adozona.hu
BH 2024.3.68
BH 2024.3.68
Az OLAF jelentése a közigazgatási vagy bírósági eljárás során elfogadható bizonyítéknak minősülnek abban a tagállamban, amelyben ezek felhasználása szükségesnek bizonyul, ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási vizsgálói által készített jelentések [2017. évi CLII. törvény (Vámtv.) 120-128. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 278-279. §, 300. §, 346. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a közvetlen vámjogi képviselője útján 2019., 2020. és 2021. években thaiföldi, illetve indonéz származású "alátét nélküli alumínium fólia" szabadforgalomba bocsátását kezdeményezte, 7607 19 10 90 TARIC kód alkalmazásával. A felperes 2019-ben a thaiföldi L. Ltd.-től, (a továbbiakban: L.) 2019-ben és 2020-ban az Indonéz PT. (a továbbiakban: PT.), 2021-ben a thaiföldi F.Ltd.-től (a továbbiakban: F.) szerezte be az árukat.
[2] A szabadforgalomba bocsátást követően az elsőfokú vámh...
BH 2024.3.68 Az OLAF jelentése a közigazgatási vagy bírósági eljárás során elfogadható bizonyítéknak minősülnek abban a tagállamban, amelyben ezek felhasználása szükségesnek bizonyul, ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási vizsgálói által készített jelentések [2017. évi CLII. törvény (Vámtv.) 120-128. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 278-279. §, 300. §, 346. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a közvetlen vámjogi képviselője útján 2019., 2020. és 2021. években thaiföldi, illetve indonéz származású "alátét nélküli alumínium fólia" szabadforgalomba bocsátását kezdeményezte, 7607 19 10 90 TARIC kód alkalmazásával. A felperes 2019-ben a thaiföldi L. Ltd.-től, (a továbbiakban: L.) 2019-ben és 2020-ban az Indonéz PT. (a továbbiakban: PT.), 2021-ben a thaiföldi F.Ltd.-től (a továbbiakban: F.) szerezte be az árukat.[2] A szabadforgalomba bocsátást követően az elsőfokú vámhatóság az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: UVK) 48. cikke, valamint az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 120-128. §-ai szerinti áruátengedést követő ellenőrzést indított az áru osztályozás és a dömpingellenes vámmal való érintettség, valamint a származás jogszerűségének vizsgálata tekintetében. Az ellenőrzést azzal indokolta, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (továbbiakban: OLAF) az OLAF-Thaiföld közös misszió közigazgatási együttműködés keretében arra a megállapításra jutott, hogy a L. által a vizsgálattal érintett időszakban (2016-2019) thaiföldi származással ellátott, az Európai Unióba exportált alumínium fóliákon gazdaságilag nem indokolt feldolgozási munkálatokat végeztek abból a célból, hogy elkerüljék az EU által a kínai alumínium fóliára kivetett dömpingellenes intézkedések alkalmazását. Az OLAF jelentés szerint a L. által 2016 és 2019 között az Európai Unióba exportált valamennyi alumínium fólia kínai származású.
[3] Az Indonéz Köztársaság Kereskedelmi Minisztérium Export és Import Könnyítések Külkereskedelmi Főigazgatóságának Igazgatója tájékoztatása szerint az Európai Unióba irányuló 2008-2019-es kivitelek tekintetében a PT elismerte, hogy az EU általános preferenciális rendszerében az indonéz származási nyilatkozaton helytelen nyilatkozat szerepel, az uniós kivitelre felhasználható nyersanyagokra vonatkozó EU GSP szabály félreértése miatt. Az OLAF üzenete szerint az Indonéz hatóságok által a 2019. május 31-én és 2019. december 30. napján kiállított "FORM A" származási bizonyítványok az indonéz minisztérium levelében kifejtett szabálytalanságok alá esnek, így azok nem alkalmasak az érintett termékek preferenciális származásának bizonyítására.
