adozona.hu
BH 2024.1.15
BH 2024.1.15
Pénzügyi intézménnyel szemben folyamatban levő felszámolási eljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételének nem feltétele a költségátalány megfizetése [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (7), (7a), (8) bek.; 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 52. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A pénzügyi intézményként működő adós 2021. december 21-i kezdő időponttal került felszámolás alá. A hitelező 2022. február 21-én jelentette be követelését a felszámolónál, amelyben 1 704 268 forint hitelezői igénye nyilvántartásba vételét kérte.
[2] A felszámoló 2022. április 8-án felhívta a hitelezőt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (7a) bekezdésében írtak szerint a költségátalány megfizetésére.
[3] A hitelező 202...
BH 2024.1.15 Pénzügyi intézménnyel szemben folyamatban levő felszámolási eljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételének nem feltétele a költségátalány megfizetése [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (7), (7a), (8) bek.; 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 52. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A pénzügyi intézményként működő adós 2021. december 21-i kezdő időponttal került felszámolás alá. A hitelező 2022. február 21-én jelentette be követelését a felszámolónál, amelyben 1 704 268 forint hitelezői igénye nyilvántartásba vételét kérte.[2] A felszámoló 2022. április 8-án felhívta a hitelezőt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (7a) bekezdésében írtak szerint a költségátalány megfizetésére.
[3] A hitelező 2022. április 11-én a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 52. § (3) bekezdésére hivatkozással vitatta, hogy a hitelezői igénye nyilvántartásba vételének feltétele a költségátalány megfizetése. A felszámoló 2022. május 4-én közölt ezzel ellentétes álláspontjára tekintettel 2022. május 4-én megfizette a költségátalányt.
[4] A felszámoló erre figyelemmel a hitelező követelését 1 704 268 forint tőke és 8 521 forint felszámolói költségátalány összegben a Hpt. 55. § (3) bekezdése alapján irányadó 60 napon túl bejelentett, elismert követelésként vette nyilvántartásba és a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontja szerint sorolta be.
A hitelező kifogása és a felszámoló védekezése
[5] A hitelező (a továbbiakban: kifogást tevő) kifogásában kérte a felszámoló intézkedésének a megsemmisítését, mert a hitelezői igényét határidőn túl bejelentett követelésként vette nyilvántartásba és kérte a felszámoló kötelezését követelése határidőn belül bejelentett hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételére, azzal, hogy a Cstv. 46. § (7a)-(7c) bekezdése és a Hpt. 52. § (3) bekezdése, az 55. § (3) bekezdése együttes értelmezése alapján nem terhelte költségátalány fizetési kötelezettség.[6] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 1 704 268 forint és 8 521 forint felszámolói költségátalány összegű hitelezői igényét 60 napon belüli elismert követelésként vegye nyilvántartásba és igazolja vissza.[8] Az elsőfokú bíróság végzésének az indokolásában ismertette a Hpt. 52. § (3) bekezdését, az 55. § (3) bekezdését, a Cstv. 46. § (7) bekezdését és a Cstv. 2021. július 1-jétől hatályos 46. § (7a) bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a Hpt. 55. § (3) bekezdésében rögzített 60 napos bejelentési határidő nincs összhangban a Cstv. 46. § (7a) bekezdésében szereplő 40 napos, a költségátalány befizetésére rendelkezésre álló határidővel, a Hpt. 52. § (3) bekezdésének tartalma nem módosult a költségátalány bevezetésével. Rögzítette, hogy a hitelező a követelését 60 napon belül bejelentette, a felszámoló 2022. március 31-i felhívását követően a 2022. április 11-i levelében a törvényi rendelkezések értelmezésével érvelt. A felszámoló álláspontjának a megismerése után pedig 2022. május 4-én megfizette a költségátalányt. Ez alapján az elsőfokú bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 110. § (3) bekezdése, a 153. § (3) bekezdése alkalmazásával arra következtetett, hogy a hitelező nyilatkozata igazolási kérelemként alapos, a költségátalány befizetésére rendelkezésre álló határidő elmulasztása kimentettnek minősül.
[9] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kifogást elutasította.
