adozona.hu
BH 2024.9.222
BH 2024.9.222
A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a pert a jogszabályban erre feljogosított személy indította-e. Perindítási jogosultság hiánya esetén a bíróságnak a keresetlevelet vissza kell utasítania [2017. évi I. törvény (Kp.) 48. § (1) bek. c) pont; 2009. évi CXV. törvény (Evectv.) 19. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes panaszbejelentés alapján 2021. február 11-én és 2021. december 3-án helyszíni ellenőrzést tartott a felperesnél mint egyéni vállalkozónál.
[2] Az egyéni vállalkozás 2022. augusztus 20-án jogutód nélkül megszűnt.
[3] Az alperes a hatósági ellenőrzést követően, 2022. október 6-án kelt BP/2102/000731-16/2022. számú végzésével hatósági eljárást indított az egyéni vállalkozóval szemben.
[4] Az alperes 2022. november 29-én kelt BP/2102/000731-25/2022. iktatószámú határozatával az ...
BH 2024.9.222 A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a pert a jogszabályban erre feljogosított személy indította-e. Perindítási jogosultság hiánya esetén a bíróságnak a keresetlevelet vissza kell utasítania [2017. évi I. törvény (Kp.) 48. § (1) bek. c) pont; 2009. évi CXV. törvény (Evectv.) 19. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás
[1] Az alperes panaszbejelentés alapján 2021. február 11-én és 2021. december 3-án helyszíni ellenőrzést tartott a felperesnél mint egyéni vállalkozónál.[2] Az egyéni vállalkozás 2022. augusztus 20-án jogutód nélkül megszűnt.
[3] Az alperes a hatósági ellenőrzést követően, 2022. október 6-án kelt BP/2102/000731-16/2022. számú végzésével hatósági eljárást indított az egyéni vállalkozóval szemben.
[4] Az alperes 2022. november 29-én kelt BP/2102/000731-25/2022. iktatószámú határozatával az egyéni vállalkozót 1 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, valamint 15 fő vonatkozásában megállapította, hogy egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval munkaviszonyban álltak, és a munkaviszonyhoz kapcsolódóan kötelezte a munkáltatót, hogy a munkaviszony bejelentési kötelezettségének tegyen eleget, adja ki a szükséges igazolásokat, illetve tegyen eleget elszámolási kötelezettségének.
A felperes keresete, az alperes védirata
[5] A határozattal szemben a felperes két keresetlevelet terjesztett elő, "eljárásjogi bizonytalanság miatt" az egyiket közvetlenül a bíróságnál természetes személyként, a másikat a hatóságnál megszűnt egyéni vállalkozóként. Mindkét keresetlevél - a felperes személyének megjelölése kivételével - azonos tartalmú, a felperes keresetében kérte elsődlegesen a határozat megsemmisítését, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, harmadlagosan a megváltoztatását és a bírság 30 000 forintra történő csökkentését és az egyéb kötelezések mellőzését. A felperes mindkét keresetlevélben kérte az egyéni vállalkozói nyilvántartásból 2022. augusztus 20-án történt törlésére tekintettel annak előzetes vizsgálatát, hogy rendelkezik-e aktív perbeli legitimációval. Mindkét keresetlevélben a felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a hatósági eljárás megindulásakor, a határozat meghozatala időpontjában az egyéni vállalkozás már jogutód nélkül megszűnt, az alperes nem létező "entitással", a megszűnt egyéni vállalkozással szemben szabott ki munkaügyi bírságot és határozott meg kötelezettségeket.[6] Az alperes védiratát a hatóságnál benyújtott keresetre - a felperes "megszűnt" egyéni vállalkozóra - vonatkozóan terjesztette elő, kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) 11. § (1) bekezdése és 15. § (1) bekezdése alapján az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel, a munkaügyi ellenőrzés megkezdésekor az egyéni vállalkozó, mint munkáltató még létezett, ezért az eljárás ügyfelének az egyéni vállalkozót kell tekinteni. Az egyéni vállalkozás ugyan jogutód nélkül szűnt meg, de a megszűnés ténye nem érinti a felelősségi szabályokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette. Döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 3. §-ában, 10. § (1) bekezdésében, 112. § (2) bekezdés b) pontjában, az Evectv. 19. § (1) bekezdés a) pontjában, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében, 85. § (1)-(2) bekezdésében, 92. § (1) bekezdés a) pontjában, a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdésében, a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdésében, a hatósági eljárás megindulásával kapcsolatos kúriai határozatokban (Kfv.II.37.509/2011/5., Kfv.III.37.755/2012/8., Kfv.II.37.125/2011/5., Kfv.II.37.961/2009., Kfv.III.37.294/2009/7.) foglaltakra alapozta.