adozona.hu
ÍH 2024.111
ÍH 2024.111
A BÍRÓSÁG TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE I. A kötelező jogi képviselet esetében a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről való tájékoztatást a bíróságnak az alperest érintően a kereset közlésével egyidejűleg kell teljesítenie. II. A bíróságnak közrehatási tevékenysége körébe nem tartozik a kötelező jogi képviselettel összefüggő tájékoztatási kötelezettség. Amennyiben a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű alperes 2004. június 29. napjától, a II. rendű alperes 2015. június 30. napjától önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője az A. N.Kft "f.a."-nak (a továbbiakban: adós).
A Sz. Törvényszék a Fpk…./2023/6. számú végzésével elrendelte az adós felszámolását, amelynek kezdő időpontja 2023. szeptember 19. napja.
A felszámolási eljárás során a felszámoló 122 085 010 forint összegű hitelezői igényt vett nyilvántartásba vett, amelyből a felperes hitelezői igénye 1 028 640 fori...
ÍH 2024.111 A BÍRÓSÁG TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE
I. A kötelező jogi képviselet esetében a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről való tájékoztatást a bíróságnak az alperest érintően a kereset közlésével egyidejűleg kell teljesítenie.
II. A bíróságnak közrehatási tevékenysége körébe nem tartozik a kötelező jogi képviselettel összefüggő tájékoztatási kötelezettség.
Amennyiben a perben a félnek jogi képviselővel kell eljárnia, a Pp. 111. §-ából nem keletkezik a bíróságnak a Pp. 73. §-ában foglaltakhoz képest további tájékoztatási kötelezettsége a jogi képviselet szükségességére vonatkozóan.
III. Az általános tájékoztatási kötelezettség kizárólag abban az esetben irányadó, amennyiben a perben a fél jogi képviselő nélkül is eljárhat. [A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 72-73. §, 111. §, 6. §]
Az I. rendű alperes 2004. június 29. napjától, a II. rendű alperes 2015. június 30. napjától önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője az A. N.Kft "f.a."-nak (a továbbiakban: adós).A Sz. Törvényszék a Fpk…./2023/6. számú végzésével elrendelte az adós felszámolását, amelynek kezdő időpontja 2023. szeptember 19. napja.
A felszámolási eljárás során a felszámoló 122 085 010 forint összegű hitelezői igényt vett nyilvántartásba vett, amelyből a felperes hitelezői igénye 1 028 640 forint.
A felszámoló 2024. február 13. napján tájékoztatta a felperest arról, hogy az alperesek nem tettek eleget a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. §-ában meghatározott kötelezettségeiknek.
A felperes keresetében ennek megállapítását kérte, hogy az alperesek vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően, és ezzel az adós vagyona 122 085 010 forinttal csökkent. Érvényesíteni kívánt jogként a Cstv. 33/A. § (1) és (5) bekezdését jelölte meg. Hivatkozott arra, az alperesek a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeiknek nem tettek eleget. Álláspontja szerint ezért az alpereseknek kell azt bizonyítania, hogy a vezetői tisztségük időtartama alatt nem következett be az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladataik ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vették. Állította, az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2023. február 14. napján bekövetkezett, mivel ekkortól csődeljárás hatálya alatt állt.
Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével a kereset közlésével egyidejűleg felhívta az alpereseket, hogy a keresetlevél kézbesítésétől számított 45 napon belül terjesszék elő írásbeli ellenkérelmüket. Tájékoztatta az alpereseket - egyebek mellett - arról, hogy a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről és a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről.
A felperes az alpereseket 1 028 640 forint vagyoni biztosíték nyújtására kérte kötelezni. Érvelése szerint a beszámoló készítési kötelezettség vagy a Cstv. 31. § (1) bekezdése szerinti mulasztás esetén a biztosíték adási kötelezettség megalapozott a bizonyítási teher fordulására tekintettel.
