adozona.hu
BH 2024.9.221
BH 2024.9.221
A közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, a keresetet nem lehet a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni. A felülvizsgálat kereteit a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem jelöli ki [2017. évi I. törvény (Kp.) 43. § (1) bek., 37. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2020. december 12-én kelt, utóbb - 2021. február 17-én és 2021. augusztus 27-én, hivatalbóli felülvizsgálat eredményeként - módosított határozatában a felperes biztosítási jogviszonyait az 1970. június 24. és 2019. december 31. közötti időszakra a határozat részét képező kimutatás szerint ismerte el és megállapította, hogy a felperes 42 év 114 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. A határozat indokolása szerint a felperes 2005. ...
BH 2024.9.221 A közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, a keresetet nem lehet a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni. A felülvizsgálat kereteit a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem jelöli ki [2017. évi I. törvény (Kp.) 43. § (1) bek., 37. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás
[1] Az alperes a 2020. december 12-én kelt, utóbb - 2021. február 17-én és 2021. augusztus 27-én, hivatalbóli felülvizsgálat eredményeként - módosított határozatában a felperes biztosítási jogviszonyait az 1970. június 24. és 2019. december 31. közötti időszakra a határozat részét képező kimutatás szerint ismerte el és megállapította, hogy a felperes 42 év 114 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik. A határozat indokolása szerint a felperes 2005. augusztus 23. és 2007. október 31. között rokkantsági nyugdíjban, 2011. december 8. és 2013. augusztus 7. között rehabilitációs járadékban részesült; a 2017. december 12-én kelt jogerős ítéletével a 2009. július 6. és 2013. szeptember 19. közötti időszakra elmaradt illetmény megfizetésére kötelezte. A saját jogú nyugellátás mellett végzett kereső tevékenység nem minősül szolgálati időnek, jövedelem sem vehető figyelembe, a 2007. október 31-ig megszerzett nyugdíjjárulék köteles jövedelem nyugdíjnövelésre jogosít. A jogerős ítélettel megítélt összegekből az évenként megállapított "járulékplafonra" tekintettel a 2009. július 6. és 2009. december 31. közötti időre 1 626 326 forint, a 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti időre 3 290 475 forint, a 2011. január 1. és 2011. december 7. közötti időre 2 809 767 forint, a 2013. augusztus 8. és 2013. szeptember 19. közötti időre 393 550 forint vehető figyelembe; a felperes 2002., 2003. és 2004. években elért jövedelmeit, kereseteit - a kimutatásban foglaltak szerint - a járulékmaximumig lehetett figyelembe venni. Az alperes határozatát a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. § (1) bekezdés d) pontjára, a 38. § (1) bekezdés i) pontjára, a 22. § (1) bekezdésére, a 22/A. § (2) bekezdésére, a 42. § (3) bekezdésére, a 43. § (1) bekezdésére, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés g) pontjára és (2) bekezdésére alapította.A felperes keresete, az alperes védirata
[2] A felperes az alperesnél a 2021. október 14-én kelt, "fellebbezés keresetlevél" tárgymegjelöléssel benyújtott, az alperes által a bíróságra keresetlevélként felterjesztett beadványában sérelmezte, hogy a - dátumszerűen meg nem jelölt - "időnként megszakadó munkaviszonyai, közszolgálati jogviszonyai" alapján ténylegesen fizetett nyugdíjjárulékot a "megállapítandó szolgálati idő és a befizetett összegek ellenére" a nyugdíja jövőbeni megállapításakor nem fogják figyelembe venni és a jogosulatlanul levont összegeket az elévülés miatt vissza sem kaphatja. A felperes - az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél hiányai pótlására és a szolgálati időbe beszámítani kért időszakok pontos megjelölésére felhívó végzései alapján előterjesztett - keresetében a határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az alperes a szolgálati ideje megállapítása során nem teljes mértében vette figyelembe a munkában töltött időszakokat: