adozona.hu
BH 2024.7.159
BH 2024.7.159
A pénzintézet jogalap nélkül gazdagodik a fizetési számlára a számlatulajdonos halálát követő hónap(ok)ra átutalt nyugdíj összegével, ha azt saját hitelkövetelésére vagy a fizetési számlaszerződésből eredő követelésére számolja el [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:579. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2017. évben március, április, július havában elhalálozott összesen tizenkilenc nyugdíjasnak utalt át nyugdíjat az alperesnél vezetett folyószámlájukra az elhalálozásukat követő hónapban. Valamennyi nyugdíjas folyószámláján a halála napján negatív volt a számlaegyenleg.
[2] Az alperes a folyószámlákról a halált követően átutalt nyugdíj terhére 1.) a folyószámla-szerződésből eredő saját követelését csökkentette jóváírással 1 159 675 forint, 2.) a folyószámlatartozáson felül sajá...
BH 2024.7.159 A pénzintézet jogalap nélkül gazdagodik a fizetési számlára a számlatulajdonos halálát követő hónap(ok)ra átutalt nyugdíj összegével, ha azt saját hitelkövetelésére vagy a fizetési számlaszerződésből eredő követelésére számolja el [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:579. § (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. évben március, április, július havában elhalálozott összesen tizenkilenc nyugdíjasnak utalt át nyugdíjat az alperesnél vezetett folyószámlájukra az elhalálozásukat követő hónapban. Valamennyi nyugdíjas folyószámláján a halála napján negatív volt a számlaegyenleg.[2] Az alperes a folyószámlákról a halált követően átutalt nyugdíj terhére 1.) a folyószámla-szerződésből eredő saját követelését csökkentette jóváírással 1 159 675 forint, 2.) a folyószámlatartozáson felül saját, hitelből eredő követelésébe számította be a nyugdíjat 762 770 forint, 3.) közüzemi díjat utalt át a szolgáltatóknak a folyószámla-szerződés szerinti megbízás alapján, illetve az átutalt összeg terhére pénzautomatából (ATM) készpénzt vett fel ismeretlen személy 1 091 938 forint erejéig.
[3] 2017 júliusa és 2020 szeptembere között a felperes az elhalálozást követően átutalt nyugdíjak visszafizetésére szólította fel - egyes esetekben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 86/A. § (1) bekezdése 2018. január 1. napja előtt hatályos rendelkezése alapján határozattal kötelezte - az alperest.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében 3 014 383 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén.[5] Követelése jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. §-át jelölte meg. Kifejtette, hogy a nyugdíj személyhez kötött ellátás, az a jogosultság megszűnte után senkit, magát a nyugdíjast sem illeti meg, ezért ezekkel összegekkel az alperes semmilyen tranzakciót nem volt jogosult végrehajtani - nem számíthatta be saját követelésébe a vele szerződött nyugdíjas teljesítéseként, és az ahhoz való hozzáférést nem biztosíthatta volna harmadik személyek részére, ezért az azzal való bárminemű rendelkezés - bár a harmadik személyekhez jutott gazdagodástól elesett - neki felróható.
[6] Az alperesi felhasználást három csoportba osztotta 1.) bankszámla-költségek csökkentése (1 159 675 forint), 2.) bankszámla-költség és alperesi kölcsönkövetelés csökkentése (762 770 forint), 3.) harmadik személy általi felhasználás (1 091 938 forint). Az utóbbi körébe sorolta a közüzemi díjátutalásokat, az ATM-ből történt készpénzfelvételeket.
[7] Az alperes elsősorban az eljárás megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelme értelmében egyik tranzakció folytán sem ő jutott vagyoni előnyhöz, hanem vagy az örökösök vagy harmadik személyek (közüzemi szolgáltatók és/vagy a készpénzt felvevők). Nem vitatta, hogy ez utóbbi tranzakciókat csak a folyószámlához kapcsolódó hitelkeret terhére lehetett végrehajtani.
