adozona.hu
BH 2024.4.96
BH 2024.4.96
Az adóhatósági határozat jogorvoslati tájékoztatásának alkalmasnak kell lennie a jogorvoslati jog gyakorlásának elősegítésére. A megtévesztő adóhatósági tájékoztatással okozati összefüggésben álló hatálytalanság jogkövetkezményeként a tisztességes hatósági eljárás és a jogorvoslathoz való jog érvényesülése érdekében a fellebbezés visszautasításának nincs helye [2017. évi CLI. törvény (Air.) 6. §, 73. § (1) bek. b) pont; Alaptörvény 24. cikk (6) bek., XXVIII. Cikk (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi gazdasági társaság tulajdonában áll az /1. helyrajzi számú, kivett kemping és épületei megnevezésű ingatlan.
[2] D. község önkormányzatának jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a H/2790-2/2020. és a H/2790-4/2020. számú határozataival a felperes ingatlan utáni telekadó kötelezettségét 2015-2018. adóévekre 23 196 900 Ft/év, a 2019-2020. adóévekre, illetve ezt követően 22 719 700 Ft/év összegben állapította meg. A határozatokban az elsőfokú adóhatóság azt a tájékoztatást adta, ho...
BH 2024.4.96 Az adóhatósági határozat jogorvoslati tájékoztatásának alkalmasnak kell lennie a jogorvoslati jog gyakorlásának elősegítésére. A megtévesztő adóhatósági tájékoztatással okozati összefüggésben álló hatálytalanság jogkövetkezményeként a tisztességes hatósági eljárás és a jogorvoslathoz való jog érvényesülése érdekében a fellebbezés visszautasításának nincs helye [2017. évi CLI. törvény (Air.) 6. §, 73. § (1) bek. b) pont; Alaptörvény 24. cikk (6) bek., XXVIII. Cikk (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi gazdasági társaság tulajdonában áll az /1. helyrajzi számú, kivett kemping és épületei megnevezésű ingatlan.[2] D. község önkormányzatának jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a H/2790-2/2020. és a H/2790-4/2020. számú határozataival a felperes ingatlan utáni telekadó kötelezettségét 2015-2018. adóévekre 23 196 900 Ft/év, a 2019-2020. adóévekre, illetve ezt követően 22 719 700 Ft/év összegben állapította meg. A határozatokban az elsőfokú adóhatóság azt a tájékoztatást adta, hogy a fellebbezésnek 15 napon belül van helye és elektronikus úton történő ügyintézésre a jogszabály lehetőséget biztosít.
[3] A felperes a határozatokat 2020. április 7. napján elektronikus úton vette át, majd azok ellen - jogi képviselő igénybevétele nélkül - 2020. április 16-án postai küldeményként fellebbezést terjesztett elő. Az elsőfokú adóhatóság számú H/2790-5/2020. számú iratával arról tájékoztatta a felperest, hogy a fellebbezés az elektronikus út mellőzésére tekintettel hatálytalan. Ezt követően a felperes a fellebbezést 2020. április 29-én elektronikus ismételten benyújtotta, egyben igazolási kérelmet is előterjesztett.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a felperes igazolási kérelmét a H/2790-9/2020. számú végzésével elutasította. A fellebbezés alapján eljárt alperes a PE/040/01657-5/2020. számú 2020. július 14-én véglegessé vált végzésével az elsőfokú végzést indoklási részében megváltoztatta, a döntés egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság a 17.K.702.719/2020/17. számú jogerős ítéletével elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a Kfv.I.35.591/2021/10. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban 2023. március 24-én meghozott 17.K.700.690/2022/28. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította, a Kúria a felperes ezen jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmének befogadását a 2023. október 25-én meghozott Kfv.I.35.232/2023/3. számú végzésével megtagadta.
[5] Az elsőfokú adóhatóság a felperes adókivető határozatok elleni fellebbezését a H/2790-12/2020. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül, annak elkésettsége okán visszautasította. A fellebbezés alapján eljárt alperes a PE/040/01657-10/2020. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.
[6] Végzését az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 53. §-ára, a 124. § (1) bekezdésére, a 126. § (2) bekezdésére és a 48. § d) pontjára, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. Törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 1. § 23. és 48. pontjára, 9. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a 108. § (5) bekezdésére alapította.