a 2005. augusztus 23. és 2007. október 31. közötti időt, amikor rokkantsági nyugdíjban részesült és közszolgálati jogviszonnyal is "rendelkezett"; kifogásolta, hogy a bérszámfejtéskor nem a nyugdíjas köztisztviselő jogállásának megfelelően számfejtették a bérét, emiatt az összegszerűségnél is hátrányt szenved. Kérte a 2011. december 8. és 2013. augusztus 7. közötti rehabilitációs ellátás melletti munkavégzése, valamint a 2013. augusztus 8. és 2015. január 1. közötti időszakban, teljes munkaidős foglalkoztatás alapján "szolgálati idő figyelembevételével (…) a keresetek teljes figyelembevételét". Előadta, hogy 2016. január 1. és 2016. február 29. között, a rehabilitációs ellátás melletti kereső tevékenységgel szolgálati időt szerzett, a keresetet az átlagkereset megállapítása során is figyelembe kell venni; ellenkező esetre kérte, hogy a bíróság határozza meg az ítéletben, hogy a jogtalanul levont járulékokat kitől tudja visszakövetelni. A felperes - az "összegszerűség" hiányosságaira hivatkozással - kérte továbbá, hogy a részére kifizetett, nyugdíjjárulék köteles összegeket teljes mértékben vegyék figyelembe.[3] Az alperes védiratában - határozata ténybeli és jogi indokainak fenntartásával - a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - a Tny. 6. § (1) bekezdés b) és d) pontjai, a 22. § (1) bekezdés b) pontja, (3a) bekezdése, a 22/A. § (2) bekezdése, a 42. § (3) bekezdése, a 43. § (1) bekezdése és a Tbj. 24. § (2) bekezdése alapján - elutasította. A Tny. perbeli időszakra alkalmazandó rendelkezései értelmezésével rámutatott arra, hogy a saját jogú nyugellátásnak minősülő ellátások mellett folytatott kereső tevékenység nem minősült szolgálati időnek, ezért ezen időszakokra jövedelmet sem lehet figyelembe venni. Megállapította, hogy a 2011. december 8. és 2013. augusztus 7. közötti időszak - a határozat mellékletében szereplő adatokból kitűnően - biztosítási jogviszonyként elismerésre került; a felperes volt foglalkoztatójától származó illetmény ettől eltérő időszakra, a kimutatás megjelölt oldalain szerepel. A 2013. január 1. és augusztus 7. közötti, saját jogú nyugellátásnak minősülő ellátás (rehabilitációs járadék) folyósítási időszak nem képez szolgálati időt, erre az időre kereset sem állapítható meg. A rehabilitációs ellátást megállapító határozatot azért vonták vissza, mert a bíróság jogerős ítélettel visszamenőlegesen helyreállította a felperes munkaviszonyát; ettől eltérően rehabilitációs járadék megállapítása kereső tevékenység folytatása mellett is lehetséges volt, ezen ellátást nem kellett visszavonni; a felperes a saját jogú nyugellátása melletti kereső tevékenység folytatása alapján nyugdíjnövelésre szerzett jogosultságot.[5] A bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes 2002., 2003. és 2004. években elért jövedelmeit és az ezen években táppénzben töltött időtartamokat is figyelembe vette, a kereseteket azonban csak a járulékmaximumig lehetett figyelembe venni. Az alperes határozatának mellékletét képező kimutatásból megállapítható, hogy a volt munkáltatótól származó, 2009. július 6. és 2013. szeptember 19. közötti időszakra vonatkozó illetményt figyelembe vették, a 2013. augusztus 8. és 2015. január 1. (helyesen január 5.) közötti időszakra a felperes munkaviszonyából származó jövedelmét vették figyelembe, a szolgálati idő adatok a más munkáltatónál fennállt közalkalmazotti jogviszonyra vonatkoznak, a jövedelmeknél ezért több adat is számításba jön. A 2016. január 1. és 2016. február 29. közötti időszak vonatkozásában a bíróság rámutatott arra, hogy rehabilitációs járadék mellett lehetett munkát végezni, az ellátás mellett szerzett jövedelmet figyelembe lehetett venni, ami meg is történt; a 2016. január 1. és december 31. közötti időszakra azért csak a közalkalmazotti jogviszony szerepel, mert egy időszakot csak egyszer lehet figyelembe venni. A 2009. július 6. és 2014. február 25. közötti időszak a határozat mellékletében - a biztosítási jogviszonyokat, a jövedelmi adatokat és a munkabérrel ellátatlan időszakokat is ideértve - hiánytalanul szerepelnek.
