adozona.hu
BH 2024.10.235
BH 2024.10.235
I. Az óvadék járulékos biztosíték: az óvadék kikötéséből eredő igény érvényesítésére csak a kielégítési jog megnyílását követően, vagyis az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásával kerülhet sor. II. Az óvadék jogosultja akkor igényelhet kielégítést a felszámolási eljárás során - a zálogjogosultakra vonatkozó szabályok szerint - abból az összegből, amelyet a Cstv. 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba tartozóként korábban a felszámolónak átadott, ha a felszámolási eljárás alatt az ó
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A hitelezőt az adóssal 2018. március 14-én kötött alvállalkozói szerződés alapján biztosítéki célra visszatartási jog illette meg az adósnak járó vállalkozási díjból.
[2] Az adós 2021. szeptember 20-i kezdő időponttal felszámolás alá került.
[3] A hitelező a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónapon belül nem gyakorolta közvetlen kielégítési jogát a visszatartott vállalkozói díjösszegből, ezért óvadék kiadásaként 3 582 538 forintot a felszámoló pénzforgalmi számlájára 2022....
BH 2024.10.235 I. Az óvadék járulékos biztosíték: az óvadék kikötéséből eredő igény érvényesítésére csak a kielégítési jog megnyílását követően, vagyis az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásával kerülhet sor.
II. Az óvadék jogosultja akkor igényelhet kielégítést a felszámolási eljárás során - a zálogjogosultakra vonatkozó szabályok szerint - abból az összegből, amelyet a Cstv. 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolási vagyonba tartozóként korábban a felszámolónak átadott, ha a felszámolási eljárás alatt az óvadéki szerződéssel biztosított követelése keletkezik az adóssal szemben (1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (2) bek., 38. § (5) bek.).
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelezőt az adóssal 2018. március 14-én kötött alvállalkozói szerződés alapján biztosítéki célra visszatartási jog illette meg az adósnak járó vállalkozási díjból.[2] Az adós 2021. szeptember 20-i kezdő időponttal felszámolás alá került.
[3] A hitelező a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónapon belül nem gyakorolta közvetlen kielégítési jogát a visszatartott vállalkozói díjösszegből, ezért óvadék kiadásaként 3 582 538 forintot a felszámoló pénzforgalmi számlájára 2022. február 28-án átutalt.
A hitelező vitatott igénye és az adós védekezése
[4] A hitelező az óvadék jogcímén kezelt jótállási visszatartás miatt 2022. március 2-án hitelezői igényt jelentett be az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 3 582 538 forint összegben és költségátalány címén 17 913 forintot, nyilvántartásba vételi díjként 35 825 forintot megfizetett.[5] A felszámoló a hitelező követelését - fennálló kötelmi igény hiányában - vitatta, ezért azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (6) bekezdése alapján elbírálás végett a bíróságon előterjesztette.
Az első- és a másodfokú határozat
[6] Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló által vitatott hitelezői igényt elutasította.[7] Határozatának indokolása szerint a Cstv. 38. § (5) bekezdése és az 58. § (5) bekezdése alapján az óvadék jogosultjának akkor van érvényesíthető követelése az adóssal szemben, amelyet hitelezői igényként bejelenthet, ha teljesül a felek szerződésében írt feltétel. Mivel a jogosult a Cstv. 38. § (5) bekezdése szerint - a felszámolás kezdő időpontjában vagy az azt követő három hónapon belül fennálló követelés hiányában - nem kereshetett kielégítést az óvadékból, ezért annak teljes összegét át kellett adnia a felszámolónak. Zálogjogosultként a felszámolás alatt keletkezett követelését érvényesítheti az óvadék összegének erejéig.
[8] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a hitelező felhívásra sem csatolta a hitelezői igénybejelentésében foglaltak bizonyítására szolgáló okiratokat. Nem igazolta a felek között létrejött szerződés szerint a jótállási biztosíték miatt keletkezett megtérítési igényét.
[9] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és megállapította, hogy a hitelező igénye jótállási biztosítékként visszatartott vállalkozói díj címén 3 582 538 forint, költségátalány címén 17 913 forint, nyilvántartásba vételi díj címén 35 825 forint összegben alapos.
[10] A másodfokú bíróság indokolása szerint a Cstv. 4/A. §-a, a 28. § (2) bekezdés f) pontja, a 37. § (2) bekezdése és a 38. § (5) bekezdése együttes értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel az óvadék jogosultja a Cstv. 49/D. § szerint zálogjogosultként tarthat igényt az óvadék összegéből történő kielégítésre, és a felszámolónak átadott összeg kizárólag a jótállási idő alatt keletkezett igény kielégítésére szolgál, ahogy a zálogjogosultnak be kell jelentenie igényét a felszámolási eljárásban, úgy a jogosultnak is be kell jelentenie a fel nem használt óvadék összegének megfelelő követelését a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján a nyilvántartásba vételi díj befizetésével egyidejűleg [Cstv. 46. § (7) bekezdés]. A követelés bejelentésének ideje az óvadék összegének kiadásától számított 40 nap, de legkésőbb 180 nap.