[4] Az elsőfokú vámhatóság az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére 27 687 000 Ft vám, és 7 475 482 Ft általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget állapított meg. A bizonyítékok alapján megállapította, hogy nem történt olyan megmunkálás, amely a 7607 11 HR kódon túlmutat, az alumínium fólia tekercseken nincs minta, nem domborított, nincs bevonva stb. vagyis a hengerelésen túl nincs megmunkálva, ezért a helyes TARIC kód a 7607 11. Rámutatott arra, hogy a felperes weblapján is ez a TARIC kód szerepel, ott sincs adat a megmunkálásra. Hangsúlyozta, hogy a kínai származású alumínium fólia az ún. listaszabályoknak sem felel meg, ahol az elsődleges szabály a vámtarifaszám változása. A vámtarifaszám változásra Indonéziában nem került sor, ezért az áru nem is nyerhette el Indonéz származó helyzetet, azaz megtartotta kínai származását.
[5] Az elsőfokú vámhatóság hivatkozott az UVK 60. cikke és a Bizottság 2015. július 28-i 2015/2446 felhatalmazáson alapuló, a 952/2013 EU Európai Parlamenti és Tanácsi rendeletnek az uniós vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályainak tekintetében történő kiegészítéséről szóló rendelete (a továbbiakban: FJA) 31., 36. cikkeire, és felsorolta azokat az Európai Parlamenti és Tanácsi rendeleteket, amelyek alapján az OLAF jegyzőkönyvekre és megállapításaikra bizonyítékként lehet hivatkozni.
[6] A PT feladótól érkező áruk tekintetében az Indonéz minisztérium levele és az OLAF üzenete alapján rögzítette, hogy az Indonéz hatóság megállapította, hogy a Kínából importált alumínium fólia a fenti szabályoknak nem felel meg, ezért az alumínium fólia megtartotta kínai származó helyzetét, az indonéz származó helyzetet igazoló "FORM A" származási bizonyítványok kiállítása jogszerűtlen volt.
[7] Az elsőfokú vámhatóság megállapításait jegyzőkönyvbe foglalta, annak kézbesítését követően az UVK 22. cikk (6) bekezdése alapján meghallgatási jogot biztosított a felperes részére. A jegyzőkönyv mellékleteként megküldte személyes adatokkal kitakartan az OLAF jelentést és üzenetet, valamint az Indonéz minisztérium levél angol és magyar nyelvű változatát, az elsőfokú határozat mellékleteként pedig az OLAF jelentést és üzenetet kitakarások nélkül, valamint az OLAF jelentéshez tartozó iratokat 48 oldal terjedelemben.
[8] Az alperes a 6446447150 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta, annak helytálló ténymegállapításai és okszerű következtetései alapján. Nem találta alaposnak a felperes meghallgatási joga sérelmére vonatkozó érvelését, miután a hátrányos következményt tartalmazó határozat meghozatala előtt biztosította az elsőfokú vámhatóság annak érvényesülését.
A felperesi kereset és alperesi védirat
[9] A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú döntésre kiterjedő megsemmisítését és a kiszabott közterhek törlését, másodlagosan a határozatok megsemmisítését és az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Elsősorban a meghallgatási jogának sérelmére hivatkozott, továbbá állította, hogy a vizsgálatról három kitakarással érintett, bizonyításra alkalmatlan iratot csatoltak, a kért iratokat a meghallgatási joga gyakorlása előtt nem tárták elé, ami sérti az UVK meghallgatási jogra vonatkozó rendelkezéseit. Azzal, hogy az elsőfokú hatóság határozatához csatolta kitakarás nélkül a bizonyítékokat és további iratokat, nem teszi jogszerűvé az eljárást.[10] Állította, hogy az elsőfokú vámhatóság tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét megsértette, határozatának indokolása zavaros, nem állapítható meg, hogy milyen benyújtott bizonyítékokat vett alapul, melyeket mellőzött. Nem meghatározható a csatol bizonyítékokról, hogy melyik OLAF irathoz kapcsolódik és az idegennyelvű iratok bizonyítékként történő felhasználására fordítás hiányában jogszabálysértőn került sor. Vitatta a tarifális átsorolás helytállóságát is, attól, hogy a termék nem domborított, nem lehet arra következtetni, hogy az mindenképpen 11-es alszám alá kerül. A termék domborításának hiánya nem zárja ki, hogy a gyártási folyamat szerint további megmunkálási folyamatot végezzenek a terméken.
