adozona.hu
ÍH 2024.109
ÍH 2024.109
KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ PER A Ctv. 118/B. §-ára alapított perben a vezető tisztségviselőt terheli a bizonyítás abban a körben, hogy nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy nem az ügyvezetési tevékenysége miatt következett be az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (4) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes volt a kényszertörlés alatt álló adós vezető tisztségviselője, önálló cégjegyzési jogosultsággal 2011. szeptember 2-ától az adós törléséig.
Az alperes a 2018. és 2019. év, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában elmulasztotta a beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségét.
Az adóssal szemben 2013. óta több, a felperes által kezdeményezett végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az utolsó végrehajtási eljárás elrendelésekor, 2018. július 24-én ...
ÍH 2024.109 KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ PER
A Ctv. 118/B. §-ára alapított perben a vezető tisztségviselőt terheli a bizonyítás abban a körben, hogy nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy nem az ügyvezetési tevékenysége miatt következett be az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (4) bekezdés]
Az alperes volt a kényszertörlés alatt álló adós vezető tisztségviselője, önálló cégjegyzési jogosultsággal 2011. szeptember 2-ától az adós törléséig.Az alperes a 2018. és 2019. év, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában elmulasztotta a beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségét.
Az adóssal szemben 2013. óta több, a felperes által kezdeményezett végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az utolsó végrehajtási eljárás elrendelésekor, 2018. július 24-én az adós adótartozása 2 101 291 Ft volt, amely összeg a cégjegyzékből történő törléséig 152 934 782 Ft-ra nőtt. A végrehajtási eljárás során foganatosított végrehajtási cselekmények a tartozás összegéhez képest érdemi megtérülést nem eredményeztek.
Az adós 2016. január 1.-2016. december 31. közötti időszakra vonatkozó egyszerűsített éves beszámolója szerint az adózott eredménye a tárgyévben 4 625 000 Ft, az előző üzleti évben 1 797 000 Ft volt. A forgóeszközök értéke a tárgyévben 27 428 000 Ft, az előző üzleti évben 44 178 000 Ft volt. A rövid lejáratú kötelezettségek értéke a tárgyévben 20 756 000 Ft volt, az előző üzleti évben pedig 40 406 000 Ft.
A 2017. január 1.-2017. december 31. közötti időszakra vonatkozó egyszerűsített éves beszámoló adatai szerint az adós adózott eredménye 7 405 000 Ft volt. A forgóeszközök értéke 89 108 000 Ft, a rövid lejáratú kötelezettségek összege 89 066 000 Ft volt.
A cégbíróság végzésével 2020. május 5-ei kezdőnappal elrendelte az adós kényszertörlési eljárása megindítását, a 2021. október 12-én jogerőre emelkedett és 2021. november 24-én a Cégközlönyben közzétett végzésével pedig elrendelte az adós kényszertörlését.
A felperes, mint az adós hitelezője a kényszertörlési eljárás során az adóssal szemben 152 934 782 Ft követelést jelentett be, amely nem térült meg.
A felperes 2020. július 21-én jogkövetési vizsgálatot kezdett az adósnál a 2017. január 1.-2020. május 4. közötti időszakra vonatkozóan, amely során megállapította, hogy 2018. évre vonatkozóan nyújtott be utoljára társasági adóbevallást, amiben csak a törzstőke összegét tüntette fel annak ellenére, hogy az azonos évi általános forgalmi adóbevallásai szerint folytatott tevékenységet és előző évi beszámolója alapján vagyonnal is rendelkezett.