[11] A másodfokú bíróság erre figyelemmel a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján megállapította, hogy alapos a felszámolónak átadott óvadék összegével egyezően bejelentett hitelezői igény, az annak nyilvántartásba vételével járó költségekkel együtt és az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a és a 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[12] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.[13] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Cstv. 38. § (5) bekezdésébe, 49/D. §-ába ütközően jogszabálysértő, jogkérdésben eltér a Kúria Gfv.X.30.067/2012/9. számú közzétett határozatától.
[14] Állította, hogy a hitelezőnek a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontjában írt fogalmából, az adóssal szembeni pénzkövetelések érvényesítésének a Cstv. 38. § (3) bekezdésében előírt szabályából, valamint az óvadék jogosultját a Cstv. 38. § (5) bekezdése szerint megillető külön kielégítési lehetőség szabályából az következik, hogy utóbbi rendelkezés csak a követelés lehetőségét rögzíti; azt nem tartalmazza, hogy az óvadék összegét a jogosult tényleges pénzkövetelés hiányában is érvényesíthetné vagy bejelenthetné. Erre csak a függő követelés jogosultjának van lehetősége, de ebbe a körbe a vitatott hitelezői igényt előterjesztő fél nem tartozik bele.
[15] Érvelése szerint a Cstv. 4. § (1) bekezdéséből, a 4/A. §-ából, a 28. § (2) bekezdés f) pontjából és a 38. § (5) bekezdéséből az következik, hogy a törvény erejénél fogva megszűnt a hitelezőnek az óvadék birtoklásához, az óvadék feletti rendelkezéshez fűződő joga, az óvadék visszakerült a felszámolási vagyonba. Önmagában az óvadékkal biztosított pozíció nem teremtett jogot pénzbeli követelésre, hiszen a hibás teljesítésből eredő kötelmi igény elsődlegesen kijavításra és csak a hiba felmerülésének esetén irányulhat pénzbeli követelésre. A hitelezőnek akkor keletkezik az adóssal szemben pénzben kifejezett olyan vagyoni követelése, amelyet a felszámolási eljárásban bejelenthet, ha a kijavítás vállalásának, illetve teljesítésének hiányában harmadik személlyel kijavíttatja a hibát és ezzel költsége merül fel.
[16] Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.285/2009/6. számú döntésére, amely szerint a vállalkozói díjból visszatartott jóteljesítési garancia esetén a megrendelőnek az előírt három hónap áll rendelkezésére, hogy úgy tartsa vissza a felszámolást megelőző időszakban keletkezett, illetve az azt követő három hónapban felmerült hibák tekintetében az óvadék összegét, hogy azzal szemben szavatossági jogait érvényesíti. Amennyiben a szerződésben vállalt határidőben, a zárómérleg fordulónapjáig az adós hibás teljesítéséből eredő szavatossági igény merül fel, a megrendelő a kijavíttatással felmerülő költségét a zálogjoggal biztosított hitelezői követelésként érvényesítheti az óvadék megmaradt összege erejéig. A Kúria Gfv.X.30.067/2012/9. számú végzéséből kiemelte, hogy amennyiben a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig az óvadékkal biztosított követelés nem jön létre, azt a hitelező nem jelenti be, akkor a felszámolónak az óvadék összegét a többi hitelező követelésének kielégítésére kell fordítania.
[17] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem adta indokát, miért jogosult az óvadékot átadó személy a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontja szerint pénzben kifejezhető követelés hiányában az óvadék erejéig hitelezővé válni.
[18] Rámutatott, hogy a jogerős végzés eredményeként a Cstv. 49/D. §-a is sérül. Az óvadékot ugyanis hitelezői igényként fennálló követelés hiányában kell kifizetnie.
[19] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból - az alábbiak szerint - jogszabálysértőnek találta.[21] A másodfokú bíróság jogi álláspontja lényegében a Cstv. 37. § (2) bekezdésének és a 38. § (5) bekezdésének együttes értelmezéséből következett. A Cstv. 38. § (5) bekezdésének szabályozási tartalmán belül jutott arra a jogértelmezésre, hogy ha az óvadék jogosultja a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónapos végső határidőn belül nem élt az óvadék tárgyából őt megillető közvetlen kielégítés lehetőségével, a fel nem használt óvadék tárgyának a felszámoló részére megtörtént kiadásával létrejön a hitelező követelése, vagyis maga a kiadás ténye létrehozza és esedékessé teszi [37. § (2) bekezdés] - ezért ettől számítottan esik bejelentési kötelezettség alá - a jogosult követelését.
[22] A másodfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy az óvadék jogosultjának követelése kapcsán azt kell vizsgálni, hogy az mikor tekinthető a felszámolás alatt keletkezettnek [Cstv. 37. § (2) bekezdés], azonban tévesen határozta meg ehhez a Cstv. 38. § (5) bekezdésének tartalmát.
