adozona.hu
BH 2024.3.65
BH 2024.3.65
A magánszakértői vélemény megállapításainak ellenőrizhetetlensége annak aggályosságát eredményezi. A félnek ugyan joga van az üzleti titok megőrzéséhez, igényérvényesítése esetén azonban annak kockázatát, ha erre hivatkozva nem teszi lehetővé annak ellenőrzését, hogy az általa megbízott magánszakértő milyen adatokból dolgozott, ő köteles viselni. A magánszakértői vélemény objektivitásának megítélése ugyanis nem biztosított az adatok hiányában, ezért a magánszakértői vélemény helyességéhez nyomatékos kétség
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A használt ruha kereskedelemmel foglalkozó Kft. a tevékenységét a felperestől bérelt üzlethelyiségben és az alperestől bérelt telephelyen végezte.
[2] A felperes 2013. március 4-én bizományosi szerződéssel 2550 kg, nettó 3 825 000 forint értékű használt ruhát adott át a Kft. részére. A Kft.-vel szemben 2013. május 10-én végelszámolás indult.
[3] Az alperes a bérleti szerződést 2013. áprilisában bérleti díjtartozás miatt felmondta, majd ezt követően a telephelyet lezárta, és az árukészle...
BH 2024.3.65 A magánszakértői vélemény megállapításainak ellenőrizhetetlensége annak aggályosságát eredményezi. A félnek ugyan joga van az üzleti titok megőrzéséhez, igényérvényesítése esetén azonban annak kockázatát, ha erre hivatkozva nem teszi lehetővé annak ellenőrzését, hogy az általa megbízott magánszakértő milyen adatokból dolgozott, ő köteles viselni. A magánszakértői vélemény objektivitásának megítélése ugyanis nem biztosított az adatok hiányában, ezért a magánszakértői vélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 149. § (1), 265. § (1), 300. § (1)-(3), 316. § (1)-(3) bek., 317. § (1) bek., 346. § (4)-(5) bek., 371. § (1) bek. d) pont, 383. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A használt ruha kereskedelemmel foglalkozó Kft. a tevékenységét a felperestől bérelt üzlethelyiségben és az alperestől bérelt telephelyen végezte.[2] A felperes 2013. március 4-én bizományosi szerződéssel 2550 kg, nettó 3 825 000 forint értékű használt ruhát adott át a Kft. részére. A Kft.-vel szemben 2013. május 10-én végelszámolás indult.
[3] Az alperes a bérleti szerződést 2013. áprilisában bérleti díjtartozás miatt felmondta, majd ezt követően a telephelyet lezárta, és az árukészletet zálogjogára hivatkozással magához vette.
[4] A peres felek és a Kft. képviselőjeként eljáró végelszámoló 2013. november 26-án megállapodtak, hogy a Kft. korábbi dolgozói, illetőleg a felperes képviselője részvételével a telephelyen található árukészletből a felperes bizományosi készlete értékének megfelelő minőségű és súlyú használt árut a felperes részére átadnak, majd a fennmaradó készletből a két bérbeadó cég hitelezői igényének arányában és értékének megfelelő súlyú használt ruhákat elkülönítenek és azt hitelezői tulajdonba veszik.
[5] Az áru kiadását 2013. december 9-én az alperes - mennyiségi hiányra hivatkozással - megtagadta.
[6] A felperes 2016. május 26-án kelt levelével felszólította az alperest, hogy fizessen meg részére kártérítés címén 7 253 140 Ft-ot, amelynek hiányában a követelését bírósági eljárásban érvényesíti elmaradt hasznával és egyéb járulékos költségeivel együtt. A felszólítás nem vezetett eredményre.