[11] Előadása szerint az OLAF jelentés általánosságban fogalmaz, csak gyanút tartalmaz konkrét bizonyítékok nélkül, ezen túlmenően ellentmondásos olyan iratokra hivatkozik, amelyek nem állnak rendelkezésre. A származás és a tarifálás besorolás tekintetében teljes mértékben az OLAF által közölt adatokra támaszkodva hozta meg az alperes döntését, nem jelölte meg, hogy az egyes állításokat melyik bizonyíték igazolja.
[12] Az Indonéz Minisztérium levele vonatkozásában kifogásolta annak általános megfogalmazását, illetőleg abból szerinte nem állapítható meg az OLAF tájékoztatásában lévő következtetés. Rámutatott az Indonéz minisztérium levelében fellelhető ellentmondásra, mely szerint nem kellene alkalmazni a dömping ellenes vámot.
Az elsőfokú bíróság döntése
[14] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta.[15] A meghallgatási jog sérelmével kapcsolatban hivatkozott az UVK 22. cikk (6) bekezdése, és a Vámtv. 114. § (2) bekezdés i) pontjára, megállapította, hogy jelen ügyben e sérelem nem áll fenn, mert a felperessel közölt jegyzőkönyv tartalmazza a később meghozott határozat alapjául szolgáló tényeket, azok bizonyítékait, mely bizonyítékokat a vámhatóság a jegyzőkönyv megküldésével egyidejűleg a felperes tudomására hozott. Arra is iratellenesen hivatkozott a felperes, hogy a vámhatóság a meghallgatási jog gyakorlása előtt nem tárta fel teljeskörűen a megállapítás okait, hiszen azokat a jegyzőkönyv tartalmazza. Nem történt jogszabálysértés az alperes részéről akkor sem, amikor nem gondoskodott a 48 oldal terjedelmű irat magyar nyelvre történő fordításáról.
[16] Vizsgálta a kitakarás nélküli és a kitakarásokkal érintett iratokat is, és ezeket egymással összevetve megállapította, hogy nem volt semmilyen értelmezési nehézség, a kitakarással kizárólag olyan szövegrészek voltak érintettek, amelyek semmilyen összefüggésbe nem voltak hozhatók a felperessel. Ekként nincs érdemi, a releváns tényállásra vonatkozó különbség az OLAF jelentés két említett verziója között. A kitakarással érintett részeket a felperes is azonosíthatta az elsőfokú határozathoz mellékelt OLAF jelentés alapján, ennek ellenére keresetében nem adott elő semmilyen konkrétumot, hogy miért lett volna értelmezhetetlen számára a jegyzőkönyvhöz mellékelt, kitakarással érintett jelentés. Utalt az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013 EU Euratom 11. cikk (1) és (2) bekezdésére, valamint a Tanács 1997. március 13-i 515/97 EK rendeletének 12. és 21. cikkére, mely alapján az OLAF jelentésre a nemzeti bíróságok előtti nem büntető jogi jellegű bírósági eljárásokban és a tagállami közigazgatási eljárásokban bizonyítéknak minősülnek. Azt elismerte, amennyiben az OLAF jelentés, annak szóban forgó helyzetet általánosságban leíró jellemzője miatt elégtelennek bizonyul, akkor a vámhatóságnak olyan kiegészítő bizonyítást kell lefolytatnia, ami alapján jogilag megkövetelt módon képes bizonyítani a jogkövetkezmények alkalmazásához szükséges tényállást. Azonban a perbeli jelentésre ez nem volt vonatkoztatható, mert a jelentés bemutatta, hogy milyen bizonyítási cselekményeket végzett az OLAF. Az OLAF jelentés nem általános utalások formájában rögzítette a tényeket, hanem konkrétumokat tartalmazott, ezért az bizonyítékként felhasználható.
[17] A jelentés összhangban áll az egyéb bizonyítékok, így a felperes által csatolt iratok, fotók, termék paraméterei, a felperes nyilatkozata, a thaiföldi külkereskedelmi hatóság, illetőleg a vámhatóság statisztikai kutatását tartalmazó Excel táblázattal is. Megállapítható tehát, hogy a vámhatóság nem csak az OLAF jelentésre alapította határozatát a tarifális besorolás, illetve a származó helyzetre vonatkozóan. Helytállóan rögzítette az alperes, hogy a Kínából Thaiföldre és Indonéziába exportált kínai származású alumínium fólián nem történt olyan mértékű megmunkálás, amely vámtarifaszám változást eredményezett volna.
