adozona.hu
BH 2024.7.162
BH 2024.7.162
Felveti a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét, ha a felperes által előadott tény- és jogállítások ellentmondásossága miatt a kereset inkoherens. Ilyen esetben az anyagi pervezetés elmaradása akkor eredményezi a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ha a felülvizsgálatot kérő fél az elsőfokú eljárás - sérült - szabályait összekapcsolja a másodfokú eljárás irányadó rendelkezéseivel, és ezek alapján vezeti le a jogerős ítélet abból következő jogszabálysértő jellegét, hogy a másodfokú eljárásra alka
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2018. szeptember 5-től tagja, 2019. január 14-től önálló képviseletre jogosult ügyvezetője is volt a később felszámolás alá került adósnak.
[2] Az adós utoljára a 2018. üzleti évről helyezett letétbe és tett közzé beszámolót, amely szerint vagyonába tartozott 220 000 forint értékű tárgyi eszköz és 28 570 000 forint értékű forgóeszköz.
[3] Az adós 2020. június 1-jével fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe, majd 2021. október 18-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá ke...
BH 2024.7.162 Felveti a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét, ha a felperes által előadott tény- és jogállítások ellentmondásossága miatt a kereset inkoherens. Ilyen esetben az anyagi pervezetés elmaradása akkor eredményezi a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ha a felülvizsgálatot kérő fél az elsőfokú eljárás - sérült - szabályait összekapcsolja a másodfokú eljárás irányadó rendelkezéseivel, és ezek alapján vezeti le a jogerős ítélet abból következő jogszabálysértő jellegét, hogy a másodfokú eljárásra alkalmazandó szabályokra is tekintettel maradt el eljárási szabálysértéssel az ügyben a megfelelő anyagi pervezetés és annak eredményeként a keresetben feltüntetett nyilatkozatok közti ellentmondás feloldása, a jogvita kereteinek így megvalósuló tisztázása, illetve szükség esetén a további jogállításokkal összefüggésben a bizonyítási érdek helyes meghatározása [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bek. a)-d) pont, 33/A. § (1), (5) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 413. § (1) bek., 237. §, 369. § (4) bek., 370. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2018. szeptember 5-től tagja, 2019. január 14-től önálló képviseletre jogosult ügyvezetője is volt a később felszámolás alá került adósnak.[2] Az adós utoljára a 2018. üzleti évről helyezett letétbe és tett közzé beszámolót, amely szerint vagyonába tartozott 220 000 forint értékű tárgyi eszköz és 28 570 000 forint értékű forgóeszköz.
[3] Az adós 2020. június 1-jével fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe, majd 2021. október 18-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.
[4] A felperes a felszámolási eljárásban az adós hitelezője. Bejelentett követelése 34 609 110 forint, amellyel együtt a felszámoló összesen 85 759 466 forint hitelezői igényt vett nyilvántartásba. A felperes oldalán beavatkozó a felszámolási eljárásban ugyancsak hitelező, hitelezői igényét 4 428 060 forint összegben jelentette be a felszámolási eljárásban.
[5] A felszámoló 2021. december 14-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperes nem adta át az adós tevékenységet lezáró mérlegét, a felszámolónak az adós vagyona és iratanyaga hollétéről nincs információja, a felszámolás egyszerűsített módon fejezhető be.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján az alperes felelősségének megállapítását kérte az adós volt ügyvezetőjének, mivel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a hitelezők 85 759 466 forint összegű követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.[7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel egyezően megállapította az alperes felelősségét a hitelezői követelések teljes mértékben történő meghiúsulásáért.[9] Határozatának indokolása szerint bizonyítottnak találta, hogy az adós 2018-ban a felperes által állított és a beszámolóban kimutatott vagyonnal rendelkezett, melyet követően az adós nem tett közzé beszámolót, fenyegető fizetésképtelensége beállt. Az alperes névleges ügyvezetői pozíciója jogszerűtlen volt, a felelősség alól nem mentette ki. Abból, hogy az irat- és vagyonátadási kötelezettségét felróhatóan elmulasztotta, a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése alapján neki kellett bizonyítania a perben, hogy vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. Az alperesnek idetartozó tényállítása sem volt.