[7] A felperes keresete alapján indult perben (a továbbiakban: előzményi per) a Járásbíróság 19. számú ítéletével kötelezte az alperest 7 253 140 forint és annak 2013. december 9. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére. A másodfokú bíróság 11/I. számú - a Kúria Pfv.V.20.475/2019/7. sorszámú ítéletével hatályában fenntartott - jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a késedelmi kamat mértéke tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Indokai szerint az alperest a 2013. november 26-i megállapodásban foglaltak szerint elszámolási kötelezettség terhelte a felperes felé, amely időponttól kezdődően a telephelyen lévő további árukészlettel nem rendelkezhetett, azon a zálogjoga már nem állt fent, az áru kiadását a felperes részére nem tagadhatta volna meg. Az alperes rosszhiszemű birtokossá vált, ezért a felperes kártérítési igénye megalapozott.
[8] Az előzményi perben meghozott jogerős ítélet alapján az alperes 2019. május 17-én összesen 8 892 074 forintot fizetett meg a felperesnek, amelyből a tőke 7 253 140 forint, a késedelmi kamat 760 144 forint, a perköltség 878 790 forint volt.
[9] A felperes 2019. október 17-én az alperest a 2014-2018. években felmerült, 14 315 000 forint összegű, elmaradt haszonból álló kára megfizetésére hívta fel. A felszólítást az alperes 2019. október 21-én átvette, a követelt összeget nem fizette meg.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[10] A felperes keresetében kérte az alperest kötelezni 14 315 000 forint és járulékai megfizetésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 193. § (1) és (3) bekezdése, a 196. §-a, a 339. § (1) bekezdése, a 355. § (4) bekezdése és a 359. § (1) bekezdése alapján.[11] Az alperes alaki ellenkérelme ítélt dologra hivatkozással az eljárás megszüntetésére irányult, érdemi ellenkérelmében pedig a felperes keresetének elutasítását kérte elsődlegesen a 2013. december 9-én esedékessé vált követelés elévülése, másodlagosan annak alaptalansága, illetve bizonyítatlansága okán.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével az alperes eljárás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította, kötelezte az alperest 4 460 696 forint és kamata, valamint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[13] Az elsőfokú bíróság a perbeli adatokkal összhangban állónak, aggálymentesnek tekintett, az alperes észrevételeinek ismeretében pontosított, kiegészített, felperes által bevont magánszakértő által elkészített szakértői vélemény alapján úgy ítélte meg, hogy amennyiben a felperes 2013. december 9-én az előzményi perben megítélt kártérítési összeget megkapja és azt teljes egészében ruházati termékek vásárlására fordítja, úgy a befektetett 7 253 140 forint "hozadékaként" a 2014-2018-as években összesen 14 000 000 forint haszna keletkezhetett volna. Ebből levonva egy munkavállaló 5 évre vetített 8 789 160 forint bérköltségét, a felperes összesen 5 220 840 forint adózott eredményt érhetett volna el. Ezen összegből a 760 144 forint kárátalány összegének levonása után a felperes elmaradt haszna 4 460 696 forint.
[14] Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte az alperes kifogását a magánszakértői vélemény számszaki adatai alapjául szolgáló főkönyvi kivonatok, és egyéb dokumentumok becsatolásának hiányával kapcsolatban. Arra hivatkozott, hogy a magánszakértő nyilatkozata szerint a felperes a szakvélemény elkészítéséhez valamennyi üzleti dokumentumot teljeskörűen a rendelkezésre bocsátott, a könyvelésbe való betekintést engedélyezte, a felperessel kötött titoktartási nyilatkozat miatt azonban az okiratok becsatolása nem lehetséges.