[6] A bíróság megállapította, hogy a felperes a második tárgyalást követően előterjesztett beadványában felhozott - a 2013. szeptember 4. és 2016. szeptember 3. között igénybe vett rehabilitációs ellátás, a 2016. március 1. és 2017. december 31. közötti rokkantsági ellátás melletti jogviszonyokból származó keresetekkel összefüggésben előterjesztett - további kifogásai, új indokai érdemi elbírálásának a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. § (1) bekezdése alapján nem volt helye. Az alperes határozatát további szempontok alapján támadó kereseti okfejtések elbírálására nem volt lehetőség, ezért a bíróság csak "megjegyzésként" utalt arra, hogy a határozat mellékletének megjelölt soraiban a rehabilitációs és a rokkantsági ellátások melletti munkaviszonyból származó keresetek, továbbá az ápolási díjjal érintett időszakok mellett további jövedelmek is figyelembe lettek véve. A bíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelen per tárgyát a 2022. április 7-én kelt, a felperes részére öregségi nyugdíjat megállapító határozat felülvizsgálata nem képezte, az utóbbi határozattal kapcsolatos kifogásai ebben a perben nem voltak vizsgálhatók. Végül a bíróság utalt arra is, hogy a jelen perben felülvizsgált határozatban nyugellátási összeget nem állapítottak meg, ezért az összegszerűséggel kapcsolatos kifogások sem voltak vizsgálhatók.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítéletnek a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Kp. 43. § (1) bekezdése és az 58. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozva.[8] Kifogásolta, hogy az alperes a 2011. december 8. és 2013. augusztus 7. közötti időszakot, amikor is kereső tevékenység folytatása mellett rehabilitációs járadékban részesült, a járadék folyósítása alapján vette figyelembe. Kiemelte, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala felügyeleti eljárás keretében hozott végzésével a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve 2013. szeptember 16-án kelt határozatát megsemmisítette és az elsőfokú szervet új eljárásra utasította, mert a felperes részére ellátást megállapító határozatot az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel hiányában, kereső tevékenység folytatása miatt jogszabálysértőnek tartotta. A felperes szerint a jogszabályi rendelkezésből és a határozatból egyértelműen következik, hogy az ellátás és a keresőtevékenység konkurálása esetén az utóbbi élvez elsőbbséget, az ellátás jogellenes folyósítására további jogokat nem lehet alapítani. Amennyiben pedig az ellátás kereső tevékenység folytatására tekintettel nem illeti meg a biztosítottat, akkor a szolgálati idő számításánál is a "kereső tevékenység szolgálati idejét" kell figyelembe venni. Az ítélet ezért ellentétes az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontjával, ami érvényes az ápolási díj időszakára is, mivel ott sem megengedett a napi 4 órán felüli munkavégzés.
[9] A felperes szerint az ítélet azon megállapítása, hogy keresetváltoztatása a Kp. 43. § (1) bekezdése szerinti időbeli korlátba ütközött, téves és jogszabályellenes. Az "előterjesztett irat" nem minősül érdemi keresetváltoztatásnak, hiszen kereseti kérelme továbbra is, változatlanul a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére irányult; kereseti kérelmének a védirat ismeretében mindössze további indokát adta. A felperes előadta továbbá, hogy a védiratot az első tárgyalásra történő idézéssel egyidőben nem kapta meg, azt csak a második tárgyaláson vette kézhez. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a keresetváltoztatás időbeli korlátja csak a Kp. 58. § (4) bekezdése garanciális, a felperes megfelelő felkészülését biztosító szabályával együtt értelmezhető, a védirat időben történő közlése nélkül érdemi első tárgyalás nem tartható.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és a döntés jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[13] Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira való jogosultság feltételeit szabályozza, a b) pont szerint jogosult - egyéb, az egészségi állapot mértékére, biztosítotti időre vonatkozó feltételek mellett - az lehet, aki kereső tevékenységet nem végez.
[14] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a jelen perben az elsőfokú bíróságnak a Tny. IX. fejezet "A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség" című, "A nyilvántartási adatainak egyeztetése és a szolgálati idő, jogosultsági idő igazolása" alcímű fejezetében szabályozott ún. adategyeztetési eljárás keretében hozott határozat törvényességéről kellett döntenie a keresettel támadott körben. Ezen hatósági eljárásban a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a biztosított, volt biztosított biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyaira, kereseteire, jövedelmeire vonatkozó, a nyilvántartásba bejelentett adatokat egyezteti az öregségi nyugdíjasnak nem minősülő biztosítottal, volt biztosítottal. A hatósági eljárás tárgyát a fentiek alapján a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásba bejegyzett biztosítási jogviszonyok, és a keresetek, jövedelmek valós és helyes volta, azok alapján a határozatok rendelkező részében megállapított nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati idő tartamának megállapítása képezi, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset, nyugdíj összeg helyes kiszámítása, ahogyan arra az elsőfokú bíróság is utalt, az alperes határozatának erről való rendelkezése hiányában nem vizsgálható felül.
