adozona.hu
ÍH 2024.69
ÍH 2024.69
PÓTBEFIZETÉS ELRENDELÉSEKOR IRÁNYADÓ SZEMPONTOK Pótbefizetés elrendelésére a társasági szerződés ezt megengedő rendelkezése mellett is csak akkor kerülhet sor jogszerűen, ha a társaság vagyona, saját tőkéje nem nyújt fedezetet a veszteségeire, és ez veszélyezteti az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását. A számviteli törvény szerinti éves beszámoló mérlegében kimutatott veszteség önmagában nem alapozza meg pótbefizetés elrendelését [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:17. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes tagjai a felperes 147 darab szavazatra jogosító 1.470.000 forint törzsbetétre jutó üzletrésszel és Gy.M. 153 darab szavazatra jogosító 1.530.000 forint törzsbetétre jutó üzletrésszel.
Az alperes társasági szerződése szerint a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára pótbefizetést előírhat azzal, hogy a pótbefizetés legnagyobb összege 5.000.000 forint, amelynek módja pénzbeli hozzájárulás. A pótbefizetési kötelezettség a tagokat törzsbetéteik arányában terheli. Pótbefizet...
ÍH 2024.69 PÓTBEFIZETÉS ELRENDELÉSEKOR IRÁNYADÓ SZEMPONTOK
Pótbefizetés elrendelésére a társasági szerződés ezt megengedő rendelkezése mellett is csak akkor kerülhet sor jogszerűen, ha a társaság vagyona, saját tőkéje nem nyújt fedezetet a veszteségeire, és ez veszélyezteti az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását. A számviteli törvény szerinti éves beszámoló mérlegében kimutatott veszteség önmagában nem alapozza meg pótbefizetés elrendelését [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:17. § (3) bekezdése, 3:35. §, 3:159. §, 3:161. § (1) bekezdés, 3:183. §; a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli törvény) 37. § (2) bekezdés a) pont].
Az alperes tagjai a felperes 147 darab szavazatra jogosító 1.470.000 forint törzsbetétre jutó üzletrésszel és Gy.M. 153 darab szavazatra jogosító 1.530.000 forint törzsbetétre jutó üzletrésszel.Az alperes társasági szerződése szerint a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára pótbefizetést előírhat azzal, hogy a pótbefizetés legnagyobb összege 5.000.000 forint, amelynek módja pénzbeli hozzájárulás. A pótbefizetési kötelezettség a tagokat törzsbetéteik arányában terheli. Pótbefizetés legfeljebb üzleti évenként egy alkalommal, a számviteli törvény szerinti éves beszámolót jóváhagyó taggyűlésen írható elő.
Az alperes ügyvezetője taggyűlést hívott össze az alperes székhelyére, megjelölve a megismételt taggyűlés idejét. Napirendként került megjelölésre: 1) A társaság 2018. évi egyszerűsített éves beszámolójának az elfogadása 2) Döntés a 2018. évi adózott eredmény felhasználásról 3) 2018. évi veszteség fedezésére döntés pótbefizetésről. A meghívóhoz a 2018. évi beszámoló és annak kiegészítő melléklet tervezete került megküldésre.
A taggyűlésen Gy.M. tag és jogi képviselője volt jelen. A taggyűlés 3/2019. (05. 30.) számú határozattal elfogadta az alperes 2018. évi mérlegét és eredmény-beszámolóját, miszerint a cég mérleg főösszege 145.736.000 forint, 2018. évi adózott eredménye -1.812.000 forint, saját tőkéje 143.938.000 forint, a lekötött tartalék 5.000.000 forint. A 4/2019. (05. 30.) számú határozattal a taggyűlés úgy határozott, hogy a társaság 2018. évi adózott eredmény összegét, -1.812.000 forintot eredménytartalékba helyez. Az 5/2019. (05. 30.) számú határozattal a taggyűlés úgy határozott, hogy 1.811.915 forint pótbefizetési kötelezettséget ír elő a társaság tagjai számára. A teljesítés módja pénzbeli hozzájárulás. A pótbefizetési kötelezettség a tagokat törzsbetéteik arányában terheli; a felperes 887.838 forint, Gy. M. 924.077 forint befizetésére köteles. A pótbefizetés módja banki átutalás vagy készpénzben a cég pénzforgalmi számlájára. Ütemezése: egy összegben, határideje a taggyűlési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül, de legkésőbb 2019. július 15. napjáig. A taggyűlés a fenti határozatokat Gy. M. tag 153 igen szavazatával hozta meg.
