adozona.hu
ÍH 2023.159
ÍH 2023.159
A MÉRLEGELÉSI TEVÉKENYSÉG ALAPJÁN HOZOTT ÉS AZ INDOKOLÁS VAGY IGAZOLÁS NÉLKÜLI AZONNALI JOGVÉDELEM IRÁNTI KÉRELEMRE HOZOTT DÖNTÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG Az azonnali jogvédelem körében indokolást tartalmazó kérelem esetén a bíróságnak mindenkor egyedileg, a kérelmező által előadott indokok és csatolt bizonyítékok vizsgálata útján kell állást foglalnia arról, hogy a kérelemben felsorakoztatott indokok és az azok alátámasztására csatolt okiratok alkalmasak-e a kérelmet megalapozó tények valószínűsítésére. [2017. év
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amellyel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 55.143.000 forint adókülönbözetet állapított meg, mely összegből 53.586.000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 1.557.000 forint adóhiánynak minősült, az adókülönbözet összege után adóbírságot szabott ki, illetve az adóhiány összege után késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes az alperesi határozat ellen benyújtott keresetlevelében azonnali jogvédelem keretében a halaszt...
ÍH 2023.159 A MÉRLEGELÉSI TEVÉKENYSÉG ALAPJÁN HOZOTT ÉS AZ INDOKOLÁS VAGY IGAZOLÁS NÉLKÜLI AZONNALI JOGVÉDELEM IRÁNTI KÉRELEMRE HOZOTT DÖNTÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG
Az azonnali jogvédelem körében indokolást tartalmazó kérelem esetén a bíróságnak mindenkor egyedileg, a kérelmező által előadott indokok és csatolt bizonyítékok vizsgálata útján kell állást foglalnia arról, hogy a kérelemben felsorakoztatott indokok és az azok alátámasztására csatolt okiratok alkalmasak-e a kérelmet megalapozó tények valószínűsítésére. [2017. évi I. törvény (Kp.) 50. § (4) bekezdés, 51. § (3) bekezdés]
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amellyel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 55.143.000 forint adókülönbözetet állapított meg, mely összegből 53.586.000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 1.557.000 forint adóhiánynak minősült, az adókülönbözet összege után adóbírságot szabott ki, illetve az adóhiány összege után késedelmi pótlékot számított fel.A felperes az alperesi határozat ellen benyújtott keresetlevelében azonnali jogvédelem keretében a halasztó hatály elrendelését kérte. Kérelmében előadta, hogy a visszaigényelt általános forgalmi adó összeg szolgált volna azon alapanyag beszerzések forrásául, amely a beszerzett eszköz használatát nagyobb volumenben lehetővé tette volna, ennek hiányában a termelő tevékenysége egészen minimális. Beszerzései minimális eredményességgel és jelentős kötelezettség fennmaradásával jártak, jelenleg elbírálás alatt van egy új pályázata, ami komplexebb működésre teszi alkalmasabbá. Az alperesi kötelezettség teljesítése csak a működéséhez nélkülözhetetlen eszközeinek értékesítéséből lenne lehetséges, ami a pályázat miatt elidegenítési tilalom alatt is áll. Hangsúlyozta a végrehajtásnak a jogsértéssel arányban nem álló, reálisan bekövetkezhető, a munkavállalók elbocsátásával járó következményeit, illetve gazdálkodása ellehetetlenülését. Kérelmének alátámasztására bankszámlakivonatot, eredménykimutatást és mérleget, továbbá tárgyi eszköz kimutatást csatolt.
Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 50. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés a) pontjára, (4) bekezdésére, valamint az 51. § (1) és (3) bekezdéseire figyelemmel elutasította. Rögzítette, hogy a kérelmezőnek mindenre kiterjedően fel kell tárnia az aktuális gazdasági helyzetét. Ok-okozati összefüggések bemutatása és igazolása révén kell valószínűsítenie, hogy a jelzett nehézségek, a működés esetleges ellehetetlenülése kifejezetten az alperesi kötelezés teljesítésének közvetlen következményei. Megállapította, hogy az előadottak, illetve a becsatolt dokumentumok nem alkalmasak a pénzügyi ellehetetlenülés alperesi határozat végrehajtása miatti ok-okozati összefüggéseinek alátámasztására, a bíróságnak ugyanis nem feladata, hogy a kérelem megalapozásához szükséges tényeket kinyerje a csatolt dokumentumok adataiból, és a hátrány mibenlétét anélkül elemezze. A felperes a kérelmében mindössze azzal érvelt, hogy az általa vitatott áfa összege szolgált volna alapanyag beszerzések forrásául, melynek hiányában a termelő tevékenysége egészen minimális, ezen túl azonban nem fejtette ki számszakilag részletesen, hogy a megállapított fizetési kötelezettség teljesítése a vagyoni, jövedelmi, pénzügyi helyzetében milyen konkrét változást idézne elő. A rendelkezésre bocsátott előző évi mérleg adatai alapján megállapítható, hogy a felperes jelentős összegű kötelezettségekkel is rendelkezik, azonban annak részletes bemutatása nélkül nem állapítható meg, hogy ezen kötelezettségek miből tevődnek össze, azoknak milyen az esedékessége, azok miként hatnak ki az aktuális gazdasági tevékenységre. Emellett a felperes nem mutatta be az időszerű gazdasági-pénzügyi helyzetét, a keresetlevél benyújtásának időpontjára vonatkozó aktuális főkönyvi kivonatát, időszaki mérlegét és eredménykimutatását nem csatolta. A csatolt iratok vizsgálata során az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alapján nem állapítható meg, hogy az alperesi kötelezés a felperes számára a későbbiekben helyre nem állítható károsodással járna, ezért az azonnali jogvédelem súlyosabb hátrányt okozna, mint amilyennel az azonnali jogvédelem biztosítása járna a végrehajtáshoz fűződő közérdekre nézve.
