adozona.hu
BH 2024.7.166
BH 2024.7.166
Az ítélet kiegészítésének hivatalból csak akkor van helye, ha a bíróság érdemi döntésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a jogszabály értelmében hivatalból kötelező. Tárgyalás tartása nélkül kiegészítő ítélet akkor hozható, ha a Pp. 355. § (5) bekezdése erre lehetőséget ad [2017. évi CLI. törvény (Air.) 129. § (4) bek., 117. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek., 346. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adóhatóság adóellenőrzéseket folytatott le általános forgalmi adónemben 2019. augusztus és 2019. szeptember hónapokra és 2020. I. negyedévére vonatkozóan a felperesnél.
[2] A 2019. augusztusi időszakot érintően a 4329161148. számú határozatával a felperes terhére 4 175 000 Ft adókülönbözetet tárt föl, melyből 3 802 000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 373 000 Ft pedig adóhiánynak minősült. A jogosulatlan igénylés és adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel....
BH 2024.7.166 Az ítélet kiegészítésének hivatalból csak akkor van helye, ha a bíróság érdemi döntésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a jogszabály értelmében hivatalból kötelező. Tárgyalás tartása nélkül kiegészítő ítélet akkor hozható, ha a Pp. 355. § (5) bekezdése erre lehetőséget ad [2017. évi CLI. törvény (Air.) 129. § (4) bek., 117. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek., 346. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás;
[1] Az adóhatóság adóellenőrzéseket folytatott le általános forgalmi adónemben 2019. augusztus és 2019. szeptember hónapokra és 2020. I. negyedévére vonatkozóan a felperesnél.[2] A 2019. augusztusi időszakot érintően a 4329161148. számú határozatával a felperes terhére 4 175 000 Ft adókülönbözetet tárt föl, melyből 3 802 000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 373 000 Ft pedig adóhiánynak minősült. A jogosulatlan igénylés és adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[3] A 2019. szeptember hónapra a 4329161159. számú határozatában a felperes terhére adóhiánynak is minősülő 185 000 Ft adókülönbözetet tárt fel, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel, továbbá megállapította, hogy a felperes áfa-bevallásában feltűntetett, következő időszakra átvihető követelés összege nulla Ft, melyre tekintettel a felperes terhére 1 841 000 Ft következő időszakra átvihető követeléskülönbözetet tárt fel.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat a 6420897788. és 9420897711. számú határozataival helyben hagyta. A felperes 2020. I. negyedévi áfa bevallásának vizsgálata kapcsán a felperes terhére 4 050 000 Ft adókülönbözetet tárt fel, melyből 1 040 000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 3 010 000 Ft pedig adóhiánynak minősült. A feltárt jogosulatlan igénylés és adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot a 6431329166/2021/NAV számú határozatával helyben hagyta.
A kereset és védirat
[11] A felperes az első két határozattal szemben előterjesztett keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott, amelyek az ellenőrzési jegyzőkönyvek átadására, illetve az ellenőrzési határidő be nem tartására vonatkozott, valamint a társaságok iratanyagának átadására vonatkozott.[12] Előadta, hogy az ügyletnek racionális magyarázata van, mégpedig az, hogy a Kft.-nek pénztőkére volt szüksége, amit a gépek eladásával valósított meg, majd a gazdálkodását a gépek visszabérlésével biztosította.
[13] A harmadik határozattal kapcsolatban a felperes azt sérelmezte, hogy értelmezhetetlen az alperesi határozat indokolása, nem állapítható meg, hogy az alperes milyen okból utasította el a felperes adólevonási jogát, a történeti tényállás és az adójogi jogkövetkezmények ugyanis logikailag nem kapcsolódnak.
[14] Az alperes védiratában határozataiban foglalt érvelését fenntartva, a keresetek elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság döntése
[15] Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette és döntésében együtt bírálta el a határozatok ellen külön-külön előterjesztett kereseteket. Az elsőfokú bíróság mindhárom alperesi határozat tekintetében alaposnak találta a felperes keresetét és az alperes határozatait megsemmisítette.[22] Összegző érvelés szerint az alperes téves jogi álláspontot követve, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelve hozta meg határozatát, ezért a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdése alapján megsemmisítette az alperesi határozatokat.
[23] Az alperes felülvizsgálati kérelmének előterjesztését követően az elsőfokú bíróság a 12.K.701.815/2023/9. számú kiegészítő ítéletével az 5. számú ítéletének rendelkező részét kiegészítette akként, hogy a keresettel támadott alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően megsemmisítette. A kiegészítő ítéletének indokolásában hivatkozott a Kp. 2. § (4), 85. § (1) és 86. § (1) bekezdéseiben foglaltakra, miszerint az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről kell döntést hozni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás és új határozathozatalára történő utasítását kérte. Elsődlegesen azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével a másodfokú határozatokat úgy semmisítette meg, hogy nem rendelt el új eljárás lefolytatását, márpedig az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 129. § (4) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a bíróság ítélete és annak indokolása köti, így az alperes az ítélet értelmében már nem folytathat másodfokú eljárást, nem bírálhatja el a fellebbezéseket, ennek következtében a perrel érintett három adóellenőrzés soha nem zárulhat le végleges adóhatósági határozattal. Adóellenőrzést lezáró határozatok hiányában nem következik be az Air. 89. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ellenőrzéssel lezárt időszak, az elsőfokú bíróság döntésével ezért megsértette az Air. 89. § (1) bekezdés a) pontját, valamint az Air. 117. § (1) bekezdését, amely az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek minősül.[25] Az alperes a kiegészítő döntés meghozatalát követően ismételten felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben az ítélet kiegészítésének jogszerűtlensége kapcsán kérte annak felülvizsgálatát. Mindkét felülvizsgálati kérelme érdemben is támadta a jogerős ítéletet.