[8] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet bevezető részében felperesként "(megszűnt) egyéni vállalkozó" megjelöléssel, a peres eljárás során hozott végzéseiben, a tárgyalási jegyzőkönyvekben a természetes személyt tüntette fel.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a hatósági ellenőrzés alanya a felperes, mint egyéni vállalkozó, ezért a per alapját képező hatósági eljárásban ügyfélnek az egyéni vállalkozó minősül. Az alperes eljárását a megszűnt egyéni vállalkozással szemben indította, a határozatát is a megszűnt jogalany ellen hozta, ezzel olyan lényeges eljárási jogszabálysértést követett el, ami önmagában jogellenessé teszi a határozatot, ezért a felperes további kereseti hivatkozásait érdemben nem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság az ítélet [32] bekezdésében utalt arra, hogy "az alperes által indítványozott Kp. 48. § szerinti visszautasításnak azért nem volt helye, mert ebben az esetben a felperes által keresettel támadott alperesi határozat hatályában fennmaradt volna; a felperes a keresettel a határozat megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését kérte, ennek jogi feltételei fennálltak, a bíróságnak érdemben kellett a keresetet elbírálnia".
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetlevél visszautasítását, másodlagosan a jogerős ítélet egészben, vagy részben hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat meghozatalára utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes új eljárás lefolytatására utasítását. Kérte továbbá az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegének mérséklését és a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekben marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontját, a Kp. 78. § (2) bekezdését, a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. (4)-(5) bekezdéseit, illetve az Evectv. 19. §-át, 34. §-át, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontját, továbbá eltért a Kfv.III.37.793/2022/5. számú kúriai határozatban foglaltaktól.[11] Az alperes szerint a keresetlevelet, amelyet a felperes "megszűnt egyéni vállalkozó" néven nyújtott be, az elsőfokú bíróságnak vissza kellett volna utasítania, mert a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította [Kp. 48. § (1) bekezdés c) pont]. Az elsőfokú bíróság a hatóság döntését arra hivatkozva semmisítette meg, hogy az egy megszűnt jogalannyal szemben született, ugyanakkor a megszűnt jogalany részére lehetővé tette, hogy joghatályosan keresetlevelet terjesszen elő.
[12] Előadta azt is, hogy az Evectv. 19. § (1) bekezdése szerint nem az egyéni vállalkozó szűnik meg, hanem az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság. A törvényhez fűzött indokolásban, valamint a Kfv.III.37.793/2022/5. számú kúriai határozatban foglaltak értelmében az egyéni vállalkozó nem jogi személy, hanem természetes személy, aki üzletszerű gazdasági tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével önálló, elkülönült jogalany nem jön létre, a vállalkozási tevékenység során keletkezett jogok és kötelezettségek a természetes személyt illetik és terhelik, egyéni vállalkozói tevékenységéért természetes személyként teljes vagyonával felel. A felperes egyéni vállalkozó soha nem volt olyan jogi személy, amelynek kapcsán a jogutód nélküli megszűnés értelmezhető lenne. A jogalkotó csupán az egyéni cég jogutódlásáról rendelkezik (Evectv. 34. §), mert a törvény 20-25. §-ához fűzött indokolás szerint az egyéni cég az egyéni vállalkozással szemben a "tagtól elkülönült, önálló, saját vagyonnal rendelkező jogalany".
[13] A felperes természetes személyként végzett egyéni vállalkozói tevékenységet, amely tevékenységével 2022. augusztus 20-án felhagyott, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általa elkövetett munkaügyi jogszabálysértések alól automatikusan mentesülhetett volna. A hatósági eljárást az egyéni vállalkozóval, mint természetes személlyel szemben kellett megindítani, mert a feltárt jogsértések az egyéni vállalkozás működési ideje alatt történtek. Az a körülmény, hogy a határozatban foglalt kötelezettségekért a tevékenység megszüntetése miatt a felperesnek mint természetes személynek kell helyt állnia, a döntés jogszerűségét nem érinti. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében összekeverte a jogi személyek megszűnésére irányadó szabályozást (vagyis azt, hogy ezek a gazdasági társaságok a cégjegyzékből való törléssel szűnnek meg) az egyéni vállalkozási tevékenység végzésére való jogosultság megszűnésének speciális ágazati szabályaival, az Evectv. 19. §-át tévesen értelmezte.