A felperes a fellebbezésében a Kp. 50. § (4) és 51. § (3) bekezdései megjelölésével az elsőfokú végzés megváltoztatását és a halasztó hatály elrendelését kérte. Kérelmében a már hivatkozott érvek fenntartásával kifejtette, hogy a veszélyhelyzet okozta bizonytalan gazdasági környezetben az alperesi kötelezettség megfizetése ellehetetlenítené működését, így a határozatban foglalt fizetési kötelezettség hátrányosan érintené, ezért az alperesi kötelezés számára súlyosabb károsodással járna, mint amit a határozat végrehajtásának felfüggesztése eredményezne a végrehajtáshoz fűződő közérdekre. A termelő tevékenysége minimális, ennek következtében a 2022. év vonatkozásában az adatszolgáltatása is minimális lenne, a becsatolt iratokból pedig látszik, hogy nem rendelkezik az alperesi határozatban szereplő összeggel, és meglévő eszközei, készlete is kötelezettséggel terheltek, tárgyi eszközeinek értékesítése a további működését ellehetetlenítené, esetleges pernyertessége esetén sem tudná folytatni a gazdálkodását, ez pedig munkavállalói elbocsátásával járna.
Az alperes észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés keretei között vizsgálta felül.
Alapvetésként rögzíti a másodfokú bíróság, hogy az azonnali jogvédelem iránti kérelem egyoldalú kérelem, amelynek indokolása és igazolása a kérelmező joga és kötelezettsége. A Kp. a halasztó hatály elrendelésének érdemi vizsgálatát (a mérlegelést) az indokolási és valószínűsítési kötelezettség teljesítéséhez köti. Szabályozási különbség van tehát a mérlegelési tevékenység alapján hozott és az indokolás vagy igazolás nélkül álló azonnali jogvédelem iránti kérelemre hozott döntés között.
A Kp. 52. § szerinti halasztó hatály elrendelése - a törvényi tényállás megfogalmazása szerint - diszkrecionális jogkörben hozott döntés. Amennyiben a bíróság elutasító döntése mérlegelés eredménye, annak jogszerűségét - a mérlegelés jogintézménye jellegénél fogva - a mérlegelés helyessége és nem maga a döntés biztosítja. Az e jogkörben hozott döntés akkor minősül jogszabálysértőnek, ha az elsőfokú bíróság helytelenül mérlegel: mérlegelési tevékenysége során nem, vagy nem veszi teljeskörűen figyelembe a kérelmi indokokat és az annak alátámasztásaként csatolt okiratokat, a mérlegelés okszerűtlen, ellentmondó. A megfelelő mérlegeléssel hozott elsőfokú végzés a másodfokú bíróság által nem felülmérlegelhető [Kúria Kpkf.VI.39.479/2020/3.].
A másodfokú bíróságnak ezért - a fellebbezés alapján - elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság döntése a mérlegelés eredménye, avagy a mérlegelési tevékenység akadályára alapított, azon indokkal, hogy a felperes a kérelmében foglaltak alátámasztására okiratokat nem csatolt, így az nem éri el a Kp. 50. § (4) bekezdése szerinti kötelezettség szintjét.
Ennek megítélése során figyelembe vette, hogy az elsőfokú bíróság feltárta a valószínűsítés körében irányadó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az ügyek egyedi jellemzőinek nagyfokú változatossága okán nem határozható meg egységes zsinórmértékként a kérelem indokoltságának olyan szintje, amely alatt az kellően meg nem indokoltnak és így érdemi elbírálásra alkalmatlannak minősül. Az indokolást tartalmazó kérelem esetén ezért a bíróságnak - így az elsőfokú bíróságnak is - mindenkor egyedileg, a kérelmező által előadott indokok és csatolt bizonyítékok vizsgálata útján kell állást foglalnia arról, hogy a kérelemben felsorakoztatott indokok és azok alátámasztására csatolt okiratok alkalmasak-e a kérelmet megalapozó tények valószínűsítésére, azokra alapítottan a Kp. 51. § (3) bekezdése szerinti mérlegelés eredményeként a kérelem teljesíthető-e.