[10] A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (3) bekezdése szerint a bizonyítási szükséghelyzet szabályával bizonyítottnak találta a felperes által állított vagyoncsökkenést, a felszámoló tájékoztatása alapján fennálló irat- és vagyonhiányból pedig azt is, hogy a hitelezői követelések kielégítése meghiúsult, és igazoltnak tekintette az alperes magatartása és a hitelezői igények meghiúsulása között az ok-okozati összefüggést is.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[12] A másodfokú bíróság indokolása szerint az tette megalapozatlanná a keresetet a jogállítás és a jogalap perjogi fogalmán [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont, 7. § (1) bekezdés 8. pont] keresztül, hogy a felperes a kereset jogalapjaként egyedül a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatára hivatkozott, és idetartozóan az alperes Cstv. 31. § szerinti kötelezettségeinek és a beszámolók letétbe helyezésének, közzétételének elmulasztását jelölte meg olyan más okként, amely miatt a hitelezők követelésének kielégítése meghiúsulhat. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második tényállása alapján a vezető felelőssége akkor állapítható meg, ha a hitelezői igények kielégítése oly módon hiúsulhat meg, hogy az nem jár a felszámolási vagyon csökkenésével, tehát a más ok fordulat alatt a vagyoncsökkenés nem érthető. Hangsúlyozta, hogy az eljárás eredményeképpen megállapított tényállás alapulvételével más, a felperes által meg nem jelölt jogszabályi rendelkezés alapján nem bírálható el a kereset. A felperes hiányzó jogállítását ugyanis nem pótolja a puszta tényelőadás.
[13] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a kereset elbírálása szempontjából nem volt jelentősége a felperes vagyoncsökkenésre vonatkozó tényállításainak.
[14] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés nem jogalapot létrehozó, hanem bizonyítási szabály, az nem mentesíti a felperest a tényállás előadásának kötelezettsége alól. A felperesnek meg kell jelölnie azt a vezetői magatartással okozati összefüggésben álló más okot, amely a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését vagyoncsökkenés előidézése nélkül meghiúsíthatja. A másodfokú bíróság jogértelmezése szerint a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében kiemelt tények egyebekben nem is állnak okozati összefüggésben a hitelezői igények kielégítésének más okból történő meghiúsulásával. A Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségek teljesítése sem zárja ki ugyanis önmagában a vezetői felelősség megállapítását, és előfordulhat az is, hogy a mulasztás mellett az adós felszámolási vagyona a bejelentett hitelezői igényeket jelentősen meghaladja.
[15] A Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában írt kötelezettségek időbelisége és teljesítésük elmulasztása miatt a bizonyítási érdek megfordulása kapcsán kiemelte, hogy az alperes vezetői felelősségének megállapítását csak az a magatartás eredményezheti, amelyet az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése és a felszámolás kezdő időpontja között tanúsít. A Cstv. 34. § (2) bekezdése szerint azonban a felszámolás kezdő időpontját követően az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot egyedül a felszámoló tehet. A Cstv. 31. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban szereplő kötelezettségeket pedig a felszámolás kezdő időpontját követő 15, illetve 30 napon belül kell teljesítenie az adós vezetőjének, vagyis nem a vizsgált felelősségi tényállásban meghatározott időszakban. A Cstv. 31. § (1) bekezdésében írtak elmulasztása ezért sem eredményezheti önmagában a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősség megállapítását.
[16] Mindebből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a felperes jogállítását - tehát azt, hogy az alperes felróható magatartásának következtében a hitelezői követelések kielégítése más okból meghiúsulhat - a felperes által előadott tények nem bizonyították. Az alperes felelőssége más jogszabályi rendelkezés alapján pedig nem volt vizsgálható.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan - az elsőfokú ítéletet is hatályon kívül helyezve - az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását és a biztosítási intézkedés tárgyában hozott jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.[18] Az elsődleges felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 263. § (1) bekezdését, 279. § (1) bekezdését, 346. § (4)-(5) bekezdését, 370. § (1) bekezdését, 371. § (1) bekezdését és a Cstv. 33/A. § (1) és (5) bekezdését. A másodlagos felülvizsgálati kérelem alapjául a Pp. 6. §-ának, 115. §-ának, 184. §-ának, 237. § (1)-(2) bekezdéseinek, 265. §-ának és 279. §-ának megsértésére hivatkozott.
[19] Az elsődleges felülvizsgálati kérelme tekintetében előadta, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörén túlterjeszkedve járt el, és a fellebbezésben nem állított jogszabálysértés értékelésével bírálta felül az elsőfokú ítéletet. Az alperes a fellebbezését a bizonyítékok téves mérlegelésével kapcsolatban a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére, a kimentés körében az árnyékvezetői minőség figyelmen kívül hagyásával kapcsolatosan pedig a Cstv. 33/A. § (4) és (5) bekezdésére alapította. Nem hivatkozott a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének az első vagy második fordulata közötti eltérések következményeire, amelyre a másodfokú bíróság a döntését alapította.
