adozona.hu
BH 2024.8.187
BH 2024.8.187
A Magyarországon el nem ismert külföldi választottbírósági ítélethez is fűződik a külföldi közokirat bizonyító ereje és a valódiság vélelme, ha megfelel a Pp. 593. §-ában meghatározott feltételeknek. Amennyiben a külföldi választottbírósági ítélet eleget tesz ezeknek a formai követelményeknek, ugyanaz a bizonyító ereje, mint a belföldi közokiratnak (teljes bizonyítékul szolgál a tartalma tekintetében, de nem annak helyessége vonatkozásában) [1962. évi 25. tvr. a külföldi választottbírósá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperesek a cégcsoport tagjai. A II. rendű alperes tagja és a törzstőkéjének 100%-os tulajdonosa az I. rendű alperes.
[2] A felperes a cégcsoporton belüli társaságokkal és ügyvezetőkkel, vezérigazgatókkal, tagokkal szemben a Moszkvai Eseti Választottbíróságon pert indított. A választottbírósági eljárásban a jelen per I. rendű alperese mint V. rendű alperes vett részt. A Moszkvai Eseti Választottbíróság 2019. május 22-én kelt határozatával (továbbiakban: Választottbírósági Ítélet) a fe...
BH 2024.8.187 A Magyarországon el nem ismert külföldi választottbírósági ítélethez is fűződik a külföldi közokirat bizonyító ereje és a valódiság vélelme, ha megfelel a Pp. 593. §-ában meghatározott feltételeknek. Amennyiben a külföldi választottbírósági ítélet eleget tesz ezeknek a formai követelményeknek, ugyanaz a bizonyító ereje, mint a belföldi közokiratnak (teljes bizonyítékul szolgál a tartalma tekintetében, de nem annak helyessége vonatkozásában) [1962. évi 25. tvr. a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről (Egyezmény) V. cikk (1) bekezdés c) pont].
[1] Az alperesek a cégcsoport tagjai. A II. rendű alperes tagja és a törzstőkéjének 100%-os tulajdonosa az I. rendű alperes.
[2] A felperes a cégcsoporton belüli társaságokkal és ügyvezetőkkel, vezérigazgatókkal, tagokkal szemben a Moszkvai Eseti Választottbíróságon pert indított. A választottbírósági eljárásban a jelen per I. rendű alperese mint V. rendű alperes vett részt. A Moszkvai Eseti Választottbíróság 2019. május 22-én kelt határozatával (továbbiakban: Választottbírósági Ítélet) a felperes követelésének részben helyt adott, és egyetemlegesen kötelezte az I-VII. rendű alpereseket, köztük az V. rendű alperest - a jelen per I. rendű alperesét - 49 024 599,75 euró kár, kamatai, választottbírósági költség, választottbírósági eljárási díj és a felperes jogi képviselője díjának megfizetésére.
[3] A törvényszék 27. számú végzésével a Választottbírósági Ítéletet végrehajtási tanúsítvánnyal látta el. Megállapította, hogy a külföldi eseti választottbírósági határozat a magyar jog szerint a belföldi választottbíróság határozatával azonos módon végrehajtható. A fellebbezés folytán eljárt Ítélőtábla 2021. május 22-én jogerős Pkf.IV.25.004/2021/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A törvényszék 2021. június 11-én 42/I. szám alatt a pénzkövetelés végrehajtására végrehajtási lapot állított ki az I. rendű alperessel, mint adóssal szemben a Választottbírósági Ítélet végrehajtása iránt 49 024 599,75 euró tőkekövetelés és járulékai vonatkozásában. A végrehajtási lap 6. pontjában a felperes, mint végrehajtást kérő az I. rendű alperes, mint adós kizárólagos tulajdonában álló (100%-os üzletrésszel rendelkezik) cég1 üzletrészét kérte végrehajtás alá vonni.
[4] 2021. május 25-én az alperesek között üzletrész átruházási szerződés jött létre a cég1 üzletrészének átruházására, amellyel az I. rendű alperes az üzletrészét a II. rendű alperesre ruházta át.
