adozona.hu
BH 2024.10.237
BH 2024.10.237
A 2007. évi CXXXVIII. törvény 136. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés nem az értékpapír alaki legitimációs hatását megismétlő és nem is egyedül arra építő szabály. Az intézkedés alkalmazásának feltétele kettős: a kétséget kizáró, egymásnak megfeleltetett azonosítottságnak az értékpapírszámla nyilvántartott adatai és a konkrét meglévő értékpapír oldaláról is teljesülnie kell ahhoz, hogy valamely rendelkezésre álló konkrét pénzügyi eszköz az ügyfél részére kiadható legyen [2001. évi CXX. törvény
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós 2015. március 5-i hatállyal felszámolás alatt áll.
[2] A kifogást tevő hitelező jogelődjének 2015. április 3-án bejelentett hitelezői igénye alapján, amelyet az adóssal kötött értékpapír- és ügyfélszámla szerződésre alapított, az adósnál vezetett számláján korábban nyilvántartott Bank Nyrt. törzsrészvényből a felszámoló - a dematerializált részvényállomány felmérését és azonosítását követően, a külön törvényben előírt csoportképzés és arányosítás módszerével - a meglévő mennyiség...
BH 2024.10.237 A 2007. évi CXXXVIII. törvény 136. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés nem az értékpapír alaki legitimációs hatását megismétlő és nem is egyedül arra építő szabály. Az intézkedés alkalmazásának feltétele kettős: a kétséget kizáró, egymásnak megfeleltetett azonosítottságnak az értékpapírszámla nyilvántartott adatai és a konkrét meglévő értékpapír oldaláról is teljesülnie kell ahhoz, hogy valamely rendelkezésre álló konkrét pénzügyi eszköz az ügyfél részére kiadható legyen [2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 5. § (1) bek. 40. pont, 7. § (3) bek., 138. § (2) bek.; 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 136. § (2) bek. a) pont; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós 2015. március 5-i hatállyal felszámolás alatt áll.[2] A kifogást tevő hitelező jogelődjének 2015. április 3-án bejelentett hitelezői igénye alapján, amelyet az adóssal kötött értékpapír- és ügyfélszámla szerződésre alapított, az adósnál vezetett számláján korábban nyilvántartott Bank Nyrt. törzsrészvényből a felszámoló - a dematerializált részvényállomány felmérését és azonosítását követően, a külön törvényben előírt csoportképzés és arányosítás módszerével - a meglévő mennyiséget (5601 részvény) a hitelezőnek transzferálással kiadta, a fennmaradó, de hiányzó mennyiség miatt pedig (34 479 részvény) 140 548 780 forintot hitelezői igényként nyilvántartásba vett.
[3] A fenti hitelezői igényből a kifogást tevő hitelező (a továbbiakban: kifogást tevő) engedményezéssel megszerzett 70 db, hiánnyal érintett Bank Nyrt. törzsrészvény helyébe lépett 281 450 forint követelés.
[4] A kifogást tevő 2022. december 29-én - eredménytelenül - felhívta a felszámolót, hogy egészítse ki a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 136. § (2) bekezdés a) pontja szerint elvégzett eljárását és végezze el a Bank Nyrt részvények tulajdonosainak azonosítását az ügyfelek számláin nyilvántartott, az értékpapír-tulajdonosok azonosítására szolgáló adatok alapján is, és az ügyfelek számláin nyilvántartott valamennyi törzsrészvény tulajdonosát tekintse azonosíthatónak és azonosítottnak, ha az ügyfél számláján megtalálhatók a jogszabályban előírt tartalmú azonosításra szolgáló adatok.
A kifogás és a felszámoló védekezése
[5] A kifogást tevő 2023. január 23-án előterjesztett kifogással kérte orvosolni a felszámoló fenti mulasztását.[6] A felszámoló ellenkérelme elsődlegesen az eljárás megszüntetésére, érdemben a kifogás elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.[8] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[9] A jogerős végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak jogi indokaival. Kiemelte, hogy a felszámoló által elvégzett, 2015 decemberében lezárult vagyonfelmérés kiterjedt a kifogással érintett törzsrészvényekre. Az adott pénzügyi eszközök (értékpapírok) kiadását nem az a körülmény akadályozta, hogy a felszámoló az adós részvénytulajdonos ügyfeleit nem tudta azonosítani, hanem az, hogy az eszközökben hiány volt, valamint, hogy az azonosított ügyfelek ügyfélszámláján nyilvántartott vagyonelemek a letéti helyen meglévő vagyonelemekkel nem voltak azonosíthatók.
[10] Utalt a Kúria Gfv.VII.30.320/2020/5. számú határozatára, amelyben az adott ügyben is érintett részvényekre vonatkozó vagyonvizsgálat kapcsán részletesen levezette, hogy a részvények tulajdonosai egyénileg miért nem azonosíthatók be, utalva arra, hogy a részvények ISIN kódja vagy a részvénykönyvi bejegyzések nem alkalmasak az egyedi azonosításra.
[11] Leszögezte, hogy a vagyonvizsgálat megismétlését, kiegészítését indokolttá tevő körülmény nem merült fel.