[20] Előadta, hogy nemcsak a Cstv. 31. §-a szerinti kötelezettség elmulasztására, hanem a beszámolókészítési kötelezettség elmulasztására is hivatkozott a perben, illetve, hogy nem kapott kellő tájékoztatást az elsőfokú eljárásban a bizonyítási teher kiosztása során. Amennyiben a bíróság megítélése szerint két évvel korábbi állapothoz képest a vagyoncsökkenést nem lehet megállapítani a társaság folyamatos gazdasági tevékenységére figyelemmel, fennállhat az ok-okozati összefüggés amiatt, hogy az ügyvezető olyan gazdasági környezetet teremt, ami alapján nem ellenőrizhető a társaság vagyona, gazdálkodása, és a vagyonnal való elszámolás. Rámutatott, amennyiben a bizonyítási teherről megfelelő tájékoztatást kap, amire az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt nem került sor, lehetősége lett volna több indítványt előterjesztenie, és bizonyítania, hogy az ügyvezető mely magatartásai, mint más okok következtében hiúsulhattak meg a hitelezői igények.
[21] Állította, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a bizonyítási teher alakulását. Álláspontja szerint a jogalkotónak a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésének megalkotásával az volt a célja, hogy ha egy ügyvezető olyan magatartást tanúsít, aminek következtében átláthatatlanná válik az adós gazdálkodása, az ne járhasson a hitelezők terhére történő értelmezéssel. A bizonytalan, átláthatatlan gazdálkodás következtében ellehetetlenül a hitelezők bizonyítási lehetősége. Jelentősége van annak is, ha az ügyvezető nem tesz eleget a beszámoló külön jogszabályban előírt letétbe helyezési kötelezettségének. A hitelezői követelések kielégítése meghiúsulhat, tekintettel arra, hogy a társaság vagyonával nem számol el az ügyvezető, és ennek következtében nincs lehetőség rendes eljárás keretein belül lefolytatni a felszámolási eljárást.
[22] A másodlagos felülvizsgálati kérelem tekintetében azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság határozata tükrében - az anyagi pervezetés körében elmulasztotta tájékoztatni a Pp. szerinti bizonyítási teherről, és tévesen alkalmazta a bizonyítékok és bizonyítási eszközök mérlegelésére vonatkozó rendelkezéseket. Az anyagi pervezetés körében téves jogi álláspontja szerint adott tájékoztatást, és elmulasztotta az előadott tartalmi elemek, a kereseti kérelem és az érvényesített jog között fennálló ellentmondások feloldását. Az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése szerint arról, hogy a bizonyítási szükséghelyzet nem mentesíti a tényelőadás megtétele alól, miáltal releváns bizonyítást megállapíthatóan nem folytatott le és nem adott kellő tájékoztatást az anyagi pervezetésre tartozóan. A másodfokú bíróság azzal, hogy nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, az adós valamennyi hitelezőjét elzárta az igényérvényesítéstől.
[23] A kereset jogerős elutasításának hiányában kérte egyben a biztosítási intézkedés tárgyában hozott végzés hatályának fenntartását.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.[26] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős ítélettel befejezett peres eljárásnak.
[27] A Pp. 413. § (1) bekezdéséből következően a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A hiányos tartalmú perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó félnek a határidő elteltét követően tett kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatároznia, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[28] A fentiekből következő elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben - érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős ítéletnek: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy úgy támad, hogy a kérelem az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.
[29] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő felperes több okból támadta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem azonban - a későbbiekben részletezettek szerint - nem valamennyi megjelölt ok tekintetében tartalmazott a korábban kifejtetteknek megfelelő tartalommal, a jogerős ítélet indokainak megfeleltethetően előadott hivatkozást a másodfokú bíróság álláspontjának cáfolatára.
[30] A Kúria megállapítása szerint nem megalapozott a felperes hivatkozása a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegére a Pp. 370. § (1) bekezdésének és 371. § (1) bekezdésének megsértése miatt.
[31] Az alperes a fellebbezésében ugyan valóban nem hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes jogállításától eltérve, a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja megsértésével hozta meg az ítéletét, amire a másodfokú bíróság a döntését részben alapította. A felperes felülvizsgálati állításával szemben azonban az alperes fellebbezése nemcsak a bizonyítékok hibás mérlegelését [Pp. 279. § (1) bekezdés] és a kimentés körében az árnyékvezetői minőséget [Cstv. 33/A. § (4) és (5) bekezdései] illetően támadta az elsőfokú ítéletet.