Az első- és a másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 3 014 383 forintot és ennek a kereset szerinti részösszegei után a kereset szerinti késedelmi kamatait.[9] Ismertette a Ptk. 6:579. § (1) bekezdését, és rögzítette, hogy nem volt vitás, a nyugdíjast a halála hónapját követően utalt nyugdíj nem illeti meg, az jogalap nélkül jutott az alpereshez [Tny. 79. § (2) bekezdés]. Az sem volt kétséges, hogy a jogosult halála hónapját követő utalásokat a felperes teljesítette. A jogalap nélküli gazdagodás akkor és azáltal valósult meg, ahogy és amikor a jogalap nélküli vagyoni előnyhöz a gazdagodó hozzájut, azzal módja van rendelkezni, függetlenül attól, hogy ezt utóbb megteszi-e és ha igen, hogyan. Az alperesnek a perbeli követelés egészével módja volt rendelkezni az átutalás pillanatától kezdve, vagyis az egész összeggel ő gazdagodott. Ezért az elsőfokú bíróság szerint nem helytálló az alperes azon hivatkozása, hogy a jogalap nélkül átutalt nyugdíjaknak a vissza nem fizetett részével nem ő, hanem az örökös vagy más harmadik személy gazdagodott, mert a jogalap nélküli gazdagodás nem többoldalú kötelem: a gazdagodó tartozik elszámolni azzal a vagyoni előnnyel, amivel módja volt rendelkezni, azzal a személlyel, akinek rovására ahhoz hozzájutott. Ha a vagyoni előnyt bármilyen módon "továbbadja", közte és a további gazdagodó között jön létre új kötelem.
[10] Azokban az esetekben amikor a folyószámla-szerződésből eredő saját követelését vagy hitelből eredő követelését számolta el, a [2] bekezdés 1.) és 2.) pontjában írt esetekben a vagyoni előny az alperesnél maradt, azt ő használta fel. A vagyoni előny ezen részétől nem esett el, ezért jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül a Ptk. 6:579. § (1) bekezdésére figyelemmel köteles azt visszaadni.
[11] Ha a gazdagodó a vagyoni előnytől elesett, visszatérítési kötelezettsége már függ attól, hogy az neki felróható-e, netán a vagyoni előnyhöz rosszhiszeműen jutott [Ptk. 6:579. § (2) bekezdés]. A [2] bekezdés 3.) pontjába tartozó rendelkezési móddal (közüzemi díjutalás és ATM-készpénzfelvétel) a jogalap nélküli vagyoni előny harmadik személy általi felhasználását tette lehetővé az alperes tevőleges vagy belenyugvó módon, így a gazdagodástól ezen összegben elesett.
[12] A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése a felróhatóságot az adott helyzetben általában elvárható magatartás elmulasztásaként határozza meg. A folyószámla-szerződés (Ptk. 6:391. §) esetében a jogalap nélkül utalt nyugdíj nem a nyugdíjas követelése, ezért annak nyilvántartására és elszámolására a folyószámla-szerződés alapján az alperes nem volt jogosult, ekként arra sem, hogy a számlatulajdonos tartozását ne a számlatulajdonos vagyona terhére teljesítse, vagy lehetővé tegyen a nem a számlatulajdonos vagyonához való hozzáférést harmadik személynek. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes ezeknek az ítélet [2] bekezdés 3.) pontjába tartozó összegeknek a visszaadására is köteles a Ptk. 6:579. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
[13] A Tny. 83. § (2) bekezdése a perbeli utalásokra nem alkalmazandó, mert az a nyugdíjast megillető, de fel nem vett nyugdíjra vonatkozik. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny. vhr.) 77. §-a szerint a jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára átutalt jogalap nélküli ellátás visszafizetésére a pénzforgalmi szolgáltató kötelezésének akkor van helye, ha a fizetési számla feletti rendelkezésre más személy nem jogosult, és a visszautalás a fizetési számla terhére megtörténhet.
[14] A felek által felhívott BH 2020.298., a BH 1981.383., BH 2006.90. és BH 2009.49. számú döntéseket illetően az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy ezek a per eldöntése szempontjából nem voltak jelentősek, illetve az abban foglaltakkal egyetértett. Az EBH 2017.P1. számú és BDT 2014.3162. számú döntésekben kifejtett felsőbb bírósági álláspontokkal sem helyezkedett szembe.
[15] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
[16] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[17] Rögzítette, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Bár fellebbezésében eljárási szabálysértésekre is hivatkozott, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányuló fellebbezési kérelme nem volt. Ezért a másodfokú bíróság - felülbírálati jogkörének korlátaira is tekintettel - az elsőfokú ítéletet érdemben bírálta felül.