[12] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló részéről jogszabálysértő mulasztás nem állapítható meg amiatt, hogy a hitelező 2022. december 29-én kelt levelében írt felvetésre nem egészítette ki korábbi, a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontja szerinti eljárását a részvénytulajdonosok kért azonosításának elvégzésével. Hangsúlyozta, hogy a Bszt. rendelkezése az egyedileg azonosítható pénzügyi eszköz ügyfélnek történő kiadását írja elő, ezért az nem alapozza meg a hitelező által kezdeményezett és a felszámoló kifogásolt módon elmulasztott (vagyon)vizsgálat kiegészítését.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[13] A kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte arra, hogy a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontja szerinti eljárását egészítse ki és 15 napon belül végezze el a törzsrészvények tulajdonosainak egyedi azonosítását az ügyfelek számláin nyilvántartott azonosításra szolgáló adatok alapján, valamint az ügyfelek számláin a felszámolás kezdő időpontjában nyilvántartott 682 665 db törzsrészvény tulajdonosait tekintse azonosíthatónak és azonosítottnak, ha az ügyfél számláján a jogszabályban előírt tartalmú adatok azonosítására szolgáló adatok vannak nyilvántartva. Vagylagosan kérte a jogerős végzésnek az elsőfokú végzésre kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását arra, hogy a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 7. § (3) bekezdése alapján állapítsa meg, az értékpapírok tulajdonosainak egyedi azonosítását el lehet és el kell végezni a tulajdonosok azonosítására szolgáló adatok alapján, és azonosíthatónak és azonosítottnak kell tekinteni az értékpapír tulajdonosát, ha a számláján a jogszabálynak megfelelő tartalmú azonosításra szolgáló adat van nyilvántartva.[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjába, a Tpt. 7. § (3) bekezdésébe, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 163. § (1) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, 3. § (2) bekezdésébe és a 221. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[15] Előadta, hogy kifogásában két kérelmet terjesztett elő: kérte egyfelől a felszámolót kötelezni a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontja szerinti eljárásának kiegészítésére és a törzsrészvények tulajdonosai egyedi azonosításának elvégzésére az ügyfelek számláin nyilvántartott azonosításra szolgáló adatok alapján. További kérelme pedig arra irányult, hogy a bíróság írja elő a felszámolónak szintén a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelő eljárását kiegészítve, hogy az ügyfelek számláin nyilvántartott 982 665 db törzsrészvény tulajdonosait tekintse azonosíthatónak és azonosítottnak, ha az ügyfél számláján a jogszabályban előírt tartalmú azonosításra szolgáló adatok vannak.
[16] Az első kérelemmel összefüggésben állította a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjának, a Tpt. 7. § (3) bekezdésének sérelmét, mivel a jogerős végzés indokolásával szemben a megjelölt jogszabályi rendelkezések előírják a felszámoló számára a hiányolt eljárást. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló köteles elvégezni az egyedi azonosítást és arra lehetősége is van a Tpt. értelmében, mivel a törzsrészvény névre szóló, vagyis a tulajdonosát az azonosításra szolgáló adatok alapján egyedileg beazonosíthatóvá tevő részvény.
[17] Állította, hogy az eljárt bíróságok hiányosan állapították meg a tényállást, mivel a döntéshez szükséges jelentőségű körülményt, amelyet előadott, nem vették figyelembe. Ezért iratellenes az a ténymegállapításuk, hogy a jogszabály nem alapozza meg a kérelmét, és iratellenesen idézték a Kúria Gfv.VII.30.320/2020/5. számú határozatát is, mivel annak nem volt tárgya a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontja szerinti eljárás kiegészítése.
[18] A második kérelmét illetően előadta, hogy azt a Tpt. 138. § (2) bekezdésére is alapította a Bszt. és a Tpt. már hivatkozott rendelkezésein túl. Ennek ellenére az eljárt bíróságok ezt a kérelmét a régi Pp. 3. § (2) bekezdésébe ütközően bírálták el, nem az abban szereplő jogkérdésben hoztak határozatot, erről a kérelméről nem döntöttek.
[19] Hivatkozott az indokolási kötelezettség megsértésére is amiatt, mert az eljárt bíróságok nem utaltak azokra az okokra, hogy miért nem találták bizonyítottnak a kérelme alapjául előadottakat.
[20] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.[22] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a régi Pp. következőkben ismertetett követelményeinek.
[23] A régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéseiből, 275. § (2) bekezdéséből következően - ahogy azt a Kúria jelen ügyben is irányadónak tekintett, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. és 4. pontja értelmezte - a jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[24] Az előzőekből következően tartalmi hiányossága - a szövegesen előadott jogszabálysértésnek megfelelő konkrét jogszabályhely megjelölésének elmaradása - zárta ki a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát abban a részében, amely a kifogást tevő kérelmén való túlterjeszkedésre, valójában a határozat teljességének sérelmére utalt. A kifogást tevő hitelező ugyanis anélkül hivatkozott a felülvizsgálati eljárásban arra, hogy az ügyben eljárt bíróságok a kérelme tartalmától eloldották magukat - amelynek eredményeként elmaradt az ügyben az általa másodikként előterjesztett kérelem és az alapjául előadott jogkérdés érdemi vizsgálata és elbírálása -, hogy a régi Pp. adekvát rendelkezését [213. § (1) bekezdés] megjelölte volna. Nem pótolta az előző hiányt a régi Pp. 3. § (2) bekezdésében írt alapelvi szabály megjelölése, amely a tartalom szerinti elbírálás elvét rögzíti, ez ugyanis nem a felülvizsgálati kérelemben szövegesen előadott eljárási szabálysértésnek megfelelő szabály.