[32] Az alperes a másodfokú eljárásban jogszabályhelyre kiterjedően ugyan csak ezt a két utóbbi jogszabálysértést jelölte meg, azonban ez nem volt akadálya a fellebbezés további hivatkozása elbírálásának. Az I. Pp. novella (2020. évi CXIX. törvény) 2021. január 1-jével a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontját úgy módosította, hogy annak eredményeként a fellebbezés alapjául állított anyagi vagy eljárási jogszabálysértéshez kapcsolódóan már nem szükséges a sérült jogszabályhely egyidejű megjelölése. Ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vette figyelembe az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperesnek a bizonyítási érdek átfordulása esetén is bizonyítania kell a vezető tisztségviselő magatartása és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása között az ok-okozati összefüggést. A fellebbezés ebben a részében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének megsértését és értelmezését vetette fel. A másodfokú bíróság a Pp. 370. § (1) bekezdésében írtak szerint, felülbírálati jogköre korlátainak megsértése nélkül vizsgálta tehát a fellebbezés ez utóbbi tartalmát, és helytálló a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének értelmezésével kifejtett álláspontja is. A Kúria maradéktalanul egyetért a jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezéssel, amelyre annak megismétlése nélkül csupán visszautal [Pp. 424. § (2) bekezdés; Kúria Gfv.VI.30.325/2021/6.].
[33] A Kúria következetes gyakorlata a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban írt kötelezettségek és a beszámoló közzétételének elmulasztása tárgyában az, hogy a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése nem tartalmaz újabb, az (1) bekezdésben foglalttól elkülönülő, ahhoz képest további felelősségi tényállást, hanem a bizonyítási teher megfordításáról rendelkező szabály (Kúria Gfv.VI.30.083/2022/4., Gfv.VI.30.544/2021/6.).
[34] A másodfokú bíróság az iratokkal összhangban helyesen állapította meg a kereset tartalmát: a felperes a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt lehetséges jogkövetkezmények közül egyedül a második jogkövetkezmény szerint, a hitelezői igények kielégítésének más okból bekövetkező meghiúsulásában kérte az alperes vezetői felelősségének megállapítását. Keresete nem irányult az alperes felelősségének megállapítására az okozott vagyoncsökkenés erejéig.
[35] A másodfokú bíróság az ilyen tartalommal előadott és az ügyben eszerint irányadó keresetből - a Cstv. 33/A. §-ára vetítetten a vagyoncsökkenésre vonatkozó jogállítás hiányából - következtetett arra, hogy nem volt jelentősége az ügyben a felperes vagyoncsökkenésre vonatkozó tényállításainak.
[36] A Kúria ezzel összefüggésben rámutat, hogy a felperes által előadott tény- és jogállítások ellentmondásossága - amelyet a másodfokú bíróság is észlelt a vagyoncsökkenésre vonatkozó, de adekvát jogállításhoz nem vezető tényállítás alapján - a keresetet inkoherenssé tette, ami a Pp. 237. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése, illetve az előzőektől függően még a 237. § (2) bekezdése értelmében valóban felvetette az ügyben a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét.
[37] A felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai és korlátai miatt azonban a felperesnek ahhoz, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét ebben a körben kimutassa, nem volt elegendő az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését, idetartozóan kiemelten az elsőfokú bíróságnak az anyagi pervezetés körében tett mulasztását állítania, hiszen nem pusztán az elsőfokú eljárás szabályainak megsértéséből következett a jogsérelem, és önmagában a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő jellegéhez sem ez vezet.
[38] Mindehhez a felperesnek az elsőfokú eljárás - sérült - szabályait össze kellett volna kapcsolnia a másodfokú eljárás irányadó rendelkezéseivel, és így vezethette volna le a jogerős ítélet abból következő jogszabálysértő jellegét, hogy a másodfokú eljárásra alkalmazandó szabályokra is tekintettel maradt el eljárási szabálysértéssel az ügyben a megfelelő anyagi pervezetés, és annak eredményeként a keresetben feltüntetett nyilatkozatok közti ellentmondás feloldása, a jogvita kereteinek így megvalósuló tisztázása, illetve szükség esetén a további jogállításokkal összefüggésben a bizonyítási érdek helyes meghatározása.