[15] A Kúria számos határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a közigazgatási (társadalombiztosítási) per tárgya a keresettel támadott jogerős közigazgatási határozat, a perben a bíróságnak - a keresettel meghatározott korlátok között - a határozat jogszerűségéről kell állást foglalnia. A Kúriánál előterjesztett felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslat, a felülvizsgálati eljárás középpontjában a jogerős ítélet áll; eljárása során a Kúria az ítélet törvényességét, ennek keretében, a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között azt vizsgálja, hogy a bíróság az anyagi és eljárásjogi szabályok betartásával hozta-e meg a határozatát (Kfv.VII. 37.977/2020/4., Kfv.VII.37.543/2020/4., stb.).
[16] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során - a fent írtak szerint - nem az alperes határozatának jogszerűségéről, hanem a jogerős ítélet törvényességéről kellett állást foglalnia. Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 2011. december 8. és 2013. augusztus 7. közötti időszakra vonatkozó kereseti kérelemről a Tny. 2020. július 1-től hatályos 22. § (3a) bekezdése, a 42. § (3) bekezdése és a 6. § (1) bekezdés d) pontja alapján döntött. A felperes ezzel kapcsolatban az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja megsértését állítva azt kifogásolta, hogy a szolgálati idő megállapításánál nem a "kereső tevékenység szolgálati idejét" vették figyelembe.
[17] Az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja - a korábban ismertetettek szerint - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira való jogosultság egyik feltételét szabályozza, a társadalombiztosítási nyilvántartásba bejegyzendő adatok (biztosítási jogviszonyban töltött idők, keresetek, jövedelmek) köréről, tartalmáról nem rendelkezik. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megsértett jogszabályként megjelölt rendelkezés és a megjelölt probléma között nem állapítható meg összefüggés; a felperes az elsőfokú bíróság jogértelmezését, az anyagi jogszabályoknak az ügyére vonatkoztatott alkalmazását egyebekben nem vonta kétségbe; mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a felperes által megjelölt indokok alapján nem jogsértő.
[18] A Kp. 43. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg; a keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A Kp. 58. § (4) bekezdése értelmében az első tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a védirat felperessel való közlése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze; a tárgyalási időközt a bíróság sürgős esetben lerövidítheti.
[19] A peradatok szerint a felperes a 2021. október 14-én kelt, az alpereshez "Fellebbezés és keresetlevél" elnevezéssel benyújtott és a védirattal felterjesztett keresetleveléből, majd a bíróság hiánypótlást elrendelő végzésére keresetkiegészítés megnevezéssel előterjesztett beadványából a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmek, az alapul szolgáló tények nem voltak beazonosíthatók; a beadványok tartalma, valamint a felperes nyilatkozatai alapján nem lehetett megállapítani azt sem, hogy a felperes a bíróságtól - azon túl, hogy a határozat megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését kéri -, pontosan milyen döntés meghozatalát várja el. A felperes a bíróság ismételt felhívására először a 7. számú beadványában jelölte meg a Kp. 37. § (1) bekezdés f) és g) pontjai által felsorolt adatokat, ezek között azokat az időszakokat, amelyeknek a biztosítási időkénti elismerésével, szolgálati időbe való beszámításával, illetve azokra eső kereseteknek, jövedelmeknek az elismerésével, illetve elmaradásával kapcsolatban jogsérelem bekövetkezését állította. A bíróság az ezt követően megtartott első tárgyaláson (amelyen a felperes szabályszerű idézés ellenére, munkahelyi elfoglaltságára hivatkozással nem jelent meg), az alperes bejelentése alapján észlelte, hogy a védiratot a felperesnek nem küldte meg, ezért azzal a felhívással intézkedett annak megküldéséről, hogy a felperes a védirat ismeretében nyilatkozzék a legutóbbi felhívásban foglaltak tárgyában. A felperes a védiratot és a felhívást 2022. június 22-én vette kézhez, ezután - előkészítő irat, majd beadvány-kiegészítés megnevezéssel - két beadványt nyújtott be a bíróságra. Az elsőben - részben megismételve a korábbi beadványaiban előadottakat, okiratok csatolása mellett - kérte a nyugdíjszakértőtől kapott, korábban már csatolt és a jövőben beérkező levélben foglaltak figyelembevételét, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalára kötelezését; a másik beadványban - kérve annak figyelembevételét - csatolta a nyugdíjszakértőtől az interneten feltett kérdéseire kapott válaszokat tartalmazó válaszlevelet.