Az alperesek személyesen előterjesztett beadványukban a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem elutasítását kérték, mivel a biztosíték összegének megfizetésére nem képesek, és az adós iratait a felszámolónak megküldték.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte az alpereseket arra, hogy vagyoni biztosíték nyújtásaként fizessenek meg egyetemlegesen a gazdasági hivatala által vezetett letéti számlára 1 028 640 forintot. Határozatának indokolásában rögzítette, a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglalt tényállási elemek valószínűsítése esetén rendelhető el. Nem feltétel az, hogy a követelés későbbi kielégítésének veszélyét a felperes valószínűsítse. Az egyes tényállási emelek valószínűsítése a Cstv. 33/A. § (1) bekezdéséhez, amennyiben pedig a felperes az alperes mulasztását igazolja, ugyanezen szakasz (5) bekezdésben foglalt bizonyítási terhet fordító szabályhoz igazodik.
A felszámoló 2024. február 13. napján kelt nyilatkozat alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperesek a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót, zárómérleget és adóbevallást nem készítettek, az adós iratanyagát és a vagyonát a felszámolónak nem adták át, az ezekhez kapcsolódó nyilatkozattételi kötelezettségüket nem teljesítették és a felszámolónak tájékoztatást sem adtak. Emiatt a Cstv. 33/A. § (5) bekezdését alkalmazhatónak találta, amelyre figyelemmel a felperes állításával szemben az alpereseknek kellett volna legalább valószínűsíteniük, hogy a vezetői tisztségük időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladataik ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vették. Ennek azonban az alperesek nem tettek eleget, mivel a jogi képviselő nélkül postai úton benyújtott beadványaik hatálytalanok voltak, és ezért a Pp. 74. § (1) bekezdése alapján úgy tekintette, hogy az alperesek nyilatkozatot nem tettek.
Megállapította, az alperesek a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében írt mulasztásukkal meghiúsították az adós vagyoni pénzügyi helyzetének megismerését, ezért a mulasztás és az adós vagyoncsökkenése közötti ok-okozati összefüggést is valószínűsítettnek ítélte.
A végzéssel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben egyrészt a végzés hatályon kívül helyezését, másrészt a vagyoni biztosíték nyújtására kötelező rendelkezés mellőzését kérték. Kifejtették, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 6. §-ában foglaltak megvalósulása érdekében a bíróságnak tájékoztatási kötelezettsége áll fenn, amely az ügy körülményeitől függően különböző eljárási jogokat és kötelezettségeket érinthet. A jogi képviselő nélkül eljáró fél irányában a Pp. 111. §-ában előírt általános eljárásjogi tájékoztatási kötelezettség mellett a Pp. az egyes jogintézmények szabályozása során különböző tájékoztatási kötelezettséget is meghatároz, amelyeket a jogi képviselővel eljáró fél vonatkozásában is - esetenként - meg kell tennie a bíróságnak. A tájékoztatásnak a pontosságon és egyértelműségen kívül meg kell felelnie a közérthetőségnek is, annak érdekében, hogy a fél az eljárási kötelezettségeit teljesíteni tudja. Kiemelték, a Pp. 6. §-a a perbeli eljárási jogok megfelelő gyakorlását biztosító tájékoztatásra kötelezi a bíróságot. A tájékoztatás tartalmának mindig az érvényesíteni kívánt joghoz kapcsolódónak kell lennie. A Pp. alkalmazásában is irányadó 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 4. pontja értelmében a tájékoztatásnak az adott tényállásra vonatkozóan egyediesítettnek és teljes körűnek, valamennyi elbírálásra kerülő kérelemre kiterjedőnek kell lennie.