[10] A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a kifogást tevő nyilatkozatait igazolási kérelemként. A kifogást tevőnek ugyanis a felszámolóhoz intézett levelei tartalma alapján nem állt szándékában a Cstv. 46. § (7a) bekezdésében meghatározott költségátalány megfizetése. Emellett ismert volt előtte a követelés nyilvántartásba vételének feltételét jelentő fizetési kötelezettség, a felszámoló felhívásából és az elsőfokú bíróság 11. számú végzéséből is. Mindebből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a hitelező a költségátalány teljesítését nem vétlenül mulasztotta el. Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a kifogást tevő nyilatkozatait a költségátalány határidőn túli megfizetésének kimentésére irányuló igazolási kérelemnek és tekintette a hitelezői igénybejelentést határidőben, 60 napon belül teljesítettnek.
[11] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a fellebbezési kérelem alapján nem kellett állást foglalnia a Cstv. 46. § (7a) bekezdésének a helyes értelmezéséről. Az elsőfokú bíróság a kifogást tevő által nem támadott végzésében egyértelműen állást foglalt ebben a jogkérdésben. Eszerint a Cstv. 46. § (7a) bekezdése a követelések [kivéve az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket] nyilvántartásba vételének feltételeként írja elő a jogszabályban meghatározott mértékű költségátalány felszámolónak történő megfizetését. A felszámoló nem veheti nyilvántartásba mindaddig a hitelező által bejelentett követelést, amíg a hitelező nem teljesíti ezt a fizetési kötelezettségét. Mivel a teljes igénybejelentésre a felszámolás elrendelésének közzétételét követő 60 napon túl került sor, a felszámoló jogszerűen vette nyilvántartásba 60 napon túli követelésként.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[12] A kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.[13] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Cstv. 46. § (7a) bekezdésébe, a Hpt. 52. § (3) bekezdésébe, az 55. § (3) bekezdésébe, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (2) bekezdésébe és az Alaptörvény 28. cikkébe, a másodlagos kérelme tekintetében pedig a Pp. 110. § (3) bekezdésébe és a 153. § (3) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[14] Állította, hogy a Cstv. 46. § (7a) bekezdése - a nyelvtani, logikai értelmezésen túl a jogalkotó céljának megfelelő értelmezés alapján - nem alkalmazható a pénzügyi intézmények felszámolási eljárásában, ezért a költségátalány késedelmes megfizetése miatt a hitelezői igény bejelentése nem határidőn túl történt. Ismertette a regisztrációs díj szabályozását, és az amellett bevezetett költségátalány rendeltetését. Arra az esetre, ha a normakollízió bírói úton nem oldható fel, kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[15] Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős végzés az igazolási kérelem elbírálása körében nem felel meg a tartalom szerinti és a méltányos elbírálás elvének.
[16] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult, annak helyes indokai alapján. A felülvizsgálati kérelem alapossága esetén kérte a Cstv. 51. § (3a) bekezdésének alkalmazását.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt okból vizsgálta, és az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.[18] A Kúria leszögezi - a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázása körében -, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően nem kizárólag a kifogás érdemi eldöntésére tartozik az igazolási kérelem elbírálása. Annak másodfokú felülbírálata ugyanis nem nélkülözheti a Cstv. költségátalányt szabályozó 46. § (7a) bekezdésének az értelmezését.
[19] Az igazolási kérelem jogi természetéből és elbírálásának rendjéből következően - a mulasztás kimentésére intézményesített igazolási kérelem evidens feltételeként - elsőként magát a mulasztást kell azonosítani. A jelen ügyben azt, hogy a kifogást tevőt terhelte-e a költségátalány fizetési kötelezettség a bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételéhez és azzal kapcsolatban van-e mulasztása.
[20] A Kúria rögzíti, hogy a másodfokú bíróság bár azt szögezte le határozatának indokolásában, hogy nem kellett érdemben állást foglalnia arról, hogy a pénzügyi intézmények felszámolási eljárásában a hitelezői igények nyilvántartásba vételének feltétele-e a költségátalány megfizetése, egyetértőleg idézte az elsőfokú végzésben e körben megfogalmazottakat, vagyis valójában érdemben is döntött ebben a kérdésben. A felülvizsgálati kérelem pedig a jogerős végzésnek ezt a megállapítását is támadta.