[15] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
[16] A jogerős ítélet indokolásának a felülvizsgálat szempontjából releváns része szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperes érdekében állt, hogy a különös szakértelmet igénylő állításait a bíróság valónak fogadja el. A különös szakértelmet igénylő tények bizonyítására csak aggálytalan szakértői vélemény alkalmas. A felperes által csatolt magánszakértői vélemény a másodfokú bíróság szerint ennek a feltételnek nem felelt meg, mivel a magánszakértő a szakvélemény elkészítéséhez felhasznált, a nyilvános számviteli dokumentumok között el nem érhető könyvelési dokumentumokat (főkönyvi adatok) a szakvéleményéhez - a felperes üzleti titokra való hivatkozása miatt - nem csatolta. A magánszakértői vélemény ténymegállapításai, számszaki levezetései ezért mind a bíróság, mind az alperes számára ellenőrizhetetlenek. Nem állapítható meg, hogy a magánszakértő az eljárása során valamennyi, a jogvita elbírálása szempontjából releváns könyvelési dokumentum birtokában volt-e, azokat teljeskörűen, illetve a helyes tartalommal használta-e fel. A másodfokú bíróság a szakvéleményt arra tekintettel is aggályosnak találta, hogy az 2014. évtől dolgozta fel a felperesi adatokat, abból kiindulva, hogy a felperes valamennyi bevételét a használt ruha kereskedésbe forgatta vissza. Nem tartalmaz összehasonlító adatot a korábbi évek bevételének felhasználási módjára és arra sem, hogy történt-e osztalék kifizetés, továbbá nem állapítható meg a 2016. évi tőkeinjekcióval járó pluszköltség számításának alapja, módja sem. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes kellően alátámasztotta az elsőfokú eljárás során számos alkalommal vitatott magánszakértői vélemény aggályosságát, amelyet annak többszöri kiegészítése és a magánszakértő személyes meghallatása sem küszöbölt ki.
[17] A másodfokú bíróság a Pp. 381. § második fordulata alapján lehetőséget látott a szakértői bizonyítással összefüggő eljárási szabálysértés másodfokú eljárásban történő orvoslására, a 2022. október 6-án megtartott tárgyaláson azzal összefüggésben anyagi pervezetést is végzett és a tárgyalást elhalasztó végzésében a felperest a dokumentumok csatolására és a magánszakértői vélemény kiegészítésére hívta fel. A felperes a felhívásnak elkésetten tett eleget, ez a perbeli cselekmény Pp. 149. § (1) bekezdése szerinti hatálytalanságát eredményezte. Az igazolási kérelem jogerős elutasítása folytán a benyújtott iratok nem vehetők figyelembe. A másodfokú bíróság a felperes által az állításai alátámasztására benyújtott aggályos magánszakértői véleményre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, így az anyagi jogi felülvizsgálat során a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a teljes keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma alapján - annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte.[19] Megsértett jogszabályként a Pp. 265. § (1) bekezdését, a 268. §-át, a 300. § (1)-(3) bekezdését, a 316. § (1)-(3) bekezdését, 317. § (1) bekezdését, a 346. § (4) és (5) bekezdését, a 371. § (1) bekezdés d) pontját, 383. § (2) bekezdését jelölte meg.
[20] Érvelése szerint a másodfokú bíróság alapvető eljárási hibát vétett akkor, amikor a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak ellenére, a fellebbezés korlátain túlterjeszkedve, elbírálta a konkrét anyagi vagy eljárási jogszabályhely megjelölése nélkül előterjesztett azon alperesi hivatkozást, hogy a magánszakértő figyelmen kívül hagyta a kifogásait, észrevételeit. A magánszakértői vélemény alperes indítványainak megfelelő kiegészítése megtörtént, a szakértő pedig az alperes feltett kérdéseire a tárgyaláson válaszolt, az alperes által aggályosnak, ellentmondásosnak állított körülményeket feloldotta. A magánszakértői vélemény nem volt aggályosnak tekinthető az alperes által kifogásolt kérdésekben. A Pp. 316. §-a tartalmazza, hogy a szakértői véleményt mikor lehet aggályosnak tekinteni, azonban az alperes a magánszakértői vélemény aggályosága körében sem jogszabályhelyet, sem azon alapuló indokolást nem adott elő.