A felperes keresetében a 3/2019. (05. 30.), 4/2019. (05. 30.) és 5/2019. (05. 30.) számú taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A határozatok jogsértő voltának alátámasztására hivatkozott a meghívóban közölt napirendi pontok a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:17. § (3) bekezdése szerinti részletezettségének hiányára, az ügyvezető Ptk. 3:21. § (2) bekezdésébe és 3:112. § (2) bekezdésébe ütköző magatartására. Álláspontja szerint a taggyűlési határozatok nem felelnek meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli törvény) 20. § (1) bekezdése szerinti valódiság elvének, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. törvény) 1. § (2) bekezdésében és a 3. sz. mellékletben foglaltaknak, miszerint a mérlegadatoknak valós bizonylatokon és valós gazdasági eseményeken kell alapulniuk. Hivatkozott a 2017. évi beszámolót elfogadó taggyűlési határozat bíróság általi hatályon kívül helyezésre.
Az 5/2019. számú, pótbefizetést előíró határozat jogsértő, mivel a tiltakozása ellenére helyezett ki az alperes a másik tulajdonossal összefonódásban álló gazdasági társaságok részére 120.000.000 forintot, míg az ügyvezető számára - aki semmilyen érdemi tevékenységet nem végez - a 2018. évre 2.400.000 forint tiszteletdíj kifizetését írták elő. A pótbefizetés elrendelésének számviteli alapjai nem állnak fenn, mivel a veszteség elszámolása után is megfelelő volt a tőkehelyzet, az alperes saját tőkéje több mint 140.000.000 forinttal meghaladta a jegyzett tőke összegét, tehát valójában nem volt finanszírozandó veszteség. Állította, hogy a veszteség fogalmára a Tao. törvény és a Számviteli törvény rendelkezései alkalmazandók. Az 5. számú határozat sérti a Ptk. 3:183. § (1) bekezdésének rendelkezését, mert a pótbefizetés nem az átmeneti veszteség finanszírozását szolgálja, hanem a veszteség miatt kialakuló pénzhiány rendezésére szolgál. Csak arra az esetre vonatkozik, amikor a társasági formára érvényes korlátozott felelősség értelmében a tagok nem kötelesek helytállni a társaság vagyonán felüli kötelezettségekért. Szükséges továbbá a korábbi pótbefizetéssel kapcsolatos elszámolás figyelembevétele, hogy azt a társaság felhasználta-e teljes mértékben, és milyen célra.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Egyebek mellett kifejtette, hogy a 2018. gazdasági év veszteséges lett, így fennállnak a pótbefizetés előírásának törvényes feltételei. A Ptk. 3:183. §-a alapján, a társasági szerződés megengedő rendelkezéseire tekintettel a pótbefizetés elrendelésének feltételei fennálltak, a jogszabály nem tartalmaz olyan korlátozást, hogy pótbefizetést csak a társaság saját tőkéjét meghaladó veszteség esetében lehet elrendelni. A veszteség meglétének feltételét az adott gazdasági évre vonatkozóan kell értelmezni, nem a cég teljes működésére. A cég 1.812.000 forint vesztességgel zárta a 2018. évet, így megállapítható, hogy volt olyan vesztesége a társaságnak, aminek fedezésére a taggyűlés jogszerűen rendelte el a pótbefizetést. A veszteség meglétének feltételét az adott gazdasági évre vonatkozóan kell értelmezni, nem a cég teljes működésére. Nincs olyan törvényi feltétele a pótbefizetés elrendelésének, hogy a cég fizetőképessége veszélyeztetve legyen. Nem képezi jelen per tárgyát a 2017. évi pótbefizetéssel történő elszámolás. Nem tartozik a per tárgyához, hogy a cég veszteségét milyen gazdasági események idézték elő. A bíróság a határozatok jogsértő voltát vizsgálhatja, a gazdasági-célszerűségi megalapozottságát nem.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélete indokolásában a Ptk. 3:35. §-a és 3:36. § (1) bekezdésének idézését követően rögzítette, hogy a felperes 2019. június 12. napján kapta meg az alperes 2019. május 30-i taggyűléséről szóló jegyzőkönyvet, és ekkor szerzett tudomást a határozatokról. A felperes jogsértésre történt hivatkozásai közül csak azokat tartotta vizsgálhatónak, amelyeket a 30 napos határidőn belül terjesztette elő.
