adozona.hu
ÍH 2023.148
ÍH 2023.148
VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS, HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS A vagyonrendezési eljárásban a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező jelentheti be hitelezői igényét. A vagyonrendezési eljárás nem ad lehetőséget a félnek a felszámolási eljárásban elkövetett mulasztása orvoslása. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 119. §, 124. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az U. Kft. "f.a." cég 2017. december 1. napjától felszámolás alatt állt, a törvényszék végzésével rendelte el egyszerűsített felszámolási eljárás keretében való megszüntetését, a végzés 2018. október 18. napján emelkedett jogerőre. A felszámolási eljárásban az adó- és vámhivatal, valamint az E. Zrt. jelentett be hitelezői igényt.
A felszámolás alatt álló gazdasági társaság tulajdonjoga a K. belterület .../6 hrsz. alatt felvett ingatla...
ÍH 2023.148 VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS, HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS
A vagyonrendezési eljárásban a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező jelentheti be hitelezői igényét. A vagyonrendezési eljárás nem ad lehetőséget a félnek a felszámolási eljárásban elkövetett mulasztása orvoslása. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 119. §, 124. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az U. Kft. "f.a." cég 2017. december 1. napjától felszámolás alatt állt, a törvényszék végzésével rendelte el egyszerűsített felszámolási eljárás keretében való megszüntetését, a végzés 2018. október 18. napján emelkedett jogerőre. A felszámolási eljárásban az adó- és vámhivatal, valamint az E. Zrt. jelentett be hitelezői igényt.A felszámolás alatt álló gazdasági társaság tulajdonjoga a K. belterület .../6 hrsz. alatt felvett ingatlanra 30…/3/2017/2016.06.30 számon, míg a K. belterület .../7 hrsz. alatt felvett ingatlanra 30…/2/2017/2016.06.30 számon került bejegyzésre, az ingatlanok a felszámolási eljárásban nem voltak ismertek.
Az elsőfokú bíróság 2020. július 31. napján végzésével rendelte el a vagyonrendezési eljárás lefolytatását a két ingatlan vonatkozásában. A vagyonrendező 2022. október 26. napján nyújtotta be a bírósághoz a vagyonfelosztási javaslatot azzal, hogy az ingatlanokat pályázat útján értékesítette, az eljárás során a B. Kft. - a felszámolási eljárásban eljárt felszámoló - jelentett be a felszámolási eljárásban érvényesített felszámolói díj összegének megfelelő hitelezői igényt.
Ezt követően az ingatlanokon bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező P. Kft. által benyújtott, az eljárás szabálytalansága elleni kifogásnak az elsőfokú bíróság helyt adott, és mivel a jelzálogjogosult külön értesítése a vagyonrendezési eljárás elrendeléséről adminisztrációs hiba folytán elmaradt, intézkedett ennek pótlásáról. Ezután a jelzálogjogosult hitelezői igényt jelentett be a vagyonrendezési eljárásban arra hivatkozva, hogy a követelést többszöri engedményezés során a S. Zrt-től szerezte meg. A vagyonrendező a jelzálogjogosult részére 2023. január 24. napján kézbesített hiánypótlási felhívást adott ki, amelyben kérte az engedményezés megtörténtének igazolását, a követelés fennálltára vonatkozó kimutatást, egyúttal tájékoztatta a jelzálogjogosultat, hogy a felszámolási eljárásban nem került sor hitelezői igény bejelentésre a követelés vonatkozásában.
A felhívásra a jelzálogjogosult közölte, hogy sem ő, sem jogelődje a felszámolási eljárásról nem tudott, illetve amikor tudomást szerzett követelése fennálltáról, a felszámolási eljárás már befejeződött. 2023. március 6. napján a vagyonrendező tájékoztatta a jelzálogjogosultat, hogy a korábbi hiányosságok pótlása elmaradása miatt, illetve a felszámolási eljárásban történt hitelezői igénybejelentés hiányában a hitelezői igényt nem veszi nyilvántartásba.