[5] A Kúria 2023. augusztus 29-én meghozott Pfv.II.20.510/2023/8. számú végzésével az ítélőtábla Pkf.IV.25.004/2021/4. számú végzését hatályon kívül helyezte, a törvényszék 27. számú végzését megváltoztatta, és a felperes végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti kérelmét elutasította. A Kúria megítélése szerint az 1962. évi 25. tvr. a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről (a továbbiakban: Egyezmény) V. Cikk (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Választottbírósági Ítélet nem ismerhető el, mert azt olyan ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem terjed ki.
A felperes keresete és az alperesek védekezése
[6] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:120. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött üzletrész átruházási szerződés az irányában hatálytalan. A Ptk. 6:120. § (3) bekezdése alapján a II. rendű alperest annak tűrésre kérte kötelezni, hogy 49 212 081,47 euró és 21 090 161 forint összegű követelése a cég1 100% üzletrészéből kielégítést nyerjen.[7] Az alperesek alaki védekezésükben joghatóság hiánya miatt az eljárás megszüntetését, érdemi védekezésükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták az átruházás fedezetelvonó jellegét, a rosszhiszeműségüket, valamint azt, hogy a követelés fennállása az üzletrész átruházási szerződés létrejöttekor bizonyított volt.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek között létrejött cég1 100%-os üzletrészének átruházásáról szóló 2021. május 21-én kelt jegyzőkönyvbe foglalt szerződés a felperes irányában hatálytalan. Kötelezte a II. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes 49 212 081,47 euró és 21 090 161 forint követelése a cég1 100%-os üzletrészéből kielégítést nyerjen. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a követelés bírósági úton való érvényesítése, végrehajtása nem előfeltétele a szerződés fedezetelvonó jellegének és relatív hatálytalansága megállapításának. A felperesnek a Ptk. 6:120. § (1) bekezdésében meghatározott bírói úton kikényszeríthető követelése állt fenn az I. rendű alperessel szemben, amelyet a választottbíróság előtt érvényesített, az alperesek közötti szerződés pedig ezen igény kielégítésének fedezetét elvonta, és a szerző fél rosszhiszeműsége is megállapítható.[9] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel kiemelte, hogy a Ptk. 6:120. § (3) bekezdésére alapított marasztalási kereset akkor lehet alapos, ha a követelés tárgyában marasztaló jogerős ítélet, más végrehajtható okirat született, vagy ha az alperes a követelést nem vitatja, illetve, ha a felperes bizonyítja, hogy az alperessel szemben bírói úton érvényesíthető, fennálló, esedékes, lejárt követelése van. A felperes a követelését arra alapította, hogy az I. rendű alperessel szemben - a Választottbírósági Ítélet alapján - bírói úton érvényesíthető lejárt követelése van, amelynek végrehajtását az alperesek közötti fedezetelvonó szerződés meghiúsította. E szerződés megkötésének hiányában az elvont vagyontárgy a felperes követelésének fedezetéül szolgált volna. A felperes érvelése szerint a követelés fennálltát, összegszerűségét a Választottbírósági Ítélet támasztotta alá.
[10] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a felperesnek a Választottbírósági Ítéletre vonatkozó végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti kérelmét elutasították. Erre mint új tényre hivatkozva az alperesek a kereset elutasítása indokaként állították: az ügylet fedezetelvonó jellege nem állapítható meg, mert a felperesnek nincs az I. rendű alperessel szemben érvényesíthető igénye. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elutasító végzés az Egyezmény rendelkezéseire figyelemmel azt jelenti, hogy a Magyar Állam mint az Egyezmény szerinti szerződő fél ezt a külföldi választottbírósági határozatot nem ismeri el. A Magyar Állam által el nem ismert ítéletre Magyarországon, magyar bíróság előtt jogot alapítani nem lehet, a Választottbíróság Ítélet ezért nem minősül jogerős marasztaló határozatnak és nem bizonyítja azt sem, hogy a felperesnek az I. rendű alperessel szemben bírói úton érvényesíthető, esedékes és lejárt követelése állt fenn.