Megállapította, hogy a taggyűlési meghívó a Ptk. 3:17. § (3) bekezdésében foglalt törvényi követelményeknek megfelel.
Rámutatott arra, nem vizsgálhatja a taggyűléssel elfogadott egyszerűsített éves mérleg adatait, illetve azt, hogy az tartalmilag megfelel-e a Számviteli törvény előírásainak, illetve összhangban van-e az előző gazdasági év beszámolójának adataival. A feladata az éves beszámolót elfogadó taggyűlési határozat jogszerűségének vizsgálására korlátozódik. Nem tartozik a bíróság kompetenciájába a keresettel támadott határozatoknak a gazdasági és célszerűségi vizsgálata.
A Ptk. 3:183. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmét nem találta megállapíthatónak. Az alperes társasági szerződése megfelel ezen törvényi rendelkezéseknek, és kifejezetten arra jogosítja fel a taggyűlést, hogy a veszteségek fedezésére írjon elő pótbefizetési kötelezettséget, valamint a törvényben meghatározott többi feltételt is rögzíti, amely feltételeknek a támadott taggyűlési határozat megfelel.
A veszteség meglétét vizsgálva rögzítette, hogy annak fogalmát a Ptk. nem határozza meg. Nem vitatott ténynek tekintette azonban, hogy az alperes 2018. éves beszámolója adatai szerint az alperes mérlegének főösszege 145.736.000 forint, míg adózott eredménye -1.812.000 forint, a saját tőkéje 143.938.000 forint, a lekötött tartalék 500.000 forint.
Mivel alperes 2018. évi adózott eredménye negatív előjelű, megállapította, hogy alperesnek 1.812.000 forint vesztesége állt fenn, és annak a fedezésére jogszerűen írta elő a pótbefizetést a Ptk. 3:183. § (2) bekezdésében írt tartalommal, a 3:183. § (3) bekezdésében írtak szerint, a törzsbetétek arányában.
Téves az a jogértelmezés, miszerint a Ptk. 3:189. §-ban írt törvényi feltételeket figyelembe kellene, illetve lehetne venni a 3:183. § alapján előírt pótbefizetés elrendelésénél. A Ptk. 3:183. § alapján előírt pótbefizetés előírásának nem feltétele a törzstőke csökkenése, a felperes által hivatkozott tőkeveszteség, hanem elegendő a konkrét gazdasági évben kimutatott veszteség megléte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes 5/2019. (05. 30.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Nem vitatta, hogy a társasági szerződés 8. pontja szerint a taggyűlés a veszteségek fedezésére a tagok számára pótbefizetést előírhat. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ezen rendelkezés a régi Gt. hatálya alatt került rögzítésre, amely jogszabály a pótbefizetés lehetőségét nem engedte tág körben használni, és ilyen megengedő módosítással a tagok az új Ptk. hatálya alá kerüléskor sem éltek. A pótbefizetés előírását az alperes vagyoni helyzete nem indokolta, a Számviteli törvény 37. § (2) bekezdésére is figyelemmel nem volt olyan veszteség, amelyre nézve a pótbefizetés elrendelése indokolt lett volna. A veszteséget a többségi tulajdonos és az ügyvezető együtt idézték elő a jogosulatlan kihelyezéssel, valamint az ügyvezető számára tiszteletdíj kifizetésével. Nem vitatva, hogy az adott évben az adózott eredmény negatív előjelű volt, állította, hogy a veszteség kérdését nem lehet kizárólag a társaság mérlegének adózott eredményre vonatkozó adatai alapján eldönteni.