Az adós számlavezető pénzintézete tájékoztatása szerint a beszámolóval le nem fedett 2018. évben - 2018. május 14. és szeptember 17. között - ATM-en keresztül 10 594 000 Ft-ot, továbbá a bankfiókban összesen 15 051 000 Ft-ot vettek fel az adós bankszámlájáról, és 1 950 000 Ft-ot fizettek be. A készpénzzel kiegyenlített számlák alapján az adós 2018. évben a felvett összegből összesen 2 393 150 Ft-ot fordított készpénzes számlák kiegyenlítésére, valamint a dolgozóknak 385 839 Ft jövedelmet fizetett ki a házipénztárból. A pénzintézettől felvett 23 695 000 Ft-ból összesen 2 778 989 Ft adós érdekében való felhasználása igazolható, a fennmaradó 20 916 011 Ft adós érdekében való felhasználását az ellenőrzés rendelkezésére bocsátott bizonylatok nem támasztották alá, azzal az alperes nem tudott elszámolni. Ebben az időszakban az adósnak folyamatosan fennálló adótartozása volt, mely - a keresethez mellékelt adószámlalista szerint - a 2018. május 14-én fennálló 431 500 Ft-ról 2018. szeptember 17-ig 2 486 000 Ft-ra nőtt.
A felperes a keresetében a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (1) bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését 20 916 011 Ft, valamint a perköltsége megfizetésére, tekintettel arra, hogy az adós képviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 20 916 011 Ft-tal csökkent.
Előadta, hogy az alperes elmulasztotta a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 153. § (1) bekezdése és a Ctv. 117/A. § (3) bekezdése szerinti beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségét a 2018. és 2019. évek, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában, ezért nem rendelkezik az adós vagyonára vonatkozóan adatokkal. Emiatt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját 2018. január 1. napjában kell vélelmezni, hiszen az adós gazdálkodására vonatkozóan az utolsó, 2017. évre benyújtott beszámolót követően nincs adat.
Hivatkozott az adósnál végzett jogkövetési vizsgálatra, amelynek a megállapítása szerint az alperes nem tudta igazolni a 2018. május 14. és szeptember 17. közötti időszakban felvett készpénzből 20 916 011 Ft adós érdekében történő felhasználását. Mindezek alapján megállapíthatónak látta, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 20 916 011 Ft-tal csökkent.
Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.366/2019/6. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint abban az esetben, ha a hitelező a Ctv.118/B. §-ának 2017. július 1. napjától hatályos rendelkezésére alapított perben igazolja, hogy a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt a vezető tisztségviselő neki felróhatóan nem tett eleget a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének, továbbá bizonyítja a vagyoncsökkenés bekövetkeztét vagy a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulását, őt a perben további bizonyítási kötelezettség nem terheli. A vezető tisztségviselő pedig csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Álláspontja szerint a Debreceni Ítélőtábla hivatkozott döntésére tekintettel, amennyiben igazolt, hogy a vezető tisztségviselő nem tett eleget a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének, az utolsó közzétett beszámoló mérlegforduló napját követő naptól a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet vélelmezni kell, mivel a társaság gazdálkodására vonatkozóan nincs adat. Arra az esetre, ha a bíróság nem ért egyet az álláspontjával, hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjai alapján a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja, és ezt követő folyamatos fennállása vonatkozásában az oldalán fennálló bizonyítási szükséghelyzetre, mivel álláspontja szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjának és ezt követő fennállásának szakértő általi bizonyítása kizárólag a 2018. évi és az azt követő beszámolók, valamint az azok alapját képező teljeskörű könyvelési anyag (főkönyvi kivonat, főkönyvi kartonok, alapbizonylatok, számlák, szerződések, megállapodások, analitikus nyilvántartások, áfaanalitika, tárgyi eszközkarton, bérkarton, bérösszesítő, selejtezési jegyzőkönyvek) birtokában lehetséges.