[21] A felperes hivatkozott arra, hogy tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a magánszakértői vélemény aggályosságát eredményezte a főkönyvi kivonat csatolásának elmaradása, illetve az, hogy a felperes a főkönyvi kivonatot az alperesnek nem kívánta átadni. Nincs olyan jogszabályhely, amely szerint a magánszakértői vélemény aggályos amiatt, mert az annak elkészítéséhez felhasznált irat az alperesnek nem került átadásra. Az ezen alapuló jogerős ítélet jogszabálysértő. A főkönyvi kivonat valójában az eljárás részét képezte, a felperes vállalta, hogy azt az annak megvizsgálására jogosult szakértő(k) részére átadja, ami meg is történt. A magánszakértő a főkönyvi kivonat alapulvételével készítette el a szakvéleményt, az alperes részére történő átadásától pedig okkal zárkózott el a felperes figyelemmel arra, hogy az iratok üzleti titkot tartalmaznak. Mivel a főkönyvi kivonat kizárólag a magánszakértő kompetenciájába tartozó irat, ezért az a körülmény, hogy az alperes részére nem került átadásra, nem teszi aggályossá a magánszakértői véleményt és ezzel összefüggő jogszabályhelyet a jogerős ítélet sem jelölt meg. A perben a főkönyv ismeretében elkészített magánszakértői vélemény annak többszöri kiegészítése során ellenőrizhető volt.
[22] A Pp. 268. §-ának és 300. § (1)-(3) bekezdésének a sérelmét azon az alapon állította, hogy a perben az volt a kötelezettsége, hogy a keresetlevélhez csatolt magánszakértői véleményben állított elmaradt hasznának a jogalapját és mértékét bizonyítsa. Ezt a Pp. 300. § rendelkezéseinek megfelelően megtette, mégpedig egy, a Pp. rendelkezéseinek megfelelően benyújtott másik igazságügyi szakértői véleménnyel. Bizonyítási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett, a magánszakértői vélemény elkészítése során a szakértő a Pp. 303-304. §-ainak rendelkezéseit betartotta.
[23] Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon, anélkül változtatta meg a szakértői véleményt, hogy arra szakmai kompetenciája kiterjedt volna. Elmulasztotta a saját elszámolása helyessége megállapítása körében a szakvélemény kiegészítését.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[27] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárásjogi szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amely a fellebbezés alapján hozott jogerős bírósági határozat anyagi jogi és/vagy eljárásjogi hibájának az orvoslására szolgál. A jogerő áttörésének olyan kivételes eszköze, amelyre csak törvényben meghatározott esetekben és feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A Kúria a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatja [Pp. 423. § (1) bekezdés].
[28] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 413. § (1) bekezdése és - az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is alkalmazandó - a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pontja és annak indokolása szerint, a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen konjunktív feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, azaz a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. A Kúria a megjelölt jogszabálysértésekhez és annak indokaihoz kötve van.
[29] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés], így az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltára előadott érvek és hivatkozások a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatóak.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet csak eljárásjogi alapon támadta, anyagi jogi jogszabályhely megsértését nem állította.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezés korlátain, mivel az alperesnek a magánszakértői vélemény aggályosságára alapított fellebbezési hivatkozásait jogszabályhely feltüntetése hiányában vizsgálta. Ennek kapcsán hangsúlyozandó, hogy az elsőfokú ítélet elleni alperesi fellebbezés előterjesztésére 2022. április 4-én, azaz a Pp-t módosító 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Pp. Novella) 2021. január 1-jei hatályba lépését követően került sor. A Pp. Novella indokolása - amelyet Magyarország Alaptörvénye 28. cikke szerint a jogszabály preambuluma mellett a bíróságoknak a jogszabály értelmezése során elsődlegesen figyelembe kell vennie - a Pp. 371. § (1) bekezdésének módosításával elegendőként írta elő a fellebbezésben annak megjelölését, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül, továbbá annak az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértésnek a megjelölését, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja. Amennyiben tehát a felülbírálati jogkör gyakorlásának feltétele a jogszabálysértés, a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontjában írt tartalmi követelményeknek a fellebbezés akkor felel meg, ha a fellebbezés alapjául szolgáló anyagi vagy eljárási jogszabálysértés egyértelműen beazonosítható (Kúria Fpkf.III.30.196/2023/2.). Az alperes fellebbezésének 4-5. és 7-9. oldalán - tartalmát tekintve [Pp. 110. § (3) bekezdés] - kifejezetten a magánszakértői vélemény aggályosságával, a könyvelési dokumentumok hiányával kapcsolatos indokait fejtette ki. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes a fellebbezésében - korábbi perbeli nyilatkozataival egyezően - következetesen állította a magánszakértői vélemény aggályosságát és a felperesi kárigény bizonyítatlanságára hivatkozott, ezért a jogerős ítélet és a másodfokú bíróság eljárása nem sérti a Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontját.
