adozona.hu
BH 2024.3.76
BH 2024.3.76
A kereset előterjesztésére és az előterjesztett kereset tartalmára vonatkozó rendelkezési jog a felperest illeti meg. Elő nem terjesztett kereset a bíróságra kötelezettséget nem ró, így azzal kapcsolatosan jogszabályt sem sérthet. A régi Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására kötelező iránymutatást adó végzése köti az elsőfokú bíróságot. A megismételt eljárásban hozott döntés abban a körben bírálható felül, hogy megfelel-e a Kúria korább
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes toll kereskedelemmel, friss, tépett toll felvásárlásával és feldolgozásával, illetve tovább értékesítésével foglalkozó gazdasági társaság. Beszerzései részben vágóhidaktól származó igazolt forrásból, többek között az E. Kft.-től (a továbbiakban: E. Kft.), részben az M. Kft. (a továbbiakban: Kft.1), a B. Kft., (a továbbiakban: Kft.2) és az F. Kft. (a továbbiakban: Kft.3) számlakibocsátóktól származtak. A felperes a beszállítók által kiállított számlák általános forgalmi adó (áfa...
BH 2024.3.76 A kereset előterjesztésére és az előterjesztett kereset tartalmára vonatkozó rendelkezési jog a felperest illeti meg. Elő nem terjesztett kereset a bíróságra kötelezettséget nem ró, így azzal kapcsolatosan jogszabályt sem sérthet.
A régi Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására kötelező iránymutatást adó végzése köti az elsőfokú bíróságot. A megismételt eljárásban hozott döntés abban a körben bírálható felül, hogy megfelel-e a Kúria korábbi végzésében foglaltaknak [1952. III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 275. § (5) bek., 335/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes toll kereskedelemmel, friss, tépett toll felvásárlásával és feldolgozásával, illetve tovább értékesítésével foglalkozó gazdasági társaság. Beszerzései részben vágóhidaktól származó igazolt forrásból, többek között az E. Kft.-től (a továbbiakban: E. Kft.), részben az M. Kft. (a továbbiakban: Kft.1), a B. Kft., (a továbbiakban: Kft.2) és az F. Kft. (a továbbiakban: Kft.3) számlakibocsátóktól származtak. A felperes a beszállítók által kiállított számlák általános forgalmi adó (áfa) tartalmát bevallásában levonásba helyezte. Az általa beszerzett, több esetben feldolgozott árut legfőbb belföldi partnerének: az F. Kft.-nek értékesítette tovább.[2] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2012. január - március közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperes beszerzéseinek vizsgálata során megállapította, hogy az E.Kft.-től származó számlák részletezettek, az áru fajtája, minősége, származása beazonosítható. A Kft.1, Kft.2 és Kft.3 nevén a felperes részére kiállított bizonylatokon a "toll" megnevezésen túl az áru fajtájára, minőségére vonatkozóan semmilyen adat nem került feltüntetésre, a toll Ft/kg egységára változó volt, 400 Ft/kg-tól 16 500 Ft/kg-ig terjedt. Az áru tényleges minősége, felhasználhatósága, piaci értéke a beazonosítatlan minőség miatt kétséges volt.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a számlák alaki és tartalmi hitelességének értékeléséhez bizonyítást folytatott, vizsgálta a beszerzés folyamatát, a bizonylatokat, a tollbeszerzéssekkel kapcsolatos dokumentációt, a pénzügyi megállapodásokat. Megállapította, az igazolatlan eredetű toll bizonylatolása a Kft.1 és a Kft.2 nevében azért történt, hogy felperest - a termelőktől származó beszerzésből adódó - kompenzációs felár fizetési kötelezettség ne terhelje, a számlák tehát a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütköző módon bonyolított ügyletek alapján kiállítottak, azokra adólevonási jog nem alapítható.
[4] A Kft.3 által kibocsátott számlák vonatkozásában az adólevonási jogot szintén megtagadta arra hivatkozással, hogy a társaság árualappal nem rendelkezett, így a felperes és e cég között a gazdasági esemény nem valósult meg.