[19] Részletesen kitért ítéletében arra, hogy miért fogadta el a L-től, valamint a PT-től beszerzett áruk származási helyét kínainak. Nem fedezett fel ellentmondást az Indonéz Minisztérium levelének tartalmában, mert a levélben annak kiállítója az exportőrre vonatkozóan fogalmazta meg véleményét. Álláspontja szerint helytállóan mutatott rá az elsőfokú határozatban a vámhatóság arra, hogy a PT által feladott termékek nem tesznek eleget az FJA 22-01 mellékletekben foglaltaknak. A 7607 vtsz. ezen mellékletben nem szerepel, az utolsó lényeges átalakítás fogalma az ún. listaszabályok szerinti előírás vámtarifaszám változást ír elő, amire Indonéziában nem került sor, a levélben is említett megmunkálások nem eredményeznek vtsz. változást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelem teljesítését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.[22] Álláspontja szerint a vámhatóság több olyan eljárási szabályt is megsértett az ellenőrzés során, melyek érdemben érintik a vámhatóság döntését. A határozat megalapozatlan, az eljárás során a bizonyítékok egyoldalú értékelésével a gazdálkodót megillető alapvető jogok figyelmen kívül hagyásával kizárólag az OLAF jelentésre alapozva hozta meg döntését a vámhatóság. Szerinte sérült a tisztességes eljáráshoz való joga a meghallgatási jog vámhatóság szerinti alkalmazásakor, illetve azzal, hogy az ügy szempontjából jelentős dokumentumokat az eljárásnak nem a megfelelő szakaszában vagy egyáltalán nem tette megismerhetővé, továbbá nem megfelelő formában tett elérhetővé.
[24] Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon érvelését, mely szerint nem történt jogsérelem, hiszen a felperesnek csak a jogorvoslati eljárás keretében volt lehetősége álláspontját kifejteni, ezáltal kiüresedett a meghallgatási jog intézménye, a felperesnek nem volt miről véleményt alkotnia.
[25] Felülvizsgálati kérelmében megismételte a kereseti kérelmében az exportőr megkeresésére, az OLAF jelentés vitatására vonatkozó érveit. Az OLAF jelentés bizonyító erejének igazolására az Európai Bíróság C-407/16. számú ügyében foglaltakra hivatkozott. Szerinte ebben az ügyben is alkalmazni kéne az ott kifejtett következtetéseket, vagyis amennyiben egy ilyen jelentés az abban foglalt információkra tekintettel elégtelennek bizonyul ahhoz, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy e feltételek minden szempontból ténylegesen teljesültek-e, - amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia - a vámhatóságnak e célból többek között utólagos ellenőrzéseket lefolytatva, adott esetben kiegészítő bizonyítékokat kell beszereznie. Ez pedig jelen ügyben nem történt meg.
[26] Változatlanul fenntartotta az indonéz levél vonatkozásában már előadott, az ellentmondásokra rámutató érveit, hogy nincs adat a korábban kiadott "FORM A" bizonyítvány visszavonására és az is kétségtelen, hogy a levél általánosan fogalmaz, nem egy konkrét ügy vonatkozásában. Szerinte ebből a levélből megállapítható az is, hogy az ügyben érintett exportőr vonatkozásában az indonéz hatóságok szerint nem kellene alkalmazni a dömping ellenes vámokat. Előadta, hogy az OLAF igazolása nem alkalmas a származás eldöntésére, származási kérdésben a magyar hatóságnak megerősítési eljárást kellett volna kezdeményeznie.
[27] Kifogásolta azt a bírósági megállapítást is, hogy ne került volna sor az áru fizikai vizsgálatára, illetőleg azt az álláspontot, hogy ezt amúgy sem kellett volna figyelembe vennie. Állította, hogy a termékek vámtarifális besorolására is helytelen módon került sor, az ügyben nem volt vitatott, hogy a termék a 7607 alá sorolandó, ugyanakkor a hatóság által megállapított 11-es alszám szövege szerint oda "hengerelve, de tovább nem megmunkálva" kifejezés alapján csak olyan termékek tartoznak, amelyek a hengerelésen túl további megmunkáláson nem estek át. Az elhatároló tényező a 11 és a 19-es alszámok között nem az, hogy a fólia domborított-e vagy sem, hanem további megmunkálás igazolása. A domborítás csak egy ilyen lehetőség, de nem kizárólagos lehetőség a megmunkálás igazolására.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[34] Elsőként a meghallgatási jog sérelmével kapcsolatos felperesi álláspontot vizsgálta, és állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el a felperesnek ezzel kapcsolatos érvelését. Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy uniós jogintézményről lévén szó irányadók az EUB ezzel kapcsolatos döntései is.