Jelen esetben a felperes - egy kérelmi indoka vonatkozásában - eleget tett a Kp. 50. § (4) bekezdése által előírt kötelezettségének, a további indokai tekintetében pedig ezt elmulasztotta. Ezen kettősségnek megfelelően az elsőfokú bíróság a felperes által előadott indokok és az ahhoz csatolt igazolások mentén vizsgálta a társaság likviditási és vagyoni helyzetét. Helyesen elemezte az előadottakat és az ahhoz mellékelt dokumentumokat, és a csatolt okiratok alapján rendelkezésre álló információkat figyelembe vette. Értékelte a felperes 2021. évi mérlegének adatait, végzésének indokolásában pedig azokat a tényezőket emelte ki, amelyeknek a kérelem elbírálása szempontjából súlyozott jelentőséget tulajdonított. Döntésében mérlegelte az azonnali jogvédelem elmaradása esetére a felperes által hivatkozott hátrányokat, amely az alapanyag-beszerzésekre, a gazdasági működésére fordítható összeg elmaradásában, tehát likviditási nehézségeiben jelenik meg. Helyesen mutatott rá arra, hogy csak azon indokokat tudta mérlegelni, amelyek körében a felperes valószínűsített.
A további kérelmi indokok (társaság működésének esetleges ellehetetlenülése, illetve ennek következményeként munkavállalóinak elbocsátása) mérlegelésbe vonását akadályozta az, hogy a felperes a Kp. 40. § (4) bekezdésében meghatározott valószínűsítési és igazolási kötelezettségének nem tett eleget, mivel nem tárta fel teljeskörűen a vagyoni helyzetét, követeléseivel kapcsolatban nem mutatta be részletesen, hogy azok pontosan hogyan hatnak ki a felperes gazdasági tevékenységére. Rögzítette továbbá, hogy nem az időszerű, a keresetlevél időpontjában aktuális adatok kerültek bemutatásra, így a mellékelt iratok nem tükrözik átfogóan a felperesnek az azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésekor fennálló gazdasági helyzetét. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperesnek az alperesi határozat végrehajtásával összefüggésben bekövetkező gazdasági ellehetetlenülését az előadottak és a csatolt iratok nem valószínűsítik.
A felperes által a kérelmében és fellebbezésében előadottak, miszerint a folyamatosan fennálló veszélyhelyzet okozta bizonytalan gazdasági környezet is hatással van a működésére, önmagukban az egyéniesített gazdasági hatások részletezése, pontosítása nélkül nem fogadhatóak el. Kétségtelen, hogy a kialakult helyzet a társadalom és a gazdaság egészére kihat, vitathatatlanul hátrányosan érinti a piaci szereplők tevékenységét is, azonban általános tartalmú hivatkozások alapján az azonnali jogvédelem iránti kérelemnek nem lehet helyt adni [Kúria. Kpkf.VI.37.585/2019/2.]. Mindaddig amíg az erre irányuló utalások és a felperes körülményeiben ennek következtében kialakult állapot közötti ok-okozati összefüggések elemzése elmarad, azok a kérelem értékelése során nem vehetők figyelembe.
Szintén nem vehető figyelembe a felperes fellebbezésben előadott azon érvelése, hogy azon okból nem csatolta a legfrissebb mutatókat, mert a termelő tevékenységének csekély volta miatt az adatszolgáltatás is minimális. Egy társaság gazdasági, pénzügyi helyzetét az aktuális, időszerű gazdasági mutatókkal, számszaki adatokkal lehet jellemezni, függetlenül attól, hogy milyen mennyiségben állnak rendelkezésre adatok.
A fentiekre figyelemmel a felperes fellebbezése nem volt alkalmas az elsőfokú bíróság végzésében foglaltak cáfolatára. Az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a meggyőződésre, hogy a perbeli esetben bemutatott becsatolt bizonyítékokat a Kp. 51. § (3) bekezdésben írtak szerint értékelve, a felperesi oldalon felmerülő gazdasági szempontokat a határozat végrehajtásához, a közterhek megfizetéséhez, ezáltal az állam pénzgazdálkodásának törvényes működéséhez fűződő társadalmi érdekkel ütköztetve a halasztó hatály elrendelésének feltételei nem állnak fenn. Az a körülmény, hogy a végrehajtás kihat a felperes gazdálkodására, továbbá az esetlegesen átmeneti pénzügyi nehézségeket, likviditás-gyengülést okozna, még nem lehet akként értékelni, hogy a felperes érdeke a végrehajtáshoz fűződő közérdek elé helyezhető lenne. Önmagában a likvid pénzeszköz hiánya nem alapozza meg az azonnali jogvédelem biztosítását [Kúria Kpkf.V.39.680/2020/2]. Azt pedig a felperes a kérelemhez mellékelt igazoló okiratokkal nem valószínűsítette, hogy a halasztó hatály elrendelése hiányában a mindennapi működése oly mértékben megrendülne, amely végső soron tevékenysége ellehetetlenüléséhez vezetne.
Mindezek alapján a felperes fellebbezésében előadott érvei nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság végzése jogszerűségének megdöntésére, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.750.561/2022/3.)