[7] Indokolása szerint a felperes fellebbezése elkésett, mert a határozat 2020. április 7-i átvételére tekintettel a fellebbezési határidő 2020. április 22-én lejárt. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a fellebbezési határidő a határozatokban foglaltakkal szemben - az utólagos adómegállapításra tekintettel - nem 15, hanem 30 nap. Kifejtette, hogy az elsőfokú adóhatóság nem végzett adóellenőrzést, a telekadót a felperes adatbejelentése alapján vetette ki, így a fellebbezési határidőt az elsőfokú adóhatóság helytállóan jelölte meg 15 napban. Nem fogadta el a felperes álláspontját a körben sem, hogy az adókivető határozatok jogorvoslati tájékoztatása megtévesztő azáltal, hogy a fellebbezés elektronikus előterjeszthetőségének lehetőségét, és nem kötelezettségét tartalmazza. A felperes, mint gazdálkodó szervezet elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, a jogorvoslati jogot nem a hatóság tájékoztatása, hanem a jogszabály keletkezteti, így a felperes köteles lett volna fellebbezését elektronikus úton előterjeszteni.
A felperes keresete és az ellenkérelem
[10] Keresetlevelében megismételte fellebbezésében foglalt álláspontját, hogy a perbeli ingatlan után az építményadót és az idegenforgalmi adót már megfizette, így a telekadó fizetési kötelezettség az adótöbbszörözés tilalmába ütközik. Előadta, hogy a veszélyhelyzet okán a fellebbezés elektronikus előterjesztésének feltételi nem voltak adottak, továbbá az adó utólagos megállapítására figyelemmel a fellebbezési határidő az általános 15 nap helyett 30 nap volt, ezért a fellebbezési határidőt nem mulasztotta el. Sérelmezte, hogy a fellebbezés visszautasítása ellenére az alperes az adókivető határozatok érdemét illetően is állást foglalt, az alperes határozatában tévesen, az igazolási kérelmet jelölte meg az ügy tárgyának, továbbá tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú határozatok jogorvoslati tájékoztatása a fellebbezés elektronikus úton történő előterjeszthetőségét és a fellebbezési határidőt illetően nem megtévesztő, valamint hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat nem tartalmaz keltezést, amely folytán az hiányos, és abból az ügyintézési határozat megtartottsága nem állapítható meg.A jogerős ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[13] Indokolása szerint a pernek nem volt tárgya az elsőfokú határozatok jogszabálysértő voltának a megállapítása, ugyanakkor kifejtette, hogy az adóhatóság nem folytatott a felperesnél adóellenőrzést, így az elsőfokú adóhatóság nem utólagos adómegállapítás, hanem az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 141. § (1) bekezdése, (6) bekezdés b) pontja és (7) bekezdése alapján a közhiteles nyilvántartási adatok alapján történő adómegállapítást végzett. Ennek következtében a határozatok elleni fellebbezés határideje 15 nap.
[14] Megállapította, hogy az "alperes" nem sértette meg az Air. 81. § (1) bekezdésben foglalt, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét, ugyanis a fellebbezés benyújtásával kapcsolatban tájékoztatást adott (a fellebbezés benyújtásának határidejéről, címzettjéről, a fizetendő illeték összegéről). Az elsőfokú határozat azt tartalmazza a fellebbezésről szóló tájékoztatást követően, hogy az elektronikus úton történő ügyintézésre jogszabályi lehetőséget biztosít, valamint az indokolási része azt, hogy az elektronikus ügyintézés lehetőségéről az E-ügyintézési tv., valamint az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Kormányrendelet rendelkeznek. Ebből azonban nem következik, hogy az elsőfokú adóhatóság megtévesztően adott tájékoztatást a fellebbezés benyújtásának lehetőségéről és módjáról. A fellebbezés benyújtásának módjáról való "tájékoztatás hiánya" nem minősíthető törvénysértőnek, ugyanis az E-ügyintézési tv. 1. § 23. pontjában foglaltak szerint a felperes, mint gazdálkodó szervezet elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, nem minősül kezdő vállalkozásnak, így egy több mint két éve hatályban lévő jogszabállyal tisztában kellett, hogy legyen. A fellebbezés elektronikus úton való teljesítendőségét érintő információ-hiányra vagy a tájékoztatás pontatlanságára megalapozottan nem hivatkozhatott.