[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, az alperes költségekben való marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a bizonytalan jogi helyzet miatt terjesztette elő a keresetlevelet kétféle módon (megszűnt egyéni vállalkozóként, illetve természetes személyként), mert nem akart hibás eljárásjogi státuszban eljárni. Az alperes a hatósági eljárást egy nem létező egyéni vállalkozással szemben, jogszabálysértő módon indította meg. Az egyéni vállalkozás megszűnése esetén a természetes személy nem járhat el egyéni vállalkozóként.
A Kúria döntése és a döntés jogi indokai
[15] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az - az alábbiak szerint - megalapozott.[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése és a Kp. 110. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátjaira tekintet nélkül vizsgálta felül.
[17] Az elsőfokú bíróság az eljárás során hozott végzéseiben és a tárgyalási jegyzőkönyvekben felperesként a magánszemélyt tüntette fel, az ítélet bevezető részében a felperes (megszűnt) egyéni vállalkozó szerepel.
[18] A Kúria a fentiek és az irányadó tényállás alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet hiányos, érdemi felülbírálatra alkalmatlan, mert az elsőfokú bíróság hivatalból nem észlelte, hogy az ügyben két keresetlevelet terjesztettek elő különböző felperesek; a perben hozott végzések, tárgyalási jegyzőkönyvek alapján nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével melyik keresetlevelet bírálta el. A bíróság nem tisztázta, hogy a keresetlevelet a per megindítására jogosult személy terjesztette-e elő; nem észlelte azt sem, hogy az alperes a hatóságnál előterjesztett keresetlevélre vonatkozóan terjesztette elő védiratát és a peres eljárás során következetesen erre a keresetlevélre vonatkozóan tett jognyilatkozatokat, beadványaiban a felperest egyéni vállalkozónak, vagy "megszűnt" egyéni vállalkozónak nevezi.
[19] A Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja szerint a keresetlevelet vissza kell utasítani, ha a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja. A (2) bekezdés szerint a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a perképesség hiánya miatt a keresetlevelet vissza kell-e utasítani.
[20] A Kúria Kfv.II.37.847/2015/3. számú, közzétett határozata értelmében a bíróság a perindítási jogosultságot, illetve a kereshetőségi jogot a peres eljárás során hivatalból köteles vizsgálni. A követendő kúriai határozatban és a Kp. 48. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett volna, hogy a perben ki lehet a perindításra jogosult fél, ennek alapján a felperes természetes személyként vagy egyéni vállalkozóként terjeszthette-e elő keresetét.
[21] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította [Kp. 121. § (1) bekezdés a) pont]. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel a felülvizsgálattal érintett további vitás jogkérdéseket, pl. a kereshetőségi jogot nem vizsgálta, utal azonban arra az ellentmondásra, hogy az elsőfokú bíróság szerint az alperes határozata jogszabálysértő, mert a hatósági eljárást a megszűnt egyéni vállalkozással szemben indította, illetve a megszűnt jogalanyra vonatkozón hozott határozatot, azonban a bíróság ítéletét - a bevezető rész szerint - a megszűnt egyéni vállalkozásra vonatkozóan hozta meg.
[22] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás lefolytatása alapján meghozandó határozatában figyelemmel kell lennie arra, hogy az ügyben két azonos tartalmú keresetlevelet különböző felperesek terjesztettek elő. Döntenie kell arról, hogy a felperes egyéni vállalkozóval szemben hozott közigazgatási határozattal szemben - az egyéni vállalkozói nyilvántartásból 2022. augusztus 20-i hatállyal történő törlésre tekintettel - ki jogosult perindításra; a perindításra jogosultsággal nem rendelkező felperes keresetlevelét vissza kell utasítani [Kp. 48. § (1) bekezdés c) pont].
(Kúria Kfv.VII.45.138/2023/5.)