A jelzálogjogosult 2023. március 21. napján kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 121.§ (5) bekezdése szerint. Előadta, hogy az általa érvényesíteni kívánt követelés eredeti jogosultja a S. Zrt., a követelésnek a törölt cég nem volt kötelezettje, és az ingatlanokat már a kötelezett magánszemélyekkel szembeni végrehajtási eljárás tartama alatt, végrehajtási joggal terhelten szerezte meg. E jogügyletről a S. Zrt. nem tudott, ezért a felszámolási eljárásban sem vett részt hitelezőként. Ezután szerezte meg többszöri engedményezést követően a jelzálogjogosult a követelést, amelynek kielégítését az ingatlanokból jogszerűen keresheti.
A vagyonrendező eljárása jogszabálysértő volt egyrészt amiatt, mert figyelmen kívül hagyta a jelzálogjogosult jogi képviselője képviseleti jogát a kézbesítés során, amely képviseleti joga fennálltát a bíróság előtt igazolta. Kifogásolta azt is, hogy a hitelezői igénybejelentés elutasítását követően a vagyonrendező rövid úton további információkat kért, továbbá a hitelezői igénybejelentés nyilvántartásba vételének elmaradását. Véleménye szerint az elutasítás indokolatlan volt, mivel a felszámolási eljárás befejezését megelőzően nem volt tudomása a jogelődje követelésének fennálltáról, így menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy igényét érvényesítse. Hivatkozott arra is, hogy a felszámolási eljárásban egyetlen hitelező sem jelentett be hitelezői igényt, a vagyonrendezési eljárásban mégis sor került hitelező nyilvántartásba vételére.
A vagyonrendező kifogásra tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a bíróság előtt csatolt ügyvédi meghatalmazás nem volt a birtokában. A jelzálogjogosult nem igazolta az engedményezés megtörténtét, sem ő, sem állítólagos jogelődje a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be. Észrevételezte, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultként a tulajdonjog változásról a S. Zrt-nek értesülnie kellett.
A jelzálogjogosult az észrevételre kifejtette, hogy a vagyonrendező nem bizonyította okirattal, hogy jogelődje a tulajdonjog átruházásról értesült volna, igénybejelentésére pedig azért utóbb került sor, mert értesítése jelzálogjogosultként korábban elmaradt. Utalt arra, hogy az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a P. Kft. kifogását elutasította.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 121.§ (5) bekezdése, 124.§ (1) és (2) bekezdései, valamint a bűnügyi vagyoni igényekkel összefüggő egyes eljárások, valamint a vagyonrendezési eljárás eltérő szabályairól szóló 640/2021. (XI. 25.) Kormányrendelet 12.§ (1) és (2) bekezdései és 13.§-a alapján kifejtette, hogy a jelzálogjogosult az eljárás szabálytalansága elleni kifogását 2022. november 16. napján nyújtotta be, amelyhez jogi képviselő részére szóló ügyvédi meghatalmazást csatolt a törvényszék előtti eljárásra vonatkozóan, amely egyéb hatóságok előtti képviseletre is feljogosított az üggyel kapcsolatban. Megállapította, hogy helytállóan hivatkozott arra a jelzálogjogosult, hogy az ekként igazolt képviseleti jogosultságot a vagyonrendező előtti eljárásban is figyelembe kell venni, ennek részbeni elmaradása ugyanakkor nem alapozta meg a kifogásolt vagyonrendezői intézkedés megsemmisítését, mivel abból a jelzálogjogosultra nézve hátrány nem keletkezett.