[18] A felperes a keresetben feltüntetett tizenkilenc esetet illetően azonos ténybeli és jogi alapnak azt tekintette, hogy valamennyi elhunyt esetében az elhunytaknak az alperesi pénzintézetnél vezetett számlájára olyan nyugdíjat utaltak, amelyre az utalás hónapját megelőző hónapban történt elhalálozásukra tekintettel már nem voltak jogosultak, az alperes pedig ezen nyugdíjösszegeket egyes számlakövetelések terhére fizette ki. A Ptk. 6:579. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás megállapításának három konjunktív feltétele van: 1. bizonyított előny a gazdagodó oldalán, 2. a gazdagodó az előnyt más rovására szerezze meg, 3. a gazdagodásnak nincs elismert jogalapja.
[19] Az elhunyt személyek mint számlatulajdonosok és az alperesi pénzintézet között a Ptk. 6:394. §-a szerinti fizetésiszámla-szerződés állt fenn. Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 19. § (1) bekezdéséből következően a számla feletti rendelkezés joga a számlatulajdonost, halála esetén az örökösét illeti meg. A fizetésiszámla egyenlege a számlatulajdonos halála pillanatától az örököst illette meg, a negatív egyenleg, azaz a számlatartozás is őt terhelte. A nyugdíjösszegeket az örököst terhelő tartozások csökkentésére felhasználták fel, a nyugdíjösszegek felhasználásával tehát nem az alperes jutott vagyoni előnyhöz, hanem az elhunytak örökösei azáltal, hogy ezen összegek erejéig tehertől mentesültek.
[20] Az alperes az ellátásnak a saját követelésére való elszámolása következtében nem jutott vagyoni előnyhöz, vagyoni előnyhöz a néhai és az alperes közötti jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítése révén az elhunyt örököse jutott, aki ezen összeg erejéig kötelezettsége teljesítése alól mentesült. Az ügy eldöntése szempontjából a jogerős ítélet lényegtelennek minősítette a hagyatéki terhek esetleges túlsúlyát a hagyatékon belül, hiszen ettől függetlenül jelentkezett az örökös oldalán a vagyoni előny. A másodfokú bíróság alkalmazhatónak ítélte az EBH 2017.P.1. számú eseti döntésben foglaltakat. Az a körülmény, hogy a hagyaték túlterheltsége miatt a felperes igényét az örökösökkel szemben - korlátozott felelősségük miatt - esetlegesen nem tudja érvényesíteni, nem érinti azt, hogy a felperes és az alperesi pénzintézet viszonylatában a jogosulatlanul kifizetett nyugdíjösszegekre nem valósult meg a jogalap nélküli gazdagodás, hiszen ezen összegek nem az alperesnél jelentkeztek vagyoni előnyként.
[21] A Tny. vhr. 77. §-ával kapcsolatban a Kúria Kfv.45.154/2021/7. számú határozatának [28] bekezdése azt tartalmazza, hogy "az ellátás pénzforgalmi számlára történő utalása esetén a jogosult halálát követően a számla felett a pénzintézet tájékoztatása szerint rendelkezésre jogosult személytől kell a kiutalt jogalap nélküli ellátás összegét határozattal visszakövetelni. Abban az esetben is így jár el a nyugdíjbiztosítási szerv, ha a rendelkezésre jogosult személy a halál hónapját követő időre folyósított ellátás összegét a fizetési számláról nem vette fel. Ha a belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számla felett az elhalálozást követően nincs rendelkezésre jogosult személy, ebben az esetben kell a pénzforgalmi szolgáltatót a halál hónapját követő időre utalt ellátási összegek visszafizetésére kötelezni (Tny. vhr. 77. §), azonban a visszafizetésre kötelezés csak olyan mértékben lehetséges, amilyen összegben a jogalap nélkül kiutalt ellátás a számlán rendelkezésre áll, mivel a pénzforgalmi szolgáltató nem minősülhet jogalap nélküli felvevőnek, így vele szemben sem a Tny. 86/A. §-a, sem a Tny. 84. §-a nem alkalmazható. Ettől eltérő értelmezéssel nem lenne visszakövetelhető a jogalap nélküli ellátás." A Tny. és a Tny. vhr. rendelkezéseinek értelmezése is azt támasztja alá, hogy a jogalap nélkül átutalt összeg vonatkozásában az alperesi pénzintézet nem tekinthető jogalap nélküli felvevőnek, amiből az is következik, hogy a nyugdíj összege nem az alperesi pénzintézet vonatkozásában keletkeztetett vagyoni előnyt. A vagyoni előny azon személynél keletkezett, aki a számla felett rendelkezésre jogosult, ismert rendelkezésre jogosult hiányában pedig az öröklés szabályai alapján az elhunyt számlatulajdonos örököse az, akit a számla felett rendelkezésre jogosultnak, vagyis jogalap nélküli gazdagodónak kell tekinteni.