[32] A felperes alaptalanul állította a Pp. 265. § (1) bekezdésének, 268. §-ának, 300. §-ának és 316. § (1) bekezdésének a megsértését is. Ezen jogszabálysértések megítélése kapcsán abból kellett kiindulni, hogy a felperes a keresetében kártérítési igényt érvényesített. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése - egybe vetve a Pp. 265. § (1) bekezdésével - a felperes bizonyítási érdekébe utalja a jogellenes magatartás, a kár, valamint e tényállási elemek közötti okozati összefüggés bizonyítását. Bármelyik tényállási elem bizonyítatlansága már önmagában a kereset elutasítását eredményezi. A felperes a kárát elmaradt haszonban jelölte meg, amelynek meghatározása a Pp. 300. § (1) bekezdése alapján szakkérdésnek minősült, így e körben a bizonyítás szakértő útján volt lehetséges. A felperes a kár összegszerűségét ennek megfelelően - élve a Pp. által biztosított lehetőséggel - magánszakértő útján kívánta bizonyítani, az elsőfokú bíróság engedélyezte a magánszakértői vélemény beszerzését és csatolását.
[33] A felperes által csatolt magánszakértői vélemény értékelése során a perben eljárt bíróságok hivatalból vizsgálták a Pp. 316. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott aggályossági okok fennállását, a magánszakértői vélemény aggályosságát illetően azonban eltérő következtetésre jutottak. Az elsőfokú bíróság a kiegészített magánszakértői véleményt aggálytalannak találta és azt ítélete alapjául elfogadta, nem adott helyt e körben az alperes könyvelési dokumentumok hiányára alapított kifogásainak, a másodfokú bíróság viszont ezzel ellentétes megállapításra jutott. Ebben a körben a másodfokú bíróság álláspontja és eljárása volt helytálló az alábbiakra tekintettel.
[34] A másodfokú bíróság a magánszakértői vélemény aggályosságát egyrészt azon az alapon látta megállapíthatónak, hogy a felperes által beszerzett magánszakértői vélemény megállapításai az elmaradt haszon összegszerűségének körében a számítások alapjául szolgáló könyvelési adatok hiányában nem voltak sem a bíróság, sem az alperes számára ellenőrizhetőek; másrészt amiatt, mert a magánszakértői vélemény hiányos, mivel nem tartalmaz összehasonlító adatot a felperes 2014. előtti bevételének a felhasználási módjára, valamint arra sem, hogy történt-e osztalék kifizetés, de nem állapítható meg a 2016. évi tőkeinjekcióval járó pluszköltség számításának alapja, módja sem. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag azon az alapon támadta a jogerős ítéletet, hogy a magánszakértői vélemény aggályosságát a könyvelési dokumentumok csatolásának hiánya nem okozhatja, azonban a magánszakértői vélemény hiányos voltára, azaz tartalma alapján a Pp. 316. § (1) bekezdés a) pontjára alapított jogerős ítéleti indokok helytállóságát nem vitatta, így ez - figyelemmel a [27] bekezdésben kifejtettekre - már önmagában kizárta a felülvizsgálati kérelem alaposságát.