A Ptk. 3:183. § (1) bekezdését és 3:189. §-át idézve arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes az átmeneti veszteség ellenére nem működött veszteségesen, a hitelezői igények nem kerültek veszélybe. A saját tőke helyzete megfelelő volt, a 2018. évben keletkezett veszteség ellenére is a saját tőke 140.000.000 forinttal meghaladta a jegyzett tőke összegét. Finanszírozandó veszteség hiányában pótbefizetés előírására nem volt lehetőség, az adott üzleti évben realizált negatív adózott eredmény összege önmagában nem adhat okot a pótbefizetés elrendelésére, annak csupán a társaság veszteséges gazdálkodása esetén lehet helye. Álláspontja szerint a veszteség Számviteli törvény szerinti fogalma sem jelenti azt, hogy az azonos lenne a negatív tárgyévi adózott eredménnyel. A veszteség a Számviteli törvény 37. § (5) bekezdése, valamint 38. § (11) bekezdése szerint az eredménytartalék terhére volt elszámolandó. A Számviteli törvény 38. § (4) bekezdésében foglaltakra is tekintettel megállapítható, hogy a pótbefizetés nem a tárgyévi, hanem a felhalmozott veszteségek fedezete esetén válhat szükségessé, amely a 35. § (2) bekezdésében meghatározott, a saját tőke fogalmából is következik.
Mindezek alapján a pótbefizetések elrendelésének a Ptk. 3:183. § (1) bekezdése szerinti feltételei nem álltak fenn. Hivatkozott a Fővárosi Törvényszék előtt 32.G.40.154/2020. számú ügyben hozott, a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.288/2021/5. számú ítéletével jogerős határozatra, mely határozatban az ítélőtábla a jelen perbelivel egyező jogkérdésben akként döntött, hogy a pótbefizetést előíró határozatokat hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 380. §-ában írt feltételek hiányában a felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján, a fellebbezés korlátai között gyakorolta. Nem érintette az ítéletnek a fellebbezéssel nem támadott, a 3/2019. (05. 30.) és a 4/2019. (05. 30.) számú taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti keresetet elutasító részét, az ítélet e részben a Pp. 358. § (5) bekezdése alapján jogerőre emelkedett.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a döntéshez szükséges mértékben feltárta, de az így feltárt tények alapján téves jogi következtetésre jutott.
A Ptk. támadott taggyűlési határozat meghozatalakor hatályban volt, ezért a jelen perben alkalmazandó 3:183. § (1) bekezdése értelmében, ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés elrendelhetőségének gyakoriságát. A 3:183. § (2) bekezdése szerint a pótbefizetés teljesítésének módját, ütemezését és teljesítésének határidejét a pótbefizetés elrendeléséről szóló taggyűlési határozatban kell meghatározni. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli. A 3:183. § (3) bekezdése kimondta, hogy a pótbefizetési kötelezettséget a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A 3:183. § (5) bekezdése akként rendelkezett, hogy a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben szereplő tagok részére vissza kell fizetni.
A Ptk. 3:35. §-a értelmében a jogi személy tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a taggyűlési határozat felülvizsgálata során csupán az alperes határozatának jogszabályba vagy társasági szerződésbe ütköző voltát vizsgálhatja, nincs helye a támadott határozat gazdasági és célszerűségi vizsgálatának. Mindezek alapján a támadott taggyűlési határozat jogszabályba vagy társasági szerződésbe ütközése szempontjából nem bír jelentőséggel, így nem lehet megalapozott a fellebbezésben foglalt azon hivatkozás, miszerint a negatív adózott eredmény a többségi tulajdonos és az ügyvezető célszerűtlen gazdálkodásának, hibás döntéseinek a következménye.