[22] Ezen levezetés alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet jogalap hiányában elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
[23] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a tartalma szerint elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárása utasítását kérte.[24] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:3. § d) pontját, 6:579. §-át, 7:94. §-át, a Tny. 79. § (1) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését jelölte meg.
[25] A jogerős ítéletben hivatkozott EBH 2017.P.1. számú ügybeli és a per tárgyát képező esetek közötti tényállásbeli különbséget abban határozta meg, hogy abban az ügyben a gondnokolt nyugdíját a gondnok folyószámlájára utalta a nyugdíjfolyósító szerv, amit a gondnok mint örökhagyó használt fel, míg e per tárgyát képező esetekben az utalás az elhalálozott személyek pénzforgalmi számlájára történt. A per tárgyát képező tizenkilenc esetben az örökösök nem "élték fel" a jogalap nélkül átutalt nyugellátásokat, hanem azt az alperes saját kintlévőségeit csökkentve használta fel (folyószámlahitelt törlesztett saját maga javára), vagy utalta tovább harmadik személy részére, vagy engedélyezte ismeretlen személyeknek a készpénzfelvételt. A Kúria az általa hozott határozatban nem azt állapította meg, hogy kizárólag az örökösök kötelezhetőek a fizetési számlára jogalap nélkül folyósított ellátás visszafizetésére, hanem azt, hogy a folyósító szervnek lehetősége van igényét polgári eljárás keretében érvényesíteni a jogalap nélkül gazdagodóval szemben.
[26] Az úgyszintén a jogerős ítéletben hivatkozott, a Kúria által Kfv.45.154/2021/7. számon közigazgatási jogvitában meghozott határozatának tényállása eltér jelen perétől. Bár ez az ítélet precedensképes határozat, tárgya az volt, hogy a folyósító szervet terheli-e egyéb bizonyítási kötelezettség a tartozás előírásakor, ha a fizetési számla felett van rendelkező személy, és e körben hivatkozott a Tny. 86/A. §-ára. Ez esetben volt a számla felett rendelkezésre jogosult személy, ezért az igény polgári jogi úton történő érvényesítése és a pénzintézet jogalap nélküli gazdagodása fel sem merülhetett.
[27] A felperes elsődleges jogi érvelése a Pft. 21. § (3) bekezdéséből indul ki, amely szerint a fizetésiszámla-szerződésre a Ptk.-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni. A felperes az elhalálozások hónapjait követően utalásokat teljesített az egyes pénzforgalmi számlákra, amely összegekkel a felperes vagyona csökkent. A kérdés, hogy a marasztalás jogalapját képező Ptk. 6:579. §-a szerint ki gazdagodhatott. A Ptk. 6:396. § (1) bekezdése alapján a számlatulajdonos ténylegesen nem tulajdonos, hanem a banknak az a szerződéses partnere (ügyfele), akivel a fizetésiszámla-szerződés alapján az adott (pénzforgalmi) számlát megnyitották és vezették, és aki általában kizárólagosan jogosult a számla feletti rendelkezésre.
[28] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fizetési számla tulajdonosának - a bankkal szerződő félnek - az elhalálozása a bank elszámolási kötelezettségét milyen módon érinti. A felperes szerint az alperes és a nyugellátásban részesült természetes személy közötti fizetésiszámla-szerződés a nyugdíjas halálával a Ptk. 6:3. § d) pontja szerint megszűnt. A fizetésiszámla-szerződés esetén a kötelem általános szabályai alkalmazandóak. Ez pedig azt is jelenti, hogy a fizetésiszámla-szerződés esetében nincsen sem jogutódlás, sem szerződésátruházás abban az esetben, ha hitelintézettel szerződést kötő természetes személy elhalálozik. Ezt támasztja alá, hogy az örökösök az örökhagyó fizetésiszámla-szerződésének az elhalálozás napján fennálló számlaegyenlegét öröklik meg a Ptk. 7:87. § (1) és 7:92. § (1) bekezdése alapján - és nem annak szerződéses pozícióját -, ami szerződéses jogutódláskor nem lenne lehetséges.