Véleményük szerint az elsőfokú bíróságnak a 3. sorszámú végzésében foglalt tájékoztatása nem volt egyértelmű, pontos és közérthető, mivel csupán a 2. sorszámú végzésben adott tájékoztatást arról, hogy az alpereseknek jogi képviselőt kell meghatalmazniuk, és ez a végzés csak az írásbeli ellenkérelem előterjesztéséhez szükséges jogi képviselet kötelezettségére utalt. Ezért az elsőfokú bíróság elmulasztotta arról tájékoztatni az alpereseket, hogy a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemre való nyilatkozattételkor is kötelező a jogi képviselet. Emiatt az alperesek joggal hihették azt, hogy e nyilatkozatuk esetében saját maguknak szükséges eljárniuk. Utaltak arra, a 3. sorszámú végzésben a tájékoztatásnak arra is ki kellett volna terjednie, hogy a fél jogi képviselője mellett a fél, a törvényes képviselője és a nem jogi képviselő meghatalmazottja a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében hatályos nyilatkozatot tehet-e vagy sem.
A felperes észrevétele az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésében tájékoztatta az alpereseket arról, hogy a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, és a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Az elsőfokú bíróság a további felhívást pedig a peres eljárás során adta ki, így eljárási szabályt nem sértett a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés során.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik.
Az alperesek fellebbezésükben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése mellett a vagyoni biztosíték nyújtására való kötelezés mellőzését is kérték, azonban fellebbezésükben kizárólag eljárási szabálysértésre hivatkoztak. Ennek megfelelően az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Pp. 369. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkörében eljárva kizárólag azt vizsgálhatta a kérelemhez kötöttség alapján, hogy vétett-e eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság a jogi képviselet szükségességéről való tájékoztatás kapcsán.
A Pp. 72. § (1) bekezdése értelmében a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti perben eltérő törvényi rendelkezés hiányában így a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő hiányának jogkövetkezménye kötelező jogi képviselet esetén a Pp. 74. § (1) bekezdése értelmében az, hogy a fél perbeli cselekménye és nyilatkozata - ha e törvény a jogi képviselet hiányához más jogkövetkezményt nem fűz - hatálytalan, úgy kell tekinteni, hogy a fél perbeli cselekményt, nyilatkozatot egyáltalán nem tesz, kivéve, ha törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja. Ezért a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti perben a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemre az alperesek hatályosan kizárólag jogi képviselővel tehetnek nyilatkozatot. Az alperesek nem vitatottan a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemre jogi képviselő nélkül tettek nyilatkozatot, amely a Pp. 74. § (1) bekezdése alapján hatálytalan volt. Az alperesek fellebbezésükben ugyanakkor hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság nem adott tájékoztatást arról, hogy e nyilatkozatot hatályosan jogi képviselővel tudják megtenni.
A kötelező jogi képviselet esetében a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről való tájékoztatást a Pp. 73. §-a szabályozza. Ennek (1) bekezdés b) pontja értelmében a tájékoztatási kötelezettséget a bíróságnak az alperest érintően a kereset közlésével egyidejűleg, míg a (2) bekezdés szerint az eljárás folyamán perbe lépő alperest az első jelentkezése alkalmával kell teljesítenie, és a (3) bekezdés alapján a jogi képviselő nélkül eljáró félnek megfelelő határidőt kell biztosítani a jogi képviselet pótlására, ha a bíróság az ügyben áttétel vagy kijelölés folytán jár el, és a keresetlevelet olyan bírósághoz nyújtották be, amelynek eljárásában a jogi képviselet nem volt kötelező. Az eljárás során ezt követően a Pp. 73. § (4) bekezdése értelmében a perorvoslattal támadható határozatban kell tájékoztatást adni a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről. E jogszabályi rendelkezésből következően kötelező jogi képviselet esetében más eljárási cselekménynél a bíróságot a jogi képviselő meghatalmazásának szükségessége kapcsán külön tájékoztatási kötelezettség nem terheli.