[15] Az adóhatósági ügyek felperes számára kötelező elektronikus intézése nem a közigazgatási szerv határozatából, különösen nem az arról való tájékoztatásból fakad (azaz adóhatósági tájékoztatás megtörténte kérdésétől függetlenül ismerendő és önkéntesen megtartandó), hanem a törvény keletkezteti. Az adóhatósági tájékoztatási kötelezettség nem korlátlan, hanem az Air. 6. §-a alapján (a jogérvényesítési lehetőségekre való figyelmeztetés mellett) a jogszabályok megtartásához szükséges tájékoztatást öleli fel, amely gazdasági társaság esetén jogi képviselő közreműködésének megtörténtétől függetlenül, valamint jogi képviselővel eljáró természetes vagy jogi személy adózók esetén kevésbé teljes körű egy gazdasági-vállalkozási tevékenységet nem folytató és/vagy jogi képviselővel nem rendelkező természetes személy adózókhoz képest.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes PE/040/01657-10/2020. számú végzésének az elsőfokú végzésre kiterjedő hatályú megsemmisítését és az alperesnek a fellebbezés érdemi elbírálására való kötelezését kérte.[17] Előadása szerint jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, 28. cikkét, az Air. 73. §-át, 124. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését, továbbá jogkérdésben eltér a Kúria Kf.39.128/2020. számú ügyben hozott határozata [14]-[15] bekezdésében foglaltaktól és ellentétes a 7/2010. (XI. 8.) KK véleményben, illetve a 9/2017. (IV. 18.) AB határozatban a fentiekkel lényegében azonosan megfogalmazott állásponttal.
[18] Előadta, hogy helytálló a jogerős ítélet [20] pontjának azon megállapítása, hogy az eljárásnak nem tárgya az adókivető határozatok jogszabálysértő voltának megállapítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eljárásnak ne lett volna tárgya az adómegállapítást tartalmazó határozatokban lévő jogorvoslati tájékoztatás törvényességének megítélése, hiszen éppen ez volt a felperesi kereset ténybeli alapja.
[20] Kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes a jogerős ítélet [28] pontjában írt következtetés, mely szerint nem volt megtévesztő a jogorvoslati tájékoztatás. Mind a határidőt, mind az ügyintézés módját illetően a tájékoztatás valótlan tartalmú, hiszen a fellebbezési határidő a törvény szerint nem 15, hanem 30 nap, az elektronikus ügyintézés pedig nem lehetőség, hanem kötelezettség. A jogorvoslati tájékoztatás tehát egyértelműen alkalmas volt arra, hogy annak címzettjét tévedésbe ejtse abban a tekintetben, hogy mely határidő alatt, és milyen módon élhet jogorvoslattal hiszen, ha nem kötelező az elektronikus ügyintézés, csupán lehetőség, akkor a felperes nem köteles elektronikus úton benyújtani a fellebbezését, azt megteheti más úton, tehát papír alapon is. A felperes ennek megfelelően járt el. Az nem igényel külön magyarázatot, hogy megtévesztő-e a kötelezettséget jogként megfogalmazni. Iratellenes továbbá a jogerős ítélet fenti pontja azért is, mert azt állítja, hogy a fellebbezés benyújtásának módjáról a határozatban nem volt tájékoztatás. Az elektronikus ügyintézés lehetőségéről való tájékoztatás egyben a fellebbezés benyújtásának módjára vonatkozó tájékoztatás is, hiszen a fellebbezés benyújtása vitathatatlanul az ügyintézés körébe tartozó fogalom.