[35] Az EUB már több döntésében kifejtette, hogy ha a közigazgatási szervek valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezik kilátásba, amely e személlyel szemben kifogásokat tartalmaz, a határozatok címzettjei számára, amely határozatok e címzettek érdekeit érzékenyen érintik, lehetővé kell tenni, hogy hasznosan kifejthessék álláspontjukat azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv a határozatát alapozni kívánja (2014. július 3 i Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C 129/13 és C 130/13, EU:C:2014:2041, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Előírta azt is, hogy e kötelezettség a tagállamok közigazgatási szerveire hárul, amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartozó határozatokat fogadnak el, akkor is, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget. (2008. december 18 i Sopropé ítélet, C 349/07, EU:C:2008:746, 38. pont; 2014. július 3 i Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C 129/13 és C 130/13, EU:C:2014:2041, 31. pont). Rögzítette, hogy az az előírás, hogy a kifogást tartalmazó határozat címzettjének olyan helyzetben kell lennie, hogy a határozat elfogadása előtt képes legyen észrevételeit megtenni, az a célja, hogy az illetékes hatóság megfelelően figyelembe vehesse a releváns adatok és tények összességét. Az érintett személy vagy vállalkozás hatékony védelmének biztosítása érdekében e szabálynak többek között az a célja, hogy kijavíthassanak valamilyen hibát, vagy személyes helyzetükre vonatkozó olyan tényekre hivatkozhassanak, amelyek a határozat elfogadása ellen szólnak, vagy az ellen, hogy a határozat ezt vagy azt tartalmazza (2008. december 18 i Sopropé ítélet, C 349/07, EU:C:2008:746, 49. pont; 2014. július 3 i Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C 129/13 és C 130/13, EU:C:2014:2041, 38. pont). Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a védelemhez való jog tiszteletben tartásának általános uniós jogi elve nem tekinthető abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve, hogy a korlátozás a kérdéses intézkedés által követett közérdekű célkitűzéseknek megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené. (2014. július 3 án hozott, Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C 129/13 és C 130/13, EU:C:2014:2041, 42. pont; 2017. november 9 i Ispas ítélet, C 298/16, EU:C:2017:843, 35. pont). Ezzel összhangban fejtette ki azt az álláspontját, hogy hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettségének, hogy biztosítania kell az uniós jog teljes érvényesülését, nem minden esetben a megtámadott határozat megsemmisítése a következménye, ha azt a védelemhez való jog megsértésével fogadták el. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a védelemhez való jog - különösen a meghallgatáshoz való jog - megsértése csak abban az esetben vonja maga után a szóban forgó közigazgatási eljárás végén hozott határozat megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában ez az eljárás eltérő eredményre vezetett volna (2013. szeptember 10 i G. és R. ítélet, C 383/13 PPU, EU:C:2013:533, 38. pont; 2014. július 3 i Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C 129/13 és C 130/13, EU:C:2014:2041, 78. és 79. pont). Ezt az álláspontját erősítette meg a T-324/21. számú ügyben, mikor kimondta, hogy "e szabálytalanság a jelen ügyben csak akkor vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, ami ily módon konkrétan sérti a védelemhez való jogot." [167. pont]
[36] A Kúria előtti eljárásban maga a felperes is elismerte, hogy a bírósági peres eljárás megindításáig tisztában volt valamennyi bizonyítékkal, így védekezését semmi sem gátolta. Helytálló az az elsőfokú bírósági megállapítás, hogy a vámhatóság a jegyzőkönyvbe felsorakoztatta azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek alapján a felperesre nézve hátrányos határozatot kívánt hozni. Téves a felperesnek az a vélekedése, hogy ezt külön döntésben kellene közölni a vizsgálat alá vont személlyel, ilyen előírást az UVK és a tagállami szabályozás nem tartalmaz. Mindezek alapján nem állapítható meg a felperes védelemhez való jogának és a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme.