[11] A másodfokú bíróság jogértelmezése szerint a követelés bírósági úton akkor érvényesíthető, ha a bíróság előtti eredményes igényérvényesítés, marasztalás esetén lehetőség van az ítélet végrehajtására is. A fedezetelvonás lényege éppen az, hogy a követelés végrehajtása hiúsul meg a vagyontárgy átruházásával. Az I. rendű alperessel szembeni végrehajtás kizártsága folytán az alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellege nem merülhet fel, ezért a felperes fedezetelvonásra alapított keresetét - a törvényi tényállás további elemének vizsgálata nélkül -kell elutasítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 110. § (3) bekezdésébe, 214. § (3) bekezdésébe, 266. § (1) bekezdésébe, 279. § (1) bekezdésébe, 373. § (2) bekezdésébe, a Ptk. 6:120. § (1)-(4) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint a másodfokú eljárásban egy eldöntendő kérdés volt: a fedezetelvonó szerződés megkötésekor a felperesnek volt-e követelése az I. rendű alperessel szemben. A felperes az elsőfokú eljárásban igazolta a Ptk. 6:120. §-a szerinti fedezetelvonás valamennyi törvényi konjunktív feltételének teljesülését, amitől a másodfokú bíróság annyiban tért el, hogy nem találta bizonyítottnak, hogy a felperesnek követelése van az I. rendű alperessel szemben.[13] A felperes utalt arra is, hogy sem a Ptk. hivatkozott rendelkezése, sem az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény nem követeli meg, hogy a követelés a végrehajthatóság fázisában legyen, annak az igény állapotában, azaz bírósági úton kikényszeríthetőnek kell lennie. Az alperesek éppen annak tudatában kötötték meg a keresettel támadott üzletrész átruházó szerződést, hogy az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyva végrehajthatónak nyilvánította a Választottbírósági Ítéletet. Az igény fennállását az ügylet megkötésének időpontjában kell vizsgálni. A 2021. május 25-én kelt adásvételi szerződést olyan időpontban kötötték meg, amikor a felperes követelésének Magyarországon való elismerését és végrehajthatóságát az Ítélőtábla jogerős döntése állapította meg. Az alperesek a fennálló követelés jogerős végrehajthatóságának tudatában döntöttek úgy, hogy megkötik a sérelmezett ügyletet. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az alperesek rosszhiszeműen kötötték meg az adásvételi szerződést, az a követelése fedezetének elvonására irányult, és azt is eredményezte. A végrehajthatóság utólagos alakulása ezen nem változtatott.
[14] A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperesek a per során nem vitatták a követelése fennállását. Az eljárt bíróságoknak ezért a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján bizonyítás nélkül tényként kellett volna ezt megállapítaniuk.
[15] A felperes érvelése szerint a követelése nem a végrehajtási perből, hanem a Választottbírósági Ítéletből ered, az abban megjelölt összeg az ő követelése. A Ptk. 6:120. §-a és az 1/2011. PK vélemény nem végrehajtható követelést vár el a fedezetelvonó szerződés megállapíthatóságához, időről időre változhat, hogy éppen van-e Magyarországon végrehajtó döntés. Ettől az utólagos eljárásjogi helyzettől nem függhet az, hogy a szerződés fedezetelvonónak minősül-e.
[16] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
[17] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a külföldi választottbírósági ítélet végrehajthatóságának hiánya összefügg a felperes perbeli követelésének érvényesíthetőségével.
[18] Az alperesek a felülvizsgálati tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy a Kúriának a joghatósága hiányát hivatalból kell észlelnie.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria az alpereseknek a felülvizsgálati tárgyaláson a joghatóság hiánya hivatalbóli észlelésére tett nyilatkozatára figyelemmel utal a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet 27. cikkére, amely szerint valamely tagállam bírósága hivatalból akkor állapítja meg joghatóságának hiányát, amennyiben a per tárgyára vonatkozóan a 24. cikk alapján más tagállam bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal. A jelen per tárgya kötelmi jogi igény, amire a hivatkozott rendelet 24. cikke alapján egyetlen tagállami bíróság sem rendelkezik kizárólagos joghatósággal. Ezért a Kúria - erre irányuló felülvizsgálati, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában - hivatalból nem vizsgálhatta, hogy a perbeli kereseti kérelem elbírálására magyar bíróságok rendelkeznek-e joghatósággal.[20] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.
[21] A Ptk. 6:120. §-a értelmében a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása két konjunktív feltétel együttes bizonyítása esetén lehetséges: a vitatott szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni. További, harmadik feltétel a kötelezettől jogot szerző személlyel szembeni perindításkor az is, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyból származó követelése az igény állapotába kerüljön.