[21] Vitatta a jogerős ítélet [29] pontjában írt elvárhatóságra utaló álláspontot is. Utalt a Kúria Kf.39.128/2020. számú határozatban foglaltakra, mely szerint a tájékoztatási kötelezettség a jogi képviselővel eljáró félre is vonatkozik, ezért e körben a bíróság a jogi képviselőt terhelő különös gondossági követelményekre sem hivatkozhat. A perbeli esetben a felperes jogi képviselő nélkül járt el, ezért az elsőfokú bíróság jogi képviselővel szembeni gondossági és elvárhatósági követelményekre alappal nem hivatkozhat. A valótlan tájékoztatásból eredően az ügyfelet hátrány nem érheti. Ez a másik oldalról azt jelenti, hogy az ügyfélnek nem kötelessége a jogszabályt jobban ismerni, mint a hatóságnak, tehát az ügyfél alappal feltételezheti, hogy ha a hatóság tájékoztatásának megfelelően, annak megszabott keretei között jár el, akkor eljárása jogszerű is, és a gondossági kötelezettsége nem terjedhet ki a hatóság jogszabályismerete megkérdőjelezésének kötelezettségéig. A felperes nem csupán akadályoztatva volt a fellebbezés elektronikus úton történő benyújtásában, hanem az írásban előterjesztett fellebbezést abban a hiszemben adta postára, hogy eljárása megfelel a jogszabályoknak, mivel az megfelelt a jegyző határozatában írtaknak, amiről viszont alappal feltételezte, hogy jogszerű. A felperes világos, azonban téves tájékoztatást kapott, hogy papír alapon is benyújthatja a fellebbezését. Az elektronikus út igénybevételére köteles személy esetében, bár az általa benyújtott iratot hatálytalannak kell tekinteni, ez csak abban az esetben értékelhető a kötelezett terhére, ha a hatálytalan okirat benyújtása nem a hatóság téves tájékoztatásán alapszik. A felperes önhibáján kívül, éppen az elsőfokú hatóság hibájából került sor a fellebbezés jogellenes módon, illetve elkésetten történt benyújtására. Az önhiba hiánya még abban az esetben is megállapítható volna, ha a felperes késedelmére egyéb méltányolható ok megjelölésének hiányában került volna sor. Az Alaptörvény 24. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog sérelmével jár, ha a közigazgatási határozat a jogorvoslatra nézve az ügyfelet félretájékoztatja, majd a valótlan tájékoztatásnak megfelelően eljáró ügyfelet a jogorvoslathoz való jogától - éppen erre hivatkozva - a hatóság, és a bíróság is megfosztja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem alapos.[28] A Kúria rámutat, hogy a per tárgya az volt, hogy az alperes fellebbezést visszautasító, így a felperest a jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől elzáró végzése jogszerű-e. E kérdés megválaszolásához - a kereset alapján - állást kellett foglalni egyrészt arról, hogy az adófizetésre kötelező határozatok elleni fellebbezési határidő hány nap, másrészt arról, hogy az elsőfokú határozatokban szereplő tájékoztatás mellett a felperes 15 napon papír alapon, illetve 30 napon belül elektronikusan előterjesztett fellebbezései alapján gyakorolhatja-e a jogorvoslati jogát.
[29] Az első kérdést illetően rögzítendő, hogy az Air. 124. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A fellebbezést és a fellebbezést alátámasztó bizonyítékokat az írásba foglalt döntés közlésétől számított tizenöt napon belül, utólagos adómegállapítás esetén harminc napon belül lehet előterjeszteni. E rendelkezés vonatkozik a fellebbezés elektronikus úton történő benyújtására is." Annak megállapításához ezért, hogy a tárgyi esetben a fellebbezési határidő 15 vagy 30 nap, jelentősége van annak, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatait utólagos adómegállapítás keretében hozta-e meg.
[30] Az Art. 18. §-a szerint "Az adózó az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetén az adókötelezettség keletkezését, annak bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon - jelenti be az önkormányzati adóhatóságnak." Ezt követően az önkormányzati hatóság az adózót az Art. 37. §-ának megfelelően nyilvántartásba veszi, és az Art. 46. § (1) bekezdés d) pontja, illetve 141. § (2) bekezdése alapján a telekadót kivetéssel megállapítja. Az Art. 141. § (6) bekezdés b) pontja szerint ha az adózó adatbejelentése, bejelentése, bevallása hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság helyi adó esetében a (7) bekezdésben foglaltak szerint jár el. A (7) bekezdés alapján az önkormányzati adóhatóság az adót - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a közhiteles nyilvántartások, továbbá az építésügyi hatóságnak az e törvény szerinti adatszolgáltatásából tudomására jutó adatok alapulvételével is megállapíthatja, ha a rendelkezésére álló adatok ismeretében a tényállás tisztázott. A (9) bekezdés szerint a kivetéses adó esetén az önkormányzati adóhatóság az utólagos adómegállapítás keretében feltárt tényállás alapján állapítja meg az ellenőrzési időszakot közvetlenül követő adóév(ek) adóját. Az ellenőrzési időszakra és az azt követő adóév(ek)re megállapított adó egy határozatba foglalható. Az Art. 142. § (1) bekezdése szerint "Az (adat)bejelentés, bevallás adatai alapján hozott határozat esetében vagy az (adat)bejelentés, bevallás elmaradása esetén az adómegállapításhoz való jog elévüléséig adóellenőrzésnek van helye. Adókülönbözet megállapításáról akkor hoz határozatot az adóhatóság, ha az (adat)bejelentés, bevallás adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektől eltérő tényállást tár fel vagy az adózó (adat)bejelentési, bevallási kötelezettségét elmulasztotta."