[29] A Ptk. 6:394. §-a szerinti szerződés keretében a hitelintézetnek általános megbízása van a számlatulajdonos ügyféltől egyrészt arra, hogy a számlatulajdonos nevében elfogadja a számlatulajdonos javára érkező fizetéseket, másrészt pedig arra, hogy a számlatulajdonos megbízásai alapján fizetéseket teljesítsen a Ptk. 6:395. § (1)-(2) bekezdésében rögzítettek alapján. Az állandó és eseti, a Ptk. 6:272. §-a szerinti megbízások is megszűnnek az örökhagyó halálával ipso iure.
[30] Hangsúlyozta, hogy a felperes által az elhalálozást követő hónapban átutalt nyugdíjak összege nem tartozik az egyes, elhunyt személyek hagyatékaiba sem [Ptk. 7:1. §, 7:87. § (1) bekezdés].
[31] Az öröklés mint az örökhagyó hagyatékában bekövetkező egyetemes jogutódlás folytán a tulajdonos személyében alanyváltozás történik. A Ptk. 7:1. §-ában megfogalmazott rendelkezés két jogtételt foglal magában: 1.) minden embernek szükségképpen van egyetemes jogutódja, örököse; 2.) csak az minősül örökösnek, akire a hagyaték mint egész száll át. A hagyaték az örökhagyót a halálakor megillető polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek egésze. Nem tartoznak az örökhagyó hagyatékába a polgári jogi jellegű, de nem vagyoni jogok és kötelezettségek, a polgári jogi vagyoni jellegű jogok közül azok, amelyek az örökhagyót csak az élete végéig illetik, vagy azok, amelyeket az öröklési jogviszonyon kívüli más polgári jogi jogviszony alapján szerez meg az erre jogosult. Ebben a körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság P.II.20.860/1984. számú (BH 1985.7.263.), a P.I.21.022/1991. számú (BH 1992.3.174) és P.II.20.272/1991/2. számú (BH 1992.1.26.) határozataira.
[32] A másodfokú bíróság által is hivatkozott Tny. 83. § (2) bekezdése szerint a jogosult halála esetén a fel nem vett - az elhalálozás hónapjára a jogosultat megillető - nyugellátásra a jogosulttal közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben a törvényben foglalt határidőben, de nem öröklés jogcímén tarthatnak igényt. A felperes álláspontja szerint a jogosultat még a halála hónapjában megillető, de általa a halálára tekintettel fel nem vett nyugdíj és a halála hónapját követően átutalt, tehát jogalap nélkül átutalt nyugdíj sem részei a jogosult hagyatékának.
[33] A jogalap nélkül átutalt nyugdíj nem az elhalálozott és ezzel jogalanyiságot vesztett személy követelése vagy hagyatéki tartozása a Ptk. 7:94. § (1) bekezdése szerint. Az elhalálozott személynek semmilyen joga nem állt fenn a jogalap nélkül átutalt nyugdíj felett, így rendelkezési joga sincs. Ezért az alperes sem származtathatta volna az érintett nyugdíjasoktól a jogalap nélkül átutalt nyugdíjak felett azt a jogot, hogy azokat a saját vagy további személyek követeléseivel szemben elszámolja. A jogalap nélküli gazdagodás nem többoldalú kötelem: a gazdagodó tartozik elszámolni azzal a vagyoni előnnyel a Ptk. 6:579. §-ának szabályai szerint, amivel módja volt rendelkezni azzal, akinek a rovására ahhoz hozzájutott.
[34] A másodfokú bíróság nem adta indokát, hogy a Tny. 79. § (1) bekezdés utolsó mondata ellenére miért tekintette a hagyatéki vagyon részének, az elhalálozást követő hónapokban átutalt nyugellátások összegeit. A Tny. 79. § (2) bekezdéséből következik, hogy az elhunytak vonatkozásában a halál bekövetkeztét követő hónapban és azt követően a nyugellátás átutalása jogalap nélkül történt, az nem illette meg az érintett természetes személyt, sem az örökösét, sem pedig az alperest mint pénzforgalmi szolgáltatót.
[35] A felperesi utalások révén nem az örökösök passzív vagyona növekedett, hanem az alperes aktív vagyona azzal, hogy a folyószámla hitelkeretekből fakadó kintlévőségei csökkentek. Az örökösök helyzete azért volt a perben indifferens, mivel ők legfeljebb a hagyatéki vagyon pozitívumaival felelhettek volna a tartozásokért, továbbá a halál után történt utalások érdemben az örökösök vagyoni helyzetére már nem voltak hatással.