[22] A jogerős ítélet szerint a felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a vitatott szerződés megkötésekor követelése állt fenn az I. rendű alperessel szemben, mivel azt kizárólag azzal a külföldi választottbírósági ítélettel kívánta igazolni, amely a Kúria végzése értelmében Magyarországon nem ismerhető el és emiatt nem végrehajtható.
[23] A Kúria egyetért a felperessel abban a kérdésben, hogy a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítása esetén nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy az igény végrehajtható-e vagy sem, hanem annak, hogy az az igény állapotában van-e a vitatott szerződés megkötésekor. Ennek az igény állapotában levő követelésnek a tényét a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján az erre hivatkozó félnek, a felperesnek kellett bizonyítania, aki e körben kizárólag a Választottbírósági Ítéletre hivatkozott, azzal kívánta bizonyítani követelése fennálltának tényét az I. rendű alperessel szemben. A Kúria a felülvizsgálati kérelemre is figyelemmel elsőként azt a jogkérdést vizsgálta, hogy egy külföldi választottbírósági ítélet elismerésének megtagadása milyen jogkövetkezményekkel jár az ítélettel érintett felek tekintetében.
[24] Az Egyezmény III. Cikke szerint Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a külföldi választottbírósági határozatokat kötelezőnek ismeri el, biztosítva ezzel, hogy a határozatok anyagi és eljárásjogi hatásaikat Magyarországon is kifejthessék. Az elismerés a külföldi választottbírósági határozat minden eljárási és anyagi joghatásának elfogadását jelenti, amelyek - a végrehajthatóságon kívül - a rendes bírósági határozatokat megilletik, amelyek közül a legfontosabb, de nem az egyetlen joghatás az anyagi jogerő. A külföldi választottbírósági határozat végrehajthatóságának előfeltétele az is, hogy elismerhető legyen.
[25] A Kúria a Pfv.II.20.510/2023/8. számú végzésével a külföldi Választottbírósági Ítélet elismerését az Egyezmény V. Cikk (1) bekezdés c) pontja alapján megtagadta. Ennek egyik jogkövetkezménye éppen az, hogy ez az ítélet Magyarországon joghatások kiváltására nem alkalmas, nem eredményez ítélt dolgot a felek közötti jogvitában, és nem nyilvánítható végrehajthatónak sem. Az el nem ismert külföldi választottbírósági ítéletet ugyanakkor megilleti a külföldi közokirat bizonyító ereje és a valódiság vélelme, ha megfelel a Pp. 593. §-ában meghatározott feltételeknek. Ha a külföldi választottbírósági ítélet eleget tesz ezeknek a formai követelményeknek, ugyanaz a bizonyító ereje, mint a belföldi közokiratnak, tehát teljes bizonyítékul szolgál a tartalma tekintetében, de nem annak helyessége vonatkozásában. A felperesnek tehát valóban nem azt kellett bizonyítania a perben, hogy végrehajtható-e az alperessel szembeni követelése, hanem azt, hogy van ilyen követelése és az összegszerűségében is megegyezik a kereseti kérelemben megjelölt tartozás összegével. A másodfokú bíróság ezért a megjelölt jogszabályt megsértve állapította meg, hogy a külföldi választottbírósági ítélet végrehajtásának kizártsága miatt az alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellege fel sem merülhet.
[26] Az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 7. pontja szerint a fedezetelvonás megállapítása iránti perben a jogot szerző féllel szemben marasztalási, a kötelezettel szemben - főszabály szerint - megállapítás iránti keresetet kell előterjeszteni. A kötelezettel szemben akkor kell a követelés teljesítése iránti keresetet előterjeszteni, ha még nem született a kötelezettet marasztaló jogerős ítélet vagy más végrehajtható okirat, és a perben a kötelezett a jogosult követelését vitatja.
[27] A felperes keresetében az I. rendű alperessel mint kötelezettel szemben megállapítást, a II. rendű alperessel mint szerző féllel szemben marasztalást kért. A per során mindvégig következetesen állította, hogy a külföldi Választottbírósági Ítélet marasztalta az I. rendű alperest, aki ezt a követelést a jelen perben nem vitatta, ezért nem kérte az I. rendű alperes ismételt marasztalását.