[25] Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a régi Pp. 221. § (1) bekezdése szerint megjelölt eljárási szabálysértésre. A régi Pp. 254. § (3) bekezdésben foglalt szabályból következően nem vezet az indokolási kötelezettség megsértéséhez, ha a másodfokú bíróság határozata indokolásában külön nem tér ki az ügyben releváns, akár a fellebbezésben is felhozott kérdésekre, hanem csupán visszautal az elsőfokú ítélet általa helyesnek talált és elfogadott indokaira. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság részletesen, a kifogás jogi érveivel szemben álló érvrendszerrel megindokolta döntését, a fellebbviteli bíróság azzal egyezően foglalt állást. Döntéseik indokolása egyértelmű: az ügyben előadott és korábbi eljárásokból ismert tényállás mellett nem az ügyfelek azonosíthatósága, hanem az ügyfélszámlákon nyilvántartott, de letéti helyeken meglévő vagyonelemek egymásnak való megfeleltethetősége jelentkezett problémaként. A vizsgált értékpapírok kiadásának nem az ügyfelek azonosítása, hanem az eszközhiány és az volt az akadálya, hogy az azonosított ügyfelek ügyfélszámláján nyilvántartott vagyonelemek nem voltak azonosíthatók a letéti helyen meglévő vagyonelemekkel. Rámutat a Kúria, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja és számot adjon annak értékeléséről a határozatában. Az indokolt hatósági döntéshez való jog nem azt jelenti, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[26] A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy megalapozatlan a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjával összefüggésben előterjesztett kifogás, amely lényegében az értékpapírszámla alaki legitimációs hatásából következően, az ügyfélszámlák adatai alapján kérte az értékpapír tulajdonosainak azonosítását. A jogerős végzés nem sérti sem a Bszt., sem a Tpt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit.
[27] A Kúria a felülvizsgált végzés helyes indokainak megismétlése nélkül azt emeli ki, hogy az értékpapírszámlának a Tpt. 5. § (1) bekezdés 40. pontjában, a dematerializált értékpapírnak a Tpt. 7. § (3) bekezdésében írt fogalmából, valamint a Tpt. előzőekkel összefüggő 138. § (2) bekezdésében foglalt szabályból együttesen következően a dematerializált értékpapír és az arról vezetett értékapírszámla alaki legitimációs hatása a Bszt. 136. § (2) bekezdésének szabályozási keretei között nem kizárólagos jelentőséggel bíró körülmény.
[28] A Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés nem az értékpapír alaki legitimációs hatását megismétlő és nem is egyedül arra építő szabály; a tartalma ugyan minderre felismerhetően épít, de azt rendeltetésénél fogva meg is haladja.
[29] Befektetési vállalkozás felszámolása során az adós ügyfele az értékpapírszámla jogosultjaként akkor tarthat számot az adott pénzügyi eszköz így azonosított tulajdonosaként a Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontja szerint az eszköz kiadására, ha annak ellenére, hogy a nyilvántartások és a befektetői követelések egyezőségének hiánya miatt az adós valamennyi ügyfele számára nem valósulhat meg a javukra nyilvántartott és a felszámolási vagyonba nem tartozó pénzügyi eszközök kiadása, valamely meglévő konkrét pénzügyi eszköz mégis egyetlen személyhez, adott értékpapírszámla tulajdonosához rendelhető. A Bszt. 136. § (2) bekezdés a) pontjában írt intézkedés alkalmazásának feltétele kettős: a kétséget kizáró, egymásnak megfeleltetett azonosítottságnak az értékpapírszámla nyilvántartott adatai és a konkrét meglévő értékpapír oldaláról is teljesülnie kell.
[30] A Bszt. 136. §-a alapján az adós ügyfeleinek azonosítása - már az igényeik befogadásához - meg kell jelenjen a felszámoló eljárása során, az őt terhelő kiadási és elszámolási kötelezettség teljesítéséhez is. Ezen túlmenően pedig a felszámoló helyesen utalt a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy azokkal az adós nyilvántartásában szereplő részvényekkel összefüggésben, amelyek ténylegesen nincsenek meg (a felszámolás kezdetekor sem voltak meg), az egyedi azonosításuk értelmezhetetlen. Ilyen kötelezettsége a felszámolónak a Bszt. vizsgált és az előzőekben már értelmezett szabályából sem következik.
[31] Az előzőekben részletezettek szerint a kifogás elbírálása a Bszt. és Tpt. anyagi jogi rendelkezéseinek értelmezését igényelte, ezért fel sem merülhet a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelme.
[32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.392/2023/5.)