[31] A felek között nem volt vitatott, hogy az elsőfokú adóhatóság a telekadó fizetési kötelezettséget megállapító határozatai kibocsátása előtt nem végzett a felperesnél adóellenőrzéseket, viszont a közigazgatási iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a telekadó kivetése érdekében bevallást nem nyújtott be, ezért a jegyző a 2020. április 20-i iratával ennek 2015. adóévtől történő benyújtására szólította fel. A felperes válaszlevelében vitatta a telekadó kötelezettségét, ezt követően az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzés lefolytatása nélkül, az ingatlan-nyilvántartási adatok beszerzését követően hozta meg az adó, és nem adókülönbözet megfizetésére kötelező határozatait, amelyek indokolási része - azok idézése nélkül - felsorolja a határozatokat megalapozó jogszabályhelyként az Art. adókivetésről szóló 141. § (2) bekezdését, azonban az adó utólagos megállapításáról szóló 144. § (1) bekezdését és a 146. § (1) bekezdés a) és b) pontját is.
[32] A Kúria hangsúlyozza, hogy a határozatok törvényessége nem tárgya a pernek, azonban a fellebbezési határidő meghatározásához elengedhetetlen az arról szóló kifejezett döntés, hogy a fellebbezéssel támadott határozatok adókivetésről vagy utólagos adómegállapításról rendelkeznek. Utólagos adómegállapításra az Art. 142. § (1) bekezdése szerint kizárólag ellenőrzés alapján kerülhet sor. Ezért a Kúria - kifejezetten csak a fellebbezési határidőről szóló döntés érdekében - a határozatok vizsgálatát követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adóellenőrzés hiánya miatt utólagos adómegállapítást az elsőfokú adóhatóság nem végzett, ezért a döntései elleni fellebbezési határidő az Air. 124. § (1) bekezdése alapján 15 nap volt.
[33] Figyelemmel arra, hogy a határozatok felperessel történő közlése 2020. április 7. napján történt, a fellebbezési határidő 2020. április 22. napján lejárt, így az elektronikus úton 2020. április 29-én előterjesztett fellebbezés - az igazolási kérelem elutasításáról szóló jogerős bírósági ítélet folytán - elkésettnek minősül, ezért annak visszautasítása az Air. 48. § d) pontja és 126. § (6) bekezdés b) pontja alapján jogszerű volt.
[34] Ugyanakkor a felperes elsőként - postai úton - 2020. április 16-án, tehát a törvényes határidőben terjesztette elő fellebbezését, amely elkésettsége a fenti indokok alapján nem állapítható meg.
[35] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a fellebbezés előterjesztésének módjával kapcsolatban arról tájékoztatta a felperest, hogy "Elektronikus úton történő ügyintézésre a jogszabály lehetőséget biztosít." Ez a tájékoztatás a határozatok záró részében azzal egészült ki, hogy "Az elektronikus ügyintézés lehetőségéről az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény, valamint az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet rendelkeznek."