A hitelezői igénybejelentés érdemi elutasítását illetően megállapította, hogy helyesen vette figyelembe a vagyonrendező, hogy csak a felszámolási eljárásban hitelezői igényt bejelentő hitelező, illetve annak jogutódja jelentheti be hitelezői igényét a vagyonrendezési eljárásban. A felszámolási eljárásban történt hitelezői igénybejelentés, azonban a hitelezők között sem a jelzálogjogosult, sem annak jogelődje nem szerepelt, ezért nem volt lehetőség a jelzálogjogosult hitelezői igénye nyilvántartásba vételére függetlenül attól, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igénybejelentés mely okból maradt el. Megállapította, hogy ezzel kapcsolatban igazolási kérelem benyújtásának a felszámolási eljárás befejeződése miatt nem lehet helye. Az, hogy a vagyonrendező a hitelezői igény nyilvántartásba vétele elutasítása után rövid úton felvette a kapcsolatot a hitelezői igény bejelentőjével, önmagában nem jogszabálysértő, ennek konkrét okát a jelzálogjogosult sem jelölte meg.
Megállapította, hogy a vagyonfelosztási javaslat szerint az egyetlen nyilvántartásba vett hitelezői igény a felszámolási eljárásban eljárt felszámoló felszámolói díjára vonatkozik, a felszámoló értelemszerűen nem volt nyilvántartásba vett hitelező, felszámolói díj igénye a felszámolási eljárás befejeződésével keletkezett.
A végzés ellen, annak hatályon kívül helyezése, a kifogásnak történő helyt adás és a vagyonrendezőnek a követelése nyilvántartásba vételére utasítása iránt a kifogást előterjesztő P. Kft. terjesztett elő fellebbezést.
Fellebbezése indokolásában előadta, hogy a vagyonrendező a hitelezői igénye nyilvántartásba vételét azért utasította el, mert jogelődje, a S. Zrt. nem jelentkezett be az adós felszámolási eljárásába. Utalt arra, hogy az előterjesztett kifogásra a vagyonrendező álláspontját annyiban pontosította, hogy az elutasítás tényleges oka, hogy jogelődje önhibájából nem jelentkezett be a felszámolási eljárásba, mivel a tulajdonjogot bejegyző határozatból tudnia kellett arról, hogy igénye van, így a bejelentkezés elmulasztása részére felróható. Az elsőfokú bíróság ettől eltérően arra hivatkozással utasította el kifogását, hogy jogelődje a felszámolási eljárásban mulasztását igazolási kérelemmel nem mentette ki, miután tudomást szerzett arról, hogy igénye van az adóssal szemben. Elsődlegesen ezért arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kérelmen és ellenkérelmen, ezzel megsértette a jelen eljárásban is alkalmazandó Pp. 2.§ (2) bekezdésének előírását.
Másodlagosan arra utalt, hogy az elsőfokú bíróságnak a kérelem és ellenkérelem keretei között arról kellett állást foglalnia, hogy jogelődje vonatkozásában fennáll-e az önhiba, azaz a felszámolási eljárás befejezését megelőzően volt-e olyan helyzetben, hogy az igényét bejelentse. Ennek a vizsgálatát kerülte meg az elsőfokú bíróság azzal, hogy a felszámolási eljárásban elő nem terjesztett igazolási kérelemre utalva utasította el a kifogást. Rámutatott arra is, hogy ezzel az elsőfokú bíróság egyben elismerte, hogy jogelődjét nem terhelte mulasztás, csak az igazolási kérelem elő nem terjesztése miatt. Hivatkozott arra, hogy jogelődjének akkor jutott tudomására a "mulasztása", amikor a felszámolási eljárás már befejeződött, így ezzel kapcsolatosan igazolási kérelmet előterjeszteni nem állt módjában. Az ilyen típusú mulasztások rendezésének helyszíne a vagyonrendezési eljárás, ezért érthetetlen az elsőfokú bíróságnak a végzésben elfoglalt jogi álláspontja. Hivatkozott arra is, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspont helyes lenne, úgy már korábban benyújtott az eljárás szabálytalansága elleni kifogását is el kellett volna utasítania.
A vagyonrendező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta arra utalva, hogy a felszámolási eljárásban sem a S. Zrt., sem a P. Kft. nem jelentett be hitelezői igényt, illetve az engedményezési szerződések bemutatása sem történt meg hiánypótlási felhívás ellenére.