[20] A felperes az ezt követően, 2022. szeptember 8-án tartott második tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy kereseti kérelmét változatlanul fenntartja; az ezután előterjesztett "kiegészítő beadványaiban" további okiratokat csatolt és - részben a 7. számú beadványában (keresetpontosításban) megjelölt időszakok és jogsérelmek körében, részben más időszakok megjelölésével és jogsérelmekre utalással további tényállításokat tett, amelyek alapján kérte a határozat felülvizsgálatát és annak megsemmisítését (17., 19., 20., 23., 26., 29., 31., 32., 33. sz. beadványok).
[21] A Kúria követendő határozataiban - a Kp. hatályba lépése után is fenntartott 2/2011. (V. 9.) KK véleményben foglaltakra is figyelemmel - már kimondta, hogy a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a támadott döntés felülvizsgálatára, annak irányát és kereteit az állított jogsérelem jelöli ki. A kereset korlátait nem lehet a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni; a határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereset önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes a határozatot teljes terjedelmében, minden megállapításra terjedően vitatja; minden ügyben külön kell vizsgálni, hogy a kereset a határozat mely tartalmára és ezzel összefüggésben milyen jogsértésre irányul (Kfv.III.35.359/2015/7., Kfv.III.37.345/2020/10., Kfv.VII.37.806/2023/7.).
[22] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a felperes - a Kp. 43. § (1) bekezdése és az 58. § (4) bekezdése megsértése körében - tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére (megsemmisítésére) irányuló kérelmére tekintettel a második tárgyalást követően előterjesztett további kérelmei alapján, minden korlátozás nélkül köteles volt a határozat felülvizsgálatára. A felperes iratellenesen állította, hogy a védiratot a második tárgyaláson vette kézhez, a felperes a védiratot az első tárgyalást követően, a második tárgyalásra szóló idéző végzéssel és a bíróság felhívásával együtt kézhez vette, a két és fél hónappal később megtartott következő tárgyalásig keresetváltoztatással nem élt, keresetét a második tárgyaláson változatlanul, vagyis a 7. sorszámú beadványában foglaltakkal egyezően tartotta fenn (16. sz. jkv. 2. bek.). A bíróság a Kp. 58. § (4) bekezdését megszegte ugyan azzal, hogy nem gondoskodott arról, hogy a védirat felperessel való közlésére az első tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzően sor kerüljön, ez az eljárási szabályszegés azonban, a fent írtak szerint, tekintettel arra, hogy a felperest a Kp. 43. § (1) bekezdésében szabályozott joga gyakorlásában, a keresetváltoztatásban nem akadályozta, nem minősül az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegésnek. A jelen ügyben a felperes a védirat késedelmes közlése folytán legkésőbb a második tárgyaláson gyakorolhatta a Kp. 43. § (1) bekezdés első mondatában biztosított jogát, ezzel a jogával azonban nem élt. Az elsőfokú bíróság a felperes 7. számú beadványában pontosított és a per második tárgyalásán változatlanul fenntartott keresetét elbírálta, az abban megjelölt időszakok és keresetek, jövedelmek vonatkozásában előadott indokokat - a jogerős ítéletből kitűnően - figyelembe vette; a felperes későbbi beadványaiban megjelölt eltérő időszakok biztosítási időkénti elismeréséről, szolgálati időbe való beszámításáról, illetve azokra eső keresetek, jövedelmek nyilvántartásba való bejegyzése tárgyában a bíróság a Kp. 43. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében nem dönthetett. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy a bíróság a keresete pontosítása, illetve kiterjesztése érdekében előterjesztett beadványaiban szereplő kérelmek, indokok és érvek, illetve megjelölt jogsérelmek közül konkrétan melyeknek az elbírálását mulasztotta el, ezért a Kp. 43. § (1) bekezdése megsértése további vizsgálatának nem volt helye.
[23] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a Kp. 58. § (4) bekezdését, ez az eljárási szabályszegés azonban - a felperes álláspontjával szemben - a Kp. 43. § (1) bekezdése megsértését nem eredményezte, a döntés érdemben helytálló voltát nem befolyásolta; a jogerős ítélet nem sérti az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontját sem. A Kúria ezért a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.45.116/2023/5.)