Az alperesek fellebbezési érvelésével ellentétben ilyen tájékoztatási kötelezettség nem következik sem a Pp. 6. §-ából, sem a Pp. 111. §-ából, sem az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 4. pontjából. A Pp. 6. §-a akként rendelkezik, hogy a bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék. E jogszabályi rendelkezésben meghatározott bírói közrehatási tevékenység az anyagi pervezetésben nyilvánul meg, a bíróság közrehatási tevékenysége tehát azonos a bíróság anyagi pervezetési tevékenységével. Ezt a Pp. 6. §-ához fűzött miniszteri indokolás is egyértelművé teszi, ugyanis az indokolás azt tartalmazza, hogy a törvény további szerkezeti egységei pontosan meghatározzák, hogy a bíróság a per előkészítő szakában, illetve a bizonyítási szakban milyen eszközökkel rendelkezik a tényállítások, jogállítások körében a felek előadásának tisztázására, de jelentőségénél fogva a bíróság közrehatási tevékenységét mint az anyagi pervezetés alapelvi szintű megfogalmazását meg kell jeleníteni az alapelvek között. Az anyagi pervezetés szabálya pedig a Pp. 237. §-ában találhatók, amelyek közé nem tartozik a kötelező jogi képviselettel összefüggő tájékoztatási kötelezettség.
A Pp. 111. §-a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében határozza meg az általános tájékoztatási kötelezettséget. Ez az általános jellegű tájékoztatási kötelezettség azonban kizárólag abban az esetben irányadó, amennyiben a perben a fél jogi képviselő nélkül is eljárhat. Kötelező jogi képviselet esetében ugyanis a tájékoztatási kötelezettségre a Pp. 73. §-a mint speciális szabály alkalmazandó. Ezért amennyiben a perben a félnek jogi képviselővel kell eljárnia, a Pp. 111. §-ából nem keletkezik a Pp. 73. §-ában foglaltakhoz képest a bíróságnak további tájékoztatási kötelezettsége a jogi képviselet szükségességére vonatkozóan.
Az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 4. pontja pedig a bizonyítási kötelezettséggel [polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. § (3) bekezdés és 164. § (1) bekezdés] kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre nézve tartalmaz megállapítást, így az abban foglaltak a Pp. hasonló rendelkezéseire tekintettel való alkalmazhatósága [Kúria 1/2017. Polgári jogegységi határozat VI. pontja] esetén sem lehetnek irányadók a jogi képviselet szükségességéről való tájékoztatást illetően. Az elsőfokú bíróságnak tehát a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti perben a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemre való nyilatkozattételre felhívó végzésében külön nem kellett tájékoztatnia az alpereseket a jogi képviselet szükségességéről.
Jelen esetben az elsőfokú bíróság az alpereseket a kereset közlésével egyidejűleg a 2. sorszámú végzésében tájékoztatta a Pp. 73. § (1) bekezdésében foglaltakról. E végzésből egyértelműen kitűnik, hogy a jogi képviselet az egész peres eljárás során kötelező, így a peres eljárás során előterjesztett vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálásával összefüggésben is. Az elsőfokú bíróság tehát a per adott szakában a jogi képviselet szükségességét érintően a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Arról pedig - az alperesek fellebbezési érvelésével ellentétben - az elsőfokú bíróságnak nem kellett tájékoztatni az alpereseket, hogy a jogi képviselőjük mellett a fél, a törvényes képviselő és a nem jogi képviselő meghatalmazottja a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében hatályos nyilatkozatot tehet. Ez a lehetőség ugyanis a Pp. 191. § (1) bekezdése értelmében kizárólag perfelvételi tárgyalásra vonatkozik, az írásbeli beadványokra nem. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság nem vétett eljárási szabálysértést a jogi képviseletről való tájékoztatás kapcsán.
Az alperesek az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése mellett a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés mellőzését is kérték, azaz fellebbezésük az elsőfokú végzés megváltoztatására is irányult. Ez utóbbi fellebbezési kérelmüket az alperesek az eljárási szabálysértésre való - a fentiek szerint alaptalan - hivatkozáson kívül más jogszabálysértésre nem alapították, az elsőfokú végzést más okból, így a vagyoni biztosíték nyújtásának egyéb feltételeit nem támadták. Ezért azok a Pp. 370. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban nem voltak felülbírálhatók.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gpkf.III.30.117/2024/2.)