[36] Az Air. az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségéről, illetve az adózói jogok gyakorlásának előmozdításával kapcsolatos kötelezettségéről alapelvi szinten is rendelkezik, 6. §-ban kimondja, hogy az adózó részére - egyebek mellett - a jogszabályok megtartásához szükséges tájékoztatást kell adnia. Az Air. 36. § (2) bekezdése szerint - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kapcsolattartás formáját az adóhatóság tájékoztatása alapján az adózó választhatja meg. Figyelemmel arra, hogy a felperes gazdálkodó szervezetként elektronikus kapcsolattartásra volt kötelezett, ezért az adóhatóság általános tájékoztatási kötelezettsége - az adózói jogok gyakorlásának előmozdítása végett - kiterjed ezen kötelezettségre is. Az adóhatósági döntés rendelkező részének az Air. 73. § (1) bekezdés b) pontja szerint kötelező tartalmi eleme - egyebek mellett - a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatás is. Nem érheti el az adózói jogok gyakorlásának elősegítését az a tájékoztatás, amely törvényi kötelezettséget pusztán lehetőségként jelöl meg. Az Alkotmánybíróság a 9/2017. (IV. 18.) AB határozatában is rögzítette, hogy "[26] 1.4. A tájékoztatás jogszerűsége nem függetleníthető a közigazgatási eljárásban kötelezően érvényesülni rendelt több alapelvtől, mint a tisztességes ügyintézéshez való jogtól vagy a tájékoztatáshoz való jogtól. A tájékoztatás, kioktatás célja éppen az olyan ügyféli jogok, mint a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának - az eljárási törvényben meghatározott módon történő - elősegítése, másfelől az esetlegesen félrevezető tájékoztatás e jogelvek érvényesülése ellen hathat." Ezért az elsőfokú határozatokban a fellebbezés előterjesztésének módjára vonatkozó adóhatósági tájékoztatás nem csak elégtelen, hanem megtévesztő is volt, és a felperesben alappal kelthette azt a téves képzetet, hogy a jogorvoslati jogát a fellebbezés postai úton való megküldésével is gyakorolhatja.
[37] A felperes ezen tévedése pedig a tisztességes hatósági eljárás részét képező jogorvoslati jog sérelmét is jelentette, mert az elsőfokú adóhatóság által adott megtévesztő tájékoztatás és a fellebbezés postai úton történő benyújtása között ok-okozati összefüggés áll fenn. Így habár a jogorvoslati jog nem mindenek felett álló jogosultság, az csak az annak kereteit előíró rendelkezések (pl. határidő, jogosultság, formai követelmények, stb.) betartása esetén érvényesül (3064/2014. (III. 26.) AB határozat Indokolásának [15]-[17] bekezdései), és az elektronikus útra kötelezett ügyfél által nem elektronikusan előterjesztett beadvány hatálytalannak tekintendő, a hatálytalanság jogkövetkezményei alkalmazásának előfeltétele a törvényes jogorvoslati tájékoztatás. A hatálytalanság jogkövetkezményeként az így benyújtott fellebbezés érdemi elbírálását az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz, ezen belül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való alapjog sérelmének kiküszöbölése érdekében ezért az alperes jogszerűen nem mellőzhette volna.
[38] A Kúria Kf.VII.39.128/2020/2. számú végzésében a keresettel támadható végleges közigazgatási határozattal kapcsolatban megállapította - megerősítve a korábbi eljárási törvény hatálya alatt kialakított, 7/2010. (XI. 8.) KK véleményben is kifejtett gyakorlatát - hogy sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot, ha a határozat nem nyújt megfelelő tájékoztatást a fél részére a jogorvoslati kérelem meghatározott honlapon és meghatározott űrlapon történő benyújtásáról. A tájékoztatási kötelezettség a jogi képviselővel eljáró félre is vonatkozik. A megfelelő jogorvoslati kioktatás kötelezettsége a hatóságot terheli, amely kötelezettség a felperesre nem hárítható át azzal, hogy maga is tájékozódhat a benyújtás módjáról. Hasonlóan foglalt állást a Kúria több határozatában is.
[39] A jogorvoslati jog lényegét illetően nem függ attól, hogy azt a fél a közigazgatási vagy a bírósági eljárásban kívánja gyakorolni, így ezen döntések elvi tartalma a jelen jogvitára is irányadó.
[40] Mindennek folytán a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő [Air. 6. §, 73. § (1) bekezdés b) pont, Alaptörvény 24. cikk (6) bekezdés és XXVIII. cikk (1) bekezdés] és ellentétes a Kúria jogorvoslati jogról való tájékoztatás törvényességéről szóló közzétett határozataival, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával megváltoztatta, az alperes keresettel támadott végzését megsemmisítette és az alperest - új eljárás keretében - a felperes fellebbezésének érdemi elbírálására kötelezte.
(Kúria Kfv.V.35.173/2023/6.)