Hivatkozott az Sztv. 169. § (1) és (2) bekezdésére, valamint arra, hogy az adóssal szemben lefolytatott jogkövetési vizsgálat során sikertelenül hívta fel az alperest a 2018 - 2019. és a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszakokra vonatkozó beszámolók és könyvelési anyagok átadására. Mindezek alátámasztják azt, hogy a bizonyítási indítványhoz nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az alperes rendelkezik és ő megtette az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket. Érvelése szerint az alperes azáltal hiúsította meg a részéről sikeres bizonyítást, hogy az említett beszámolókat felróhatóan nem tette közzé, továbbá az azok alapjául szolgáló könyvelési anyagot nem bocsátotta a rendelkezésére. Erre figyelemmel másodlagosan kérte, hogy a bíróság a Pp. 265. § (3) bekezdése alapján állapítsa meg azt, hogy 2018. január 1-étől az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, amely ezt követően folyamatosan fennállt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Azzal védekezett, hogy nem terheli felróhatóság a 2018. és 2019. év, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában a beszámolókészítési és közzétételi kötelezettség elmulasztásában, mivel már évekkel ezelőtt megbízást adott könyvelőirodának az adós könyvelésével, adóbevallásaival összefüggő feladatok ellátására. Álláspontja szerint ezen kötelezettség elmulasztásáért a könyvelőiroda és személy szerint az ezzel megbízott könyvelő tehető felelőssé. Állította, hogy a felperes által folytatott adóvizsgálat következménye lett az adóbírság és az adótartozási lista, illetve az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéhez a NAV-Nyomozóhatóság által folytatott büntetőeljárás okozta piacvesztés, a piaci bizalom megrendülése vezetett.
Álláspontja szerint az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete szükségképpen az utóbb ki nem elégített tartozásai esedékessé válása előtt, egy olyan időpontban következik be, amikor már látható, hogy az adós a rendelkezésre álló vagyonából e követeléseket az esedékességkor nem fogja tudni kielégíteni. Ezt a keresetben írt tényállás nem támasztja alá, de nem is valószínűsíti, a felperes pedig bizonyítékot nem ajánlott fel.
Állította, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt nem következett be vagyonvesztés, a felperes által hivatkozott házipénztárállományt az adós érdekében használta fel, azt a munkavállalók bérére fordította. Az adós a béreket, költségeket, költségtérítéseket készpénzben fizette ki, mivel az adóhatóság inkasszózta a számláját.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes keresetét a bírói gyakorlat szerint a Ctv.-nek az adós elleni kényszertörlési eljárás kezdő időpontjában - 2020. május 5. napján - hatályos rendelkezései alapján bírálta el.
A Ctv. 118/C. § (1) és (2) bekezdései szerint megállapította, hogy mivel az adós törlését elrendelő jogerős határozatot 2021. november 24-én tették közzé a Cégközlönyben, erre figyelemmel a felperes 2022. február 1-én a törvényi határidőn belül terjesztette elő a keresetét, és a keresettel érintett összegű követeléssel - az alperes által sem vitatottan - az adós hitelezője volt. Az alperes azt sem vitatta, hogy a felperes által megjelölt időtartamban az adós vezető tisztségviselője volt, erre figyelemmel a passzív perbeli legitimációja fennáll.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az adósnál mikor következett be a Ctv. 118/B. § (3) bekezdése szerinti fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet.
Az alperes vitatása folytán a felperest terhelte a bizonyítás a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja tekintetében, amiről az elsőfokú bíróság a 2022. november 10-i tárgyaláson tájékoztatta. A felperes arra hivatkozott, hogy az utolsó közzétett beszámoló mérlegforduló napját követő naptól, azaz 2018. január 1-től kezdődően a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet vélelmezni kell, mivel az alperes nem tett eleget a kényszertörlés elrendelését megelőzően, valamint a kényszertörlési eljárás alatt a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének és az adós gazdálkodására vonatkozóan nincs adat.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Ctv. 118/B. §-a - a felperes álláspontjával szemben - nem tartalmaz vélelmet a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjára vonatkozóan.
A Ctv. 118/B. § (5) bekezdése külön szankcionálja a beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének elmulasztását azzal, hogy a vagyonvesztés bekövetkezésére vonatkozó bizonyítási terhet is a vezető tisztségviselőre telepíti, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjára vonatkozóan azonban ez a jogszabályhely nem alkalmazható.