[37] A bizonyítékok teljes körű megismerésére vonatkozó felperesi beismerésre figyelemmel a Kúria nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során az OLAF jelentést a rá nem vonatkozó részeket kitakarva kapta meg. Egyrészről annak teljes megismerését a későbbiek során a vámhatóság biztosította, másrészről ahogy arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott a felperes semmivel nem bizonyította, hogy a jelentés kitakarásokkal értelmezhetetlen. A felülvizsgálati kérelme is csupán az erre való hivatkozást tartalmazza, de a felperes adós maradt annak bemutatásával, hogy ez mennyiben befolyásolta a védekezéshez való jogának gyakorlásában. Az elsőfokú ítélet [31-32] pontjai részletesen bemutatja, hogy ez a felperesi álláspont miért nem fogadható el, az a kitakarások ellenére nem vetett fel értelmezési problémát, mellyel a Kúria is egyetért.
[38] Az OLAF vizsgálatát a 883/2013. (Euratom) rendelet 3. cikke alapján folytatta, az Euratom rendelet 11. cikk (1) bekezdése mindössze azt rögzíti, hogy a zárójelentésben ismertetni kell a vizsgálat jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a megállapított tényeket, ezek előzetes jogi minősítését, becsült pénzügyi következményeit, be kell számolni a 9. cikkben előírt eljárási garanciák tiszteletben tartásáról, valamint a vizsgálat következtetéseiről és mellékelni kell hozzá az ajánlást is. A 11. cikk (2) bekezdése szerint a zárójelentések a közigazgatási vagy bírósági eljárás során elfogadható bizonyítéknak minősülnek abban a tagállamban, amelyben ezek felhasználása szükségesnek bizonyul, "ugyanolyan módon és ugyan olyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási vizsgálói által készített jelentések. A jelentésekre a nemzeti közigazgatási vizsgálók által készített közigazgatási jelentésekre alkalmazott értékelési szabályokkal azonos értékelési szabályok vonatkoznak, és az ilyen jelentésekkel egyenértékű bizonyítékként kell figyelembe venni őket". A BH 2017.169. döntésében a Kúria kifejtette, hogy az OLAF-jelentés ugyanolyan feltételekkel értékelhető bizonyítékként, mint a magyar hatóságok jelentései. Az OLAF által készített jelentések bizonyítóerejének, az abban foglaltak valódiságának megítélése ugyanolyan szempontok szerint történik, mint a nemzeti hatóságok által készített jelentéseké.
[39] A felperes által hivatkozott C-47/16. és C-407/16. EUB döntés foglalkozott az OLAF jelentések bizonyítékként való felhasználásának kérdésével. Az EUB hangsúlyozta, hogy az ilyen jelentések azon tagállamban, amelyben azok felhasználása szükségesnek bizonyul, ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási felügyelői által készített közigazgatási jelentések a közigazgatási vagy bírósági eljárásban elfogadható bizonyítéknak minősülnek [56. pont]. Az ítélet 57. pontja rögzíti, hogy amennyiben egy ilyen jelentés csak a szóban forgó helyzet általános leírását foglalja magában, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata, akkor önmagában nem lehet elegendő annak bizonyításához, hogy e feltételek minden szempontból, különösen az exportőr vagy adott esetben az exportáló állam vámhatóságainak releváns magatartását illetően teljesültek-e. Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta, hogy vajon a jelentés valóban csak általános megállapításokat tartalmaz, minden konkrétum nélkül. A Kúria maga is ellenőrizte, hogy a jelentés és a hozzá kapcsolódó mellékletek tartalmaznak-e egzakt bizonyítékot és meggyőződött arról, hogy az OLAF részéről felvett jegyzőkönyvek mindenre kiterjedő, konkrét exportőr, konkrét ügyleteire egyediesített bizonyítékokat rögzített, nem általános megállapításokat tartalmaz. (elsőfokú iratanyag 6,7,8, sorszám alatt alperes részéről benyújtott iratok) Az OLAF jelentés részletesen kitért a jegyzőkönyveiben szereplő valamennyi bizonyítékra, nem csupán gyanút fogalmazott meg, hanem konkrét jegyzőkönyvi jelentésen alapuló bizonyítékokat tárt elő. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság az OLAF jelentésben és a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyvben foglaltakat, a bizonyítékok értékelése körében hiba nem lelhető fel.