[28] A Kúria megítélése szerint az I. rendű alperessel szemben a megállapítás iránti kereset hivatkozott feltételei nem álltak fenn. A Választottbírósági Ítélet az elismerésének megtagadása miatt Magyarországon anyagi jogerőhatással nem rendelkezik. Az alperesek a perben következetesen alaki és tartalmi okokból is vitatták a felperes követelését, jogi képviselőjük nyilatkozatai is csak úgy értelmezhető, hogy tudnak a felperes velük szemben fennálló követeléséről, de azt sem jogalapjában, sem összegszerűségben nem ismerték el. A felperes felülvizsgálati kérelmében e körben jogszabálysértésként megjelölt Pp. 266. § (1) bekezdése nem releváns, mert az a bizonyítás nélkül megállapítható tényeket szabályozza, az ellenérdekű fél beismerése esetén. A ténykérdés beismerésétől eltér a követelés elismerése, ami anyagi jogi következményekkel jár, és az ítélet alapjául is szolgálhat. Az alperesek védekezésük során abban következetes nyilatkozatot tettek, hogy a moszkvai választottbírósági eljárás és az ítélet meghozatala tényét, annak tartalmát nem vitatták, de egyik perbeli nyilatkozatukat sem lehet egyértelműen a Választottbírósági Ítéleten alapuló követelés elismerésének tekinteni. Ennek hiányában pedig a felperesnek kellett bizonyítania az I. rendű alperessel szembeni követelésének fennálltát és összegszerűségét.
[29] A Kúria utal arra, hogy már a Pfv.II.24.611/2023/3. számú, az eljárás felfüggesztését mellőző végzésében rámutatott, hogy a felperesnek jelen ügyben nem a követelése végrehajthatóságát kell bizonyítania, hanem csupán azt, hogy az érintett követelés fennáll, esedékes és lejárt [19]. A Kúriának a külföldi választottbírósági ítélet elismerését megtagadó Pfv.II.20.510/2023/8. számú végzése kihirdetését követően a másodfokú bíróság a 2023. október 19-én megtartott tárgyaláson a Pp. 373. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta a feleket arról, hogy ennek a végzésnek a rendelkezése új bizonyítéknak minősül. A felperes képviselője a másodfokú bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy ezen új tény állítására figyelemmel sem kíván a másodfokú eljárásban keresetet, vagy bármiféle egyéb nyilatkozatot megváltoztatni.
[30] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság helyesen, jogszabálysértés nélkül alkalmazta a Pp. 373. § (2) és (3) bekezdését, amikor felhívta a felperest a keresetének megváltoztatására. Azáltal, hogy a Kúria megtagadta a külföldi Választottbírósági Ítélet elismerhetőségét, az I. rendű alperessel mint kötelezettel szemben a felperesnek nem volt marasztaló, jogerős ítélete. A külföldi választottbírósági ítélet elismerését megtagadó határozat időbeli hatálya szükségszerűn ex tunc jellegű: az érintett határozat annak kihirdetésétől kezdve nem alkalmas joghatások kiváltására Magyarországon. Ebből következik, hogy a felperes az alperesek közötti, keresettel támadott szerződés időpontjában sem rendelkezett már az I. rendű alperest marasztaló, jogerős bírósági határozattal.
[31] A másodfokú bíróság helyesen észlelte, hogy a jogerős ítélet hiánya olyan új tény, amelyre a felek az elsőfokú eljárásban még nem hivatkozhattak, ezért a Pp. 373. § (3) bekezdése alapján keresetváltoztatásnak van helye. A felperesnek - a másodfokú bíróság felhívása ellenére nem módosított - keresete nem tett eleget a PK vélemény 7. pontjában írtaknak, az I. rendű alperessel szembeni megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn, mivel a felperes nem rendelkezett a kötelezettet marasztaló jogerős ítélettel, és a perben az I. rendű alperes vitatta a követelését.
[32] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság döntése érdemben helyes azzal az indokolásbeli módosítással, hogy a felperesnek az I. rendű alperessel szemben a fedezetelvonó szerződés megkötésekor nem volt bizonyított követelése, ezért ezen konjunktív feltétel hiányában kell a megállapítási keresetet elutasítani.
[33] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.II.30.044/2024/10.)