A taggyűlési határozat gazdasági- célszerűségi vizsgálatának kizártsága azonban nem jelenti azt, hogy a jogszabály által a pótbefizetés feltételeként megkívánt veszteség megléte értékelésekor ne lenne figyelembe vehető a cég vagyoni helyzete, likviditása, fizetőképessége, hanem elegendő lenne pusztán az adott adóévben elért negatív eredmény ahhoz, hogy a pótbefizetés feltételéül szolgáló veszteség fennállta szükségképpen megállapításra kerüljön. Annak megítélése során, hogy mi minősül a pótbefizetés előírását lehetővé tevő veszteségnek - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - nem csupán az előző adóévre vonatkozó éves beszámoló szerinti negatív adózott eredmény veendő figyelembe, de mérlegelendő a pótbefizetés jogintézményének célja, rendeltetése és annak kivételes jellege is.
A Ptk. 3:159. §-a értelmében a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a tag nem köteles helytállni. A Ptk. 3:161. § (1) bekezdése szerint a tag vagyoni hozzájárulása a törzsbetét összege.
A korlátolt felelősségű társaság a fentiek szerint a tagjaitól elkülönült önálló jogalanyisággal rendelkezik, amely egyúttal a társaság és a tag vagyonának az elkülönülését is jelenti. A korlátolt felelősségű társaság tartozásai, kiadásai és költségei fedezetéül főszabályként a társaság vagyona szolgál, és a tag legfeljebb a törzsbetétként a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulásával felel. Ezt meghaladóan pedig - főszabály szerint - további vagyoni hozzájárulás teljesítésére nem köteles. Ezen főszabályhoz képest kivételes jellegű, a törzsbetétet meghaladó további vagyoni hozzájárulás kötelezését teszi lehetővé a Ptk. 3:183. §-ában szabályozott pótbefizetés intézménye.
A Ptk. 3:183. §-ához fűzött kommentár értelmében a pótbefizetésre vonatkozó szabályokat a Ptk. alapvetően a korábban hatályban volt Gt. szabályaival azonosan határozta meg. Így a pótbefizetés előírásának a Ptk. 3:183. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei megléte megállapításánál irányadó a korábban hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 168. § (1) bekezdésének, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 132. § (1) bekezdésének, valamint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 120. § (1) bekezdésének alkalmazása során kialakult joggyakorlat, illetve az ezen jogszabályokhoz kapcsolódó kommentár és jogirodalom is.
A pótbefizetés intézményének valamennyi Gt. kommentárjában egyezően meghatározott célja a társaság tőkeveszteségének pótlása vagyoni szolgáltatás teljesítésének előírásával. A pótbefizetés nem tőkeemelés, hanem a tőke pótlása a veszteségek fedezése, a felszámolás elkerülése érdekében. A Ptk. 3:183. § (1) bekezdése a tagok védelme érdekében kifejezetten rögzíti, hogy a társasági szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a Ptk. 183. § (5) bekezdésében foglalt szabályozásból is kitűnően a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket vissza kell fizetni a tagoknak. Mindebből pedig következik, hogy a pótbefizetés előírására csakis a tényleges veszteség pótlására, annak erejéig kerülhet sor, a társaság további működésének biztosítása céljából.
A 2022. január 1-jétől hatályos Ptk. a pótbefizetést a továbbiakban a gazdasági társaságokra vonatkozó közös rendelkezések között szabályozza. A korábbi szabályozással való lényegi egyezés folytán irányadó a 2022. január 1-jétől hatályos Ptk. 3:99/A. §-ához fűzött, a pótbefizetés intézményének rendeltetését bemutató kommentár szövege is. E szerint a pótlólagos befizetés kivételes intézmény, az a veszteséges gazdálkodás esetén a felszámolás elkerülése érdekében lehet indokolt. A kommentár kifejezetten kitér arra, hogy a Ptk. logikája szerint akkor kerülhet sor pótbefizetés elrendelésére, ha a veszteség számviteli eszközökkel kimutatható, továbbá ha az másként fedezetlenül maradna. A Ptk. 3:99/A. §-át beiktató 2021. XCV. törvényhez fűzött jogalkotói indokolás értelmében a pótbefizetés gazdasági társaságokról szóló általános szabályozásba történt áthelyezését az indokolja, hogy szükséges a gazdasági társaságok működésének stabilitása, fizetőképességének hatékonyabb biztosítása.