Mint ahogy azt a Debreceni Ítélőtábla a Gf.IV.30.095/2021/6. szám alatti ítéletében is kifejtette: a Ctv. 118/B. § (5) és (4) bekezdésének az egybevetéséből az következik, hogy a Ctv. 118/B. §-ára alapított perben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját abban az esetben is a felperesnek kell bizonyítania, ha a vezető tisztségviselő neki felróhatóan nem tett eleget a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzített, az interneten elérhető mérlegadatok alapján megállapította, hogy az adós likviditási rátája 2015. évben 1,09, 2016. évben 1,3, 2017. évben 1,0 volt, tehát mindhárom évben meghaladta az 1-et, így a rövid távon várhatóan készpénzzé váló eszközök fedezték a rövid távon lejáró kötelezettségeit. Ebből következően a 2017. december 31-ig terjedő időszakban a fizetésképtelenség veszélye nem állt fenn. A megítélése szerint a felperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2018. január 1-étől kezdődő fennállását a keresetlevél mellékleteként csatolt bankszámlakivonatokkal sem támasztotta alá.
A felperes maga hivatkozott az adósnál végzett jogkövetési vizsgálat megállapításaira, amely szerint 2018. évben, a 2018. május 14. és 2018. szeptember 17. közötti időszakban ATM-en keresztül 10 594 000 Ft-ot, továbbá a bankfiókban összesen 15 051 000 Ft-ot vettek fel az adós bankszámlájáról.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által hivatkozott, a 2018. évben az alperes által az adós bankszámlájáról felvett összegek, valamint az, hogy az adósnak ebben az időszakban folyamatosan fennálló adótartozása volt nem jelentik azt, hogy az adósnál ebben az időszakban fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet állt fenn, mivel annak a fennállása nem állapítható meg akkor, ha a tartozás kifizetésére annak esedékességekor a adós képes, de a fizetési kötelezettségének egyéb okból nem tesz eleget (Kúria Gfv.30.015/2020).
A bankszámlakivonatok tanúsága szerint az adós bankszámláján a kérdéses időszakban az adótartozást meghaladó összegű pénzeszköz volt.
Azt állapította meg, hogy a 2015., 2016., 2017. évi likviditási ráta, illetve a 2018. május 14. és szeptember 17. közötti készpénzfelvételek nem támasztják alá azt a felperesi tényállítást, hogy az adós 2018. január 1-étől kezdődően folyamatosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.
Mivel az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetével összefüggésben a fentiek alapján az elsőfokú bíróságban kétely merült fel, ezért a Pp. 265. § (3) bekezdése alapján a bizonyítási szükséghelyzet fennállása ellenére nem fogadta el valósnak azt a felperesi tényállítást, amely szerint az adós 2018. január 1-től kezdődően fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.
A felperes e körben a kapott tájékoztatás ellenére sem terjesztett elő bizonyítási indítványt, emiatt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját és annak az ezt követő folyamatos fennállását nem lehetett megalapozottan megállapítani.
Az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállása bizonyítatlanságát a felperes terhére értékelte és a keresetét elutasította, mivel a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti felelősséget csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után kifejtett vagy kifejteni elmulasztott ügyvezetői magatartás alapozhatja meg.
A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes 20 916 011 Ft megfizetésére kötelezését, másodlagosan annak a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, továbbá az alperes perköltség viselésére kötelezését kérte.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság által reá osztott bizonyítási teher ellenére az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét 2018. január 1-től vélelmezni kell, mivel a társaság gazdálkodására vonatkozóan az utolsó, 2017. évre benyújtott beszámolót követően nincs adat.
Az alperes a beszámoló közzétételi kötelezettsége elmulasztásával lehetetlenné tette a számára a társaság valós pénzügyi helyzetének a megismerését 2018. január 1-től kezdődően, ezért az alperest terheli annak bizonyítása, hogy az ügyvezetési tevékenysége alatt vagy miatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet.