[5] Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként határozatával a felperest 32 640 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 65 280 000 Ft adóbírság és 7 962 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[6] Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a késedelmi pótlék összegét 2 773 000 Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan helybenhagyta, megállapítva, hogy az árubeszerzés tényét a rendelkezésre álló bizonylatok a Kft.1, a Kft.2 és a Kft.3 vonatkozásában nem támasztják alá.
[7] Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseire, 170. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pont és b) pont ba) alpontjaira, 179. § (1) bekezdésére és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére alapította.
A kereset és az alperes védekezése
[8] A felperes 2017-ben előterjesztett keresetlevelében foglalt keresetében az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte.[9] Álláspontja szerint a másodfokú határozat sérti a régi Art. 1. § (1), (3) és (6) bekezdéseit, 95. § (1) bekezdését, 97. § (4)-(6) bekezdéseit, 170. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdését, az Áfa tv. 120. §-át, 127. §-át, 168-172. §-ait, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 16. § (3) bekezdését, 165. §-át, 166. § (1) bekezdését.
[10] Előadta, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségét hiányosan teljesítette, a bizonyítékokat tévesen mérlegelte, megalapozatlanul és iratellenesen állapította meg, hogy az adólevonási jog megtagadásához szükséges objektív körülmények fennállnak. Nem értékelte relevánsnak a tollkereskedelmi szakismeretekkel, a szemrevételezéssel vagy laboratóriumi vizsgálatokkal történő minőségmegállapítás kérdését. A feltárt körülmények nem alkalmasak az adólevonási jog megtagadására, a számlák nem hiteltelenek, a gazdasági események rekonstruálhatók. Minden befogadott számlához rendelkezik szállítólevéllel, súlylistával, beszállítói nyilatkozattal, 2011. február 23-tól adásvételi szerződéssel, elszámolási dokumentummal, szállítói menetlevelekkel. A beszállítói tekintetében elvárható gondossággal járt el, ellenőrizte adóalanyiságukat. A Kft.3 valós gazdasági tevékenységet végzett, megfelelő árualappal rendelkezett, melyet a 2010. évre folytatott ellenőrzések eredményei bizonyítanak. A beszállítóknál esetlegesen fennálló szabálytalanságok adólevonási jogát nem érintik, az adóhatóság objektív körülményekkel nem igazolta, hogy adókijátszásban vett részt, illetve arról tudomása volt.
[11] Az alperes állításai (ismeretségi köre által kiépített szállítórendszer, R. J. befolyása, a befogadott számlákon beszerzett áru fajtája, minősége, ezek feltüntetésének hiánya, a számlakibocsátók árubeszerzése, adókötelezettségeik teljesítése, a velük szemben indult felszámolási, kényszertörlési eljárások folyamata, adatai zártan kezelését kérő tanúk vallomása) nem igazolják a pozitív tudattartalmát, és azt sem, hogy tudta vagy tudnia kellett volna arról, fiktív számlák alapján gyakorolta adólevonási jogát.
Pertörténet, meghozott elsőfokú ítéletek, kúriai döntések
[13] A felperes keresete folytán a Fővárosi KMB 2017. február 16-án 19.K.30.495/2017. számon indult eljárás. A felperes - az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzésére - előterjesztett előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy 2017. december 14-én az Art. 141. §-a alapján felügyeleti eljárást kezdeményezett. A Fővárosi KMB a 2018. január 31-én kelt 14. sorszámú végzésével a felügyeleti eljárás elbírálásáig a per tárgyalását felfüggesztette.[14] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítása 2018. április 25-én a 2305645417 iktatószámú határozatával a felügyeleti intézkedést mellőzte.
[15] A felfüggesztés oka ezáltal megszűnt, a per 13.K.32.384/2018. ügyszámon folytatódott, majd a Fővárosi KMB 2018. november 28. napján kelt 4. sorszámú ítéletével az alperes határozatát - az ügy érdemére vonatkozó jogszabálysértések vizsgálata nélkül - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az alperes megsértette a Ket. 72. § (1) bek. e) pontját, a régi Art. 138. § (1) bekezdését, 97. § (4) bekezdését, az elsőfokú határozattól eltérő tényállást állapított meg, azonban a határozat rendelkező részében erre nem utalt.