[36] Másodfokú bíróság azt is helytelenül értékelte a csatolt okiratok alapján, hogy a hagyatékátadó végzésekben a közjegyzők következetesen a halál napján fennálló egyenlegekről rendelkeztek, és nem a felperesi utalások utáni egyenlegről. Ennek ellenére a másodfokú bíróság az örökösök vagyoni helyzetének javulását látta megállapíthatónak.
[37] Az elhalálozott, nyugellátásban részesülő személyek halálukig a felperessel álltak jogviszonyban, a halállal a társadalombiztosítási jogviszony megszűnt, és a felperes a jogalap nélkül gazdagodóval szemben léphet fel a Ptk. 6:579. §-a alapján, ahogyan arra a másodfokú bíróság által hivatkozott Pfv.V.20.907/2016. számú jogeset is utal.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felperes a Pp. 408. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárra tekintettel felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján - a jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére - tekintettel a felülvizsgálatot engedélyezte.[40] Felvetődött, hogy hasonló tárgyú ügyben a Kúria a felülvizsgálatot Pfv.III.20.535/2023/2. számú végzésével megtagadta. A két felülvizsgálati eljárással érintett jogkérdés azonban nem volt, nem lehetett azonos. A hivatkozott ügyben nem hoztak érdemi döntést, a pert jogerős végzéssel megszüntették, a vitatott jogkérdés a keresethalmazat megengedhetősége volt. Jelen ügyben a vitatott jogkérdés az volt, hogy a fizetésiszámla-szerződés esetén a számlatulajdonos halálát követően átutalt nyugdíjösszeggel való rendelkezés esetén alkalmazható-e a jogalap nélküli gazdagodás szabálya. A jogkérdés társadalmi jelentősége abban áll, hogy a nyugdíjas halála után az őt már meg nem illető nyugdíj összege felett a rendelkezési jogot a nyugdíjfolyósító szerv vissza tudja-e szerezni figyelemmel az ilyen jellegű esetek gyakoriságára és mindennek költségvetési vonzatára.
[41] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt részben alapos.
[42] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. Az e tárgyban irányadó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmében a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.].
[43] A felperes keresetében a Ptk. 6:579. §-a alapján kérte megállapítani az alperes jogalap nélküli gazdagodását a fizetési számlára a számlatulajdonos javára, de az ő halálát követő hónapra teljesített nyugdíjátutalás feletti rendelkezés miatt.
[44] A számlatulajdonost a halálát követő hónaptól a nyugdíj nem illeti meg, a fizetésiszámla-szerződés megszűnt [Ptk. 2:4. §, 6:3. § d) pont]. Ettől független körülmény, hogy a szerződés megszűnéséről az alperes a halál pillanatában nyomban nem értesül, miként a felperesi adminisztráció sem képes haladéktalanul megszüntetni a nyugellátás folyósítását, mint történt ez a perbeli tizenkilenc esetben. A szerződés megszűnésével megszűntek azok a megbízások is, amelyek alapján a számlára beérkező összegekből az alperes a megjelölt kedvezményezett javára átutalásokat teljesített.
[45] A fizetésiszámla-tulajdonos fizetési számlájára az elhalálozását követően átutalt olyan összegre, ami őt csak életében illette meg, sem ő, sem jogutódai nem jogosultak, az az összeg - mint jelen esetben a tévesen még átutalt nyugdíj összege - az átutalót, azaz jelen esetben a felperest illeti meg.
[46] A felperes a Ptk. 6:579. § (1) bekezdése alapján kérte a keresete szerinti összegszerűségben a fizetési számlákra történt átutalások visszatérítését. A Ptk. 6:579. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A Kúria álláspontja szerint a felperesi követelés elbírálására irányadó jogszabályi környezetben a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a perrel érintett nyugdíjátutalások jogalap nélküliek voltak, azok a számlatulajdonosokat már nem illették meg. Vizsgálni kellett, hogy az alperes által vezetett fizetési számlák terhére a teljesített kifizetések révén ki jutott vagyoni előnyhöz a felperes terhére. A Ptk. 6:579. § (2) bekezdése értelmében nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.