[39] A másodfokú bíróság idetartozó feladatát a Pp. 369. § (4) bekezdése és 370. § (4) bekezdése - a korábbi bírói gyakorlat intézményesítéseként [1/2014. (VI. 30.) PK vélemény] - tételezi: eszerint a másodfokú bíróság köteles az érdemi döntését megelőzően a felek tudomására hozni, ha álláspontja szerint az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése nem volt megfelelő, és kérelemre mindezt figyelembe is veszi. Kötelezettsége egyúttal elvégezni a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést és az ezzel összefüggő intézkedéseket megtenni.
[40] A felülvizsgálati kérelemnek azonban nem volt a fentieknek megfelelő, vagyis az elsőfokú eljárásban elkövetett és a másodfokú bíróság által sem kiküszöbölt anyagi pervezetés hiányára alapított tartalma, mivel a felperes nem állította a felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság anyagi pervezetéssel kapcsolatos felülbírálati jogkörére [Pp. 369. § (4) bekezdés] és annak korlátaira [Pp. 370. § (4) bekezdés] vonatkozó szabályok megsértését.
[41] A felülvizsgálati kérelem előzőeknek megfelelő érvelése nélkül nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban az, hogy a másodfokú bíróság helyesen járt-e el, amikor az anyagi pervezetés korrekciója nélkül következtetett az inkoherens kereset megalapozatlanságára. Ez egyben azt is jelentette, hogy irányadónak kellett tekinteni a felülvizsgálati eljárásban a keresetnek a jogerős ítéletben írt tartalmát.
[42] A felülvizsgálati kérelem további hivatkozásai, idetartozóan a bizonyítékok mérlegelése miatt a Pp. 279. §-ának megsértése, a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésének mikénti alkalmazása, továbbá az indokolási kötelezettség [346. § (4)-(5) bekezdés] sérelme nem merült fel az ügyben. A másodfokú bíróság jogi álláspontja ugyanis nem a bizonyítékok téves mérlegeléséből és nem is a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglalt bizonyítási szabály alkalmazásával a bizonyítás sikertelenségének levont jogkövetkezményéből következett. A másodfokú bíróság a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint azonosított jogállítással értelmezett keresetet lényegében amiatt tekintette megalapozatlannak, mert a felperesnek nem volt a saját jogállításának megfeleltethető tényállítása arra, hogy az alperes mely jogellenes magatartása vezetett a hitelezői igények teljes mértékű, de vagyoncsökkenésen kívüli okból történő meghiúsulásához. Mindehhez a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést pedig csupán annyiban értelmezte és alkalmazta, hogy az ott írt bizonyítási szabály nem hivatott pótolni a felperes hiányzó tényállítását.
[43] A hiányos és érdemben nem vizsgálható tartalommal utalt a felülvizsgálati kérelem az előzőekkel összefüggésben arra, hogy a keresete alapjául nemcsak a másodfokú bíróság által vizsgált Cstv. 31. § (1) bekezdését jelölte meg, hanem azon túlmenően még a beszámolókészítési kötelezettség elmulasztását is; illetve, hogy az éves beszámolók hiányából az adósnak kimutatható vagyonvesztése következik. A felperesnek a keresete el nem bírált tartalmi elemét illetően a határozat teljességével szembeni elvárás sérelmére kellett volna hivatkoznia a felülvizsgálati eljárásban, de ilyen tartalmú hivatkozása - az eljárási jellegű jogszabálysértés szöveges előadása és a sérült jogszabályhely [Pp. 341. § (1) bekezdés] megjelölésével - a felülvizsgálati kérelemnek nem volt. A felperesnek a vagyonvesztésre (vagyoncsökkenésre) vonatkozó érvei pedig a kereset és a jogerős ítélet előzőek szerint irányadó - felül nem vizsgálható - tartalma miatt nem voltak figyelembevehetők a felülvizsgálati eljárásban.
[44] A Kúria kiemeli, hogy a felperes anélkül utalt a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésének megsértésére, hogy a normatartalomnak megfelelően kifejtette volna, álláspontja szerint miként valósult meg az indokolási kötelezettség sérelme az ügyben a jogerős ítélet eredményeként. Ugyanakkor a felülvizsgált határozat indokolásából kitűnik a másodfokú bíróság arra vonatkozó jogi álláspontja, hogy a keresetet miért tartotta megalapozatlannak. A Kúria utal az Alkotmánybíróság gyakorlatára is, amely szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, valamint annak értékeléséről határozatában kell számot adnia. Az indokolt hatósági döntéshez való jog viszont nem jelenti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[45] A kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés nélkül hozta meg az érdemi döntését és változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét.
[46] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.414/2023/4.)