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.171/2019/7. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az elsőfokú eljárás lényeges szabályait, a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértésre alapozva hozta meg döntését, a felperes keresetében ugyanis nem sérelmezte az első- és másodfokú határozat ellentmondásosságát.
[17] Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróság a kereset alapján, az eljárási szabályok szerint folytassa le a másodfokú határozat törvényességi vizsgálatát. Foglaljon állást a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével abban, hogy az alperes a tényállást helytállóan állapította-e meg, az áru hiányát a számlakibocsátó társaságoknál bizonyította-e, a felperes javára és terhére szolgáló bizonyítékokat teljes körűen értékelte-e, a bizonyítási indítványokat jogszerűen mellőzte-e, szükséges-e a tényállás kiegészítése a felajánlott bizonyítási indítványok teljesítésével. Ezen túlmenően állapítsa meg, hogy az adólevonási jog megtagadása a nemzeti és európai bírósági joggyakorlat tükrében jogszerű-e, a felperes terhére értékelt körülmények megalapozzák-e az adóhatósági megállapításokat. Hangsúlyozta a Kúria, hogy az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése esetén a bizonyítandó tény pontos megjelölésével és abban az esetben írható elő a hatóság számára további bizonyítás, ha az terjedelme folytán a perben nem foganatosítható ([31]-[34] bekezdések).
[18] A megismételt bírósági eljárásban a szervezeti átalakulás folytán eljárt Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 2021. július 2-án kelt 31.K.701.388/2020/35. számú jogerős ítéletével a másodfokú határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte az eljárás érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással azért, mert a Ket. 58. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére az adóhatóság szakértői bizonyítást nem rendelt el.
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2022. március 11-én kelt Kfv.VI.35.556/2021/7. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában megállapította, hogy felperes a keresetlevelében a jogorvoslati joga megsértésére nem hivatkozott, az elsőfokú bíróság lényeges eljárási jogszabálysértést elkövetve a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértés miatt, így a kereseten túlterjeszkedve hozta meg döntését, továbbá nem tett eleget a Kúria korábbi (Kfv.35.171/2019/7. számú) végzése [31]-[34] bekezdéseiben adott iránymutatásnak.
[20] A megismételt eljárásra döntése [47] bekezdésben előírta a korábbi kúriai végzés (Kfv.V.35.171/2019/7.) szerinti iránymutatás betartását. Rögzítette, hogy az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége nem parttalan, amennyiben a feltárt bizonyítékok alátámasztják, hogy a felperes adókijátszást megvalósító ügyletekben vett részt, amit a tudata teljes mértékben átfogott, visszaélt az adólevonások rendszerével, nincs szükség további bizonyítás lefolytatására.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[23] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) alkalmazásával meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[24] Indokolása szerint az új eljárásban figyelembe vette a Kúria Kfv.VI.35.556/2021/7. számú hatályon kívül helyező végzése [47] bekezdésében foglalt iránymutatást. Döntését a régi Art. 97. § (4), (6) bekezdéseire, az Áfa tv. 120. § a) pontjára, az Sztv. 15. § (3) bekezdésére, az áfa levonási jog megtagadásának feltételei körében az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) Bonik C-285/11., LVK-56, C-643/11., Mahagében és Dávid C-80/11. és C-142/11., Jagiello C-33/13., Stroy Trans C-642/11. számú döntéseire, valamint az azt követő hazai joggyakorlatra, a Kúria Kfv.VI.35.655/2016/4., Kfv.V.35.144/2021/9. számú eseti döntéseire, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.II.60.036/2021/13. számú határozatára, az Alkotmánybíróság 3331/2022. (VII. 21.) AB végzésére alapította. Rögzítette, hogy a perbeli közigazgatási határozat a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma által az Áfa tv. 120. § a) pontja értelmezéséről kiadott 5/2016. (IX. 26.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) megalkotása előtt keletkezett, azonban az abban megfogalmazottak a bírói joggyakorlatban már érvényesültek, így azt jelen perben is figyelembe kellett venni.