[21] Mindezekből következően a felülvizsgálati kérelem megalapozottságáról a Kúriának ugyancsak a költségátalányra vonatkozó szabályozás értelmezésével kellett állást foglalnia, mégpedig az Alaptörvény 28. cikkének az iránymutatása szerint.
[22] Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok feladatává teszi, hogy a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. Mindehhez, a jogszabályok céljának megállapításához pedig maga az Alaptörvény mutat egyúttal a jogszabály preambulumára, a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolására.
[23] A kényszertörlési eljárásra és a felszámolási eljárásra vonatkozó és kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXX. törvény 3. §-a egészítette ki a Cstv.-t 2021. július 1-jével a 46. § (7a) bekezdésével. A jogalkotót ebben a körben az a megfontolás vezette, hogy a vagyonvisszaszerzés-vagyonkutatás költségeinek fedezete céljából a regisztrációs díj mellett írjon elő a hitelezők számára a bejelentett követeléseik meghatározott százalékában, ugyanakkor limitált mértékben további fizetési kötelezettséget, amelyből keletkező befizetéseket a felszámoló a vagyonkutatás-vagyonvisszaszerzés költségeinek kiegyenlítésére - tételes elszámolás mellett - felhasználhatja.
[24] A Cstv. 46. § (7a) bekezdésével elérni kívánt jogalkotói cél a felszámolói díj fedezetére intézményesített regisztrációs díjjal [46. § (7) bekezdés] párhuzamosan - annak logikáját és szabályozási módját egyaránt követve - az, hogy a felszámoló díja mellett biztosított legyen a felszámoló költségeinek fedezete is, a regisztrációs díjhoz hasonló módon, a hitelezők külön fizetési kötelezettségének előírásával. Ennek megfelelőn jelenik meg mindkét vizsgált előírás egyformán, a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltételeként a Cstv. szabályozásában.
[25] A Kúria jogértelmezése szerint a Cstv. 46. § (7) és (7a) bekezdésének az összevetéséből az tűnik ki, hogy a jogalkotó a költségátalány fizetésére kötelezett személyi kört is azonosan kívánta meghatározni a regisztrációs díj fizetésére kötelezett hitelezői körrel: mindkét rendelkezés azonos tartalommal és szövegezéssel, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések, valamint a bűnügyi hitelezői igénybejelentés kivételével a 46. § (5) bekezdésében meghatározott követelések nyilvántartásba vételének feltételeként szabályozza a regisztrációs díj, illetve a költségátalány előírását.
[26] A Cstv. fenti szabályozását specializálják a pénzügyi intézmények felszámolására vonatkozó külön rendelkezések a Hpt.-ben: idetartozik többek között - a hitelezői igények bejelentésére adott határidőn túl - a nyilvántartásba vételi díjra vonatkozó eltérő szabály is a Hpt. 52. § (3) bekezdésében.
[27] A Hpt. ez utóbbi rendelkezésével fenntartotta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról korábban hatályban volt 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 178. § (3) bekezdésével bevezetett rendelkezést, amely kimondta, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló követelések esetében a Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése nem alkalmazható.
[28] A régi Hpt. - és ezzel egyezően a Hpt. is - a pénzügyi intézményekkel szemben folyó felszámolási eljárásokban a hitelezői kör sajátos jellemzői miatt ad kivételszabályt a Cstv. 46. § (7) bekezdésében meghatározott regisztrációs díj megfizetése alól. A pénzügyi intézménnyel szemben fennálló követelések nyilvántartásba vételét a jogalkotó azért emelte ki a regisztrációs díj szabályának hatálya alól, mert döntően betétesekről, magánszemély hitelezőkről van szó, és emiatt indokoltnak tartotta, hogy az ilyen követeléseket külön díjfizetési kötelezettség nélkül érvényesítsék a felszámolási eljárásokban.
[29] A Kúria kiemeli, hogy a Cstv.-t 1997. augusztus 6-ával módosító, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi XXVII. törvény - indokolásából kitűnően - azzal a megfontolással intézményesítette a felszámolási eljárásokban a regisztrációs díjat a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltételeként, hogy figyelemmel volt egyúttal a hitelezők rendelkezésére álló további - a Cstv.-ben ekkor elismert - lehetőségre, a behajthatatlansági nyilatkozat kiadására.
