapít meg, hanem az egyébként törvényben előírt, és már végleges vagy jogerős döntésben szereplő fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezéséről határoz.
[22] Ebből következően a Kúria szerint a fizetési kedvezmény tárgyában hozott adóhatósági határozattal szembeni jogorvoslat során a fellebbezés tárgyának értéke nem állapítható meg, ezért az Itv. 29. § (2) bekezdése második fordulata szerint kell az ilyen tárgyú fellebbezés esetén a jogorvoslat után fizetendő illeték összegét meghatározni.
[23] A Kúria áttekintette a 2012 utáni gyakorlatát a fizetési kedvezményekhez kapcsolódó jogorvoslati illeték fizetéssel összefüggésben, és megállapította, hogy bár a Kúria 2012 után felülvizsgálati eljárásban hozott határozataiban konkrétan az Itv. 29. §-a jogértelmezésével nem foglalkozott, ellenben az Art. fizetési kedvezménnyel kapcsolatos jogvitákban a felülvizsgálati eljárásban fizetendő peres és felülvizsgálati illeték megállapítása során arra a következtetésre jutott, hogy a nem meghatározható pertárgy értékű per szabályai szerint kell meghatároznia a kereseti és a felülvizsgálati illetéket. A teljesség igénye nélkül ekként döntött a Kúria a Kfv.III.35.205/2015/7, Kfv.III.35.661/2014/4. számú határozataiban.
Kiemelendő a Kúria Kfv.35.126/2022/13. számú határozata, melynek irányadó tényállása szerint az adott ügy felperese fizetési kedvezményként részben adómérséklést, részben részletfizetést kért. A Kúria határozatának elvi tétele szerint a fizetési könnyítés iránti kérelem tárgyában a mérlegelési jogkörben eljárva hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára tekintettel az illetéket a meg nem határozható pertárgyérték alapján kell megállapítani. A Kúria ebben a határozatában irányadó kúriai gyakorlatként utalt a Kfv.I.35.095/2008/15. számú határozatára, melynek elvi tétele szerint fizetési kedvezmény tárgyú ügyben a bíróság mérlegelési jogkörben jár el, a bíróság a mérlegelés szempontjai betartását vizsgálja, ezért nem értelmezhető az eljárás megindításakor fennálló pertárgyérték és a vitássá tett követelés összege.
A Kúria jelen tanácsa jogértelmezése szerint a fizetési kedvezményekhez kapcsolódó jogorvoslat során fizetendő jogorvoslati illeték összege meghatározása terén a hangsúly azon a körülményen van, hogy a kérelmező (adós) nem vitatja az eredeti fizetési kötelezettségét, ebből következően a fellebbezés tárgyának értéke pénzben nem megállapítható, azaz az illetéket ennek figyelembevételével kell meghatározni.
[24] A felülvizsgálati kérelmében azonban az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a Fővárosi Törvényszék ítéletében irányadónak tekintett, egyébként 2012 előtt született, Kfv.VI.35.461/2008/4. szám alatti kúriai határozat a perbeli ügy tényállásához képest nem teljesen azonos tényállás mellett meghozott döntés volt. A hivatkozott határozathoz kapcsolódó eljárási előzmény szerint ugyanis - a felülvizsgálati kérelemben állítottakkal egyezően - az adott ügy felperese nem kért adómérséklést, hanem csak részletfizetés engedélyezését egy, már korábban kiszabott illetékfizetéshez kapcsolódóan.
[25] Mindez azonban nem változtat azon a jogértelmezésen, hogy az illeték kedvezmény tárgyában született határozathoz kapcsolódó jogorvoslati kérelem esetén a fellebbezés tárgyának értke pénzben nem állapítható meg, ebből következően a fellebbezési eljárás illetéke az Itv. 29. § (2) bekezdés második fordulata alapján jogszerű volt.
[26] A fentiek alapján a Kúria a Fővárosi Törvényszék ítéletét - annak jogi indokolása pontosításával - a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.070/2024/5.)