[25] Megállapította, az alperes eleget tett tényállástisztázási kötelezettségének, hiányzó tényállási elem nem volt, a számlakibocsátók adókijátszását objektíven bizonyította, e cégek jelentős forgalmuk ellenére minimális fizetendő adót vallottak, az adóhatósággal nem működtek együtt, iratokkal, árualappal nem rendelkeztek, az adókötelezettségük teljesítésére vonatkozó szabályokat súlyosan megsértették. A KMK vélemény 2. pontjában foglaltak teljesültek: a gazdasági események megvalósultak, de nem a számlákban feltüntetett felek között.
[26] Az elsőfokú bíróság vizsgálta az alperes részéről a tudattartalom körében feltárt objektív körülményeket, ítélete [33]-[35] bekezdéseiben részletesen ismertette a számlakibocsátókkal kapcsolatosan feltárt tényeket, a személyi összefonódásokat, a számlakibocsátói, vevői kapcsolatokat. Rámutatott arra, hogy a felperes által végzett minőségvizsgálat eredményét a számlakibocsátók nem ismerték, az érdektelen volt számukra, mely valós kereskedelem esetén elképzelhetetlen. Ítélete [38] bekezdésében részletezte a felperes bizonylati rendszerével, a [39] bekezdésben a bemutatott fuvarlevelekkel kapcsolatos megállapításait, a [40] bekezdésben a felperesi tudattartalomra vonatkozó releváns tényeket, a [41] bekezdésben a felperes piacirányító szerepét, a R. Kft., R.J. és felperes közötti kapcsolatokat, ismertette és értékelte a két társaság összefonódását.
[27] Megállapította, hogy a számlakibocsátó társaságok valós működés jelét sem mutatták, árualappal nem rendelkeztek. A felperesnek kötelessége lett volna e cégek teljesítőképességéről és működési körülményeiről meggyőződni, azonban ez elmaradt. Önmagában a cégjegyzék, az érvényes adószám megtekintése, ellenőrzése nem meríti ki az észszerűen elvárható intézkedések körét. Az alperes bizonyította az adókijátszást, és az erre vonatkozó felperesi tudattartalmat. A felperesnek évtizedes piaci ismeretei alapján fel kellett ismernie a számlakibocsátók gazdasági tevékenységének hiányát, a gazdasági kapcsolataiban, a partnerek kiválasztásában, a szerződések megvalósulásában, a termékértékesítések teljesítése során az észszerűen elvárható intézkedéseket meg kellett volna tennie.
[28] A zárt adatkezelést kérő tanúk vallomásai az adókijátszás tényét alátámasztották, utalt a Ket. 39/A. § (1) bekezdésére, 54. § (4) bekezdésére, a Kúria Kfv.II.37.364/2017/26. számú ítéletére.
A súlyos jogkövetkezmény valószínűsítésére tekintettel a tanúk zárt adatainak feltárására nincs jogszerű lehetőség, így a tanúvallomásról felvett anonimizált jegyzőkönyvet bocsátotta a felperes rendelkezésére.
[29] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes a keresetindítási határidőn túl hivatkozott az adómegállapítási határidő túllépésének, a régi Art. 128. §-ának megsértésére, így azt a régi Pp. 335/A. § alapján érdemben nem vizsgálta ([51] bekezdés).
[30] A felperes által előterjesztett, a szakértő kirendelésére és a becsatolt szakvélemények vizsgálatára vonatkozó bizonyítási indítványokat mellőzte azért, mert a perben a releváns tények megállapítása különleges szakértelmet nem igényelt, és szükségtelen a felperesi számviteli rendszernek és a tollpiacnak a szakértői vizsgálata.
