adozona.hu
BH 2024.5.120
BH 2024.5.120
Az ügy egyedi körülményeinek értékelése nem pótolható az Európai Unió Bírósága döntéseinek ismertetésével. A rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmának megsértéséről az ügy egyedi körülményeinek értékelésével kell dönteni [2017. évi CL. törvény (Art.) 1. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §, 346. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes Zrt. és a számlakibocsátó Kft. (a továbbiakban: Számlakibocsátó) kapcsolt vállalkozások, a felperes vezérigazgatója és 2021. szeptember 20-ig egyedüli részvényese, egyben a Számlakibocsátó ügyvezetője és 2019. szeptember 23. óta minősített többségű befolyással bíró tulajdonosa (a befolyás mértéke: 90%).
[2] A Számlakibocsátó ellen felszámolási eljárás indult, amely 2020. december 17-én a tevékenység folytatásával zárult.
[3] A Számlakibocsátó mint bérbeadó és a felperes mint ...
BH 2024.5.120 Az ügy egyedi körülményeinek értékelése nem pótolható az Európai Unió Bírósága döntéseinek ismertetésével. A rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmának megsértéséről az ügy egyedi körülményeinek értékelésével kell dönteni [2017. évi CL. törvény (Art.) 1. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §, 346. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes Zrt. és a számlakibocsátó Kft. (a továbbiakban: Számlakibocsátó) kapcsolt vállalkozások, a felperes vezérigazgatója és 2021. szeptember 20-ig egyedüli részvényese, egyben a Számlakibocsátó ügyvezetője és 2019. szeptember 23. óta minősített többségű befolyással bíró tulajdonosa (a befolyás mértéke: 90%).[2] A Számlakibocsátó ellen felszámolási eljárás indult, amely 2020. december 17-én a tevékenység folytatásával zárult.
[3] A Számlakibocsátó mint bérbeadó és a felperes mint bérlő 2021. január 4-én határozatlan időre, a szerződésben meghatározott havi bérleti díj ellenében gépbérleti szerződést kötöttek 6 db munkagép működtető személyzet nélküli bérletéről. A szerződést mindkét szerződő fél nevében az ügyvezető-vezérigazgató írta alá.
[5] A felperes a gépbérletről kiállított 5 db számla ellenértékét részben több részletben átutalással megfizette a számlák 9 952 200 Ft általános forgalmi adó (áfa) tartalmát a 2021. január-március időszaki bevallásában levonásba helyezte.
[6] A Számlakibocsátó a számlák áfa-tartalmát bevallásában fizetendő adóként szerepeltette, azonban azt nem fizette meg. Ügyvezetője 2021. január-március időszakban három alkalommal összesen 21 020 000 Ft-ot készpénzben vett fel a számlakibocsátó számlájáról.
[7] Az elsőfokú adóhatóság (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2021. január-március időszakra áfa adónemben igényelt költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés kiutalását megelőző vizsgálatára irányuló adóellenőrzés alapján meghozott határozatával a felperes terhére 9 952 000 Ft adóhiánynak minősülő jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, annak átvezetését megtagadta, és kötelezte a felperest az adóhiány 200%-ának megfelelő 19 904 000 Ft adóbírság megfizetésére.
[8] A fellebbezés alapján eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[9] Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdésére, a 120. § a) pontjára, a 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, a 165. § (2) bekezdésére, a 166. § (2) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. §-ára, 215. § (1), (3) és (4) bekezdésére, a 219. § (3) bekezdésére alapította.