A Ctv. 118/B. § (5) bekezdésére és az ahhoz fűzött indokolásra figyelemmel ebben az esetben a vezető tisztségviselő csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja a (4) bekezdésben említett mentesülési körülményeket, ezen felül pedig azt is, hogy a tisztsége alatt nem következett be vagyonvesztés.
Megismételte, hogy ha az ítélőtábla álláspontja szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontjának, illetve fennállásának bizonyításához további adatok és igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges, úgy a Pp. 265. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjai alapján az oldalán bizonyítási szükséghelyzet áll fenn.
Szerinte a szükséges szakértői bizonyítás lefolytatása pedig kizárólag a 2018. évi és az azt követő beszámolók, valamint az azok alapját képező teljeskörű könyvelési anyag (főkönyvi kivonat, főkönyvi kartonok, alapbizonylatok, számlák, szerződések, megállapodások, analitikus nyilvántartások, áfa analitika, tárgyi eszköz karton, bérkarton, bérösszesítő, selejtezési jegyzőkönyvek) birtokában lehetséges. Hivatkozott az Sztv. 153. § (1), 169. § (1) és (2) bekezdésére is. Mindezekre tekintettel nem volt abban a helyzetben, hogy bizonyítási indítványt terjesszen elő és bizonyítsa a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését és fennállását. Kérte ezért a Pp. 265. § (3) bekezdése alapján annak a megállapítását, hogy az adós 2018. január 1-től folyamatosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.
Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a 2018. május 4. és 2018. szeptember 17. közötti időszakban történt készpénzfelvételek kizárják a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapítását, mivel ezen összegek az adós pénzügyi helyzetére vonatkozóan csupán kiragadott adatok, a teljes könyvelési anyag elemzése nélkül azok nem értelmezhetőek kizáró tényezőként. Hivatkozott arra, hogy az adósnak már 2017-től álltak fenn tartozásai - és ebből eredően fizetési nehézségei - vele szemben, hiszen 2017. június 21. óta folyamatosan, egymást követően indultak a végrehajtási eljárások ellene, a 2018. július 24-én indult végrehajtási eljárást pedig már meg sem szüntették a cégjegyzékből történt törléséig. Mindezek azt valószínűsítik, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már 2018. január 1-én fennállt. A rendelkezésre álló adatok pedig nem alkalmasak ezzel ellentétes tények megállapítására.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetése is megalapozott. Helyesen állapította meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállásának bizonyítatlanságát, és azt, hogy a bizonyítás a felperest terhelte, mivel a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti felelősséget csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után kifejtett vagy kifejteni elmulasztott ügyvezetői magatartás alapozhatja meg, amelyet a felperes nem bizonyított.
A fellebbezés az ítélőtábla részben alaposnak találta.
A felperes a Ctv. 118/B. § (1) bekezdés I. fordulata alapján kérte az alperes kötelezését az okozott vagyoni hátrány megfizetésére, vagyis amiatt, hogy mint a kényszertörlési eljárásban törölt cég vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a cég vagyona 20 916 011 Ft-tal csökkent.
A Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti felelősség megállapításának alapvető feltétele a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése.
A felperes ezt a keresetében 2018. január 1-ében jelölte meg azzal, hogy ezt az időpontot - álláspontja szerint - vélelmezni kell, mivel az alperes 2018. évtől elmulasztotta letétbe helyezni és közzétenni a cég mérlegeit. A "vélelem" alkalmazása mellett hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.366/2019/6. számú ítéletére is, illetve kérte az irathiány miatti bizonyítási szükséghelyzet folytán a Pp. 265. § (3) bekezdése alkalmazásával ezt az időpontot elfogadni.