[31] A további tanúbizonyítási indítványokat arra figyelemmel mellőzte, hogy a tanúk nagyrészét a közigazgatási eljárásban már meghallgatták, illetőleg a számlakibocsátókkal kapcsolatosan feltárt tényektől eltérő előadás a tanúktól nem volt várható.
[32] Az adóbírságra, késedelmi pótlékra vonatkozó határozati megállapításokat is jogszerűnek értékelte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[33] A felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletnek a hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetének megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, harmadlagosan az adóbírságra vonatkozó ítéletrészek hatályon kívül helyezését, negyedlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új határozat meghozatalára utasítását indítványozta.[34] Előadása szerint az ítélet iratellenes és kirívóan okszerűtlen megállapításokat tartalmaz, sérti régi Art. 1. § (1), (3) és (6) bekezdéseit, 95. § (1) bekezdését, 97. § (4)-(6) bekezdéseit, 100. § (4) bekezdését, 130. §-át, 170. § (1) bekezdését, az Áfa tv. 119. § (1) és (2) bekezdéseit, 120. §-át, 127. §-át, 168-172. §-ait, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 16. § (3) bekezdését, 165. §-át, 166. § (1) bekezdését, valamint a régi Pp. 3. § (2) és (4) bekezdéseit, 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 213. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését és a 339. §-át, a 2006/112/EK irányelv 168. cikkét, az Alaptörvény 28. cikkét, az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény (EJEE) 6. cikkét, ellentétes a Kúria EBH 2013.K.5., EBH 2014.K.14., Kfv.35.280/2015/6., Kfv.V.35.663/2014/4., Kfv.I.35.038/2017/6., Kfv.35.227/2021/6. számú, valamint az Alkotmánybíróság joggyakorlatát átvevő Kfv.I.35.760/2016/6., Kfv.V.35.547/2018/7., Kfv.I.35.454/2018/5. számú kúriai határozatokkal. A másodfokú határozat azon alapul, hogy tudta illetőleg tudnia kellett volna, a számlakibocsátók adócsalást követtek el. Az adóhatóság azonban a számlakibocsátók egyikét sem marasztalta adóhiányban, tulajdonosaikkal szemben nem indult büntetőeljárás.
[35] Felülvizsgálati kérelme I. pontjában felperes a megsértett jogszabályhelyeket, a II. pontban a per "esszenciáját", a III. pontban az eljárási előzményeket, a IV. pontban a Kúria iránymutatását rögzítette, az V. pontjában az adóbírság kiszabásának jogellenességére, a megállapítások ellentmondásosságára, az elégtelen ellenőrzésre hivatkozott. A Kúria gyakorlata szerint az adózó részéről esetlegesen elmaradt ellenőrző intézkedések nem alapozhatják meg a tudatos adóelkerülést, a jogerős ítélet ettől eltérően foglalt állást, melynek indokát nem adta. Utalva az Alkotmánybíróságnak a 200%-os adóbírság kérdését vizsgáló 3234/2021. (VI. 4.) AB határozatára sérelmezte, hogy az adóhatóság az eljárási határidőket nem tartotta be, a határozatai mégsem tartalmaznak érdemi indokolást arra, hogy az adóbírság mértékét miként igazította az egyedi ügy jellemzőihez. A hivatkozott döntések részletes ismertetését, felülvizsgálati kérelem Függelék I. melléklete tartalmazza. A régi Pp. 335/A. §-a alapján a keresetváltoztatás korlátai nem alkalmazhatók, ha a jogsértés alkotmányos követelményt sért, mivel azoknak nincs önálló időbeli hatályuk, ezt a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.