[30] A behajthatatlansági nyilatkozat, amelyet az 1997. évi módosítás idején a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontja, a hatályos szabályozói környezetben pedig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. c) pontja definiál, egyedül gazdálkodó szervezetek esetén értelmezhető: végső rendeltetése - a valós értéken való értékelés számviteli elvén keresztül - a társasági adó alapjának csökkentése.
[31] Az 1997. évi XXVII. törvény indokolása szerint a jogalkotó a két intézményt, a regisztrációs díjat és a behajthatatlansági nyilatkozatot arra figyelemmel is értékelte és szabályozta ennek megfelelően, hogy az adós hitelezői közül vannak, akik nem kívánják követelésüket a felszámolás során érvényesíteni, vagyis nem kívánják a nyilvántartásba vételi díjat befizetni. Számukra tette lehetővé a Cstv. 1997. augusztus 6-i módosítása, hogy kérjék a felszámolótól a bejelentett és a felszámoló által elismert követelésükkel kapcsolatban a társasági adó alapjának csökkentéséhez szükséges nyilatkozat kiadását. A jogosultak ebben az esetben a hitelezői követelésüket nem a nyilvántartásba vétel céljából, hanem annak érdekében jelentik be a felszámolónak, hogy megkapják a behajthatatlansági nyilatkozatot.
[32] Mindebből következik, hogy a hitelezői követelések nyilvántartásba vételének feltételéül szabott regisztrációs díj és a hitelezői igények nyilvántartásba vételéhez megkövetelt költségátalány nem szakítható el a behajthatatlansági nyilatkozat intézményétől.
[33] A behajthatatlansági nyilatkozat ismertetett rendeltetéséből és a regisztrációs díjjal fennálló összefüggéséből pedig az következik, hogy a regisztrációs díj jogintézményének bevezetésekor a jogalkotó abból az előfeltevésből indult ki, hogy a felszámolási eljárásokban a hitelezők általában gazdálkodó szervezetek, hiszen természetes személyek esetében a behajthatatlansági nyilatkozat igénylésének nincs gazdasági értelme.
[34] A felszámolás alá került pénzügyi intézménnyel szemben jellemzően fellépő, a régi Hpt. és a Hpt. szabályozásával modellezett - betétesekből, természetes személyekből álló - hitelezői kör számára tehát a Cstv. 46. § (7) és (8) bekezdéséből kitűnő alternatívának nincs gyakorlati jelentősége. A régi Hpt. és a Hpt. rendelkezései ezért emelték ki ezt a hitelezői kört a Cstv. 46. § (7) bekezdésének hatálya alól.
[35] A Kúria jogértelmezése szerint a Cstv. 46. § (7), (7a) és (8) bekezdésének, valamint a Hpt. 52. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből, a Hpt. 52. § (3) bekezdése mögött meghúzódó jogalkotói szándékból, a szabály céljából, gazdasági rendeltetéséből mindezekre figyelemmel az következik, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló követelések esetében nem csak a Cstv. 46. § (7) bekezdése, de a Cstv. 46. § (7a) bekezdése sem alkalmazható a felszámolási eljárásokban. [Mindezt a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvénnyel módosított Hpt. 2023. június 24-től hatályos 52. § (3) bekezdése már ki is mondja.] A Hpt. 52. § (3) bekezdésének szoros nyelvtani értelmezésével szemben ugyanis a rendszertani és a teleologikus jogértelmezés erre a következtetésre vezet, az Alaptörvény 28. cikke pedig ez utóbbi normaértelmezési mód elsődlegességét írja elő.
[36] A kifogást tevő hitelezőt tehát nem terhelte a hitelezői igénye nyilvántartásba vételéhez a költségátalány megfizetése; bejelentett követelése határidőn belülinek minősült.
[37] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság kifogásnak helyt adó végzését - eltérő indokolással - helybenhagyta.
[38] A Kúria a felszámoló kérelmére a Cstv. 51. § (3a) bekezdése értelmében engedélyezte, hogy a felszámoló az őt terhelő és a kifogást előterjesztő hitelező részére megfizetett eljárási költséget az adós vagyonából felvegye és azt felszámolási költségként elszámolja. Az adott ügyben ugyanis nem volt megállapítható, hogy a felszámoló ne az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal járt el.
(Kúria Gfv.III.30.530/2022/4.)