[35] A felülvizsgálati kérelem által felvetett jogkérdés tekintetében is helytálló a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a magánszakértői vélemény megállapításainak a jogerős ítéletben kifejtett okból való ellenőrizhetetlensége is annak aggályosságát eredményezi. Ez az ok nem csak az alperes tekintetében, hanem a bíróság tekintetében is fennáll, hiszen az adatok a bíróság számára sem álltak rendelkezésére, azokat a bíróság sem ellenőrizhette. Az üzleti titok megőrzéséhez a felperesnek joga van, igényérvényesítése esetén azonban annak kockázatát, ha erre hivatkozva nem teszi lehetővé annak ellenőrzését, hogy az általa megbízott magánszakértő milyen adatokból dolgozott, ő köteles viselni. Az adatok hiányában ugyanis nem biztosított a magánszakértői vélemény objektivitásának megítélése, amely miatt a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér [Pp. 316. § (2) bekezdés a) pont szerint irányadó Pp. 316. § (1) bekezdés d) pont]. Az adatok hiánya elzárta az alperest is attól, hogy ellenőrizhesse és esetlegesen elfogadhassa a szakvélemény megállapításait, vagy ő maga szerezhessen be szakértői véleményt, amellyel cáfolja a felperesi magánszakértői véleményében foglaltakat, azaz akadályozta a bizonyítási eljárás és ezzel a jogvita - akár egyezséggel történő - lezárását.
[36] A másodfokú bíróságot, amennyiben a szakvélemény aggályosságát észleli, a Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontjában előírt, anyagi pervezetés körébe tartozó, a magánszakértői vélemény aggályosságával kapcsolatos figyelemfelhívási kötelezettség terheli. A másodfokú bíróság ezen kötelezettségének megfelelően a Pp. 237. § (2) bekezdése szerint eljárva nyújtott anyagi pervezetést a feleknek (Gf.40.011/2022/11. jegyzőkönyv 3-4. oldalai) és a tárgyalást elhalasztó végzésében a felperest a magánszakértői vélemény 30 napon belüli kiegészítésére hívta fel azzal, hogy a kiegészítő magánszakértői véleménnyel együtt nyújtsa be a magánszakértői vélemény alapját képező valamennyi könyvelési dokumentumot. Eljárása tehát mindenben megfelelt a felperes által megsértettként állított jogszabályi előírásoknak.
[37] A felperes a 11. számú végzésben megszabott határidőt elmulasztotta, a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmét a másodfokú bíróság Gf.40.011/2022/18. számú végzésével elutasította, azt a Debreceni Ítélőtábla a Gpkf.III.30.007/2023/2. számú végzéssel helybenhagyta. A másodfokú bíróság erre tekintettel helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes határidőn túli perbeli cselekménye a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján hatálytalan, ugyanis a Pp. - szemben az 1952. évi Pp.-vel - a határidő elmulasztásának jogkövetkezményét a bírói és a törvényi határidő esetében egységesen, az elkésetten teljesített perbeli cselekmény hatálytalanságában határozza meg.
[38] A másodfokú bíróság tehát a szükséges tájékoztatást, felhívást megadta, a magánszakértői vélemény kiegészítését elrendelte, azonban a felperes volt az, aki a bíróság felhívására határidőben nem csatolta a kért bizonyítékokat, így végső soron ezzel önmagát zárta el a kár fennállásának és annak összegszerűségének a bizonyításától. Az aggályos magánszakértői vélemény a Pp. 316. § (3) bekezdése alapján nem vehető figyelembe bizonyítékként, azt a másodfokú bíróság tehát helytállóan zárta ki a bizonyítékok köréből. Szakvélemény hiányában pedig a másodfokú bíróság a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, így keresete a [31] bekezdésben kifejtettek alapján nem alapos.
[39] A jogerős ítéletből kitűnik a kereset elutasításának indoka és az is, hogy a másodfokú bíróság a magánszakértői véleményt miért nem fogadta el, azt miért tekintette aggályosnak, így a másodfokú bíróság a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése szerinti indokolási kötelezettséget sem szegte meg. A Pp. 316. § (1) bekezdés a) és d) pontjának és (2) bekezdése a) pontja felhívásának elmaradása az ítélet hatályon kívül helyezésére - a részletes indokolásra tekintettel - nem adott alapot. A jogerős ítélet tehát nem sérti a Pp. 383. § (2) bekezdését sem.
[40] A Kúria a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályi rendelkezéseknek.
(Kúria Gfv.V.30.208/2023/4.)