[36] A felülvizsgálati kérelem VI. pontjában kifejtette, hogy a beszerzések értékelése nem végezhető el az EUB és a Kúria áfalevonás kapcsán kimunkált joggyakorlata nélkül, amit a felülvizsgálati kérelem Függelék II. mellékletében ismertetett. Az adólevonási jogának korlátozása jogellenes, az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelése kirívóan okszerűtlenül és iratellenes, az alperes a régi Art. 97. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségét megszegte, nem tárta fel azokat az objektív körülményeket, amelyek az adókijátszásban való pozitív tudattartalmát bizonyítják. A beszerzései valósak és dokumentáltak, utalt az elsőfokú ítélet [39] bekezdésére. A felülvizsgálati kérelem Függelék IV. mellékletében bemutatta, hogy az elsőfokú ítéleti megállapítással szemben a számlakibocsátók rendelkeztek árualappal, melyet a rendelkezésre álló számviteli bizonylatok alátámasztanak. Azzal kapcsolatban, hogy a számlák, szállítólevelek csak "toll" megnevezést tartalmaznak, hivatkozott az EUB C-516/14., C-374/16., C-375/16. számú döntéseire, melyek szerint az adóhatóságnak a számlák vizsgálata mellett figyelembe kell vennie az adóalany által szolgáltatott kiegészítő információkat is. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a számlán kívül rendelkezésre álló dokumentumokat nem vagy iratellenesen értékelte. Az ítélet okszerűtlenül állapította meg a beszerzések beazonosíthatatlanságát, téves az iratok manipulálására, utólagos kiállítására hivatkozás, a könyvelő vallomása ezt nem támasztotta alá.
[37] A felülvizsgálati kérelem VII. pontja szerint az elsőfokú bíróság jogellenesen állapította meg, hogy az adókijátszásról tudomása volt, ezzel kapcsolatos valamennyi hivatkozását figyelmen kívül hagyta. Részben az EUB gyakorlatával ellentétes lépéseket várt el tőle (elsőfokú ítélet [43] bekezdés, EUB C-44/12. Hardimpex, C-18/13. Makspen ügyek), nem fogadta el az általa megtett ellenőrző cselekményeket. A cégjegyzék, az adószám ellenőrzésén túl rendszeresen ellenőrizte a számlakibocsátók által közzétett mérlegeket, minden évben legalább egy alkalommal ellenőrzést végzett a számlakibocsátók telephelyén. Szükség van a gazdasági folyamatok rekonstruálhatóságának vizsgálatára, ami szakkérdés, így okszerűtlenül utasította el igazságügyi szakértő kirendelésére tett indítványát.
[38] A számlakibocsátói szabálytalanságok a terhére nem értékelhetők. Az adóhatóság vele szemben annyit állapított meg, hogy az áru mennyisége és minősége a bálaadatok alapján nem rekonstruálható, mivel a számlakibocsátók nem vezettek készletnyilvántartást. Az EUB iránymutatására szerint az adólevonási jog nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a számlakibocsátóknál feltárt szabálytalanságok számára bármilyen módon felróhatóak lennének, illetőleg, hogy az alperes igazolta volna, a szabálytalanságokról tudott vagy tudnia kellett volna.
[39] Nem értékelhető továbbá a terhére az üzleti partnereivel fennálló személyes kapcsolat, a partnerek kiválasztása különösen egy olyan ágazatban, ahol a termelési láncok, folyamatok évtizedek óta fennállnak. R. J. a felperesi társaságnak nem volt tagja, tisztségviselője, alkalmazottja.
[40] Az alperes ellenkérelmében - a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelem elutasítását, az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[49] A jogszerűen előterjesztett keresetében felperes az adólevonási jogára vonatkozóan meghozott adóhatározatok jogszerűségét vitatta, mert a 2012. január - márciusi időszakban végzett ellenőrzés eredményeként az adóhatóság a Kft.1, Kft.2 és a Kft.3 meghatározott számláira az adólevonási jogot megtagadta.
[51] A Kúria a rendkívüli perorvoslatban a régi Pp. 270. § (2) bekezdése alapján jogkérdésben dönt, felmerülő kérdés tehát, hogy miként lehetnek tényállási elemek a felülvizsgálati kérelem tárgyai, így a felülvizsgálati kérelem VI. pontja szerint: "a felperesi beszerzések értékelése", a felülvizsgálati kérelem VII. pontja szerint: "a felperesi tudomásszerzés".