[10] Indokolása szerint a felperest a Számlakibocsátó kifogásolt 5 számlája után az adólevonási jog nem illeti meg, mert ugyan a számlák szerinti ügyletek megvalósultak, azonban a Számlakibocsátó csalárd magatartást valósított meg, az adót nem fizette be a költségvetésbe, és erről a felperes nyilvánvalóan tudott [Kúria 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény 3. pont]. Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Ha a szerződés célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás és közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár, visszaélésszerű magatartás valósul meg. Értékelése szerint a felperes a Számlakibocsátó törvényes képviselőjének azonossága (személyi összefonódás) révén került olyan helyzetbe, hogy a kapcsolt vállalkozása által esedékességig meg nem fizetett adót helyezett levonásba, magatartása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. Értékelte, hogy a Számlakibocsátó adófolyószámlája a felperes tárgyidőszaki bevallása benyújtásának időpontjában hátralékot mutatott, amely a Számlakibocsátónál 2021. június hónapra lefolytatott ellenőrzés magállapítása szerint úgy került ellentételezésre, hogy a Számlakibocsátó hiteltelen számlák alapján bevallásában visszaigényelhető adót szerepeltetett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[13] A felperes keresetlevelében elsődlegesen az adóhatóság határozatának megváltoztatását, az adókülönbözet és az adóbírság törlését, másodlagosan az alperes határozatának megsemmisítését, az alperes új eljárásra kötelezését, a tárgyaláson pontosított keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megsemmisítését, másodlagosan emellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.[14] A tényállástisztázási kötelezettség megsértését, a bizonyítékok egyoldalú értékelését sérelmezte. Hangsúlyozta, hogy valós, racionális ügyleteket bonyolított, a gépbérlet megtörtént, a gépeket üzletszerű gazdasági tevékenysége keretében használta, így az adólevonási jogának megtagadása jogszabálysértő. A joggal való visszaélés tilalma az ún. Halifax-típusú, tisztán mesterséges ügyletekre vonatkozik. Önmagában a Számlakibocsátó adófizetési kötelezettségének átmeneti elmulasztása - még a felek törvényes képviselője egyezősége esetén - sem eredményezheti az adólevonási jog korlátozását.
[18] Az alperes ellenkérelme a határozatában foglaltak megismétlése mellett a kereset elutasítására irányult.
A jogerős ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően - új eljárás elrendelése nélkül - megsemmisítette.[20] Ítélete jogi indokolásában részletesen ismertette az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) adólevonási joggal kapcsolatos gyakorlatát, majd ezt követően kifejtette, hogy a perbeli ügyben a felek között nem volt vitatott, hogy a számlákon szereplő gépbérlet megtörtént és azt a felperes adóköteles ügyleteinek teljesítése érdekében használta fel, gazdasági tartalmat nélkülöző, kizárólag vagy elsődlegesen adóelőny megszerzésére való törekvés a felek részéről nem volt kimutatható. A héa-levonási jog a gazdasági tevékenység céljától és eredményétől függetlenül alkalmazandó és azt az EUB joggyakorlata szerint nem befolyásolja, hogy az ügyletek után fizetendő héát befizették e az államkincstárba vagy sem. Az, hogy a Számlakibocsátó nem tett eleget az áfa befizetési kötelezettségének, nem minősül adócsalásnak és az nem érinti a felperes adólevonáshoz való jogát még akkor sem, ha személyi összefonódás okán ezen tényről tudott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban. Kp.) 2. § (1) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, a 78. § (2) bekezdését, a 85. § (1)-(2) bekezdését, a 89. § (1) bekezdés a) pontját, a 90. § (1) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (l) bekezdését, a 346. § (4)-(5) bekezdését, az Áfa tv. 120. § a) pontját, a 127. § (1) bekezdés a) pontját, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, a 165. § (1)-(2) bekezdését, a 166. § (1)-(2) bekezdését, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 117. § (1) bekezdését, a 89. § (1) bekezdését, valamint az Art. 1-2. §-ait, és ellentétes a Kúria közzétett gyakorlatával [Kfv.35.030/2021/12., Kfv.VI.35.246/2022/7., Kfv.I.35.371/2021/7.].