[23] A Cstv. 38. § (5) bekezdésének jelen ügyben irányadó, releváns tartalma szerint, ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él közvetlen kielégítési jogával, követelésének kielégítésére a 49/D. §-ban foglaltak szerint zálogjogosultként tarthat igényt.
[24] A Cstv. vizsgált rendelkezésének szabályozási előzménye alapján megállapítható, hogy a Cstv. 1997. augusztus 6-tól hatályos 38. § (5) bekezdése még generális jelleggel, az adós által valamely kötelezettség biztosítására nyújtott valamennyi óvadékra nézve kizárta a közvetlen kielégítési jog gyakorlását a felszámolás elrendelésével. Kimondta ugyanis az óvadékra vonatkozó megállapodás megszűnését a felszámolás közzétételével, egyben előírta az óvadék tárgyát képező vagyon kötelező, kivétel nélküli kiadását a felszámoló részére.
[25] Ez a szabály a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozásra figyelemmel 2001. szeptember 1-jétől - nemcsak a zálogjog, de az óvadék valódi tartalmának érvényre juttatásához is - azzal a kivételszabállyal egészült ki a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvénnyel bevezetett módosítás eredményeként, hogy az előző rendelkezés nem vonatkozik a jogszabályban meghatározott fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben nyújtott óvadékra (fedezeti biztosítékra).
[26] A Cstv. 38. § (5) bekezdését a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény árnyalta tovább 2002. január 1-jével - az ezt követő szabályozási időszakban külön (6) bekezdés alatt - azzal, hogy egyértelművé tette a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben nyújtott óvadékra adott előző kivételszabály csődjogi tartalmát: rögzítette az így minősülő óvadék jogosultjának külön jogát az óvadékból történő közvetlen kielégítésre a felszámolás alatt, egyben kimondta az ezt követően felmerülő kötelezettségét a fennmaradó összeg haladéktalan kiadására a felszámoló részére.
[27] A Cstv. ezt követő, 2004. május 1-jétől hatályos 38. § (5) bekezdésében jelenik meg lényegében a hatályos - a korábbi szabályozási logikával szakító, a jelen ügyben is irányadó rendelkezésnek megfelelő - szabályozási tartalom: a felszámolás kezdő időpontjáig nyújtott valamennyi óvadék egységes, alanyi korlátozás nélküli szabálya, az óvadék jogosultjainak a felszámolás ellenére is fennmaradó - időben azonban már korlátozott (három hónapra vonatkozó) - közvetlen kielégítési joga.
[28] Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény a fenti módosítással a pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló irányelvnek (a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben történt teljesítés véglegességéről szóló 98/26/EK irányelv) megfelelést célozta: egyfelől abban, hogy az irányelv jogelveit tágabb körre terjesztette ki, nem korlátozta az óvadék alkalmazásának alanyi hatályát. Tekintettel volt továbbá a zálogjog általános szabályaihoz képest speciális óvadéki szabályokra: az óvadék lényegét adó közvetlen kielégítés lehetőségére a biztosíték tárgyából.
[29] Jelen ügyben a másodfokú bíróság jogértelmezése a Cstv. szabályai közül a 38. § (5) bekezdésének előzőek szerinti tartalmától - egyben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) anyagi jogi szabályaitól [Ptk. 5:138. §] - oldotta el magát, mivel nem vette figyelembe az óvadék felszámolási eljárásban is érvényesülő alapvető jogi természetét. Azt, hogy az óvadék járulékos biztosíték, az óvadék kikötéséből eredő igény érvényesítésére - nemcsak a közvetlen kielégítési jog megengedett gyakorlásával, de akkor is, ha annak lehetősége a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónap elteltével megszűnt - a kielégítési jog megnyílását követően, vagyis az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásával kerülhet sor.
[30] A Kúria már állást foglalt a Cstv. 38. § (5) bekezdésének értelmezésével a jelen felülvizsgálati eljárásban is releváns jogkérdésben, amelyet jelen ügyben is irányadónak tart: az óvadék jogosultjának nem más vagyontárgyon keletkezik zálogjoga, hanem azon az összegen, amelyet a jogszabály rendelkezése értelmében a felszámolási vagyonba kell utalnia, és ebből igényelhet kielégítést a felszámolási eljárás során a zálogjogosultakra vonatkozó szabályok szerint abban az esetben, ha a felszámolási eljárás alatt az óvadéki szerződéssel biztosított követelése keletkezik az adóssal szemben (Gfv.X.30.067/2012/9.).
[31] Mindebből következően tévesen következtetett a másodfokú bíróság a hitelező fennálló követelésére és a hitelezői igény ebből következő bejelentési kötelezettségére a fel nem használt óvadék felszámoló részére történt kiadásával, anélkül, hogy a hitelezőnek az óvadékkal biztosított követelése esedékessé vált volna.
[32] Az óvadék jogosultjának a hitelezői igényét az adóssal szembeni felszámolási eljárás alatt keletkezett követelésként, a kielégítési joga megnyílásával kezdődő igénybejelentési határidőn belül kell érvényesítenie.
[33] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Kúria Gfv.III.30.467/2023/5.)