[26] Előadta, hogy az ítélet az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, ellentétes a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1), 346. § (5) bekezdésével, a Kp. 2. § (1), 4. § (1) bekezdésével, 78. § (2), (4) bekezdéseivel, 85. § (2) és 89. § (1) bekezdés b) pontjával, továbbá sérti az Air. 89. § (1), 117. § (1) bekezdését és az Áfa tv. 9. § (1) bekezdését.
[32] A kiegészítő ítélettel kapcsolatban előadta, hogy az ítéletet kérelemre lehet kiegészíteni, hivatalból csak abban az esetben, amennyiben nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről jogszabály értelmében rendelkezni köteles. Másrészről az ítélet kiegészítésről tárgyalás alapján kellett volna határozni, azonban a bíróság arról tárgyaláson kívül döntött. Az elsőfokú bíróság hiányosságairól az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemből értesült, azonban nem volt meg a jogszabályi lehetősége, hogy annak hiányosságait ekként kiegészítő ítélettel pótolja, az sérti a Pp. 355. § (2), (5) bekezdését, 357. § (1) bekezdését és az Air. 89. § (1), 117. § (1) bekezdését.
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[36] Elsőként a Kúria a kiegészítő ítélet meghozatalának törvényességét vizsgálta, a Pp. 355. §-ban foglalt előírások alapján. A kiegészítés az érdemi döntés hiányainak pótlására szolgáló eszköz, de csak meghatározott követelmények teljesülése esetén kerülhet sor annak alkalmazására. Ha nem állnak fenn a hivatalbóli kiegészítés feltételei, akkor a bíróság csak kérelemre intézkedhet az ítélet kiegészítésről. Helytállóan mutatott rá az alperes arra, hogy a hivatalból történő kiegészítésre akkor kerülhet sor, ha a bíróság nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében kötelező. Az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítés nem sorolható a Pp. 355. § (2) bekezdésében említett esetek közé, nem lehet a Kp. 38. § (1) bekezdésében írtakat ilyen tágan értelmezni, ekként az érdemi döntés ilyen tartalmú kiegészítésére csak kérelemre kerülhetett volna sor. Az alperes felülvizsgálati kérelmében erre irányúló határozott kérelmet nem terjesztett elő, felülvizsgálati kérelme tartalma szerinti elbírálása sem adott lehetőséget az ítélet kiegészítésére. Egyetért a Kúria az alperessel abban, hogy az elsőfokú bíróság érdemben változtatta meg az ügyben korábban meghozott döntését, mely ellentétes a Pp. 357. § (1) bekezdésében szabályozott kötőerő intézményével. Ezt meghaladóan a tárgyaláson kívüli elbírálás is jogsértő volt, hiszen hiányoztak a Pp. 355. § (5) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt körülmények. Ráadásul az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az adóeljárásra vonatkozó speciális előírásokat, az Air. 117. § (1) bekezdését, amely "nemleges megállapítás" esetére is előírja a határozathozatal szükségességét. Nem elegendő ezért a határozatok megsemmisítéséről rendelkezni, hanem szükséges új eljárás elrendelése is az adóellenőrzés lezárása és az adóellenőrzéssel lezárt időszak biztosítása érdekében [Air. 89. § (1) bekezdés a) pont]. Mindezek olyan súlyos eljárási szabályszegést jelentettek az elsőfokú bíróság részéről, amely már önmagában megalapozta a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását.
[37] A Kúria vizsgálta azonban azt is, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött-e az alperesi határozatok jogszerűségéről.
[40] Az elsőfokú bíróság ítéletének legnagyobb hiányossága éppen abban áll, hogy nem választotta szét az egyes tényállásokhoz kapcsolódó megállapításokat, bizonyítékokat, hanem azokat egyben úgy elemezte, mintha az alperes valamennyi határozatát ugyanarra a tényállásra, jogszabályhelyre és bizonyítékra alapozta volna. Joggal hiányolta az alperes az ítéletből, hogy a bíróság nem választotta szét az egyes tényállási elemekhez tartozó álláspontokat, bizonyíték értékeléseket, melynek következtében az alperesi határozatok megállapításai is összemosódnak, nem kapnak egyedi értékelést, mérlegelést. Nem mindegy ugyanis, hogy az alperes milyen jogszabályi alapon tagadta meg az áfa levonási jog gyakorlását, a termékértékesítés hiánya vagy rendeltetésellenes joggyakorlás okán. Ez két különböző és eltérő jogi indokolás, melyre vonatkozóan külön- külön kell a kereseti kérelem mentén választ adni.
[46] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem minden tényállásra kiterjedő és alapos, ezért a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára utasította. A bíróságnak minden egyes határozatra vonatkozóan, az adott tényállásra tekintettel kell az alperes által felsorakoztatott bizonyítékok értékelését elvégeznie, és megállapítania a határozatok jogszerűségét.
(Kúria Kfv.I.35.011/2024/7.)