[23] Előadta, hogy az adóhatóság a felperesnél az Air. 89. § (1) bekezdése szerinti, ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező, az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzést folytatott le, határozat hozatala ezért nemleges megállapítás esetén is kötelező. A közigazgatási perben a bíróságnak módja van a jogsértő közigazgatási cselekmény megváltoztatására, ebben az esetben az Air. 117. § (1) bekezdése szerint megkövetelt határozat helyébe a bíróság Kp. 90. §-a szerinti jogerős ítélete lép. Az elsőfokú bíróság ítélete azonban lezáratlan adóellenőrzést eredményezne, határozat hiányában nem következik be az Air. 89. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ellenőrzéssel lezárt időszak. Az elsőfokú bíróság ítélete ekképpen sérti az Air. 89. § (l) bekezdés a) pontját és 117. § (1) bekezdését, továbbá ellentétes a Kúria Kfv.I.35.030/2021/12. számú közzétett határozataiban, valamint az EUB C-611/19. (Crewprint-ügy) végzésében kifejtett jogértelmezésével is.
[24] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az irányadó jogszabályok téves értelmezésén, a feltárt tényállás hiányos értékelésén, illetve a bizonyítékokból levont kirívóan okszerűtlen következtetéseken és iratellenes megállapításokon alapul, az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás alapján rendelkezésére álló releváns bizonyítékokat néhol egyáltalán nem vagy aránytalanul kis részben, míg máshol tévesen, okszerűtlenül és a jogszabályi előírásokkal ellentétesen értékelte, továbbá megsértette indokolási kötelezettségét azáltal, hogy a feltárt tényállás helyett jelen ügyétől eltérő tényállású európai bírósági és kúriai döntésekre alapította ítéletét.
[25] Álláspontja szerint az ítéletben is felsorolt körülmények olyan mennyiségben nyertek bizonyítást, hogy összességükben alkalmasak arra, hogy igazolják: a felperes és a Számlakibocsátó ügyvezetést ellátó személy egyezősége okán szükségszerűen tudott a Számlakibocsátó adóelkerüléséről, és aktív szerepet játszott abban [Kfv.35.371/2021/7.]. A személyi összefonódás azt igazolja, hogy a felperes az adóelkerülő konstrukció céljáról - számlakibocsátás az áfa meg nem fizetése mellett - szükségszerűen tudomással rendelkezett. Ezt támasztja alá az a határozatokban és a védiratban is kiemelt tény, miszerint a felperes törvényes képviselője csupán hivatkozott a Számlakibocsátó átmeneti likviditási problémáira, mint az adófizetés elmaradásának okára, azonban a probléma körülményeiről, mértékéről, kialakulásáról, kezeléséről semmit nem adott elő. Az elsőfokú bíróság mellőzte ezen körülmény ismertetését, így annak értékelését is, és a mellőzés okszerű indokát sem adta. Szintén hiányzik az ítéletből annak érdemi értékelése, illetve a mellőzés indoka, hogy a Számlakibocsátó adószámlája a felperes vizsgált időszaki bevallása benyújtásakor hátralékot mutatott, és a hátralékot a Számlakibocsátó úgy kívánta ellentételezni, hogy a 2021. áprilisi és júniusi bevallásában hiteltelen számlák alapján szerepeltetett visszaigényelhető adót.
[26] Az elsőfokú bíróság tehát nem a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetve azokon alapuló tények alapján, hanem az EUB és a Kúria ítélkezési gyakorlatára hivatkozással, több esetben eltérő tényállású, így szükségképpen eltérő jogi minősítésű ítéletei idézésével hozta meg döntését. Az EUB joggyakorlatára hivatkozás nem pótolhatja a tényállás megállapítását [Kfv.35.246/2022/7.]. Kirívóan okszerűtlen, egyben iratellenes és megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, miszerint az adóhatóság önmagában csak az adófizetési kötelezettség elmulasztása okán vitatta volna el a felperes adólevonási jogát.