[47] Az alperes védekezése azon alapult, hogy ő az átutalt nyugdíjösszegekkel nem gazdagodott jogalap nélkül, illetve azoktól a visszakövetelés előtt elesett, ezért nem köteles a visszatérítésre. Az elsőfokú bíróság az átutalt összegeket a "felhasználási" módjukat illetően három főcsoportba sorolta, amit jelen ítélet [2] bekezdése tartalmaz. Azonban mind az első-, mind a másodfokú bíróság e három csoportot egységesen kezelte, jóllehet a "felhasználás" módja éppen a jogalap nélküli gazdagodás szempontrendszere alapján eltérő eredményre vezet.
[48] A [2] bekezdés 1.) és 2.) pontja szerinti esetekben az alperes saját - a fizetési számla tulajdonosával szembeni e szerződésből eredő, vagy az alperes egyéb saját hiteléből eredő - követelésére használta fel, számolta el azt a nyugdíjösszeget, ami a számlatulajdonost már nem illette meg. Ezekkel az összegekkel jogalap nélkül gazdagodott, és el sem esett tőlük, hiszen a saját követelése csökkentésére használta fel.
[49] A [2] bekezdés 3.) pontja alatt két típusú banki művelet történt: a) a korábbi megbízás alapján - annak megszűnéséről még nem tudva - közüzemi díjakat utalt át; b) ATM-ből történt pénzfelvétel. Ezekben az esetekben az alperes nem jutott vagyoni előnyhöz, ezen összegektől egyébként is a visszakövetelés előtt elesett, és a Ptk. 6:579. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti körülmények bizonyítása nem történt meg. Az elsőfokú bíróság e körben alperesi felróhatóságot megállapította ennek tényleges megindokolása nélkül.
[50] A Kúria álláspontja szerint a [2] bekezdése 3.) pontja alá tartozó összegszerűség erejéig a jogerős ítélet helyes álláspontra helyezkedett, e körben az alperes nem jutott vagyoni előnyhöz a felperes terhére. Az alperes nem tudott az átutalások jogalap nélküliségéről. Az összegek önhibáján kívül jutottak a közüzemi szolgáltatókhoz, illetve az ATM-ből pénzt felvevő személyekhez. A Kúria e körben a jogerős ítéletet - részítélettel - hatályában fenntartotta [Pp. 424. § (1) bekezdés].
[51] A [2] bekezdés 1.) és 2.) pontja szerinti esetekben az alperes jogalap nélküli gazdagodása megvalósult, e körben az elsőfokú bíróság jogi álláspontja volt helyes. Ezen kereseti követelés tárgyában viszont nem volt érdemi döntés hozható. A felperes a tizenkilenc elhalt személy esetében a teljes követelését egységesen jelölte meg, és elsőfokú bíróság elmulasztotta a felperest felhívni, hogy részletezze az egyes elhalt személyek részére átutalt összegből mennyi számolandó el az 1.), 2.) és 3.) pont szerinti módon, milyen esedékességgel. Enélkül viszont a késedelmi kamat tárgyában nem volt döntés hozható. A Kúria e részében a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[52] A jogkérdés jelentőségét mutatja, hogy a jogalkotó a korábbi szabályozást (Tny. 86/A. §: Az, aki a jogosult halála esetén a kiutalt nyugellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre őt írásban kötelezték.) éppen a fizetési számlára történő átutalások esetére részletszabályokkal látta el 2024. január 1. napjával hatályba lépő rendelkezésekkel (Tny. 86/A. § (3) bekezdés: A jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára jogalap nélkül utalt ellátás összegét a számla felett rendelkezésre jogosult személy köteles visszafizetni. (4) bekezdés: Ha nincs a számla felett rendelkezésre jogosult személy, akkor a jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára jogalap nélkül utalt ellátás összegéből a pénzforgalmi szolgáltató köteles visszafizetni azt az összeget, a) amelynek visszautalása a fizetési számla terhére megtörténhet, b) amelyet a saját hitelkövetelése vagy annak kamata kiegyenlítésére fordított, vagy c) amellyel azt követően terhelte meg a fizetési számlát, hogy tudomást szerzett a jogosult haláláról.)
[53] A megismételt eljárásban a felperest fel kell hívni, hogy az egyes elhalt személyek részére átutalt összegeket a felhasználás módja tekintetében bontsa ki, és jelölje meg azok tekintetében a visszatérítés esedékességét.
(Kúria Pfv.VI.20.688/2023/8.)