A fellebbezés nem megalapozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapította, hogy a vagyonrendező a kifogásra előterjesztett észrevételében hivatkozott a Ctv. 124.§-ára, arra, hogy amennyiben a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárás előzte meg, a vagyonrendezési eljárásban csak a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező jelentheti be hitelezői igényét, a felszámolási eljárásban ki nem elégített követelése erejéig. Előadta, hogy a felszámolási eljárásban a S. Zrt. mint jogelőd hitelezői igényt nem érvényesített, a P. Kft. pedig nem igazolta a S. Zrt. és a H. Zrt. közötti, illetve a H. Zrt. és a P. Kft közötti engedményezéseket.
Az elsőfokú bíróság kifogást elutasító végzését a Ctv. 124.§-ára alapította, így döntése nem terjeszkedett túl az ellenkérelmen.
Tévesen hivatkozott fellebbezésében a kifogást előterjesztő fél arra is, hogy a vagyonrendezési eljárás célja a felszámolási eljárásban bekövetkezett mulasztások orvoslása.
A Ctv. 119.§ (1) bekezdés első mondata szerint vagyonrendezési eljárást kell - kérelemre vagy hivatalból - lefolytatni, ha a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.
A vagyonrendezési eljárás célja nem a felszámolási eljárásban bekövetkezett mulasztások orvoslása. A törvény kifejezetten a cég tulajdonában álló vagyontárgy előkerülése esetében ad lehetőséget erre az eljárásra, a szabályozás célja az, hogy a ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban immár félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdonjogi helyzetét rendezze a bíróság segítségével (Ctv. 119. §-ához fűzött indokolás).
A Ctv. 124. § (1) bekezdése szerint, ha a cég törlésére felszámolási eljárásban került sor, a 120-123. §-ban foglalt rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A (2) bekezdés értelmében a vagyonrendezési eljárásban csak a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelező jelentheti be hitelezői igényét, a felszámolási eljárásban ki nem elégített követelése erejéig. A bejelentéshez a hitelező köteles csatolni az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a bejelentett hitelezői igény a felszámolási eljárásban vagy azt követően a nyilatkozat megtételének időpontjáig nem térült meg.
A Ctv. 124. §-ának hatályos szövegét megállapító 2021. évi CXXXIV. törvény 40. §-ához fűzött indokolás szerint felszámolási eljárást követő vagyonrendezési eljárásban csak azok a személyek jelenthetnek be hitelezői követelést, akik a korábbi felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelezők voltak. Követelésük nem haladhatja meg a felszámolási eljárásban meg nem térült követelést. Ebben az esetben tehát új hitelező, vagy újabb hitelezői igény nem jelenthető be, mert ezen vagyonrendezési eljárás lényegében a felszámolási eljárás utóeljárásának tekinthető.
Ez következik abból is, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 37.§ (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1)-(2) bekezdésben foglalt esetekben a hitelezői igények bejelentésére előírt 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Amennyiben tehát a hitelező a felszámolás közzététele előtt keletkezett pénzkövetelését a közzétételtől számított, a kezdő időpont után keletkezett követelését pedig a követelés esedékességétől számított 180 napon belül nem jelenti be, ennek elmulasztása a hitelező követelésének a megszűnését eredményezi. [1/2010. (VII. 30.) Polgári jogegységi határozat III. pont].
Az a körülmény, hogy a kifogást előterjesztő fél által korábban, az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogást nem utasította el az elsőfokú bíróság, a jelen fellebbezés alapjául előterjesztett kifogást nem teszi megalapozottá. A vagyonrendezési eljárás tárgyát terhelő zálogjog jogosultját a cégbíróság a Ctv. 121.§ (3) bekezdése alapján köteles külön felhívni a hitelezői igénye bejelentésére. A jogosult azonban csak akkor jelentheti be a hitelezői igényét ha őt a felszámolási eljárásban hitelezőként nyilvántartásba vették.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a másodfokú bíróság a Ctv. 119.§ (2) bekezdése folytán irányadó, Pp. 389.§-a szerint alkalmazandó Pp. 383.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Vpkf.V.45.064/2023/3.)