[52] A régi Pp. 206. § (1) bekezdése kimondja, a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria tehát csak és kizárólag azt vizsgálhatja, hogy e törvényhelyet alkalmazta-e az elsőfokú bíróság és jogalkalmazása megfelelő volt-e.
[53] A régi Pp. 275. § (5) bekezdése kimondja, ha a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és új eljárást rendel el, erre nézve kötelező iránymutatás ad, ami köti az új eljárást lefolytató bíróságot. A Kúria a Kfv.38.348/2019/11., Kfv.37.031/2021/5. számú eseti döntésekben kifejtettekkel egyezően megállapította, hogy a megismételt eljárásban hozott döntés a körben bírálható felül, hogy a Kúria a korábbi végzésében foglaltaknak teljes körűen megfelel-e.
[54] A Kúria a régi Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint az új eljárásra vonatkozóan a Kfv.V.35.171/2019/7. számú végzése [31]-[34] bekezdéseiben, valamint a Kfv.VI.35.556/2021/7. számú végzése [47] bekezdésében előírta a kúriai iránymutatás betartását. A Kúria az első hatályon kívül helyező végzésében rámutatott az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelési, mérlegelési, indokolási kötelezettsége hiányosságaira, arra, hogy az alperes határozata értékelte a felperesi érvelést alátámasztó bizonyítékokat, és az adóhatósági határozat részletesen tartalmazza, hogy a felperes milyen szerepet töltött be a számlázási láncolatban, melyről a felperes tudott, illetve tudhatott.
[55] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélettel összefüggésben a tényállás feltáratlanságát, okszerűtlen, iratellenes, a bizonyítékok - számára kedvezőtlen eredménnyel járó - értékelését, illetve a felajánlott bizonyítékai mellőzését, szakértői bizonyítás elmaradását, adólevonási joga jogellenes korlátozását sérelmezte.
[56] A régi Pp. 221. § (1) bekezdése előírja, hogy az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
[57] Az elsőfokú ítélet tartalmazza a megállapított tényállást ([1]-[2] bekezdés), az elsőfokú határozat ([3]-[5] bekezdés), a másodfokú határozat lényegét ([6]-[7] bekezdés), a felperes keresetét ([8]-[13] bekezdés), a korábbi bírósági döntéseket ([14]-[20] bekezdés), majd a jogszabályi hivatkozással, EUB, kúriai joggyakorlattal is alátámasztott jogi indokolást ([21]-[61]) bekezdés, az elsőfokú bíróság az egyes keresetrészeket tételesen vizsgálta, a feltárt bizonyítékokat értékelte, a felperesi felvetésekre reagált, a felajánlott bizonyítás mellőzését indokolta.
[58] A régi Pp. 324. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
[59] A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. A Kúria a bizonyítékok értékelését csak akkor minősíti jogszerűtlennek, ha az nyilvánvaló logikai hibában szenved, észszerűtlen vagy megfelelő indokolás hiányában önkényes (EBH 2017.K.20). A bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére nincs jogszabályi lehetőség, e körben a jogértelmezése kiforrott (Kfv.37.478/2017/8.).
[60] A Kúria megállapította, a jogerős döntés hatályon kívül helyezéséről rendelkező Kfv.V.35.171/2019/7. számú végzés [31]-[34] bekezdéseiben, valamint a Kfv.VI.35.556/2021/7. számú végzés [47] bekezdésében rögzített bizonyítékértékelési, mérlegelési, indokolási hiányosságait az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban pótolta, értékelte, részletesen elemezte az adóhatósági eljárásban beszerzett bizonyítékokat, azok bizonyító erejét, megállapította, hogy az alperes eleget tett tényállástisztázási kötelezettségének, kitért a számlakibocsátókkal szemben tett adóhatósági megállapításokra (együttműködés, iratok hiánya, adóbevallás elmaradása) a felperesi tudattartalomra vonatkozó objektív körülmények vizsgálatára, a számlakibocsátók teljesítőképességének, személyi, tárgyi feltételeknek a hiányára, a fuvarlevelek vizsgálatára, a felperes és a számlakibocsátók közötti üzleti ismeretségre, bizalmi viszonyra, R. J. szerepére, a közeli hozzátartozói kapcsolatokra (lányai alapították a felperesi társaságot), személyi összefonódásokra, zárt adatkezelést kérő tanúk vallomásaira. Feltárta az ügyletek szereplői közötti gazdasági kapcsolatokat, érdekeltségeket, és okszerűen mutatta be az adólevonási joggyakorlás szempontjából lényeges körülményeket. A jogerős ítélet a felperes szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványa elutasításának indokát adta ([52] bekezdés), tény- és jogszerűen hangsúlyozva, hogy az ügy megítélése, a releváns tények megállapítása nem igényel különleges szakértelmet, az adójogi jogkövetkezmények ténybeli alapja nem szakkérdés.