[27] Hangsúlyozta, hogy a Számlakibocsátó adóelkerülő magatartást tanúsított azáltal, hogy nem fizette meg az áthárított áfát, a keresetben hivatkozott fizetési könnyítési eljárásban előírt részletfizetési feltételeket sem teljesítette, így tartozása jelenleg is fennáll.
[28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme annyiban megalapozott, hogy az elsőfokú bíróság az Air. 117. § (1) bekezdésének megsértésével hozta meg ítéletét, az alperes határozatát a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján a keretében foglaltak szerint az adókülönbözet és az adóbírság törlésével a Kp. 90. § (1) bekezdése alapján meg kellett volna változtatni. Kérte erre tekintettel a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására való kötelezését.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[36] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az elsőfokú ítélet az eljárási szabályoknak megfelelően tartalmazza a tényállást, a felek perbeli nyilatkozatait, valamint a döntés jogi indokait, így az alperes felülvizsgálati kérelmében ennyiben alaptalanul állította a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglaltak megsértését. Megfelel az ítélet tartalmára vonatkozó eljárásjogi rendelkezéseknek, hogy az adóhatóság döntése jogi indokainak részletes ismertetése mellett az alperes perbeli védekezésének rögzítésekor a bíróság a határozat indokaira visszautal, amennyiben - mint az a jelen esetben is történt - a védirat, illetve az alperes perbeli nyilatkozatai azokat megismétlik, és további, a jogvita szempontjából releváns nyilatkozatot nem tartalmaznak. A jogerős ítélet mindezek következtében érdemi felülvizsgálatra alkalmas volt.
[37] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata során az ügy érdemében így azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság az adólevonási jog tárgyában az általa megállapított tényállásból okszerű, és a bírói gyakorlatba illeszkedő döntést hozott-e, illetve az alperes határozatának új eljárás elrendelése nélkül történő megsemmisítése törvényes-e.
[38] Az alperes határozatában a felperes adólevonási jogát megalapozó tényállás jogi minősítését a KMK vélemény 3. esetkörével azonosította. A visszaélés megvalósulását abban látta, hogy a felperes a gépbérleti szerződések alapján a rá áthárított áfát úgy helyezte levonásba, hogy az - mivel a Számlakibocsátóval azonos ügyvezetés alatt állt - általa is tudottan nem került a költségvetésbe befizetésbe.
[39] A KMK vélemény 3. pontja azt az esetkört írja le, amikor a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, de a számlakibocsátó (vagy az általa befogadott számla kibocsátója) csalárd magatartást valósított meg. Kimondja, hogy ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett az adókijátszásról, adócsalásról. A jelen esetben az adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes a Számlakibocsátó jogellenes magatartásáról tudott, a gépbérlet, illetve annak számlázása adókijátszásra irányuló olyan konstrukció volt, amelyben a felperes tudatosan a Számlakibocsátó által a költségvetésbe be nem fizetett áfához kívánt hozzájutni. Az adóhatóság szerint tehát nem pusztán a Számlakibocsátó jogsértő magatartása, illetve a felperes ahhoz fűződő pozitív tudattartalma, hanem a konstrukcióban való tudatos részvétel jogkövetkezménye az adólevonási jog megtagadása. Ezt a magatartást az adóhatóság a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye megsértéseként értékelte.
[40] Az Art. az adózás alapelvei között, 1. §-ában rögzíti a rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelményét, illetve a joggal való visszaélés tilalmát: az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.
[41] A Halifax-teszt alapján akkor rendeltetésszerű az áfalevonási jog gyakorlása, ha
1. az adólevonási jog feltételei formálisan fennállnak, de
2. az ügyletek eredménye olyan adóelőny megszerzése, amely ellentétes az áfa-rendelkezések célkitűzéseivel, és
3. az objektív körülmények összességéből kitűnik, hogy az ügyletek elsődleges célja valamely adóelőny megszerzése volt.