Ezen, irányadó jogértelmezésből és a korlátolt felelősségű társaság tagjának a társasággal szembeni vagyoni kötelezettségeihez képest a pótbefizetés intézményének kivételes jellegéből következik, hogy pótbefizetés előírására csak akkor kerülhet sor, ha a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységét veszélyeztető veszteség másként nem küszöbölhető ki. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy amennyiben az alperes rendelkezik olyan szabad eredménytartalékkal, amelynek terhére a veszteség elszámolható [a Számviteli törvény 37. § (2) bekezdés a) pontja értelmében], úgy nem áll fenn a pótbefizetés előírásának azon feltétele, miszerint a veszteség máshogyan nem fedezhető, a cég működőképessége másként nem biztosítható.
Figyelembe veendő továbbá a 27/2022. Számviteli kérdésben kifejtett, a Ptk. 3:189. § (2) bekezdésében foglalt szabályozással összefüggésben megfogalmazott, azonban általában a Ptk. pótbefizetésre vonatkozó rendelkezéseire is irányadó vélemény, amely a Ptk. pótbefizetésre vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott "veszteség" fogalmát értelmezve megállapítja, hogy a Számviteli törvény és a Ptk. szabályozásának összevetéséből következik, hogy veszteség alatt nem lehet az éppen aktuális tárgyévi veszteséget figyelembe venni, hanem az olyan veszteség mérvadó, amely a saját tőke hiányát eredményezi. Nincs helye tehát pótbefizetésnek, ha a társaság időszaki veszteségét a társaság saját tőkéjének egyéb elemei - így akár a tőketartalék vagy az eredménytartalék - fedezik. Ettől értelmezés esetén a társasági működés alapelveivel össze nem egyeztethető, olyan helyzet fordulhatna elő, hogy a tárgyévi veszteség megtérítésére pótbefizetés előírása mellett a korábbi évek felhalmozott adózott eredményéből a tagok részére osztalék kifizetésére kerülhetne sor.
Az elsőfokú periratokhoz csatolt, az alperes 2018. évi egyszerűsített éves beszámolójához tartozó kiegészítő melléklet adatai szerint a saját tőke- jegyzett tőke aránya 4797,93 %, a likviditási ráta értéke 9,81, a cég fizetőképessége jó. Az alperes 2018. évi mérlege szerint a saját tőke összege (a 3.000.000 forint jegyzett tőkéhez képest) 143.938.000 forint.
Mindezek alapján azt kellett megállapítani, hogy a 2018. adóévben a negatív előjelű 1.812.000 forint adózott eredmény az alperes pénzügyi stabilitását, fizetőképességét nem veszélyezteti, az nem kizárólag pótbefizetés útján fedezhető, nem minősül tehát olyan veszteségnek, amelynek fedezetére a pótbefizetés a Ptk. 3:183. §-a alapján jogszerűen előírható lett volna.
Az alperes 5/2019. (05. 30.) számú taggyűlési határozata ezért a Ptk. 3:183. § (1) bekezdésébe ütköző, amely körülmény alapot ad az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetés levonására. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel - az ítélet nem fellebbezett részét nem érintve - az elsőfokú ítéletnek az e taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperes 5/2019. (05. 30.) számú taggyűlési határozatát hatályon kívül helyezte.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.220/2022/8-II. - a jogerős ítéletet a Kúria a Gfv.VI.30.182/2023/9. számú ítéletével hatályában fenntartotta)