[40] Egyetért a Kúria azzal az elsőfokú bírósági megállapítással is, hogy a vámhatóságnak utólagos megerősítési eljárást nem kellett kezdeményeznie. Az OLAF jelentés, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek, az indonéz minisztérium levele, az abban foglaltakat megerősítő OLAF nyilatkozat elegendőnek bizonyult a származási ország meghatározására. Nem talált a Kúria sem olyan ellentmondást az indonéz minisztérium levelében, amely lehetőséget adott volna a határozat megsemmisítésére, hiszen annak első része a származási igazolás cáfolására megfelelő fontos ténybeli megállapításokat tartalmaz, míg a levél további része az indonéz alumínium ipar védelmében előadott minisztériumi véleményt fogalmaz meg. Attól, hogy a származási igazolások nem kerültek visszavonásra, nem jelenti, hogy azok változatlanul igazolnák a feltárt tények ellenében az áruk indonéz származását.
[41] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítélete arra is, hogy vizsgálni kellett milyen jellegű megmunkálást végeztek a termékeken, ami a vámtarifaszám megváltoztatását eredményezhette. Ennek a feladatának az alperes eleget tett és a felperes nyilatkozata, termékekre vonatkozó leírás, fényképek és egyéb adatok alapján helytállóan rögzítette, hogy a hengerelésen túl a termékek nem kerültek megmunkálásra, a termékek származó helye változatlanul Kína maradt.
[42] Az iratokban szereplő munkálatok a Kúria megítélése szerint sem változtattak a vámtarifaszám besoroláson, a hengerlés, a félbe hajtás, hasítás, lágyítás, hűtés, termék tesztelés és végül csomagolás nem tekinthetők olyan átalakítási, feldolgozási munkának, amely származó helyet meghatározná. A felperes nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely ezen túlmenő feldolgozás megállapítását tenné lehetővé, önmagában az exportőri nyilatkozat, az általa alkalmazott vámtarifaszám besorolás nem elegendő a vámtarifaszám változáshoz. Ebből a szempontból ellentmondásos a felperes hivatkozása, hiszen mint ahogy az alperes rámutatott weblapján a termékek tekintetében maga sem alkalmazza 7607 19 számú vámtarifát.
[43] Az EUB 2023. szeptember 21-i C-210/22 számú döntésében ennek kapcsán kifejtette, hogy a származást ugyanis minden esetben azon meghatározó szempont függvényében kell megállapítani, amelynek az érintett áruk "utolsó lényeges feldolgozása vagy megmunkálása" minősül. E kifejezést magát úgy kell érteni, mint amely a gyártási folyamat azon szakaszára utal, amelynek során ezen áruk jövőbeni felhasználása meghatározásra kerül, továbbá azok olyan sajátos tulajdonságokra és összetételre tesznek szert, amelyekkel korábban nem rendelkeztek, és amelyek tekintetében a későbbiekben nem terveznek jelentős minőségi változtatásokat (2021. május 20 i Renesola UK ítélet, C 209/20, EU:C:2021:400, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). [54. pont] Bár valamely áru vámtarifaszámának az áru feldolgozása miatti megváltozása az áru feldolgozásának vagy megmunkálásának lényeges jellegét tükrözi, ettől még a feldolgozás vagy megmunkálás lényegesnek minősülhet a vámtarifaszám megváltozása nélkül is. A vámtarifaszám megváltozásának kritériuma az esetek többségében teljesül, de ez alapján nem lehet azonosítani az összes olyan helyzetet, amelyben az áru feldolgozása vagy megmunkálása lényeges (lásd ebben az értelemben: 2010. február 11 i Hoesch Metals and Alloys ítélet, C 373/08, EU:C:2010:68, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). [58. pont] Az EUB döntésében felsorolt szempontok figyelembevételével sem állapítható meg a terméken végzett munkálatok alapján a termékek vonatkozásában a vámtarifaszám változás.
[46] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.191/2023/7.)