[42] A nemzeti és az európai bírósági gyakorlat szerint bármely feltétel hiánya kizárja, hogy az adólevonási jogot a rendeltetésszerű joggyakorlás megsértése miatt elvitassák.
[43] A rendeltetésszerű joggyakorlás megsértése esetén a gazdasági esemény megvalósul, az adókijátszás tehát nem abban áll, hogy az adózó meg nem történt gazdasági eseményről kiállított számlára kíván adólevonási jogot alapítani, továbbá az adólevonási jog formai feltételeit illetően (adóalanyiság, számla, stb.) sincs hiányosság. Az adójogi felelősséget ebben az esetben olyan tudatos, célzatos magatartás bizonyítottsága alapozza meg, amely során az ügylet megkötése, lebonyolítása, illetve a számlázása során az adózó elsődleges célja meg nem engedett (a szabályozás céljával ellentétes) adóelőny megszerzése. Ez csalárd magatartásként jelenik meg az EUB és a Kúria ítélkezésében: az adólevonási jogra nem lehet csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkozni. Nem illeti meg az adólevonási jog a gazdasági szereplőket, ha visszaélésszerű magatartást tanúsítanak, ezért nem részesülhetnek az áfa-mechanizmus előnyeiből azon ügyletek után, amelyeket nem a rendes kereskedelmi ügyletek keretében hajtanak végre, hanem kizárólag abból a célból, hogy csalárd módon jussanak adóelőnyhöz [C-255/02 (Halifax) 68-70. pont].
[44] Az áfa mechanizmus célját az elsőfokú bíróság is rögzítette: a gazdasági tevékenységet végző adóalanyt az ilyen minőségében végzett tevékenysége után ne terhelje áfa-fizetési kötelezettség: a szolgáltatás utáni áfát a szolgáltatást nyújtó adóalany a számlában felszámítja, bevallásában feltünteti, a költségvetésbe befizeti, a viszont a szolgáltatás igénybe vevő adóalany azt részére a számla alapján megfizeti, majd bevallásában levonásba helyezi. Ezáltal sem a szolgáltatást nyújtó, sem az azt igénybe vevő nem viseli ténylegesen az áfát, a szolgáltatást nyújtó viszont az állam nevében az adó beszedését köteles elvégezni, a költségvetésbe befizetni.
[45] Amennyiben bizonyított, hogy tudottan az állam részére ténylegesen be nem szedett adót helyez levonásba az adóalany, sérül az áfa-mechanizmus, így az áfa-szabályozás célja is, továbbá mivel a költségvetésbe az áfa nem kerül befizetésre, a költségvetés viszont azt "kifizeti", pénzben kifejezett közpénzügyi sérelem is előáll. A személyi összefonódás a perbeli esetben nem egyszerű ismeretséget (rokonság, ismerősi viszony, korábbi üzleti kapcsolat, stb.) fed, hanem a Számlakibocsátó és az adólevonási jogot gyakorolni kívánó felperes nevében gazdasági tevékenysége keretében intézkedni jogosult és köteles, egyben az ügyletek bonyolításában személyesen eljárt személy azonosságát takarja. Ebből következően nyilvánvaló, hogy a felperes olyan áfa levonását kívánta elérni, amely az áfa mechanizmusba nem illeszthető be.