Ez utóbbi kérelmének az elsőfokú bíróság nem adott helyt, mert az adós interneten elérhető egyszerűsített éves beszámolói és a felperes által a keresetlevél mellékleteként csatolt bankszámlakivonatok alapján kételye merült fel a szükséghelyzetben levő felperes által bizonyítandó tény valós volta tekintetében.
Az ítélőtábla annyiban egyetért az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett - a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.095/2021/6. számú ítéletében is megfogalmazott - azzal az álláspontjával, hogy nincs jogi lehetőség a fizetésképtelenség kezdő időpontjának vélelem alapján történő megállapítására. Azt azonban az előfokú bíróság figyelmen kívül hagyta - és a felperes bizonyítási érdekére nézve a tárgyalási jegyzőkönyvben téves tájékoztatást adott -, hogy a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőt terheli a kimentése érdekében a bizonyítás abban a körben, hogy nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy nem az ügyvezetési tevékenysége miatt következett be az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Erről egyébként tájékoztatta is az alperest tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten. Erre tekintettel az ítélőtáblát a Pp. 369. § (4) bekezdése alapján nem terhelte anyagi pervezetési kötelezettség.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésére nézve a felperes tett tényállítást, ezzel szemben pedig az alperesnek kellett volna bizonyítania - a Ctv. 118/B. § (4) szerint, a kimentése körében -, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt, illetve a felperes által megjelölt időpontban nem következett be az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete.
Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy nem neki róható fel a beszámolók letétbehelyezésének az elmulasztása, és vitatta azt is, hogy az adós 2018. évben fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Közölte, hogy erre nézve nem tud bizonyítást felajánlani, de utalt arra, hogy a keresetben írtak nem adnak alapot a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti felelőssége megállapítására.
A felperes az alperes mint vezető tisztségviselő felróható, az adós vagyonát csökkentő magatartásaként a 2018. március 14. és 2018. szeptember 17-e közötti pénzfelvételeket jelölte meg. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a mérlegelése körébe vonta az adós felperes által becsatolt bankszámlakivonatok által igazolt tényeket, a 2016. - 2017. évi beszámolók adatait és a felperes által az adósnál lefolytatott jogkövetési vizsgálat megállapításait. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezeket együttesen értékelve annyi állapítható meg, hogy 2018. május 14-én az adós adótartozása 431 500 Ft volt, a 2018. június havi bankszámlaegyenlege pedig a -106 000 Ft nyitó összeghez képest 1 034 000 Ft záróadatot mutat, vagyis a 2018. májusában fennálló adótartozása megfizetéséhez 2018. júniusában az adós bankszámláján elegendő fedezet volt. A Ctv. 118/B. § (3) bekezdése szerinti fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése pedig nem állapítható meg akkor, ha a cég elvileg képes lenne az esedékességükkor kielégíteni a vele szembeni követeléseket, mivel az ehhez szükséges - a jelen esetben készpénzben (illetve bankszámlán) fennálló - fedezet biztosított, akkor sem, ha a követeléseket mégsem fizeti ki. Ez azt is jelenti, hogy az alperes adós vagyonát csökkentő magatartásaként megjelölt intézkedései tanúsítása idején - legalábbis 2018. június 30-ig - nem volt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben attól függetlenül, hogy a meglévő fedezete ellenére nem elégítette ki a felperes vele szembeni követelését.
Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes által megjelölt, a hitelezői érdekeket sértő, az adós vagyonának csökkenését eredményező magatartása tanúsítása idején, 2018. június 30-tól 2018. szeptember 17-ig az adós még nem állt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben (Ctv. 118/B. § (4) bekezdése). Az elsőfokú bíróság az ítélete tényállásában megállapította, hogy 2018. július 24-én az adós adótartozása 2 101 291 Ft volt. Az adósnak a felperes keresetleveléhez mellékelt bankszámla kivonatai alapján pedig megállapítható, hogy 2018. augusztus 1-én a bankszámla nyitó egyenlege 903 596 Ft volt - ami nem fedezte a 2018. július 24-én fennálló adótartozás összegét -, és 2018. augusztus 31-ére a záró egyenleg -75 142 Ft-ra csökkent. Ezt követően, 2018. szeptemberében is -11 081 Ft-tal zárt a bankszámla egyenlege. Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint megállapítható, hogy 2018. július 24-ét követően az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, ezért az alperes az ezt követően eszközölt készpénzfelvételekkel csökkentette az adós vagyonát. Ennek összegét az ítélőtábla (a felperes által a keresetlevélhez mellékelt kimutatás alapján) - a 2018. augusztus 1-t követően az ATM-ből, valamint a bankból felvett összegeket egybeszámítva - 6 652 000 Ft-ban állapította meg. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes által csatolt, az állami adóhatóság által az adóssal szemben lefolytatott jogkövetési vizsgálatról készült jegyzőkönyv alapján az nem volt beazonosítható, hogy az ott meghatározott 2 393 150 Ft + 385 839 Ft adós érdekében történt felhasználására 2018. évben az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését megelőzően, vagy azt követően került sor, a bizonyítatlanság következményei pedig a bizonyításra köteles alperest terhelik a Pp. 265. § (1) bekezdése szerint.
A Ctv. 118/B. § (5) bekezdésében írt, a bizonyítási kötelezettséget megfordító szabály alkalmazásának az a feltétele, hogy a vezető tisztségviselőt felróhatóság terhelje a számviteli beszámolók letétbe helyezésének és közzétételének az elmulasztásában. A felróhatóság alól a vezető tisztségviselőnek kell kimentenie magát, az önhibán kívüliséget neki kell bizonyítani. Az alperes az ellenkérelmében kifejtette, hogy álláspontja szerint miért nem neki róható fel ez a mulasztás, ám az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - ezeket a hivatkozásokat nem értékelte. Ez azonban az ítélőtábla álláspontja szerint nem adott alapot az elsőfokú ítéletnek a Pp. 381. §-a alapján történő hatályon kívül helyezésére, mert nem volt olyan, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés, ami a másodfokú eljárásban ne lenne orvosolható.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes nem menthette ki a mulasztását arra hivatkozással, hogy nem ő, hanem az általa megbízott könyvelő iroda mulasztott. Az alperes a beszámolókészítési kötelezettségének a Ptk. 6:129. § (1) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve, a Ptk. 6:272. §-a szerinti megbízási szerződés alapján eljáró könyvelő iroda közreműködésével kívánt eleget tenni, az igénybe vett személy magatartásáért pedig a Ptk. 6:148. § (1) bekezdése szerint úgy felel, mintha maga járt volna el. Pusztán a könyvelőiroda mulasztására történt hivatkozással ezért az alperes nem menthette ki magát a beszámolók letétbehelyezésének, közzétételének az elmaradása jogkövetkezményei alól. Egyéb, a beszámolók határidőben való elkészítése érdekében tett intézkedésre pedig nem is hivatkozott. A Ctv. 118/B. § (5) bekezdése szerinti, a bizonyítási érdeket megfordító szabályt - a vagyoncsökkenés tényére vonatkozóan - ezért a jelen perben alkalmaznia kellett a bíróságnak.
Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a Ctv. 118/B. § (5) bekezdése alkalmazásával, az alperes bizonyításának hiányában megállapítható az, hogy az alperes vezető tisztségviselői jogviszonya alatt, az adós 2018. július 24-én bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében, és azt követően az alperesnek a hitelezői érdekeket figyelembe nem vevő magatartása következtében az adós vagyona csökkent a fentebb kifejtettek szerint megállapított 6 652 000 Ft-tal, amelynek a felperes részére történő megfizetésére a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles.
Az ítélőtábla ezért a Pp. 383. § (2) bekezdés II. fordulata alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest 6 652 000 Ft megfizetésére kötelezte.
(Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.053/2023/6.)