[61] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság teljes körűen eleget tett a Kúria iránymutatásainak, a tényállást a régi Pp. 206 § (1) bekezdése szerint állapította meg, a bizonyítékokat meggyőződése szerint mérlegelte, közérthető és logikusan felépített az ítélet jogi indokolása, megfelel a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, okszerűen állapította meg, hogy a felperes által befogadott számlákhoz valós teljesítések nem tartoznak, és tudott arról, hogy adókijátszásban vesz részt.
[62] Az ítélet jogszerűségéhez tartozik az alapul szolgáló, irányadó jogszabályok megjelölése, értelmezésük helytállósága, a joggyakorlattal azonos bírósági eljárás és döntéshozatal, mely alapján az elsőfokú bíróságnak helytálló az a megállapítása, hogy a felperes adólevonási jogának megtagadása az alperes részéről törvényes volt.
[63] A perben a felperes tudattartalmára vonatkozó értékelést az elsőfokú bíróság elvégezte, ennek eredményéről az ítéletben számot adott, megállapításaival a Kúria egyetért. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott elvi határozatok, kúriai eseti döntések tételes vizsgálata alapján nem állapítható meg a jogerős ítélet jogsértő okfejtése vagy kirívóan okszerűtlen mérlegelése.
[64] Téves a felperes hivatkozása, hogy csupán a számlakibocsátói oldalról származó adatok szerepeltek a feltárt objektív körülmények között, mivel a felperesi tudattartalommal kapcsolatos vizsgálódás alapját - a számlakibocsátóknál fennálló hiányosságok mellett: a felperestől észszerűen elvárható intézkedéseket az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is vizsgálta.
[65] A felperesnek a gazdasági esemény rekonstruálhatóságára, a saját bizonylati rendszere zártságára, manipulálhatatlanságára hivatkozásával összefüggésben a Kúria hangsúlyozza, hogy ezek nem helyettesítik azokat az észszerű intézkedéseket, amelyeket a felperes köteles lett volna megtenni a számla befogadásakor, annak elkerülése érdekében, hogy ne legyen adókijátszás részese.
[66] Nem alapos felperesnek a zárt adatkezeléssel érintett tanúk vallomásának megismerhetőségére vonatkozó jogsértésre hivatkozása sem, mivel a tanúk által megjelölt indokok ismeretében helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság arról, hogy a súlyos jogkövetkezmény valószínűsítésére tekintettel a tanúk adatainak feltárására nincs mód. Az elsőfokú bíróság a tanúk meghallgatásról felvett jegyzőkönyvek anonimizált változatának megtekintését biztosította a felperes részére, aki arra nyilatkozatot is előterjesztett, gyakorolhatta észrevételezési jogát, nem sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, illetőleg az EUB döntéseiben is megjelenő fegyveregyenlőség elve sem.
[67] Az elsőfokú bíróság ítélete a régi Pp. 206. és 221. §-aiban előírt követelményeknek megfelel, nem sérült a régi Pp. 177. § (1) bekezdésének, a 3. § (2) és (4) bekezdéseinek rendelkezése, a döntés megalapozott és törvényes.
[68] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.094/2023/5.)