[46] A jelen esetben az áfa-mechanizmus sérelme, illetve a felperes erről való tudomása a kifejtettek értelmében bizonyított, és a tényeket illetően a felperes által sem vitatott (a Számlakibocsátó nem fizette be az adót, azonos ügyvezetés). A rendeltetésellenes joggyakorlás tudatos, célzatos magatartást jelent: az adóalany visszaélési céllal alakítja a magatartását. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének teljesítése, illetve megsértése tény- és nem jogkérdés, ezért kizárólag az ügy konkrétumai alapján állapítható meg, hogy az adózó a terhére rótt, a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményét sértő, célzatos magatartást fejtett-e ki [Kúria Kfv.I.35.013/2020/9.]. Az EUB a C-255/02. (Halifax), C-653/11. (Ocean Finance), C-103/09. (Weald Leasing) és más döntéseiben a nemzeti bíróság feladatának minősítette az ügyletek tényleges vizsgálatát. A bíróságnak ezért arról kellett volna állást foglalnia az ügy egyedi jellemzői alapján, hogy a felperes - objektív körülmények alapján bizonyítottan - célzatosan, jogosulatlan adóelőny elérése érdekében járt-e el a kifogásolt számlákra alapított adólevonási jog gyakorlásakor.
[47] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az adólevonási jog megtagadásának általános elveit helytállóan jelenítette meg ítélete indokolásában, azonban elmulasztotta jelen ügy körülményeinek érdemi értékelését, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését, egyben megalapozatlan. Értékelés nélkül maradt, hogy a Számlakibocsátó felszámolási eljárása megszüntetése nélkül a perbeli szerződés megkötését (2021. január 4.) megelőzően, mintegy két héttel fejeződött be (2020. december 17.). a felperes a számlák ellenértékét csak több részletben, és csak részben, fizette meg (46 812 200 Ft végösszegéből átutalással 27 860 454 Ft-ot), és a felperes ügyvezetője a vizsgált időszakban a Számlakibocsátó számlájáról a megfizetetthez közelítő összegű (21 020 000 Ft) készpénzt vett fel. A felperes intézkedésre jogosult ügyvezetője a felperes 90%-os részesedésű, meghatározó befolyással rendelkező tulajdonosa, továbbá a Számlakibocsátó egyedüli részvényese volt, így mindkét társaságot nyilvánvalóan a saját tulajdonosi érdekei szerint irányította. A felperes kereseti előadásában maga is kitért arra, hogy a Számlakibocsátó a terhére fiktív számlákra alapított adólevonást megtiltó, illetve ennek szankcióiról rendelkező adóhatósági határozatot nem támadta meg. Az alperes a fiktív számlákra alapított adólevonásnak abból a szempontból is jelentőséget tulajdonított, hogy a Számlakibocsátó ezáltal kívánta a bevallott, de megfizetni elmulasztott adóját csökkenteni, emellett rögzítette, hogy a Számlakibocsátó adófolyószámlája a felperes tárgyidőszaki adóbevallásának időpontjában is hátralékot mutatott. Nem tért ki az elsőfokú bíróság azon körülményre sem, mely szerint a felperes csak állította, de felhívás (2021. 12. 16-án átvett … számú végzés) ellenére sem igazolta, hogy a Számlakibocsátó pusztán átmeneti likviditási zavar miatt nem fizette be a bevallott adót.
[48] Mindezen körülmények értékelése nélkül az adóhatóság által állított adóvisszaélésről megalapozott döntés nem hozható. Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó elvek ismertetésével, azonban az ügy lényeges, az adólevonási jog rendeltetésszerű gyakorlás szempontjából releváns körülményeinek értékelését mellőzve hozta meg ítéletét, megsértette a Kp. 78. § (2) bekezdését és a Pp. 279. § (1) bekezdését, ezáltal nem tett eleget a kereset érdemi elbírálására vonatkozó kötelezettségének, megalapozatlan döntést hozott [Kfv.35.246/2022/7.].
[51] Mindezek alapján a Kúria a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[52] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban köteles a Kúria iránymutatásának megfelelően az adóhatóság által feltárt tények, bizonyítékok, illetve a felperes érvelése és a keresetéhez csatolt okiratok alapján állást foglalni arról, hogy a felperes az Art. 1. §-ába ütköző módon, a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmát megszegve kívánta-e gyakorolni adólevonási jogát a Számlakibocsátó perbeli számlái alapján.
(Kúria Kfv.V.35.138/2023/6.)